Kijön hozzám a vízművektől két ember, hogy kicserélje az órát. Mielőtt elkezdik, megkérdezik, akarom-e, hogy megbuherálják, és akkor fele annyit mutat. Mivel ismerik fogyasztási szokásaimat, korrekt megtérülési számítást adnak hozzá.
Ez csak egy tipikus, egyébként megtörtént eset, amin nem is lepődünk meg. A szerelők annál inkább, amikor visszautasítjuk. Nem megszokott, hogy valaki ne akarja kijátszani a közt vagy cégét, vagy ne szerezzen anyagi előnyt, ha megtehetné. Egy svájci azt is furcsának tartaná, miért nem jelentjük azonnal a Vízműveknek az ilyen szerelőt, mi meg egyedül ezt tartanánk furcsának.
Sorskérdés
Még ha a nemzetközi korrupciós rangsor nem is mutat végzetesen rossz helyezést, mi, akik itt élünk, tudjuk, hogy az egész társadalmat átszövő korrupció és ügyeskedés visszaszorítása nélkül nem tudunk versenyképes közösséget építeni. Ha tetszik, ha nem, ez egyik nemzeti sorskérdésünk.
- A korrupció csökkenti a versenyt, igazságtalan, és nem hatékony. A szegénység és a korrupció között szoros összefüggés van, de ez fordított is: ha egy országban nő, annak versenyképessége, növekedése, a lakosok jövedelme csökken, és fordítva. A kutatások kiemelik, a korrupciós érzékelési index (CPI) 1 pontos növekedése 4 százalékos átlagjövedelem-növekedést, illetve a GDP 0.5 százalékát kitevő külföldi működőtőke-beáramlást jelent. Tehát ha hazánk 5,1 pontról a skandinávok 9-es szintjére emelkedne, az 16%-os jövedelemnövekedést és 2% GDP növekedési pluszt hozna.
- A korrupció felszámolása önmagában megoldaná költségvetési gondjainkat, és mivel komoly társadalmi változásokat is hozna, ez hosszabb távon is így maradhatna. Természetesen ebben az esetben is szükség lenne további reformokra, de pánik és kapkodás nélkül.
- Legnagyobb társadalmi előnye a teljesítmény felértékelődése lenne. Ma nem ez, hanem a kapcsolatok mozgatják a társadalmat. A fiatalok előtt álló minták nem a teljesítményt, hanem a kapcsolatotok kihasználását támogatják.
- A politikai rendszerben sem lesz változás enélkül, mert a fekete kasszánkon ülő, egyre gazdagabb pártfunkcik nem engedik az új generációkat labdába rúgni. A kontraszelekció miatt ma csak olyanok jutnak magasra, akik azért mennek a politikába, hogy részesedjenek az üzletből.
Nem csak a politikusok korruptak
Az első, és legfontosabb lépés: fel kell ismernünk, mi sem vagyunk makulátlanok. Legalább 500 milliárdot bukunk az állami korrupción, de hasonló összeg a be nem fizetett ÁFA és a sok apró stikli, amivel megkárosítjuk cégeinket, a hazavitt gémkapocstól a megbuherált vízóráig. A távolsági buszsofőr, parkolóőr, a BKV-ellenőr, a fenyőfaárus, a hivatali előadó, mind eladja befolyását adott helyzetben, a másik oldal pedig megvásárolja. De korrupció az orvosi hálapénz sőt, ez a legnagyobb összeg, amit a lakosság ilyen célra fizet. Nem csak a politikusok rosszak, nem elég őket lecserélni.
A korrupciót tágan értelmezve ide tartozik a magyarok ”ügyeskedése”, amit úgy szeretünk látni, mint a legendás magyar leleményességet. Egy országot előrevisz, ha polgárai olyanok, akik utánad mennek be a forgóajtón, de előtted jönnek ki. Ez ambíció, életerő. A kiskapuk keresése is előreviszi a világot. Ami ma van, annak azonban semmi köze a leleményességhez, az ambícióhoz. Szimpla csalás, „okosság”, és némi agresszió. A ma leleményességének szimbóluma a bolti eladó, aki 1000 Ft-ért kicseréli a vonalkódot egy terméken, hogy 5000-rel kevesebbe kerüljön nekünk. A forgóajtó előtt meg egyszerűen fellökjük a másikat, ahelyett, hogy trükkön gondolkodnánk.
A becsület versenyhátrány
A magyar gazdaság a korrupcióra, az ügyeskedésre épül. Vegyünk egy 100 leggazdagabb magyar kiadványt, számoljuk meg azokat, akik kitartásuk, teljesítményük, és nem kapcsolataik, gyanús ügyek nyomán lettek gazdagok, vagy nem a közvagyonból szerezték pénzüket. Nem kell csernobili négykezűnek lennünk, hogy legyen elég ujjunk hozzá. Kevés a példa előttünk, ami azt mutatná, hogy becsületesen, keményen dolgozva is el lehet érni valamit, miért akarnánk megpróbálni.
Versenyelőny, ha valaki jól tud korrumpálni. A vállalkozások jelentős része ebből a képességéből él. Van egy alapigazság: a százalékot mindenki leadná, a versenyt az dönti el, hogy kitől fogadják el. Az lesz sikeres, aki elég bizalmat tud ébreszteni a megrendelőkben, hogy tőle fogadják el. Ez a szelekciós tényező, és nem a tehetség, meg a kemény munka. Ez egy fordított evolúció.
Azért a politikusok korruptak
Persze a politikusok korruptak. Sőt, az egész politikai rendszer a korrupción alapul, és ez adja meg bebetonozottságát. Csak lopott pénzből lehet választási kampányt csinálni. A rendszer elismeri, hogy kampányban fekete kasszákból költenek el milliárdokat törvénytelenül. Ha egy magánszemély törvénytelenül szerzett jövedelmet költ el, a vagyonosodási vizsgálattal lebuktatják, de a pártokat senki és semmi nem buktatja le egy olyan bűncselekményben, amiről egy ország tud, és csak az ÁFA-csalás vonzata több milliárdos választásonként.
A politikusoknál is működik a fordított evolúció. Annyira köztudott a politikai korrupció, hogy csak az megy ilyen pályára, aki így akar meggazdagodni. Ezért vált elhivatottság nélkülivé a magyar politika, és ezért lett ilyen bebetonozott és kontraszelektált a garnitúra. Úgy gondolják, egy pozícióval megszerzik a jogot vele járó piszkos jövedelmekre is. A budapesti kerületek botrányaiból láthattuk, százmilliókról van szó évente egy kerületben. Képzeljük el a komolyabb posztokat. Aki elhivatott, az veszélyezteti a rendszert, ezért őket kiszűrik a társak. Nem véletlen, hogy nem tudunk egyetlen politikusról sem, aki bűnbánóan lebuktatta volna párttársait vagy ellenfeleit. Pedig, mint a gabonapiaci kartell esetében is látható, belső ember nélkül nincs áttörés.
Miért merünk korrumpálni?
Az első borítékot valószínűleg orvosnak adtuk, és izgultunk, de utána láttuk, nem is nehéz. Ma bárki bármilyen helyzetben, akár egy ismeretlennek is felajánlhatja, hogy olyan üzlet születik, ami „mindenkinek jó lesz” vagy „az árunkban benne van 10 százalék tartalék, ezzel szabadon lehet gazdálkodni”. Azért merjük, mert tudjuk, ritkán utasítják el, és nem kockáztatjuk, hogy nem állnak velünk többet szóba, vagy feljelentenek. Vannak legendák beszerzőkről, minisztériumi alkalmazottakról, akik, ha ilyen ajánlatot kapnak, soha többet nem állnak szóba az adott céggel. A piacon az ilyen nevek gyorsan ismertté válnak, és őket senki nem keresi meg ajánlattal. Nincs tehát nagy veszélye annak, hogy valaki rossz embert akarjon korrumpálni. Aki ajánlatot tesz, szinte semmit nem veszíthet, és mindent megnyerhet. Ma racionális korrumpálni.
Miért merik elfogadni a korrupciót?
Aki elveszi a pénzt, elvileg többet kockáztat. Ilyen bűncselekményért sok évet kaphat, ráadásul, ha politikus az illető, másnap az újságok címoldalán találja magát. Mégis nap mint nap megtörténik, mert a kockázat minimális, a nyereség óriási. Ma a korrupció kevesebb rizikóval jár, mint bármilyen más bűn. A rendszerváltás óta alig bukott meg politikus, börtönbe csak néhányan kerültek. Viszont évente néhány százmilliárd cserél gazdát, a nyereség csábító. Annak az esélye, hogy aki előbb korrumpál, utána feljelent, nagyon minimális, és közvetítők beiktatásával tovább csökkenhető.
Egy szellemes modell
2000-ben Ross A. Hammond egy szellemes számítógépes modellt állított fel arról, minként változik egy korrupt-becstelen társadalom becsületessé. A modellben kétféle ember volt csupán. A korrupt, és a mindig becsületes. A személyek véletlenszerűen „találkoztak”, ha az egyik korrupciót ajánlott, és a másik azt elfogadta, mindketten jutalmat kaptak, ha a másik nem fogadta el, az ajánlattevő börtönbe ment. A becsületesek mindig elutasították az ajánlatot, a becstelenek dönthettek mindkétféleképpen. Az elején nagyon hosszú ideig a korruptak gazdagodtak, és virágzott az üzlet. Számuk lassan csökkent, mert kevés volt a becsületes, ezért kevesen mentek börtönbe. A változás nagyon gyorsan jött. Amikor a korrupt-becsületes arány átlépett egy szintet, és megnőtt az esély, hogy becsületessel találkozik egy korrupt, hirtelen egyre több becstelen döntött úgy, hogy nem fogadja el a korrupciót, így ők maguk juttatták börtönbe becstelen társaikat. A számítógépes társadalom néhány másodperc alatt becsületessé vált.
Hogyan lehet megszüntetni a korrupciót?
Nyilvánvaló, hogy csak a becsületességgel lehet megszüntetni a korrupciót. Persze az erkölcsösség, a becsület terjedése lassú, történelmi folyamat, nem döntés kérdése. A vallás és annak öröksége erőteljesebben határozza meg, mint más, az egyének szintjén pedig a neveltetés adja tovább. A vezetők példamutatása többet érne, mint a legjobb törvények. Ezek szigorítása és az ellenőrzés nem elég, más tényezők változtatás nélkül, ezzel csak létrehozunk egy magasabb csalási szintet, mivel az ellenőrzők is korruptak lesznek, a rendszer nem javul. Például, ha nem lehet olyan közbeszerzésben nyerni, ahol csak egy versenyző marad állva, akkor a cégek elkezdik árulni a második érvényes ajánlatot. Nem adnak be hiánypótlást, csak ha pénzt vagy munkát ígérnek érte.
Hammond modellje és a józanész ad némi támpontot.
- Ha becsületet nem is tudunk teremteni, növelni kell a lebukás veszélyét, irracionális döntéssé kell tenni a korrupciót mindkét oldal számára.
- Példát kell statuálni. Gyorsabb törvénykezéssel, magas rangú emberek lebuktatásával.
- Következetesen fel kell jelenteni mindenkit, akit korrupción kapunk, tehát, ha a vízvezeték szerelő trükköt ajánlj, fel kell hívni a főnökét. Hammond modellje feltételezi, hogy minden esetben van feljelentés.
- Motiválni kell a becsületeseket, hogy ne közönnyel szemléljék az ajánlatokat. Például a Volán, jutalmat ajánlhatna, vagy legalább ingyen telefonszámot üzemeltethetne azoknak, akik sofőrjeik csalásait be akarják jelenteni.
- Banálisnak hangzik, de meg kell szüntetni a hálapénzt, mert ezzel szocializálódunk a korrupcióra. Amíg normálisnak tartjuk, hogy fizetnünk kell az orvosnál az előnyért, addig nem változhatunk máshol.
- Elhivatott politikusokra lenne szükség, hogy példát mutassanak nekünk. Ehhez elsőként új pártfinanszírozási törvény kell, mert amíg nem lesz a vezetőktől független a választási kassza, nem lesz változás. Ez olyan kritérium, ami nélkül nehéz elkezdeni a folyamatot. Ehhez a mai teljes politikai rendszer változása kellene, természetesen nem csak a kormányé.
Végleges megoldást, csak az erkölcsi értékek változása, erős közösségi érzés, a közösség érdekeinek a sajátunk fölé rendelése jelentene. Ennek komoly határt szab, hogy a közösség iránti lojalitás iszonyatos alacsony, és az erkölcsnek az egyéni előnyökkel szemben nincsenek esélyei. Ezért az egész folyamat elindítására nincs igazi motiváció, mert a rendszer fenntartóinak jobb ez így.