A jövő nemzedékek erkölcsi nevelésére a mai Európában a hagyományos egyházaknál akár egy átlagos Lego tervező nagyobb hatással van, és jobban felkészíti őket az élet kihívásaira. Az egyházak nagyobb térnyerése, jelen állapotukban, csak a szegénység terjedése és a jogállam gyengülése árán valósulhatna meg, de még ebben az esetben sem biztos, hogy erkölcsösebbé válna a társadalom általa.
„Harcolj azért amiben hiszel, ne add fel az álmaid, próbáld újra és újra, nyújtsd legjobbat, amire képes vagy. Harcolj azért amiben hiszel, tarts ki a legvégéig, jövőd a saját kezedben van. „
Ez az idézet nem Marcus Aurelius intelmeiből való, hanem a Chima Lego filmsorozat címdalából. Ez egy olyan világról szól, amiben állatok élnek és a Chi-ből merítik erejüket. A természetfeletti Chi-t, az életerő forrását, az oroszlánok igazságosan osztják el, de vannak, aki lázadnak a társadalom rendje ellen. Ezeket azonban a törvény oldalán állók képesek legyőzni. A filmben az erkölcs legkeményebb csőszei is nehezen találnának kivetnivalót. A felemelő történet megtanítja a gyerekeket az igaz barátságra, az árulás elleni összefogásra, hogy a belső értékek fontosabbak, mint a külsők. Hősiességre, áldozatvállalásra, a hibák beismerésére, a hiúság, gonoszság és hatalomvágy elítélésére nevel. Arra, hogy küzdjünk az igazságért, rendért, álmainkért, hozzuk ki magunkból a bennünk rejlő képességeket, ne féljünk a jövőtől, de mindezt úgy tegyük, hogy a közösséget is védelmezzük és szolgáljuk vele.
A Chi a magasabb rendű ajándéka, annak erkölcsi szabályaihoz való hűség egyfajta vallás. A szabályok persze az európai zsidó-keresztény hagyományra épülnek, updatelve a kor igényeire. Erkölcsi tartalmuk kevéssé különbözik az egyházéitól, de az ember boldogulásának, társadalmi szerepének megítélésében alapvető különbségek vannak. A Lego üzenete jobban megfelel a nyugati élet kihívásainak, könnyebb az általa képviselt értékekre versenyképes és sikeres társadalmat építeni. Ráadásul ezt az üzenetet, a 4-12 év közötti fiatalok milliói önként hallgatják, beszélik meg egymással, utánozzák.
„Új egyensúlyt kell találnunk, különben akár az egyház morális alapja is összerogyhat, mint egy kártyavár, elveszítve az Evangélium frissességét és illatát.”
Ez az idézet nem egy kiugrott liberális paptól származik, hanem Ferenc pápától. A Pápa tavaly szeptemberi interjúja és azóta mondott szavai bizonyítják, az egyház felismerte, üzenetei nem felelnek meg a jelen kihívásainak. Szavai fényében nem tűnhet túl profánnak a Lego és az egyház összevetése.
Sokakkal együtt én is úgy gondolom, az erkölcsi értékek, amiket az egyház közvetített két évezreden át, jobban képesek a társadalmat szabályozni, mint a törvények. Fontos ezek erősítése. De egyet kell értsünk Ferenc pápával, az egyház vesztésre áll ezen értékek hiteles közvetítésében, nem képes azokat a ma igényei szerint „új egyensúlyba” hozni.
A kereszténység és a katolikus egyház az egyik leghosszabb ideig fennállt eszmerendszer és szervezet. Nem véletlenül. Olyat adott az embereknek, amire szükségük volt. Amikor a társadalmi státusz megváltoztatása szinte lehetetlen, a megélhetés, az életben maradás küzdelmes, az evilági boldogságra kevés a remény, akkor a sorsod elfogadását, a nehézségek eltűrését segítő eszmerendszer, ami ráadásul örök boldogságot ígért rendkívüli segítség. Támogatja az egyéneket a helytállásban, segíti a társadalmi stabilitást. Ezek azonban a vallásosság melléktermékei voltak, mert az egyház feladata soha nem egy jobb társadalom megteremtése volt, csupán Isten igéjét kellett terjesztenie.
Közel kétezer évig az emberek örömmel hallgatták az igét, de amikor Európa fejlődése felgyorsult, az egyház rohamosan vesztett befolyásából és ez sem véletlen. A gyorsulva fejlődő társadalmaknak alkotó, mobilis emberekre, új értékre volt szükségük. Nem beletörődés, hanem ambíció, nem állandóság, hanem változtatni akarás, nem túlvilági boldogság, hanem evilági. A hagyományos egyházak emberképe nem felelt meg az erősödő versenyben való helytálláshoz. Ami igaz volt korábban, fokozottan érvényes a 21. század nyugati társadalmában, magas technológiai szint, csökkenő népesség és erősebb nemzetközi verseny mellett.
Az egyház üzenetei négy fő területen kerültek szembe az új elvárásokkal, amelyeket a Chima támogat.
1.
A demokratizálódó társadalomnak nem a sorsukba és társadalmi státuszukba beletörődő, hanem aktív polgárokra volt szükségük. Az isten előtti egyenlőséget felváltotta a törvény előtti egyenlőség. Nem istentől és nem a túlvilágon volt szükség igazságra, hanem itt és most.
2.
A technológiailag fejlődő gazdaságnak, magasan képzett, mobilis munkavállalók kellettek és az, hogy ne születés, hanem tehetség és teljesítmény döntsön. Az új gazdaságot a vagyonosodni vágyó, ambiciózus, a tehetségüket kibontakoztatni akaró (önmegvalósító) emberekre épül.
3.
Az egyház által ígért legfőbb dolgok a túlvilági boldogság, örök élet és spirituális javak helyett az emberek evilági boldogságot, anyagi javakat és egyre kényelmesebb földi életet akartak. Örök élet helyett hosszan és egészségesen élni, ehhez orvoshoz járnak és nem templomba.
4.
Talán a legfontosabb változás, amit a Chima dal is megfogalmaz „a jövőd a kezedben van”. Már nem hiszik, hogy Isten kezében van a jövőnk, hanem mi magunk képesek vagyunk azt teljesítményükkel változtatni.
Ez énközpontúbb, az önmegvalósítással, a pénzzel, az élvezetekkel erősebben foglalkozó világot eredményezett, de nagyobb teljesítményre sarkallt, segítve az országok erősödését és gazdagodását. Ez, és nem az egyház befolyása biztosította a nyugati világ egyértelmű dominanciáját az elmúlt néhány száz évben. Az nyilvánvaló, hogy az egyház, mint közösségek összetartó ereje sok helyen a mai napig fennmaradt, és ez sok mindenben segíthetett, de a LEGO által is közvetített üzenetek hajtották a fejlődést. A változás már a Nagy Francia Forradalom előtt elkezdődött és rengeteg ellentmondással terhelt, de nem látható alternatívája. A társadalmak így nemcsak gazdagabbak, de egyes vizsgálatok szerint boldogabbak is.
A hagyományos egyházak szolgálata gyorsan vesztett jelentőségéből, a legfájóbb, hogy a legtöbb országban, mint közösség is alulmaradt a világban burjánzó szabadidőhöz köthető csoportokkal szemben. Ma Európában többen járnak rendszeresen fitneszre, mint misére.
Sokak számára a hagyományos egyházban való részvétel is az önmegvalósítás, a szabadidő felhasználásának alternatívája, aminek legfőbb motivációja többé nem az egyház által ígért túlvilági élet, hanem az egyén identitás keresése.
Ennek ellenére, nem kell félnünk, hogy Európa elveszíti keresztény gyökereit. Olyan mélyen hatja át jogrendünket, hétköznapjainkat és a LEGO tervezők gondolkodását, hogyha szándékosan próbálnánk megszabadulni tőle, akkor sem sikerülhetne. Mivel nem az egyház tanításai, hanem épp azok átalakulás indította be Európa fejlődését, ezért az ahhoz való visszatérés, bizonyosan a világban dúló verseny elvesztését eredményezné számára.
A keresztény gyökereket nem semmisíti meg a homoszexualitás elfogadása, a könnyűdrogok legalizálása. Nem véletlen, hogy a homoszexualitáshoz Ferenc pápa hozzáállása meglehetősen liberális.
Erősebbé teszi-e az egyház a társadalmat?
A történelmet végigkíséri a gondolat, hogy az „elveszett” értékek visszaállításával jobbá lehetne tenni a világot. Ez a válságok alkalmával erősödik, a felívelés alatt visszaszorul. Próbálkoztak már a történelemben felülről vezérelt vallási restaurációval, ami mindig együtt jár a tekintélyelvű, hierarchikus, a társadalmi osztályok átjárhatóságát csökkentő társadalmi modell visszaállításával és fordítva. (Egy látványos példa Irán.) Ezek azonban nem nevezhetők sikeresnek, még ha rövidtávon növelhetik is a stabilitást. De mivel a teljesítmény és érdem helyett az előjogok állítják előtérbe, középtávon alulmaradnak azokkal a szemben, amelyek képesek széles rétegek tehetségének kiaknázására.
Az nem igazolható, hogy azok a társadalmak, ahol a hagyományos egyházak követői nagyobb arányban vannak, sikeresebbek, becsületesebbek vagy boldogabbak. Ellenkezőleg, ahol a társadalom prosperálni kezd, ott bizonyosan csökken a hagyományos egyházak követőinek száma, ott nő, ahol a gondok is nőnek. Nem véletlenül a kereszténység leginkább a harmadik világban képes befolyását növelni.
Európában sem látható társadalmi szinten összefüggés a vallásosság és annak feltételezett pozitív hatásai között. A legvallásosabb országok közé tartozó Románia és Olaszország egyúttal a korruptabb között is az élen van. Születésszámuk nem magasabb, a hagyományos család gyengül, a válások száma növekszik. A szintén erős egyházi befolyással bíró Lengyelország és Románia népessége csökkent egyik legerősebben Európában. Nem segít, hogy tavaly minden második nap átadtak Romániában egy új templomot. Ázsia siker országai sem számítanak egyházak által befolyásoltnak.
Még a manapság divatos boldogság vizsgálatok sem mutatnak összefüggést. A világ legboldogabb államai, mint az éllovas Dánia meglehetősen szekulárisak, de a korrupciós listák szerint a legbecsületesebbek között vannak.
Korábban sem volt ez másként. A 18. századvégi Brit világbirodalom legvirágzóbb évtizedeiben, egy egyházi vizsgálat szerint még vasárnap is csak a hívek 20% jelent meg a templomban.
Úgy tűnik a hagyományos egyházra ott van a legnagyobb szükség, ahol nagy a szegénység, nehéz a társadalmi mobilitás, rossz a közbiztonság, alacsony a jogbiztonság és ez az eddigiek fényében nem is véletlen.
Ellenpélda az USA lehetne, amely az egyik legvallásosabb fejlett országnak számít. A hagyományos egyházak befolyása azonban nem tekinthető jelentősnek. Ellenben az ottani egyházak képesek betölteni a közösség alkotó szerepüket, közelebb állnak az emberekhez, nincs olyan hivatal jellegük, mint a hagyományos egyházaknak és erősebben támogatják a modern gazdaságot.
Fel kell tennünk a kérdést, hogy hittanórákkal helyreállítható-e egy nép becsületessége? Még ha eltekintünk attól, hogy az egyháznak nem feladata semmilyen társadalmi vagy politikai reform támogatása, a válasz akkor is nem. Ha egy társadalomban nem a becsületes teljesítmény a siker alapja, hanem a kapcsolatok és ügyeskedés, miért akarna bárki prédikációk hatására becsületes és keményen dolgozó lenni, ha ettől csak baleknak nézik és szegényebb lesz. Dánia nem attól becsületesebb, mert több a hittan, hanem mert a becsület és a teljesítmény a kifizetődő viselkedésminta. Az állam a becsületes viselkedést és kemény munkát nem hittannal támogatja, hanem a becsületesen teljesítők előnyben részesítésével a politikai kapcsolatokra építőkkel szemben.
A nagy egyházak jó néhány válságot átéltek már. Bizonyosan megtalálják az egyensúlyt, de jelen pillanatban egy átlagos Lego tervezőnek nagyobb a hatása a jövő nemzedék erkölcseire és világlátására, és ezzel nincs is baj. Erkölcsi üzeneteik megegyeznek, és a túlzottan konzervatív világszemlélet korlátozza a társadalom fejlődőképességét.
A LEGO-nál persze vannak ellentmondásosabb példaképek is. Színészek, rapperek, sportolók. A bajnokok ligája sztárjainak nagyobb hatása van a fiatal generációkra, mint az egyháznak, de Ronaldo vagy Ibra, mint erkölcsi példakép nem állnák meg a helyüket, de mint a teljesítmény papjai jól működnek.
A Lego azonban felnőtt a felelősséghez, vagy talán fordítva, azért lehet sikeres, mert a szülők nem választanák, ha erkölcsileg nem felelnének meg elvárásaiknak. Mert Európa keresztény hagyománya velünk él és velünk fejlődik és csak ennek megfelelően tudjuk megítélni világot. Az egyház azonban nem fejlődött velünk, és ahhoz, hogy újra erkölcsi példakép legyen változnia kell.
Ha nem változik, befolyása csak abban a szomorú esetben növekedhet, ha Európában tömeges elszegényedés következik be. Ezt azonban senki nem akarhatja.