UpSideDown

Iszlám hitlerizmus

admin
Vigyázni kell manapság az iszlám terroristáknak. Ha nem ölnek meg elég németet, mindjárt a hitlerizmus vádjával illetik őket. Nem tudom pontosan mi a megfelelő arány a kirekesztés specialistái szerint, de ha kilencből „csak” kettő németet sikerül megölni, akkor az Index szerint hitlerista a gyilkos és nem szent iszlám harcos.
Az Index kevesellte a müncheni vérengzésben megölt németek számát. „A halálos áldozatok között csak két német van” írta. Kilencből kettő, az nem elég egy rendes iszlám szélsőségesnek, így a szerencsétlen iráni muzulmán, hitlerista náci bélyeget kapott. A müncheni merénylet rávilágított az iszlám terroristákra leselkedő legnagyobb veszélyre. Mivel bizonyos kerületekben Európában már nagyon magas a migránsok aránya, nagyon vigyázniuk kell, hogy ne itt kövessenek el merényleteket. A megbélyegzés és kirekesztés nagymesteri szerint ugyanis létezik egy csak általuk ismert arányszám, amit ha nem ér el a meggyilkolt európaiak aránya, akkor nem lehet rendes iszlám szent harcos valaki. Ebben az esetben inkább fasiszta vagy esetleg hitlerista az illető. Ha én iszlám harcos lennék, semmitől nem rettegnék jobban, minthogy az európai baloldal fasisztának titulál. A szerencsétlen iráni müncheni mészárossal ez a tragédia történt. A német sajtóban (némi irányított rendőrségi és valszeg merkeli támogatással) elindult egy összeesküvés elmélet, hogy a iráni fiú valójában náci volt. Gyűlölte az arabokat és törököket és igazából azokat akarta lemészárolni. Az elméletet az Index természetesen átvette és kiegészítette azzal a finom kis elemmel, amivel a németeket hibáztatja a fiú nácizmusa miatt. A németek ugyanis elkövették az index szerint azt az udvariatlanságot, hogy „a halálos áldozatok között csak” ketten voltak.
Amennyiben igaz az összeesküvés elmélet, Európa nagy bajban van. Már csak áldozatnak és bűnbaknak jó semmi másnak. Az iszlám terroristák irtják a németeket, az iszlám nácik irtják a bevándorlókat. A németek meg néznek és sajnálkoznak. Sajnálják, hogy nem költöttek eleget az iszlám fiatalok beilleszkedésére, így nyilván ők a hibásak radikalizálódásuk miatt. Nem voltak elég toleránsak, megsértették érzelmeiket és felkorbácsolták a kirekesztéssel haragjukat, (lásd: kirekesztési sokk) ezért sodródtak az iszlám terrorizmus karjaiba.
Másrészről bűnösek azért, mert más muszlimokat nácivá tettek. Kezükbe adták a náci hitlerista ideológiát, kirekesztették őket, éreztették velük, hogy bevándorlók, annak ellenére, hogy Németországban születtek, ennek következtében ezek az emberek még jobban kezdték gyűlölni a bevándorlókat. Olyannyira, hogy irtani kezdték őket. Nácivá, hitleristává váltak. Hát ugye ezért is a németek a hibásak.
Ez az egyszerű, de nagyszerű gondolatmenet következik abból, ami kiolvasható a müncheni mészáros körüli hercehurcából.
Az a meglehetősen egyszerű és logikus, igaznak látszó gondolat nem fogalmazódott meg az összeesküvés elmélet gyártók fejében, hogy esetleg az iráni fiú importálta a Közel-Keleten meglévő évezredes gyűlöletet. Ahol az irániak gyűlölik az arabokat, mindenki utálja a törököket, a törökök gyűlölik a kurdokat, az iszlám egyik ága gyűlöli a másik ágát, a harmadik meg mindkettőt és az iszlám állam, meg együtt mindenkit. A bevándorlásnak, legyen az első második vagy harmadik generációs egyik legsúlyosabb következménye a konfliktusok importja. Ez az évezredes gyűlölet Európán belülre kerül. Ezért ölik egymást a menekült táborokban, ezért ölnek törökök kurdokat Svédországban, ezért gyújtják fel a kurd kultúrházat és így tovább. Az iráni fiú arab gyűlölete mögött nem Hitler áll és nem a német társadalom, hanem az évezredes gyűlölet, amit onnan hozott magával, ahova tartozik és nem felejti el, még a sokadik generáció után sem.
Ezért nem kell sem bűntudat, sem összeesküvés elmélet, csak simán lássuk annak a dolgokat, amik. A mészárlás, az mészárlás, még akkor is, ha „csak” két németet öltek meg.
Szerintem ez is pont kettővel több, mint amennyi normális lenne. Szégyellem magam, hogy egy magyar képes volt egy ennyire bántó mondatot leírni.

A multikulti a lánc és korbács

admin
A multikulturalizmus vált a szimbólumává annak a mainstream hiedelemvilágnak, „ideológiának”, amivel egyes politikusok láncon tartják Európát és képtelenné teszik a cselekvésre. Ki kéne csavarni a láncot és a korbácsot a jelenlegi politikai vezetők kezéből, hogy nevén nevezhessük a problémákat és talán megoldhassuk őket.
Felrobbantottak? Te vagy a bűnös!
A multikulti kifejezés szimbolizálja azt az ideológiát, amire épül ma az európai mainstream.
A megértés, befogadás, PC beszéd és még egy csomó életidegen blabla kultúrájának központi eleme, hogy mindenki képes együttélni egy nagy békés világban, ahol a különböző kultúrák megférnek egymás mellett. Ha pedig mégsem férnének meg, akkor azért kizárólag mi, európaiak vagyunk felelősek. Nem tehetünk másokat felelőssé a velünk való társadalmi konfliktusért, beilleszkedési problémákért. Mindig mi csinálunk valamit rosszul. Hiszen az elnyomottak nem lehetnek felelősek saját tetteikért azt az elnyomók (európaiak) kényszerítik rájuk. Ahogy a német újságíró Gero Schliess tökéletesen demonstrálta ezt, amikor végre rájött, hogy nem igazán tudnak a török problémával mit kezdeni a jövőben: „Túl sokáig néztük, ahogy a törökök ebben az országban rasszizmusnak és diszkriminációnak vannak kitéve.”
Európa kicsit olyan, mint az úttörők, akinek mindenképpen jót kell cselekednie aznap, legalább egy vakot át kellene kísérnie az út túloldalára, de vak az istennek nem akar átmenni, de hárman mégis átviszik valahogy. Európa pénzt, időt és energiát nem kímélve évtizedek óta próbája beilleszteni a muszlim bevándorlókat, de azok az istennek nem akarnak beilleszkedni. A győzelmi jelentések kedvéért úgy tesznek a kormányok, mintha sikerült volna átvinni őket a túloldalra, de az kimarad a hírekből, hogy éjszakánként mindig visszasétálnak.
Merénylők robbantanak a brüsszeli reptéren? El kell gondolkodnunk mit rontottunk el teszik fel a kérdést. A többségi társadalom intoleranciája és rasszizmusa az, ami megakadályozza a beilleszkedést. Néhány elemzés odáig ment, hogy faji alapú társadalom építésével vádolta a belgákat. Ki más lenne hibás, ha felrobbantják az embert, mint ő maga és nem azért, mert épp ott volt, hanem mert kirekesztette azt a „szerencsétlent”, annak meg nem maradt más választása. (Ismerős Kunczetől a megélhetési bűnözés, a cigány azért lop mert a többségi társadalom erre kényszeríti.)
Történjen bármi, mi nem vagyunk elég előítéletmentesek, elég befogadók, elég megértők a mássággal szemben. Az energiák jó része arra megy el, hogy bizonygassuk a másik be akar illeszkedni, szeret minket, de mi nem tudjuk megteremteni a megfelelő feltételeket. Aki felveti a muszlimok felelősségét az ügyben, az bélyeget kap, egy korbácsütést a multikulti által képviselt ideológiával.
Tűnjön ez bármilyen tarthatatlan álláspontnak, életidegennek Európa jelenlegi vezetői szorosan tartják a láncot, nem engednek a szorításból. Ott lóg az európai közvélemény és politikai élet a multikulti ideológia lánca végén és ha szabadulni akar kap egyet a korbáccsal.
De mi van, ha valaki nyíltan megmondja nem akar beilleszkedni?
Az Iszlám Állam mint prófécia megjelenésével a helyzet egyértelműbb lett, de úgy tűnik ez sem elég. Az Iszlám Állam meglehetősen sokszor Európa pofájába vágta, hogy nem szereti a keresztény nyugatot, el akarja pusztítani és „rabszolgává akarja tenni a nőiket” (csinos szőke kék szemű macákat). Nem akarnak beilleszkedni, tegyünk bármit is és híveik éljenek bárhol szintén nem akarnak beilleszkedni. Mielőtt valaki azt gondolná, hogy azok kevesen vannak, újra idézzük fel a kutatások szerint a nyugaton élő muszlim közösségek 15-25% szimpatizál az iszlám állam gondolatával, de a Németországban is a törökök 47%-a szerint a vallási parancsok betartása fontosabb, mint a német törvényeké.
Ferenc Pápa jó szolgálatot tett a nyugatnak, amikor nemrégiben azt mondta, nincs vallásháború a muszlimok és keresztények között, mire az Iszlám Állam egyértelművé tette egy közleményben, hogy igenis van. Céljuk elpusztítani a keresztény hitetlen világot. Ez egyértelmű beszéd és komoly lecke a Junckereknek. Azt gondoljuk ezek után nehezebb a nyugatot okolni a gondokért, saját intoleranciánkat kárhoztatni a másik intoleranciájáért, márha a felkoncolásunk utáni vágyra megfelelő szó az intolerancia. A nyugati idiotizmus ilyenkor sem ijed meg. Hiába mondja ki az Iszlám egyik ága, hogy vallásháborúban áll velünk és azért öldösi polgárainkat, akár rendes Európában felnőtt vagy itt született hívei által, ez sem számít, mert ők nem az iszlám egésze, ezért nem lehet az iszlámot okolni. Gyorsan előrángatnak néhány szakértőt és néhány muszlim vallási vezetőt, akik azt mondják, hogy ezek nem is rendes mohamedánok, ez nem iszlám. Ja, hogy ez a vita már 1300 éve tart, ennyi ideje öldösik egymást a muszlimok, hogy eldöntsék ki rendes hívő. De mi most megmondjuk a BBC-n, hogy aki megöl egy franciát Allah nevében az nem rendes muszlim, tehát nem az iszlám a felelős. A muszlimok vallásháborúja nem az, amiről a Hágai bíróságon fogják eldönteni kinek van igaza. A békeszerződést majd sok vérrel írják és a következő 1000 évben még rengetegen halnak meg ebben a vitában. Az iszlám egyik ága háborúban áll a keresztény világgal és nekünk alapvetően mindegy, hogy azt egy másik ág nem tartja rendes iszlámnak. Ezt meccseljék le ők a maguk módján. Van benne gyakorlatuk. Európa egyet tehetne, hogy komolyan veszi amit mondtak és kijelenti a radikális iszlám minden formája ellensége. Annak hívei nem akarnak és nem tudnak beilleszkedni az európai életformába, ezért sem pénzt, sem energiát, sem bűntudatot nem pazarol Európa többé rájuk, hanem szépen kitoloncolja őket.
Ez azonban nem történhet meg. A lánc és a korbács megakadályozza. Ennek keretei között nem lehet kimondani egyértelmű mondatokat, egyszerű igazságokat. Aki kimondja az bélyeget kap, erkölcsi és politikai értelemben törvényen kívülivé válik, a társadalomi béke ellensége lesz, eretnek, akivel szemben szinte bármi megengedhető, mint az eretnekekkel a középkorban. A multikulti hiedelemvilágával a politikai téren kívülre tolják, hogy ne kelljen velük versenyezni, ne kelljen őket komolyan venni.
A német alkancellár esete bizonyította ezt gyönyörűen. Amikor őt hazaárulóknak nevező tüntetőknek középső ujjat mutatott, amiért normális esetben akár le is mondatnák, akkor a média azonnal felmentette, mondván, ezek neonácik voltak. Azokkal meg bármit lehet. Azok nem emberek, hanem eretnekek a multikulti világában. A módszer csak annyiban különbözik a középkori eretnek ügyektől, hogy nem égetik meg aki bélyeget kap. Egyelőre.
A multikulti és a kommunizmus
A multikulti ideológiájában ma még Európa polgárainak jelentős része hisz. 50 éve dolgoznak ezen a politikusok, nem tűnik el egyik napról a másikra. A lánc és a korbács csak addig működik, amíg a szavazók hisznek az ideológiában. Európa vezető politikai elitjének léte attól függ, hogy meddig képesek a valóságot elrejteni és becsapni az embereket. Ne legyenek illúzióink. Merkelek, Junckerek ismerik a valóságot, de politikai létük függ tőle, hogy hazudjanak. Nincs más eszközük ellenfeleik fékentartására, csak a multikulti lánca és korbácsa. Ezért hazudni kell hatalomért.
Ez rávilágít egy nyomasztó összefüggésre. Ha egy politikus azt mondta egy éve, a migránsok között terroristák vannak, akadályozzuk meg, hogy Európába jöjjenek. Az szívtelen, előítéletes, hazug, náci volt, hogy csak néhány szót emeljünk ki a korbács szótárából. A láncot tartó kéz egyetlen esélye, hogy a politikai téren kívül toljon mindenkit, aki veszélyes lehet rá. Nem attól függ, hogy igazat mond vagy nem.
A másik oldalon ha valaki azt mondta, nincs bizonyíték, hogy terroristák vannak a migránsok között, a humánum azt diktálja segítenünk kell, akkor az emberségesség hőse volt, igazi európai, jó ember és jó politikus, hogy itt is csak néhányat említsünk. Egy évvel később a második személy egy normális világban felelőssé lenne tehető százak előre látható haláláért, mégis hős marad és aki igazat mondott, az még mindig egy szélsőséges náci, akinek akár középső ujjat is mutathat egy államférfi.
És itt jön a lényeg.
A multikulti szerint az első esetben politikai célokra használják az emberek félelmeit.
A második viszont nem használja politikai céljaira a multikulti ideológiáját.
Legalábbis az uralkodó közvélemény szerint. Mert a valóságban multikulti politikai fegyver, méghozzá egy aljas fegyver, amit a hatalom megtartására használnak, de aminek működéséhez folyton hazudni kell az embereknek.
A multikulti lassú enyészetre van ítélve. Nem kérdés, hogy 30 év múlva úgy fognak az egész befogadás, nyitottság, megértés és egyéb maszlagokra tekinteni, mint végtelen bűnre, amit elkövettek Európával szemben. Félreértés ne essék, nem vagyok sem befogadás, sem nyitottság, sem megértés ellenes, vagy embertelen. Csak hiszek abban, hogy egy ország és polgárainak a biztonsága elé soha nem helyezhetők ideológiák. Nem szabad ezeket az ideológiákat dogmaszerűen gyakorolni a biztonság rovására. Tudjuk mi történik, ha dogmák szerint élünk, láttuk a kommunizmusban. Sajnos a multikulti nem bukik meg olyan gyorsan, mint a kommunizmus, mert ebben valóban hisznek emberek, mégha politikusaik pont olyan cinikus hatalmi eszköznek tekintik, mint a kommunista elvetek tekintették, amivel saját előjogaikat megőrizhetik.
A folyamat azonban túl lassú lesz ahhoz, hogy megvédjen bennünket és rengeteg nagyon káros politikai harccal jár majd, amely főként a multikulti szélsőséges erői és a szélsőjobb között zajlanak majd. A tét sajnos nagy, mert ebben a harcban, könnyen kicsúszhat a normális közép kezéből a gyeplő és azt a jobboldali szélsőségek kaparinthatják meg. Ezt úgy lehet megakadályozni csak, ha a normális közép politikai erői, minél előbb véglegesen megszabadulnak multikultitól.

 

A török-orosz megegyezéssel újra csak rosszabb helyzetbe került az EU

admin
Putyin és Erdogan kibékültek. Putyin persze nem felejt, de nyilván kellemesen érezte magát, hogy a NATO egy fontos tagja tökéletesen megalázza magát előtte. Az EU-nak nem kellett volna lemenni kutyába, ahogy Erdogan tette, hogy előnyös alkut kössön Putyinnal. A török alku minden tekintetbe rosszabb helyzetbe hozta az EU-t.
Vissza nem térő lehetőséget szalasztott el az EU, hogy Putyinnal előnyös megállapodást kössön. Az önkontroll nélküli, de a keleti ravaszkodásban jártas Erdogan látványos összeveszése az oroszokkal, bombázógépük lelövése kapcsán, előnyös helyzetet teremtett, mind Törökország gyengítésére, mind az EU erősítésére. Oroszország bármennyire is keménykedett a török konfliktusban, legalább annyira szüksége volt a gazdasági kapcsolatokra, mint fordítva. Az EU számára világossá kellett, hogy váljon, Erdogannal nem lehet megegyezni. A már megkötött alku megalázó és már a német választók által is nettó hülyeségnek tartott kétségbeesett próbálkozás. Törökország sakkban tartásához szükséges lett volna a magukat gyenge pozícióba lavírozó törökökkel szemben az oroszokkal való valamifajta kiegyezés. Nem látványos összeborulás, nem hatalmas nyilvánossággal bejelentett egyezmény, csak egy jelzés, ami megmutatja, hogy a törökökkel szemben az oroszoktól is kérhetünk segítséget alkalomadtán. De az EU jelenlegi vezetői valami furcsa módon Oroszországot mumusnak állítják be, amivel önmagában még nem lenne gond, ha ez csak egy politikai fogás lenne, de nem az. Úgy csinálnak, mintha Putyin örök és végső ellenség lenne és nem csak egy geopolitikai játékos, akinek érdekei vannak. (Az USA is mumust csinál az oroszokból, de egyúttal szépen egyezkedik is vele.)
Bármilyen egyezség az oroszokkal Törökországot nehéz helyzetbe hozta volna és könnyebb ellenfél lett volna az EU számára fontos kérdésekben. Mindenképpen előbb kellett volna lépnie az EU-nak, mint a törököknek, de az EU vezetői nem csak szlogenek szintjén cselekvésképtelenek, hanem valóban tehetetlen mamelukok.
Erdogan, legyen is bármekkora hisztérika felismerte, hogy nem fog menni minden fronton háborúzni, kell neki egy olyan partner, akivel a többieket képes zsarolni. Ez pedig nem más, mint Oroszország. Az orosz közeledés mindenkinek fáj és komoly zsarolási potenciált hordoz magában. Erdogan pedig imádja a zsarolást. Így már, ha újra ráengedi majd az EU-ra a menekülteket, nem csak Európát fenyegeti, hanem gesztust tesz az oroszoknak.
Európa sokkal jobban kellett volna az oroszoknak, mint Törökország, sokkal egyszerűbben meg lehetett volna egyezni, azonban ez ma távolabb van, mint néhány hete, mert az oroszok a törökkel egy új fegyvert kaptak az EU zsarolására és kevésbé szükséges gyors megegyezésre törekedniük. Sokkal inkább az EU helyzetének további gyengítésére játszhatnak.
Ez a hajó is elment, az EU megint magára maradt, megint kiengedett egy lehetőséget a kezéből, megint gyengítette geopolitikai helyzetét és még jobban kiszolgáltatta magát.
Megint mások kezében van sorsa, nem fog ez ezzel a vezetéssel menni, nem vergődnek ki soha ebből a mocsárból, amibe lavírozták magukat.

 

A törökök most örülnek, mert ők nyerték ezt a versenyt, de Putyin jól tudja, hogy nem lehet bennük megbízni. Ez pedig mindig teremt további alapot egy esetleges megegyezésre, de ennek ára már magasabb lenne.

Minek ide terrorizmus, Európa kicsinálja magát

admin
Kedves Testévérek! – szólt az az Iszlám Államnak nevezett szervezet vezetője vezérkarához – Határozatlan időre lefújok minden terrorcselekményt Franciaországban, úgy tűnik az ország lerombolásának munkáját elvégzik helyettünk ők maguk.
És ez nem vicc.
Miközben Franciaországban még javában tartott a rendkívüli állapot, francia fiatalok tüntetésekbe kezdtek, és annyira belejöttek, hogy azóta abba sem hagyták. A megmozdulásokban eddig több rendőr sérült meg, mint ahányat az Iszlám Állam terroristáinak sikerült megsebesíteni. A világsajtó francia új generáció dühéről cikkezik. Akik forradalmi hangulatba kerültek, mert veszélybe került a 35 órás, írd és mond harmincöt órás munkahét és felmerült, hogy ne adj isten, esetleg, talán kicsit könnyebb lesz valakit kirúgni állásából. (Ja és fel is venni, de ez gondolom lényegtelen.) Ugyan a munkatörvénykönyvének változtatása elleni tüntetéssel kezdődött az egész, de gyorsan átalakult egy nagy 68 imitátor bulivá, ahol állítólag maga Elvis is fellép majd, mert tudjuk a szocializmus jó és Elvis él. A buli 68-nál kicsit üresebbre, kicsit plázásabbra sikerült (egy plázában lázadnak ugyanis), de valamiben mégis különleges. A valósággal való kapcsolat legkisebb jelét sem mutatja az egész.
A párizsi fiatalság újabb lázadásába az egész világ beleremegett, mármint a röhögésbe. Az elkényeztetettek forradalma zajlik, aminek így távolról nézve az lehet a célja, hogy ki tud Bernie Sanders USA elnökjelöltnél nagyobb hülyeségeket mondani.
A jóléttől elhülyült generáció azt mondja, és ez sem poén, hogy az jár nekik, ami a szüleiknek járt és még egy picit több. Úgy tűnik, fogalmuk sincs milyen helyzetben, van Európa és Franciaország, hogy a jóléti világ már nem áll olyan jól, mint 10 éve, hogy országuk épp háborúban áll, ahogy a francia elnök fogalmazott. Hogy nem a követelődzés, hanem az áldozatok ideje jött el. Franciaország jó eséllyel alul marad a nemzetközi versenyben, de bizonyosan megveri Bernie Sanderst hülyeségben, pedig az nem kis teljesítmény.
Az országban a terroristák embereket gyilkolnak, a muszlim kisebbség forradalommal fenyegeti őket, az emberek nem mernek étterembe menni, a turisták lemondják párizsi útjaikat, de ők nem rettennek meg, csak nyomják és nyomják. Ilyen helyzetben a fiataloknak kéne felvenni a zászlót és kialakítani az új világot, amiben legyőzik a félelmet és az ellenséget, de ők nem a kormány és a rendőrség mögé állnak, nem önkéntesként vesznek részt az Iszlám Állam elleni harcban, nem, nem. Nem az ellenséget támadják, hanem saját kormányukat, saját jövőjüket.
Ha ők reprezentálják a francia jövőt, akkor Franciaország elveszett, ha ők reprezentálják Európa jövőjét, akkor Európa elveszett. Nem értik, hogy 20 év múlva nem az lesz a kérdés, hogy 35 vagy 40 órás munkahét legyen, hanem hogy mit kezdjenek az akkorra már elviselhetetlenné váló muszlim problémával, a muszlim munkanélküliséggel az egyre növekvő radikalizálódással.
Ezek a gyerekek, akik ugyanazt akarják, mint a szüleik és még egy kicsit többet, nem értik, hogy a jólét, nem garantált, a munka, a siker nem garantált, semmi sem írja elő, és tüntetésekkel sem kikényszeríthető, hogy jobban éljünk mint az előző generáció, sőt az sem, hogy pont úgy. Ezt csak a saját munkánkkal, a saját teljesítményünkkel érhetjük el, amit minden generációnak magának kell elvégeznie. Lehet rosszabb is, és bizonyosan lesz is, ha ennyire valóságtól elrugaszkodottan élnek. Ez a műmájerek forradalma. A valódi forradalmárok, nem előjogokért, hanem az elnyomottak jogaiért harcolnak. Sajnos a világ olyanná vált, ahol azt hiszik az emberek, hogy a jólét jog, az ingyenes oktatás és egyészségügy jog, munkanélkülitámogatás, a 35 órás munkahét jog, amit nekik azon az áron is garantálni kell, hogy a jövőt felélik, akkor is garantálni kell, ha épp háborúban áll az országuk és a békére semmi esély.
Ezek a fiatalok azt kiabálják, vegyék el a pénzt a vállalkozásoktól, a gazdagoktól és adják oda nekik, hogy nekik ne kelljen 35 óránál többet dolgozni, hogy nekik ne kelljen annyit teljesíteni, de azért meglegyen ami volt és kicsit több. Közülük sokan persze felháborodnak, amikor az Iszlám Állam azt mondja vegyünk el mindent a hitetlenektől és adjuk oda az igaz hívőknek.
Ha ilyen Európa szellemisége, nem kell ide terrorizmus. Kivégzi magát a nyugati világ nélkülük is. Fegyveres ellenséggel szemben könnyebb védekezni, mint a francia fiatalok vagy épp Merkel által képviselt világlátással szemben. Ez sokkal inkább veszélyezteti a jövőnket, mint az Iszlám Állam, amely harcosabbá, összetartóbbá tehetne bennünket.

Szóval, ha én lennék az Iszlám Állam nem foglalkoznék merényletekkel, csak leszaladnék egy sörért a sarokra és nézném a TV-ben, ahogy Európa kicsinálja magát. Nekik sör nélkül azért unalmasabb lesz, de hát nincs győzelem áldozat nélkül.

Minden taxis Uberezzen!

admin
Újra fellángolt az Uber vita. Aki próbálta az Ubert, rendszerét, tudja, az utas, a söfőr és az állam is akkor járna legjobban, ha minden taxis Uberezne. Vagyis maradjanak a taxik, de könyörgöm, használják az Uber rendszerét.
Nem akarom azzal nagyon gáz poénnal kezdni, hogy Uber über alles, mert már biztosan rengetegen elsütötték, de hát így van. Uber, Über alles. Felejtsük el a taxisok rinyálását és minden más szempontot csak azt nézzük mi kényelmes, átlátható és biztonságos az utasnak, mi adja a leghatékonyabb és legkörnyezetbarátabb közlekedési módot és mi adná a legnagyobb kontrollt az adóhatóságnak és mindenki másnak és azonnal látni fogjuk, az Ubernél nincs jobb. Nem betiltani, hanem támogatni kéne, azzal a minimális változtatással, hogy csak sárga taxival lehessen regisztrálni és az Uber csak magyar cégen, magyar adószámmal szolgáltathasson. Ezzel járna mindenki a legjobban.
Lássuk az előnyeit.
1.       Az Ubert csak okos telefonos, vagy számítógépes appon keresztül lehet hívni. Soha nem utazhatsz olyan sofőrrel, akinek nem tudod a rendszámát, autója típusát, nevét és telefonszámát. Minden sofőr minden fuvarnál visszakereshető. Nem történhet meg olyan, mint egy ismerősömmel, aki ittasan ment haza, de nem volt nála elég pénz, fel kellett érte szaladnia, de a sofőr kérte hagyja addig ott 150 ezret érő Iphone-ját. A taxis stílusosan megvárta még visszahozza a pénzt, majd a pénzzel és a telefonnal együtt elhajtott. Ilyen soha nem eshet meg Ubrerrel két okból. Csak bankkártyás regisztráció után utazhatsz, ezért nincs készpénzforgalom. A sofőr ellenben visszakereshető.
2.       Valahova hívsz egy taxit és nem tudod pontosan mikor és pontosan hova érkezett meg. Vagy mikor kimész, az óra 1000 ft-ot mutat, mert szerinte ő már itt vár 10 perce. Nincs esélyed az ellenkezőjét bizonyítani. Az Uber estén pontosan tudod mikor és hova jött a sofőr. Pontosan látod a mobilod térképén, hol tart, hol áll, ha esetleg nem ott ahol kéne könnyen megtalálod. Öt perccel az érkezés után indíthat, amit könnyen tudsz ellenőrizni és a központ is pontosan látja, hogy így volt-e.
3.       Az Uberrel mindig a legrövidebb utat járod be, kivéve, ha te kéred, hogy térjen el tőle. Ott ugyanis a GPS adja fel az útvonalat, amit a saját telefonodon követhetsz. Előre tudod a közelítő árat. Nincs trükközés, nincs megtekert óra, nincs kamu útvonal.
4.       Úgy tudsz küldeni pl. nagyanyádért autót, hogy neki nem kell azzal foglalkozni, hogy bogarássza a pénzt, nem verik át, nem adnak neki rosszul vissza, mert a Te kártyádat terhelik meg. Ez nagyon hasznos sok olyan eseten, amikor másnak rendelsz fuvart, de te akarod fizetni.
5.       Nagyanyádat nem utaztathatja körbe a taxis, mert pontosan látod az appban, hol tart. A nagyinak nem kell 10 percet várnia a ház előtt az esőben, hogy megjött-e a taxi, mert pont akkor küldöd le, amikor már ott van és pontos meg tudod mondani neki hol áll a kocsi, milyen a színe, mi a rendszáma. Nem kell a nagyinak bolyongania.
6.       És egy fantasztikus, utolérhetetlen funkció. Ha nem akarsz egy szót sem kell a sofőrhöz szólnod, nem kell a hülye sztorikat, a politizálást hallgatni, még azt sem kell megmondanod hova mész, mert az appba beírod a címet és annyi.
7.       A taxisok, akik nem tartoztak a legszorgosabb adófizetők csoportjába azzal érvelnek, hogy az Uber adócsaló. Ami igaz az igaz, nem fizetnek itthon túl sok adót, azonban a rendszerük tökéletes ellenőrzésre teszi alkalmassá. A NAV álma lenne, pusztán annyit kéne előírni, hogy magyar cégen keresztül legyen csak használható. Ez jobb, mint a NAV-ba bekötött pénztárgép, mivel nincs kiskapu, mindenki kártyával fizet, nincs lehetőség, hogy valaki ügyeskedjen, mert appon rendelt fuvart csak azon keresztül lehet fizetni. A személyszállításból az adóbevételek jelentősen növekedhetnének használatával.
8.       Hatékonyabb, környezettudatosabb közlekedést tesz lehetővé, mindig a legközelebbi autót kapod, mindig a legrövidebb úton mész, nem kell cirkálni a taxisnak, akár otthon is ülhet, vagy kávézhat. A telefonján látja, hogy hívták. Beül és megy. Kevesebb szennyezés, kevesebb forgalom stb.

 

Mi kell még? Vannak persze gyengéi az Ubernek is, ezek abból fakadnak, hogy nem egyenlő szabályokkal méri a két csoportot. De ez azért van, mert a taxis szabályozás meglehetősen szigorú. Igazából ott lett elrontva minden, hogy túlszabályozták a taxikat és túl drágává tették. De még ha a szigorú szabályokat megtartjuk, akkor is sokkal jobb lenne inkább egy Uber típusú rendszerrel összefogni a taxisokat, mert mindenkinek ez lenne a legjobb. Persze ennek nem kéne magának az Ubernek lennie, csak a rendszere.

Mit kezdenénk a muszlim cigánysággal?

admin
Érdekes hír jelent meg a napokban. Bulgáriában betiltották a burka viselését. A dolog eddig a mai Európai közéletben megszokottnak is tekinthető. A csavar viszont, hogy nem egy hagyományos muszlim/török közösségben történnek ezek az esetek, hanem Bulgária egyik nagy cigány telepén. (Sok van nekik belőle) A bolgár hatóságok megtoldották a hírt még annyival, hogy titkosszolgálati jelentések szerint a burka viseléséért a cigány közösségben pénzt kapnak, kb. havi 20 ezer forintot, amit török forrásokból finanszíroznak.
Mielőtt valaki hülye összeesküvés elméletnek minősítené az egészet, érdemes utána gondolni egy kicsit. A bolgárok kétségtelenül rettegnek a törököktől, az országukban jelentős, még a 400 éves török hódoltságból ott ragadt török muszlim kisebbség él. A feszültség és gyűlölet meglehetősen magas a két csoport között. Annál is inkább, mert Törökország birodalmi álmai egyre erősebbek. Gondoljunk csak bele, hogy még Németországban is 1000 imahelyet finanszíroznak török forrásokból. Az ott dolgozó prédikátorok török alkalmazásban vannak. A török tervek között szerepel a balkáni régió muszlim lakosságának támogatása és a muszlim hit terjesztése. Ezért meglehetősen nehéz megoldást találni a görög menekültválságra, mert ez megfelel Erdogan hosszú távú terveinek. Görögország destabilizálása és a muszlimok számarányának növelésével.
A betelepítésnél azonban elvileg egyszerűbb a térítés, ott ahol a hit mindig a legkönnyebben terjed, a nincstelen szegény, kitaszított emberek között. Sokan gondoltak már bizonyosan arra, mi lenne a Kelet-Európa cigányai áttérnének a muszlim hitre, ami akár logikus döntésnek is tűnhetne. A cigánykérdés nehezen kezelhető ügye, így kiegészülne egy vallási feszültséggel is. Identitás és egység kerülne a cigányság kezébe és egy olyan ideológia, ami szinte kötelező teszi a szembenállást a keresztény többséggel.
Ezt a lehetőséget a bolgár cigány problémák esetén, ami a magyarnál jóval komolyabb, nyilván Ankarában is észrevették. Így nem logikátlan, hogy vallási köntösbe csomagolt szociális támogatással próbáljanak áttéríteni cigány közösségeket a muszlim hitre. Ezt ott sokkal könnyebb megtenni a földrajzi közelség miatt. Ez nem idegen a muszlim hittől, az Iszlám Államnak nevezett szervezet is magas szociális kiadásokat ígér és ad, de Szaddám Huszein is pénzjutalomban részesítette a palesztin öngyilkos merénylők családjait.
Rémisztő forgatókönyv Kelet-Európa részére egy esetleges tömeges cigány muszlimizálódás. Ez olyan probléma elé állítaná a régiót a maga sokmilliós cigányságával, amivel valóban nem tudna megküzdeni. Ez ma Magyarországon nem látszik realitásnak, de amennyiben Bulgáriában és Romániában sikeresek lennének a török próbálkozások, sokkal könnyebben tudna átterjedni egy ilyen mozgalom Magyarországra.

 

Szóval, jó lesz a bolgároknak szurkolni, hogy sikerüljön időben lépni és megállítania folyamatot.

A liberálisok ártanak legtöbbet a szabadság eszméjének

admin
A New York Times online-n Obama szaúdi látogatásával egyszintre került a hír, ahogy fogalmaztak az amerikai kulturális háború központi eleméről. Pisálhasson-e egy fiúvá operált tini lány a fiúvécében. A humoristák ráharaptak az témára, mert komikuma vitathatatlan, de komolyan véve az ügy szimbolikusan megmutatja, mi a baj a liberálisok szabadságértelmezésével, miért fordulnak sokan a liberalizmus ellen, amivel, ugyancsak nagyon hosszú távon jobban veszélyeztetik Amerika jövőjét, mint az orosz atomrakéták.
Oh God I am the American dream
But now I smell like Vaseline
& I’m a miserable son of a bitch
Am I a lord or a lady, I don’t know which
Frank Zappa: Bobby Brown, 1979
Vazelin szagú amerikai álom
1979-ben Frank Zappa ikonikus dalában a Bobby Brown-ban azon élcelődik, hogy az amerikai álom vazelin szagú és Bobby Brown nem tudja eldönteni, fiú-e vagy lány. Az azóta eltelt évek alatt az poénkodásból valóság lett. Az amerikai álom egyre inkább vazelintől bűzlik. A nem megváltoztatása néhány fura figura extrémitásából, mondhatni hétköznapi gyakorlattá vált. Becsélések szerint az USA-ban 700 ezer transgender, nemváltó ember él. (Nem tudható, hogy ebben milyen arányban vannak azok, akik normális genitáliákkal születtek és pusztán lelki okokból akarják magukat átoperáltatni. Itt természetesen csak róluk beszélünk.)
Így a társadalomnak már nem csak elfogadni kell az új helyzetet, hanem alkalmazkodni hozzá. Most épp Észak-Karolinában egy új WC törvény elfogadását követelte a transgender közösség, ami a WC használatot a választott nemhez kötné. Ehhez állítólag 700 ezer aláírást gyűjtöttek. Az egész USA hetekig magas politikai és jogi szinten foglakozott az üggyel. Olyan jelentőségűvé tette ez, a jogait agresszíven követelő közösség, hogy a New York Times internetes oldalán vezető hír volt a bírósági döntés, Obama elnök fontos Szaúd-Arábiai látogatása mellett. Ahogy a lap fogalmazott ez áll ma az USA-ban zajló kultúrharc középpontjában. (Ami a liberálisok és konzervatívok között folyik.)
Az ügy sok tekintetben komikus, annak altáji jellege miatt. Jó néhány humorista nevettette meg vele Amerikát. Ha nevetünk is, komolyan kell venni, mert a transgender és liberális közösség sorskérdésként kezeli, szinte a faji egyenjogúsági, és a kisebbségek szabadságjogaiért folytatott küzdelmekkel egyenértékűen.
Ez azért nem Luther King
A szabadság nagyszerű és magasztos eszméje nevében annyi jó dolog történt az elmúlt évszázadokban. Megvalósult a kisebbségek egyenjogúsága, megszűnt a faji és vallási diszkrimináció, megvalósult a női egyenjogúság, kialakult egy erős jogi alapokkal rendelkező érdem alapú társadalom, ami nem csak a hatalmasokat és gazdagokat védi. Amerika sikere és folyamatos fejlődése ennek volt köszönhető az elmúlt évszázadokban. Mára a szabadság, ahogy azt ma a liberálisok értelmezik mégis ellenszenvet kelt sokakban, ők a liberalizmust ma már szitokszónak tartják. A pisi ügy ennek  tökéletes szimbóluma.
Ellenszenves, hogy ezeket a témákat tegyék a társadalom sorskérdéseivé. Az pedig szinte szentségtörés, hogy a szabadság eszméje szempontjából, az önkéntes döntés alapján történt nemváltás, összevethető lenne például a Martin Luther King küzdelmével. Hogy egy saját leírása alapján is identitás válsággal, depresszióval, személyiségzavarral küzdő tini nemváltása és WC használata szimbolizálja a szabadság eszményét.
Az amerikai liberális közvélemény a kérdés ellentmondásossága ellenére az alkotmányos szabadság érvényesüléseként, alkotmányos jelentőségében szinte a feketék egyenjogúságával egyenlőként ünnepli, hogy a bíróság az átoperált lány ügyében a fiú wc-ben pisilést megtiltó iskola ellen döntött. Győzött az alapító atyák eszméje, az átoperált lány ezentúl szabadon járhat a fiú WC-be…
Sokakban az eset inkább aggodalmat kelt. Vajon lesz-e jogi határa annak a folyamatnak, amelyben egyre több addig extremitásnak, sőt néhány esetben társadalomellenesnek tartott viselkedést tekintenek a normális boldogságkeresés részének, amit a többségnek jogi kötelessége elfogadni.
Ezekkel az esetekkel sokak szemében, nem csak lejáratják a szabadságeszméket, ellenszenvessé teszik a liberalizmust, hanem károkat is okoznak országuknak, gyengítik a társadalmi alapokat és kohéziót. Kiszolgáltatottá teszik agresszív extrém csoportnak, akik a szabadságra hivatkozva zsarolhatják a többséget. (Ahogy ez meg is történik Európában a radikális iszlám esetén, amikor folyamatosan szabadságjogokat használják fegyverként a többség elleni uszításra.)
Hol húzzuk meg a szexuális extremitás határát
A homoszexuális párok együttélése és sok helyütt házassága ma elfogadott dolog. Az örökbe fogadás már nagyobb vitákat vált ki. A transzneműekre még furcsán néznek itt-ott, de van ahol a TB támogatja műtétjüket. Sőt már olyan esettel is találkoztunk, hogy valaki rájött mégsem olyan jó a másik nem és vissza akarta magát operáltatni. Persze TB pénzen. Mi jöhet még? Meddig megyünk el a másság elfogadásában és jogi védelmében? Mi lesz, ha valaki háziállatával szeretne összeházasodni, mondjuk egy tengerimalaccal. Ha magával akarja vinni színházba és étterembe, mert hát élettársnak, házastársnak tekinti és nem háziállatnak. Követelik majd, hogy minden közintézményben legyen tengerimalac WC, mert a házastársának vannak jogai. Mi erre a jog válasza? Végül is joga van a saját módján boldogulni.
A közösségek rettegnek extrémnek, főleg nem normálisnak, netán társadalmilag rombolónak  nevezni bármilyen hasonló viselkedést, mert a liberális közhangulat és média mindig az egyén szabadságának oldalán áll és fellépni bármi, ma furcsaságnak gondolt ügy ellen, holnap már szélsőségesség és nácizmus.
A liberálisok ártanak legtöbbet a szabadság ügyének
A pisi ügy a liberális véleményterror szimbóluma, ami mindennapi valóság és ez az, ami a legtöbbet árt a szabadság eszméjének. A liberálisok életidegensége, dogmatikussága iránt érzett ellenszenv az, ami miatt ma nem népszerű a szabadság eszméje. A liberálisok úgy gondolják, ha nem tulajdonítunk az általuk elvárt jelentőséget a pisi ügynek, valójában a szabadságot utasítjuk el. Sokan aztán legyintenek, ha ez a szabadság, akkor nem kérünk belőle. Így a liberálisok iránt érzett ellenszenv a kisajátított szabadságeszme iránti ellenszenvvé válik. Amikor a liberalizmusról sokan elítélően nyilatkoznak valójójában nem a szabadság eszméjéről, hanem ezeknek az embereknek az elveiről beszélnek.
Ez a dogmatikus véleményterror az, amely legtöbbet ártja a szabadság és szabadság jogok nagyon fontos eszméjének. Ennek a véleményterrornak a korlátozása és a szabadság értelmezés normális korlátok közé szorítása nagyon fontos feladat lenne. Ellenkező esetben egyre többen fordulnak a szabadság és vele együtt az ezt leginkább szimbolizáló USA ellen. Ennek pedig hosszú távon akár komoly a világpolitikai hatása is lehet.

A magyar elit problémái

admin
A magyar elit nem lehet túl büszke magára. Nem képes függetleníteni magát a politikától, retteg a versenytől, teljesítmény helyett politikai kapcsolatokkal próbál érvényesülni. A társadalom formálását pedig csak addig tartja feladatának, amíg azok saját érdekeit támogatják. Az írásnak az ad aktualitás, hogy néhány napja Gerendai Károly (Sziget) által szervezett tanácskozást  a témában. A tudósítások szerint sok tekintetben aktuálpolitikai kicsengésű tanácskozáson, jó néhány politikán túli részlet kimaradt a magyar elit állapotának okairól.
Az elit és a demográfia
A mai értelemben vett magyar elit története 1990-ben kezdődik. A kommunizmus alatt megszűnt a történelmi elit, amely akár évszázadok alatt építette fel családját és stabil értékrenddel és múlttal rendelkezik. Helyette lett a párt arisztokrácia, amit inkább nevezhettünk egy kiváltságos rétegnek, mint elitnek, annak ellenére, hogy a rendszerváltás utáni elit nem kis része részben az akkori rendszer haszonélvezőiből került ki. Hajlamosak vagyunk mindig politikai és ideológia magyarázatokat keresni társadalmi folyamatok mögött, de az elit újraéledésének voltak tisztán demográfiai akadályai is. Jellemzően a kommunizmusban alacsony volt a felsőfokú végzettségűek aránya, az elithez azonban rájuk van szükség. Az új elit keletkezésének demográfia alapjai folyamatosan szűkösek voltak. A  felsőfokú végzettségűek aránya lassan és késve nőtt. A 20–29 évesek körében az érettségizettek aránya 1998 és 2010 között 38%-ról 50%-ra, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya 9%-ról 17%-ra nőtt csupán. Ezzel párhuzamosan az iskolát kezdő korosztályok mérete folyamatosan csökken. Az alacsonyabb számú potenciális személyből kisebb méretű vagy alacsonyabb minőségű elit lesz, annak minden mellékhatásával.
Nincs verseny
Magyarországon a kisebb számú versenyző között a versenyben való érvényesülés kisebb teljesítménnyel elérhető. Mint a fociban, a gyengébb bajnokság gyengébb teljesítményt indukál. Ez igaz minden területre a tudománytól, a művészeteken át a politikáig. Ez elkényelmesíti a magyar elitet. Egyfajta szűrőt, kontraszelekciót jelent. Aki nagyobb teljesítményre hajlandó, az sokszor külföldre megy, aki ott nem bírja a versenyt, a magasabbak az elvárásokat az hazajön. Sokszor láthattuk, hogy az itthon sikeres magyar tulajdonú vállalkozások inkább nem lépnek ki külpiacokra, mert ott túlzottan keménynek tartják a versenyt, vagy ha kilépnek, leggyakrabban kudarcot vallanak. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek néha kimagasló teljesítmények, de a gyengébb verseny átlagosan kisebb teljesítményeket hoz létre és gyengébb eredményeket szül. A kimagasló teljesítmények pedig gyakran már külföldön születnek meg.
Nem teljesítményre, hanem kapcsolatokra épül az elit
A magyar elit nem teljesítmény alapon jön létre. Minden kutatás azt igazolja, hogy a fiatalok szerint nem a teljesítmény, hanem a kapcsolatok döntik el, hogy Magyarországon ki lesz sikeres. Ez a magyar lakosság egyik legmeghatározóbb élménye, amitől valamiért nem sikerült megszabadulnunk a kommunizmus óta. (Ez nem jelenti, hogy a XX. század első felében ez nem lett volna jellemző Magyarországra, de nem volt annyira átható, és politika központú, amit igazolnak az akkori világviszonylatban is kiemelkedő szellemi, innovációs, tudományos teljesítmények) A mai fiatalok, akik az elitbe akarnak kerülni, nem teljesítményükkel akarják ezt megtenni, hanem kapcsolatok építésével. Ez alapvetően más képességeket igényel, mint a kemény munka és teljesítmény, ezért az elitbe is más típusú személyek lesznek sikeresek. A teljesítmény szempontjából ez kontraszelekció.
Nincs politikától független elit
Magyarországon nincs a politikától külön élete és fejlődése az elitnek. Az elit akkor érzi magát elitnek, ha politikai kapcsolatokkal rendelkezik. Sőt attól válik elitté, hogy a politikához dörgölődzik. Mindenki onnan remél támogatást, védelmet és üzletet. A mai gazdasági elit tagjai között szinte nem találni olyat, aki valamilyen módon ne kapott volna támogatást a politikától, legalább a karrierje elején. Így van ez Csányitól, Demjánig, de ironikus módon így van ez a Gerendai Károly és az előadásokat tartó Orbán Krisztián és Kolosi Tamás esetében is. Ezért van az, hogy ha a komcsik vannak hatalmon, mindenki komcsi akar lenni, ha a Fidesz, akkor mindenki Fideszes. A magyar elitnek nincs gerince, csak érdekei vannak. Mindenki dörgölődzik a politikához. A kapcsolatait pedig arra akarja használni, hogy még inkább védje magát a versenytől, még több előjogot szerezzen magának. Mindezt annak ellenére, hogy az elit erejét épp szellemi és anyagi függetlensége adná.
Magyarországon nincsenek kötelességei az elithez tartozásnak, annak mindenki az előnyeit igyekszik használni. Kinyírni a versenytársat, a maga számára előnyössé tenni a szabályokat és így tovább.
Nincs politikától független piaca a teljesítményeknek
A politikai kapcsolatok hosszú távú értékét garantálja és bebetonozza, hogy a teljesítményeket, legyenek azok bármilyenek, a sporttól a gazdaságig nem lehet a piacon értékesíteni. Minden ötlet, tervezet, legyen az kulturális fesztivál, vagy találmány azonnal állami segítségért kiállt, a politikusokhoz rohan vele és ott próbál először támogatást szerezni. Nincs egy kialakult magán piac, ahol az ilyen ötletek, teljesítények támogatóra, finanszírozóra találnának. Nagyon ironikusan, még a kockázati tőkealapok nagyobb része is az államhoz, politikához köthetően működik. Hasonló a helyzet a leginkább teljesítményben mérhető területen a sportban is, ahol az állam messze a legbefolyásosabb szereplővé vált. Ez komoly gátja annak, hogy a jövőben az elit politika függése változzon, önállósága nőjön. Az ilyen teljesítményeknél a legszembetűnőbb, hogy a legsikeresebbek külföldön találnak támogatóra. Legyen az startup, sportoló, vagy találmány.
Nem az elit, hanem a sztár a példakép
A példakép kutatások jól szimbolizálják, hogy az elit már nem tölti be egyik legfőbb szerepét de ezért nem ő a hibás. Többé nem ő adja az ifjúság példaképeit. A mai generációk példaképei a celebek, sztárok. Ez a változás az egész világon megfigyelhető és nem róható fel a magyar elit hibájaként. Ez a modern médiaközpontú világ velejárója és nem látszik lehetőség annak megváltoztatására.
Nincs pozitív jövőkép – Nincs újabb generáció
A Gerendai Károly által szervezett tanácskozáson a hírek szerint az elit jövőjét pozitívan szemlélték az előadók. Orbán Krisztián szerint egy újabb generáció képes kihozni a bukott elitet a gödörből, mert a legfiatalabbak többsége már nem az államtól függően képzeli el a jövőjét, hanem azon gondolkodik, hogy az új technológiák segítségével hogyan lehet a nyugat szerves része. (Célzás a néhány sikeres start-upra.)
A valóság nem igazán ad alapot erre az optimizmusra. A fiatalok és a felsőoktatásban résztvevők száma folyamatosan csökken, amit tovább ront a külföldi munkavállalás. A kevesebb fiatal még kevesebb versenyt, még kevesebb motivációt, még kevesebb teljesítményt jelent. Hiány lesz emberekből, és a hiány csökkenti a versenyt és csökkenti a teljesítményt. Ez néhány évtizedes távlatban nem fog jelentősen változni.
Az optimizmusra három ismert magyar startup sikeréből következtetni téves illúzió. Ebből nem lehet levezetni, hogy megjött az új generáció, amelyik majd másfajta elitet alkot. Ilyen cégekből a lakosságszámban hozzánk hasonló Svédországban, százával vannak és közülük csupán egy akkora értéket képvisel, mint az összes magyar tech startup együttesen. Statisztikailag az lenne furcsa, ha még három ilyen cég sem lenne. 
Nincs új generáció, nincs pozitív jövőkép az elit nem lesz jobb, nem akar teljesíteni, nem akar a politikától megszabadulni és nem válik példaképpé.
Jólét, piac, Európa
A tanácskozáson Kolosi Tamás azt ajánlotta, hogy a „Jólét, piac, Európa” hármas jelszó köré lehetne szervezni az új elitet.  Szép, ám a jelen helyzetben üres és elavultnak is mondható jelszavak, amivel nem megújítani, hanem a múltban tartani lehetne az elitet.
A jóléti állam koncepciója éppen most bukik meg. Mára hátrányai erőteljessé váltak. Elkényelmesít, támogatja a potyautasokat a politikusok kezébe túl sok eszközt ad, hogy ígérgessenek és ezzel szétverjék a jövőt. Azt a tévképzetet kelti, hogy jólét mindenkinek jár teljesítményétől függetlenül.
Európa épp haláltáncot jár, még ha valamilyen módon lesz is egy kisebb kávészünet a buliban, akkor is negatív az irány, mind az Unió jövőjét illetően, mind Európa, mint erős gazdasági térséget illetően. Több hagyományosan erős ország olyan lejtőre került, amiből nehezen vezet felfelé út. Ennek főleg demográfiai okai vannak. A hatalmas nemzeti vagyonok, a felhalmozott tőke, a multinacionális vállalatok még jó ideig elfedik a bajt, de a problémák egyre erőteljesebben láthatóvá válnak.
A piaccal önmagában nincs probléma, csak a kifejezés által sugallt fétis jelleggel. Ha ezen teljesíményt, versenyt értünk, akkor ez fontos és vállalható.
Teljesítmény, alkalmazkodás, önállóság
Én más jelszavakat tartanék előre mutatónak a jövőre nézve. A „teljesítmény, alkalmazkodás, önállósá”, nemzeti és egyéni szinten is értelmezhetők.
A világ az elmúlt 70 évben nem látott módon és sebességgel változik. A régi értékrendek, gyakorlatok, geopolitikai közhelyek dőlnek le és egy sok tekintetben új világ alakul ki. A változó világban még fontosabb, hogy olyan módon éljünk és kormányozzunk, amely megadja nekünk a mozgásteret az új kihívásokkal szemben. Az ilyen helyzetekben még fontosabb, hogy nemzetközileg is értelmezhető teljesítményt tegyünk az asztalra, ami a kiélezett versenyben és változó világban segít bennünket. A teljesítményt a politikának sokkal magasabb értéken kellene számon tartania. Ez azoknak kedvezni, akik a teljesítményükkel akarnak érvényesülni, amiből az egész közösség profitálhat. Ez arra ösztönözné a fiatalokat, hogy teljesítménnyel akarjanak érvényesülni. Ha csak annyi változna, hogy az elit teljesítmény alapon alakulna ki, már sikerről beszélhetnénk.
A változó világában, nem dogmák követésére, nem merevségre, hanem nyitott, alkalmazkodó hozzáállásra van szükség. Nehéz eldönteni, milyen irányba indul a világ, kik lesznek erősek és kik gyengülnek meg. Az új helyzetben készen kell állni a változásra, ehhez erős alkalmazkodó képességre van szükség. A magyar vállalkozások, egyének és politika nem volt túl alkalmazkodóképes az elmúlt 25 évben. A mai változó világban még fontosabb, hogy az legyen.
Az alkalmazkodáshoz mozgástérre van szükség, mert a régi világ elvei szerinti kényszerek nem vezetnek jó döntésekhez az új világban. Ilyen helyzetben, nem előnyös szolgaian az elmúlt évtizedek mainstream világlátását követni, mert könnyen veszíthetünk. Az új helyzetben fokozott önállóságra van szükség, amellyel megtalálhatjuk a legideálisabb stratégiákat, amelyben nem tudnak rossz döntéseket ránk kényszeríteni. A jó elit kialakulásának eddig is egyik legfőbb akadálya az önállóság hiánya volt.

Le kell szögeznem, semmilyen esélyt nem látok arra, hogy ezek az elvek megvalósuljanak. Egyes kérdésekben nemzeti szinten látszik némi esély, de az egyének szintjén semmilyen változásra nem látok esélyt. Ahhoz, hogy az egyének szintjén változás álljon be, ahhoz a jóléti államot erőteljesen le kellene építeni, az állami újraelosztást, az állam által felügyelt területeket csökkenteni, az állam ellenőrző szerepének növelésével párhuzamosan. Ez hozzásegítene bennünket ahhoz, hogy a politikából ne tudjon megélni és felépülni az új elit. Az emberek állammal szembeni várakozásait csökkenteni kéne, ezek azonban politikailag kivitelezhetetlen ügyek, ezért nem várható változás. Így röviden összefoglalva, normális elit nem volt, nincs és nem is lesz.

Veszélye árukapcsolás – demokrácia nem egyenlő a bevándorlás elfogadásával

admin
A jelenleg az EU-t vezető pártok veszélyes kommunikációt folytatnak! Azon dolgoznak, hogy a bevándorlást elutasító véleményeket „nem demokratikusaknak” állítsák be, mintha aki teljesen elutasítaná a bevándorlást, a muszlim kultúra integrálhatatlanságáról beszélne, az a demokráciát is elutasítaná. Veszélyes árukapcsolás, amivel hosszabb távon veszélybe sodorják a demokráciát.
Kisajátított demokrácia
Az EU nagy pártjai úgy tesznek, mintha meg lenne írva, hogy örökké ők, és az ő politikájuk marad hatalmon. Úgy képzelik, kisajátíthatnak és magukhoz köthetnek mindannyiunk számára fontos értékeket és elveket, amelyek úgy állathatnak be, mint annak egyedüli és kizárólagos képviselői lennének. A jelenleg még meglévő kommunikációs erejüket arra használják, hogy szalonképtelenné tegyék bevándorlási politikájukkal szemben álló elveket, azokat úgy állítva be, mint antidemokratikusakat. Vagyis, akik az ő elveiket elutasítják azok valójában a demokráciát utasítják el. Rendkívül veszélyes és elbizakodott árukapcsolás és ráadásul egyáltalán nem igaz.
Ezek a politikai erők úgy képzelik, a demokráciába vetett hit olyan erős a mai nyugati közéletben, hogy az emberek bármivel szemben ezt választják. Így ha meggyőzhetők, hogy a radikálisabb pártok egyenlők a nem demokráciával, akkor azzal limitálni lehet növekedésüket. Ez rövid távon működőképes stratégia és a radikálisoknak nehéz ellene védekezni, sőt nem is érdemes, mert nekik nem érdekük egy ilyen vitát a középpontba állítani. Nem érdemes azt bizonygatni, hogy ők demokratikusak, mikor nem ezzel, hanem a bevándorlás kemény elutasításával szereznek szavazatokat.
Nincs azonban garancia rá, hogy stratégia hosszabb távon is működőképes, sőt hosszabb távon a veszélyek jóval túlhaladják a lehetséges előnyöket.
Rossz kérdés
Évtizedes távlatban, könnyen alakulhatnak úgy a dolgok, hogy ha az embereket választásra kényszerítik a demokrácia és a muszlim bevándorlás elutasítása között, akkor inkább hagyják veszni a demokráciát, hogy megszabaduljanak a muszlim bevándorlás negatív következményeitől. Könnyen lehet, hogy 20 év múlva, ha megkérdezik az európai polgároktól, hogy ha az az ára, hogy megszabaduljanak a muszlim problémától, hogy egyúttal megszabadulnak a demokráciától, akkor ezt az árat sem fogják soknak tartani.
Ez egy nagyon rossz kérdés, mert azt sugallja, hogy demokratikus, jogállami keretek között nincs megoldása a kérdésnek. Ennek ellenére a kérdést nap, mint nap felteszik közvetetten. Azt állítja a teljes EU vezetés, hogy nincs a mai európai jogállami elveknek megfelelő megoldás és amit a muszlim bevándorlást elutasító politikai erők akarnak, azok nem demokratikus törekvések. Ma még többen választják az EU vélt elveivel való azonosulást, de ha a kocka fordul, akkor az új erőknek a EU vezetőinek mai kommunikációja adja meg a felhatalmazást, nem demokratikus és nem jogállami eszközök alkalmazására.
Demokratikus jogunk elutasítani a bevándorlást
Az EU vezető pártjainak amennyiben képesek lennének reálisan szemlélni a mai helyzetet és hosszabb távra felelősen előre gondolkodni, a feladatuk épp ennek ellenkezője lenne. Be kéne tudni emelni a demokratikus és jogállami keretekben olyan megoldásokat, amelyek képesek a bevándorlás akár teljes megállítására. Azon kéne dolgozni, hogy a bevándorlás teljes elutasítása is részévé váljon az európai mainstream politikának, mert miért ne utasíthatna el egy demokratikusan gondolkodó szavazópolgár az életét ilyen mértékben befolyásoló jelenséget. Nem szabadna olyan árukapcsolást kialakítani, ami az elutasítást összekapcsolja a demokrácia elutasításával. A bevándorlás garantáltan még a jelenleginél is nagyobb gondokat okoz majd a következő évtizedekben, ha lesznek is békésebb és bizakodóbb időszakok. Ha nem teszik a mainstream pártok szalonképessé a muszlim bevándorlás teljes elutasítását, ha nem fogadják el, hogy jogos megkérdőjelezni az integráció realitását, akkor hatalmukkal együtt a demokráciát is elveszíthetjük. Nem látszik irreálisnak egy olyan időszak eljövetele, amikor az emberek többsége a muszlimok teljes kizárása, sőt kiutasításának támogatójává válik. Ha erre nem lesznek a mainstream politikának demokratikus megoldásai, akkor az emberek a szélsőséges pártoktól megkapják a nem demokratikus megoldásokat.
Rossz stratégia a szélsőségek ellen
A szélsőségek erősödésének megállításának hibás stratégiája őket antidemokratikusnak beállítani. A jó megoldás programjuk kiüresítése lenne, ha igényeikre képesek lennénk jogállami megoldásokat találni, szavazóbázisuk jelentős része újra a hagyományos pártok felé fordulna. (A német AfD szavazótáborát jelentős mértékben a szocdemektől nyerte) Ehhez őszintén kéne beszélni a problémákról, vitázni és kidobni a tabukat. Jelenleg még az a stratégia is megfelelne, ha nagy pártok létrehoznák saját belső ellenzéküket, akik ilyen követelésekkel állnának elő. Ez lassítaná vagy vissza is fordítaná a szavazók szélsőségek felé fordulását. A megoldás hasonló lehetne, mint amit a brit konzervatívok alkalmaznak az EU-ban maradással kapcsolatos népszavazás ügyében. Úgy tűnik azonban, hogy máshol nincs meg a józanság ehhez. A többi nagy párt inkább hazárdjátékot játszik a demokráciával. A szerencsejátékban azonban  minden nyerőszéria megszakad egyszer. Az egészben az lesz majd végtelenül igazságtalan, hogy a történelem majd nem a mai EU vezetőinek hibás stratégiáját okolja majd a szélsőségek előre töréséért, hanem a bűnös embereket és a szélsőséges politikusokat.

A muszlim bevándorlás elutasítása nem idegenellenesség

admin
Az elmúlt 50 évben használt kategóriák a bevándorlókkal szembeni érzésekkel kapcsolatban nem használhatók a jelenlegi muszlim népvándorlásra. Ezek ugyanis nem egy általános ismeretek nélküli idegenellenességből fakadnak, hanem valós tényekre és fenyegetésekre alapuló félelmekből. Olyan félelemről van szó, amit sem politikusoknak, sem kutatóknak nincs joguk megkérdőjelezni. Ami ráadásul éppen a politikusok és rendvédelem látható tehetetlenségéből fakad.
Nincs jogod félni!
Törökországban a merényletektől való félelem miatt az emberek nem használják a korábbi mértékben a tömegközlekedést. Az oda irányuló turizmust is tragikusan érintik a merényletek, Európa polgárai inkább más úticélokat választanak és nem csak az EU határain kívül, hanem azon belül is félnek a terrorcselekményektől. Ahogy szakértők megfogalmazzák az Iszlám Állam legfőbb célja ennek a félelemnek a fenntartása. Stratégiájuk működni látszik, a párizsi és brüsszeli merényletek után mindenki fejében ott motoszkál a gondolat, hogy ez bármikor és bárhol megtörténhet.
Ez a jogosnak tűnő félelem azonban nem felel meg vezető politikai körök céljainak és mindent meg is tesznek, hogy ezt más színben tüntessék fel.
Európa vezetői hatalmas propagandagépezetekkel igyekeznek bizonyítani, hogy a népvándorlástól való félelem, nem valós tényeken alapul, az részben az emberek bűnös idegengyűlölete és politikusok (pl. Orbán Viktor) propagandája és demagógiája által gerjesztett jelenség. (Nálunk nemrégiben a Tárki kutatása próbálta kiszolgálni ezt a törekvést.)
Ez a propaganda és ezek a politikai vezetők elveszik az emberek jogát a félelemtől, akik nem utasíthatják el a bevándorlást, annak veszélye nélkül, hogy az EU médiája és propagandája ne tüntesse fel őket rasszista, idegengyűlölőként. A jogainkra olyan kényesen figyelő EU-ban úgy látszik a félelemhez való jog tilos.
Ez nem hagyományos migráció
A politikusok nem akarják észrevenni, hogy a jelenlegi muszlim népvándorlás sok fontos tekintetben más, mint a bármely korábbi migráció. Ezért nem is használhatók rá a korábbi fogalmak és az európai és magyar lakosság érzései nem írhatók le a hagyományos idegengyűlölet, tolerancia, idegenbarátság kategóriákkal. Ebben az esetben nem valóságalapot és tapasztalatot nélkülöző (irracionális) félelmekről van szó, amit az elmúlt évtizedek szakirodalmában idegenellenességnek (xenofóbia) szokás nevezni, hanem tényekkel alátámasztott, megtapasztalt, titkosszolgálatok és rendvédelem által leírt valós veszélyekről, fenyegetésekről. Itt nem képzeletbeli pirézekkel van dolgunk, hanem hús vér emberekkel, akik ellenőrizetlenül özönlöttek Európába és az elmúlt év eseményei bizonyították, hogy egyrészt a terrorszervezetek nagyon jól használják ki a helyzetet, másrészt az európai politika és rendvédelem képtelen megvédeni az embereket ennek következményeitől.
Ezért a kutatók és politikusok hagyományos szóhasználata teljesen félrevisz az emberek valódi érzéseinek megértésében. Az sokkal inkább szolgál a politikusok tehetetlenségének elleplezésére, mint a valóság leírására. 
Súlyos általánosítás és előítéletesség
Az előítéletességgel való vádakat az elmúlt évtizedekben szinte teljesen kisajátították a mainstream politikai erők. Akit megvádoltak ezzel, az szélsőségessé a társdalomból kitaszítottá vált. Valahogy úgy képzelték, akik negatívan látnak egy társadalmi jelenséget, azok előítéletesek, akik pozitívan, azok realisták. A pozitív előítélet nem előítélet, az ilyen kijelentés nem általánosítást.
A népvándorlástól való félelem idegenellenességgel azonosítása esetén nagyon könnyen leleplezhető, hogy valójában súlyos általánosításról és előítéletről van szó. A Tárki már említett kutatása jól szemlélteti ezt.
A kutatás a kérdésre keresi a választ, hogy mennyi menedékkérőt fogadnánk be. (hogy ezen melyik kérdezett mit ért arra nem kérdez rá a kutatás, ami önmagában hiba) A senkit, a mindenkit és a kettő közötti szám mérlegelést lehet választani. A kutatók azt a merész és előítéletes általánosítást vonják le a válaszokból, hogy aki egyetlen menedékkérőt sem akar befogadni, az idegenellenes. Mindezt egy kérdésből és egy válaszból!!! Könnyen belátható, hogy nem akarok befogadni menekülteket, sokkal összetettebb kérdés mint, hogy az idegenellenesség szóval leírható lenne. A válasz ugyanis nem jelenti, hogy azt idegenekkel szemben érzett ellenszenvükből fakadóan nem fogadják be őket. Amikor egész Európa a népvándorlás következményeivel küzd, amikor heves viták dúlnak minden országban, annak gazdasági, társadalmi, oktatási, a szociális rendszerre, a nők helyzetére, a szélsőségek erősödésére és a nemzetbiztonságra gyakorolt hatásáról. Akkor a befogadással kapcsolatos elutasító véleményt nagyon sokféleképpen meg lehet indokolni, aminek csak egy nagyon kicsi része az idegenellenesség. Így akik összemossák a bevándorlás elutasítását az idegenellenességgel, azok egy kategóriába teszik, azokat, akik azért lennének óvatosak, mert rettegnek a szélsőségek megjelenésétől, azokkal, akik minden idegent a Dunába lőnének. Ez pedig valóban merésznek nevezhető általánosítás, előítélet.
Rettegők, felelőtlenek, realisták
Az idegenellenesség előítéletes kategóriája nem írja le azt, amit ma az európai emberek érzenek, ezért fontos lenne, annak megváltoztatása. El kéne fogadni a tényt, hogy az emberek félnek és meg kéne adni nekik a jogot a félelemhez, nem szabadna bűntudatot kelteni bennük félelmük miatt. Nem őket kéne okolni e miatt, hanem meg kéne teremteni a körülményeket, amikben biztonságban érzik magukat. Nem lehet az elveknek alárendelni az embereket és azok érzéseit.
A Tárki kutatásából, úgy tűnik, hogy ezt maguk az emberek is felfedezték, vagyis már senki nem rendelné elveknek alá a valóságot Magyarországon. A mindenkit befogadni engedők gyakorlatilag eltűntek az eredmények szerint. Számuk 1%-ra csökkent a fél évvel korábbi 11%-ról. Nincsenek tehát a magyar társadalomban elvi toleránsok, akik a nyitottság, a befogadás és hasonló elveket fölé helyezik a realista megfontolásoknak. Nincsenek olyanok, akik szerint nem érdemes elgondolkodni a veszélyekről és következményekről. Ez figyelemre méltó tény mivel erre a csoportra egyáltalán nem hat a kormány kommunikációja, így azt okolni sem lehet. Ezek az emberek a valóság megváltozása miatt adták fel elveiket, ami komoly súllyal bír.  
Reméljük, hogy a magyar baloldal és az európai politika levetkőzi az idegenellenességgel való vádaskodás előítéletességét és megpróbál különbséget tenni a bevándorlást elutasítók motiváció között.
A teljes mértében elutasítók talán túlzottan rettegnek, de ehhez joguk van. A mindenkit beengedők ezzel szemben bizonyosan felelőtlenek, mert veszélybe sodornák a közösséget és ezért örömteli, hogy ők eltűntek. Ezek a szavak sokkal jobban leírják a jelenlegi helyzetet, mint az idegenbarát, idegengyűlölő előítéletes kategóriák.
Sokkal könnyebben elfogadtatná magát a mainstream politika a rettegőkkel, ha megértené, nem nekünk kell legyőzni a félelmeinket a bevándorlással kapcsolatban, hanem a most érkező vendégek közösségének kéne kivetni maguk közül a félelemkeltő, fenyegetődző, robbantó, gyilkoló társaikat. Az iszlámnak magának kéne legyőznie ezt a csoportot, hogy nem féljünk tőle. Amíg ez nem történik meg, jogosnak kell tartanunk az emberek félelmét, mert nap, mint nap valóban veszélyben van az életük és jövőjük és nem az életüket féltő emberektől kéne elvárni, hogy különbséget tegyenek a rájuk veszélyes és barátságos iszlámtól, ami még szakértők számára is lehetetlen feladat.