Hungarikum őrület van. Még törvényt is elfogadtunk róla, de legnagyobb sajnálatomra kimaradt belőle a csalás, mint igazi hungarikum. Néha azt hiszem, hogy ez társadalmunk lényege. Egy-egy eredetvédett termék lényege a bizalom. A fogyasztó számára garanciát vállalunk, hogy amit megvesz az tényleg az ami. Magyarországon csak abban bízhatunk, hogy tuti átvernek bennünket, erre kéne garanciát adni.
Minden évben már májusban megindul az útszéli őstermelők dinnye árusítása. Igazi mézédes magyar dinnye az útszéli porban, annak ellenére, hogy a dinnye csak hónapokkal később érik nálunk. Az Auchanban vett Görögországból származó dinnyével hülyítik a népet. Az út szélén árulják a sonkát és a házi kolbászt olyanok, akinek soha disznójuk még nem volt. Hűtés nélkül hozzák ausztriai vágóhídról a húst, hogy házikolbászt csináljanak belőle, igazi hungarikumot, amivel a kormánypénzen épített helyi piacon verik át a jónépet. A NÉBIH, valami hivatal piaci vizsgálata szerint 16 ellenőrzött őstermelőből, csak 6 árult valóban maga termelte árut, vagy legalábbis 6 le tudta papírozni azt.
http://www.nebih.gov.hu/aktualitasok/hirek/al_ostermelok_a_zoldseg_gyumol.htmlA fogyasztóvédők és a NÉBIH is állítják, az „őstermelők” jó része, megveszi a szomszéd standon a külföldi zöldséget, gyümölcsöt és magyarként árulja.
Hallani arról, hogy a nagy márkák lengyel nyesedékhússal javítják a magyar szalámit. Mangalica szaláminak és sonkának árulnak olyan húsokat, amiknek semmi közük hozzá.
Kínai fokhagymát adnak el magyarnak, bogyiszlói paprikának olyat, aminek termelője nem is tudja hol van Bogyiszló. Afrikai paprikát teszünk a kalocsaiba, mert úgy ócsóbb. Még a mézet is manipulálják néha.
Tisztított csapvízből csinálják az ásványvizet, de tesznek rá szép nemzeti trikolórt és ráírják, hogy jó mélyről jött fel.
Tényleg mélyen vagyunk és nem is jövünk fel. A világban sok eredetvédett termék van. Franciaországban, Olaszországban, szinte minden településnek van valami specialitása, Hungarikum törvény nélkül is. Mert ez hagyomány. Hagyomány a minőség, hagyomány a termékbe és készítőjébe vetett bizalom. Ezeket a termékeket DOC, DOCG, AOC és hasonló jelekkel látják el. Ahol a C a kontrolt, ellenőrzést jelenti, a G pedig a garanciát. Nem lehet máshogy eredetvédett terméket építeni, csak úgy ha a fogyasztó hihet benne, hogy azt kapja, ami rá van írva a csomagolásra. Nálunk szinte hetente lehet illegális vágóhídról, vagy valami csalásról olvasni. A minap épp egy autó borult fel, ami tele volt ausztriai vágóhídról származó hússal, amit hűtés nélkül hoztak haza, hogy jó magyar kolbász készüljön belőle.
Az eset nem egyedi, mert erre is csak véletlenül jöttünk rá. Százával, ezrével vannak ilyen csalók az országban. Nálunk nincs hagyománya a minőségnek, nincs hagyománya a bizalomnak, de van a csalásnak, az ügyeskedésnek. Az igazi magyar hungarikum az átverés. A termelő megtanulja mit kell hazudni és azzal eteti vevőit. Most épp azt, hogy itt minden magyar alapanyagból készült. De ha a kínai lenne épp a trendi, akkor hirtelen az lenne minden. Ezen nem lehet törvénnyel változtatni, nem lehet helyi piacokkal, nem lehet propagandával, mert ez a társadalmunk lényege, Schmitt Palitól az alföldi kolbászkészítőig.
Nálunk csak abban bízhatunk, hogy nem bízhatunk semmiben. Ez legyen a magyar hungarikum.
Ámen!