Ez az írás, nem a vallásról szól, még csak nem is Istenről, hanem rólunk, emberekről.
Év elején londoni buszokon a következő hirdetés jelent meg: Probably there is no God, now stop worrying, enjoy your life! (Valószínűleg nincs Isten, hagyd abba az aggódást, élvezd az életed!) A kampány folytatódott más városokban is. Nézem a reklámot, oké, nem kell aggódnom, élveznem kell az életem, minden reklám erről szól. Az egészséges, a stresszmentes életről, a wellnessről, a megnyugtató befektetésekről. Az élvezet, a „légy laza” kultúrájáról. Ma mindent élvezni kell, a kólától az időjárásig, az utazásoktól a sportig. Szinte nincs márka, amit ne ezzel adnának el. De hogyan kerül Isten egy üdítőreklámba? Mi köze az élvezet vallásának Istenhez? Nincs Isten, enjoy Cola? Nincs Isten, enjoy the weather (sportreklám)? Talán valami kutatás kimutatta, hogy az istenhit miatt fogy kevesebb kóla vagy cukorka? És a cégek elhatározták, hogy véget vetnek ennek? Vagy nem elég az élvezet vallásának termékekkel való, napi egymilliárd másodperces hirdetése, még külön is mondják, hátha nem értjük?
Ezekre nem tudok válaszolni. Azt viszont tudom, bár nem vagyok vallásos, sőt, erős hívőnek sem mondanám magam, de abban egyetértek bármely valláshoz tartozóval: ha a maradék Istent is kiüldöznénk világunkból, az biztosan rosszabb hely lenne. Akkor kezdhetnénk igazán aggódni.
Éppen az értékek élvezettel való helyettesítése juttatta Európát válságba, és hozta az: elmagányosodást, a közösségek, családok szétesését. Sok nőtől elvette az anyaság örömét és büszkeségét, csökkentve a gyermekszámot, ami súlyos gondokat okoz. Mértéktelen fogyasztást hirdetett, és ezzel környezeti katasztrófa küszöbére vitte a világot. Ezt Isten nélkül, egyedül érte el az ember, de büszke nem lehet rá.
Ezt a világot kell tovább reklámozni, hogy még többet rombolhassunk vele? Egyáltalán, milyen újdonság van ebben? Társadalmi méretekben már 250 éve megkezdték Isten létének megkérdőjelezését. Aki 2009-ben azt mondja, „Valószínűleg nincs Isten”, az vagy fél kimondani, hogy szerinte nincs, vagy valójában ingadozó hívő. Ők maguk nem biztosak dolgukban, de másoknak azt ajánlgatják, éljenek úgy, hogy – amennyiben van Isten – kockáztatják lelki üdvüket. Gyáva és erkölcstelen álláspont.
Nekem úgy tűnik, Isten miatt kevesebb aggodalomra van okunk, mint az emberek miatt. Egyáltalán, kinek kell Isten miatt aggódnia? A becsületes embereknek semmiképpen sem. A bűnösöknek pedig Isten nélkül is van miért aggódniuk, sőt, Isten feloldozást és megkönnyebbülést adhat nekik. Az aggodalmat, stresszt és a depressziót éppen a nyugalom, érték és Isten nélküli világunk gerjeszti. Hány öngyilkosság előtt állót, hány nincstelenné váltat, hány elárvult, magányos embert segített meg Isten? Ezt ki fogja elvégezni helyette? Az antidepresszánsok, a drogok, az alkohol vagy a szex?
Az abortuszon átesett nők és partnereik helyzete más. Ők jogosan érezhetnek aggodalmat, és ehhez nem kell Isten sem. De miért akarnánk elvenni tőlük a vívódást és a bűntudatot? Nem érdemel ennyit egy élet, amely nem valósulhatott meg? Nem jobb-e az a világ, amelyben úgy érezzük, ilyenkor van miért aggódni – még ha bizonyos esetekben elfogadhatónak tartjuk is az abortuszt –, mint az, amiben gondtalanul megyünk tovább?
Ki állítja, hogy szenvedés nélkül van boldogság, hogy a szenvedés nem tesz erősebbé, bölcsebbé, jobbá, sőt boldogabbá? Valaki azt gondolja, a több élvezet jobb világot eredményez? Hogy már csak „az élvezd az életed” parancsa hiányzott a buszok oldaláról ahhoz, hogy az emberek gondjai megoldódjanak?
Nem Isten törvényei, hanem a mögöttük álló értékek állnak szemben az élvezet vallásával. Ezeket kellene végleg lerombolni ahhoz, hogy az emberek aggodalom nélkül vessék bele magukat mindannak a fogyasztásába, ami élvezetet ígér.
Isten törvényei nem az élvezeteket irigylik az embertől, hanem arra világítanak rá, hogy az élvezetek öncélú hajszolása megfosztja az embert szabadságától, így egy értelmes és boldog élet lehetőségétől.
Az élvezet vallása ósdi, elavult; közhely, amit boldog-boldogtalan harsog. Pedig az elmúlt évtizedek bizonyították, hogy így nem lehet élhető világot építeni. Le vele, jöjjön az értékek forradalma!
Vannak, akik szerint nem Isten a megoldás ezekre a gondokra, mert nekünk, felvilágosodott embereknek magunknak kell megtalálni a kiutat. Bárhogy is legyen, az emberek nem képesek hit nélkül élni. Ha nem hihetnek Istenben, akkor hisznek az élvezet vallásában, a fitnesz vallásában, az internet vallásában, a kuruzslókban, a horoszkópban, a fociban. Nem Istennek van szüksége ránk, nekünk van szükségünk rá. Ha létezik, léte nem függ attól, hiszünk-e benne. Neki mindegy, hogy néhány londoni vagy budapesti mit gondol róla. Nekünk azonban egyáltalán nem mindegy, hogy Ő mit gondol rólunk. Én bátrabb leszek, mint azok a londoniak: szerintem nem létezik a felhők szélén ücsörgő Isten. De Isten él az emberekben, és ez legjobb részünk. A segítőkész, önzetlen, hűséges, becsületes, a másokért akár életünket áldozni képes énünk; ez az, ami isteni bennünk, és Isten méltó társaivá tesz egy pillanatra, amikor képesek vagyunk ilyenek lenni. Amennyiben ezt végleg kiölnénk a világból, ha nem lenne bennünk élő Isten, akkor kezdhetnénk csak igazán aggódni. mert senki nem védene meg bennünket magunktól.
Június elején indul a budapesti kampány, buszokon és villamosokon: „Ha nem lenne Isten, akkor kellene igazán aggódni.”