Nincs a világ minden demokráciájában valódi baloldal és nem is kell lennie. A távoli Amerikában szinte nem létezik, a közeli Lengyelországban marginalizálódott. A magyar baloldal erőteljes léptekkel halad a lengyel úton és csak a csoda mentheti meg attól, hogy elhanyagolható tényező legyen az elkövetkezendő évtizedben. Szeretnék azt gondolni, de ennek oka nem a Fidesz kormány antidemokratikus törekvéseiben keresendő, hanem saját életidegen stratégiájukban.
A baloldal szubkultúrává vált, mert egységes, a nemzet jövőjét végiggondoló stratégia helyett csupán szubkultúrákat védelmez hepciásan.
Sunnyogás – a Fideszt legitimáló stratégia
Nehéz nem elismerni, hogy a Fidesz az elmúlt években folyton megújulóan képes volt olyan témákat középpontba állítani, amik valóban érdekelték az embereket és ezzel magánál tartani a kezdeményezést. Az is kétségtelen, hogy a baloldal ezekben a témákban, mint közbiztonság, bankok és multik, cigánykérdés, rezsicsökkentés, nyugdíjak, adósmentés, közösségi tulajdon, magyar vállalkozók támogatása nem volt képes érdemleges, megjegyezhető ellenvéleményt felmutatni. Tanácstalanság, egymásnak ellentmondó vélemények jellemezték őket, mert sem ellenezni sem támogatni nem mertek. A legtöbb esetben egyszerűen sunnyogtak. Ez a stratégia azonban hosszabb távon nem gyengíti, hanem legitimálja a Fideszt.
Kiemeli, hogy amiben megkülönböztethető a baloldal, az jobban emlékeztet egy jogvédő szervezetre, mint politikai alternatívára. Kisebbségek védelme, demokrácia és jogállam, sajtószabadság, melegek. Mindenezt olyan nyelvezetettel tálalva, ami a legtöbb ember számára nem bír egyértelmű jelentéssel. Nyugati értékek, piac, vagy a fékek és ellensúlyok rendszere még a Népszabadság olvasóinak is csak kis százaléka számára sem érthető.
Marxista örökség – Többek vagyunk, mint egy szubkultúra
Természetesen mindannyian része vagyunk akár több szubkultúrának is, de a baloldal mintha elfelejtette volna, hogy a szubkultúrák összessége nem adja ki a társadalmat és az egyén sem csupán szubkultúrájával azonosítható. A társadalom lényege a szubkultúrák fölött van, ennek saját kérdései vannak és arra saját válaszokat akar. Egy meleg lehet hip-hop-os cégvezető, egy cigány pedig buddhista zenész, de az emberek nagyon kis része hoz csak politikai, az egész társadalmat érintő döntést egyetlen tényező, valamely szubkultúrája alapján.
A megközelítés fakadhat a magyar baloldal marxista gyökereiből. Akkor úgy képzelték, hogy a Marx által felállított a társasadalmi osztályok, egységes érdek mentén cselekszenek, minden más kultúrális és egyéb különbségből fakadó érdeket kizárva. Ez a koncepció látványosan bukott meg, de mintha tettenérhető lenne a baloldal szubkultúrális megközelítésében.
Az átlagszavazó ráadásul nem érti, hogy ezek a szubkultúrák miért befolyásolnák az életét. Nem cigány, nem zsidó, nem meleg, nem nyomják el és nem érzi magát nem szabadnak. Nincs kirekesztve, de szegény, zavarja a bűnözés, hogy a nagyhatalmú cégekkel szemben tehetetlen, hogy nyugaton jobban élnek, zavarja a bűnözés, a magas számlák.
A baloldal témái üresek és élettelenek számára és azt a képet erősítik, hogy baloldal nem a valósággal, nem a szavazók életével foglalkozik.
Nem-Orbán identitás
A baloldal identitás alkotásának csupán egyetlen eleme volt. A mik vagyunk mi kérdésre a válasz annyi: Nem-Orbán. Baloldali az lehet csupán véleményformálóik szerint, (ahogy a menekült kérdés kapcsán kiderült), aki nem ért egyet Orbánnal. Aki ezt megteszi, az identitását elveszti, pária lesz, és minimum a purgatóriumba kerül. A baloldali identitás így nem valami lett, hanem valami nem. Ez a stratégia, habár meglehetősen energiatakarékos, jobban emlékeztet a lottózásra, mint a politikára. Veszünk egy szelvényt, arra az esetre, ha Orbán politikája összeomlana. Sajnos ez még így is csak akkor működne, ha nem lenne más a pályán, de ma már nem ez a helyzet.
Nagyon úgy néz ki, hogy a baloldal a folyamatos értelmetlen támadással, csupán a Jobbiknak tesz szívességet. Bármi, ami ellenzésükből visszhangra talál a szavazóknál, az nem őket, hanem a Jobbikot erősíti csupán. Nem akarok szemtelen lenni, de így a baloldal a Jobbik szolgálóleányává vált, ha észre akarják venni, ha nem.
Huhogók, a kritika hitelvesztése
Az elmúlt 5 évet a baloldal főként azzal töltötte, hogy hetente újra és újra összeomlást, gazdasági csődöt, nemzethalált, az EU-ból, a NATO-ból való kizárásunkat vetítette előre. Visítottak, jajveszékeltek és huhogtak, éppen milyen hangulatuk volt. Sokakkal együtt tökéletesen rosszul mérték fel a helyzetet, mert mégha vannak is negatív tendenciák a kormányzásban, azok bizonyosan nem érvényesülnek négy, sőt még nyolc éves távlatban sem. Ezért a tragédiák elmaradtak, a kritika és szakmainak szánt érvek mögül eltűnt a munició és maradt a huhogás. Alábecsülték, ahogy legtöbben, Orbán határokat feszegető politikai taktikájának rugalmasságát. Nem kalkulálták előre, hogy a kritikus pillanatokban azonnal képes váltani. Kritikájuk kiüresedett és a pálya széléről bekiabálók huhogásává vált. Ezért témáik, amik továbbra is ezekre a vészforgatókönyvekre épülnek hitelüket vesztették.
A Mikulás árulása
A másik nagy gond, hogy mindig azt képzelték, a nyugat, az EU, az USA előbb utóbb megbuktatja Orbánt. Mintha éppek ők hinnének a másik oldal szemére vetett összeesküvés elméletekben. A külső segítséggel történő politikai változásban való hitnek van hagyománya nálunk. A 19. században is sokan szerették volna külső erők segítségét igénybevenni a Habsbourgok elleni küzdelemben. Erre mondta Deák, ma is érvényesen, hogy veszélyes stratégia, mert ha tényleg elindul egy konfliktus, akkor abban minden félnek meglesznek a saját érdekei és a végén ki tudja, hogy az kinek az előnyét szolgálja majd. A baloldal, mivel képtelen volt saját erőből stratégiát kidolgozni Orbán ellen, a Mikulásban reménykedett, de az nem akar eljönni. Ahogy az gyakran előfodul, a események változásával a szereplők érdekei is változnak. Soha nem szabad összekeverni a médiának szóló nyilatkozatokat és egyes országok valódi érdekeit. Érdemes lenne feltenni a baloldalon a kérdést, hogy vajon mely nagyhatalmaknak lenne érdeke ma, Európa kritikus állapotában, egy gyenge baloldal hatalomra kerülése. A baloldal a legrosszabbat hozta ki ebből a gyenge stratégiából. Az előnyök elvesztek, csak a szégyen maradt számukra, hogy külső erőkkel próbálnak összejátszani a kormány megbuktatása érdekében, közvetve az ország ellen.
Kétségbeesés és gőg – A Bolgár György hatás
A Fidesszel szembeni egyik értelmiségi vád, hogy főként az emberek alantas vágyaira épít. Ahogy egyszerűen mondják, hülyének nézi őket. A baloldalon ez az előfeltevés egy erőteljes bukfenccel a visszájára fordult. Mivel Orbán népszerűsége nem akar összeomlani, erre csak egy baloldali magyarázat van: a nép valóban hülye.
Ha valaki szokta Bolgár György műsorát hallgatni, akkor megértheti folyamatot. A műsor jól leképzi a baloldal szinte minden gyengéjét és maga építette csapdáját.
A műsorban az elmúlt 5 évben minden nap tönkrement Magyarország. Minden nap arról jajongnak, hogy ez már tényleg a vég. De a vég még egyik nap sem jött el. Ez 5 év után már neki és a hallgatóságának is feltűnt, és a jajongás kétségbeeséssé és tanácstalansággá vált. Folyton azt a kérdést teszik fel, vajon, ha ők értik, hogy vége az országnak, akkor miért nem érti a nép. Mivel ők nagyon okosak, erre egy magyarázat adódik. A nép hülye. Az SZDSZ intellektuális gőgjének legrosszabb korszakait idéző hangulatban legyintenek naponta: ha a népnek ez kell, megérdemli.
Ez a gőg a baloldal veszte. Médiájuk, ahogy Bolgár György műsora is beleragadt saját szukultúrává vált témáiba. A demokrácia elvesztése, a kisebbségek helyzete, zsidóság, cigányság, sajtószabadság, melegek jogain nagyon ritkán kerülnek kívül, mint egy imamalom, minden áldott nap sorolják. Nem tehetnek mást, mert ebben a társaságban ez az okosság fokmérője. Aki az ő szavaikkal képes témákiról kommunikálni, lesz sikeres belterjes világukban. Azt hivják a műsoraikba, hogy ott együtt örüljenek, milyen okosak és a többiek milyen hülyék. Aztán azon szörnyülködjönek, vajon miért van, hogy a hülyék lenyomják az okosakat. Mindegyikük attól retteg, hogy ha máshogy beszél, őt is hülyének tartják a brancsban, ezért nem mer kilépni a keretek közül.
A baloldal marginalizálódásának veszélye
Nem kérdés, hogy ma egyértelműen a Jobbik a második erő. Ezért a Fidesz és az ország számára veszélyt jelent a baloldal marginalizálódása, de természetesen lehetőséget is rejt. A centrális erőtér koncepciója gyengül a baloldal marginalizálódásával, mert az emberek szeretnek olyan pártokra szavazni, amelyeknek legalább minimális reményük van a kormányzásra. A baloldalnak nincs és ez tovább csökkenti esélyeit. Szavazóik egy része így skizofrén helyzetbe kerül majd. Ha váltást akarnak, csak a Jobbikra szavazhatnak, ha nem akarják a Jobbikok, akkor a Fideszre. Nem irigylem őket.
A baloldal ebből a helyzetből valószínűleg a legrosszabb irányba, a baloldali demagógi irányába fog kitörni. Megszülnek majd egy Siriza típusú demagógiát, olyan üzenetekkel, mint az alanyi jogon járó alapjövedelem. Ennek a szociális rendszerből kikerültek között lehet bázisa, de ez ma még csekély és inkább a Jobbik táborát gazdagítja. Azonban néhány évtizedes távlatban, talán a cigányság politikai aktivitásának növekedésével összefüggésben megteremtődhet. Ez az út azonban még kínosabb meglepetések tartogat majd, mint a mai bénázás.