A New York Times online-n Obama szaúdi látogatásával egyszintre került a hír, ahogy fogalmaztak az amerikai kulturális háború központi eleméről. Pisálhasson-e egy fiúvá operált tini lány a fiúvécében. A humoristák ráharaptak az témára, mert komikuma vitathatatlan, de komolyan véve az ügy szimbolikusan megmutatja, mi a baj a liberálisok szabadságértelmezésével, miért fordulnak sokan a liberalizmus ellen, amivel, ugyancsak nagyon hosszú távon jobban veszélyeztetik Amerika jövőjét, mint az orosz atomrakéták.
Oh God I am the American dream
But now I smell like Vaseline
& I’m a miserable son of a bitch
Am I a lord or a lady, I don’t know which
Frank Zappa: Bobby Brown, 1979
Vazelin szagú amerikai álom
1979-ben Frank Zappa ikonikus dalában a Bobby Brown-ban azon élcelődik, hogy az amerikai álom vazelin szagú és Bobby Brown nem tudja eldönteni, fiú-e vagy lány. Az azóta eltelt évek alatt az poénkodásból valóság lett. Az amerikai álom egyre inkább vazelintől bűzlik. A nem megváltoztatása néhány fura figura extrémitásából, mondhatni hétköznapi gyakorlattá vált. Becsélések szerint az USA-ban 700 ezer transgender, nemváltó ember él. (Nem tudható, hogy ebben milyen arányban vannak azok, akik normális genitáliákkal születtek és pusztán lelki okokból akarják magukat átoperáltatni. Itt természetesen csak róluk beszélünk.)
Így a társadalomnak már nem csak elfogadni kell az új helyzetet, hanem alkalmazkodni hozzá. Most épp Észak-Karolinában egy új WC törvény elfogadását követelte a transgender közösség, ami a WC használatot a választott nemhez kötné. Ehhez állítólag 700 ezer aláírást gyűjtöttek. Az egész USA hetekig magas politikai és jogi szinten foglakozott az üggyel. Olyan jelentőségűvé tette ez, a jogait agresszíven követelő közösség, hogy a New York Times internetes oldalán vezető hír volt a bírósági döntés, Obama elnök fontos Szaúd-Arábiai látogatása mellett. Ahogy a lap fogalmazott ez áll ma az USA-ban zajló kultúrharc középpontjában. (Ami a liberálisok és konzervatívok között folyik.)
Az ügy sok tekintetben komikus, annak altáji jellege miatt. Jó néhány humorista nevettette meg vele Amerikát. Ha nevetünk is, komolyan kell venni, mert a transgender és liberális közösség sorskérdésként kezeli, szinte a faji egyenjogúsági, és a kisebbségek szabadságjogaiért folytatott küzdelmekkel egyenértékűen.
Ez azért nem Luther King
A szabadság nagyszerű és magasztos eszméje nevében annyi jó dolog történt az elmúlt évszázadokban. Megvalósult a kisebbségek egyenjogúsága, megszűnt a faji és vallási diszkrimináció, megvalósult a női egyenjogúság, kialakult egy erős jogi alapokkal rendelkező érdem alapú társadalom, ami nem csak a hatalmasokat és gazdagokat védi. Amerika sikere és folyamatos fejlődése ennek volt köszönhető az elmúlt évszázadokban. Mára a szabadság, ahogy azt ma a liberálisok értelmezik mégis ellenszenvet kelt sokakban, ők a liberalizmust ma már szitokszónak tartják. A pisi ügy ennek tökéletes szimbóluma.
Ellenszenves, hogy ezeket a témákat tegyék a társadalom sorskérdéseivé. Az pedig szinte szentségtörés, hogy a szabadság eszméje szempontjából, az önkéntes döntés alapján történt nemváltás, összevethető lenne például a Martin Luther King küzdelmével. Hogy egy saját leírása alapján is identitás válsággal, depresszióval, személyiségzavarral küzdő tini nemváltása és WC használata szimbolizálja a szabadság eszményét.
Az amerikai liberális közvélemény a kérdés ellentmondásossága ellenére az alkotmányos szabadság érvényesüléseként, alkotmányos jelentőségében szinte a feketék egyenjogúságával egyenlőként ünnepli, hogy a bíróság az átoperált lány ügyében a fiú wc-ben pisilést megtiltó iskola ellen döntött. Győzött az alapító atyák eszméje, az átoperált lány ezentúl szabadon járhat a fiú WC-be…
Sokakban az eset inkább aggodalmat kelt. Vajon lesz-e jogi határa annak a folyamatnak, amelyben egyre több addig extremitásnak, sőt néhány esetben társadalomellenesnek tartott viselkedést tekintenek a normális boldogságkeresés részének, amit a többségnek jogi kötelessége elfogadni.
Ezekkel az esetekkel sokak szemében, nem csak lejáratják a szabadságeszméket, ellenszenvessé teszik a liberalizmust, hanem károkat is okoznak országuknak, gyengítik a társadalmi alapokat és kohéziót. Kiszolgáltatottá teszik agresszív extrém csoportnak, akik a szabadságra hivatkozva zsarolhatják a többséget. (Ahogy ez meg is történik Európában a radikális iszlám esetén, amikor folyamatosan szabadságjogokat használják fegyverként a többség elleni uszításra.)
Hol húzzuk meg a szexuális extremitás határát
A homoszexuális párok együttélése és sok helyütt házassága ma elfogadott dolog. Az örökbe fogadás már nagyobb vitákat vált ki. A transzneműekre még furcsán néznek itt-ott, de van ahol a TB támogatja műtétjüket. Sőt már olyan esettel is találkoztunk, hogy valaki rájött mégsem olyan jó a másik nem és vissza akarta magát operáltatni. Persze TB pénzen. Mi jöhet még? Meddig megyünk el a másság elfogadásában és jogi védelmében? Mi lesz, ha valaki háziállatával szeretne összeházasodni, mondjuk egy tengerimalaccal. Ha magával akarja vinni színházba és étterembe, mert hát élettársnak, házastársnak tekinti és nem háziállatnak. Követelik majd, hogy minden közintézményben legyen tengerimalac WC, mert a házastársának vannak jogai. Mi erre a jog válasza? Végül is joga van a saját módján boldogulni.
A közösségek rettegnek extrémnek, főleg nem normálisnak, netán társadalmilag rombolónak nevezni bármilyen hasonló viselkedést, mert a liberális közhangulat és média mindig az egyén szabadságának oldalán áll és fellépni bármi, ma furcsaságnak gondolt ügy ellen, holnap már szélsőségesség és nácizmus.
A liberálisok ártanak legtöbbet a szabadság ügyének
A pisi ügy a liberális véleményterror szimbóluma, ami mindennapi valóság és ez az, ami a legtöbbet árt a szabadság eszméjének. A liberálisok életidegensége, dogmatikussága iránt érzett ellenszenv az, ami miatt ma nem népszerű a szabadság eszméje. A liberálisok úgy gondolják, ha nem tulajdonítunk az általuk elvárt jelentőséget a pisi ügynek, valójában a szabadságot utasítjuk el. Sokan aztán legyintenek, ha ez a szabadság, akkor nem kérünk belőle. Így a liberálisok iránt érzett ellenszenv a kisajátított szabadságeszme iránti ellenszenvvé válik. Amikor a liberalizmusról sokan elítélően nyilatkoznak valójójában nem a szabadság eszméjéről, hanem ezeknek az embereknek az elveiről beszélnek.
Ez a dogmatikus véleményterror az, amely legtöbbet ártja a szabadság és szabadság jogok nagyon fontos eszméjének. Ennek a véleményterrornak a korlátozása és a szabadság értelmezés normális korlátok közé szorítása nagyon fontos feladat lenne. Ellenkező esetben egyre többen fordulnak a szabadság és vele együtt az ezt leginkább szimbolizáló USA ellen. Ennek pedig hosszú távon akár komoly a világpolitikai hatása is lehet.