A nagy 21. századi népvándorlás

Az elmúlt hetekben olyan hírek érkeztek a menekült hullámról, amikhez nem szokott az európai közvélemény. Egy hónap alatt 10 ezer menekültről tudósítottak csupán Szicíliából. Majd egy rémisztő hír szerint egy gumicsónakról, amin menekültek utaztak, muszlimok 12 keresztényt dobtak tengerbe, akik megfulladtak. Szinte elképzelhetetlen, hogy a nyomorúság, kiszolgáltatottság elől menekülők ilyen embertelen tettre vetemedjenek, amikor ők is életveszélyben vannak a Földközi-tenger közepén.

Európában, 60 év békében, meglehetős jólétben és toleranciában felnőve, úgy teszünk, mint akik el sem tudják képzelni, honnan jön a gyűlölet. Számunkra ez a régmúlt része nem fér bele a 21. századról kialakult képünkbe, mi ilyenre már nem lennénk képesek.

Kényelmes és humánus álláspont, de igaz? Még élnek azok közül, akik átélték a Második Világháborút, amikor mi európaiak, a történelem legbarbárabb cselekedeteit hajtottuk végre. Nem történhet meg újra? Nehezen képzelhető. Az emberiség története legalább annyira a népek, vallások és minden másnak a konfliktusáról, kölcsönös gyűlöletéről szólt, mint fejlődésünkről, nagyszerű tetteinkről. Miért gyógyultunk volna ki ebből, miért ne lennénk hasonlók hasonló helyzetben? Miért ne dobnánk be mi is muszlimokat, ha éhezés és megaláztatás elől menekülnénk? Hozhatunk közelebbi példákat is. A délszláv háborúban békés szomszédok fogtak egymásra fegyvert, akik előtte 50 évig egy országban, egy utcában éltek. A cigánygyilkosságokat normálisnak látszó emberek követték el.  

Igaz óriási békés tömeg vonult fel a párizsi gyilkosságok után, de legalább ennyien lehettek otthon, akik azt mondták, ki kéne dobni az összes muszlimot Európából. Ők még többen lettek a dániai gyilkosság után és valószínűleg még többen a Földközi tengeren történtek után.

Nehéz elfogadni, de a tolerancia a nyugodt és gazdag hétköznapok terméke és soha nem volt tartósan jelen az emberi történelemben. Inkább az a furcsa, ma mennyire természetesnek tekintjük és el sem tudjuk képzelni, hogy az európai ember, újra embertelen gyilkossá váljon. A tolerancia a középosztály luxusa és értékes luxus, amit meg kell őrizni, de ha a helyzet változik, sokakból egy csapásra elpárolog. Azt sem gondoltuk volna 10 éve, hogy az európai szélsőségek ennyire megerősödnek. Mindig maradnak persze, akik védik, amit emberségnek nevezünk, de a többség képes átalakulni. A körülmények meghatározzák az emberek jó részét, de soha sem mindenkit. Ezért, ha hatékony politikát akarunk, ami képes meggátolni, hogy az európai lakosság agresszív bevándorlás ellenessé váljon és ennek megfelelő pártokat találjon magának, akkor a körülmények rosszabbra fordulását kell megakadályozni. A toleranciára nevelés, az e melletti elkötelezettség demonstrálása egy ponton túl kevés lesz.

Ha a lakossági véleménye változik, a mai mainstream pártok, véleményformálók már nem tehetnek semmit, új politikusok és véleményformálók jönnek, akik azt mondják, amit a nép hallani akar. Az előbbiek, békés eszméikkel eltűnnek és velük a mai Únió is. Addig azonban ők alakítják a körülményeket, így a tolerancia és Európa sorsát. Ehhez azonban intézkedések kellenek, amik megállítják a menekültek özönlését Európába, mert arányuk növekedése, úgy tűnik elérte azt a szintet, amit egyre többen tartanak „tolerálhatatlannak”.  

Egyre világosabb, hogy ez nem menekült hullám és nem is lehetne úgy kezelni. A muszlim világban és Afrikában olyan történik, ami a történelemben ritkán szokott. Ez a világ a robbanás állapotában van. Már az arab tavasz is ennek volt része. Tanulmányok az első klíma által előidézett konfliktusnak írták le, ennek ellenére, sokan valami megújulásról ábrándoztak, pedig nem volt más, mint a régió válságának egyik megjelenési formája.

A terület túlnépesedett, nem képes eltartani magát és megújulni sem. Az egy főre jutó erőforrások csökkenése, torz elosztási rendszerrel párosul, ami egy szűk, korrupt réteg kezébe összpontosítja a javakat. Néhány gazdag ország kivételével általános a társadalom nagyobb részének szegénysége. Megalapozott fejlődés, reformok nem léteznek. A helyzet az olaj iránti kereslet szűkülésével tovább romlik. Ez nem egy kivándorlási hullámot indított el, hanem egy új népvándorlást, ami talán a történelem eddigi legnagyobbja lesz, amiről száz év múlva talán a nagy 21. századi népvándorlásként fognak beszélni.

Az elmúlt 50-60 évben ötszörösére emelkedett az itt élők száma, de van nyolcszoros növekedés is. Ahol a 60-as években 5 milliónak éltek szegénységben, ma 40 milliónak kéne megélnie. Jóval egymilliárd fölött van a kritikus régió lakossága. Mindez úgy, hogy az élelmiszertermelő képességük nem nő a lakosságszámmal, sőt a termőterület csökken. Bármilyen ideológiai, etnikai vagy vallási formát ölt is a konfliktus, az mindig az erőforrásokért folytatott küzdelemből fakad. Ennek egyik levezető szelepe a népvándorlás. A problémák exportja.

A kérdést Európa nem képes megoldani, csak magára húzni. A népvándorlás, ami ma eljut Európába, egyelőre apró töredéke az egésznek, de már ettől is az európai tolerancia a végét járja. Pedig a jövőben akár százmillió ember is útnak indulhat. Az egyik legnehezebb helyzetben lévő Franciaországban TV vitákban is nyíltan beszéltek, a karikaturisták megölése előtt arról, hogy lesz arab-francia polgárháború és minél előbb kezdődik, annál jobb a franciáknak, mert akkor van esélyük.

A mainstream gondolat, hogy helyben segítsünk, ezzel akadályozzuk az elvándorlást nem működik. Az IS legyőzése nem old meg semmit. Az IS, a Boko Harem, az AlKaida csak tünet, az erőforrás hiány és elosztás igazságtalansága a valódi ok.

A segélyprogramok, befektetések, hatástalanok, sőt kontraproduktívak. Ezt bizonyította az elmúlt évtizedek segélyezési politikája, ami meggyőző tanulmányok szerint, a dollár tízmilliárdokkal a korrupciót növelte, segítette diktárok megerősödését, így növelte az elosztás igazságtalanságát. Talán még a népesség robbanáshoz is hozzájárult.

A továbblépéshez el kéne fogadni, hogy ez nem menekülthullám, hanem népvándorlás és, hogy Európa ezt a helyzetet nem tudja megoldani és nem is feladata. Egyet tehet csupán, megvédi tőle polgárait, ezzel az európai toleranciát és megelőzi, hogy szélsőséges pártok ajánljanak megoldást. Ehhez azonban kívül kell tartani a menekülteket Európán.

A tízezer számra érkező között óhatatlanul lesznek vallási fanatikusok. Ha csak egy százalékuk ilyen, és ha az európai muszlim lakosság egy százaléka válik vallási fanatikussá, nyugatgyűlölővé, az is több százezer ember, ami olyan potenciális veszélyforrás, amit Európa nem vállalhat. A folyamatok egymást erősítik. Minél több a menekült, annál több a gyűlölet irányukba, minél több a gyűlölet, annál erősebb a nyugatellenesség és annál több a fanatikus.

Európa stratégái tisztában vannak a népességrobbanás, veszélyeivel. Ez meglátszik sok ország csendben meghozott bevándorlást nehezítő törvényein. De amíg a választók körében nem érett meg a helyzet a felvállalt szigorításra, addig hagyományos pártok nem cselekedhettek. Ma viszont megkapták az esélyt. A lakossági felháborodást olyan döntések meghozatalát teszi lehetővé, ami korábban elképzelhetetlen volt. Újra hangsúlyozni kell, ez nem lehet más, mint amit az Ausztrál miniszterelnök is javasolt, vagyis a népvándorlást Európa határain kívül kell megállítani.

A menekültkérdésre nem az elején említett hírek irányították a figyelmet, hanem az újabb elsüllyedt hajó esete. A hír sok jóérzésű embert megrázott, de vajon hány európai mondta azt magában, hogy ezek sem jöttek ide. Mert bizonyosan voltak és nem is kevesen. A humánum kemény időkben könnyen megkérdőjeleződik. Ne akarjuk kivárni, amíg a többség a hajók elsüllyedését kívánja, vagy esetleg elsüllyesztésüket követeli.

Ha a gát átszakad, mindenki, aki megértést hirdet hülyének fogják tartani. Attól a ponttól nehezebb az embereket békés mederben tartani, mint ma a helyzetet további romlását megakadályozni. Ha ez nem így lesz, az emberi történelmet ismerve biztosak lehetünk benne, hogy Európa egy intoleráns robbanást él meg. Még van időnk megvédeni az európai toleranciát és békés fejlődés légkörét, de már nem sok.