A Stand étteremben jártunk, jót ettünk, de kicsit feszengtünk!
Már jó ideje az egész ország Széll Tamásnak és Szulló Szabinának szurkol. Régebben a versenyeken, manapság azért, hogy jó éttermeket nyissanak. A Stand25 bisztró jó kezdetnek bizonyult. Jó árak, jó ételek és a Hold utcai piac nagyon hangulatos hely, habár este kicsit kihalt, ami nem tesz jót neki. Ez a könnyed hangulatú, de magas minőségű ételeket felszolgáló helyvéleményem szerint jól illett a fiatal Szél Tamáshoz és a mostanában egyszerű,de nagyszerű helyeket kereső közönség igényhez is. Azonnal kapott is Bib Gourmand minősítést a Michelintől, de kis erőfeszítéssel az egy csillag is elérhető lenne.
Aztán megnyitották a Stand névre keresztelt éttermüket (a Fausto’s és Lou Lou korábbi helyén), a bulinegyed szívében. Itt egy egész más világot találunk. A helyből süt az ambíció, a cél nyilván nem az egy Michelin csillag, amit látatlanban megadnának az ellenőrök. Érezni, hogy itt a második vagy a harmadik csillagra hajtanak.
Az egyértelmű, hogy csak a legszebb szavakkal lehet a séfpáros teljesítményét értékelni. Minden kétséget kizáróan az ország legjobbjai között vannak. Ha nem a legjobbak. Az étel kreatív és ízletes is és minden tökéletesen van elkészítve és tálalva. A két kedvencem az angolna és a bárány töltött káposztával voltak, de minden fogásban volt valami egyedi és helyi is. A terítés, a személyzet, a borospoharak mind perfektek. A hangulattal van némi bajom.
Új burgonya, füstölt angolna, torma 
Fiatal báránysült, savanyított töltött káposzta, medvehagyma
Az étterem két kisebb egymásba érő teremből áll. Elég sok az asztal, határozottan többnek tűnik, mint a korábbi két étterem elrendezésében voltak. A pincérek hemzsegnek, még ha ez a szó egy kicsit negatív is. Tudom, hogy egy elegáns két csillagos helyen minden asztalra külön pincér jut, de mivel még a konyha falai is üvegből vannak, ezért ebben a relatíve kis térben teljesen elveszik az intimitás. Legalább 15 fehér ruhás embert látsz állandóan és az azt érzeted támad, hogy több a személyzet, mint a vendég. Az éttermet a nemzetközi Michelin közhelyeknek megfelelően hozták létre. Ettől azonban nagyon merev lett. A hangulattól a fogásokon át, mindenből hiányzik egy kis lazaság és ettől az embernek az az érzése támad, hogy hiányzik a szív is. A tér nagyon kicsi ahhoz, hogy egy ilyen feszes konyhát és hangulatot elbírjon. Az Onyx egy patinás történelmi épületben van. Ott ez elment, de itt, ahol gyakorlatilag együtt vacsorázol a konyhával, mint egy család kellemetlen. Egy másodpercre sem éreztük rosszul magunkat, de valahogy a fiatal séfekhez és a helyhez nem tökéletes ez a stílus. Egyébként még akár a három csillaghoz sincs feltétlenül erre szükség.
A borlappal is voltak gondjaim. Ez is kétségtelenül úgy lett kiválogatva, hogy minden nemzetközi elvárásnak megfeleljen, de ahogy a magyar elegáns éttermekben, itt is hihetetlen magas árra van belőve a választék. Az én Olaszországhoz szokott világomban egy akár kétcsillagos helyen is 25 eurótól vannak normális borok. Itt a választék nagyon nagy része a 35+ részben van, az az alatti néhány főleg fehér bor pedig nem fedi le az igényeket. Az ételek árazása is a nemzetközi egy csillagos helyek tetejét közelíti, inkább a két csillagosak közelében van. Míg Olaszországban egy négy fogásos menüt kaphatsz egy csillagos helyen 40 euro körül, itt a kisebb menü 60 euróhoz közelít, a nagyobb 8 fogás közel a százhoz. Persze, aki nem tudja megengedni magának, az menjen máshova mondhatjuk. A hely tele is volt és sem a bor, sem az ételek árától nem látszott ijedtnek a közönség. Úgy tűnik, a célközönség sokkal inkább trendi/menő társaságok, mint a kellemes gasztro élményekre vágyó, – esetleg hozzáértő – középosztály. Ami nem mondható meglepőnek, mert a többi budapesti elegáns étterem is ebbe az irányba indult el.
Talán egy látogatás után túl korai véleményt alkotni és idővel még lazul és változik a hely, mindenesetre sok sikert, amiben nem is kételkedem. Ez az étterem és ez a minőség biztosan megtalálja a közönségét.