A magyar elit nem lehet túl büszke magára. Nem képes függetleníteni magát a politikától, retteg a versenytől, teljesítmény helyett politikai kapcsolatokkal próbál érvényesülni. A társadalom formálását pedig csak addig tartja feladatának, amíg azok saját érdekeit támogatják. Az írásnak az ad aktualitás, hogy néhány napja Gerendai Károly (Sziget) által szervezett tanácskozást a témában. A tudósítások szerint sok tekintetben aktuálpolitikai kicsengésű tanácskozáson, jó néhány politikán túli részlet kimaradt a magyar elit állapotának okairól.
Az elit és a demográfia
A mai értelemben vett magyar elit története 1990-ben kezdődik. A kommunizmus alatt megszűnt a történelmi elit, amely akár évszázadok alatt építette fel családját és stabil értékrenddel és múlttal rendelkezik. Helyette lett a párt arisztokrácia, amit inkább nevezhettünk egy kiváltságos rétegnek, mint elitnek, annak ellenére, hogy a rendszerváltás utáni elit nem kis része részben az akkori rendszer haszonélvezőiből került ki. Hajlamosak vagyunk mindig politikai és ideológia magyarázatokat keresni társadalmi folyamatok mögött, de az elit újraéledésének voltak tisztán demográfiai akadályai is. Jellemzően a kommunizmusban alacsony volt a felsőfokú végzettségűek aránya, az elithez azonban rájuk van szükség. Az új elit keletkezésének demográfia alapjai folyamatosan szűkösek voltak. A felsőfokú végzettségűek aránya lassan és késve nőtt. A 20–29 évesek körében az érettségizettek aránya 1998 és 2010 között 38%-ról 50%-ra, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya 9%-ról 17%-ra nőtt csupán. Ezzel párhuzamosan az iskolát kezdő korosztályok mérete folyamatosan csökken. Az alacsonyabb számú potenciális személyből kisebb méretű vagy alacsonyabb minőségű elit lesz, annak minden mellékhatásával.
Nincs verseny
Magyarországon a kisebb számú versenyző között a versenyben való érvényesülés kisebb teljesítménnyel elérhető. Mint a fociban, a gyengébb bajnokság gyengébb teljesítményt indukál. Ez igaz minden területre a tudománytól, a művészeteken át a politikáig. Ez elkényelmesíti a magyar elitet. Egyfajta szűrőt, kontraszelekciót jelent. Aki nagyobb teljesítményre hajlandó, az sokszor külföldre megy, aki ott nem bírja a versenyt, a magasabbak az elvárásokat az hazajön. Sokszor láthattuk, hogy az itthon sikeres magyar tulajdonú vállalkozások inkább nem lépnek ki külpiacokra, mert ott túlzottan keménynek tartják a versenyt, vagy ha kilépnek, leggyakrabban kudarcot vallanak. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek néha kimagasló teljesítmények, de a gyengébb verseny átlagosan kisebb teljesítményeket hoz létre és gyengébb eredményeket szül. A kimagasló teljesítmények pedig gyakran már külföldön születnek meg.
Nem teljesítményre, hanem kapcsolatokra épül az elit
A magyar elit nem teljesítmény alapon jön létre. Minden kutatás azt igazolja, hogy a fiatalok szerint nem a teljesítmény, hanem a kapcsolatok döntik el, hogy Magyarországon ki lesz sikeres. Ez a magyar lakosság egyik legmeghatározóbb élménye, amitől valamiért nem sikerült megszabadulnunk a kommunizmus óta. (Ez nem jelenti, hogy a XX. század első felében ez nem lett volna jellemző Magyarországra, de nem volt annyira átható, és politika központú, amit igazolnak az akkori világviszonylatban is kiemelkedő szellemi, innovációs, tudományos teljesítmények) A mai fiatalok, akik az elitbe akarnak kerülni, nem teljesítményükkel akarják ezt megtenni, hanem kapcsolatok építésével. Ez alapvetően más képességeket igényel, mint a kemény munka és teljesítmény, ezért az elitbe is más típusú személyek lesznek sikeresek. A teljesítmény szempontjából ez kontraszelekció.
Nincs politikától független elit
Magyarországon nincs a politikától külön élete és fejlődése az elitnek. Az elit akkor érzi magát elitnek, ha politikai kapcsolatokkal rendelkezik. Sőt attól válik elitté, hogy a politikához dörgölődzik. Mindenki onnan remél támogatást, védelmet és üzletet. A mai gazdasági elit tagjai között szinte nem találni olyat, aki valamilyen módon ne kapott volna támogatást a politikától, legalább a karrierje elején. Így van ez Csányitól, Demjánig, de ironikus módon így van ez a Gerendai Károly és az előadásokat tartó Orbán Krisztián és Kolosi Tamás esetében is. Ezért van az, hogy ha a komcsik vannak hatalmon, mindenki komcsi akar lenni, ha a Fidesz, akkor mindenki Fideszes. A magyar elitnek nincs gerince, csak érdekei vannak. Mindenki dörgölődzik a politikához. A kapcsolatait pedig arra akarja használni, hogy még inkább védje magát a versenytől, még több előjogot szerezzen magának. Mindezt annak ellenére, hogy az elit erejét épp szellemi és anyagi függetlensége adná.
Magyarországon nincsenek kötelességei az elithez tartozásnak, annak mindenki az előnyeit igyekszik használni. Kinyírni a versenytársat, a maga számára előnyössé tenni a szabályokat és így tovább.
Nincs politikától független piaca a teljesítményeknek
A politikai kapcsolatok hosszú távú értékét garantálja és bebetonozza, hogy a teljesítményeket, legyenek azok bármilyenek, a sporttól a gazdaságig nem lehet a piacon értékesíteni. Minden ötlet, tervezet, legyen az kulturális fesztivál, vagy találmány azonnal állami segítségért kiállt, a politikusokhoz rohan vele és ott próbál először támogatást szerezni. Nincs egy kialakult magán piac, ahol az ilyen ötletek, teljesítények támogatóra, finanszírozóra találnának. Nagyon ironikusan, még a kockázati tőkealapok nagyobb része is az államhoz, politikához köthetően működik. Hasonló a helyzet a leginkább teljesítményben mérhető területen a sportban is, ahol az állam messze a legbefolyásosabb szereplővé vált. Ez komoly gátja annak, hogy a jövőben az elit politika függése változzon, önállósága nőjön. Az ilyen teljesítményeknél a legszembetűnőbb, hogy a legsikeresebbek külföldön találnak támogatóra. Legyen az startup, sportoló, vagy találmány.
Nem az elit, hanem a sztár a példakép
A példakép kutatások jól szimbolizálják, hogy az elit már nem tölti be egyik legfőbb szerepét de ezért nem ő a hibás. Többé nem ő adja az ifjúság példaképeit. A mai generációk példaképei a celebek, sztárok. Ez a változás az egész világon megfigyelhető és nem róható fel a magyar elit hibájaként. Ez a modern médiaközpontú világ velejárója és nem látszik lehetőség annak megváltoztatására.
Nincs pozitív jövőkép – Nincs újabb generáció
A Gerendai Károly által szervezett tanácskozáson a hírek szerint az elit jövőjét pozitívan szemlélték az előadók. Orbán Krisztián szerint egy újabb generáció képes kihozni a bukott elitet a gödörből, mert a legfiatalabbak többsége már nem az államtól függően képzeli el a jövőjét, hanem azon gondolkodik, hogy az új technológiák segítségével hogyan lehet a nyugat szerves része. (Célzás a néhány sikeres start-upra.)
A valóság nem igazán ad alapot erre az optimizmusra. A fiatalok és a felsőoktatásban résztvevők száma folyamatosan csökken, amit tovább ront a külföldi munkavállalás. A kevesebb fiatal még kevesebb versenyt, még kevesebb motivációt, még kevesebb teljesítményt jelent. Hiány lesz emberekből, és a hiány csökkenti a versenyt és csökkenti a teljesítményt. Ez néhány évtizedes távlatban nem fog jelentősen változni.
Az optimizmusra három ismert magyar startup sikeréből következtetni téves illúzió. Ebből nem lehet levezetni, hogy megjött az új generáció, amelyik majd másfajta elitet alkot. Ilyen cégekből a lakosságszámban hozzánk hasonló Svédországban, százával vannak és közülük csupán egy akkora értéket képvisel, mint az összes magyar tech startup együttesen. Statisztikailag az lenne furcsa, ha még három ilyen cég sem lenne.
Nincs új generáció, nincs pozitív jövőkép az elit nem lesz jobb, nem akar teljesíteni, nem akar a politikától megszabadulni és nem válik példaképpé.
Jólét, piac, Európa
A tanácskozáson Kolosi Tamás azt ajánlotta, hogy a „Jólét, piac, Európa” hármas jelszó köré lehetne szervezni az új elitet. Szép, ám a jelen helyzetben üres és elavultnak is mondható jelszavak, amivel nem megújítani, hanem a múltban tartani lehetne az elitet.
A jóléti állam koncepciója éppen most bukik meg. Mára hátrányai erőteljessé váltak. Elkényelmesít, támogatja a potyautasokat a politikusok kezébe túl sok eszközt ad, hogy ígérgessenek és ezzel szétverjék a jövőt. Azt a tévképzetet kelti, hogy jólét mindenkinek jár teljesítményétől függetlenül.
Európa épp haláltáncot jár, még ha valamilyen módon lesz is egy kisebb kávészünet a buliban, akkor is negatív az irány, mind az Unió jövőjét illetően, mind Európa, mint erős gazdasági térséget illetően. Több hagyományosan erős ország olyan lejtőre került, amiből nehezen vezet felfelé út. Ennek főleg demográfiai okai vannak. A hatalmas nemzeti vagyonok, a felhalmozott tőke, a multinacionális vállalatok még jó ideig elfedik a bajt, de a problémák egyre erőteljesebben láthatóvá válnak.
A piaccal önmagában nincs probléma, csak a kifejezés által sugallt fétis jelleggel. Ha ezen teljesíményt, versenyt értünk, akkor ez fontos és vállalható.
Teljesítmény, alkalmazkodás, önállóság
Én más jelszavakat tartanék előre mutatónak a jövőre nézve. A „teljesítmény, alkalmazkodás, önállósá”, nemzeti és egyéni szinten is értelmezhetők.
A világ az elmúlt 70 évben nem látott módon és sebességgel változik. A régi értékrendek, gyakorlatok, geopolitikai közhelyek dőlnek le és egy sok tekintetben új világ alakul ki. A változó világban még fontosabb, hogy olyan módon éljünk és kormányozzunk, amely megadja nekünk a mozgásteret az új kihívásokkal szemben. Az ilyen helyzetekben még fontosabb, hogy nemzetközileg is értelmezhető teljesítményt tegyünk az asztalra, ami a kiélezett versenyben és változó világban segít bennünket. A teljesítményt a politikának sokkal magasabb értéken kellene számon tartania. Ez azoknak kedvezni, akik a teljesítményükkel akarnak érvényesülni, amiből az egész közösség profitálhat. Ez arra ösztönözné a fiatalokat, hogy teljesítménnyel akarjanak érvényesülni. Ha csak annyi változna, hogy az elit teljesítmény alapon alakulna ki, már sikerről beszélhetnénk.
A változó világában, nem dogmák követésére, nem merevségre, hanem nyitott, alkalmazkodó hozzáállásra van szükség. Nehéz eldönteni, milyen irányba indul a világ, kik lesznek erősek és kik gyengülnek meg. Az új helyzetben készen kell állni a változásra, ehhez erős alkalmazkodó képességre van szükség. A magyar vállalkozások, egyének és politika nem volt túl alkalmazkodóképes az elmúlt 25 évben. A mai változó világban még fontosabb, hogy az legyen.
Az alkalmazkodáshoz mozgástérre van szükség, mert a régi világ elvei szerinti kényszerek nem vezetnek jó döntésekhez az új világban. Ilyen helyzetben, nem előnyös szolgaian az elmúlt évtizedek mainstream világlátását követni, mert könnyen veszíthetünk. Az új helyzetben fokozott önállóságra van szükség, amellyel megtalálhatjuk a legideálisabb stratégiákat, amelyben nem tudnak rossz döntéseket ránk kényszeríteni. A jó elit kialakulásának eddig is egyik legfőbb akadálya az önállóság hiánya volt.
Le kell szögeznem, semmilyen esélyt nem látok arra, hogy ezek az elvek megvalósuljanak. Egyes kérdésekben nemzeti szinten látszik némi esély, de az egyének szintjén semmilyen változásra nem látok esélyt. Ahhoz, hogy az egyének szintjén változás álljon be, ahhoz a jóléti államot erőteljesen le kellene építeni, az állami újraelosztást, az állam által felügyelt területeket csökkenteni, az állam ellenőrző szerepének növelésével párhuzamosan. Ez hozzásegítene bennünket ahhoz, hogy a politikából ne tudjon megélni és felépülni az új elit. Az emberek állammal szembeni várakozásait csökkenteni kéne, ezek azonban politikailag kivitelezhetetlen ügyek, ezért nem várható változás. Így röviden összefoglalva, normális elit nem volt, nincs és nem is lesz.