UpSideDownTheWorld Blog

A Stand étteremben jártunk, jót ettünk, de kicsit feszengtünk!

Már jó ideje az egész ország Széll Tamásnak és Szulló Szabinának szurkol. Régebben a versenyeken, manapság azért, hogy jó éttermeket nyissanak. A Stand25 bisztró jó kezdetnek bizonyult. Jó árak, jó ételek és a Hold utcai piac nagyon hangulatos hely, habár este kicsit kihalt, ami nem tesz jót neki. Ez a könnyed hangulatú, de magas minőségű ételeket felszolgáló helyvéleményem szerint jól illett a fiatal Szél Tamáshoz és a mostanában egyszerű,de nagyszerű helyeket kereső közönség igényhez is. Azonnal kapott is Bib Gourmand minősítést a Michelintől, de kis erőfeszítéssel az egy csillag is elérhető lenne.

Aztán megnyitották a Stand névre keresztelt éttermüket (a Fausto’s és Lou Lou korábbi helyén), a bulinegyed szívében. Itt egy egész más világot találunk. A helyből süt az ambíció, a cél nyilván nem az egy Michelin csillag, amit látatlanban megadnának az ellenőrök. Érezni, hogy itt a második vagy a harmadik csillagra hajtanak.

Az egyértelmű, hogy csak a legszebb szavakkal lehet a séfpáros teljesítményét értékelni. Minden kétséget kizáróan az ország legjobbjai között vannak. Ha nem a legjobbak. Az étel kreatív és ízletes is és minden tökéletesen van elkészítve és tálalva. A két kedvencem az angolna és a bárány töltött káposztával voltak, de minden fogásban volt valami egyedi és helyi is. A terítés, a személyzet, a borospoharak mind perfektek. A hangulattal van némi bajom.

Az étterem két kisebb egymásba érő teremből áll. Elég sok az asztal, határozottan többnek tűnik, mint a korábbi két étterem elrendezésében voltak. A pincérek hemzsegnek, még ha ez a szó egy kicsit negatív is. Tudom, hogy egy elegáns két csillagos helyen minden asztalra külön pincér jut, de mivel még a konyha falai is üvegből vannak, ezért ebben a relatíve kis térben teljesen elveszik az intimitás. Legalább 15 fehér ruhás embert látsz állandóan és az azt érzeted támad, hogy több a személyzet, mint a vendég. Az éttermet a nemzetközi Michelin közhelyeknek megfelelően hozták létre. Ettől azonban nagyon merev lett. A hangulattól a fogásokon át, mindenből hiányzik egy kis lazaság és ettől az embernek az az érzése támad, hogy hiányzik a szív is. A tér nagyon kicsi ahhoz, hogy egy ilyen feszes konyhát és hangulatot elbírjon. Az Onyx egy patinás történelmi épületben van. Ott ez elment, de itt, ahol gyakorlatilag együtt vacsorázol a konyhával, mint egy család kellemetlen. Egy másodpercre sem éreztük rosszul magunkat, de valahogy a fiatal séfekhez és a helyhez nem tökéletes ez a stílus. Egyébként még akár a három csillaghoz sincs feltétlenül erre szükség.

A borlappal is voltak gondjaim. Ez is kétségtelenül úgy lett kiválogatva, hogy minden nemzetközi elvárásnak megfeleljen, de ahogy a magyar elegáns éttermekben, itt is hihetetlen magas árra van belőve a választék. Az én Olaszországhoz szokott világomban egy akár kétcsillagos helyen is 25 eurótól vannak normális borok. Itt a választék nagyon nagy része a 35+ részben van, az az alatti néhány főleg fehér bor pedig nem fedi le az igényeket. Az ételek árazása is a nemzetközi egy csillagos helyek tetejét közelíti, inkább a két csillagosak közelében van. Míg Olaszországban egy négy fogásos menüt kaphatsz egy csillagos helyen 40 euro körül, itt a kisebb menü 60 euróhoz közelít, a nagyobb 8 fogás közel a százhoz. Persze, aki nem tudja megengedni magának, az menjen máshova mondhatjuk. A hely tele is volt és sem a bor, sem az ételek árától nem látszott ijedtnek a közönség. Úgy tűnik, a célközönség sokkal inkább trendi/menő társaságok, mint a kellemes gasztro élményekre vágyó, – esetleg hozzáértő – középosztály. Ami nem mondható meglepőnek, mert a többi budapesti elegáns étterem is ebbe az irányba indult el.

Talán egy látogatás után túl korai véleményt alkotni és idővel még lazul és változik a hely, mindenesetre sok sikert, amiben nem is kételkedem. Ez az étterem és ez a minőség biztosan megtalálja a közönségét.