UpSideDown

Elfogynak-e az öngyilkos merénylők?

admin
Az öngyilkos merénylőnek van egy számunkra pozitív tulajdonsága. Egyszerhasználatos fegyverek, nem újra tölthetők, minden használattal véglegesen megsemmisülnek. Ennek a ténynek azonban nem kell annyira örülni, a jelenlegi kilátások szerint még így sem fogynak ki az utánpótlásból az európai idők végezetéig és fegyver előnyei még így is sokkal komolyabbak, mint ez az apró hátránya.
Védtelenek vagyunk az öngyilkos merénylőkkel szemben
Gyerekkorunkban rengeteget röhögtünk a kamikazés vicceken, mint a kamikaze oktató gyakorlati órát tart a az új jelentkezőknek. Kérem, jól figyeljenek csak egyszer mutatom meg! – mondja. A régi vicc rávilágít az öngyilkos merénylő kérdés leggyengébb pontjára, hogy a fegyverek, vagyis a merénylők egyszerhasználatosak. Minden támadáshoz új fegyver kell, új kiképzés. Az öngyilkos merénylők között nincs verseny, hogy ki hány sikeres bevetésen van túl, a legjobbak és a legrosszabbak is csak egyszer szerepelnek.
E hátrány ellenére is rengeteg előnye van egy öngyilkos merénylőnek egy hagyományos merénylettel szemben. Rengeteg szervezési munkát és pontosságot megspórolnak a terroristák, ami nagy előny egy olyan régióban, ahol a szervező erő komoly hiánycikk. A két legnehezebb kérdés kimarad a merényleteknél, nem kell a bomba elhelyezésének nehézségével bajlódni és nem kell körülményes menekülési terveket szőni. Ráadásul nem maradnak tanúk sem, így a terrorista sejtek sokkal tovább működhetnek.
Ezen előnyök miatt szinte lehetetlen az öngyilkos merénylőktől megvédeni a lakosságot. Ezért végtelenül népszerű az iszlám harcosok körében. A merényletek nem ismernek határt, a legextrémebb helyzetek is elképzelhetők.
Irakban népszerű a piaci robbantásoknál valamit nagyon olcsón árulni egy teherautóról, amihez rengetegen odagyűlnek. Amikor már elegen vannak, szimplán felrobbantják a kocsit. Így lehet a legnagyobb számban megölni embereket. A másik durva módszer, amikor egy kisebb robbantás hajtanak végre, és amikor odagyűlnek biztonságiak és a bámészkodó tömeg, akkor jön az igaz nagy bumm.
A Boko Harem előszeretettel használ kislányokat. 12 éves lányokra senki nem gyanakszik, ráadásul a ruha alatt sok robbanószer elrejthető. A veszélyt, hogy a 12 éves kislány esetleg nem robbant, távirányítóval ki tudják küszöbölni. Talán ez világít rá legjobban a gondolkodásuk alapvető különbségére. Az európai kultúrában sem a nő, sem a gyerek nem áldozható fel, ez történelmünk során az egyik legfőbb tabu volt és még a női egyenjogúsággal is csak kisebb mértékben dőlt le.
A képzeletnek erkölcsi aggályok hiányában semmi nem szab határt. Bármilyen gonoszság elképzelhető és ezért a védekezés is szinte kizárt. Csak megelőzés, előzetes felderítés lenne lehetséges, de mint látjuk abban még a jól szervezett Európa sem jeleskedik.
Mártírhalál csak protekcióval
Egy dolog vigasztalhatna bennünket, hogy egyszer csak minden öngyilkos merénylő felrobbantja magát és elfogynak. Ez hiú ábránd csupán.
Tavaly jelentek meg hírek arról, hogy az Iszlám Állam öngyilkos merénylő részlegénél hosszabb a sor, mint az angol műtéti várólisták. Minimálisan három hónapot kell várnia egy jelentkezőnek, de ez általában még jobban kitolódik a korrupció miatt. A szegény volt szovjet tagköztársaságokból származó jelentkezőknek semmi esélyük mártírhalált halni, mert a gazdag, jó kapcsolatokkal rendelkező szaúdiak lefizetik a döntéshozókat és előre ugranak a sorban. Szóval hiánygazdaság van, de nem merénylőből, hanem merényletből. Nem képesek annyi merényletet végrehajtani, amennyi jelentkező van. A demográfiai folyamatokat szemlélve ez így is marad. Ezek után még egy tényezőben bízhatnánk, hogy az Iszlám Állam messze van és nehéz idejönni onnan. Illetve bízhattunk volna, az elmúlt évben azonban végtelen számú merénylő és potenciális merénylő jöhetett be Európába. Ahogy egy volt francia elhárító tiszt fogalmazott. A megfelelő emberek már a helyükön vannak.
Az ügy többet ér, mint az életed
Talán sokan lenézően tekintenek azokra, akik öngyilkos merénylővé válnak. Elkeseredett kilátástalan élettel rendelkező embereknek gondolják őket. Bizonyosan vannak ilyenek is közöttük. Szaddám Huszein magas összeggel kárpótolta a palesztin öngyilkos merénylők családjait, ami bizonyos körülmények között motivációt adott. Ezek alapján azonban nem lehet megítélni a kérdést, mert komoly tévedésbe eshetünk. A magukat pénzért a sor elejére vásárló szaúdiak esetéből láthatjuk, hogy az öngyilkos merénylők nem csak a szegény kilátástalan helyzetű fiatalokból kerülnek ki, vannak, akik pénzt és fáradságot nem kímélve szeretnének mártírrá válni. Nekünk európai embereknek, akiktől ma nagyon távol került az érzés, hogy valamiért feláldozzuk az életünket, sőt az is, hogy bármi többet érjen, mint az életünk, ez meglehetősen érthetetlen életérzés. Hangsúlyozottan csak ma, mert az európai történelem tele van olyanokkal, akik saját életüknél az erkölcsöt, a becsületet, a hitet, hazát, családot nagyobb értéknek tartották. A mi hőseink is pont ilyen emberek, éppen attól lettek hősök, hogy feláldozták magukat. Öngyilkos merénylő ugyan nem nagyon akad köztük, de az elvben nem különböznek. A muszlim közösségek pont ilyen hősként tekintenek azokra, akik képesek hitüket, egy ügyet saját életük fölé helyezni.
Divattá válhat az öngyilkos merénylet?
A képet tovább árnyalja a két brüsszeli robbantó esete, aki mi világunk értékelése szerint két köztörvényes bűnöző volt, két gengszter. Márpedig gengszterek nem igazán szokták feláldozni magukat hitükért, ők mégis megtették. Ez jelzi, hogy valami nincs rendben az értékelésünkkel, mert a gengszter, önző, hatalomvágyó, másokat kihasználó lelkialkatától meglehetősen messze áll a mártír. Ezek a fiatalok ráadásul a gazdag Belgiumban éltek és nem valami isten háta mögötti sivatagi faluból származtak, ami komoly további félelemmel tölthet el bennünket. Az európai környezetben való élet láthatóan, nem csökkenti nullára az esélyét annak, hogy egy muszlim fiatal az életét áldozza, hogy keresztényeket ölhessen. Ez azt jelenti, hogy hiába zárjuk le hermetikusan a határokat, az itt élő fiatalokból is könnyen válhat merénylő. Az európai muszlimok szaporodási rátája így végtelen számú utánpótlást biztosít a merényletekhez. Tulajdonképpen attól is retteghetünk, hogy kialakul egyfajta „öngyilkos merénylő kultúra” az európai muszlim fiatalok között, ami „trendivé, divattá” követendő magatartássá teszi a mártírok példáját. Van elég kiábrándult, fanatikus, a nyugatot gyűlölő muszlim fiatal Európában, akik között termékeny talajra találnának ezek a gondolatok.

A jövőbeli kilátások nem túl biztatóak. Európa védekezési képessége alacsony, ellenségei elszántsága pedig határtalan. Számíthatunk még merényletekre és ezek a merényletek nem az Iszlám Államnak nevezett szerveződés lététől függnek, így annak legyőzése nem csökkenti veszélyüket. Bizonyos körülmények között, még növelheti is. 

Jobban félünk az előítéletességtől, mint a terrortól?

admin
A biztonsági szakértők egyre keményebb kijelentéseket tesznek Európáról, de az Unió vezető politikusai mintha süketek lennének a véleményekre. A brüsszeli terror kapcsán újra az előítéletektől való félelemre, a népvándorlás és biztonsági kérdések összemosásától óvnak. Pedig a szakértők egy nyíltabban kimondják, a brüsszeli muszlim közösség önmagában jelent veszélyt, nemcsak Belgium, hanem az EU biztonságára.
Az előítéletektől való félelem csapdájában az EU
A terrorcselekmények kapcsán leggyakrabban elhangzó kijelentés, hogy néhány terrorista miatt nem lehet az egész muszlim közösséget felelőssé tenni. Úgy tűnik az EU vezetői még mindig jobban félnek az előítéletesség vádjától, mint a terror jelentette veszélytől. Ennek ellenére az eddig előítéletmentesnek nevezett hozzáállás, ami az elmúlt évtizedekben a progresszív politikusi identitásának alapja volt, kezd meginogni. A biztonsági szakértők egyre nyíltabban és erőteljesebben  ellentmondanak. Bernard Squarcini, korábbi francia belbiztonsági vezetőt idézik nemzetközi lapok, aki kijelenti, nem a terroristák jelentenek önmagukban veszélyt, hanem az miliő, ami kitermeli, életben tartja és védi őket. Belgiumban és Európa más nagyvárosaiban olyan muszlim régiók jöttek létre, amelyben az Európa összes rendőre által üldözve hónapokig meg lehet bújni, új merényleteket lehet megszervezni, új harcosokat lehet beszervezni. Ez nem lehetne megtenni egy barátságos, támogató környezet nélkül, amely nem feljelenti, hanem védi azokat, akik az Iszlám Állam nevében békés polgárokat mészárolnak le. A szakértők olyan durva kijelentéseket kockáztatnak meg, hogy ezek a környékek, mint a Molenbeek csak háborúban szokásos módszerekkel lehetnének teljesen ellenőrizhetők.
Jól bizonyítja ezt, hogy hiába figyelmeztetett minden ügynökség támadásokra, nem tudták azt megakadályozni, még úgy sem, hogy folyamatos terrorkészültségben voltak. Nem is fogják tudni, mondja Squarcini és más szakértők. A megfelelő személyeket már elhelyezték, annak köszönhetően, hogy Európa egy átjáróházra emlékeztetett az elmúlt időszakban.
Európa nem fogja tudni megvédeni magát, hiába a terrorkészültség, hiába lesznek majd fokozott biztonsági ellenőrzések, mert egy ilyen ellenséges területet, mint a Molenbeek, ahol biztonságban és védelemben szervezkedhetnek a terroristák nem kontrollálható, úgy, hogy több rendőrautó cirkál az utcákon. Szakértők azt is megkockáztatják, hogy egy ilyen területet csak akkor ellenőrizhetsz, ha katonailag elfoglalod. A gerilla terrorizmus ellen, amit a lakosság aktívan támogat nincs más védelem.
A közösség is felelős
Meglehetősen félelmetes kijelentések mértékadó, korábban magas pozíciót betöltő nemzetközi szakértőktől, mint Philippe Hayez a francia titkosszolgálat korábbi tisztje. Sőt ezek olyan kijelentések, amik nem összeegyeztethetők a jelenlegi európai politikával. Valószínűleg ez az oka annak, hogy az európai politikusok nem vesznek róla tudomást, sőt határozottan ennek ellentmondóan cselekszenek és beszélnek. Nem véletlen ez. Ha ezt elfogadnák, fel kellene adni az összes elvet, amire épül politikájuk, de legfőképpen azt kéne bevallaniuk, hogy nem néhány terroristával állunk szemben, hanem egy közösséggel, amely ellenséges az európai kultúrával szemben. Nem csak a terroristákat kéne legyőzni a sikerhez, hanem a közösséget. Ez a kijelentés azonban a mai terminológiában a kollektív bűnösség elvét súrolja. Bármilyen ehhez hasonló gondolatot mélyen előítéletesnek és idegengyűlölőnek kell bélyegeznünk és elítélni. A helyzet azonban úgy áll, hogy a valóság mégis közelebb áll ehhez a ma rasszistának bélyegzett kijelentéshez, mint ennek ellenkezőjéhez, vagyis, hogy nem lehet egy egész közösséget vádolni a terroristák bűneiért. Sőt kijelenthető, hogy sokkal inkább előítéletes a szó nyelvi értelmében az utóbbi, mert becsukja a szemét a tények előtt, mindent, ami ellentmond elméletének kizár.
Tudomásul kéne venni, hogy nem csak a terroristák állnak szemben az európai életformával, nem csak ők akarják büntetni az európai lakosságot, hanem egy jelentős, masszív ellenséges közösséggel állunk szemben. Ebben a közösségben ugyan bizonyosan vannak, akik nem értenek egyet a terrorral és az Iszlám Állam céljaival, de egy olyan konfliktusban, amelyben az egyik oldalon muszlimok a másik oldalon európaiak állnak, a saját vallásukhoz csatlakoznak. Legalábbis ezt bizonyítják az elmúlt időszak eseményei a szakértők szerint. Az elmúlt 5 hónapban senki nem jutott el arra a pontra közülük, hogy feldobja saját közössége tagjait, mert a közösséghez tartozás érzése erősebb, mint az erőszak megakadályozásának vágya. Amikor elfogták Európa legkeresettebb terroristáját, akit 5 hónapig a legnagyobb rendőri akciók ellenére is képes volt bújtatni közössége, nem ujjongás tört ki a békét kereső muszlimok körében, hogy elfogták a véreskezű terroristát, hanem kövekkel és üvegekkel dobálták a rendőröket, ezzel is kifejezve lojalitásukat százak haláláért felelős személlyel.
A megértők erre természetesen azt mondják, hogy túl erős közösségi nyomás, azért nem merik feldobni a terroristákat. Félnek a következményektől, a bosszútól és még további érvek sorolhatók. Ezek az érvek azonban mind azt bizonyítják, hogy ők ezt a közösséget érzik magukénak, ebben a közösségben keresnek védelmet. Ne feledjük a Holokauszt óta hangoztatott érvet: Bűnösök közt cinkos, aki néma.
Zárjuk ki Belgiumot Schengenből?
Nagyon kemény helyzet és ennek semmilyen jó kimetele és megoldása nincs. Egy bizonyos, ma a befogadó, multikulturalizmust, hirdető gondolkodás, minden jószándéka és értékei ellenére nagyon komoly biztonságpolitikai kockázattá vált az EU-ban. A baj az, hogy egyelőre Európa vezetői ezt a gondolkodást védik és képviselik, vagyis logikusan ők maguk jelentenek biztonságpolitikai kockázatot.
Külön ki kell emelni Belgiumot, amely önmagában Európa egyik leggyengébb láncszeme. A rendőrség teljes készültsége, a mindennapos razziák és az egyik főkolompos letartóztatása ellenére is szabadon szervezkedhetnek az Iszlám állam emberei. (Ne is beszéljünk a Törökországból visszafogadott merénylő ügyéről.) Nem is akárhogyan, mert Abdeslam elfogásának eufóriáját két nap alatt semmivé tették és a terroristák komoly lélektani előnybe kerültek. Azt üzenték Európának, nem vagytok biztonságban, amit nem lehet nem komolyan venni. Belgium, hihetetlen biztonságpolitikai kockázatot rejt, mert szakértők szerint biztosak lehetünk benne, hogy más sejtek is kiépültek ott és újabb akciókra számíthatunk.
Meglehetősen bizarr gondolat, de úgy tűnik Belgiumot kéne legfőképpen kizárni Schengenből, ha az EU biztonságban akarja tudni magát. Ennek ellenére valami miatt folyamatosan a keleti régiókat fenyegetik Schengen végével és őket vádolják annak bomlasztásával. Ma úgy tűnik ezt a kérdést Belgium kizárásával lehetne leghatékonyabban megoldani.
A szakértők szavaiból úgy tűnik, ezzel Európa vezetői is tisztában vannak, hiszen a párizsi merényleteket is onnan szervezték, de nyilván nem mondhatják ki, mert gyakorlatilag megvalósíthatatlan, habár racionális kívánság. Ezért talán a megbukott belga multikulturalizmus, integráció és biztonságpolitikai miatt végül még tényleg elveszítjük Schengent, mert sokkal egyszerűbb lesz így megvédeni magát Franciaországnak és Németországnak, mint bevallani, hogy Belgium és a befogadó politika milyen károkat okozott a kontinensnek.
Addig is egyre nagyobb döbbenettel az arcunkon nézhetjük, ahogy az európai politika robog a szakadék felé.

Lehetséges, hogy Ferenc pápa valamit rosszul csinál?

admin 2 hozzászólás
Tudom, hogy a pápa tévedhetetlen, de mintha valamit mégis rosszul csinálna, mert a Klub rádióban egyre többet hivatkoznak rá, hogy ezzel kritizálják a reális európai politikát. Érdemes gyanakodni, ha az egyház ellenségei hirtelen a pápát kezdik véleményük igazolására használni. Elég kínos ez egy olyan helyzetben, amikor az európai kereszténység épp komoly veszélyben van.
Az egyház több ezer évre tervez, ezért általában nem szokott világi trendeknek behódolni. Tudják, előbb utóbb minden hóbort véget ér. Amire ők alapoznak, azok örök emberi értékek, amik nem változnak, még ha néha el is fedi őket a divat, vagy egyes rendszerek rövidlátása. Ezért aztán azok a szellemek, akik ma a Klub rádióban szörnyülködnek a világ dolgainak folyásán az elmúlt évtizedekben rendesen küldték az egyházat. Maradi, pedofil, előítéletes, meg hasonló nagy népszerűségnek örvendő jelzők hangzottak el vele szemben. Az utóbbi időben, azonban fordul a szél. Ferenc pápa, a főklerikálist egyre többet idézik és hivatkoznak rá, mint tekintélyre. Nemrégiben a nap kérdéseként, Ferenc pápával kellett egyetérteni hallgatóiknak. (Hova jutott a világ kérdezhetnénk jogosan?) A pápa ugyanis éppen a nyitott határokat és a befogadást támogatta. A rádió minden munkatársa azonnal fel is iratkozott a pápa instagram oldalára, mert ez is van már, a minden idők legmodernebb pápájának. Talán idén azt is megéljük, hogy az MSZP delegációt küld Vatikánba a húsvéti ünnepségek alkalmából és a téren ott tombolnak majd a a katolikus hívek között.
Egyre másra szaporodnak az esetek, amikor az európai baloldal egyetért a pápával. Ha én lennék az egyház, meglehetősen aggasztana, hogy öröktől való ellenségei hirtelen ünnepelni kezdik. Ők ugyanis  nem változtak, pont úgy látják a világot, ahogy eddig, csak épp politikai céljaikra használják az egyház szavait. Arra, hogy hatalomra jussanak és aztán minden erejükkel az egyház gyengítésén munkálkodjanak. Szóval nem ők változtak, a pápa csinál valamit nagyon másként. Nem egyházellenességből, inkább az egyház védelmében mondom, ha a Klub rádióban Bolgár György immár rendszeresen a pápára hivatkozva küldi a konzervatív gondolkodást az gáz.
A Bolgár Gyurik az egyházellenesség letéteményesei. Amit, pedig képviselnek, az egy pillanatnyi hóbort az emberiség történetében, a 20. század második felének hiedelemvilága. A határok nyitottsága, a különböző kultúrák békés egymás mellett élése, a befogadás, a másság kultusza, piedesztálra emelése, a nők férfivá tétele, a férfiak nővé tétele. Ezek az általuk képviselt formában irreálisak, túlhajtottak, az emberi természettel össze nem egyeztethetők, még ha sok érték is meglapul bennük.  Ennek megfelelően az általuk propagált formában nem is léteznek majd néhány évtized múlva, újra egy marginális szubkultúrává válnak.

A katolikus egyházra nem jellemző, hogy egy 50 éves hóbortnak, behódolna, hogy saját ellenségeinek szolgáltatna érvanyagot barátai legyőzéséhez. Ma mégis valami hasonló történik. Ferenc pápa megnyilatkozásai ujjongást váltanak ki Bolgár Gyuriéknál, nincs mese, sok esetben a pápa tényleg az ő szájuk íze szerint beszél. Amit mond, közel áll az elmúlt évtizedek hiedelemvilágához. Akkor fordult az katolikus egyház ebbe az irányba, amikor ez a világ éppen kezd darabjaira hullani és egyre nehezebben állja ki a valóság próbáját. A világban konzervatív fordulat zajlik. Ez lassú lesz, de a végén azok a hiedelmek, amikre az elmúlt évtizedek épültek alaposan átalakulnak és feloldódnak egy új realistább értékvilágban. Nem akarok tanácsokat adni a katolikus egyháznak, de a keresztény kultúra Európában, éppen komoly veszélyben van, a Közel-Keleten meg most irtják ki a keresztények maradékát. Érdemes lenne átgondolni, kell-e a kereszténység ellenségeinek rendszeresen érvanyagot szolgáltatni. De mivel a pápa tévedhetetlen, nyilván én látok valamit nagyon 

Keresztény politika a migráció kapcsán

admin


2015 év végi írás

A népvándorlás kapcsán meglehetősen sok a zavar, hogy egy keresztény politikus, milyen álláspontot képviseljen az ügyben. Befogadás, mások megsegítésének keresztényi kötelessége és törvényes rend és tágabb értelemben a közösség védelme itt látszólagos ellentmondásba kerül.
Politikus és magánember
A migrációs válság kezdetén Donalt Tusk még így nyilatkozott a keresztény politika hozzáállásáról: „A kereszténység nekem azt írja elő, hogy segítsünk testvéreinknek, ez a migráció esetében szolidaritást és áldozatvállalást jelent. Egy kereszténynek mindegy, hogy milyen fajú, vallású, vagy nemzetiségű az, aki segítségre szorul.”
Az EU vezetése jó érzékkel az ő szájába adta ezeket a szavakat, aki korábban egy nagy keresztény ország miniszterelnöke volt, ez látszólagosan hitelesítette szavait. Ahelyett azonban, hogy szavait készpénznek vennénk, legföljebb vitaindítónak tekinthetjük a keresztény politika népvándorlással kapcsolatos hozzáállásáról. Annál is inkább így van ez, mert Tusk alig néhány hónappal nyilatkozata után már minden migráns 1,5 évig őrizetbe vételét szorgalmazta, aminek nyilván szintén összeegyeztethetőnek kell lennie a keresztény politikával.
Ha Tusk első véleményét magánszemélyként vagy egyházi személyként mondta volna, minden tekintetben egyet kéne értsünk vele, egy keresztényként gondolkodó magánszemély vagy egyházi személy számára az áldozatvállalás és szolidaritás, mások megsegítése rendkívül fontos.  
Minden politikus egyúttal magánember is, és mint magánember, egészen más döntéseket kell hozzon, mint politikus. Magánemberként saját javaiért, saját életéért, saját családjáért felelős, ezzel szemben politikusként a közösség javaiért, a közösség életéért és a közösség rendjéért, törvényeinek betartásáért. Ez pedig más kötelezettségeket ró rá, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a modern államokban, akiket képvisel, többségükben, nem tartják magukra kötelezőnek az egyház vagy isten parancsait. Így a jó keresztény politikus ugyan magánéletében keresztényi elvek szerint kell, hogy éljen, lehet befogadó, megbocsájtó, megengedő a szabályok betartásának kérdésében, vagy békés az őt ért támadások esetén. Politikusként azonban a rábízott közösség vezetőjeként legfőbb feladata annak védelme és a szabályok, törvények betartatása. Ennek fényében Tusk korábbi szavai inkább felelőtlenségről, mint egy keresztény politikus felelősségről szólnak.
Lelki vezető – politikai vezető
A politikus nem lelki vezető, és nem a közösség lelki üdvéért felel. A lelki vezetői  feladatot az egyházi személyek töltik be. Ők a nyáj lelki őrei, felelnek a vallási szabályok betartásáért, a túlvilági életért. Az ő feladatuk a megbocsájtás, feloldozás, ők azok, akik kerüljenek bármilyen helyzetbe is, békésen kell tűrni a támadásokat és megaláztatást, akár a fizikai erőszakot.
Ezzel szemben a politikusnak a megbocsájtás, mint a legfőbb keresztényi erények egyikének luxusa, meglehetősen korlátozottan adatott meg munkája során. Nem teheti meg, hogy a bűnösöket futni hagyja, habár talán keresztényi elvek ezt diktálnák, de ez a közösség széteséséhez vezetne. Ha minden gyilkosnak, minden adócsalónak, minden betörőnek megbocsájtanának és csupán néhány miatyánkot adnának ki penitenciaként, az a keresztény közösség evilági életét gyorsan pokollá tenné. A politikai vezető nem teheti meg a közösséget ért erőszak esetén, hogy odatartja másik orcáját is, hanem keményen, erőszakosan kell fellépnie a támadással szemben, vérrel és vassal.
A keresztény politikai vezető legfőbb áldozata közösségéért, hogy meghozza azokat a döntéseket, amelyek egy lelki vezetőként elképzelhetetlenek lennének. Az áldozat lényege, hogy akár lelki üdvét kockáztatva megvédi a közösséget, természetesen bízva a feloldozásban.
Az egyház története azt bizonyítja, hogy a lelki feloldozás megtörténik. A történelem tele van harcos szentekkel, akik megvédték közösségüket, hősiességükről és persze áldozatvállalásukról voltak híresek, de kíméletlenek voltak a közösséget támadókkal szemben. Ezek a szentek gyakran nem is a kereszténységet, mint olyat védték azok ellenfeleivel szemben, hanem gyakran csak saját hazájukat, egy másik keresztény ország támadásával szemben, mint Jeanne d’Arc.
Védelem a csalókkal szemben
Minden közösségben vannak olyan személyek, akik visszaélnek az adott közösség jóindulatával és becsapják kihasználják a közösséget vagy annak tagjait. Nyilvánvaló, hogy a keresztény jóságot szigorúan értelmező közösség nagyon könnyen átverhető, szétzilálható lenne. (Számítógépes modellek ezt bizonyítják) Egyszerű visszaélni a segítőkészséggel, az elesettek támogatásával, az agresszióval szembeni békés válasz kötelezettségével. A politika és a törvények legfőbb feladata, hogy védjen a csalókkal szemben, akik kihasználnák a keresztény közösség „jóságát”, megbocsájtását, vagy a kereszténység álcája mögé bújva élnek vissza a  keresztény értékekkel. Ez a politika, nem épülhet ugyanazokra a gyakorlatokra, mert ebben az esetben ő maga is átverhetővé válik.
Ez a törvényi és politikai védelem adja meg a lehetőséget a közösség tagjainak, hogy keresztényekként élhessenek, hogy a keresztényi értékek gyakorlása ne eredményezze a társadalom csalók általi kifosztását.
A csalók martalékává válik Európa
A csalók kiszűrése miatt rendkívül lényeges a keresztények Jézus által kimondott kötelessége a törvények betartása. Ez nyilvánvalóan végtelenül bonyolult etikai kérdéseket felvető terület, de általánosságban elfogadhatjuk, hogy a keresztény ember szabálykövető magatartást tanúsít, mindaddig, amíg azok nem akarják arra kényszeríteni, hogy hitével és azok szabályaival szemben cselekedjen. Nem gyakorolhatja a szegények, rászorulók megsegítését a törvények megsértése árán. Nem rabolhat bankot, csalhat adót, hogy az így megszerzett pénzen jótékonykodjon. Nem szállíthat illegális migránsokat, akkor, ha az embercsempészetnek minősül, mivel vannak más legális módok megsegítésükre. A keresztényi tetteknek összhangban kell lennie a törvényekkel, mert ha nem így lenne, a csalók könnyen visszaélhetnének a szabályokkal. Egy embercsempész, a rabló egy keresztény közösség álcája mögé bújhatna például.
A népvándorlás megindulása nagyon gyorsan a törvényes rend felborulását eredményezte azokon a területeken, ahol megjelent a migráns tömeg. A  migránsok ellenőrizetlenül, a rendőrségi kéréseket, felszólításokat és törvényeket semmibevéve cselekedtek.
A migráció törvényes keretek közé szorítása a keresztény politika fontos feladata. Amennyiben nem így tesz a csalók martalékává válik a közösség és éppen ez történik ma Európában. Ha kijelentjük, hogy minden háború elől menekülő szírt befogadunk, mindenki szír lesz, mindenki a háború elől menekül, ami nyilvánvalóan csak kisebb részben igaz. A mai politika mellett bárki egy hazugság, egy hamis útlevél mögé bújhat és visszaélhet a közösség segítőkészségével. A keresztényi politikának ezt nem támogatni, hanem megakadályozni kéne, mert ez fontos feladata. Olyan irányokba kéne terelnie a bevándorlást, ami teljes mértékben ellenőrizhető. Ez nyilván nem garantálható a határokon ellenőrizhetetlenül átgyalogló tömeg esetén.
Egy keresztény politikusnak nem dolga kegyet gyakorolni, nem dolga megbocsájtani, nem dolga feloldozni, vagy egyénileg segíteni. Neki a törvények mindenkire kötelezőségét kell képviselnie és törvény előtti egyenlőséget és a csalók kiszűrését. A népvándorlás kapcsán ez a legtöbb, amit egy keresztény politikus tehet. Nem helyezheti a törvények fölé a migránsok tömegét, nem fogadhatja el, hogy ellenőrizetlenül, vonuljanak százezrek országunkban. Nem hozhatja hátrányba saját közösségét azért, hogy ő jó keresztényi színben tűnjön fel, mert ez ellentétes feladatával.
Merkel tévedése
Az egész menekültválság központi figurája Merkel asszony. Ő egyúttal Európa legerősebb keresztény pártjának vezetője és szeret is a keresztény értékekre hivatkozni. Az ő szereptévesztése a válság eszkalálódásának legfőbb oka. Ez a szereptévesztés legalább négy pontban érhető tetten.
1.     Saját imázsával törődik
Merkelt ma az emberségesség és moralitás bajnokaként ünneplik a sajtó egy meghatározó részében. Merkel megbocsájtó, befogadó és jószívű imázsát építi, azon az áron is, hogy a rábízott közösség szabályai és érdekei sérülnek, hogy a törvényes rend veszélyben van. Keresztény politikusként nem kéne azzal törődni, hogy róla mit gondolnak, hogy megválasztják-e az év emberének, hogy Nobel díjra jelölik-e. Neki meg kell hoznia azt áldozatot, hogy őt akár rossznak tartják, de a közösség és azok törvényeit betartatja. Az ilyen önmagunkat a középpontba állító viselkedés nem kedves a kereszténység számára.
2.    Kiszolgáltatja a közösséget a csalóktól
Merkel kinyilatkoztatása, hogy mindenkit befogadunk, aki háború elől menekül, felhívás volt a Közel-Keleten mindenkinek, hogy Európa védelem nélkül maradt a csalással szemben. Az európai politika feladta a közössége védelme, nem véd a csalással szemben, hanem bátorítja azt. Ennek sajnálatos módon a nemzetbiztonságra is nagyon komoly következményei vannak.
3.    Megkísérti közösségét
Merkel politikája olyan nyomást helyez közösségére, amit annak egy jelentős része képtelen elviselni. Nem képes elviselni a rend felbomlását, az új tömegek által jelentett kihívást és egyre agresszívebbé válik, egyre kevésbé képes keresztényként viselkedni. A megkísértés nem a politikusok feladata, a politikusoknak a kísértésektől védenie kell a közösséget, mert az emberek többsége gyenge és esendő. Nem képes nyomás alatt keresztényként viselkedni, hiába kérjük rajta számon, hiába keltünk bennük bűntudatot, egy részük elbukik. Merkel olyat kér számon közösségén, amit csak isten vagy azok képviselői tehetnek meg.
4.    Másokkal akarja a piszkos munkát elvégeztetni
Merkel minden megtesz azért, hogy Törökország védje meg a migrációtól Európát. Ezért pénzt és a bűnök alóli feloldozást ígér Törökországnak. Megtehetnek bármit a törökök, kivégeztethetik ellenségeiket, lebombázhatják a kurdok állásait, feldúlhatják a szerkesztőségeket. Ez Merkel hihetetlen képmutatása, másokat biztat arra, hogy tegyék meg helyette, hogy az ő keze tiszta maradhasson. A törökök nyilván csak olyan eszközökkel lesznek képesek távol tartani a migrációt, amit ő elítél saját háza táján.
Összegzésként elmondható, Európa vezető politikusai talán jó keresztényként viselkednek, de semmiképpen nem viselkednek jó keresztény politikusként.

Európa demográfia változásainak veszélyei

admin
Nyugat-Európa elöregedése, népességcsökkenéséből adódó demográfiai vákuum, a muszlim országok mérhetetlen demográfiai többlete Európa látványos gondokat okoz. A nyugat ugyan ma nem áll jól a demográfiai játszmában, de hosszabb távon könnyen mi régiónk lehet a vesztes.  
Elöregedés és demográfiai vákuum
Nyugat-Európában a hatvanas évek óta tisztában vannak vele, kezdeniük kell valamit a népességfogyással, elöregedéssel és munkaerőhiánnyal. A természetes folyamat ilyen esetben az lett volna, hogy a fejlett nyugati és északi népességfogyás által létrehozott demográfiai vákuum Európa keleti és déli feléről  elszívja a fiatal lakosságot. A periférián így nő a demográfiai vákuum, ami Európán kívüli lakossággal töltődik fel. Az utánpótlás rendelkezésre áll, mert a közel-keleti és afrikai térségben óriási népességtöbblet található. Ha egy régióban demográfiai vákuum alakul ki, egy mellette lévőben többlet, akkor törvényszerűnek mondható, ha a körülmények ezt lehetővé teszik, megindul a vándorlás. Ez megtörténhet háborúval, ha az erőviszonyok kedvezőek, ha nem, akkor békésnek látszó migráció indulhat.
Ezt a Római birodalom óta sokszor láthattuk. Például a nagy arab terjeszkedés idején, de az Oszmán birodalom esetében mi magyarok is megtapasztaltuk, az északra menekülő szerbek, románok így jutottak az akkori Magyarország területére.
Jól látható, hogy általában a periférián lévő szegényebb országok sokkal veszélyeztetettebbek ilyen esetben. Ma, ahogy a történelemben korábban, egy ilyen folyamat végeredményeképpen a periféria országok bizonyos mértékű iszlamizálódása következne be. Valószínűleg így is lett volna, de a hidegháború, a modern közlekedés és a volt gyarmati kapcsolatok gyökeresen felforgatták a forgatókönyvet.
A Szovjetunió késői bosszúja
A hidegháború idején, a 60-70-es évektől kezdődően, a nyugati politika aktívan foglalkozott a demográfia vákuum betöltésével. Mivel a kelet-európai munkaerőre ebben az időben nem számíthattak, megteremtették a jogi feltételeket az Európán kívüli, növekvő mértékben muszlim, bevándorló befogadásához. Logikusnak látszó döntés volt, hiszen ebben az időben hidegháborúban álltak a Szovjetunióval, és szívesebben fogadtak volna be kelet-európaikat és azok szívesen jöttek volna, de ez nem volt lehetséges, a kommunista rezsimek szigorúan őrizték a határokat. A helyzet sokban emlékeztetett a jobbágyság röghöz kötéséhez, aminek célja szintén az volt, hogy megakadályozza a munkaerő gazdagabb régiókba vándorlásának természetesnek mondható folyamatát. Ha nincs a szovjet blokk, akkor valószínűleg kelet-európai keresztény gyökerű népesség töltötte volna fel a nyugat demográfia hiányát, és nem jött volna létre az integrálatlan muszlim közösségek által okozott gond. Így a mai helyzetet bizonyos értelemben tekinthetjük a Szovjetunió kései bosszújának is, a nyugat gyengítésének egyik leghatékonyabbnak bizonyult fegyverének.
Multikulturalizmus, a kényszer ideológiája
A történelemben ritkán fordult elő, hogy eltérő kultúrájú csoportokat önként invitáljanak területükre az országok. Ráadásul a 60-as években a világban a rasszizmusra és idegengyűlöletre nem tekintettek olyan érzékenységgel mint ma. Ne feledjük el, ebben az időben, még az USA-ban korlátozottak voltak a feketék jogai választásokon, bizonyos iskolákhoz, sportokhoz való hozzáférésben gondok voltak és 1968-ban ölték meg Martin Luther Kinget. Így a nyugati politikának, a kényszerű döntéséhez, hogy a többség által idegennek tekintett népeket telepít le országai területén, nem csak a jogi, hanem ideológia, értékrendi kereteket is kellett teremtenie. A kényszerű választás ideológiájaként a multikulturalizmus és a befogadás kultúráját izzadta ki a nyugat. Ennek a ma sok embernek természetesnek tűnő, de az az emberi természettől nagyon távoli ideológiának a bevezetésén évtizedekig dolgoztak, meglehetősen jó eredménnyel. Ennek ellenére, jó esély van rá, hogy ha nincs a kommunizmus és kelet-európai keresztény bevándorlók töltik ki vákuumot, a multikulturalizmus nem terjedt volna el és ma Nyugat-Európa nem szenved ma miatta.
A nyugati politika olyan mértékben hitte el saját propagandáját a muszlim integrációról, hogy nagyon későn vált nyilvánvalóvá számukra, hogy a muszlim bevándorlás, nem megoldotta a problémát, hanem megkettőzte. Az elöregedés és a szociális rendszereken lévő nyomás, nem csökkent, hanem nőtt. A muszlim bevándorlók szociális rendszerektől való függése, munkanélkülisége jóval magasabb az átlagnál, ezért betelepülésüknek ellenkező eredménye lett, mint aminek szánták, növeli a szociális számlát.
A jóléti problémán kívül egy vallási, etnikai és biztonságpolitikaival egészültek ki a nyugat gondjai. Így a hosszú távú stabilitáshoz nem csak az elöregedés problémáját kell tompítani, hanem muszlim bevándorlás visszaszorítására is szükség lenne. Az EU keleti bővítésének stratégiája mögött meghúzódtak ilyen motivációk.
Az EU bővítés változást hoz
Az EU bővítése kezdetekben nem hozott látványos eredményt a keleti országokból való elvándorlásban. A kivándorlás folyamatos volt, de nem elegendő. Nem mozdultak meg milliók és a nyugati politikusokban is volt aggodalom a belpolitikai reakciókat illetőn. A legnagyobb félelem a szociális rendszerek bőkezűsége közötti különbségekből fakadtak. Féltek, hogy sok keleti majd ennek kihasználására indul útnak.
A válság azonban mindent megváltoztatott és a nyugatnak kedvező irányban. Dél és Kelet-Európa fiatal népessége 2009-től útra kelt. Félmilliónál több spanyol diplomás, több százezer olasz vándorolt északra. 2,7 millió román, ami miatt a legutóbbi népszámlás szerint 2 millióval (9 százalékkal) csökkent lakosságszámuk. Legalább 3 millió lengyel, ukránok, oroszok, bolgárok, szerbek és magyarok tömegei döntöttek a költözés mellett. Ennek vannak politikai okai is a felszínen, de a mélyben a demográfiai vákuum és a nyugati politikai stratégia húzódik meg. Az észak és nyugat népessége tízmilliós számú fiatal ambiciózus magasan képezett szülőképes korú fiatallal növekszik, amelyek szinte kivétel nélkül abba a generációba tartoznak, amiből hiány van.
Alternatíva a muszlim bevándorlásnak
Ezek a fiatalok több előnnyel rendelkeznek a muszlim népességgel szemben. A legfőbb, hogy mint a gyakorlat igazolta, a korábbi félelmekkel ellentétben, nincs a szociális rendszeren való függésük. Brit adatok kimutatták, hogy egyedülálló módon a szociális rendszerbe nettó befizetők, kevesebbet vesznek ki, mint amit befizetnek. Megjelenésük megnehezíti a muszlim bevándorlók helyzetét, csökkenti a vákuumot, versenyt támaszt nekik a munkaerőpiacon. A statisztikai rasszizmust alapul véve, bizonyosak lehetünk benne, hogy ha a munkaadóknak döntő százalékban választják a keresztény gyökerűt a muzulmánnal szemben. Egyetlen bökkenő volt csupán, amiről néha nyíltan, többször burkoltan beszéltek. A főként román és bolgár cigányok megjelenése. A lakosság egy részében azonnal feléledtek a félelmek és a politikusoknak reagálni kellett. Ebből született aztán a szociális jogok megnyirbálásának eufemisztikus, de jó ötlete. Ettől eltekintve a déliek, keletiek megjelenésével a nyugat időt nyerhetne az elöregedésből és muszlim bevándorlásból fakadó gondok kezelésére. Volna, ha nem indul meg a valódi és tömeges muszlim népvándorlás.

Új helyzet, új stratégia
Ez felborította a terveket és új történelmi helyzetet teremtett. A tavaly megindult népvándorlás a modern közlekedés előtti viszonyokat idézi. Nem közvetlenül jutnak el a célországba, hanem átmasíroznak minden közbenső országon. Amennyiben képesek lennének lezárni a határokat, megvalósulhatna a történelmi forgatókönyv, a periférián feltorlódnak a migránsok és„betolják” a centrumba maguk előtt a keleti régiók lakosságának egy részét. Ez zajlik Görögországban és kisebb mértékben megvalósulhat más balkáni országokban. Az oda beszorult, ma menekültnek látszó emberek, 10-20-50 év múlva muszlim kisebbség lesznek. Akár több százezer ember maradhat ott hosszabb távon. Ezzel szemben a görög káosz és tragikus viszonyok a középosztály egy jelentős részét üldözik el.
A nyugat számára előnyös forgatókönyv azonban megtört Merkel hezitálásán, Magyarországon és a többi V4 ország határozott döntésén. Ők nem szerettek volna görög mintára menekült táborrá válni, nem akarták, hogy muszlim tömegek rekedjenek náluk.
A nyugati országok közül a britek reagálták le a helyzetet, hatékonyan és gyorsan. Drasztikusan korlátozva a muszlim bevándorlást, sőt Cameron személyesen, egy újságcikkben fenyegetett meg több százezer muszlimot feleségeik hazadeportálásával. Ez mutatja, hogy intenzíven keresik a módját már rég ott élő tömegek kitoloncolásának.
Németország, más utat követett, ami sokkal veszélyesebb a keleti régiókra nézve. Ő előbb megnyitotta a kapukat, majd azt követeli, hogy osszák el a bejövő muszlimok egy részét. Méltányos kérésnek látszik elsőre, de mögötte egy nagyon furcsa történelmi helyzet van és kemény belpolitikai okok.
Németország gyenge V4-ekben érdekelt
A bevándorlással érintett országokban a belpolitika felrobbant. A szélsőségek erősödnek, támadások érik a bevándorlókat. Kisebb nagyobb mértékben destabilizálódnak az országok. A legerősebb kivétel Magyarország. Itt épp ellenkező folyamat játszódott le. A kormány széles összefogást tud maga mögött és erősítette helyzetét.  Németországban belpolitikai kérdés a kvóta ügye. Ha nem sikerül keresztül vinnie Merkel mamának, akkor hatalma meginoghat. A V4 országokban fordított a helyzet, ha sikerülne keresztülvinni a kvótát, az gyengítené a kormányokat, akár bukásukat is eredményezhetné. Németország így két legyet ütne egy csapásra. Stabilizálná saját helyzetét és gyengítene másokat, akikre most nem tudja rákényszeríteni akaratát. Magyarország egy baloldali fordulat esetén beállhatna a görög sorba és azt tenne vele Európa, amit akar. Meglehetősen kívánatos forgatókönyv az európai politikának.
Ebben az esetben Magyarország és a többi V4 területén is érvényesülhetne az eredeti forgatókönyv, vagyis a perifériára lenne telepíthető a muszlim népesség egy része.
Ezt nagyon fontos tudni ahhoz, hogy megértsük, miért hihetetlenül fontos történelmi léptékkel nézve a kvóták elutasítása.
A nyugat-európai munkavállalás korlátozásának előnyei
Bevándorlás Amerika nagy ereje, gazdaságának hajtóereje. Ezt az álmot kergeti Nyugat-Európa már 50 éve, de nála a bevándorlás átokká vált. A különbség, hogy Európa erős jóléti rendszere a potyautasok bevándorlását erősíti. Amerikában ezzel szemben nincs szociális rendszer, ez szűrőként működik. Európában orvosolható lenne a baj, a szociális rendszerhez való hozzáférés korlátozásával, ez azonban eddig nem látszott lehetségesnek. Most a britek végül elindultak ezen az úton. Ez a nyugat számára a legjobb megoldás. Így kiszűrhetik a potyautasokat és kimazsolázhatják a dolgozni és boldogulni akaró munkavállalókat, ahogy Amerika teszi. A konkrét intézkedés, a gyerekek után járó támogatásának helyben lakáshoz kötése pedig arra ösztönözheti az ott dolgozó kelet-európaiakat, hogy kivigyék magukkal családjukat, amire nagy szükség az elöregedés megállítására. A könnyen beilleszkedő gyerek a legértékesebb gazdasági erőforrás a jövőre nézve a kontinensen, ez sokat megér a nyugati kormányoknak. A kelet-európai gyerekek pedig egy generáció alatt beilleszkednek.
Régiónk számára ez a legveszélyesebb fogatókönyv. Ez ugyanis megállítja a szociális rendszer kihasználása érdekében történő kivándorlást, de nem teszi azt az ambiciózus, versenyezni és dolgozni akaró lakossággal. Ennél már az is sokkal jobb lenne, ha az EU-ban erőteljesen korlátoznák a munkavállalást és ezzel a kivándorlást.
A nemzeti érzés segíthetne
A keleti országok, habár a kormányok szeretnék kisebbíteni a gondot eszköztelenek a fiatal generációk otthon tartásával kapcsolatban. A történelem során már voltak ehhez hasonló problémák, jellemzően a középkorban, amikor a járványok tizedelték a lakosságot és az elvándorlást nem tudta kompenzálni a népesség növekedés. Ma az alacsony születésszám tizedeli a lakosságot, a keleti gazdaságok 20 éves távlatban nagyon komoly problémákkal nézhetnek szembe. A középkorban erre találták ki a röghöz kötést, amit akkor lehetett törölni, amikor a népességszám nőtt és megjelent a nemzeti érzés. A nemzeti érzés volt az, ami olyan lojalitást alakított ki a saját hazával kapcsolatban, ami képes volt otthon maradásra vagy visszaköltözésre ösztönözni egy ország lakosságát. A kelet-európai nemzeti érzés végzetesen meggyengült, egyrészt a kommunizmus végezte ki őket, másrészt az EU nemzetállamok gyengítésére kialakított ideológia és média hadjárata.
Az egészséges nacionalizmus lehetne a munkavállalás korlátozáson túl, ami otthon tarthatná a lakosságot, ennek megteremtése azonban nem könnyű feladat. A menekült válság biztos, hogy erősíti a nemzeti érzést, ami segíthet, de több esetben azzal a veszéllyel jár, pl. Németországban, hogy akár újra túlzásokba eshetnek.

A népvándorlás és demográfia gondok által okozott rendkívül bonyolult problémagócot nehéz jól megoldani. Egy biztos, azok az országok, akik ezek között a kaotikus és gyorsan változó viszonyok között kiengedik kezükből saját sorsuk irányítását, más országok belpolitikai érdekei szerint cselekszenek nagyon könnyen a történelmi vesztesek között találhatják magukat.

Népvándorlási végjáték – Az EU példátlan geopolitikai veresége

admin
Európa vezetői alól kicsúszott a talaj, a népvándorlással kísért geopolitikai játszmában alulmaradtak. Döntésképtelenségükkel okozott káosz a végkifejletéhez közeledik. Az összeomlás elkerülhetetlenné vált és már nincs Merkel mama által „európainak” nevezett megoldás. Csak két verzió lehetséges. Görögországot feláldozzák és megpróbálnak tovább élni a szégyennel, vagy eltüntetik Merkel mamát és az EU jelenlegi vezetőit és határozott, akár a háborút, és kemény nemzetközi konfliktusokat is vállaló módon, a korábbi emberjogi és humánusnak nevezett elveket félredobva, akár erőszakkal is megvédik az EU-t.
Példátlan geopolitikai vereség
A szíriai fegyverszünet kérdése szimbolizálja legjobban az EU marginális világpolitikai helyzetét. Annak ellenére, hogy senki nem érdekelt jobban a szíriai fegyverszünetben, mint ő, azt az oroszok és az amerikaiak hozták össze úgy, hogy az EU meg sem hívták a megbeszélésre. A korábbi németek által tető alá hozott fegyverszünet csúfos kudarcot vallott, amit az oroszok melegen üdvözöltek, de bejelentették, rájuk nem vonatkozik. Az EU egy geopolitikai játékszer, akibe az rúg bele, aki éppen akar. Rugdossák az oroszok, a törökök, egy kicsit az USA is, és az Iszlám Állam. Merkel mama gyermeteg politikája valószínűleg mosolyt és aggodalmat csal a világ vezetői arcára a folyosói beszélgetéseken.
Pedig még alig két éve, úgy nézett ki az EU folytatja a hidegháború vége óta töretlen terjeszkedését és megpróbálja Ukrajnára kiterjeszteni befolyási övezetét. Mára nagyot fordult a világ. Oroszország megvédte geopolitikai érdekszféráját, Szíriában megvetette a lábát, Törökország Szíria egy részét éppen most kebelezi be, az EU ellenben példátlan geopolitikai vereséget szenvedett és gyakorlatilag elvesztette Görögországot. Valószínűleg kevesen számítottak arra, hogy a világ legerősebb gazdasági uniójától területeket lehet majd elvenni 2016-ra. Akárhogy szépítjük azonban, Görögország káoszba taszítása, kiszolgáltatása a népvándorlásnak ezt jelenti. Görögország meglehetősen furcsa helyzetbe került az osztrákok által levezényelt balkáni konferencia után (amire mellesleg szintén nem hívták meg a németeket, ezzel is megüzenve alkalmatlanságukat az EU vezetésére). Az osztrákok vezetésével gyakorlatilag eldöntötték, hogy Görögország védhetetlen, ezért fel kell adni, hogy a fölötte lévő országok megvédésére legyen esély. Így a görögök annak ellenére, hogy a schengeni övezet tagjai kívül került az EU védvonalain és Macedónia, annak ellenére, hogy nem tagja még az Uniónak sem, belül van a védvonalakon. (A kétségbeesett kísérlet azonban nem jelenti, hogy képesek lesznek a Macedón határt tartani.)
Történelmi talány
A jövőben rengeteget fognak vitatkozni azon, vajon miért nem ismerték fel Európa vezető politikusai, hogy egy geopolitika játszmában a régió hatalmai újraosztják a a befolyási övezeteket. Ennek érdekében mindent megtesznek, hogy destabilizálni tudják Európát. Merkel mama vezetésével az EU szájtátva bámulta saját káoszba fulladását és nagy erőkkel igyekezett, hogy ebben aktívan segítsen is. Hiába próbálják még mindig szépíteni, nehéz lenne azt állítani, hogy az EU nincs válságban és, hogy korábbi rendszere nincs az összeomlás szélén.
Merkel mama úgy viselkedett, ahogy még politikustól szinte soha nem láttuk. A politikusok mániákusan politikát látnak mindenbe, ami történik a világban. Az ő világukban ez igaz is, mert ha valamit nem is politikai/hatalmi céllal kezdtek is el a világban, azt valaki, aki meglátja benne a lehetőséget azonnal kihasználja hatalmi céljaira. Merkel mama képtelen volt észrevenni a hatalmi célokat a népvándorlás mögött, még a mai napig is úgy tesz, mint aki azt gondolja, neki itt segíteni és nem védekezni kell. Elképzelhető, hogy a népvándorlás magától indult, de hogy az elindulása után 5 perccel minden vérbeli politikus meglátta benne a lehetőséget az biztos. Az EU hihetetlen tévedése a század egyik legnagyobb történelmi talánya lesz, amire nagyon sokan fogják a választ keresni majd. 
Európa agóniája
Európa a görög események után soha többé nem lehet ugyanaz, mint előtte volt. Tagjai, mint ahogy az osztrákok akciója jelzi, többé nem bízhatnak cselekvőkészségében, saját kezükbe kell venni sorsukat. Mivel az EU-nak még arra sincsenek mechanizmusai, hogy saját magát felszámolja, ezért hosszú agóniára kell számítani. Ez eltarthat 10, de akár száz évig is. Olyan megoldás, amit a jelenlegi vezetés elfogad nincs. A megoldáshoz félre kellene dobni Merkel mamát és mindent amit ma szavakban képvisel. Görögországban a rend már csak erőszakkal állítható helyre, olyan eszközökkel, amik jobban emlékeztetnek a háborúra, mint befogadás kultúrájára. Amennyiben az EU szeretné visszaszerezni Görögországot ezt az akciót neki kell kezdeményeznie, de ez olyan dolog, amire nincsenek mechanizmusok. Amíg az első migránsok nem halnak meg a görög vagy más európai fegyverektől a görög útvonal nem zárul be. Addig csak jönni és jönni fognak az emberek, hogy még nagyobb káoszba taszítsák a görögöket. Változtathatna a helyzeten, ha a migránsok megtámadják a határokat, rendőrökkel erőszakos összeütközésbe kerülnek. Ez felnyithatná Európa vezetőinek a szemét, de a röszkei támadást és a macedón összecsapások tanulságait figyelembe véve még ebben sem reménykedhetünk. Valami aberrált perverziótól vezetve ugyanis Európa vezetői és médiája ilyenkor is a megtámadottak felelősségéről beszél és nem a támadókéról.
Hogy mi vethetne véget ennek a tehetetlenségnek azt nem tudom, de abban biztosak lehetünk, hogy Európa ugyan nem egyforma intenzitással, de a muszlim népvándorlás következményeitől fog szenvedni az 21. század folyamán.
A népvándorlási végjáték ugyan megindult, de nagyon hosszú lefutásra számíthatunk.

A média felelőssége a menekültválságban

admin
2016 január

A kölni események sokkolóan irányították rá a figyelmet a média felelősségére a menekültválság kapcsán. A népvándorlás megindulása óta egy torz képet festenek az eseményekről, ezért bűnösek abban, hogy Európa elvesztette természetes védekezőképességét. Egy a veszélyeket elfedő alternatív valóságot építettek ki. A ferdítés, hazudozás, mítoszteremtés és pozitív előítéletek szajkózása már évtizedek óta akadályozza muszlim bevándorlás normális kezelését.
Merkel alternatív valósága
Nem kérdés, hogy a német média részben Merkel mama tekintélye miatt gyakorol olyan mértékű öncenzúrát, hogy a szilveszteri muszlimok által véghezvitt, Európában példátlan eseményeket elhallgatta. Tudható, hogy a német médiában van egy kimondatlan közmegegyezés, amely következtében próbálják elnyomni a szélsőségek erősítő híreket. Ennek következtében az elmúlt évtizedekben kiépült egy alternatív valóság, amit a „rossz” hírek háttérbeszorításával és a „jó” hírek előtérbe tolásával, gyártásával állítottak elő. Úgy tesznek, mintha a hírek és nem a valóság lenne az, ami az embereket befolyásolja. Az alternatív valóság és valóság távolsága átlagos időkben nem ilyen nyilvánvaló, de a népvándorlás okozta válságban sokkolóan válik nyilvánvalóvá. Merkelnek soha nem volt nagyobb szüksége erre az alternatív valóságra, mint ma, amikor tekintélye erodálódik és egyre nyilvánvalóbb mekkora hibát követett el a menekültkérdés kezelésében. Ebben a helyzetben egy ilyen erejű szimbolikus tett, ami szilveszterkor történt, sok emberben ébreszt kétségeket az alternatív valósággal kapcsolatban. Ezek után könnyedén érezheti bárki, hogy az integráció lehetetlen, Németország és Európa soha nem birkózik meg a gondokkal és a most bejött emberek között rengeteg veszélyes elem lehet. Ez szemlélet nyilvánvalóan közelebb áll a valósághoz, mint a média által közvetített, minden rendben lesz világkép.
A gyerekek szenvedésére alapozott politika és a gyermektelen politikus
A dolog azonban nem egyirányú, a média menekült válság óta tartó viselkedése, az általa kiépített hazug valóságkép olyan nyomást helyezett a politikusokra és közvéleményre, amiben szinte lehetetlen volt meghozni a szükséges korlátozó intézkedéseket.
A média által sugallt kép középpontjában a szomorú vagy akár halott gyerekek képe állt az első pillanattól kezdve. Az egész menekültválság, mint a gyerekek szenvedéstörténete lett bemutatva. Gyerekekről készült torokszorító képek riportok határozták meg az európai politikai álláspontot. Aki a bevándorlás korlátozását kívánta, az ebben a világban a halálba küldte a szegény gyerekeket.
Az amúgy meglehetősen agresszíven a történetek mögötti hazugságokat kutató média a gyerekekkel kapcsolatos történek esetén nem tette ezt. Nem ellenőrizte a torokszorító történeteket, nem kutatta azt sem, vajon az ISIS nem használja-e ezt az eszközt az európai közvélemény sokkolására. Vagyis nem ölnek-e meg szándékosan gyerekeket, amely taktikájukba és kegyetlenségükben bőven beleférne. A média bűnnek tartotta még a feltételezését is annak, hogy a migránsok történetei és elmondott szenvedései hazugságok. Pedig tömegével lehetett volna leleplezni szavaikat.
Nagyon kevés politikus elég bátor, hogy ezzel a részigazsággal szembe szálljon. Egy gyerektelen nőnek pedig politikai öngyilkossági kísérlettel érne fel egy ilyen hazugsággal harcolni. Angela Merkel teljesen irracionális viselkedésének ez lehet részben magyarázata. A palesztin kislánnyal, még tavasszal történt esete után nagyon keményen támadták. Ennek kapcsán ő, vagy tanácsadói számra világossá válhatott, egy gyerektelen nő, nem viselkedhet úgy, hogy érzéketlennek tűnjön a gyerekek szenvedésével kapcsolatban. Nagyon könnyen megkaphatja, hogy azért van, mert nincs gyereke. Ez könnyen lehet az egyik motiváció Merkel tettei mögött, bármilyen furcsán is hangzik a világ egyik legerősebb államának vezetőjével kapcsolatban.
Két szimbolikus történet
Két szimbolikus történet mutatja be legjobban, hogyan kezelték a migráns kérdést a médiában. Az egyik László Petra esete, amit mindenki ismer, a másik az áprilisban a tengerbe dobott keresztény családok esete, ami valószínűleg sokaknak újnak hangzik.
László Petra sztorija valószínűleg a leghíresebb esete az egész népvándorlásnak. A koreai rajfilmig eljutott agyonbeszélt történet a médiában a fehér ember és a magyar politika szívtelenségének szimbóluma lett, amelyet egyik magyar celeb nettó nácizmusnak nevezett. László Petra egész Magyarországot lejáratta a hírek szerint és olyan barbárságot követett el, ami elképzelhetetlen egy európai embertől. Legalábbis a hírek és véleményformálók szerint. Nincs bocsánat, nincs pillanatnyi elmezavar, nincs elszigetelt egyéni hülyeség, nincsenek kifogások. László Petra az európai előítéletesség szimbóluma.
A másik eset áprilisban történt, amikor néhány muszlim fanatikus egy az olasz partok felé tartó menekült hajóról, az azon utazó keresztény családokat a tengerbe dobta, nem azért, mert nem volt elég hely, hanem mert keresztények voltak. Mind a 12 ember tengerbe fulladt, gyerekek, nők. Az esemény marginális nyilvánosságot kapott, és nem vált a muszlim brutalitás szimbólumává, nem mutogatták a médiában a meggyilkolt keresztény gyerekek holtesteit, nem próbálták úgy beállítani, hogy ez a muszlim előítéletesség, kegyetlenség megnyilvánulása. Ez egy elszigetelt eset volt, amit néhány őrült bűnöző követett el. Ezek nem normális, nem átlagos emberek, semmi közük az iszlámhoz stb. Csakúgy, mint a kölni pályaudvarnál tapizó százak, akik nem szimbólumai semminek.
A tendencia tehát az, hogy amikor európaiak tesznek valamit, az csoportjuk előítéletességét, gonoszságát mutatja, de ha muszlimok teszik ezt, akkor az elszigetelt jelenség, amiből nem lehet következtetni a probléma egészének súlyosságára, mert ez már rasszizmus lenne.
Ezek alapozzák meg a népvándorlás torzítását, de vannak még ezentúl jócskán elemei.
A német szerecsen mosdatása
Nem tudom aggódik-e valaki, hogy Németországban naponta átlagosan 2-3 menekültek ellen elkövetett bűncselekmény történik, évi kb 1000. Ezek között sok a gyújtogatás, sőt már egy lövöldözés is volt. A nemzetközi sajtó kollektíven bagatellizálja az eseteket. Nem olvasni nap, mint nap a németek fasizálódásáról, a nácizmus szellemének újraéledésétől való félelemről és még ki tudja miről. Mintha ez nem aggasztana senkit. Elemzők, kiemelik, hogy a szélsőségek nem képesek a végtelenségig erősödni, sőt, inkább már csökkennek is. Merkel ura a helyzetnek.
A dolog érthetetlen, mert nyilvánvalóan nem központilag szervezett, de mégis komoly összhang van a valóság elferdítésére. Ez annál is inkább furcsa, mert pl. Magyarország esetén, a számokkal nem igazolható idegenellenesség növekedéséről és minden gonoszságról cikkezik a nemzetközi sajtó. Még addig is elmentek, hogy a sínekre lökött anyuka és gyereke esetében meghamisították a videót, azt a benyomást keltve, hogy a rendőrök lökték őket a sínekre és nem férje. A valódi német bűncselekmények esetén azonban egységes a hazug hallgatás.
Az angolul beszélők csapdája
A média egyik nagy hibája volt a migráns kérdés kapcsán, az angolul beszélők csapdája. A migránsok közül meglehetősen kevesen tudnak angolul, német felmérések szerint legalább 15%-uk írni olvasni sem tud. A média azonban úgy dolgozik, hogy rövid interjúkat készít a migránsokkal, amiben elmondhatják szenvedéseiket. Ennek árnyoldalira már az öböl háború kapcsán is rámutattak. Az angolul beszélők nyilván a műveltebb értelmesebb réteghez tartoznak, így a TV nézőkben egy hamis pozitív előítélet alakulhat ki. Szinte nem volt olyan angolul beszélő migráns, aki ne azt válaszolta volna, hogy egyetemre akar menni. No, ugye, mondja a néző, látjátok, itt vannak a jövő mérnökei és orvosai, erre van szüksége Európának. Ezzel szemben a jelenlegi európai statisztikákra alapozva, inkább azt kellett volna mondani, hogy megjöttek a jövő munkanélkülijei. Ami jóval közelebb áll a valósághoz, mint a pozitív kép.
A sablonos kérdések csapdája
A migránsok nagyon hamar megtanulták, mit kell válaszolni a médiának és nagyon jól használták is azt. A neten terjedő „útikönyvek” erre is adtak segítséget. A sajtó kérdései mindig ugyanazok voltak. Honnan jöttél, miért és mit akarsz csinálni? Erre meglehetősen egyszerű azt válaszolni, hogy a háború elől menekülök, Németországba megyek, mert ott emberhez méltón bánnak velem és dolgozni, vagy tanulni akarok. A válaszok megrekedtek ezen a szinten és az újságírók megelégedtek vele. Kényes kérdéseket nem tettek fel, senki nem próbálta leleplezni a hazugságokat, mert „az embertelen lett volna”.
Nem kérdezték meg, hogyan akarsz élni Európában, ahogy mi európaiak, vagy úgy, mint otthon? Mit gondolsz az európai értékekről, szabadságról, a női egyenjogúságról, a vallási türelemről, toleranciáról, az akár mások értékeit kifigurázó szólásszabadságról. Milyen büntetés járna a próféta karikaturistáinak? Te emberhez méltón bánnál az iszlámmal szembenállókkal, vagy a nőkkel, vagy más vallásúakkal? Nem kérdezték, mert ha megkérdezték volna őszinte választ kaptak volna. Elmondták volna, hogy ők muszlimok és muszlimként akarnak élni, gyűlölik a vallásukat kifigurázókat, nem tartják egyenrangúnak a nőket és így tovább. De mi lett volna akkor a migrációval kapcsolatos pozitív képpel? Összeomlott volna és szabad kezet kapnak a politikusok.
Konfliktusok importja
Nem mutatta be a média az egyik fontos elemet, ami a jövőben keményen befolyásolja majd életünket. A népvándorlással hihetetlen konfliktusgócokat helyezünk Európán belülre. A bejöttek között szinte mindenki utál mindenkit. Az arabok a nem arabokat, síiták a szunnitákat. Az afgánok a nem afgánokat. Az irániak az irakiakat. A bangladesieket mindenki és így tovább.
A vonatfülkébe beszállt afgán és arab csoportok között néhány perc alatt dulakodás tör ki. A táborokban brutális konfliktusok vannak és így tovább. Ezek a mindennapos esetek nem kaptak egyáltalán figyelmet. A média képviselői nem tulajdonítottak neki jelentőséget, mondván, ezek a stressz jelei. Ezek a konfliktusok, amik meghatározzák a régió közel másfél ezer évét, ezentúl Európán belül is komoly képviselettel rendelkeznek és megoldhatatlan problémát jelentenek.
A fentebb felvázoltak is csak részben mutatják be a média torzításait Nem esik szó az olyan hazugságokról, mint a több száz kilométeres gyaloglás mítosza, amit előszeretettel hangoztattak, annak ellenére, hogy 5-10 km-nél nem gyalogoltak többet a migránsok az egész úton. Minden elemet nem lehet felsorolni, de azt hiszem ez is megalapozza a média felelősségét, sőt bűnét abban, hogy a dolgok idáig fajultak. Hozzá kell azonban tenni, hogy ez csak a bajok eleje, lesz még sokkal rosszabb.
A szerző maga 21 forgatási napon vette részt az elmúlt fél évben a népvándorlás bemutatásában. Tapasztalatai első kézből származnak.

Merkel mama Európa szégyene

admin
2016. Február 15. 

Meglehetősen kellemetlen érzés egy EU állampolgárnak végignézni, amint Merkel mamát és az EU-t a menekültkérdés kezelésben ennyire hülyére veszi a világ. Láthatólag nem érti az új geopolitikai kihívásokat és folyamatosan hagyja magát és az általa képviselt EU-t megaláztatni a többi szereplői által. Ez szégyenletes a világ legerősebb gazdasági hatalmának képviseletében. A tehetetlensége olyan belső feszültségeket generál, ami elhozhatja ez EU szétesését.
Az EU a világ gazdaságilag legerősebb közössége, amelynek valóságos vezetője Merkel mama. Az ő akarata és forgatókönyvei (már ha vannak) szerint zajlanak a dolgok, az ő döntéseinek következményeit szenvedjük és habár jó lenne, ha más tenné, ő dolgozik a megoldásokon is. Ő volt az, aki Európára rászabadította a menekültáradatot és ő az, aki azóta éjt nappallá téve próbálja megoldani az így keletkezett helyzetet. Egyre tanácstalanabbul, egyre kétségbeesettebben és egyre magányosabban.
Az EU barátai növekvő aggodalommal, ellenségei egyre szélesebb vigyorral az arcukon figyelik gyermeteg és az EU-t megalázó próbálkozásait. A Közel-Keleti játszma többi szereplőjéhez képes hatalmas súllyal és erőforrásokkal a háta mögött képtelen a legkisebb sikereket elérni. Az EU-t hülyének nézi a világ és egyre nagyobb számban saját polgárai is. Ötletei elképzelései és tehetetlensége az EU-ba vetett hitét egyre több embernek ingatják meg. Az Uniót egy tehetetlen, saját érdekeit felismerni képtelen és képviselni alkalmatlan szervezetként láttatják. Ez pedig egyre magasabb szintre növelik az EU belső feszültségeit és egyre valóságosabbá teszik annak jelenlegi formájában való megszűnésének lehetőségét.
Ki kell mondani Merkel mama szégyent hoz Európára. Egy tehetetlen fogatlan oroszlánként tekint rá a világ, akit hülyére lehet venni. Nem jó egy olyan közösség tagjának érezni magad, amelyet folyton megaláznak, amely bohóc szerepét játssza a nemzetközi diplomáciában. Főleg nem úgy, hogy tudod, ez a közösség egy jó vezetővel erős lehetne, kéréseit nem lehetne visszautasítani és akaratát könnyedén érvényesíthetné. Ez az érzés az, ami a legtöbbet ártja az EU jövőjének, ez az, ami miatt egyre több európai polgárban fogalmazódik meg a gondolat: akarok én a hülyék gyülekezetének tagja maradni?
Ennek legjobb példája a Törökországgal kapcsolatos viszony Merkel mama és az EU vezetői térden állva csúsznak egy gazdasági és politikai súlyban össze nem mérhető ország előtt. Erdogan pedig olyan szinte veszi palira őket, ami szinte fájdalmas, (miközben a törököknek is megvannak a maguk gyenge pontjai). Az EU Merkel alatt egy olyan játékossá vált az új geopolitikában, akibe bárki beletörölheti a lábát. A menekültek Európára szabadításával olyan fegyvert találtak ellen, amivel Merkel mama vezetésével képtelen megbirkózni a közösség. Szinte érthetetlen, hogy miért nem ismeri fel, hogy a  Közel-Keleten a háború utáni történelem legnagyobb geopolitikai játszmája indult meg. Törökország, Oroszország, Irán, Szaúd-Arábia, az USA is ezt a véres játékot játssza.  Ezzel szemben Merkel mama azt hiszi, hogy egy hatalmas jótékonysági bálon vesz részt, ahol a ő házigazda.
Úgy néz ki, senki nincs aki megmondaná neki, hogy megalázza és romba dönti az EU-t. Egyetlen nagyon ország vezetője sem mondja ki végre, ez így nem mehet tovább. Nincs senki aki átvenné helyette az EU képviseletét. Cameron és a brit diplomácia tapasztalat alkalmas lenne erre, de láthatólag ő nem szeretné magára húzni ezt a problémakört. A többi nagy ország vezetése pedig egy hajóban utazik Merkel mamával, viselkedésüket a rettegés határozza meg, hogy elveszítik a következő választást.
Ki kell ábrándítanom őket. A gyávasággal nem ússzák meg a vereséget, ellenben megkapják mellé a szégyent.

Klímamegállapodással kapcsolatos jogos kétségek

admin

2015. december elejei írás

Meglehetősen ritka pillanat, hogy 195 ország képes egy dologban egyetérteni és képes egy olyan szerződést kötni, amelyet mindenki aláír. Ez örömmel tölthet el bennünket a klímaváltozással kapcsolatos emberi tevékenység visszaszorulását illetően. De egyáltalán nem azért, amit sok zöld balos ebben bele szeretne látni, hogy a klímacsúcsról hazatérő kormányfők azonnal lejjebb csavarják a fűtés és nem gyújtják be többet a kandallót.
Egy ilyen megállapodás legfőbb akadálya, ha az azt aláíró felek, nem találják meg benne saját érdekeiket, amik nem feltétlenül köthetők magához a témához, a klímavédelemhez. Ha viszont aláírják, akkor azt jelenti, hogy valami miatt megtalálták benne saját érdeküket.
Az USA szerepe
Tudjuk, hogy a megállapodás főként azért hiúsult meg az elmúlt évtizedekben, mert az USA nem volt hajlandó belemenni. Ez sokak számára nehezen érhető viselkedés egy olyan ország részéről, amely azt állítja magáról, hogy felelősséget érez a világ sorsa iránt. Hangozzon azonban bármilyen furcsán, éppen a világ sorsa és biztonsága miatti felelősségből nem írta alá eddig a megállapodást. Az USA ugyanis, csak olyan megállapodásokat írhat alá, amelynek kijátszása esetén a vele versenyben álló nagyhatalmak és ebben az esetben szinte csak Kínára kell gondolni, nem jutnak gazdasági előnyhöz. A gazdasági előny ugyanis előbb utóbb katonai előnyt is jelent és így biztonságpolitikai kockázatot hordoz. A biztonságpolitikai kockázat, a háborús fenyegetés pedig sokkal kézzelfoghatóbb veszélynek a nyugati világ számára, mint a globális felmelegedés. A nyugati világ, ha elveszíti gazdasági és ezzel katonai előnyét, többé nem képes megvédeni polgárait és a nyugati életformát.
Már a hidegháborúban is láthattuk, hogy az USA nem írhat alá olyan szerződést, amit nem lehet teljes mértékben ellenőrizni és szankcionálni. Kína, a Szovjetunió és sok más ország, pl. Irán ezzel szemben könnyen aláír ilyen megállapodásokat az USA-val és ez a két berendezkedés különbözőségéből fakad.
Amennyiben az USA aláír és ratifikál egy ilyen megállapodást, abból ott törvény lesz. A törvények betartatására pedig a politikától teljes mértékben független szervezetek vannak, amelyek betartatják, szankcionálják a törvénysértést. Az amerikai kímélten média pedig botrányt kavar az ügyekből, ami bejárja a világsajtót.
Kína vagy más központosított berendezkedésű országok ezzel szemben titokban képesek megszegni az ilyen megállapodásokat, médiájuk nem tudósít róla, nincs a politikától független intézményrendszer, ami ellenőrzi a betartatást. Így mi alatt az USA gazdagsági és katonai hátrányt szenved az egyezmény miatt, az ellenfél, titokban elkerüli a hátrányokat.
Mitől lett hirtelen közös érdek
Érdemes ezt figyelembe véve elgondolkodni, hogy mitől is lett most hirtelen ilyen nagy közös érdek ebben az ügyben. A dolog két pilléren nyugszik.
Egyrészt az alternatív energiai forradalmon. Mivel Kína lett a világ legnagyobb napelem gyártója, elemi érdeke lett, hogy ezen termékeinek piacát növelje. A megállapodás és a fejlődő országoknak juttatott hatalmas összegek sok száz milliárd dolláros új piacot nyitottak számára. Ennek a piacnak a jó része pedig valójában a nyugati országok pénzének elszívását jelenti, hiszen ezek az országok finanszírozzák majd a fejlődők vásárlásait. Ennél jobb üzletet nem is köthetett volna Kína. A nyugatiak finanszírozzák áttételesen gazdaságát.
Természetesen a nyugati világ is erős ezekben a gazdasági szektorokban és ráadásul saját szabályozása és az alternatív energiák a vártnál sokkal gyorsabb fejlődése, nem követel meg nagy áldozatokat tőlük. Így az egyezmény betartása számára nem jelent jelentős gazdasági hátrányokat, sőt ipara, ha nem is kínai méretben, de képes lesz profitálni belőle. Ráadásul a nyugati közvélemény sokkal erőteljesebb nyomást fejt ki ebben a kérdésben és sokkal nagyobb belpolitikai haszonra lehet szert tenni a megállapodással.
A fejlődő országok álláspontja sokkal prózaibb. Természetesen felhozhatnánk azt is, hogy őket fenyegetik leginkább a klímaváltozás okozta környezeti hatások, de a politikusok motivációja nem ez. Ők csak a 100 milliárd dolláros támogatást látják. Tudják, hogy ennek 30-50%-át ellophatják, ahogy minden más nyugati támogatás esetén is történik. Ez 30-50 milliárd dollár bevételt jelent a fejlődő világ korrupt politikai elitjének.
Az USA konzervatívjainak ellenállása
A megállapodás kapcsán tele van a sajtó, hogy az USA republikánusai, milyen ellenállást fejtenek ki a megállapodással kapcsolatban. Végül is maradi tökfejnek tartja őket a baloldali világ, mert elleneznek egy ilyen a baloldal számára nagyszerű humanista egyezményt. Leírják, hogy a republikánus szavazók 51% nem hisz az ember okozta globális felmelegedésben, nem hisz a tudósoknak.
A szkepszis mögött azonban, egy nehezen érhető és sokak számára nehezen elfogadható mélyen filozófiai világlátás van, amelyet nem feltétlenül minden elmében tudatos a republikánus szavazókban. Az amerikai konzervatívok legfőképpen nem azt kérdőjelezik meg, hogy a létezik a probléma, hanem, hogy mi képesek vagyunk megoldani és megmondani annak valódi okait. A republikánusok kevéssé hisznek abban, hogy törvényekkel meg lehet a társadalom gondjait oldani, de abban végképp nem, hogy természetet kérdéseibe az emberek jogszabályokkal bele tudnának szólni. A társadalom is, de a természet még inkább önszabályozó rendszer, amiben az ember csupán az egyik tényező, amely befolyásolni ugyan képes, de soha sem lehet biztos benne, hogy a befolyás milyen eredményt hoz majd. Sok esetben ez épp az ellenkezője lehet a reméltnek, ezért az embernek tartózkodni kell az önhittségtől, hogy ő majd megoldja a természet gondjait. Jobban érzékelhető ez a különbség, ha a baloldali, főként kommunista világgal állítjuk szemben. A kommunizmus mélyen hitt a fejlődés eszméjében, amelynek végén az ember uralmat kap a természet felett is. Abban hittek képesek vagyunk a folyók irányát megváltoztatni, szabályozni az időjárást és sok minden mást. Ennek a hitnek leginkább hatalmas természetrombolás lett csupán az eredménye.
Az amerikai szemlélet lényegének bemutatására jó példa a környezetvédelmi határértékek kérdése. A környezetvédelmi határértékek bevezetése a konzervatív személéletben, akár még növelhette is a szennyezést. Ezek után ugyanis az összes cég, ezekre az értékekre állította be szennyezését. Amennyiben ezt az értéket tartotta, az amerikai jog esélytelen volt vele szemben. A céggel szemben indított bármilyen kártérítési per bizonyosan elbukott, mert a törvény védi őket, amennyiben betartják az állam előírásait. Az állam gyakorlatilag átvette a felelősség egy részét a cégtől azzal, hogy ő mondta meg mennyi lehet a szennyezés.
A konzervatív személet ezzel szemben úgy gondolja akár egy ilyen súlyú kérdést is képes a társadalom önszabályozó módon kezelni, egy amerikaihoz mérhető erős jogrendszerében. A határétékek ideje előtt, bárki nyerhetett a cégekkel szemben, akit valamilyen kár ért, ha a bíróság bizonyítottnak látta az összefüggést a szennyezés mértékétől függetlenül. A szennyező cégek kevésbé voltak védve a magánszemélyekkel szemben, így a konzervatív szemléletben a cégek valószínűleg alacsonyabb értékekre álltak volna be egy idő után, mert a kártérítési perek jobb visszatartó erőt jelentettek volna, mint az állam által előírt határértékek.
Az sem meglepő, hogy a tudomány eredményeiben nem hisznek a republikánusok. A világ ember általi megismerhetőségének korlátaiban való hit része gondolkodásuknak. A tudományos fejlődés lényege, hogy mindig megdöntjük a korábbi generációk állításait, kiderül, hogy amit igaznak hittünk az valójában nem teljesen úgy van, ahogy gondoltuk. Ez igaz minden tudományágra és beleértve átlagnál is bizonytalanabb klímakutatást. A kétely tehát nem a tudósok hozzáértésében, eredményeiben van, hanem, hogy egyáltalán elméletileg lehetséges-e ilyen végtelenül bonyolult problémák megismerése. Mivel bizonyos, hogy a tudósok jelenlegi állításai a jövőben meg döntik majd.

Ez természetesen nem jelenti, hogy az embernek nincs szerepe és felelőssége a klímaváltozásban és azt sem, hogy a most aláírt megállapodás nem lesz sikeres. A kitűzött célokban bizonyosan lesz eredménye. Van mit ünnepelni, de érdemes tisztán látni annak árnyoldalait és vele kapcsolatos kétségek jogosságát.

Ami igazán veszélyezteti az EU létét

admin
Lehet összevissza beszélni arról, hogy a magyarok, görögök vagy lengyelek az EU sírásói, de az ő befolyásuk Európa jövőjét illetően vajmi keveset nyom a latba, a francia-német viszonyhoz mérten. Az EU léte azon múlik, hogy ez a két nagy ország képes-e, úgy ahogy az EU megalakulása óta tette, együtt vezetni Európát. Merkel mama politikája első ízben hozott létre egyre látványosabb törést a két ország között. Ez az egyetlen ok, ami politikailag működésképtelenné teheti az EU-t és, az egyetlen valódi ok, ami fenyegeti az EU létét.

Intenzív bűnbak keresés
A német szavazók látni szeretnék, ki a bűnös az őket elárasztó menekült problémáért és az EU sokasodó gondjaiért. Merkel mamának sürgősen bűnbakot kell felmutatnia, ha nem akarja, hogy a végén még benne találják meg. Meg is indult az intenzív bűnbak keresés és úgy tűnik, erre a szerepre  görögöket és a magyarokat szemelték ki. A görögökre a menekült áradat megállításának képtelenségét akarják rányomni és ezzel Schengen szétverését. A magyarokra még ambiciózusabb szerepet osztottak, nekik az EU szétverésének felelősségét kéne viselniük. Komolyan vehető program, és ennek megfelelően Merkel mama mozgósította a német sajtót és maradék híveit. Itt ugyanis már nem csak szimplán a hatalmon maradás a tét, hanem a történelmi felelősség. Kire lehet majd visszamutogatni, ha a bajok igazán nagyon lesznek.
Az egésznek a szépsége, hogy Magyarországot azért ítélik el, mert megvédi a schengeni határt. Görögországot pedig  azért, mert nem tudja megvédeni. Milyen furcsa is az élet? Magyarország a schengeni határok, nekik nem tetsző megvédésével veri szét az európai alapértékeket, a nyitottságot és szolidaritást, Görögország a határok nyitva tartásával veri szét az EU alapértékeit, a szabad mozgást és a nyitott határokat. Elképesztően hülyén hangzik és az is, de ez Merkel mama szó szerinti valósága.
Az EU lényege a pénzosztogatás volt
Az EU alapelképzelése a francia-német közös irányítás volt, ez garantálta évtizedeken át a vezetés erejét és Európa békéjét. A tengely nagyon jól működött és képes volt az EU-t a nekik tetsző irányban tartani. Képes volt, mert valódi problémával nem találkozott szembe, szinte csak egyetlen feladata volt a mérhetetlenül sok pénz osztogatása. Amikor az első valódi kihívással a görög válsággal (ne számítsuk a balkáni háborút, mert az EU-n kívüli kérdés volt, habár ott is alkalmatlannak bizonyultak) találkoztak szembe, a rendszer komoly megingáson ment keresztül, de mivel ez a probléma még látszólag orvosolható volt pénzzel, úgy érezhették kézben tartják az eseményeket. Beöntötték a rengeteg pénzt a rendszerbe és mindenki megnyugodott.
A valódi baj ott kezdődött, amikor az első pénzzel meg nem oldható gonddal kerültek szembe. A népvándorlás kihívása, annak ellenére, hogy humanitárius problémaként ábrázolják a médiában a felszín alatt valójában az első pillanattól kezdve biztonságpolitikai kérdés volt. Ez pedig csak erővel és határozottsággal lett volna orvosolható, ami nincs az EU eszköztárában. Merkel mama a mai napig, amikor a franciáknak már leesett a tantusz pénzzel próbálja megoldani, aminek leglátványosabb példája a törökök megvásárlási kísérlete. Ez pedig létrehozta az EU létét fenyegető törést.
Párizs érdekei elváltak Berlinétől
Párizs az utóbbi időben egyre látványosabban Merkel mama politikájával gyökeresen ellentétes irányba halad. A franciák egyrészről több terrortámadást elszenvedői voltak, és a legbalosabb média sem képes náluk elhitetni, hogy ennek nincs köze a népvándorláshoz. Az összes francia párt tudja, hogy ha ebben a kérdésben a legcsekélyebb puhaságot mutatja, brutális bukással kell szembenézniük.
A franciák ezenkívül hosszú ideje küzdenek az integráció megoldhatatlan feladatával. Jól tudják, hogy ez nem olyan, mint amilyennek Merkel mama médiája be szeretné állítani. Kijelenthető, hogy a francia politika tökéletesen tisztában van vele, hogy ezt a feladatot nem tudja megoldani és ez a következő évszázadban egyre erősebb intenzitással okoz majd gondokat náluk. Ennek megfelelően Hollande, aki kezdetekben még látványosan ítélte el a magyar kerítést és Orbán Viktort, elhalkult, sőt az EU héjájává vált, ha nyilvánosan még konfrontálódott Merkel mamával. Nyilvánvaló vált, hogy a franciák nem akarnak továbbmenni a németekkel, sem a népvándorlás, sem a terrorizmus kezelésében. A francia álláspont szerint „háborúban állnak”, ugyan nem tette hozzá, hogy az ellenség területéről nem engedünk be hozzánk senkit, de ennek megfelelőn cselekszik. Biztonságpolitikai kérdésként kezelik a népvándorlást, határőrizettel, szükségállapot kihirdetésével, bombázással válaszoltak a kihívásra és nem a törököknek való könyörgéssel.
Végül a francia miniszterelnök kibökte azt is, hogy a kvóta rendszer elfogadhatatlan számukra. Van jelentősége annak, hogy ezt hangosan is kimondta, de nyilvánvaló volt, hogy az addig ugyan szavakban támogatott rendszer keretében szinte senkit nem vettek át. Merkel mama tanácskozunk, szenvedünk és közben jönnek a menekültek módszere mély elutasításban részesül részükről.
Háború és béke
Az EU két vezetője még soha nem volt ilyen messze egymástól, a franciák háborúban állnak azokkal, akiket a németek segíteni akarnak. Talán nem akarja észrevenni a nemzetközi sajtó, de franciák nem vesznek részt az Merkel mama, úgynevezett megoldást szolgáló tárgyalásaiban. Merkel mama egyre magányosabban képviseli az EU-t, egyedül jár Ankarába, egyedül viszi a mentsük meg az EU (általa annak tartott) alapértékeit. A franciák ugyan egylőre még nyilvánosan nem ítélik el ezt a politikát, de viselkedésükből egyértelmű elutasításuk. A francia német tengely felbomlása az EU végét jelentheti, mert az EU-t nem vezetheti senki más, csak ők. A britek ugyan megtehetnék, de ez most épp nincs napirenden, a németek egyedül sokáig nem húzzák, mert az érdekkonfliktusok nagyon hamar felszínre törnek, aminek a vége a németek közös gyűlölete lesz. A kisebb országok súlya, meg egyszerűen nem elég. Ehhez a töréshez képest minden más eltörpül az EU-ban és ez éppen attól válik még fontosabbá, hogy szinte senki nem beszél róla. A két ország között létrejött törés nem varrható sem a görögök, sem Orbán, sem a lengyelek nyakába, azért kizárólag Merkel mama felel. Ővé a kormányrúd, az ő forgatókönyve szerint zajlanak a dolgok és övé a felelősség is. Reméljük a történelem ennek megfelelően is fogja megítélni, nem jön be a média bűnbakkeresése és nem tolják rá a felelősséget a kis országokra.