Mindenki tudja, Magyarország legnagyobb problémája, hogy kevesen dolgoznak, kicsit szakszerűbben alacsony a foglalkoztatottság. A gazdasági programok mind szeretnének kezdeni valamit ezzel a helyezettel. Munkahelyteremtés a legfőbb jelszó. A munkát terhelő adók és járulékok csökkentését tartják a legfőbb eszköznek, de szóba kerül a gyakran emlegetett kifejezés, a radikális adócsökkentés is. A nemzetközi szakirodalom nem tud minden helyzetre érvényes összefüggést kimutatni az adócsökkentés és a munkahelyek számának növekedése között, és az eddigi magyarországi tapasztalatok ennek még inkább ellentmondanak. Legutoljára a Fidesz kormány alatt csökkentek a járulékok jelentősebb mértékben. Az akkori adatok azonban nem mutatnak jelentősebb foglakoztatás bővülést, ami megvalósult, azt is lehetett a világgazdasági konjunktúra eredményeként értelmezni. A mai válság helyzet, amúgy sem a legjobb pillanat egy ilyen összefüggés bizonyítására, mert ma kevésbé érvényesek a gazdaság amúgy is törékeny törvényszerűségei. Az eddigi tapasztalatokból, azonban arra lehet következtetni, Magyarországon nem lehet 1 millió új munkahelyet teremteni, még a teljes fekete foglalkoztatottság legalizálásával, sőt az adók teljes eltörlésével sem.
Ráadásul egy jól működő Magyarországon 1,3 millió új munkahelyre lenne szükség, mert a közszférában legalább 200-300 ezer fővel többet foglalkoztatunk a szükségesnél. (Természetesen a jelenlegi bürokrácia szint mellett, nem lehet 300 ezer embert elbocsátani, de egy ideálisabb, alacsonyabb szint mellett igen.) Amennyiben egy átfogóbb reform keretében, leépítenék ezeket az embereket, már 1,3 millió új munkahelyre lenne szükség. Nem lenne könnyű 1,3 millió új munkahelyet teremteni, de még nagyobb gond lenne, ennyi munkára képes és hajlamos embert találni, mert nincs ennyi munkára fogható személy a mai magyar munkapiacon.
Önkéntes munkanélküliség
A közgazdászok érthetetlen módon nem beszélnek arról a jelenségről, amit a szakszóval „önkéntes munkanélküliség”-nek neveznek, pedig az ország tipikusan ettől szenved. Ez is az egyik tabunk, amit azért nem használunk, mert egyesek sértésnek vehetnék. Az önkéntes munkanélküliség ezzel szemben, nem sértés, hanem egy alapszintű közgazdasági kategória (voluntary unemployment), azokra használják, akik adott bérszint és munkapiaci körülmények mellett úgy érzik „nem éri meg dolgozni”. Ez a világ minden országában létező jelenség, mindenhol van egy szint, ami alá a munkanélküliség nem csökkenthető, mert vannak akik az adott körülmények között úgy látják valamilyen okból nekik nem szükséges dolgozni. Ez a mérték Svájcban 1 százalék, az USA-ban kb. 4,5 százalék. Ezeken a szinteken már megjelenik a munkaerőhiány, hiába vannak még látszólag tartalékok. Nálunk a mérték meghatározása bonyolultabb kérdés, mert a klasszikus munkanélküliségi szintet szemlélve ez valahol 6-7 százalék lehetne, de ez erősen torzított, mert nálunk könnyű kibújni a munka alól. A rendszerben általában mindössze 300 ezer körüli munkanélküli szerepel, miközben a 7 millió munkaképeskorúból 3,9 millió dolgozik. Marad tehát több mint 3 millió fő, aki elvileg dolgozhatna, de nem teszi. A különbség a tanulókon kívül, az idő előtt nyugdíjazottak, a rokkantnyugdíjasok és a munkanélküli statisztikákba be sem került tömegekből áll. Van tehát 1 millió ember, akit elvileg be lehetne terelni a munka világába, de korántsem csupán munkahelyteremtéssel, mivel közülük sokan önkéntes munkanélküliek és sok más tényező is nehezíti ezt.
Ők a munkahelyek létezése esetén sem dolgoznának a mai körülmények között. Addig semmiképpen, amíg nem szüntetjük meg az önkéntes munkanélküliség egyik legfőbb okát, a szociális juttatások magas szintjét. Amikor egy országban ezek a szintek túllépnek egy mértéket, racionális döntéssé válik nem dolgozni. Természetesen ez nem világjelenség, mivel ilyen magas juttatási szintek nincsenek máshol, de a protestáns munkamoráljáról híres Svédország is küzdött vele a 80-as években, mielőtt szigorították a rendszert. Nálunk ehhez kapcsolódik még a rokkantnyugdíjazás is, ami általában az önkéntes munkanélküliség egy kényelmesebb, örökre szóló formája. Nem lehet ugyanis elhinni, hogy Magyarországon a 15 év fölötti népesség több mint 10 százaléka rokkant. Még Nagy-Britanniában is, ahol ez az arány a negyede a magyarnak, egy Szociális Minisztériumi tanulmány azt mutatta ki, hogy a leszázalékoltak 2/3-a szimuláns.
A kormányzatok és a szakma úgy tesznek, mintha a munkapiac törvényei nem léteznének és a segélyezési rendszert nem ehhez, hanem egy téves társadalmi igazságossághoz igazítják. Szakmai közhely, hogy az önkéntes munkanélküliség csökkentésére az egyetlen hatékony mód, a szociális juttatások mértékének lejjebb szállítása, hogy adott bérszint mellett több embernek „megérje” dolgozni.
Ez az első és legfontosabb lépés, mielőtt hozzákezdenék bármilyen reformhoz és ezt nem a költségvetési hiány miatt kell megtennünk. Ha nem növeljük erőteljesen a távolságot a munkával és segéllyel megszerezhető jövedelem között, az önkéntes munkanélküliség minden továbblépésnek gátja lesz. Csak ha ezt megléptük, készíthetünk további terveket, akkor láthatjuk csak, hányan mennének el dolgozni a mai adószint mellett is, egy normális munkapiacon. Amíg nem tesszük attraktívabbá a munkát, addig a járulékcsökkentés is csak a költségvetési bevételek csökkentésének egy elegáns módja. Ez a lépés egyben a társadalmi igazságosság magasabb szintjét eredményezné. Szakítani kell azzal a szemlélettel, hogy a társadalmi igazságosság abban merül ki, ha adunk annak, akinek látszólag kevesebb van. A jelenlegi rendszerben egy valódi minimálbéres sokkal kevesebb értéket kap, mint egy segélyezett, pedig az ő életformája társadalmilag sokkal támogathatóbb. A szociális juttatások mértékét és azok minimálbérhez mért arányát már sokan kritizálták. Egy dologra a nyilvánosságban azonban ritkán hívják fel a figyelmet, ez pedig, hogy minimálbéreseknek még szabadidőt is kell vásárolniuk jövedelmükből, ami a segély mellé automatikusan jár. A segély melletti szabadidő ugyanis pénzben mérhető és pénzre váltható érték. Kisebb alkalmi munkákkal, fémgyűjtéssel, falopással akár a segély értékénél nagyobb bérkiegészítés is szerezhető.
Első lépésként és azonnal, tehát csökkenteni kell a szociális ellátórendszerből igénybe vehető juttatásokat és családonként maximálni, a tartásdíjjal, az iskolai támogatásokkal és minden lehetséges jövedelemforrással összefogva. A segélyszintnek legalább 50%-kal kell alacsonyabbnak lenni a minimálbérrel elérhető jövedelemnél és ennek jó részének is természetben, energia és étel formájában kell érkeznie. Ez talán már nem lesz elég attraktív a szabadidő értékével együtt az önkéntes munkanélküliséghez és ez teremthet valódi társadalmi igazságosságot.
Tudjuk, sokan a szegénység további növekedésével riogatnak. A jelenlegi rendszer azonban, a szegénység konzerválását eredményezte, olyan változások kellenek, amik ezzel ellentétes folyamatokat indítanak el és más végeredménnyel kecsegtetnek. Ráadásul a segélyek csökkentése, nem eredményez éhhalált és ehhez hasonlókat, mert ez nem következett be más országokban, ahol a szociális rendszer sokkal kevésbé bőkezű, sőt ott sem, ahol korábban bőkezű volt, de drasztikusan visszafogták. A természetbeni juttatások ezt lehetetlenné is tennék, ellenben a „luxusfogyasztásoktól” (cigaretta, alkohol, gépkocsi, kábel tv) vonnának el forrásokat.
Harmadik világ itt és most
Amikor ezt megtettük még mindig lesznek olyanok, akik nem térnek vissza a munkapiacra, és itt kell szembenéznünk a súlyosabb problémával. Ma tömegeknek nincs semmilyen képzettsége, sok a funkcionális analfabéta és rengeteg embernek épült le a munkakultúrája a tartós semmittevéstől, magas a speciális képzésben részesültek száma, akik nem kaptak a munkapiacon megfelelő oktatást. Ami még aggasztóbb, a 15-24 éves korcsoportban az átlag közel háromszorosa munkanélküliek aránya, ami azt jelenti, aki nem tanul tovább az automatikusan munkanélküli lesz. Ez semmi jót nem ígér a jövőre nézve. Aki már ilyen fiatalon munkanélküli, azt nehéz lesz átformálni, ráadásul az újonnan belépő fiataloknak kéne az innovatívan, sikerre éhesen versenyt támasztani az idősebb generációknak.
Ezeken a gondokon már nem lehet sem munkahelyteremtéssel, sem a segélyek csökkentésével segíteni. Olyan munkák, amelyek ilyen képzettséggel is elvégezhetőek, nincsenek az EU-ban. Ennél magasabb képzettséggel, alacsonyabb bérszinttel, magasabb motivációval, munkakultúrával, százmilliós tömegek állnak munkára készen az ázsiai térségben. A mi lehetséges munkavállalóink velük nem tudnak versenyezni, pedig velük kellene. Az ilyen tömegek felszívására a mezőgazdaság sem megfelelő, mert ott a legtöbb kézi munkákhoz magas munkakultúra szükséges. Nem marad más hátra, mint a képzettség javítása, de ez szinte lehetetlennek tűnik. Ezeket a tömegeket az általános iskolában sem lehetett tanulásra ösztönözni, ma, ha lehet, még nehezebb. Ez óriási kihívás a magyar társdalom előtt és nincs könnyű megoldás. A fiatal férfiak esetében még olyan drasztikus megoldásokat is érdemes megfontolni, mint a kötelező sorkatonai szolgálat újbóli bevezetése. Természetesen nem a fegyveres szolgálatra, hanem az alaki és szakmai képzésre helyezve a hangsúlyt. Olyan módon, hogy a munkahely felmentést kérhessen alóla. Ennek a helyzetnek a megváltoztatását az iskolarendszerben kéne kezelni, de a mai oktatási rendszer képtelen a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket kimozdítani a holtpontról. Ők újratermelik szüleik hibáit és konzerválják a kilátástalanságot. Az iskolarendszert és oktatási módszereket a valóságos helyzethez kéne igazítani.
Ez a problémakör kapcsolódik egy másikhoz. Azokon a helyeken, ahol a legmagasabb munkanélküliség tehát leginkább elkelne a befektetés, senki nem hajlandó beruházni. Ezeken a helyeken ugyanis szinte szétesett a társadalom, harmadik világra emlékeztető viszonyok uralkodnak. Nincs iskola, a közszolgáltatások minimálisak, orvos sem költözik ezekre a településekre, sőt a meglévő cégek is elköltöznek. A közbiztonság rossz, a környékbeli vállalkozásoknak plusz költséget jelent a telephelyek fokozott őrzése. Képzett munkaerő nem áll rendelkezésre, a képzettséghez mérten pedig iszonyatosan magas a minimálbér. Semmilyen feltétel nem teljesül, amit egy vonzó térségtől elvárna egy befektető. A legtragikusabb, hogy a torz magyar szociális rendszernek köszönhetően ezeknek a településeknek a lakosságszáma betelepüléssel is növekszik. A világon mindenhol menekülnek az ilyen helyekről és a megélhetés irányába költöznek, nálunk ez a folyamat fordítva is igaz. Segélyből ugyanis ilyen helyeken is pont úgy lehet élni, mint bárhol máshol, esetleg olcsóbban.
Ezekkel a településekkel nem tud mit kezdeni a munkahely teremtési stratégia, innen ki kell mozdítani az itt lakókat és a helyben maradókat erőteljes közmunka programokkal kell visszaszoktatni a munka világába. Ezzel párhuzamosan, meg kell erősíteni a közbiztonságot és újra normális viszonyokat kell teremteni, olyanokat, amiben bármely vállalkozás vagy intézmény biztonságban működhet. Ez a legfontosabb, amit tehetünk az itt élőkért a befektetésekért, a munkahelyekért.
Röghözkötöttség
Van még egy, akár középtávon is orvosolhatatlan gond és ez a magyar társadalom röghözkötöttsége. Ez akár strukturális munkanélküliségnek is látszhatna egy külső szemlélő számára, de a helyezet ennél súlyosabb. Hazánk a világ legkülönlegesebb országa a saját tulajdonú lakások tekintetében. Míg nálunk 92 % fölötti ez az arány, addig más országokban ez maximum 60%, de ennél jóval kisebb számok is vannak. Ennek a helyezetnek akár előnyei is lehetnének, (erősebb helyi közösség, stabilabb értékrend) de csak a hátrányait élvezzük. A magyar társadalom mobilitásra képtelenné vált. Az ország egyik felében lévő munkaerőhiány nem hozza lázba a másik felében lévő munkanélkülieket. Aggasztó példa, ami az egészségügy átalakítása alkalmával történt. Magas pénzbeli támogatást ígértek annak, aki legalább 60 km-re megy el lakhelyétől az új munkahelyre. A 10 ezres nagyságrendű elbocsátás ellenére tíznél kevesebben vették igénybe a lehetőséget. Még sokkolóbb egy 2007-es 29 év alattiak körében végzett kutatás eredménye, ahol 60 % körüli volt a költözést elutasítók aránya és csak 8-10 a feltétel nélkül lakhelyet váltóké. A magyar társadalmat megbénítja a magas saját lakás arány és ebből a helyzetből nem látszik kiút.
Fontos, hogy semmiképpen ne növeljük tovább a saját lakások számát, állítsunk le mindenféle állami támogatást, ami ezt elősegíti (szocpol, kamattámogatás), de természetesen ez nem tudja csökkenteni az arányt. A néhány évtizedes távlatban várható népességszám csökkenés, sajnos még nagyobb lakásszám többletet eredményez majd. Ez újabb gondokat okoz bizonyos lakástípusok esetében, aminek első jelei már láthatók a panellakások áresése kapcsán.
A mobilitást a segélyezés csökkentése természetesen elősegíti majd, de végleges megoldás ebben az esetben nincs. Itt hosszú távon az államnak kell a legrosszabb területeken lévő, rossz minőségű lakásokat visszavásárolni és kivonni azokat a piacról és helyette jobb területeken a bérlakás piacot erősíteni.
A magyar lakosságot is jobb lenne arra ösztönözni, hogy megtakarításait ne ingatlanba fektesse, hanem aktív vállalkozásokba.
Bevándorlás és képzés
Látható tehát, hogy nem a munkahelyteremtés a fő gond, hanem a megfelelően képzett és motivált munkások előteremtése. Le kell számolni azzal a mítosszal, hogy nálunk nagy számban áll rendelkezésre képzett munkaerő. Ennek előteremtése belső forrásokból középtávon csak korlátozottan lehetséges, ezért külső forrásokat is igénybe kell venni. A legkézenfekvőbb a határontúli magyarok bevándorlásának elősegítése. Sajnos nálunk elterjedt, az a vulgár közgazdaságtani nézet, hogy ha több a munkáskéz, akkor magasabb a munkanélküliség. Természetesen a munkapiac belső összefüggései ennél jóval bonyolultabbak. A több munkáskéz általában több munkahelyet eredményez, hiszen a példánknál maradva, a betelepülő határontúliak között nem csak munkavállalók vannak, hanem potenciális munkaadók is. Sőt a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a bevándorlók között az átlagnál több a vállalkozó szellemű, ambiciózus ember. Ők azokra a területekre áramlanak, ahol lokális munkaerőhiány van, magukkal hozzák megtakarításaikat is, így nő a kereslet és a nemzeti vagyon. Áttelepülésük javítja a foglalkoztatási arányokat. Természetesen ehhez is szükséges a szociális rendszer áramvonalasítása, az nem lehet jobb, mint a környező országokban, mert akkor ez vonzhat hozzánk munkanélküli bevándorlókat, mint ahogy ma hallani is ilyen híreket.
A másik fontos terület a képzés. A munkapiacon általában igazak a kereslet-kínálat alapszabályai, ha csökkentem a bérszintet (áru árát), vagy növelem a képzettséget (áru minőségét), akkor nőhet a felkínált állások száma is (kereslet). Például, ha nálunk nettó 150 ezerért lehetett volna nagy számban Java programozókat kapni, szoftverházak tömegei fejlesztetnének itt. Ma már a fiatalok 50%-a megy felsőfokú iskolába, de ez a képzési struktúra nem felel meg a befektetői igényeknek, nem alkalmazkodik a jövőbeli célokhoz sem, pedig az államnak ezeket kéne a szabályozással előnyben részesíteni. Természetesen ehhez kellene nemzetstratégia, amihez lehetne igazodni, de ilyennel nem rendelkezünk. Az is tarthatatlan helyzet, hogy a rendszer nem ösztönöz teljesítményre, hogy kettes szinttel felvesznek főiskolára, miközben szakmunkásból erőteljes hiány van. Aki nagyon jó szakmunkás lehetne, gyenge értelmiségi lesz helyette.
Verseny és munkamorál
A munkapiacon több munkavállaló megjelenése egy mellékhatással járna, ami korántsem mellékes a jövő szempontjából. Tudjuk, hogy magyar munkavállalók többségének motiváltságával, hozzáállásával, munkamoráljával baj van. Ennek legfőbb oka, hogy nincs megfelelő verseny a munkapiac szinte egyetlen szegmensében sem. Ez olyan kényelmes, álmatag, mintha nem is az életünkről, a megélhetésünkről szólna. Ennek okai szintén a szociális, nyugdíj és oktatási rendszerben keresendők. A munkamorál változtatása több évtizedes feladat, a szocializmusnak is 40 évébe kellett míg lezüllesztette, azt visszaváltoztatni sem könnyű, de elindulni az úton csak munkapiaci verseny felélesztésével lehet. A korábban vázolt elemek, mind új munkavállalók megjelenésével járnak és ezek önmagukban segítik a versenyt. A közszféra reformja rendkívül fontos ebben a kérdésben, mert 300 ezer képzett munkavállalót szív el a piactól.
Természetesen a versenynek az oktatásban kell kezdődnie. Az ingyenes felsőoktatás és a munkapiac kényelmessége nem ösztönzi a fiatalokat, hogy előretekintve olyan területre menjenek, ahol biztos megélhetéshez jutnak. A helyzet, ugyanis az, hogy szinte bármilyen területen tanulnak, teljes biztonsággal el tudnak helyezkedni valahogy. Ezért a racionalitás helyett más dönt a továbbtanulásnál. A magyarok nagyon komolyan veszik az alkotmányt „A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz” és ezért nem félnek, hogy rossz döntésük kihathat egész életükre.
Ezt a helyzetet is csak a több potenciális munkavállaló oldja meg. Sokkal attraktívabbak lesznek a biztos megélhetést nyújtó szakmák, esetleg szakmunkás állások, ha továbbtanulási döntésünk tényleg kihat életünkre.
Az ország sikerének legfontosabb eleme a munkapiac változása. Növelni kell a potenciális munkavállalók számát és a versenyt, a képzési rendszer gyengeségeit pedig orvosolni. Az első lépés azonban az önkéntes munkanélküliség csökkentése, ez a kulcs bármilyen reform sikeréhez. A magyar helyezet válságos, és azonnali, határozott cselekvést kíván, de a problémát pontosan kell azonosítani, hogy jól és megfelelő sorrendben és irányban lépjünk.
Nagyon jó írás. Egy-két dologról azonban elfeledkezett a cikk írója, erre szeretném felhívni a figyelmet.
Mint -sajnos- több hónapja munkanélküli, sok tapasztalatot gyűjtöttem a munkakeresés világából.
Röviden összefoglalva:
– jelenleg rettentően nehéz még a személyes kapcsolatokat kihasználva is bejelentett munkához jutni. Nem mondom hogy lehetetlen, de mindenesetre közel áll hozzá
– amíg a tiszteséges munkaadók (fizetnek tb-t, a valódi fizetésedre vagy bejelentve stb) alig tudnak felszínen maradni a munkára rakódó terhek adó- és járulékterhek miatt, egyre inkább szaporodnak azok a cégek amelyek valamilyen módon adó és járulékelkerüléssel próbálkoznak ill. ezt szinte minden probléma nélkül művelik is.
– szintén személyes tapasztalat; a családi és baráti körömben kb 50% azok aránya akik ilyen módon kapják a fizetésüket, tehát minimálbérre bejelentve és zsebbe egy másik részét a fizetésüknek.
50% !!! Ez rettentően sok, de mit tud az a munkavállaló tenni akinek így adják a fizetését?
SEMMIT ! Különben nagyon gyorsan az utcán találja magát mert mindig lesz olyan aki ezt elfogadja mert ÉLNI KELL valamiből.
És ez a zsebbe fizetés hatalmas adó és járulékösszegeket von ki a magyar gazdaságból. Nem tudom még megsaccolni sem mekkora ez a pénzösszeg de biztos vagyok benne hogy forint 100 milliárdokra rúg.
Ezen (is) kéne változtatni, de véleményem szerint ez a változás csak radikális adócsökkentéssel fog elindulni és még akkor is hosszú éveket vesz majd igénybe.
Ez pedig személyes történetemhez tartozik: amennyiben nem találok munkát rövid időn (pár hónap), akkor én is kénytelen leszek beállni a zsebbefizetettek közé.
Nem fog tetszeni.
De nem tehetek mást.
Én munkanélküli vagyok év eleje óta. Elég rosszkor jött.
Későn érő típus vagyok, diákként mindvégig éreztem, hogy a magyar oktatásban nincs motiváció, mindig is álmodoztam külföldi diákévekről, de tudtam, hogy az anyagi lehetőségeink erre korlátozottak voltak. Éreztem hogy a magyar oktatásban általában nem érdekel senkit az egyéni inspiráció, úgyhogy jövőképtől mentesen érettségiztem, továbbtanulásnak valami hangzatos nevű képzést kerestem, amit az ár-érték arány kiegyensúlyozatlansága miatt ott is hagytam. Később csapódtam ide-oda, alkalmi munkák és "hosszabb" távú, be nem jelentett munkák között. Belepróbáltam más szellemi szakképzésbe is, de aztán abban is csak azt láttam, hogy minden lassú, és nem motivál. Végül két éve, kapcsolattal ugyan, de elkerültem a postához. Lelkiismeretesen és pontosan igyekeztem kézbesítőként dolgozni, inkább kicsit meghúzódva, kerülve a konfliktust, beérve azzal, amit kapok, beletörődve abba, hogy még annyi szabadidőm se jut, amennyi egy normális munkavállalónak, mivel sajnos lassabban haladtam, mint az elvárt lett volna. Újév napjával megkezdődött munkanélküliségem története.
Az ÁFSZ-nél majdnem 2 hónap volt, mire végre eljutottunk oda, hogy regisztrált munkanélküli lettem. Addig alkalmi szórólapozásból tengődtem, illetve beosztottam az utolsó fizetésemet. Megkaptam visszamenőleg az első adag segélyt, és jött az a rész, hogy igyekeztem első körben az ismerősi vonalakon tapogatózni, hogy van-e munkalehetőség. Negatív. Jöttek a szokásos módszerek: álláshirdetések. A 2-3 évvel ezelőtti állapotokhoz képest drasztikusan megcsappant a számuk. Betanított munkást nem keresnek, csak elbocsátanak. A jelentkezőkre nem nagyon reagálnak, félő, hogy a kevés hirdetőnél felmerül a mutyizás, a protekció. Közmű-szolgáltatóknál, közterületi szolgáltatóknál üres a kínálat. A hirdetési újságok táncoslányokkal, MLM hirdetésekkel, vagy minimális mennyiségű konkrét szakmunkákkal vannak tele. Szórólapozást is egyre nehezebb találni.
Úgy sejtem, a munkáltatók se nagyon törekednek arra, hogy nagyon változzon a helyzet. Addig örülnek, amíg nem kell bezárniuk a boltot.
Azt írod munkamorál, én azt írom: munkáltatói morál. Ideje lenne megbecsülni a munkaerőt. Emberként tekinteni rájuk, és nem gépként. Kicsit át kellene értelmezni azt a szót, hogy munkaerőpiac.
Most két projekt van csak a fejemben, ha ez így megy tovább: önkéntesség (EVS és társai) és/vagy valami kreatív szakmunkás képzés. Előbbiben az anyagi biztonság megoldatlansága vet fel kérdéseket. Utóbbiban a legkomolyabb gond az az, hogy a társadalom kicsit ambivalensen áll hozzájuk: amíg elvégzi a munkáját, addig az arcába mosolyognak, de ismeretlenként csak lesajnálják mint "ostoba szakmunkást", tán még azt is gondolják róla, hogy "alkoholista és elissza a bérét", meg "biztos nem művelt", "veri otthon a feleségét"…
Ez nem túl motiváló erő. Sőt.
Szeretnék olyan helyen tanulni, olyan emberektől és olyan közösségben, ahol a szaktudás mellett valami többletértéket is kapok. Szeretnék olyan társadalmi közegben dolgozni, ahol tudják mi a különbség a konstruktív és a destruktív kritika között.
Szeretnék egy olyan társadalomban, egy olyan közösségben létezni, ami nem olyan, mint a 21. századi Magyarországé.
És leginkább szeretnék élni, és nem csak létezni.
Eddig, akár volt munkám, akár nem, csak az utóbbira volt lehetőségem.
@akira2: kb. ugyanezt gondolom
@WNS:
Ott a pont:
"SZVSZ csak egyetlen kiút van, mégpedig a segélyek munkához való kötése. Azaz a segélyért is napi nyolc órában kelljen valami előre definiált dolgot tenni, és az elvégzett munkát ellenőrizni. Ebben az esetben már a minimálbér is attraktívvá válik. Aki pedig egy ilyen rendszerben nem találja fel magát, annak marad a bűnözés, előbb-utóbb börtönbe kerül. Fontos eleme tehát a rendszernek a börtönökben végzendő kemény, és a napi létszükséglet megteremtéséért végzett kényszermunka.
Én úgy látom, hogy egy ilyen "kényszermunka a börtönbem, közmunka a segélyekért" rendszer biztosíthatja azt, hogy dolgozni akaró rétegek jelenjenek meg a munkaerőpiacon."
"Ez az első és legfontosabb lépés, mielőtt hozzákezdenék bármilyen reformhoz és ezt nem a költségvetési hiány miatt kell megtennünk. Ha nem növeljük erőteljesen a távolságot a munkával és segéllyel megszerezhető jövedelem között, az önkéntes munkanélküliség minden továbblépésnek gátja lesz. Csak ha ezt megléptük, készíthetünk további terveket, akkor láthatjuk csak, hányan mennének el dolgozni a mai adószint mellett is, egy normális munkapiacon. Amíg nem tesszük attraktívabbá a munkát, addig a járulékcsökkentés is csak a költségvetési bevételek csökkentésének egy elegáns módja. Ez a lépés egyben a társadalmi igazságosság magasabb szintjét eredményezné."
Miért érzem úgy, hogy ez meg egy elegáns indok a járulékcsökkentés megúszására?
Ma Magyarországon kb. ötven százalékos adót fizetünk. Az emberek úgy érzékelik, hogy az állam irtózatosan sok pénzbe kerül, miközben nem észlelik, hogy ezért a pénzért kapnának is valamit, mert az állami intézmények, a közoktatás rossz színvonala közmondásos, az egészségügy meg hiába nagyvonalú, mi ezt szoktuk meg, nem érezzük bőkezűségnek, hogy ingyen állhatunk sorba mindenhol.
Társadalmi igazságosság érzése addig nem lesz, amíg nem következik be az adók radikális csökkentése – radikális alatt érts azt, hogy legalább a kétharmadára. Itt addig nem lesz társadalmi bizalom vagy támogatott kormány, amíg a világon az egyik legmagasabb adóterhet fizetjük, és közben nem vagyunk kiemelkedőek semmiben. Az emberek becsapva érzik magukat.
A megszorítások csak növelik ezt a becsapás-érzést, hiszen mindenki csak azt látja, hogy az eddig is sok adóból akarnak még többet csinálni, de a kiadási oldalt nem húzzák meg. Eleve már azon a napon, amikor sökkentik a szociális juttatásokat (és most nem mondom azt, hogy nem kellene csökkenteni őket), már akkor be kellene vezetni az alacsonyabb TB-járulékot, hiszen aznaptól kezdve sokkal kevesebb kiadást kell a járulékbevételből finaszírozni.
Ez a kettő csak így mehet. Együtt. Az nem megy, hogy most elkezdenek csökkenni a járulékok, és nem nő semmi, vagy csak várjuk, hogy majd nő-e valami (például a foglalkoztatottság). Az a közgazdászoknak érdekes, de a közembernek csak megint egy burkolt adóemelés lesz.
Még egy módon lehetne növelni a társadalmi igazságosság érzését: ha növekedne a jólét. Nyilván nem kis mértékben, egy öt százalékpontos átlagos emelkedésnél kevesebb nem váltaná ki ezt a hatást. Ha az emberek európai színvonalon kijönnének a keresetükből, akkor nem éreznék magasnak a járulékokat. De ennél még a radikális járulékcsökkentés is járhatóbb út.
Amúgy én nagyon hiányolom az egyén szerepét ebben a sok cikkben. Kellene egy olyan posztot írni, hogy "mit tegyen a törekvő fiatal ebben a helyzetben", "mit tanácsolunk nyugdíj előtt állóknak", "mit tanácsolunk kisgyerekes szülőknek", "mit tanácsolunk fiatal politikusoknak", stb. Lehet, hogy senki nem hallja meg, de…
Zigomer Trubahin
Nekem speciel mindenem megvan. De én amondó vagyok, ahhoz hogy a többi embernek is meglegyen mindene csak az kell, hogy a hozzád hasonló parazitáknak levágjuk a fejét felrakjuk az arról készült videót a netre, elrettentő példaként a többi parazitának. Ne merjen a saját népe ellen tenni, szólni. A hozzád hasonló férgek miatt tartunk ott ahol, az ilyeneket kell legyilkolnunk és akkor előbb utóbb rend lesz. Terrorizmusra vagy szükség Magyarországon, arra, hogy a külföldi céget tulajdonosait elrabolni levágni a fejét, ahogy annak is akik adókedvezményeket adnak ezeknek az embereknek! Terrorizmus lesz Magyarországon. Az összes parazita férget le kell vadászni, a hozzád hasonló parazitákat takarítani ki kell Magyarországról.
DeMarco,
Nem reagálok a teljes szösszenettedre, mert nem érdemes. Van benne néhány jogos felvetés, de a legtöbb dologban fordítva ülöd meg a lovat.
Igaz, hogy kevés a munkahely, szerinted hozzunk létre. Na de hogy? Ez nem megy állami kézivezérléssel. A szocializmusban megpróbálták, volt egy csomó cégen belüli munkanélküli, aki semmi érdemlegeset nem csinált, csak hát ott kellett tartani. Virágzott a piálás, a lógás, a lenyúlás, jobb esetben a saját zsebre melózás a munkahelyen.
Az, hogy az élet mennyibe kerül, az édesmindegy. Ha egy ember nem képes olyan munkát végezni, amivel magának lakhatást, autót, életszínvonalat képes fenntartani, akkor az ne lakjon, autózzon etc. Ha erre Mo-on nincs lehetősége, akkro menjen ki külföldre, és próbáljon ott szerncsét, sokunknak sikerült ez, másoknak meg nem.
Ami most az elmúlt időszakban ment, nagyjából úgy foglalható össze, hogy aki képes volt értéket előállítani, attól magas adó formában elvonták a megtermelt értéket, és odaadták annak, aki erre nem volt képes, ráadásul elhitették vele, hogy ez jár neki…
Ismerős? Ez pontosan ugyanaz a jelenség, mint ami miatt a szocializmus bedőlt. A jobb válalatok nyereségét ott is elvonták, és odaadták a rosszabb vállalatoknak. A jobb vállalatok így nem fejlesztettek, a rosszabbak meg nem mentek tönkre. Süllyedtünk a nihilbe, és közben hitelből mulattunk.
"A munkanélküli hivatal megköveteli, hogy havonta minimum egy cégnek kell beadni pályázatot egy állásra. Ami azt is jelenti, hogy az egy millió munkanélkülit havonta egy cég biztosan nem vette fel dolgozni…"
Nekem hetente egyet mondtak most penteken…
A mostani hivatalos "regisztralt allaskereso", meg "allaskeresesi tamogatas" szakkifejezesektol meg hanyingerem van.
Miert nem lehet ugy hivni, mint eddig, hogy munkanelkuli meg munkanelkuli segely???
@D – Lord: Ez már az ostobaság csimborasszója, amit előadsz itt. Nemzetellenes, hogy elvárják az emberektől az idegen nyelv ismeretét? Te teljes hülye vagy, baszki. Ne példálózz a franciákkal, mert tetszik, nem tetszik, a franciák letettek annyit az asztalra történelemben, irodalomban, kultúrában, hogy más népek hajlandók megtanulni franciául, tudósok hajlandók abba invesztálni, hogy a cikkeik, könyveik megjelenjenek franciául stb. Úgyhogy a franciák elvannak így. Magyarul viszont a kutya sem hajlandó megtanulni. Ha beszélni akarsz egy külföldivel, neked kell megtanulnod, hiába hőzöngsz meg mutogatsz az alkotmányra, a külföldi simán kiröhög, aztán mehetsz almát szedni, mert ahhoz tényleg nem kell nyelvtudás.
Amúgy ha akkora magyar vagy, tudhatnád, hogy a magyar szót a nyelvünkön kisbetűvel írjuk, mint az összes melléknevet.
Egyébként a régi időkben Magyarországon mindenki, aki írni-olvasni tudott, beszélt latinul is és németül is. Nagyon sokan tanultak olaszul is meg franciául, meg a török időkben törökül. Ha Kossuthnak, Hunyadi Mátyásnak, Balassinak vagy Zrínyi Miklósnak nem derogált nem egy idegen nyelvet megtanulnia, pedig voltak akkora magyarok, mint te, akkor te se csinálj itt bohócot magadból ezzel a hisztivel, hanem ülj le szépen az angolkönyv mellé, bazmeg.
Az oktatást is tovább lehetne boncolgatni. Pár éve elvégeztem egy egyéves középfokú tanfolyamot. Pestre kellett járnom, mert a városunkban nem lehetett tudni, hogy összejön-e a létszám. Meg persze drága is volt. Szerintem a seggelős szakmákat (markating, üzemvitel, minőségirányítás, logisztika, stb.) úgy kéne oktatni, mint a nyelveket, vagy mint külföldön az autóvezetést. Csak vizsga van, meg pár nap konzultáció, gyakorlat. A tudást meg szerezd meg, ahogy akarod. Könyvtár, internet, munkahely, könyvesbolt. Ha úgy érzed megfelelsz a kiadott világos feltételeknek, jelentkezel egy vizsgára, ami töredékébe kerül a mostani tanfolyamok árainak, és levizsgázol.
@ikszel: Igaz, hogy a munkaadónak jóval többet kell fizetnie a dolgozó után. De ez ahogy te is írtad, nem a munkavállaló zsebébe megy, hanem az államéba. És korántsem csak a visszaosztásba megy a pénz, sokkal inkább "eltűnik" off-shore cégeken át a haverok zsebébe. Csökkentik a visszaosztott pénzt, de ez nem jelenti azt, hogy ezzel párhuzamosan csökkentenék a munkára rakodó terheket. Ellenkezőleg. Csak egy újabb megszorítás jön, semmi más. Naív aki azt hiszi, hogy ha csökken a visszaosztás, akkor nőni fognak a fizetések is. Több marad a vállalkozó zsebében, de nem lesz rákényszerítve, hogy továbbadja a munkásának, ezért nem is fogja továbbadni. Most a nagy adókra mutogatnak, de akkor mire fognak??
Róna Péter: "Sokatmondó tény, hogy a nagyvállalatok adókedvezményeinek éves értéke körülbelül megegyezik az adófizetés megkerüléséből fakadó bevételkieséssel."
Ez ezermilliárdos tétel, épp ilyen mértékű csomagozás megy most. De vannak még ezermiliárdok.
Érdekes módon ez a faszi elő sem került a mostani miniszterelnök-sorsoláson.
Valahol ott kéne keresgélni szerintem, hogy több magyar munkaadó kellene. Ha nem is fekteti be újra a profitját, az legalább itthon marad, itt költi el, befekteti másba. Nyilván, a r.váltás után kellett képezni egy új tőkés réteget. Mindenki megpróbálta valahogy, de nem igazán sikerült jól. A díszpéldányokat mindenki ismeri a sajtóból, a bénázásaikat is. Egy pár éves program kéne, leépíteni a multik, és a helyi mágnások támogatását, és mindent megadni, hogy természetes módon fejlődhessenek a magyar vállalkozások. Nagyon rossz a vállalkozások szerkezete, a kicsik nem tudnak fejlődni, a külföldi nagyokat meg agyontámogatjuk, hogy legyenek egyáltalán nagyok is itthon. Elég nagy hülyeség ez így. Pedig a vállakozások ésszerű támogatásával munkahelyeket lehet teremteni. Inkubátor-időszak (eleinte alacsony adók), foglalkoztatás támogatása, k+f, képzés támogatása (iskolázzon be a cég, ha az államnak nem sikerült). Ehhez fel kellene pörgetni a fogyasztást, hogy legalább itthon legyen piacuk, ezért pár évre jegelhetnénk az euro témát.
De amúgy is felejtsük el az euro bevezetést 20 évig. Már most gúzsbakötnek a hülye feltételeik, de ha bevezetnénk, továbbra is szívás lenne, mert a gazdaság rohadtul le van maradva az uniós szinttől.
SZtem aki azt állítja, nem szeretnek dolgozni a magyarok, az még nem járt a nép között. Ez ui, csak részben igaz. A hivatalos munkahelyen azért nem erőltetik meg nagyon magukat(bár ez sem feltétlen igaz egyébként), mert a munkát büntető adórendszerünk miatt nem nagyon éri meg. Viszont szabadidőben feketén dolgoznak, ott meg kénytelen odatenni magát. Sok ilyet tudok a környezetemből. Tehát itt szó nincs arról, hogy a magyar f@szvakargató lenne.
A másik dolog a táppénz: ugye volt régen a 3 nap betegszabi. Na miután ezt eltörölték, kénytelen az ember orvoshoz menni(bizonyos munkakörökben ez legalábbis nem elkerülhető). Példa: nekem is volt párszor olyan, hogy kijött rajtam 1 komolyabb megfázás lázzal stb. Na, ilyenkor az első 1-2 napon nagyon szarul tud lenni az ember, de úgy, hogy alkalmatlan bármiféle munkára. Esetleg seggenülös melóra nem. Én volt, hogy másnap így mentem be dolgozni. Meg volt, hogy épp szabadnapos voltam, és így szerencsém volt. Mert az ilyen betegség heveny szakasza 1-2 nap alatt lezajlik, ezt ki lehet bekkelni otthon. Na de ha tényleg nem tudok bemenni dolgozni, akkor kénytelen vagyok orvoshoz menni, aki kiír legalább 1 hétre, de hogy 2 napnál többre az biztos. Úgyhogy sztem hiba volt eltörölni azt a betegszabit, max 2 napra kellett volna csökkenteni.
Persze, ezek a fránya munkaadók a hibásak, akik nem akarnak megfelelő színvonalú bért adni az alkalmazottaknak. De lássuk csak, mennyit kellene fizetnie, ha szeretne az alkalmazottnak mondjuk havi nettó 150 eFt-ot adni. A 150 eFt nettóhoz 265 eFt bruttó bért kell adni, erre rájön kb. 91 eFt közteher, azaz az, hogy a munkavállaló nettó 150 eFt-ot kapjon, a munkaadónak 356 eFt-ba kerül. Legalább ekkora értéket kell teremtenie a példabeli dolgozónak az egyhavi munkája során, és ekkor a munkaadónak még nincs nyeresége, nem költött nem bérjellegű kiadásokra, stb.
És miért ilyen magasak a járulékok? Nos igen, mert magas a visszaosztási arány. Nyilvánvaló, hogy akkor lehetnek magasabbak a fizetések, ha kevesebb megy járulékokra, viszont akkor kevesebb fog jutni szociális kiadásokra is. Ördögi kör, amit valakinek valamikor meg kell törnie, ha jót akarunk magunknak.
"Ne légy szeles.
Bár a munkádon más keres –
dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
ugy érdemes." (József Attila)
Én nagyjából 15 éve mentem először ki külföldre dolgozni mint építőipari melós. Már akkor is éreztem ,hogy itt el van kúrva valami mert 5x annyit kereshetek nagyjából annyi munkával(nagy jó kicsivel többel)mint idehaza, és ez azóta sem sokat változott.
Tehát én CSAK akkor szeretek és fogok dolgozni Magyarországon ha meg is fizetik, és ezzel nem vagyok egyedül.
Nincs szakmunkás? Nekem rengeteg kiváló szakember barátom van az építőipar területén és szinte kivétel nélkül mind kint dolgozik.Aki meg nincs kint az megoldja, hogy annyit keressen amennyi jár(mert nem azért égeti szénné magát a tetőn, és nem azért hegeszti betegre a tüdejét, hogy mások kurva jól érezzék magukat belőle).Igen, fekete munkával is. És akik kint vannak miért jönnének haza? Hogy valamelyik simlis vállalkozó(tisztelet a kivételnek) hetekig-hónapokig tologassa a fizetésüket, azzal az indokkal, hogy nem utaltak vagy más bla-bla? Vagy legyen vállalkozó akinek szintén nem utalnak, vagy ha igen 60-90-120 napra? És még meg sem száradt a cégbírósági bélyegző, már csengessen az APEH? Stb..
AZ egyik megyei álláshirdető oldalon csőszerelőket kerestek bruttó nyolcvanegynéhányezer forintért, jöhet brigád is.Hát persze.Kérdem én,normálisak ezek?
A segélyezés csökkentése rendben, de én nem akarok és nem is leszek rabszolga a saját hazámban. Felőlem keressen egy java programozó 400 ezret, nem fogom irigyelni tőle, de tessék tisztességes fizetést adni minden fizikai(és más jellegű) munkából élő embernek, amiből meg tud élni, tud belőle gyermeket nevelni (jó esetben többet is) akit majd taníttathat is ha eljön az ideje.
Úgyhogy első méregből ennyi..
Nyelvtudashoz csak annyit, hogy Spanyolorszag idegenrendeszet senki nem beszel angolul e nem felfetetelen a munkavegzesenek. Amelyik ceg meg ugy gondolja, hogy szukseges a nyelvtudas ott ok fizetik a dolgozoiknak a tanfolyamot, de allami tamogatast is szerezhetnek ra, tehat ez Mo-n is meg teheto lenne, de otthon a cegek mar csak a keszt akarjak, mert az a legkenyelmesebb es nem kerul nekik semmibe.
Jordával egyetértek, maximálisan. Kapjunk már agyunkhoz!
Hahó! Tudja itt valaki, hogy miről beszél?
Rendszeres szoc. segély 1 főre eső összege a családban a nyugdíjminimum (28.500.-FT)de a max. minimálbér. Ki tud itt megélni közülünk max. 28 500.-Ft-ból?! De mesélje már el, hogyan teszi, mert szeretném tudni én is.
Családi pólékot mindenki kap, abból még egy gyerek sem nőtt fel….
Egyéb segélyeket más is kaphat, ha alacsony a jövedelme, de dolgozik, ez peig attól függ, hol lakik az illető, mert az önkormiknak sincs túl sok pénzük, pláne szegényebb környékeken. Van, ahol majdnem a nullával egyenlő.
Rokkannyugdíjasok?
A rendszerváltás után néhányan éhenhaltak volna, ha nem rokkantosítják őket, miután megszűnt minden egyszerre. Akkor hallgatólagos egyetértés volt abban, hogy nincs más megoldás. Ezután pár évre bilincsbe vertek orvosokat, akik akkor ezt megtették.
Ma: próbáld meg leszázalékoltatni magad, ha üvöltesz a fájdalomtól és az összes gerinccsigolyád sérves, akkor sem fognak leszázalékoltatni, mondván: engem nem fognak bilincsben elvinni.
Természetesen nem az ország vezetői a hibásak abban, hogy nincs elég munkahely, mert megfojtották a kis és közepes gazdálkodókat, vállalkozásokat, hanem a nép, a ronda, lusta, aki még nyugdíjba is megy, meg a túl sok főiskolás, a közszférában dolgozókról ne is szóljunk és hát a kisebbség. Na meg a gyedes, gyeses kismamák, kihagytam valamit?
@szamarhegy: "A jelenlegi tendenciák pont nem a 4 napos munkahét, hanem heti 6 nap, 10-12 órás munkanap, életfogytig tartó dolgozás felé mutatnak, de természetesen ez hosszú folyamat."
Azért remélem, ebben tévedsz. A te érdekedben is.
És azután továbbra sem tudok teljes szívvel magasztalni egy írást, aminek végkövetkeztetését így foglalják össze: "kényszermunka a börtönbem, közmunka a segélyekért".
De hát ennek biztosan csak az lehet az oka, hogy nem vagyok elég motivált és szorgalma.
nem olvastam el, de nem értek egyet
nem a munkaerővel van gond, hanem a munkahelyekkel
a munkahelynek kell alkalmazkodnia az emberekhez
anélkül, hogy kizsákmányolná őket
ugyanis a fejlődés, termelés, meg a szent profit nem tartható fent a végtelenségig, előbb-utóbb felemészti azokat, akikért szólna…
össze is omlik az egész
Nagyon korrekt írás, tükrözi a véleményemet.
Fontos tudatosítani azt, hogy jelenleg rengeteg olyan potenciálisan munkaképes ember van, akinek a foglalkoztatása a jelenlegi keretek között nemhogy minimálbérért nem kifizetődő, hanem ingyen sem.
Egy munkavállaló foglalkoztatása ugyanis nem kizárólag a neki kifizetett bérbe és a járulékaiba fáj egy munkáltatónak, hanem vannak egyéb tételek is. Munkavédelem, adminisztráció, képzés, selejt, a többiekre kisugárzó munkamorál, a nem teljesítésből adódó kötbérek etc. Egy munkáltató olyan embert keres, aki a rábízott munkát az átlala definiált keretek között (idő, pénz, minőség etc.) úgy elvégzi, hogy azzal a munkáltatónak valamekkora, lehetőleg minél nagyobb hasznot hajt.
SZVSZ csak egyetlen kiút van, mégpedig a segélyek munkához való kötése. Azaz a segélyért is napi nyolc órában kelljen valami előre definiált dolgot tenni, és az elvégzett munkát ellenőrizni. Ebben az esetben már a minimálbér is attraktívvá válik. Aki pedig egy ilyen rendszerben nem találja fel magát, annak marad a bűnözés, előbb-utóbb börtönbe kerül. Fontos eleme tehát a rendszernek a börtönökben végzendő kemény, és a napi létszükséglet megteremtéséért végzett kényszermunka.
Én úgy látom, hogy egy ilyen "kényszermunka a börtönbem, közmunka a segélyekért" rendszer biztosíthatja azt, hogy dolgozni akaró rétegek jelenjenek meg a munkaerőpiacon.
nem tudom mennyire van igazad, de jól felépített, hihető az érvelés, úgyhogy attól tartok nagyon
esetleg a vagyonszerzési illeték (amit lakásvásárlásnál kell fizetni) eltörlése segítene?
@D – Lord: kit érdekel mi a hivatalos nyelv, a munkáltató hadd válassza meg ki termel neki eleget ahhoz, hogy megfizesse. ha nem beszél angolul, akkor nyilván nem termel annyit, nem veszi fel vagy kevesebbet fizet. tudod mennyi köze van ennek az alkotmányos jogokhoz? semmi.
higgadj le és gondold végig. miért vennél fel angolul nem beszélő tolmácsot. miért vennél fel angolul nem beszélő pincért. miért vennél fel angolul nem beszélő villamosnérnököt aki nem tud utánanézni a neten a friss találmányoknak?
A cikk szerzője nekiesett a legelesettebb és legkiszolgáltatottabb rétegnek, nekiment a családjának a vérének. Rossz szóval élve, elvenné a szájából az ételt azoknak az embereknek, akik önhibájukon kívül idegen gazdasági érdekek miatt jutottak oda, hogy mára nem tudnak dolgozni. Tönkre tették a kis és középvállalkozásokat, tönkre tették az őstermelőket akik a piacokon adták el a termékeiket. Lehetetlen feltételeket teremtettek a vállalkozások számára azáltal, hogy a külföldi cégeknek adókedvezményt nyújtva, kiszorították azokat a Magyar cégeket, amelyek meghatározhatták volna a béreket az egészséges és tisztességes gazdasági feltételek mellett. Jön egy múlti, lesz 500 munkahely, elvesztünk 3000 ezer munkahelyet, elvesztünk 2500 adófizetőt, és még kedvezményeket adunk. Ezt be kell fejezni.
Csak azt tudom mondani, hogy ami Magyarországon zajlik az nemzetellenes minden téren.
Remek cikk, gratulálok, tulajdonképpen nemzetstratégiai programként lehetne használni. (Bár ezt a stratégia szót utálom, Magyarországon rendszerint csak annyit jelent, hogy gondolkodjunk a gondolkodnivalón…)
Egy-két részébe belekötnék:
Magával a segéllyel és a segély összegével szerintem semmi baj nincs, az ugyanis iszonyatosan alacsony. Nem érdekel, hogy a környező országokban hogy van (tudom, csúnya mentalitás), de próbáljon már meg valaki megélni belőle. Nem lehet. Csak egy KSH adat: maga a minimálbér sem éri el a létminimumot. Hogy lehetne akkor magas az ennél alacsonyabb segély?!
Nem az összegét kell csökkenteni, hanem szigorítani a jogosultsági köröket, kiszűrni azokat a rokkantnyugdíjasokat, akik valójában nem rokkantak. Magyarán az orvosokat kéne jobban elővenni… Azzal ugyanis, hogy csökkentjük, egyet érünk el: megszivatjuk azokat a szerencsétleneket, akik valóban rászorulnak.
Mobilitás
Amíg egy albérleti díj annyiba kerül, mint egy lakáshitel törlesztőrészlete, ne várja senki, hogy ne saját lakást vegyen. Maradi a magyar, de nem is hülye.
Betegszabadság
Felmérések bizonyítják, hogy a magyarok nem mennek többet táppénzre, mint a külföldiek, sőt éppen ellenkezőleg, a kirúgástól félve inkább lábon hordják ki (érdemes csekkolni a munkaügyi lapokat és benne az OEP adatait). Aki mást állít, hazudik.
"szociális juttatások magas szintjét"
Magyarország és szociális juttatások magas szintje? Ezt a kommunistáktól hallom állandóan. Meg azt, hogy a tanárok 100e forintos nettó fizetése a jómódú középosztályt jelenti. Ja hogy közben a rezsi egy négytagú családnál 100+?
Értem, hogy kikelsz a szociális juttatások ellen, viszont azt is meg kell érteni, hogy ez a szint bizony egyáltalán nem számít magasnak..
ja, "sorozas" pediglen "ut a munkahoz" kozmunka-program neven elvileg pont aprilis elsejevel indult:
Szoc segelyt csak az kap, aki elmegy a kozmunkara.
Nem tudom hogy valosul ez meg, szerencsere nem vagyok erintett 🙂
Szerintem tudok kevesbe populista es sokkal gyakoribb peldat a falopos kisebbsegezesnel:
Gyerekes anyukak, van jo sok.
Persze, dolgozzon, de akkor a gyereket le kell passzolni idonkent: ovoda (ha van) negykor zar, nyaron szunetel, es normal uzemben is tobb a szunnap, mint a szabadsag. Es ez penz, meg feketen is sok.
Aztan utazzon, ez Pesten 9000, aglomeraciobol atlagban plusz egy tizes.
Oltozzon normalisan, nem er ra fozni, mind mind plusz koltseg, amit az adozott jovedelemebol kell kigazdalkodjon.
Inkabb marad otthon, altalaban olyan konstrukcioban, ami a munkanelkulisegi mutatokban nem jelenik meg.
Egy részében van igazság, a többi faszság.
1. Van az az összeg amiért nem éri meg dolgozni, mert napi 12 órával sem lehet megtermelni a költségeket. Mint ahogy van az a bevétel, amiért már nem éri meg működtetni egy vállalkozást.
2. A képzett, gyakorlott munkaerő nem olcsó. Egyrész a gyakorlat megszerzése időigényes, költséges dolog, másrész az ilyen munkaerő már nem új mp3-lejátszóra gyűjt. Vagy tessék bevállalni a gyakorlat megszerzésének költségét, vagy tessék megfizetni a meglévő gyakorlatot és tudást.
@wellsystem: "Legyél egyszer Te is munkáltató – ne csak hóvégén a tenyerét tartó!"
A munkavállaló a hó végén, a már elvégzett munka ellenértékéért tartja a markát. Vagyis a munkaadó tartózik egy havi munka ellenértékével a munkavállalónak.
@nyu: Megadnád a fejvadász elérhetőségét a benzinkutas rendszer supportos álláshoz ? Én elmennék 400 bruttóért.
@Miluuu: Elárulnád, hogy mennyi bért kínálnak a külföldinek és mennyit a magyarnak ? …mert a nyakam rá, hogy nagyságrendi eltérés van a két szám között és így hamis az állításod.
@szamarhegy: Oh,Lordom…talán te is fogsz majd egyszer angolul kéregetni.Mellesleg, ha önnön nagyságodon át lehet egyáltalán lépni,vedd észre, hogy most 1 millió sült parasztnak "keresünk" munkát.
@szamarhegy: Te miről beszélsz? Most éppen 1 millió "sült parasztnak" keresünk munkát,nem egy olyas kifinomult,tudálékosnak mint Te.Talán lesz olyan élethelyzeted, amikor angolul kell kéregetned…
D- Lord, Nem tudom feltünt e, de az összes olyan országban, amely becsatlakozott a nemzetközi gazdasági életbe ezek a munkaerőpiaci tendenciák élnek. A hozzáállásod tipikus magyar, lusta voltál idegennyelvet tanulni és az ezzel kapcsolatos frusztrációd levezetésére másokat okolsz emiatt. Nyelvet tanulni, más kultúrákat megimerni, irodalmat eredeti nyelven megismerni nagyon jó dolog, egyáltalán nem mellesleg segít a munkaerőpiacon és a hatékony munkavégzésben. A vassal tényleg nem kell angolul beszélni, de a munkatársaddal, főnököddel,az aktuális külföldi projekten való kommunikációhoz, a műszaki dokumentáció elolvasásához, szakmai továbbképzéseken való részvételhez meg nagyon is kellhet az angol. "Magyarul vagy meghajolsz magyarként és megtanulod az ő nyelvét, vagy halálra vagy ítélve!" Túlteng az egód, mindenki nagy ívbe leszarja, hogy mit gondolsz a világról, senki sem fogja a helyedbe hozni a képzettségednek megfelelelő, magyarul is ellátható állásokat. Igen, vagy olyasmit tanulsz, amire szükséged lehet, amiből meg tudsz élni, vagy mehetsz a levesbe, de ez nem Magyar kérdés, ez a kapitalizmus törvénye. Ébresztő!
Mondjuk az igaz h mindenki inkabb a sajat tulajodnu lakasra megszerzesere torekszik es ennek csakis egy oka van:
Az alberletbe koltozes koltsege es az ottani kizsakmanyolas olyan merteku, hogy nem eri meg es nincs is biztonsagban az ember, se torvenyileg, se olyan szempontbol h kb barmikor utcara kerulhetsz mert nem ved senki/semmi…
Mig kulfoldon van aki legalisan, erdekkepviselettel 30-40 evet el egy alberletben.
Hogyan lehetne vitatkozni ennyi butasággal, rossz következtetéssel, ostoba leegyszerűsítéssel? Csak néhány közbevetésre futja a dühömből:…a rendszerváltás nyomán 1.5 millió munkahely szűnt meg, ennyi hiányzik manapság…a rokkantosítás, mint feszültség-kezelés, ekkor vált az elfedő politika jövőzabáló megoldásává…a képzési rendszerek kiürítését nem a munkások kérték…mégis mennyi, az a sokat emlegetett sok? talán a családi pótlék, a GYES?, a GYED,a rendszeres szoc.segély? mennyiben dúskálhat egy "soha sem dolgozott" szapora család?…ha mobilan felugrok Pestre dolgozni, mennyit tudok hazavinni a szállás, étkezés, útiköltség kifizetése után a minimálból?…blablabla.Vegyétek már észre, hogy a jelenkori kapitalizmus sajátja ennek az irdatlan tartalék-hadseregnek a "fenntartása".Amerikában jóval előrébb járnak.A gettókban nincs közmű- szolgáltatás, még bolt sincs.Jó reggelt!
szamarhegy:
Ne haragudjál már, ahhoz hogy egy Magyar ember Magyarként dolgozhasson Magyarországon, ne hogy már idegen nyelvet keljen tudnia!!!???
A vassal nem kell angolul beszélni miközben hegeszted.
Ez itt a baj, az a baj, hogy aki Magyarul beszél annak esélye nincs. Az a baj, hogy idegen cégek, olyan feltételekhez köti a munkát amely feltétel életidegen és nemzetellenes. Magyar embert olyan feltételekkel kényszerítik a saját kultúrájuk nyelvük átvételére, amely nép elleni bűncselekmény. Magyarul vagy meghajolsz magyarként és megtanulod az ő nyelvét, vagy halálra vagy ítélve! Azt nem szabad megengedni, hogy már mindenhol nyelvtudás kérjenek, aki Magyarul beszél és munkaképes azt nem szabad korlátozni a munkavállalásban mondván, nem beszéli az idegen ország nyelvét. Ez a baj ebben az országba, erre írtam az előbb, ha nem beszélsz nyelvet azt mondják alul képzett, miközben a szakmáját és feladatát minden igény kielégítőén el tudna látni.
Egyébként úgy szar ez az írás ahogy van. Alap tételek maradtak ki az okfejtésből. Anno a privatizációval elkótyavetyélt állami vállalatok miatt elvesztették az emberek a munkájukat. Magyarul szándékosan leépítették a munkahelyeket, elherdálták a vagyont. Majd pedig azt a nyereséget amelyeket a privatizáció során szereztek a külföldi vállalatok, visszaadták nekünk mint kölcsön. Nincs idő belemenni, de a saját pénzünket kaptuk kölcsön kamatra, amely megbénította a gazdaságot és eladósította az országot. Aztán minél nagyobb lett az adóság annál kisebbek lettek a bérek, hogy fenntartható legyen egy folyamat amellyel évtizedekig adóságcsapdába eshetünk. Nem az emberekkel van a baj, nem azért nem dolgoznak mert nem akarnának, de ki akar kevesebbért dolgozni mint tíz éve? Miközben az árak csak nőttek? Ember egy átlagos dolgozó kap 80-90 ezer forintot abból lesz kb. tízezer forint adósága havonta…
Egyetlen cél létezik a külföldi töke számára, hogy rákényszerítse a hitelekre az embereket.
@D – Lord: Akkor abba a 2-3 diplomába felesleges volt időt, energiát befektetni. Mérnökök, informatikusok azért még mindig keresettek, de hegesztőként, CNC-s szakemberként se szégyen dolgozni, nyelvtudás persze alapfeltétel.
@Roquentin: A kiindulási alapod hibás, 1. Nem a kiadások generálják a bevételt, hanem a bevételekből lehet kiadást tervezni, azaz ha kevés a bevétel akkor kevés a segély. Ez a szabály minden esetben érvényes függgetlenül attól, hogy ki mennyire rászorult a segélyre. 2. Segélyezni csak az önhibáján kívül segélyre szorulót lehet. 3. A jelenlegi világgazdasági rendszernek (egyelőre) nincs alternatívája. Ebben pedig azok az országok tudnak boldogulni, akik eladható értéket (képzett munkaerő, kedvező adókörnyezet, termék, szolgáltatás) állítanak elő. Bekapcsolódott a versenybe, eladóként 2 milliárd, alacsony bérű, szociális juttatásokat hírből ismerő, szorgalmas munkaerő, akiknek egy része ráadásul kiválóan képzett. A jelenlegi tendenciák pont nem a 4 napos munkahét, hanem heti 6 nap, 10-12 órás munkanap, életfogytig tartó dolgozás felé mutatnak, de természetesen ez hosszú folyamat. A pszichoszomatikus problémákat valószínűleg nem a munka mennyisége okozza, a szüleim 10 éves koruktól szó szerint látástól vakulásig dolgoztak (mezőgazdaság, napszám, aratás, állatok ellátása) nagyon kemény élet volt, de a pszichoszomatikus betegségek egyáltalán nem voltak jellemzőek. A bizonytalanság, a folyamatosan változó politikai, gazdasági környezet, a technológia, majd informatikai robbanás, a felgyorsulva változó környezet már sokkal inkább oka lehet ennek. Nagy probléma, hogy a szocializmusban nem kellett életpályát tervezni, helyetted megtervezte azt az állam, ma nagyon sok magyar egyik napról a másikra él, nem gondol arra, hogy miből lesz nyugdíja, nem alakít ki magának időben menekülési útvonalakat, nem számol azzal, hogy 40-45 éves korától kezdve egyre kisebb esélye van bizonyos területeken váltani.
Egy rakás ember van akinek két három diplomája van, mégsem kap lószart sem. Ebben az országban ha sok szakmád van vagy jó képesítésed akkor azt mondják túlképzett vagy, ha egy vagy két szakmád van akkor meg azt mondják alul képzett vagy. Vagy ez a baj, vagy az.
Ha a szerző (akinek egyébiránt sok mindenben igazat adok) netán szociográfiát tervezne írni, javasolnám, menjen el pénztárosnak egy hipermarketba, vagy gyárba, szalag mellé három műszakba. Utána lehet érdemben nyilatkozni a munkamorálról.
"tudomk,hogy keresettek a jó informatikusok,felső fokú angollal,műegyetemi végezettséggel meg ha van egy közgáz is akkor nagyon jó.Netto 500 körül keresnek ami csak nő idővel.Miért nem motiváló tényező ez?"
HOOOL?
Haver BMEn vegzett villamosmernok, tavkozlesi multinal dolgozik 3 eve, most keres 575 BRUTTOt. (280-at visz belolve haza…)
En is oda jartam informatikara, 4 eve dolgozom, nemreg vesztettem el az allasomat a gyenge piaci helyzetnek koszonhetoen. (ettermi rendszereket epitettem ki, tamogattam, stb.)
Fejvadasz ceg benzinkutas rendszerre keres supportost, oneletrajzom alapjan behivtak allasinterjura.
1 ora blabla, vegen berigeny.
500 bruttot mondtam, mivel e korul volt az eddigi fizum.
-Haaat, az sok, nagyon sok.
-Megis mennyit ajanlananak?
-Max brutto 400-at.
Erre elhajtottam a HR-es csipat az anyjaba, hogy ne vicceljen mar, annyiert max frissdiplomas palyakezdot kap nulla szakmai multtal…
magyarorszag21 for prez.
Persze azt nem látom, hogy globális értelemben, hosszútávon milyen bakikat vétett a posztoló, de az irány nagy valséggel követendő.
A morálról és stresszről meg annyit, hogy csak próbáljatok meg semmittenni 1-2 napig (vagy akár csak néhány óráig). Figyeljétek meg, hogy behúz. Az ember magábaroskad, a motiváció exponenciálisan csökken, a stressz pedig (ha azért életében már végzett munkát az ember), egyre csak nő, mert az ember közben érzi, hogy nem halad 1ről a 2re, és ez csak tovább fog romlani.
Szóval, ha ezt az emberek maguktól nem veszik észre és nem zavarja őket, akkor meg kell őket rugdosni, hogy igyekezzenek. Ha meg akkor sem csinálják, hát így jártak. Mehetnek innen a picsába.
Abszolut a munkamoral: amikor egesz nap a furkalodas megy, meg az hogy a masik mennyit keres es megerdemli-e. Aztan meg senki nem hajlando dolgozni rendesen mert kiderult hogy egy ember kicsit tobbet keres.
Ilyen nemzet ez. Senkit nem erdekel hogy a sajat munkaja jol el legyen vegezve csak az hogy nehogy ma' a masik tobbet keressen.
Minden csapatban van legalabb egy ilyen ember aztan csak terjeszti a baromsagait mig le nem zulleszt mindenkit.
@Roquentin: Ha már bibliázol, akkor érdemes lenne egy kicsit jobban átgondolni…
Mert a Biblia szerint a munka valóban büntetés, de nem akárminek a büntetése, hanem az eredendő bűné. Amiben minden embernek osztoznia kell, még az újszülöttnek is! Tudod, orcád verítékével… Vagyis amíg nem jutunk vissza a Paradicsomba, addig bizony csakis kizárólag munkával lehet előteremteni a megélhetésre valót. És az Úr nem segít azon, aki magán nem segít, ezt is hallottad, ugye?
Szerinted a vadászó-gyűjtögető, kőkorszaki szinten élő amazonasi indiánok a Paradicsomban, vagy legalább valami boldog ősállapotban élnek? Akkor olvasd el Lévy-Strauss Szomorú trópusok c. könyvét, nagyokat fogsz csodálkozni…
@Roquentin: Roquentin, én sem tartom a munkát az emberi tevékenység csúcsának. Sokkal többet ér, ha valaki solymászni jár és eposzokat olvas, vagy esetleg ír. De a többség csak a Mónika-show-t nézi a munka helyett. Az ilyeneket bizony ki kell hajtani a földekre, mert az értelmesebbjének és az életrevalóbbjának az idejét rabolja ezzel – elvégre nekünk kell plusz munkát végeznünk azért, hogy az ő segélyeiket ki tudja fizetni az állam. Éveket töltesz munkával az életedből csak azért, hogy be tudd fizetni az adódat, amiből őket eltartja a társadalom. Gondolj bele: éveket.
Kiváló írás amúgy.
Tecc. Ha már szóba jött a vállalkozásba fektetés, esetleg írhatnál arról, hogy mi lenne, ha több kkv lenne, magasabb belső fogyasztással. Az öreg közgazdászok a tévében mindig azzal jönnek, hogy ez nem jó (kis, exportvezérelt blabla), de olvastam pár helyen, hogy ez így nem egészen igaz. Nem feltétlenül nőne meg az import. Most akkor hogy van ez? Mi van, ha megnő átmenetileg, de nemzeti program alapján, vagy tudunk valamit tenni ellene (megtakarítás ösztönzés – válakozásba, pl. komolyan vehető tőzsde)? Az biztos, hogy a világ boldogabbik felén sokkal többen vállakoznak, jobban kitermelődik a helyi tőkés réteg is. Ezt nálunk mennyire lehetne így megkésve (kárpótlás, Széchenyi-terv, Strabagtömés után) forszírozni?
jó kis írás
@eax_: Csak egy picit nézz körül a környezetedben, hogy megítélhesd, a hivatkozott meglátás mennyire tűnik igaznak.
"hiszen még a Biblia is azt mondja: a munka büntetés"
Egy 3000 eves mesekonyvre hivatkozni meg legalabbis szanalmas.
Azert azt tegyuk hozza,talan Droli ( ha O mashol is Droli)egyetert, hogy az ireket, mint sztahanovista brigadot munkamoral szempontjabol felhozni kicsit naiv. Amit Ok csinaltak, es jol csinaltak, hogy A+B+C+D oldal, amikor kellet, azt mondta, OK, nem egy oldalon allunk, de az orszag erdekeben talan ezen tullepunk egy idore. ( Az itteni szocialis halo meg olyan, ha jogusult vagy OK ha nem, akkor toluk akar ehen is halhatsz, mert nem gondoskodtal magadrol)
"Természetesen a versenynek az oktatásban kell kezdődnie. Az ingyenes felsőoktatás és a munkapiac kényelmessége nem ösztönzi a fiatalokat, hogy előretekintve olyan területre menjenek, ahol biztos megélhetéshez jutnak. A helyzet, ugyanis az, hogy szinte bármilyen területen tanulnak, teljes biztonsággal el tudnak helyezkedni valahogy. Ezért a racionalitás helyett más dönt a továbbtanulásnál."
Na, ezt gondold át újból.
@Droli: Hát akkor nem hülyéskedem el a problémát, ha már sikerült tényleg a lényegre tapintanom.
Szóval, ha sokan menekülnek a munka elől betegállományba (akár úgy, hogy ténylegesen megbetegednek – pszichoszomatikus betegségekben elég jól állunk), akkor talán annak az lehet az oka, hogy nagyon kevesen vannak, akik nem érzik tehernek, nyűgnek a munkát. Talán arányaiban még többen is, mint Nyugat-Európában (ahol némileg emberibbek lehetnek a munkakörülmények, úgy képzelem.)
Erre (is) megoldás lehetne, ha kicsit többen, és így kicsit kevesebbet, és kevesebb pénzért dolgoznánk.
Mert én nem azt látom problémának, ha valaki nem szeret dolgozni, bizony ám.
Én inkább azt tartom inkább szánalmasnak, ha valaki azért gondolja értéknek a szabadidőt, mert esetleg abból is pénzt tudna csinálni.
@Miluuu:
nem értem.én nem inforomatikus vagyok sem műszaki végezettségű.Ennek ellenére tudomk,hogy keresettek a jó informatikusok,felső fokú angollal,műegyetemi végezettséggel meg ha van egy közgáz is akkor nagyon jó.Netto 500 körül keresnek ami csak nő idővel.Miért nem motiváló tényező ez?
És mit jelent,hogy nem szeretnek dolgozni?
@Roquentin: "Konkrétan azért nem tetszett a cikk mentalitása, mert arról szólt, hogy milyen szép lenne, ha mindenki éppúgy bele akarna dögleni a munkájába, mint egy német vagy svéd yuppie – azért, hogy 3-4 évente lecserélhesse az autóját. (És hogy mi mindent lehetne tenni ezért a szent célért – pl. bevezetni a kényszersorozás intézményét.)"
No, ez egy szép csúsztatás… ki mondta, hogy a nyomorult, képzetlen emberek mostantól kezdve azért dolgoznának, mert egy német vagy svéd yuppie-hoz akarnak hasonlítani???
@Roquentin: "Igazából nem ismerek túl sok finn, vagy ír embert, de meg lennék lepve, ha őket nem sújtaná a túlhajszoltság, vagy a mindennapi stressz ezernyi következménye."
Valóban okozhat stresszt a túlhajszoltság, de éppúgy a kilátástalanság, kiúttalanság érzése, a tartós munkanélküliség, a nyomor. A cikk pedig szerintem nem igazán arról szólt, hogy akinek van lehetősége dolgozni, mennyire hajt a munkahelyén, hanem azokról szólt, akik nem dolgoznak, és ez nagy különbség.
@fűzfavirág: Ez mind igaz, amit mondasz, viszont más út, mint a tanulás és a munka, nem igazán van. Azt mondani pedig, hogy nem szégyenletes, ha valaki nem szeret dolgozni… hát…
@Konrad: Azért azt nem okvetlen hiszem, hogy aki nem dolgozik, az feltétlenül semmit sem tesz hozzá a közösséghez. (Gondolj pl. egy főállású anyára.)
Aztán, ha a "világ nagy része" alatt Fekete-Afrikát, vagy Dél-Ázsia némely területeit érted, akkor persze igazad lehet: ott tényleg "segély nuku". De azért én ezt nem tartanám annyira jó ötletnek. Szerintem te sem gondolod egészen komolyan, hogy az államnak ne lenne feladata segíteni azokat, akik – önhibájukból vagy azon kívül – de nem rendelkeznek munkahellyel.
@tomi79: Igazából nem ismerek túl sok finn, vagy ír embert, de meg lennék lepve, ha őket nem sújtaná a túlhajszoltság, vagy a mindennapi stressz ezernyi következménye. Nyilván igazad van abban, hogy szükséges dolgozni ahhoz, hogy megtermeljél javakat. A kérdés szerintem inkább az, hogy valójában szükségünk van-e ezekre a javakra. (Vagy legalábbis nagyobb szükségünk van-e rájuk, mint egy emberhez méltó élet lehetőségére.)
Konkrétan azért nem tetszett a cikk mentalitása, mert arról szólt, hogy milyen szép lenne, ha mindenki éppúgy bele akarna dögleni a munkájába, mint egy német vagy svéd yuppie – azért, hogy 3-4 évente lecserélhesse az autóját. (És hogy mi mindent lehetne tenni ezért a szent célért – pl. bevezetni a kényszersorozás intézményét.)
De mi lenne, ha inkább többen dolgoznánk – valamivel kevesebbet, és valamivel kevesebbért? (Annál is inkább, hiszen nekem úgy tűnik, az előző modell – többé-kevésbé – megbukott mára.)
Nagyon jó cikk!
Csak megerősíteni tudom képzés fontosságát.
Én egy 1000+ fős cégnél dolgozom informatikán. Az utóbbi időben már kizárólag külföldieket tudnak felvenni, mert csak ők hajlandóak dolgozni.
"A magyar lakosságot is jobb lenne arra ösztönözni, hogy megtakarításait ne ingatlanba fektesse, hanem aktív vállalkozásokba."
Ez szépen hangzik, csakhogy az enyhén szólva nem túl vállalkozóbarát gazdasági környezet miatt az ingatlan jóval biztosabb befektetés. Senki sem fogja az utolsó összekuporgatott fillérjeit egy bizonytalan vállalkozásba fektetni.
A mobilitás hiányának a saját tulajdonú lakáson túl mentalitásbeli okai is vannak. Húgomék néhány éve egy nyugat-dunántúli kisvárosba költöztek, mert ott találtak munkát a férjével. A helyiekkel azonban nagyon nehezen tudnak kapcsolatot teremteni, mert egyszerűen nem fogadják el őket, nem értik, hogyan lehet, hogy valaki máshonnan (nem a környékről) a városukba költözik, pedig a kisvárosok esetében is nagy jelentősége lenne a mobilitásnak, hogy ne csak a nagyvárosokba, Budapestre költözzenek el a fiatalok.
@tomi79: nem lehet, hogy esetleg, talán, feltehetőleg… arrafelé nem loptak el mindent? Ami le volt betonozva, légkalapáccsal, ami forró, ronggyal megfogva? 40 év lerablás után nehéz összevetni dolgokat. A cikk legszomorúbb mondata, hogy 40 év szociali kellett ahhoz, hogy a magyarok munkaszeretetét nullára vágják. Ez van.
Emberi jogok és emberi méltóság! Mert megérdemlem…
Én egy kis elmaradott országban élek, szüleim a mezőgazdaságban dolgoztak. Én már nem dolgozok, munkanélküli vagyok. Nincs ugyanis munkahely errefelé.
Itt nálunk sokat kellett dolgozni az életben maradáshoz: nincsenek modern gépeink, modern vegyszereink, módszereink. Viszont nemrég megtudtam, hogy a szomszéd országban akár pár ember is képes megtermeszteni ezer ember gabona szükségletét! Vannak hatalmas kombájn gépeik, nagyon jó műtrágyájuk, nagyon jó növényvédő vegyszereik és egyéb dolgaik.
Na most ha én a szüleim módszereivel akarnék kaját termeszteni magamnak, akkor marha sokat kéne dolgoznom. De látom, hogy a szomszéd országban jóval kevesebbet dolgoznak, mert jobb a technológiájuk. Tehát én nem dolgozok, mert méltóságon aluli lenne ha a szüleim régi és elavult módszereivel dolgoznék. Ezért elvárom, hogy a szomszéd ország segélyezzen engem, hiszen ott náluk jól mennek a dolgok. Mi az hogy én megalázó munkát csináljak, miközben ott kényelmesen elvégzik a munkát?
Emberi jogok és emberi méltóság is van a világon! Ide a segélyt!
Jó a poszt, szociológiai gyorstalpaló.
A közszféra reformjával kapcsolatban említett 300 ezres szám honnan van?
És miért "szívja el" a piactól a képzetteket? (A kifejezéssel van bajom. Szerintem mindenkinek az az érdeke, hogy a közszférában is kvalifikált emberek dolgozzanak.)
@Roquentin: Szerinted Nyugat-Európában miért magasabb az életszínvonal, mint mifelénk (a szerencsésebb történelmen túl)?
Az igaz, hogy a gyarmatosítás is nagyban hozzájárult egyes országok jólétéhez, de tudás és a szorgalom alapvetően szükséges a felemelkedéshez. Jó példa erre Finnország vagy Írország, de például a németek vagy a svédek sem úgy gazdagodtak meg, hogy ültek és várták a sült galambot, hanem közismerten kitartóan dolgoztak.
Óó, szakemberhiány. A Diósgyőri acélmű is mindig erről sírt. Persze, azt nem nem emlegették a TV és újságriportokban, hogy diplomásminimálbérért kerestek villamosmérnököket.
@Almaspite: van jelenleg kb. 1 millió munkanélküli, és jön még hozzá 300e kirúgott közalkalmazott. Az 1,3 millió.
Ööö, matekból mindig jó voltam:
"Ráadásul egy jól működő Magyarországon 1,3 millió új munkahelyre lenne szükség, mert a közszférában legalább 200-300 ezer fővel többet foglalkoztatunk a szükségesnél. Amennyiben egy átfogóbb reform keretében, leépítenék ezeket az embereket, már 1,3 millió új munkahelyre lenne szükség."
WTF?
A több pihenéshez még egy dolog: nem a szálloda a legolcsóbb, emberek! Venni kell sátrat, a holland fiatalok is ezt csinálják, hetekig lehet nyaralni 1 hét szállodázás árából.
@Roquentin: Ehhez szükség lenne az emberek megfelelő igényszintjére, vagy hogy hívják ezt. Pl.: nem cserélek autót 3-4 évente, mert nem futja. Ez van. Igen, lehetne kevesebb pénzből is élni, és kevesebb pénzből is pihenni. Ja, meg önkritika, önismeret sem ártana.
Válsággal kapcsolatban meg milyen fura, hogy pont a legpicsogósabban, a turizmusban érdekeltek ma azt mondták, hogy végül is nem is olyan rossz ez – Mo. olcsó lett a külföldieknek. Visszanyalták a fagyit? 🙂
@SLacc: Természetesen vannak szerencsés emberek, nyilván örömteli is az ilyen.
Csakhogy én úgy látom, világunkra egyáltalán nem ez jellemző. Bizony: az emberek általában utálnak dolgozni (más kérdés, hogy sokan ezt még maguknak sem merik bevallani.)
Szerintem ennek pedig az a legfőbb oka, hogy sokkal többet vagyunk kénytelenek dolgozni annál, mint amennyi ép lélekkel elviselhető lenne. Én nagyon örülnék neki – ha akár a válság hatására – megváltozna ez. Meggyőződésem, hogy akár kevesebb pénzzel is sokkal teljesebb életet lehetne élni – ha az emberek végre olyan, a munkánál sokkal fontosabb dolgokkal foglalkozhatnának lényegesen többet, mint az önművelés, vagy a játék.
@wellsystem: mindjárt elkezdem sajnálni a tőkéseket..
@Roquentin:
a büdös lusta bagázst meg az én adómból tartsák el?
tudod mit, inkább kurváznám meg innám el az adómat, mint leosztani annak, akinek büdös a munka.
aki nem dolgozik ne is egyék. rohadjon meg mind.
Kiváló írás. Pusztán a köztisztviselői hat hónapos rekreációs szabadság visszaállításának a jogos igényét hiánylom belőle.
@Roquentin: És ha valaki valóban azt csinálja, amit szeret, munka közben is? Ilyen nincs? Hidd el, van. És akkor már nem büntetés a munka. A Biblia meg kevésbe örökérvényű, mint néhányan hiszik.
Hehe, ezt most olvastam, igazán elragadó: "Munkaszemléletünk siralmas, pl, a betegségarányunk szerintem a legrosszabbak között van egész Európában (mert a legkisebb náthával el kell menni betegállományba, ugye…)"
Tényleg, hát nehogy már egy kis náthával azonnal betegszabira menjen az ember. Én már olyat is hallottam, hogy a tüdőgyulladást is kihordta lábon valaki, mért is ne. Amíg ki nem csapódik a fehérje, addig dolgozhatunk.
Érdekességképpen azért megemlíteném: én úgy tudom, siralmas hazánk egészségi állapota, többek között azért is, mert sokan a kirúgástól félve nem mernek betegszabadságra menni.
Móricz Zsigmond – Rokonok jut eszembe.
Kiváló írás, elgondolkodtató. És nincs elkenve. Legalábbis én így látom.
"Szakítani kell azzal a szemlélettel, hogy a társadalmi igazságosság abban merül ki, ha adunk annak, akinek látszólag kevesebb van. "
na, itt lealltam az olvasassal. Teljesen mindegy mit irtal ezutan mert teljesen egyetertek. Aki ezt nem erti annak en nem tudom elmagyarazni. Pedig nagyon kellene. Kosz az irast (addig).
Valóban alapos az írás, bár nem túl rokonszenves mentalitást tükröz.
Én a munkát inkább tekinteném valami szükséges rossznak, mintsem az emberi tevékenység csúcsának. Mint ahogyan azt sem értem, miért is volna szégyenletes, ha valaki nem szeret dolgozni – hiszen még a Biblia is azt mondja: a munka büntetés. Hát miféle ember az, aki szereti, ha megbüntetik?
Én megértem, hogy a mindenkori rabszolgahajcsárok szívesen csinálnak lelkiismereti kérdést a munkamorálból – de hozzállásukban azért nem szívesen osztoznék.
Nem lehetne másfelé is keresgélni a megoldásokat? Pl. nekem nagyon szimpatikus ötletnek tűnt a munkanélküliség kezelésére a négynapos munkahét gondolata. Őszintén szólva kicsit emberségesebbnek is tűnne, mint a posztíró által felvetett kényszersorozás intézménye… (Csodálom, hogy a KMK törvényi tényállásának ismételt bevezetése nem jutott az eszébe.)
Bár az tény, hogy így mind a munkavállalók, mind a munkaadók valamivel kevesebb pénzből kéne, hogy megéljenek. De abban teljesen egyetértek a cikkel, hogy bizony a szabadidő is érték. És nem is csak azért, mert esetleg pénzre lehet váltani…
@fttb: Legyél egyszer Te is munkáltató – ne csak hóvégén a tenyerét tartó!
zöldség.. a munkáltató szemszögéből sopánkodik!
van olyan fizetés ami több száz kilométeres mozgásra motiválja a dolgozót..
gratulálok, nagyon összerakott írás
@Commune: A minimálbér növelése a mögötte álló teljesítménynövekedés nélkül visszafelé sül el, mivel azt ki is kell termelni. Lásd az Orbán-kormány intézkedését, amikor 50 %-kal növelték a minimálbért egyik évről a másika, a maradék könnyűiparunk egész egyszerűen megszűnt.
A szerzővel is vitáznék némileg, vannak olyan felsőfokú oktatási irányok, ahol a túlképzés már visszacsapott. Szép példa a jogász pálya (mindenki szeret vele példálózni). Ismerős ügyvédjelölt lány Budapesten tavaly az év végén szakvizsgázott le, de "nem váltotta ki az ipart" sem ő, sem az ismerősei (volt évfolyamtársai) a magas belépési költségek és a rendkívül beszűkült piac miatt.
Ha egy családi, vagy kis vállalkozás, akár KKV-is ki tudja termelni azt a 410 EUR-t és járulékait a munkavállalóinak – és befizetnek HIVATALOSAN minden járulékot/kötelezettséget… akkor Magyarország igen termelékeny hatékony és még mit tudom én milyen bezzeg ország lenne.
De addig míg megy a mutyizás, az érdek uram-bátyám, a kinemfizetések, a hazugságok és pöffeszkedések sora. addig itt nem lesz 410 EUR minimálbér!
Itt véleméynem tudod mi lesz káosz és hanyatlás.
Alapos munka, gratulálok.
Sajnos minden szava igaz.
A nemzetstratégiaként emlegetett valami, na az nagyon kellene az országnak a mindenféle koordinálatlan maszatolás helyett. Egyébként remek írás.
Semmilyen juttatás sem "magas" önmagában. Nyilván a munkával szerezhető jövedelmekehez képes magas a szerző szerint ez a jövedelem, ahogy írja is a cikkben. De ez akkor azt is jelentheti, hogy a munkabérek nyomorúságosak ebben az országban. Ha a szociális juttatásokat csökkentjük, javaslom vezessünk be egy magasabb minimálbért. Hogy ne valami extrém példával jöjjek, legyen mondjuk a minimálbér összege annnyi, mint a portugáliai: ott ez 410 euro.
Az "Önkéntes munkanélküliség" 3. bekezdésének elején azt a távolságot növelni kéne, nem csökkenteni…