UpSideDown

Mikor hal meg az első rendőr a határokon?

admin
A népvándorlás nem más, mint egy olyan invázió, ami katonailag erősebb államok irányába történik. Mivel katonailag képtelenek új életteret szerezni maguknak a túlnépesedett régióból érkezők, ezért fegyvertelenül próbálják meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a határok lezárása után, ne próbálnának meg erőszakos utat is a migránsok? A kérdés már csak az, mikor lesz az elő komoly halálos áldozatokat követelő összecsapás.
Ha egy régió túlnépesedik, vagy az erőforrások mértéke csökken, az egyrészt helyi konfliktusokat eredményez, másrészt új élettér felé tereli a lakosság egy részét. Ezeket a mozgalmakat hívjuk népvándorlásoknak, vagy hódító hadjáratoknak. Ez pusztán attól függ, hogy az új élettér katonailag erősebb, vagy gyengébb. Ma Európa a NATO védőernyőjével hagyományos háborúban bevehetetlen a Közel-Kelet erőinek. Számukra, az új élettér megszerzésének egyetlen módja a békésnek látszó népvándorlás. Az inváziót és a népvándorlást azonban csak egyetlen momentum különbözteti meg, mégpedig az, hogy a fogadó ország nyitva tartja-e a határait vagy zárva. Amennyiben nyitva, akkor az áradat békésnek és szerencsétlennek látszik. Kiszolgáltatott menekülő emberek, akiket őszintén lehet sajnálni. Azonban, ha a határ bezáródik a migránsok nagyon gyorsan választás elé kerülnek és ez a pillanat egyre közelebb van, hogy visszafordulnak, átszökjenek, vagy szervezett formában áttörjék a határt.
Az elmúlt év azt mutatta csak a második két stratégiára számíthatunk. A migránsok, ha korlátozás alá kerülnek, általában agresszíven lépnek fel. Ennek leglátványosabb megnyilvánulás Röszkén történt, ahol tulajdonképpen megtámadták egy állam határát. Hasonló esetek történtek Macedóniában is, de a táborokból való kitörést és Merkel/Allah nevének skandálásával a főutakon masírozást mindenki megtapasztalhatta. Ezek az esetek egyáltalán nem ingatták meg a migránshívőket abban, hogy itt szerencsétlen sorsú emberek kérnek bebocsájtást. Egyenlőre szalonképtelennek tartják, hogy valójában maguknak új életteret kereső népek inváziója zajlik.
Haláleset még nem történt a keleti határokon az egyetlen Bulgáriában lelőtt migráns kivételével. (Ez nem mondható el a spanyol/marokkói határról.) Rendőr vagy más karhatalmi személy még nem halt meg. Ez azonban a közeljövőben nagyon gyorsan bekövetkezhet. A határok lezárásával garantáltan megszaporodnak az agresszív esetek, amik remélhetőleg végleg felnyitják azoknak az európai vezetőknek is a szemét, akiknek a terrorcselekmények nem voltak elég nyilvánvaló bizonyítékok, hogy Európa invázió alatt áll. Reménykedjünk, hogy nem kell túl sok embernek meghalnia ehhez és, hogy az első ilyen esetek megtörténte után végre normális politikát folytat majd az EU és Merkel mama végleg eltűnik a politika színpadjáról.

Politikai hirdetőoszlop-e a gyerekem?

admin
Akinek van iskolás gyereke jól látja, hogy vannak problémák az oktatási rendszer és annak túlbürokratizálása körül. A kezdeményezés, hogy változtassunk ezen, jöjjön az bárhonnan örömteli és támogatható. De vajon épeszű szülő, kockás inges politikai hirdetést csinál-e a gyerekéből, beviszi-e az osztályokba a politikai megosztottságot, hogy ezentúl a politikához nem értő gyerekek a szüleik hülyeségei miatt utálják egymást?
A magyar társadalom a rendszerváltás óta erősen megosztott korszakokat élt meg. Voltak időszakok, amikor barátságok szakadtak meg, családok vesztek össze politikai ügyeken. Ez a megosztottság, azonban még soha nem jutott le az iskolapadig. A szülők, teljesen normális módon nem akarták, hogy gyerekükkel szemben politikai előítéletek alakuljanak ki, sem a tanárok, sem más diákok vagy más szülők részéről. Nem akarták politikai előítéletekkel szétverni, vagy terhelni az osztályközössségeket, ami legalább annyira meghatározza gyerekink iskolai fejlődését, mint az oktatási rendszer. Sajnos a legújabb mozgalom azzal fenyeget, hogy a gyerek, ha iskola után át akar menni egy osztálytársához, egyesek majd azt mondják, ahhoz ne menj, mert az ellenség. A kockásinges mozgalom, amikor a gyerekekre is kiterjeszti tevékenységét, az egészből semmit nem értő gyerekeket rángat bele egy olyan folyamatba, aminek az osztályokon belüli megosztottság lehet a vége.
Messzemenően támogatom a változásokat az oktatásban, túlzottan adminisztratívnak tartom a Klikket, a tüntetés és tiltakozás szíve joga mindenkinek, sok eset van, amikor ez előre is vihet. Alsó tagozatos gyerek bevonása a folyamatba azonban bűn. Pedig, ez a folyamat elindult és már csak a szülők józansága állíthatja meg. E-mailok mennek körbe, hogy küldjük kockás ingben iskolába 8-10 éves gyerekeket. Használjuk őket saját politikai nézeteihez hirdetőoszlopnak? Ki nyerhet ezen? Az ügy bizonyosan nem. Ettől nem előre, hanem hátra mennek a dolgok, még erősebb indulatok keletkeznek körülötte, még nehezebb lesz azt mondani, ennek semmi köze a politikához, ez szakmai ügy, még könnyebb lesz érveket találni a változással szemben.
Ugyanez a helyzet a ne menjünk iskolába február 29-én akcióval. Van-e olyan gyerek, aki arra a kérdésre, hogy menjünk-e iskolába azt felelné: feltétlenül, mert éppen matek dogát írunk és nem szeretném kihagyni.
Ez egy teljesen értelmetlen, kezdeményezés, ami kisgyermekeket rángat bele a szüleik ügyibe és még akkor sem lehet majd eredményesnek mondani, ha sokan nem mennek iskolába. Egy rossz oktatási rendszer sokat árthat a gyerekünk fejlődésének, ennél már csak akkor ártunk többet, ha politikai vitákat viszünk be az osztályokba, ha indulatokat gerjesztünk.
Azt javaslom mindenkinek, aki érintett az ügyben, tiltakozzon bármilyen fórumon, tegyen meg mindent azért, hogy az ő elképzeléseinek megfelelő iskolarendszer alakuljon ki, de ne vigye be az osztályokba a saját politikai nézeteit, nem vegye el a gyerekektől azt az érzést, hogy jó iskolába menni, még akkor is, ha esetleg a tanárok, vagy a szülők egy része nem elégedettek a rendszerrel.

Az, hogy mit és hogyan tanul egy gyerek sokat számít jövőjét illetően, de sokkal többet árthatunk, ha az osztályközösségeket szétverjük, olyan éket verünk osztálytársak közé, aminek értelméről semmi fogalmuk sincs. A legrosszabb iskolarendszerben is jól érezhetik magukat a gyerekek, de ha szüleik saját céljaik érdekében szétverik az osztályokat, akkor többet veszítenek, mint bármi mással. 

A görög problémák nem oldhatók meg demokratikusan az EU keretein belül

admin
2015. februári írás

Görögország lassan menthetetlen helyzetbe kerül. A népvándorlás egyre nyilvánvalóbban háború utáni történetének legnagyobb biztonságpolitikai problémájává vált. A káosz egyre erőteljesebb és sem gazdaságilag, sem szervezőképességgel nem győzi a rá nehezedő nyomást. Az EU nem csak magára hagyta gondjaival, hanem elvárásai és belső értékeihez való igazodás lehetetlenné teszik a megoldást. Törökország közben mindent megtesz, hogy növelje a káoszt, gyorsítsa az összeomlást és hosszú távon növelje a muszlim népesség arányát az országban. A helyzetnek már nincs békés és demokratikus megoldása az EU keretein belül.
Az EU menekült tábora
Görögországnak a nyugat szempontjából meglehetősen kicsi a stratégiai jelentősége. A hidegháború idején fontos volt, hogy ne tartozzon a szovjet blokkhoz, de annak végével jelentősége csökkent. Amíg Törökország a NATO tagja szinte mindegy mi történik a görögökkel. Úgy tűnik az EU ennek megfelelően is viselkedik. Görögországot beáldozhatónak tartja a népvándorlásban. Hosszabb távon egy kellemes menekült tábori szerepet osztana rá, ami történelmi léptékben nézve az iszlamizációjával egyenértékű.  A görögök ebből a helyzetből ilyen erős EU függéssel képtelenek szabadulni. Az EU vezetése által elvárt nyitott befogadó segítőkész hozzáállással, csak a lassú felőrlődés vár rá, mert békés eszközökkel, még az EU segítségével is képtelen megállítani határain a menekültek áradatát.
Bármit mond is az osztrák belügyminiszter, a görög haditengerészet álláspontja szerint a határszakasz egyszerűen túl hosszú ahhoz, hogy erő használat nélkül megállítható legyen a migránsok áradata. Legalábbis addig nem amíg Törökország nem segít ebben. A tengeren ugyanis jogilag és gyakorlatilag is kezelhetetlen a helyzet. Normális módon csak a török partokon lehetne megállítani az áradatot, ebben azonban a törökök ellenérdekeltek. A török partokon éjjel és nappal folyamatosan teszik vízre a csónakokat. Ezt a török hatóságok egyszerűen és törvényes eszközökkel képesek lennének kezelni, de ha már vízre szálltak a helyzet sokkal bonyolultabbá válik.
Török invázió
A görögök jól tudják mit jelent a muszlim uralom. Nincs még 200 éve, hogy felszabadultak alóla. Ennek megfelelően a török görög viszony nem mondható túl jónak. A múlt században többször keveredtek egymással háborúba, utoljára Ciprus kapcsán 1974-ben, amikor a törökök elfoglalták a sziget egy részét. A jelenlegi közel-keleti helyzetet Törökország és az EU gyökeresen máshogy látja. Míg az EU számára a humanitárius katasztrófa és a menekültválság miatti aggodalmak dominálnak, a törökök hatalmas lehetőséget látnak benne. A kaotikus viszonyok számukra a hatalmi viszonyok és akár területi viszonyok átrendezésének lehetőségét jelentik néhány évtizedes távlatban, a jelenben pedig hihetetlen jó zsarolásra használható fegyvert kaptak kezükben az EU-val szemben. 
Görögországot egyetlen puskalövés nélkül képes térdre kényszeríteni, és újra jelentős számú muszlim kisebbséget létrehozni az országban. Ez pedig több új lehetőséget nyit számára hosszabb távon. Ez az egyik oka annak, hogy Merkel mama bármennyit is erőlködik a törökök nem fogják jelentős mértékben saját jószántukból csökkenteni a migránsok számát, ahogy ezt már jóval korábban megírtam, http://kovacstblog.blogspot.hu/2016/02/terden-csuszva-erdogan-elott.html. Nekik, egy gyenge problémákkal küzdő, iszlámtömegeket kezelni képtelen görög szomszédra van szükségük, akit majd száz éves távlatban esetleg kevésbé békés eszközökkel is lehet befolyásolni. Fellépni a muszlim kisebbségek védelmében, vagy a muszlim többségű szigeteket, ciprusi módra egyszerűen elfoglalni.
Bárány a vágóhídon
Athénban már a népvándorlás előtt is arab drogkereskedő bandák harcoltak éjjelente egymás ellen és az erőszakos bűncselekmények jó részét bevándorlók követték el. A görög szigeteken ma jóval több bevándorló tartózkodik adott időben, mint helyi lakos. Görögország úgy áll ebben a történelmi helyzetben, mint bárány a vágóhídon. Látja a véget, de jelen körülmények között tenni nem sokat tud ellene.
Az EU pedig kettős játékot játszik a görögökkel. Egyrészt rákényszeríti a befogadó politikát, másrészt próbálja a görög határ nyugati oldalán megállítani a bevándorlást. Macedónia, a rossznyelvek szerint német beleegyezéssel és támogatással épít védelmi vonalat. A görögök pedig eszköztelenül állnak ebben a helyzetben és hallgatják az EU politikusok okoskodását és fenyegetődzését határvédelmükkel kapcsolatban. Garantálható, hogy még egy ilyen nyarat nem bír ki Görögország és teljes káoszba fullad. A biztonságpolitikai helyzet sokkal súlyosabb, mint Franciaországban, annak ellenére, hogy a görögöknél még nem voltak halálos áldozatok, mégis Franciaország bátran szükségállapotot hirdetett. Görög helyzet sokkal érettebb egy szükségállapotra, akár katonai kormányzásra.
Megoldás csak az EU elvei nélkül
Ciprasz, habár hatalmon maradásból jelesre vizsgázott, nem elég bátor egy valódi megoldáshoz. Országa háború utáni legnagyobb biztonságpolitikai káosza közepette még mindig a nyugdíjreformmal szenved és azon aggódik, hogyan teljesítse az adósok kívánságait. Országa veszélyben van és ő csak hagyja sodródni, szinte szó nélkül szemléli, ahogy az EU-n belül egyre inkább a szélre sodródik, sőt annak vezetői Schengennel zsarolják őt. Szó nélkül figyeli, hogy az EU kezdi feláldozhatónak tekinteni. Országa sorsának jobbra fordulását Merkel mama és Erdogan tárgyalásaitól várja. Tesszük hozzá hiába.
A helyzetnek, a jelenlegi keretek között nincs megoldása. A lakosság a megszorítások ellen tüntet, miközben egy sokkal nagyobb veszéllyel néznek szembe. Ha Magyarországon sikerült a szavazókat egyesíteni egy migráció ellenes retorikával, akkor Görögországban, ez sokkal könnyebben menne. Ha a helyzet sokáig így marad, könnyen lehet, hogy a hadsereg veszi kezébe az irányítást. Ennek azonban elébe lehetne menni. Görögországnak ki kellene jelentenie, hogy inváziónak tekinti a népvándorlást és így is fogja kezelni. Meg kéne fordítani a zsarolást, nekik kéne az EU-t zsarolniuk. Szükségállapotot kellene hirdetni, a katonaság kezébe több eszközt adni, felhatalmazni, hogy védje meg a görög partokat, az inváziótól. Ezzel egy időben a veszélyre hivatkozva Újra kellene nyitni a hiteltárgyalásokat és követelni a hitelek egy részének elengedését. Szinte érthetetlen, hogyan várhatják el Görögországtól, hogy jelen helyzetében gyökeres költségvetési reformokat hajtson végre?
Ezek a görög intézkedések durván feszegetnék az EU kereteit, de a görögöknek nem kell aggódniuk, hanem ráhagyni az EU bürokráciájára, hogy birkózzon meg a helyzettel. Borítékolhatjuk, nem fog tudni és azonnal pánikba esik és könnyen meglehet, elkezdi pénzzel tömni a görögöket, mert Brüsszelben és Berlinben más megoldást nem ismernek.
További halogatás esetén Görögország csak egyre inkább kiszolgáltatja magát, a törököknek és az EU-nak. Mások kegyeire számítani egy ilyen történelmi helyzetben, nem túl kifizetődő. Jobb lenne, ha végre saját kezébe venné a kezdeményezést.

Térden csúszva Erdogan előtt

admin
2015. novemberi írás


Európa a német nyugdíjas
Térden csúszva járultunk Erdogan színe elé. Most aztán úgy játszik velünk, ahogy akar. -fogalmazott Marc Pierini, az EU korábbi törökországi nagykövete a közelgő EU-török tárgyalások előtt. Egy másik vezető tisztviselő szerint: Csak Isten és Erdogan hozhat enyhülést ebben a problémában. Lehet-e ennél szemléletesebben leírni a helyzetet, amibe Európa belelavírozta magát a népvándorlás kapcsán.
Aki már járt török bazárban, tudja, nem jó dolog úgy bemenni, hogy valamit minden áron meg szeretnénk venni. Európa most úgy tesz, mintha egy német nyugdíjas néni egy köteg Euróval kezében menne be a bazárba, rámutatna egy szőnyegre és azt mondaná, nekem ez kell és csakis ez. Biztos lehet benne, hogy az összes pénzét elszedik és a kiszállításért még külön fizetnie kell.
Sajnos a hasonlat csak részben igaz. Tényleg egy nyugdíjas néni szeretne valamit venni a törököktől, de az árú nem olyan kézzelfogható, mint a szőnyeg.
A csúcsról előzetesen kiszivárgott európai ajánlat szerint nagyon nagy árat akarnak az EU vezetői fizetni a török jóindulatért. A pénzben mérhető árnál azonban fontosabb, hogy olyan engedményeket is kénytelennek érzik megadni, amit különben nem tennének. A vízummentesség, a csatlakozási tárgyalások olyan témák, amik csak még további problémákat kreálnak a jelenlegiek mellé.
A politika vásárlás kudarc
A gazdagok hajlamosak azt hinni pénzzel minden elintézhető. Ezért az európai és az amerikai politika egyik fontos eszköze lett a politika vásárlás. Ez azt jelenti, egyes politikai rezsimeket a nyugat támogat cserébe azért, hogy bizonyos számára fontos célokat megvalósítson. Az elmúlt évtizedek elemzései kimutatták, hogy ez a kényelmesnek tűnő módszer önmagában nem megoldás, sőt bizonyos értelemben a konfliktusok fenntartását és a maffiaszerű politikai viszonyok kialakulását szolgálja. Egyrészt a pénzek elosztása körül hihetetlen korrupció alakul ki, ami helyi politikai maffiák megerősödését segíti.
Másrészt és ebben az esetben ez a fontosabb, érdekeltté teszi a megfizetett politikai rendszert, hogy ne megszüntesse, hanem megfelelő szinten fenntartsa a problémát. Amennyiben ugyanis megszüntetné, fontos bevételi forrástól esne el. Többé nem lenne mit eladnia a gazdag nyugati nyugdíjasoknak.
Törökország ma 2 milliárd Euro bevételre tesz szert a népvándorlással kapcsolatos tevékenységekből, a Deas’sel való üzletekből is jócskán profitál. Az EU most 3 milliárdot ígér neki.
A török bazárban már kiszámolták, hogy a 3 milliárdot fel tudják alkudni és még a 2 milliárdból is legalább egyet meg tudnak őrizni. Ahogy a orosz gép lelövése is jelezte a népvándorlás és a régió káoszának megállítása nem érdeke a törököknek. A politika vásárlással, csupán néhány látszatintézkedésre lehet ösztönözni a törököket.
Lesznek új táborok, WC-ket építenek majd, lecsukják a rivális csempészbandák közül, akik kevesebbet tejelnek, valamelyest csökken, de teljesen meg nem szűnik az áradat.
A világ legbalekabb politikai közössége
Szinte hihetetlen, hogy az EU ennyire balek módon viselkedik ebben a kiélezett politikai helyzetben. Nézzük, hogy reagálnak, vagy reagálnának más gazdasági, katonai és politikai hatalmasságok a menekülthullámra.
Oroszország inváziónak tekintené és fegyvert alkalmazna, Kína hasonlóan cselekedne. Japán tízezernél több kérelemből 11-et fogadott el. Szaud-Arábia és a többi öbölmenti ország lelövi a határán illegálisan átkelőket. Ausztrália menekültekkel kapcsolatos politikájának szlogenje: Nincs esélyed, hogy Ausztrália az otthonod legyen. Minden elfogott hajót visszavontatnak, aki mégis valahogy bejut, azt elfogják és kitoloncolják.
Az USA 6 ezerről 10 ezerre emelte a menekülthullámra való tekintettel a befogadandó menekültek számát 2016 végéig. Természetesen egyesével bírálják el a legszigorúbb biztonsági átvilágítások után, de 31 államnak még így sem kellenek a párizsi merényletek után. Törökország üzletet csinál belőlük és politikai célokra használja a helyzetet.
Európa, aki megtehetné, hogy Ausztrália módszerét választja, inkább teli bukszával könyörög és kiszolgáltatja magát Törökországnak.
A világ játékszere
Európa nemcsak balek, de a világpolitika játékszerévé vált. Nehéz szabadulni a gondolattól, hogy a török politikai konyhában eleve arra játszottak, hogy belefullasszák az EU-t a menekültekbe és aztán jól megkérjék a segítség árát.
Ez a módszer azonban nem korlátozódik Törökországra. Bárki, aki Európa politikai rendszerének szétzilálásában érdekelt, nem kell mást tennie, csak a népvándorlás fenntartását támogatni. A hidegháború után kutathatóvá vált iratokból kiderült, hogy például az oroszok, miként támogatták a diákmozgalmakat, baloldali köröket, akik gyengítették az akkori nyugatot. Bizonyosan nincs ez ma sem máshogy, azon országok titkosszolgálatai, amelyek középtávon az EU gyengítésében érdekeltek, biztosan alkalmazzák ezeket a módszereket. Bármennyire is úgy gondolják szélsőjobbos összeesküvés elméletek, hogy ebben az USA áll az élen, ehhez az oroszoknak és Kínának sokkal erősebb érdekei fűződnek. Legyen azonban bárkinek az érdeke nem kell mást tennie, csupán titokban támogatni az emberáradat fenntartását. Két részről is megteheti ezt. Egyrészt a Közel-Keleti káosz fenntartásával, másrészt balos csoportok támogatásával az Unión belül, akik majd kiverik a balhét, ha valaki határozott intézkedéseket akar hozni. Az EU titkosszolgálati nem hagyhatnák, hogy így játszanak velünk.
Manipulálható közvélemény
Az EU destabilizálásában és a muszlimok számarányának növelésében azonban legfőképpen a szélsőséges muszlim csoportok érdekeltek. Amelyek láthatóan jól használják a médiát és a közösségi oldalakat. Nyilvánvalóan észrevették, hogy az EU közvéleménye és médiája, mennyire érzékeny az emberi szenvedésre és a gyerektémákra. Az ilyen közvélemény nagyon egyszerűen manipulálható egy ennyire kegyetlen társaság számára. Ezek olyan emberek, akik 12 éves lányokkal hajtatnak végre öngyilkos merényleteket, emberekből élőpajzsot hoznak létre és TV-kamerák előtt hajtank végre kivégezéseket a legválogatottabb módokon. Számukra az emberélet, szenvedés, legyen az gyerek vagy felnőtt egészen mást jelent. Olyan tettekre is képesek szentnek tartott céljukért, aminek mi az elképzelését is bűnnek tartjuk. Egy ilyen csapat könnyen kihasználhatja az EU közvélemény érzékenységét. Akár azt is megteheti, hogy gyerekekkel, családokkal teli csónakokat süllyeszt el, hogy a halott gyerekek látványa sokkalja az EU polgárait és továbbra is fenntartsák a szélsőségesek számára fontos nyitott határok politikáját. Nem állítom, hogy ez már megtörtént, de bármikor megtörténhet vagy megtörténhetett, mert az EU egy nagyon fontos stratégiai kérdésben érzelmek által dróton rángathatóvá vált.
A pénz diplomáciája helyett az erő diplomáciáját
A hidegháború alatt a konfliktusok kezelésének tudományát és ehhez kapcsolódó diplomáciai alkudozást tökélyre fejlesztették. Sajnos Merkelék elfelejtették ezt és úgy látszik nincs, aki emlékeztesse rá őket. A hidegháborús tárgyalási stratégiákban az egyik legfőbb elem a kemény határok politikája volt. Kell egy határ, aminek átlépése után automatizmusok lépnek életbe. Attól kezdve senki, sem Merkel, semmilyen hatóság nem tudja leállítani az intézkedéseket, az alkudozás megszűnik. Ez a megegyezése kényszerítés egyik sarkalatos pontja.
Amikor Merkel azt mondta hogy mindenkit befogadunk, feladta a kemény határ elvét. Elsősorban nem a menekülteknek üzente, hogy jöjjenek, hanem politikai partnereinknek és ellenfelinknek, hogy elvetjük az erő diplomáciáját, megszüntetjük alkupozíciónkat. A határtalansággal eldobta összes eszközét a jövőbeli tárgyalásokban. Ezért nincs esélyünk rendes alkut kötni. Ha lenne felső határ, nem kellene meghunyászkodnunk, csak közölni, hogy mi fog történni a határ átlépése után és megkérni a szomszédos partnereinket, hogy készüljenek fel a következményekre, amikhez mi önkéntes segítséget adunk, az általunk megszabott feltételek szerint.
A nyugger politika lényege azonban, hogy nehéz döntések helyet a piszkosmunkát mással akarják a elvégeztetni! Egy autokrata, az emberi jogokat nem tisztelő országot akarnak megnyerni, hogy bármi áron is, de tartsa távol a menekülteket., hogy úgy nézzen ki, ők csak az emberi jogokat tisztelő intézkedéseket hoznak. Kétszínű és gyáva magatartás, aminek segítségével meg szeretnék őrizni erkölcsi tisztaságukat. Ennek árát azonban az európai országok szavazóival akarják kifizettetni. Itt természetesen elsősorban nem csak a pénzbeli árra kell gondolni, hanem a kvóták ügyére és a Törökországnak tett engedmények hosszabb távú súlyos következményeire.

Hiába azonban minden próbálkozás, aki fél a konfliktustól, az nem kerüli el azokat, hanem csak elodázza, mert viselkedésével még inkább felbátorítja ellenfeleit. Nem lesz ez másként ebben az esetben sem, de a következmények minden elszalasztott nappal súlyosabbak lesznek. 

Most akkor kicsi legyen az állam vagy nagy?

admin
Azon lehet vitatkozni, hogy az állam kicsi legyen vagy nagy, sok dologba szóljon bele vagy kevésbe, de azon nem, hogy hatékony legyen-e és a feladatokhoz képest a legolcsóbban, legkevesebb emberrel végezze el a munkát. Az ideális állam erős, ha kicsi, ha nagy és azokon a területeken, ahol feladata van, képes azt maradéktalanul elvégezni. A magyar állam meglehetősen terebélyes, vannak területek, ahol hatékony és ahol kevésbé. Mindig üdvözlendő egy hatékonyság növelő reformcsomag, pláne, ha tényleg eléri a célját, mert az állam átalakításának legnagyobb veszélye, hogy a végén mindig nagyobb és kevésbé hatékony lesz, mint előtte.
Elindult egy ígéretes beszélgetés a magyar politikában (immár sokadszor a rendszerváltás óta), az állam hatékonyságának növeléséről. Magyarország, ahogy ezt Lázár János kiemelte, meglehetősen rosszul áll a témában, Lengyelországgal és Csehországgal összevetve. A magyar közszférában dolgozók száma történetileg nagyon magas a versenyszférában dolgozók arányában. Vagyis, tényleg kevesen fizetnek be piacon megtermelt adót a költségvetésbe, és túl sok ember kapja a fizetését a költségvetésből. Ezért tényleg üdvözlendő egy hatékonyságnövelő reformprogram, reméljük tényleg ez is lesz az eredménye. Az a veszély ugyanis minden ilyen átalakításnál fennáll, hogy csupán hatalmi átrendeződéssé válik és az új erős emberek még több erőforrást lobbiznak ki maguknak, mint a leváltottak tudtak. Így a végén a számla magasabb lesz.
Rossz állam
Hogy mekkora a jó állam, azt meglehetősen nehéz meghatározni, mert különböző történelmi helyzetek különböző megoldásokat kívánnak meg. Azt viszont jól tudjuk milyen a rossz állam. A legrosszabb állam gyenge és nagy, ilyen általában afrikai diktatúrákban üzemel, amely képtelen a közszoltáltatásokat biztosítani, képtelen a törvényeket betartatni, mégis sokba kerül a GDP-hez mérten. Bármennyire is máshogy látszik elsőre, bizonyos tekintetben Kína közel áll ehhez a modellhez. Hatalmas állami apparátus rengeteg területet ellenőriz, de hatékonysága sok területen hagy kívánnivalót maga után. Képes az internetet hihetetlen mélységben kontrollálni, de nem képes például a környezetszennyezést, a munkahelyi biztonságot, az élelmiszerbiztonságot ellenőrizni. Ezeken a területeken a korrupció felülírja a szabályozást. Ezért lehet az, hogy közel százmillió ember betegszik meg élelmiszertől évente, a munkahelyi halálos balesetek számra százszorosa az EU-ban lévőknek, hogy felrobbanhat a világ legnagyobb veszélyes anyagokat tároló raktára, hogy hihetetlenül szennyező cégek tevékenykedhetnek, még akkor is, ha úgy mérgeznek meg hatalmas folyókat, hogy abban szinte kipusztul az élet. A sor folytatható lenne.
A jó állam
A jó állam ezzel ellentétben, azokon a területeket, ahol szabályoz, képes valóban betartatni a szabályokat és végrehajtani feladatait. Minden jó állam erős, méretétől függetlenül, az általa felügyelt területeken. De az erős állam, nem egyenlő a nagy állammal. Ennek Amerika a legjobb példája. A fejlett világ egyik legkisebb állama, de azokon a területeken, amit szabályoz, hihetetlen erővel és hatékonysággal teszi. Az európai modellek jóval több területet szabályoznak és jóval nagyobbak, de általában nem gyengébbek.
Az állam méretét, nem ereje, hanem feladatainak száma, az általa felügyelt területek mérete és hatékonysága határozza meg.
Hogyan csökkentsük az állam költségeit
Ezért, ha az állam költségeit, akarjuk csökkenteni, első körben annak feladatait kell megvizsgálni. Az a módszer nem szokott jóra vezetni, hogy azt mondjuk mindenhol egységesen 10 százalékkal csökkentjük az alkalmazottak számát, vagy a költségeket. Mert bizonyosan lesznek területek, ahol akár száz százalékkal is csökkenthető és vannak olyanok, éppen növelni kell az erőforrásokat. A magyar állam biztosan szabályoz olyan területeket, ahol nem képes hatékonyan betartani a szabályokat és vannak olyan feladatok, amikre nem is lenne szükség. Egy jó hatékonyság növelő program erről az oldalról indul. Meghatározza a feladatokat és ahhoz rendeli az erőforrásokat. Attól nem lesz jobb az állam, ha egyszerűen más irányítás alá helyzenek területeket. Sőt a tapasztalat az, hogy politikailag minél erősebb egy terület irányítója, annál korlátlanabbul nőnek alatta a költségek. Ezért a politikailag gyenge képviseletű területeket bevonni politikailag erősek alá, a kezdetekben ugyan jó módszernek látszik, de a vége mindig hatékonyság csökkenés.
Ellentmondások a mostani elképzelésekben
A megszellőztetett hatékonyságnövelési programban ellentmondások fedezhetők fel már a kezdetekben. Egyrészt sokkal inkább egy belső hatalmi átrendezésnek látszanak elsőre, mint valódi átgondolt hatékonyságnövelésnek. Nem a feladatokat, akarja újragondolni, hanem fűnyíróelvről beszél. Ami ennél is nagyobb problémának látszik, hogy a költségcsökkentő bejelentés után néhány napon belül több az állami feladatokat növelő ígéret is elhangzott szintén Lázár Jánostól. Ilyen volt a közszolgáltatások teljes államosítása, ami komolyan növelhetné az állami alkalmazottak számát, de hasonló kijelentés volt az oktatás további államosítása is. Ez azért is furcsa, mert a Klikk esete jól mutatja, hogy az állami hatékonyságnövelés milyen könnyen válhat túlbürokratizálássá.

Az állam akkor működik jól, ha képes eldönteni, mi az, amit ő jobban tud csinálni, mint más szereplők és azokkal foglalkozik csak, amit valóban képes végrehajtani. Egy erős és hatékony állam mindannyiunk érdekét szolgálja. Az állam tekintélyét csökkenti minden olyan feladat, amit magára húz, de nem képes jól megoldani. Arra van szükség, hogy az emberek higgyenek az állam képességében, hogy amivel az el kezd foglalkozni, azt jól is fogja végrehajtani. Ezért alaposan érdemes átgondolni a feladatokat, mielőtt cselekszünk, mert ennek tétje meglehetősen nagy. Azért nem érdemes az állam feladatait növelni, hogy nagyobb hatalmunk legyen, amivel aztán nem tudunk mit kezdeni és azért sem, mert azt gondoljuk mi jobban tudunk mindent, mint mások. 

Megéri feladni a nyitott Európát az európai nyitottságért?

Tibor Kovacs
2016. Decemberi Írás

Úgy hírlik, az EU vezetői gondolkodnak azon, hogy újra bevezetik az EU-n belül a határellenőrzést, hogy megtarthassák az EU külső határainak nyitottságát. Hallott már valaki ennél nagyobb marhaságot?
Ugye milyen hülyén hangzik ez cím, de mintha a valóság még ennél is hülyébb lenne. Aki azt állítja, hogy lát bármilyen valódi logikát az EU vezető politikusainak döntéseiben, az jelentkezzen. Ami az EU-ban történik szinte felfoghatatlan és annyira irracionális és egyes politikusok személyes érzései által meghatározott, amilyen utoljára a középiskolás lánykoleszban láttam (gondolom, ezt már hímsovinizmusként fogják egyesek értelmezni).
Az EU alapértékeinek megvédésére hivatkozva éppen most számolják fel az EU alapértékeit. Valami teljesen érthetetlen okból, azt képzelik, hogy ebbe (az EU alapértékeibe) beletartozik, hogy a határon a migránsok tömegesen átjöhessenek. Ezt nevezik ők nyitottságnak. Európa nem zárkózhat be – mondják,- nem zárhatja be kapuit a bajba jutottak előtt, mert ha így tesz, akkor elveszik az, amiért mi európaiak vagyunk, amit felépítettünk az elmúlt évtizedekben és ha ezen az úton megyünk végül megsemmisül az EU.
Azért, hogy ez megakadályozzuk még az sem nagy ár, hogy megsemmisítjük az EU-t, vagyis legalábbis azt, ami legtöbbünk számára az EU-t jelenti.
A nyitottság bonyolult fogalmán legtöbben csakis azt értjük, hogy határellenőrzés nélkül utazhatunk az EU-n belül. Ha egy pozitív dolgot kell mondanunk, amit az EU jelent számunkra, akkor bizonyosan ezt mondjuk legtöbben első helyen. Tulajdonképpen az ez EU leglényegesebb szimbóluma.
Amikor a nyitottságról, mint európai alapértékről beszélünk főként erre gondolunk, másrészt a szellemi nyitottságra, arra, hogy hajlandók vagyunk a sajátunktól eltérő elveket, gondolatokat tudást befogadni. De valószínűleg néhány komoly gondokkal küzdő politikuson kívül, egyetlen józanul gondolkodó polgár sem érti ez alatt, hogy az EU határain keresztül boldog-boldogtalan átjárhat.
Úgy hírlik, az EU vezetői, hogy saját lázálmukat megőrizzék, hajlandók az egyetlen dolgok feladni, ami mindannyiunk számára az EU-t jelenti és bevezetni a határellenőrzést ideiglenesen, röpke két évre, ami az edzett kelet-európai füleknek nagyon úgy hangzik, mint az ideiglenesen hazánkban tartózkodó Vörös hadsereg eszméje. Vagyis, ha ezt megteszik két évre, akkor nagy eséllyel búcsút mondhatunk az EU-nak.
Még egyszer kénytelen vagyok megkérdezni: Tényleg elhiszi valaki, hogy akkor őrizzük meg nyitottságot, ha feladjuk?
Mi történik itt, mindenkinek elmentek otthonról?
A francia elnök lezárja országai határai terrorveszélyre hivatkozva, és néhány nap alatt ezernél több embert tartóztat fel, akiket gyanúsnak tart. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy az EU-ba sok gyanús elem szivárog be, tehát nem kell lezárni az EU külső határait, hanem mindenkinek le kell zárni a saját határait. Ne gátat építsünk a folyó mellett, hanem mindenki tegyen homokzsákokat az ajtaja elé. A terrorveszély elég indok az EU állampolgárok a szabad mozgásának korlátozására, de nem elég indok nem, EU állampolgárok szabad mozgásának korlátozására.
Nincs más magyarázat, az EU vezetői megőrültek, de ezt nem mondhatja meg más nekik, csak a „nép”.
Ezért javasolnám, kezdjük aláírásgyűjtésbe, hogy vonják meg szavazati jogukat. A cím lehetne valami ilyesmi: Ébresztő Európa. Szerintem száz millió aláírás bizonyosan összegyűlne egy olyan kérdésre, hogy az EU belső határai helyett zárjuk le inkább a külsőt.

Kik azok, akik idejönnek a népvándorlással?

Tibor Kovacs
A népvándorlás egyik legfőbb kérdése, vajon kik is jönnek be Európába és milyen szándékkal. A baloldali közhely, hogy ezek nem terroristák, mert maguk is a terror elől menekülnek. Azért ennél jelentősen árnyaltabb a kép.

Colleen Bell, budapesti amerikai nagykövet egy meglehetősen visszafogott nyilatkozatot adott az M1-nek (például: „az Egyesült Államok megérti, hogy Magyarországnak joga van megvédeni a saját határait”), ahol egyben röviden és lazán megválaszolta az egész népvándorlás legnehezebben megválaszolható kérdését: kik azok, akik idejönnek?
Természetesen a szokásos píszí előítéletet szajkózta, amit az EU vezetői is előszeretettel mondanak: „A migránsok erőszakos szélsőségesek elől menekülnek és nem terroristák.”

Önveszélyes előítélet
Ez egy rendkívül veszélyes előítélet az EU-ra nézve, ami köszönő viszonyban sincs azokkal a tényekkel, amit ma tudunk az ideérkezőkről. A valósághoz közelebb kerülő állásponthoz a következőket kéne figyelembe venni:
  • Nem ismerjük az ide érkezőket, mert a jelenlegi rendszerben képtelenek vagyunk teljes biztonságot adó azonosításukra. Tudjuk, hogy sokan hamis személyazonosságot használnak, (jó kérdés, hogy miért!). Több tízezer hamis útlevél forgalomba hozataláról biztosan tudunk. Ennek a kérdésnek a jelentőségét tovább növeli, hogy tízezrével vannak közöttük olyanok, akik a beérkezés után eltűnnek a hatóságok elől. Egyes hírek szerint, csak Svédországban 16 ezer embert nem találnak!!!
  • Sok esetben még nemzetiségüket sem tudjuk biztosan megállapítani, mert Merkel asszony nyilatkozata után hirtelen mindenki szír lett, ami miatt a német rendőrség eleget panaszkodik.
  • A párizsi terrorcselekmények óta biztosan tudjuk, hogy vannak közöttük terroristák, teljesen ismeretlen számban és személyazonossággal. Még arra is képtelenek az EU titkosszolgálatai, hogy utólag azonosítsák, vajon kik voltak azok a gyilkosok, akik a határon jöttek át. Tudjuk, hogy toborzók járják a menekültek útvonalát és gyűjtenek új harcosokat.
  • Nem ismerjük tökéletesen a motivációikat, de tudjuk, sokan vannak közöttük, akik valóban menekülnek, igaz pontosan nem tudjuk azonosítani, hogy kik a menekülők és a valóságban milyen az arányuk.
  • Az is bizonyos, hogy sokan közöttük csak gazdasági menekültek, de ezt a különbséget sem tudjuk pontosan meghatározni.
  • Tudjuk, és ez nem kap megfelelő figyelmet, sokan vannak köztük, katonaszökevények, akik a behívó elől menekültek, nem akarták hazájukat megvédeni a terroristák ellen. Azonban elvárják, hogy ezt az EU katonái megtegyék. Tudjuk, hogy amennyiben a közöttük lévő több százezer katonakorú fiatal visszamenne és beállna valamelyik hadseregbe, amely az ISIS ellen harcol, a csatát már rég megnyerték volna. Tudjuk, Asszád egyik legnagyobb problémája, hogy nincs elég katonája, mert elszöknek a behívó elől. Az EU ezek szerint katonaszökevényeket támogat, ami meglehetősen bonyolult erkölcsi kérdéseket vet fel. Fel kéne tenni a kérdést, vajon ezek a fiatalok miért nem akarnak hazájuk szabadságáért és békéjéért harcolni, mikor megtehetnék? De főleg azt, miért nem akarnak az ISIS ellen harcolni?!!! Van-e esetleg a félelmen kívül más motiváció e mögött? Esetleg szimpátia?
  • Tudjuk, sokan vannak közöttük, akik fiatalkorúak, vagy annak mondják magukat, annak érdekében, hogy az EU családegyesítési szabályait kihasználva idehozzák hozzátartozóikat. Tudjuk, hogy ez iparággá fejlődött, elküldik a gyereket egy távolabbi rokonnal, mert ha egyedül utazik, akkor a hatóságok kénytelenek árvaházba tenni, a megérkezés után viszont, hiába utazott távolabbi hozzátartozóval,  az EU soron kívül, néhány hónapos procedúrával köteles a családegyesítést végrehajtani és szüleit és testvéreit áthozni.
  • Kikké válhatnak azok, akik ma idejönnek?
    Mint láthatjuk, a „kik jönnek ide” kérdése, lényegesen bonyolultabb, mint ahogy az önveszélyes előítéletek sugallják: „A migránsok erőszakos szélsőségesek elől menekülnek és nem terroristák.”
    Nem akarok azon agyalni, hogy vajon miért jó a nyugati politikusoknak egy ilyen önveszélyes előítéletet szajkózni. Feladtam, nem tudok más magyarázatot, csak az átmeneti vagy végleges elmebajt.
    Szeretnénk inkább feltenni egy ennél is lényegesebb kérdést:
    Kikké válhatnak azok, akik ma idejönnek?
    A francia merénylő szomszédja elmondta, hogy esténként ott sörözgettek a sarkon a fiúk. A kaliforniai gyilkos nővére szerint semmi jele nem volt a változásnak. A londoni késelő egy átlagos járókelőnek látszott. TGV-s kalasnyikovos támadó apja szerint a terrorista egy „rendes fiú” volt, a férfi hasonlóan nyilatkozott, mint azok a brit szülők, akiknek gyermekei elmentek az ISIS-be harcolni.
    Az emberek változnak, sokszor gyökeresen. A csalódások, elősegítik ezeket a változásokat és a ma érkező fiatalok csalódni fognak a nyugatban. Nem találják meg anyagi számításaikat, nem felel majd meg a muszlim erkölcsnek a nyugati világ lazasága, egész életükben másnak fogják érezni magukat és ezen nem tud segíteni a befogadás, a tolerancia, mert ez az ő értékrendjükből fakad. Colleen Bell szavaiból úgy tűnik, mintha az a tény, hogy a migránsok gonosz emberek elől, háborús övezetekből menekülnek garancia lenne valamire. Ez nincs így!
    Az, hogy valaki elmenekül hazájából egy konfliktus elől, semmilyen garanciát nem jelent arra vonatkozólag, hogy nem fog háborúzni a nyugat ellen egész hátralévő életében.
    Békében a jog elve, hogy inkább száz bűnös meneküljön, mint egy ártatlan bűnhődjön. Háborúban azonban ezek az elvek megkérdőjeleződnek, ha a nemzet biztonságáról van szó.
    Colleen Bell hazájában, a Pearl Harbour-i támadást követően, háborúba szálltak Japánnal és nemzetbiztonságuk érdekében összegyűjtötték az összes japánt és táborokba zárták őket. Kétségtelenül nem büszkék ma erre a tettükre, de amerikai életeket mentettek meg vele. Ma Európa háborúban áll, sok tekintetben úgy is viselkedik, de a mai napig képtelen a határon átjövő potenciális terroristák kiszűrésére. Ha pedig erre képtelen, akkor nincs más, mint leállítani az egész áradatot. Ezt kívánná az európai életek megvédése. Sokkal józanabbul gondolkodó amerikai barátaink segíthetnének nekünk annyival, hogy nem szajkózzák az EU vezetőinek hülye előítéleteit, hanem inkább terelgetik őket a helyes irányba.
    Mert ha a politikusok mindenáron előítéleteket akarnak szajkózni, sokkal inkább hazájuk biztonságát szolgálnák, ha azt mondanák:
    Az ideérkezők között sok a potenciális terrorista, ezért nagyon óvatosnak kell lennünk, nagyon erősen meg kell szűrnünk, kit engedünk be az EU területére.
    Ez jóval közelebb áll a valósághoz, jobban megválaszolja a „kik azok, akik idejönnek” kérdést és jobban szolgálja az EU polgárainak érdekeit.

A baloldal, mint szubkultúra

Tibor Kovacs
Nincs a világ minden demokráciájában valódi baloldal és nem is kell lennie. A távoli Amerikában szinte nem létezik, a közeli Lengyelországban marginalizálódott. A magyar baloldal erőteljes léptekkel halad a lengyel úton és csak a csoda mentheti meg attól, hogy elhanyagolható tényező legyen az elkövetkezendő évtizedben. Szeretnék azt gondolni, de ennek oka nem a Fidesz kormány antidemokratikus törekvéseiben keresendő, hanem saját életidegen stratégiájukban.
A baloldal szubkultúrává vált, mert egységes, a nemzet jövőjét végiggondoló stratégia helyett csupán szubkultúrákat védelmez hepciásan.
Sunnyogás – a Fideszt legitimáló stratégia 
Nehéz nem elismerni, hogy a Fidesz az elmúlt években folyton megújulóan képes volt olyan témákat középpontba állítani, amik valóban érdekelték az embereket és ezzel magánál tartani a kezdeményezést. Az is kétségtelen, hogy a baloldal ezekben a témákban, mint közbiztonság, bankok és multik, cigánykérdés, rezsicsökkentés, nyugdíjak, adósmentés, közösségi tulajdon, magyar vállalkozók támogatása nem volt képes érdemleges, megjegyezhető ellenvéleményt felmutatni. Tanácstalanság, egymásnak ellentmondó vélemények jellemezték őket, mert sem ellenezni sem támogatni nem mertek. A legtöbb esetben egyszerűen sunnyogtak. Ez a stratégia azonban hosszabb távon nem gyengíti, hanem legitimálja a Fideszt.
Kiemeli, hogy amiben megkülönböztethető a baloldal, az jobban emlékeztet egy jogvédő szervezetre, mint politikai alternatívára. Kisebbségek védelme, demokrácia és jogállam, sajtószabadság, melegek. Mindenezt olyan nyelvezetettel tálalva, ami a legtöbb ember számára nem bír egyértelmű jelentéssel. Nyugati értékek, piac, vagy a fékek és ellensúlyok rendszere még a Népszabadság olvasóinak is csak kis százaléka számára sem érthető. 
Marxista örökség – Többek vagyunk, mint egy szubkultúra
Természetesen mindannyian része vagyunk akár több szubkultúrának is, de a baloldal mintha elfelejtette volna, hogy a szubkultúrák összessége nem adja ki a társadalmat és az egyén sem csupán szubkultúrájával azonosítható. A társadalom lényege a szubkultúrák fölött van, ennek saját kérdései vannak és arra saját válaszokat akar. Egy meleg lehet hip-hop-os cégvezető, egy cigány pedig buddhista zenész, de az emberek nagyon kis része hoz csak politikai, az egész társadalmat érintő döntést egyetlen tényező, valamely szubkultúrája alapján.
A megközelítés fakadhat a magyar baloldal marxista gyökereiből. Akkor úgy képzelték, hogy a Marx által felállított a társasadalmi osztályok, egységes érdek mentén cselekszenek, minden más kultúrális és egyéb különbségből fakadó érdeket kizárva. Ez a koncepció látványosan bukott meg, de mintha tettenérhető lenne a baloldal szubkultúrális megközelítésében.
Az átlagszavazó ráadásul nem érti, hogy ezek a szubkultúrák miért befolyásolnák az életét. Nem cigány, nem zsidó, nem meleg, nem nyomják el és nem érzi magát nem szabadnak. Nincs kirekesztve, de szegény, zavarja a bűnözés, hogy a nagyhatalmú cégekkel szemben tehetetlen, hogy nyugaton jobban élnek, zavarja a bűnözés, a magas számlák.
A baloldal témái üresek és élettelenek számára és azt a képet erősítik, hogy baloldal nem a valósággal, nem a szavazók életével foglalkozik.
Nem-Orbán identitás
A baloldal identitás alkotásának csupán egyetlen eleme volt. A mik vagyunk mi kérdésre a válasz annyi: Nem-Orbán. Baloldali az lehet csupán véleményformálóik szerint, (ahogy a menekült kérdés kapcsán kiderült), aki nem ért egyet Orbánnal. Aki ezt megteszi, az identitását elveszti, pária lesz, és minimum a purgatóriumba kerül. A baloldali identitás így nem valami lett, hanem valami nem. Ez a stratégia, habár meglehetősen energiatakarékos, jobban emlékeztet a lottózásra, mint a politikára. Veszünk egy szelvényt, arra az esetre, ha Orbán politikája összeomlana. Sajnos ez még így is csak akkor működne, ha nem lenne más a pályán, de ma már nem ez a helyzet.
Nagyon úgy néz ki, hogy a baloldal a folyamatos értelmetlen támadással, csupán a Jobbiknak tesz szívességet. Bármi, ami ellenzésükből visszhangra talál a szavazóknál, az nem őket, hanem a Jobbikot erősíti csupán. Nem akarok szemtelen lenni, de így a baloldal a Jobbik szolgálóleányává vált, ha észre akarják venni, ha nem.
Huhogók, a kritika hitelvesztése
Az elmúlt 5 évet a baloldal főként azzal töltötte, hogy hetente újra és újra összeomlást, gazdasági csődöt, nemzethalált, az EU-ból, a NATO-ból való kizárásunkat vetítette előre. Visítottak, jajveszékeltek és huhogtak, éppen milyen hangulatuk volt. Sokakkal együtt tökéletesen rosszul mérték fel a helyzetet, mert mégha vannak is negatív tendenciák a kormányzásban, azok bizonyosan nem érvényesülnek négy, sőt még nyolc éves távlatban sem. Ezért a tragédiák elmaradtak, a kritika és szakmainak szánt érvek mögül eltűnt a munició és maradt a huhogás. Alábecsülték, ahogy legtöbben, Orbán határokat feszegető politikai taktikájának rugalmasságát. Nem kalkulálták előre, hogy a kritikus pillanatokban azonnal képes váltani. Kritikájuk kiüresedett és a pálya széléről bekiabálók huhogásává vált. Ezért témáik, amik továbbra is ezekre a vészforgatókönyvekre épülnek hitelüket vesztették.
A Mikulás árulása
A másik nagy gond, hogy mindig azt képzelték, a nyugat, az EU, az USA előbb utóbb megbuktatja Orbánt. Mintha éppek ők hinnének a másik oldal szemére vetett összeesküvés elméletekben. A külső segítséggel történő politikai változásban való hitnek van hagyománya nálunk. A 19. században is sokan szerették volna külső erők segítségét igénybevenni a Habsbourgok elleni küzdelemben. Erre mondta Deák, ma is érvényesen, hogy veszélyes stratégia, mert ha tényleg elindul egy konfliktus, akkor abban minden félnek meglesznek a saját érdekei és a végén ki tudja, hogy az kinek az előnyét szolgálja majd. A baloldal, mivel képtelen volt saját erőből stratégiát kidolgozni Orbán ellen, a Mikulásban reménykedett, de az nem akar eljönni. Ahogy az gyakran előfodul, a események változásával a szereplők érdekei is változnak. Soha nem szabad összekeverni a médiának szóló nyilatkozatokat és egyes országok valódi érdekeit. Érdemes lenne feltenni a baloldalon a kérdést, hogy vajon mely nagyhatalmaknak lenne érdeke ma, Európa kritikus állapotában, egy gyenge baloldal hatalomra kerülése.  A baloldal a legrosszabbat hozta ki ebből a gyenge stratégiából. Az előnyök elvesztek, csak a szégyen maradt számukra, hogy külső erőkkel próbálnak összejátszani a kormány megbuktatása érdekében, közvetve az ország ellen.
Kétségbeesés és gőg – A Bolgár György hatás
A Fidesszel szembeni egyik értelmiségi vád, hogy főként az emberek alantas vágyaira épít. Ahogy egyszerűen mondják, hülyének nézi őket. A baloldalon ez az előfeltevés egy erőteljes bukfenccel a visszájára fordult. Mivel Orbán népszerűsége nem akar összeomlani, erre csak egy baloldali magyarázat van: a nép valóban hülye.
Ha valaki szokta Bolgár György műsorát hallgatni, akkor megértheti folyamatot. A műsor jól leképzi a baloldal szinte minden gyengéjét és maga építette csapdáját.
A műsorban az elmúlt 5 évben minden nap tönkrement Magyarország. Minden nap arról jajongnak, hogy ez már tényleg a vég. De a vég még egyik nap sem jött el. Ez 5 év után már neki és a hallgatóságának is feltűnt, és a jajongás kétségbeeséssé és tanácstalansággá vált. Folyton azt a kérdést teszik fel, vajon, ha ők értik, hogy vége az országnak, akkor miért nem érti a nép. Mivel ők nagyon okosak, erre egy magyarázat adódik. A nép hülye. Az SZDSZ intellektuális gőgjének legrosszabb korszakait idéző hangulatban legyintenek naponta: ha a népnek ez kell, megérdemli.
Ez a gőg a baloldal veszte. Médiájuk, ahogy Bolgár György műsora is beleragadt saját szukultúrává vált témáiba. A demokrácia elvesztése, a kisebbségek helyzete, zsidóság, cigányság, sajtószabadság, melegek jogain nagyon ritkán kerülnek kívül, mint egy imamalom, minden áldott nap sorolják. Nem tehetnek mást, mert ebben a társaságban ez az okosság fokmérője. Aki az ő szavaikkal képes témákiról kommunikálni, lesz sikeres belterjes világukban. Azt hivják a műsoraikba, hogy ott együtt örüljenek, milyen okosak és a többiek milyen hülyék. Aztán azon szörnyülködjönek, vajon miért van, hogy a hülyék lenyomják az okosakat. Mindegyikük attól retteg, hogy ha máshogy beszél, őt is hülyének tartják a brancsban, ezért nem mer kilépni a keretek közül.
A baloldal marginalizálódásának veszélye
Nem kérdés, hogy ma egyértelműen a Jobbik a második erő. Ezért a Fidesz és az ország számára veszélyt jelent a baloldal marginalizálódása, de természetesen lehetőséget is rejt. A centrális erőtér koncepciója gyengül a baloldal marginalizálódásával, mert az emberek szeretnek olyan pártokra szavazni, amelyeknek legalább minimális reményük van a kormányzásra. A baloldalnak nincs és ez tovább csökkenti esélyeit. Szavazóik egy része így skizofrén helyzetbe kerül majd. Ha váltást akarnak, csak a Jobbikra szavazhatnak, ha nem akarják a Jobbikok, akkor a Fideszre. Nem irigylem őket.
A baloldal ebből a helyzetből valószínűleg a legrosszabb irányba, a baloldali demagógi irányába fog kitörni. Megszülnek majd egy Siriza típusú demagógiát, olyan üzenetekkel, mint az alanyi jogon járó alapjövedelem. Ennek a szociális rendszerből kikerültek között lehet bázisa, de ez ma még csekély és inkább a Jobbik táborát gazdagítja. Azonban néhány évtizedes távlatban, talán a cigányság politikai aktivitásának növekedésével összefüggésben megteremtődhet. Ez az út azonban még kínosabb meglepetések tartogat majd, mint a mai bénázás.

Számoljunk le a mítoszokkal a bevándorlásról

Tibor Kovacs
A bevándorlással kapcsolatban mítoszok tömege teremtődött az elmúlt évtizedekben, amelyek a nyugati világban megindokolták, miért nem szabad fellépni a bevándorlás ellen. Miért jó, gazdaságilag, társadalmilag és miért nincs erkölcsi alap, sem nem rasszista érv, a korlátozó törvényekre. Az idő túllépett a mítoszokon.

Nem valódi probléma
„A probléma, amelyről ma tárgyalunk, jóval kevesebb kihívást tartogat toleranciánk és rugalmasságunk számára, mint egyes múltbeli konfliktusok, melyeket sikeresen megoldottunk.” – mondta Roy Jenkis, a Munkáspárt belügyminisztere 1966-ban, bevándorlásról. Beszédét a baloldalon a 20. Század legfontosabb beszédei között tartják nyilván és mi is annak kell nevezzük. A mai problémák gyökere ugyanis ebből fakad. Az európai baloldal félreértette az Európán kívüli bevándorlást, bagatellizálta jelentőségét. Téves humánum, a rasszizmustól való félelem alapján engedte idáig jutni a helyzetet. Kész mitológiát épített nézetei igazolására, pedig az nem következett a liberalizmusból. Az amerikai és kanadai liberalizmus a nemzetbiztonságot, a nemzeti érdeket, a bevándorlási szabadsága fölött állónak tartja. Bátran válogatnak a bevándorlók között társadalmi hasznosságuk alapján.  Ma már tudjuk a probléma jelentőségének alábecslése bűn volt.
Német nyugdíjas és muszlim bevándorló
Az egyik legtöbb kárt okozó mítosz nem enged különbséget tenni az ibizai német nyugdíjasok és a berlini török enkláve, az 56-os magyarok és az IS elől menekülők között. Aki aggódik a növekvő iszlám miatt, annak aggódnia kell a német nyugdíjasok miatt is, különben kettős mérce, vagy rasszizmus vádja éri. Pedig, amikor bevándorlás problémájáról beszélünk, főként az iszlám bevándorlókra gondolunk. Kultúrájuk gyökeresen eltér, egy részük nemzetbiztonsági kockázatokat is jelent, amit nem lehet a többivel összemosni.
A bevándorlás magától leáll
Amikor Enoch Powell, 1968-ban híres “Vér folyók” beszédével hívta fel a figyelmet az Európán kívüli bevándorlás veszélyeire, kiírta magát a konzervatív pártból. Hihetetlen dolgokkal sokkolta hallgatóságát. Nagy-Britanniában 2002-re legalább 4,5 millió nem-fehér él, Belső-London és Birmingham lakosságának negyede-ötöde lesz nem-fehér. Sokan eszementnek gondolták. 2001-ben azonban 4,6 millió nem-fehér élt az Egyesült Királyságban, Belső-Londonban 29,6%, míg Birminghamben 22,6 %. A mítosz, hogy a bevándorlók áradatának növekedése magától leáll, már akkor megdőlt.
Egy fontos tényt ki kell emelni. Ha ma tökéletesen tiltanák a bevándorlást, a sokkal magasabb szaporulat és családegyesítések miatt akkor is tovább nőne a muszlim népesség aránya.

Mindannyian bevándorlók vagyunk
Természetesen mindannyian jöttünk valahonnan. A valódi kérdés, mi történik akkor, ha nagy tömegben érkező eltérő kultúrájú népek érkeznek az ott élőkhöz mérten jelentős számban? Ilyen a múltban is háború és/vagy népvándorlások következtében történt. Nagy Britannia területére 250 ezer angolszász érkezett a 4. században, a normann hódítás csupán 10 ezer embert jelentett, ezek nem befolyásolták érdemben a 7500 éve ott élő britonok dominanciáját a népességben.
Más volt a helyzet, amikor Magyarországra, a maira emlékeztető helyzetben, a terjeszkedő török birodalom elől, ma politikai menekültnek nevezett szerbeket és románokat jöttek. Kultúrájuk nem volt olyan eltérő, mint a mai muszlimoké, mégis több száz éves nemzetiségi konfliktus és Magyarország felbomlása lett az eredménye.
A cigányság szintén tanulságos. Több száz éve érkeztek, nem integrálódtak, számuk még 70 éve is elhanyagolható volt, mára a bevándorlás távoli hatásaként nehezen kezelhető problémát jelentenek.
A multikulturalizmus kívánatos
Sokan teszik fel a kérdést ironikusan, vajon a tikka maszalán és a kebabon kívül mit jelent a multikulturalizmus az átlagembernek. Gazdagabbak leszünk, az Európán belüli más kultúrákkal ahelyett, hogy turistaként élveznénk? A gyakori érv, hogy a kultúrában, sportban, tudományban sokat köszönhetünk az ide érkezőknek. De miért kell ehhez bevándorlás? A teljesítmény megvásárolható, ahogy dél-amerikai focisták, kínai tudósok, eljönnek a jobb megbecsülésért, nem is beszélve az USA agyelszívásáról.
Igaz, jó érzés étterem után kutatva egy sokszínű környezetben bolyongani, amilyen például Párizsban Belleville volt néhány évtizede. Pezsgő multikulturális környezet. Minden sarkon más nép étterme. Mára egyszínűbb a környék, az arab kultúra éttermei kiszorítanak mindenkit. Európában helyi muszlim monokultúrák jönnek létre és már nem csak a helyiek étkezési szokásait akarják megváltoztatni, abba is bele akarnak szólni, milyen ruhában járjanak mondjuk a brit lányok a környéken.
Legtöbben nem szeretnénk, ha Európa szegényebb lenne a ezekkel a kultúrákkal, de azt még kevésbé, ha szegényebb lenne az európaival. A multikulturalizmus, amit önmagában való értéknek akarunk látni, csak az egyik monokultúrából a másikba vezető út állomásának látszik. El kell fogadnunk, amitől féltünk, ezek a főként muszlim bevándorlók általában nem szeretik a multikulturalizmust és nem mi, hanem ők annak ellenfelei.
A liberális értékekre a veszélyt nem a bevándorlás ellenzői, hanem a monokultúrára törekvő bevándorlók jelentik. Az európai liberalizmus, az amerikaival ellentétben, nem tud mit kezdeni azokkal, akik a szabadságot arra akarják használni, hogy felszámolják azt.
A bevándorlás jó a gazdaságnak
Megdönthetetlennek látszott az érv, bevándorlás nélkül nem lennénk képesek működtetni a gazdaságot. De miért van szükség rá, hogy vendégmunkások helyett ezt családos bevándorlókkal oldják meg. Németországban, 1970-ig működött a vendégmunkás rendszer, amelyben a munkás 1- 2 évre mehetett Németországba, amit a cégek nyomására változtattak meg.
A Gastarbeit idején 2 millió vendégmunkás dolgozott Németországban és összesen 3 millió külföldi élt. 2000-re az ott élők száma 7,5 millióra nőtt, míg a munkavállalóké továbbra is 2 millió maradt. A német szociális rendszer a nyakába vette 5,5 millió ember eltartását, és rengeteg társadalmi problémát.
Az Európán kívül bevándorlók welfare dependency-e, vagyis a jóléti rendszeren való függése, mindenhol magas. Például a berlini törökök körében időnként 40%-ot is eléri a munkanélküliség és welfare dependecy háromszorosa az átlagnak. Ellentétben a kelet-európai bevándorlókkal, akik jóval többet fizetnek be a költségvetésbe, mint amit kivesznek.
Az európai jóléti rendszere erős motiváció a bevándorlóknak, az USA-ba a munka miatt mennek az emberek. Ez az oka annak, hogy ott még a nagyszámú illegális bevándorló sem okoz akkora társadalmi feszültséget.
Integrálhatóság
Amikor Franciaország Algériával játszott Párizsban a helyi nézők többsége az algériainak szurkolt. Egy francia játékos állítólag megjegyezte. – Egész jól ment ahhoz képest, hogy idegenben játszottunk. Az integrálhatóság nem is mítosz, inkább álom. Merőben eltérű kultúrájú csoportok integrációjára kevés sikeres példa van a világban. A muszlimok integrációjához két feltételnek minimum teljesülnie kellett volna,  az egyik, hogy ők is akarják, a másik, hogy az integráció sebessége gyorsabb, mint a populáció növekedése. A mára létrejött monokulturális területek inkább dezintegrálódnak, nagyobb az esélye, hogy a környezetükben rekedt európaiakat integrálják, mint fordítva. Az iszlám markáns kultúra, amely saját területén, 1300 év alatt sem tudta még a vallási békét sem megteremteni. Miért képzeli bárki, hogy az európai tolerancia, oktatási rendszer megoldja ezt? A kudarcot jól mutatja az európai, itt született muszlim fiatalok IS-hez csatlakozása.
A szenvtelen történelem
A 50-as évekig gyakorlatilag nem voltak muszlim bevándorlók Európában. Mára 25 milliós közösséget alkotnak. A ma békésnek tűnő népvándorlók áradata egy túlnépesedett régióból érkezik, új életteret keres magának. A helyzet történelmi léptékben nézve nem tér el jelentősen az iszlám korábbi terjeszkedésétől. A muszlim közösségek másféle Európát képzelnek el, mint mi. Ha rajtuk múlik Európa gyökeresen megváltozik. Napjainkban is láttuk, ahogy Ázsiában, de Szerbiában is az iszlám fegyvertelen terjeszkedéssel átvesz területeket és a saját képére formálja. A történelem szenvtelenül nézi kultúrák és népek eltűnését. A baloldali logikában a félreértett humánum fölötte áll a társadalom önvédelmének, a nemzetbiztonságnak. Ez a logika nem ad jogalapot, hogy megakadályozzuk Európa muszlimmá válását, mert minden kultúra egyenértékű az elvek szempontjából, mert identitásunk, értékrendünk, közösségünk védelme nem áll a bevándorlók és menekültek jogai felett. Ez azonban szerencsére nem szentírás és a demokratikus és liberális értékek félreértéséből fakad, így nem kell bűntudatot éreznünk, ha másként látjuk a világot.

Pánikban az osztrák politika

Tibor Kovacs
Az osztrák poltika az elmúlt hétekben kapkodva, egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat és intézkedéseket tett. Ezzel párhuzamosan a kancellár, nemzetközi politikában szokatlanul erős és meglehetősen igazságtalan támadásokat intézett Magyarország ellen, amelyek nem illenek a hagyományosan szoros és jó viszonyhoz. Sokan értetlenül és felháborodva szemlélik a helyzetet, pedig nem kell nagyon meglepődni. Ennek erős belpolitikai okai vannak. Inkább sajnálatot kéne éreznünk a jelenlegi osztrák politikai elit iránt, amely iszonyatos pánikban van és kétségbeesésében vagdalkozik. A hosszú évtizedek alatt békésen építgetett unalmas rendszerük összeomlás előtt áll és erről nem Magyarország tehet, hanem az FPÖ és ezzel összefüggésben a bevándorlás.
Hogy magyarázzák meg az FPÖ-t?
Az FPÖ, amelynek a kormányba kerülése már egyszer megrengette az osztrák politikát és nemzetközi imázst, most akár hatalom átvételével fenyeget. Vezeti az országos népszerűségi listát és a közelgő bécsi választások előtt nem találják ellene a fegyvert. Ausztria hirtelen jött emberbaráti buzgósága szoros összefüggésben van ezzel.
A fordulópont a 71 halott emberrel teli teherautó volt, amelyet 36 óráig hagyott az osztrák rendőrség az út szélén állni. Az eset rávilágított Ausztria korábbi lapító menekültügyi stratégiájára és azzal a veszéllyel fenyegetett, kiderül nincs más céljuk, csak valahogy kimaradni ebből, akár azon az áron is, hogy embercsempész bandák szabadon gárázdálkodhatnak területükön.
Míg a korábbi hetekben Magyarország kemény, de esélytelennek látszó küzdelmet folytatott az emberáradattal, Auszrtia egészen más stratégiát vitt. Szép csendben hagyott mindenkit átmenni magán, hogy kimaradjon az ügyből. Ha valakit mégis letartóztattak, azt szintén csendben visszatették Magyarországra, volt szerencsém személyesen találkozni ilyen családdal. Az osztrák közvélemény nem bírja a felfordulást és nem bírja a menekülteket, még a magyar vendégmunkásokat sem feltétlenül. Ezért a jótékony csend mindennél többet ért számukra. Élvezték a magyar menekültpolitika áldását, nézték szenvedésünket. Külön örömet jelentett számukra, hogy nálunk minden menekültet próbálnak regisztrálni, amivel megteremtik a visszatoloncolás lehetőségét.
Utolsó esély a gyűlölet
A 71 ember halála után minden megváltozott. Az osztrák politikusoknak cselekedni kellett. Ehhez a hagyományos két nagy párt a német utat választotta. Azt gondolták, utolsó esélyük, hogy az osztrák társadalomban mégis felülkerekedik a bűntudat és sajnálat, az FPÖ számára előnyös bevándorlókkal szembeni ellenességesség helyett. Ehhez az osztrák politika egy jól bevált módszer az ellenségkép, a gyűlölet eszközét vetette be. Magyarországot mint bűnbakot próbálták felmutatni, vele szemben ellenszenvet ébreszteni, ellenséget kovácsolni belőle, de miközben Orbánt és Magyarországot szidják, valójában az FPÖ-t értik alatta. A kampány elég egyszerű. Akarjátok, hogy olyan legyen Ausztria, mint Magyarország, ha az FPÖ jut hatalomra, ez vár ránk. Nem szabad ezt a szégyent elviselni. Közben minden erővel próbálta lemosni a 71 ember halálának szégyenét és Magyarországra tolni a felelősséget.
Az ügyészség feltűnően nagy mozgósított, hogy bizonyítsa már Magyarországon meghaltak az emberek.
Súlyos képmutatás
Ezzel egy időben, elkezdték Magyarországot szidalmazni azért, aminek addig élvezték áldásait. Képmutató dolog, de a helyén kell kezelni, annak ellenére, hogy Magyarországnak károkat okozott, mert ez csak belpolitika, aminek nincs feltélenül köze a magyar valósághoz.  
A károk ennek ellenére kézzelfoghatók. A 71 ember halála utáni megválozottt osztrák álláspont közvetlen összefüggésben van a magyar helyzet romlásával. Az osztrák politikai hisztérikus reakciója a határok kvázi lezárása, az embercsempészekkel addig tanúsított lapító álláspont megváltozása, a vonatok erőteljes ellenőrzése megállásra késztették a Magyarországra érkezett menekülteket. Ennek volt köszönhető, hogy a Keletiben egyre rosszabbá vált a helyzet. A magyar menekült kezelési kérdés kritizálása és a németekkel közös álláspont elfoglalása pedig a menekültek magyar ellenességének és kooperáció megtagadásának volt direkt forrása.
Amikor végül a nyomás addig fokozódott, hogy kénytelenek voltak megnyitni a  határokat, azonnal kinyilvánították, továbbra is fenntartják a jogot a Magyarországon regisztráltak visszaküldésére. Ez tovább fokozta a migránsok ellenállását a kötelező regisztárcióval szemben. A no fingerprints szlogen közvetlen összefüggésben van ezekkel  a pillanatok alatt elterjedő kijentésekkel. 
Orbán megmenthetné Ausztriát
Ausztria hirtelen megtapasztalhatta, mennyivel nehezebb az események sűrűjében lenni, mint a pálya széléről bekiabálni. Ízelítőt kapott abból, amit Magyarország már február óta átél. Kiderült, a fényes szervezőképességnek is vannak korlátai. Újra és újra lezáruló határok, a vonatközlekedés összeomlása, a szeméthalmok, az ellenőrzés nélküli terroristagyanús személyek szabadon mozgása. Az eredmény valószínűleg többet árt az osztrák nagy pártoknak, mint használ. Az FPÖ ebből erősebben kerülhet ki. Az osztrákok nem vették észre, hogy érdekeik közösek Magyarországgal. Ha Magyarország képes lenne megállítani a menekülteket a déli határain és ezzel csökkentené az ezen az útvonalon történő utazás mértékét az Ausztriának is esélyt adna.
A lenácizott Orbán menthette volna meg az őt szidalmazókat. Ausztriának a V4-kel kellett volna összefognia, de ő hibásan, a szintén kaotikus német vonalat választotta, így most ugyan azt érezheti bennmaradt az EU nyugati fősodrában, de az öröm csak az FPÖ hatalomba kerüléséig tart majd.
Magyar önsorsrontás
A magyarok imádnak tobzódni abban, hogy rosszabbak vagyunk másoknál. A menekült kérdésben erre rengeteg alkalmat találnak az erre fogékonyak. Az osztrák és egyéb kritikákat kéjjel posztolják és olvassák be rádióműsorokban. Örömmel mutatnak be híreket, amelyek arról szólnak, az osztrákok és németek mennyivel jobban szervezettebbek. Szinte élvezetet jelent nekik, ha az olyan szerencsétlen hírekkel, mint az gyerekes apuka elgáncsolása a világsajtó középpontjába kerülünk.
Mintha Magyarország lenne a legrosszabb, sőt az egyetlen gonosz, aki képtelen emberséget mutatni. Nem kérdés a magyarok egy utolsó nép.
Egyfajta vakságban szenvednek ezek az emberek, nem akarják meglátni mi megy a világban. Nem akarják meglátni, hogy a felszín alatt az osztrák forgatókönyv zajlik minden nagy európai országban, amelyben gond bevándorlás. A nagy pártok az életükért küzdenek.
Csak néhány tény. Míg hazánkban, amely tényleg sokat szenvedett az elmúlt 8 hónapban egyetlen támadás sem érte a menekülteket, addig Németországban 150 alkalommal volt ilyen, több esetben felgyújtották szállásaikat, Merkel megengedő magatartásával szemben nő az ellenszenv, sőt egyre gyakrabban vetik fel felelősségét, a szélsőjobboldal 13 százalékon áll. Franciaországban magas szögesdrót kerítéseket építenek Calaisnál és bódévárosokban hagyják lakni a menekültek ezreit. Spanyolország régóta 6 méteres kerítés védi a marokkói határt és az ott átmászókat azonnal visszaküldik. A skandináv országokban a szélsőjobb egyre erősebb, sőt kormánypárt. Nagy-Britannia nem akar egyetlen illegális bevándorlót sem. Az olaszok, amikor olyan helyzetben voltak, mint mi, vagyis feltorlódak a menekültek néhány pályaudvaron, mert a szomszédaik nem akarták átengedni őket, azzal fenyegették az EU-t, hogy mindenkinek vízumot adnak. Görögországban, Macedóniában, Szlovéniában már gumibotozzák a menekülteket, de látható, hogy a görög helyzet az ottani emberek számára elviselhetetlen.
Ez egy történelmi probléma, amire mindenki keményen reagál, ha a helyzet fokozódik, a kérdés csak az, hogy az Európában jelenleg kormányzó pártok megteszik ezt, vagy megbuktatja őket a nép és a mások teszik meg helyettük, mint Ausztriában az FPÖ.
Sajnálatos, hogy a problémát összekeverik a magyar baloldalon az Orbán iránti gyűlölettel. Attól senki nem lesz orbánista, hogy hajlandó a probléma súlyát látni és nem a magyar hibákra koncentrálni kizárólag. Politikai bűn a baloldal számára, ha a politikai palettán a töréspontot a menekültkérdés mentén akarják tartani, mert előbb utóbb egyedül maradnak azon a térfélen. Ez olyan politikai zombiknak, mint Gyurcsány megfelelő, mert neki csak néhány százalék és egy kis médiaszereplés kell a boldogsághoz, de ha a baloldal fősodra ezen az úton megy tovább, a teljes marginalizálódás vár rájuk. A menekült kérdésben a másik oldalra kerültek pedig, egyszer csak azt veszik észre, csak a Jobbik és a Fidesz között választhatnak.

Magyarországnak és nekik is sokkal jobb lenne, ha belátnák tévúton jártak és nem más országok, kétségbeesett pártjainak propagandáját harsognák, hanem megtalálnák saját hangjukat, de az nem lehet a bevándorlás problémájának bagatelizálása, Magyarország elítélése, és vele szemben a menekültek jogainak védelme.