2000-ben Ross A. Hammond egy szellemes számítógépes modellt állított fel, minként változik egy korrupt társadalom becsületessé. A modellben kétféle ember volt. A korrupt, és a mindig becsületes. A személyek véletlenszerűen „találkoztak”, ha az egyik korrupciót ajánlott, és a másik azt elfogadta, mindketten jutalmat kaptak, ha a másik nem fogadta el, az ajánlattevő „börtönbe ment”. A becsületesek mindig elutasították az ajánlatot, a becstelenek elfogadták. Az elején nagyon hosszú ideig a korruptak gazdagodtak, és virágzott az üzlet. Számuk lassan csökkent, mert kevés volt a becsületes, kevesen „mentek börtönbe”. A változás gyorsan jött. Amikor a korrupt-becsületes arány átlépett egy szintet, és megnőtt az esély, hogy becsületessel találkozik egy korrupt, hirtelen egyre több becstelen döntött úgy, hogy nem ajánl korrupciót, így hiába volt a becstelenek aránya magas a társadalomban, a korrupció eltűnt. A számítógépes társadalom néhány másodperc alatt korrupció mentessé vált.
Ahhoz, hogy ez a modell működjön néhány feltételt teljesíteni kell.
- Kellenek becsületes emberek.
- Következetes cselekvés. Minden korrupciós ügyben, amivel becsületesek találkoznak, feljelentést kell tenni.
- Gyors, határozott ítélet, hogy a feljelentésnek legyen értelme.
- A lebukás veszélyének és a büntetésnek elég nagynak kell lenni, hogy a becstelenek ne merjenek ajánlatot tenni.
Hazánk a modell egyetlen kritériumát sem teljesíti. Illetve az elsőt részben, vannak becsületes emberek, (akik akkor sem élnek, a nem teljesen törvényes előnyszerzéssel, ha lebukás veszélye gyakorlatilag nulla), de meglehetősen kevesen, és ők sem teljesítik a második feltételt, vagyis nem jelentik fel az ajánlattevőket, ezért a modell szempontjából gyakorlatilag nem léteznek.
Még ha a nemzetközi korrupciós rangsor nem is mutat végzetesen rossz képet, mi, akik itt élünk, tudjuk, hogy az egész társadalmat átszövő korrupció és ügyeskedés visszaszorítása nélkül nem tudunk versenyképes közösséget építeni. Ha tetszik, ha nem, ez egyik nemzeti sorskérdésünk.
Korrupciós piramis
Szeretjük magunkat azzal áltatni, hogy csak a politikusok korruptak, de finn értelemben Magyarországon többé-kevésbé mindenki korrupt. A többségünk visszaél hatalmával, legyen az bármilyen kicsi, hogy magának, családjának, barátainak előnyt biztosítson. Van egy korrupciós piramis, aminek tetején vannak, akik százmilliókat visznek haza, ezek jellemzően politikusok, önkormányzati emberek vagy hozzájuk közel állók. Utánuk jönnek a nagyvállalatok magasabb beosztású emberei és így tovább, egészen le a parkolóőrig. Mindenki jogosnak érzi azt a kis lopást, mert így tanultuk a szocializmusból, másrészt feljogosítva érezzük magunkat, mert a piramison fölöttünk lévők nálunk többet lopnak és nem is büntetik meg őket. Éppen ezért, a korrupció felszámolását fölülről kell kezdeni, mert ez automatikusan csökkenti azt, a piramis alsóbb rétegeiben is. De mit kéne tenni?
A modell szerint növelni a lebukás veszélyét, de ma az üzleti életben szinte bárki bárkinek tisztességtelen ajánlatot tehet, elhanyagolható a veszélye, hogy az illető feljelentse, vagy kizáródjon a „jobb körökből”. A másik oldal is elfogadja a korrupciót, mert nincs valós veszélye, hogy aki korrumpálni akar, az feljelent. Ma a politikai korrupció a legkisebb lebukással járó bűncselekmény. Egy rendes betörőt 30-40%-os eséllyel elkapnak, míg a lebukott politikus, ritka mint a fehér holló.
A politikai rendszer a korrupción alapul
Mivel a lebukás veszélye ilyen kicsi, szinte természetesnek mondható, hogy a politikusok korruptak. Ilyen induló feltételekkel, mára a korrupció politikai rendszer alapjává vált, ez mozgatja és adja stabilitását.
Sokat beszéltünk róla, hogy csak lopott pénzből lehet kampányolni. A politikusok gátlástalanul milliárdokat költenek a fekete kasszákból és senki és semmi nem buktatja le őket egy olyan bűncselekményben, amiről egy ország tud, és csak az ÁFA-csalás vonzata milliárdos választásonként. Ennek önmagában súlyos következményei vannak.
A pártfinanszírozás megoldásával erősödne a verseny a pártokon belül, csökkenne a bebetonozottság. Ma fekete pénzek nélkül nem működik a politika ezért az elitek mögött álló, a pénzt előteremtő pénztárnokok, háttéremberek iszonyatos befolyással bírnak, és nem engedik változni a struktúrákat. A központi támogatás növelésével ezek a háttéremberek és az őket védő párt elit gyengülne, nőne a változás esélye. A pártok a fekete pénzek nélkül is finanszírozhatók lennének, ezért bárki lehetne vezetője, nem csak az, aki a fekete kasszákon ül.
A politikai korrupciónak azonban van egy másik vetülete, amiről kevesebbet beszélünk. A korrupcióra alapuló politika egyfajta fordított evolúción vitte át a politikusokat. Annyira köztudott a politikai korrupció, hogy a becsületesek, az elhivatottak nem mennek erre a pályára, hanem főleg azok, akik pénzt akarnak. Ezért vált elhivatottság nélkülivé és kontraszelektálttá a politika. Úgy gondolják, egy pozícióval megszerzik a jogot a vele járó piszkos jövedelmekre is. A budapesti kerületek botrányai megmutatták, százmilliókról van szó évente egy kerületben, és ne gondoljuk, hogy ez párthovatartozástól függő kérdés, és hogy minden ügyet ismerünk. Képzeljük el a komolyabb posztokat.
Aki elhivatott, az veszélyezteti a rendszert, ezért tőlük megszabadulnak. Nem véletlenül nem tudunk egyetlen bűnbánó politikusról sem, aki lebuktatta párttársait vagy ellenfeleit. Pedig, mint a gabonapiaci kartell esetében is látható volt, belső ember nélkül nincs áttörés.
Verseny nélküli politika
A korrupció csökkenti a versenyt, de a tétel fordítottan is igaz. A verseny csökkenti a korrupciót. Ahhoz, hogy korrupció csökkenhessen, egy versenyre és nem a kapcsolatokra épülő társadalomra és politikára lenne szükség. Ma úgy gondoljuk, ha elég magasan vagy, kapcsolatok révén bármit elintézhetsz és védettséget élvezhetsz.
A politikán belüli verseny, ha lehet, még a társadalmon belülinél is kisebb. Egyrészt a 2010-es választásoknak úgy megyünk neki, hogy a mai állás szerint az emberek előtt nem lesz komoly választási lehetőség. Nagy többségünk úgy is a Fideszre szavazna, hogy az meg sem próbál politikai versenyt imitálni, nem csalogatja jövőképpel a szavazókat, csak, mint a jegyszedő, vár, hogy odaadjuk voksukat.
A pártokon belüli verseny korlátozott. Egyrészt a pártfinanszírozás, másrészt, és ez a fontosabb, a túl sok magyarországi politikai pozíció miatt. 27000 önkormányzati hely, 386 képviselő, 22 Eu képviselő, az önkormányzati és párt alapítványok, tanácsadói pozíciók, állami és önkormányzati vállalatok, állami szervekkel ez még legalább 5000-rel nő meg. Így bárki a politikai pályán kaphat olyan pozíciót, amitől „befogja a száját”.
A pártok nem azért nem csökkentik az önkormányzati és képviselői helyek számát, mert nem tudnak megegyezni, hanem mert ezek csökkentése politikai forradalmat indítana el. Az országnak erre lenne leginkább szüksége, de a pártok megakadályozzák.
Ha a posztok száma felére esne, pártonként több ezer ember esne el pozíciójától. Igazi verseny indulna be a pártokban, és a pozíció nélkül maradtak új formációkba tömörülnének. Ma egy új párt sikerének legfőbb akadálya, hogy iszonyatosan sok képviselő jelöltre van szüksége, ahhoz, hogy el tudjon indulni a választásokon és ehhez már nincs elég szabad ember az országban. Akik politizálni akarnak, már más pártokban ülnek. A verseny beindításával sokkal többet nyernénk, mint a várt költségvetési megtakarítás.
Hogyan javíthatunk a helyzeten?
- Hogy a pártfinanszírozást meg kell változtatni közhely, amit mindenki tud, de semmilyen valós politikai akarat nincs rá. Nem is lehet, ha a politikán kívülről nem kényszerítik ki. Ezért népszavazáson kell kikényszeríteni a pártfinanszírozás változását és a kampány költések ellenőrzésének szigorítását. Az ellenőrzést, sokkal nagyobb felhatalmazással az ÁSZ-nak kell végeznie.
- A politikusok lebukásának veszélyét törvényileg meg kell növelni. Egyrészt az ilyen büntetési tételeket növelni kell, másrészt a bíró mérlegelési jogát korlátozni kell, mert fennáll a befolyásolás esélye.
- Kötelező és rendszeres vagyonosodási vizsgálatnak kell alávetni minden komolyabb pozícióban lévő politikust és közvetlen hozzátartozóját. Ez sem ad tökéletes védelmet, de rendelkezik visszatartó erővel. Így kockázatot lehet vinni a politikusok életébe, megérezhetik, hogy a közszereplés, nem csak hatalmat és immunitást jelent, hanem nagyobb transzparenciát is. Ma, ha egy politikust vagyonosodási vizsgálatot kap, azonnal politikai üggyé válik. Ráadásul az APEH nem lehet teljesen független a politikától, a mindkori kormánypárt, sőt az ellenzék is befolyásolhatja. Ezért ezt is a nagyobb jogokkal bíró ÁSZ-nak kell végeznie évente vagy kétévente kötelezően. A mai vagyonbevallások rendszere használhatatlan, ráadásul az aktuális bevallás leadásakor mindig visszaadják az előzőt, ami kiskapukat biztosít a rendszerben.
- Versenyre épülő politikai rendszert kell létrehozni, csak ez teremheti meg a versenyre és nem kapcsolatokra alapozott társadalom alapját. Ehhez népszavazáson kell kikényszeríteni a parlament és az önkormányzati képviselők számának csökkentését. Ez önmagában olyan versenyt indít el, ami a politika megtisztulásához vezető első lépcső.
- Következetesen fel kell jelenteni mindenkit, akit korrupción kapunk. Hammond modellje feltételezi, hogy minden esetben van következmény. Ezért motiválni kell a becsületeseket, hogy ne közönnyel szemléljék a korrupciót.
Végleges megoldást, csak az erkölcsi értékek változása, erős közösségi érzés, a közösség érdekeinek, adott esetben sajátunk fölé rendelése jelentene. Mert a probléma gyökere a közösség iránti lojalitás hiányából fakad, a közösség érdekének az egyénével szemben nincsenek esélyei. Ezért az egész folyamat elindítására nincs motiváció, a rendszer fenntartóinak jobb ez így.
"A politikusok lebukásának veszélyét törvényileg meg kell növelni."
Hogyan bukhat le egy korrupt politikus?
-ha feljelenti az a személy, aki korrumpálni akarja, vagy a politkus szeretné, hogy korrumpálja őt.
Egyrészt a feljelentésnek elég negatív töltete van hazánkban, senki sem vélekedik róla pozitívan, még akkor se, ha az tényleg szükséges volt.
Illetve a feljelentő is tarthat attól, hogy emiatt erősen hátrányos helyzetbe kerül a feljelentett politikus társainak jóvoltából. Ugyanis nálunk a tanúvédelem is gyerekcipőben jár.
-bűnüldöző szerv nyomozása során. megvitathatnánk a korrupciót ezen a területen is….
Hogyan lehet ezt törvényileg növelni? Állampolgári kötelesség legyen a feljelentés, ha korrupciót tapasztalok? Elvileg most is az, ha bármilyen törvénysértéssel találkozom, de a rendőröknél biztosan kötelesség.
A cikked egyébként nagyon tetszik. A félelmeim pedig megegyeznek bajajéval.
Jó írás, tulajdonképpen mindennel egyetértek. Ugyanakkor minden megoldási javaslat, amiről a poszt szól, végül a Parlamenten kell, hogy átmenjen, emiatt nem fűzök sor reményt a megvalósulásukhoz.
Miért lenne érdeke a politikus-rétegnek, hogy egy versenyre alapozott rendszer alakuljon ki a körükben is? Pont azért menekültek a politikusi létbe, hogy ne kelljen versenyezniük, hogy tényleges teljesítmények nélkül élhessenek meg.
Miért szavaznák meg a pártok pénzügyeinek tisztába tételére hívatott törvényeket, ha ezzel a saját jövedelmeiket és lehetőségeiket szűkítenék?
Egyáltalán, egy korrupcióra szocializálódott, ilyen rendszerben 20 éve tulajdonképpen háborítatlanul tevékenykedő réteg miért szavazná meg ennek a rendszernek a felszámolását?
Szép példa volt a legutóbbi népszavazás-kezdeményezés a képviselő költségekről. Kiszúrták a szemünket egy "majdnem olyan" határozattal, persze rengeteg (vagy még nagyobb) kiskapu maradt. Amikor ezt a beterjesztő szóvá tette, nem más, mint az egyes körökben "igazságosztóként" tisztelt Sólyom oltotta le az egészet.
Tehát: a politikusok részéről kell elindulni a tisztulási folyamatnak, de ezt jószántukból nem fogják megtenni. Parlamenten keresztül vezető út ehhez a célhoz nincsen.
Én továbbra is csak azt a megoldást látom, hogy a nép "kiéhezteti" az elitjét. Mikor már nem lesz, aki adót fizet, mikor mindenki gyűlöli őket, mikor már nem lesz szavazó (Pécsen pl. most 14 százalék ment el), akkor olyan légüres térbe kerülnek majd, mikor a változás elkerülhetetlen lesz.