UpSideDown

Kötelező korrupció

admin

Egy görög felmérés eredményei szerint a helyiek jelentős számban vélik úgy, hogy a korrupció az ország legnagyobb problémája. Tízből öten azonban úgy látják, morálisan nem helytelen a közszolgák lefizetése, ha ezzel javíthatnak az igénybe vett szolgáltatás minőségén.
Ugyan, ez nem Magyarországon készült felmérés, de itt is erre az eredményre jutott volna. A jelenség nem egyedi, mert minden ország, ahol nagy a bürokrácia és az állam, nagy a korrupció is. Mert ezekben az országokban lehet a legnagyobb hasznot, versenyelőnyt elérni a csúszópénzekkel. Tulajdonképpen nem történik más, mint a verseny áttevődik a korrupciós térfélre. Aki jobban tud korrumpálni az nyer. A versenyzők úgy érzik, ők nem követnek el bűnt, mert ha nem vesztegetik meg a politikusokat, bürokratákat, akkor veszítenek. A bürokrata a bűnös, mert ő visszaél hatalmával, a másik oldal csak túlélni és nem visszaélni akar. Az ebből kikerekedő rendszer eredményezi a görög és magyar válságokat, egy versenyképtelen és javíthatatlan országot, amit mindig javítanak, de soha nem érnek a végére. A korrupció elleni küzdelem legjobb módja a bürokrácia és az újraelosztás csökkentése. Több száz éve tudják, hogy az állam nem a korrupt egyénektől lesz korrupt, hanem az egyének válnak korrupttá az államtól. Ezért találták ki a hatalmi ágak felosztását. A hatalom ugyanis megrészegít. Azt hiszem, ezt a tételt nem kell igazolni.
Egyébként a Tárki társadalmi jelentéseben is van egy olyan adat, ami szerint az emberek 83%-a szerint nem lehet becsületesen meggazdagodni. Itt már csak az a kérdés, hányan válaszolnak igennel arra a kérdésre, hogy meg szeretnének-e gazdagodni. Az igenek számával korrelál majd a korruptak aránya.
Az athéni egyetem gazdasági és üzleti kara által végzett felmérés eredményei szerint a görögök harmada látja úgy, hogy az ország legnagyobb problémája a korrupció. Az Attika és Makedónia régióban végzett lekérdezés szerint a válaszadók nagyobb gondnak tekintik a korrupciót, mint a munkanélküliséget.
Tízből nyolc megkérdezett mondta, hogy számos, a közelmúltban kirobbant gazdasági botrányt tud a korrupcióhoz kapcsolni. Ugyanakkor a többség úgy véli, annak ellenére, hogy a hivatalnokok szigorúbb büntetést érdemelnének, mert visszaéltek pozíciójuk adta lehetőségeikkel, többségüket mégsem fogják felelősségre vonni.
Bár elítélik a korrupciót, a válaszadók 53 százaléka ismerte be, hogy morálisan nem találja helytelennek a közszolgák lefizetését, amennyiben nincs más módja annak, hogy a kapott szolgáltatás hatékonyságán és minőségén javítani tudjon.

Az arab tavasz és a nyugdíjas forradalmak

admin

Úgy tűnik egyesek az arab tavaszra, az arab forradalmakra várnak Európában. Az elöregedett elunalmasodott kontinensen tényleg jó lenne egy kis frissesség. Az is bizonyos, hogy az arab forradalmak eljönnek Európába, de erre még néhány évtizedet várnunk kell és mi európaiak nem fogunk túlságosan örülni neki.
A diktatórikus és nem demokratikus rezsimek elleni észak-afrikai népi felkelések sorozata, az úgynevezett arab tavasz megmutatta: alapvető változásokat lehet elérni, ha a társadalom leküzdi félelmét és szembeszáll az elnyomó hatalommal – foglalt állást az Európai Zöld Párt (EGP) szombati budapesti tanácskozásán. A kijelentés nem túl burkolt kritikát fogalmazott meg az Orbán kormány eddigi tevékenységével kapcsolatban, melyet korábban már Cohn Bendit is erőteljesen kifejezett. Az ötlet romantikus és naiv, de mégis van realitása. Persze nem annak, hogy 1848-hoz hasonlóan söpör végig Európán a forradalmak vihara, csak most az arab világból kiindulva.
Erre ma Európa alkalmatlan. Itt nincs forradalmi helyzet, de ami a legfőbb gond, nincs aki forradalmat csináljon. Mint láthattuk Magyarországon is csak egy fülke forradalomra tellett, amiről sokkal inkább jut eszembe Bunuel  – A szabadság fantomja című filmje, mint 1848. Európa erre képes, fülkeforradalmakra, nyugdíjas forradalmakra. Ami úgy viszonyul az forradalomhoz, mint Bolt száz méteres világcsúcsa és a nagyi csoszogása a busz után.
Európában ma nincs olyan tömeg, aki még akár egy forradalmi helyzetben is képes lenne forradalmat csinálni. Az arab világban és nem volt ez máshogy 1848-ban sem a 25 éve alatti fiatalok aránya a társadalom 60%-a körülire tehető. Csak a fiatalok akarják elsöpörni a régi világot és egy újat építeni helyette. A középkorúak, a nyugdíjasok a stabilitásban érdekeltek. Ma több a nyugdíjas, mint a fiatal. Nem lesz nyugdíjas forradalom és ezt azok is jó ha megértik, akik azt gondolják az Orbán kormányt az utcán fogják megbuktatni.
Bármilyen furcsa is, de a forradalmaknak van demográfiai feltétele. Az 1968-as diáklázadásoknak is alapvető feltétele volt, hogy a kormányzatok meg szerették volna teremteni a tudás alapú társadalmat és ezért duplázták az egyetemi helyek számát. Ha a társadalomnak nem is lett jobb, a diáklázadások kitörtek és elindítottak egy értékrendbeli forradalmat a világban.
Nincs kétségem afelől, hogy lesz forradalom Európában, sőt lesz arab tavasz is, de erre még 30 évet kell várni. Már ma is sok arab-muszlim fiatal a nyugati világban érzi úgy, hogy a fennálló kormányokat forradalommal kéne megdönteni. Emlékezzünk csak a párizsi lázongásokra, a londoni, vagy német terror cselekményekre. Egy igazi forradalomhoz azonban még számosságuk kevés. Arányuk ma még/már európai szinte eléri a lakosság 10%-át. Viszont szaporulatuk 3 közeli vagy a feletti. Ausztriában 2,95, Franciaországban 3,4 körüli. Ráadásul az első gyerek megszületése a fehér lakosság 30 éves kora helyett 20 alatti. Ez azt jelenti, hogy míg 2 muszlim szülő 40 év alatt világra hoz 15 gyereket, addig 2 fehér szülő 1,3-1,8-at. Nem kell nagy zsenialitás hozzá, hogy kiszámoljuk ennek nem lesz jó vége.
A zöldek, mint általában a baloldaliak rövidlátóak. Arab tavaszról álmodnak, pedig ez valójában Európa rémálma. Ha eljön az arab tavasz, akkor az nem Európa megújulását, hanem Európa végét jelenti majd. Amíg ez eljön, addig csak arra számíthatunk, hogy a lelkes nagyik a Gerbaud teraszán tervezgetik a forradalmat.

Bűn! és a Bűnhűdés? – A Polanski eset

admin 3 hozzászólás

Polanski mindannyiunk világsztárja, olyan filmeket rendezett, melyek méltán teszik híressé, akiről azt szokták mondani: zseni, egyetlen a sok közül. Az ilyen embereket ma sokan tartják példaképnek, és szívesen cserélnének vele. Ilyen a modern médiavilág. Aki sokat szerepel benne, az celeb lesz, mások irigylik és követni akarják. Polanski persze nem a Mónika show sztárja, nem valami médiafelfújt, hanem a saját tehetsége révén lett valakivé. 

Aki sztár lesz, a legtöbb ember képzeletében tökéletes is lesz, arról nehéz elképzelni, hogy valami rosszat tesz, boldogtalan, magányos, depressziós, elégedetlen az életével. Úgy képzeljük, aki híres lesz, az egyúttal több is lesz, mint mi. A gyerekek példaképei néhány évtized alatt teljesen átalakultak. A történelem folyamán ezek mindig az országok nagyjai voltak, a Széchenyik, a Rooseveltek, ma szinte minden országban a Madonnák, Schwarzeneggerek és a Polanskik. A média a legnagyobb befolyású erő, az üzlet kedvéért olyan imázsokat épít, melyek szinte lerombolhatatlanok és megtévesztőek.
Itt van például a mi Polanskink. Harminc éve állt bíróság előtt egy 13 éves kislány megerőszakolásáért és fajtalankodásért. Elítélték volna, de megszökött. Mégis egy világ ünnepelte egy életen át. A fényben élt, díjakat kapott, gazdag volt, sokan irigyelték. Még most is kiállnak mellette, amikor letartóztatták, pedig nincs másról szó, mint egyszerűen a törvényről, ami elvileg mindenkire vonatkozik.
Joe Smith egy megkeseredett ember, 33 éves korában lefeküdt a szomszéd kislánnyal, aki 13 éves volt. Öt évet kapott érte, mindenki által megvetetten élt, kettétört a karrierje, pedig tehetséges pénzügyi tanácsadó volt, de nem kapott állást egyetlen komoly helyen sem. Van különbség a kettő között?
Az emberek fejében igen. Egy tehetséges filmrendezőt és médiaszemélyiséget lélekben valamiért felmentünk. Biztos hazugság, csak a pénzét akarják kiszedni, egy kis kurva volt, aki fűvel-fával lefeküdt, sőt, önként tette, mert ki képes ellenállni egy Polanskinak. A Polanskik is úgy gondolják, hogy ugyan ki képes ellenállni nekik. A pénzügyi tanácsadó meg egy mocskos állat.
Sokak lelkében nincs törvény előtti egyenlőség, Polanski a munkásságával, tehetségével megváltotta bűnét, mint egy negatív Raszkolnyikov. Aki Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésében úgy gondolja, egy nagy ember elkövethet bűnt, mert a tehetsége felmenti alóla. Raszkolnyikov megtanulja: a bűnhöz nincs joga, de Polanski és akik felmentik őt, máshogy gondolják.
Gyakran képtelenek vagyunk egyszerű kérdésekre egyszerű válaszokat adni. Nem véletlen, hogy egy 13 éves lánnyal való közösülés törvénytelen és erkölcstelen. Igaz, a 13 éves lány lehet biológiailag teljesen fejlett, sőt az is lehet, hogy már nem szűz, de egy 43 éves férfi nem élhet vissza a lelki fejletlenségével. Ha esetleg ezt erkölcsileg nem fogná fel, akkor ott vannak a törvények, melyek vissza kellene, hogy tartsák.
A saját példámmal szeretném megvilágítani, miért nem tud egy 13 éves ember megalapozott döntést hozni. 14 évesen egész nyáron dolgoztam, hogy ősszel farmert vegyek magamnak. Meg is kerestem rá a pénzt, és elindultam Budapestre megvenni. Útközben találkoztam egy Rafael nevű, nálam idősebb sráccal, aki elkezdett győzködni, hogy ő ért hozzá, és meg tudja nekem venni a nadrágot, csak adjam oda a pénzem. Nem hittem neki, de odaadtam, persze ő eltűnt vele.
Egy 13 éves lány, még ha azt mondja, akarta is, akkor sem hozhat ilyen döntést egy 43 éves férfi kérésére. Itt azonban nem ez volt a helyzet. A lány a bírósági jegyzőkönyvek szerint ellenállt, és nemet mondott. A híres rendező azonban nem hitte el, hogy neki bárki képes nemet mondani és végigcsinálta tervét. Az egészet megrendezte, mint valami ócska filmben. Odament a lány anyjához, bemutatkozott, és szerződéssel kecsegtette a családot. A lányt először csak a környékre vitte fotózni, legközelebb Jack Nicholson házát ajánlotta helyszínnek, az anya megnyugtatására egy barátnőjét is elhívták a fotózásra, de a rendező fél órával előbb érkezett, és a fényekre hivatkozva elvitte a lányt a barátnője nélkül. Az anyja közben úgy tudta, együtt mennek. A többi „simán” ment.
Amikor meg akarjuk válaszolni a Polanski-kérdést, csak azt kell eldöntenünk, mi a fontosabb: egy 13 éves lány lelke, vagy Polanski tehetsége. Aki erre a kérdésre úgy válaszol, hogy Polanski tehetsége, annak csak annyit ajánlok, majd ha 13 éves lesz a lánya, akkor gondolja újra a választ.
Az USA-ban egyszerű kérdésekre igyekeznek egyszerű válaszokat adni, a törvény előtti egyenlőség mindennél fontosabb, mert ha ezen csorba esik, az egész liberális demokráciának vége. Ezért akarják már több mint 30 éve letartóztatni és bíróság elé állítani Polanskit, és azért szeretik ott a liberális demokráciát, mert képes betartatni a törvényeket, sőt még az erkölcsi alapelveket is, és ezért került nálunk válságba, mert mi erre nem vagyunk képesek. Azt hiszem, kevesen gondolják úgy, hogy Magyarországon Polanskit elítélnék. Mert mi nem hiszünk a törvényekben, és az erkölcsben sem.

Az iskolai lopástól a brutális gyilkosságig

admin 6 hozzászólás

Mennyiben tehető felelőssé a közoktatás az elszaporodó bűnözésért? Felelős-e az iskola azért, hogy egyre többen eleve szubjektíven, egyéni ízléshez és értelmezéshez mérten tágítják a Büntető törvénykönyv paragrafusait?

Közhely, de le kell szögezni, hogy az iskola sok gyerek esetében szinte az egyetlen olyan hely, ahol a viselkedés általánosabb szabályait megtanulhatja. Kutatások garmada beszél olyan brutálisan elszegényedett, generációk óta munkanélküli családokról, ahol a szülők a segélyek megszerzésén túl társadalmon kívülre helyezték magukat.

Ezért fontos a cikk elején feltett kérdés. Amennyire egyszerűnek tűnik rá a válasz, annyira sokrétű is. Komoly szociológiai felmérésekre van szükség, melyek egy része elkészült már, „csak” össze kellene rendezni őket a megfelelő szempontok szerint, más részük még hiányzik. Hasznosítani kellene őket a közoktatással, pedagógusképzéssel, mind a bűnmegelőzéssel foglalkozó szakembereknek, és ezek alapján újra kell(ene) gondolniuk a jelenleg elfogadott oktatásfilozófiát. A különböző szervek és intézmények közti együttműködésre jó példának tűnik A fiatalok biztonsága – a jövőnk zálogacímmel indított bűnmegelőzési szeminárium, mely a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztálya és a Szegedi Tudományegyetem az idei félévben indult közös projektje.

Mik a problémák?

Ha a jelenlegi közoktatási irányvonalakat eminensen követő iskola egyre inkább a tolerancia, az elfogadás irányába tart, s nem alakítja ki a büntetés-jutalmazás reflexeit, akkor az iskolai oktatás nem erősíti a társadalom törvényi módon szabályozott és íratlan szabályokon alapuló működését. A társadalom ugyanis nem toleráns azokkal szemben, akiknek viselkedése megzavarja, megnehezíti a normális együttélést (pl. egy társasház lakóközössége, egy utca vagy kistelepülés lakóinak közössége stb.). Még kevésbé akkor, ha ellehetetleníti. Ide értve azt is, ha ez a viselkedés adott közösség tagjai számára bármilyen módon és mértékben csökkenti a szubjektív biztonságérzetet, ennek minden lehetséges következményével együtt.

Ha az iskola ennyire társadalomidegen, akkor a falain kívül, vagy az iskola elvégzése után nagyon nehéz a munkán alapuló, békés egymás mellett élés normáit a rossz mintákhoz szokott egyénnel elfogadtatni.

Sajnos ki kell mondani, hogy az oktatáspolitika elmúlt évtizedének iránya felelőssé tehető azért, ha valaki eleve szubjektíven, egyéni ízléséhez és értelmezéséhez mérten tágítja a Büntető törvénykönyv paragrafusait. Ha valakinek az iskola házirendje csak egy időnként akadékoskodó, fáradt arcú felnőtt pattogását jelenti, s a büntetés vagy röhejesen komolytalan, vagy fizikai erőszakkal megtorolható (ld. a tanárnőjét bordán rúgó szécsényi diák vagy a Mátyás téri verekedésben végződő hógolyózás vagy a VIII. kerületi megvert fizikatanár esetét stb.), akkor számára mekkora komolysággal fog bírni egy Btk. vagy egy általános együttélési-erkölcsi norma?

Vegyünk egy példát

Ha valaki szabadon és iskolai büntetés nélkül elveheti padtársa táskájából annak parizeres szendvicsét, akkor később sem lesz különösebb averziója a szomszéd terményeinek éjjeli eltakarítása ellen – mind a kettő lehet ún. „megélhetési bűnözés”. Ha pedig értetlenkedő padtársát egy kicsit meg is kell bokszolnia, hogy az a hülye felfogja: az ő korgó gyomrának nagyobb szüksége van arra a szendvicsre (és ezt különösebb büntetés nélkül meg is teheti), akkor más helyzetben sem jelent neki gondot baseballütővel tarkón küldeni az üres veteményesbe érkező háztáji termelőt. Súlyát veszti már egészen korán, s már egészen apró „diákcsínyek” szintjén a bűn és jogos büntetés rendszere.

Ha pedig egy ilyen diák rendszeresen az apja vagy a családja segítségét kéri bizonyos problémás ügyei megoldásához, akkor az ő mintájuk épül be a személyiségébe, s a megfelelő pillanatban minden különösebb teketória nélkül alkalmazza is majd azt. A „nagyok” példáján felbuzdulva, őket utánozva egy gyerek bármelyik nap megkéselheti az őt fegyelmezni próbáló pedagógust. Ezekre az esetekre persze azonnal és nagy lelkesedéssel rákap a média, különösebb eredmény nélküli botrányt kavar, amíg máshogy nem tudja rendezni a hangsúlyokat (cigányozás, rasszizmus, toleranciahiány stb.). Ha ez így folytatódik, akkor nem kell már sokat várni az első iskolai leszámolásig. S egy ilyen esetben ki lesz a felelős? Hiszen a rendszer megfelelő szintjén, képességei és legjobb tudása szerint mindenki csak tette a dolgát, végrehajtotta az utasítást.

Operett valódi áldozatokkal – 2006. október 23.

admin 1 Comment
Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként nem az elhivatottságával vonul be a történelembe, sőt, még csak nem is nagy reformerként, bármennyire is szerette volna. Pedig hozott újat a magyar parlamentáris politikába, igaz, ezek az eszközök a diktatúrákban is ismertek voltak.

Gyurcsány szó szerint „csinálta” a politikát. Nem az eseményeket próbálta a maga javára fordítani, nem az élet adta problémákat megoldani, hanem eseményeket alkotott, és megoldotta az így keletkezett gondokat. Ebben áll az újítás lényege. Lényegében ezt tudtuk meg 2006-ban Gyurcsány politikai hitvallásáról. Az őszödi beszéd, és egyes intellektuális gőgről árulkodó, hivalkodó vallomásai mindenkit meggyőzhetnek erről. Ide tartozik, ahogy „megcsinálta” a 23 millió román munkavállaló sztorit és az akasztós beszédet.

A machiavellista operettkirály

Hazánkra nézve az őszödi beszédből kivilágló operettkormányzás a legsajnálatosabb. Az „úgy kellett csinálni, mintha kormányoznánk” mondat. Áltevékenységet, álrefomokat, a száz lépés politikáját takarták. Azt mondanám, talán még az árvizet is megrendezte volna, ha lenne rá lehetősége, mindenesetre jókor jött, úgy lehetett „csinálni”, mintha kormányoznának. Gyurcsány imádja a machiavellista intellektuális játékokat, élvezi, hogy van ereje, és képes nagy ívű előadásokat rendezni, melyekben mindenkit hülyének néz. Élvezi a cinizmust, látni az ellenfeleit, amint küzdenek az igazsággal, és még sem tudnak győzni a játszmái ellen. Gyurcsány világában az igazság látszata többet ér, mint maga az igazság. Tudja, hogy a média világában egy állítás kioltható egy azzal ellentétes állítással, mivel a közvélemény információ hiányában soha nem tudja eldönteni, melyik állítás igaz, ezért előítéletei alapján, politikai alapon dönt. Valószínűleg ez a „játék” élteti, ezért tartja magát a legnagyobbnak. Az MSZP egyik platformja ezt így jellemzi „felülről vezérelt, szűk, marketing-hatékony csapat”.

Az ördögi színjáték bemutatója: október 23.

Október 23-a volt eddigi életpályájának legnagyobb bemutatója. Kétségtelenül akkor kell nagyot dobni, amikor nagy a baj. Akkor pedig nagy volt a baj. Elvesztette az önkormányzati választást, már látszott, hogy nem akarnak belőle elnököt „csinálni”, középtávon pedig még miniszterelnöknek sem kell a szocialistáknak. Mao is akkor csinálta a kulturális forradalmat, amikor nagy volt a baj, Sztálin is bűnbakot keresett olyan híres akcióiban, mint az orvosper. Hitler is felgyújtotta a Reichstagot.

A szocialisták és az SZDSZ kommunikációs fő csapásiránya már nagyon régen egy egyszerű ellentétre épül.

Az egyik oldal: radikális, populista, békétlen, maradi, reformellenes, a múlt, a nem. A másik: szakértő, megfontolt, nyugodt, reformpárti, békepárti, a jövő, az igen. Orbán tökéletes alanynak bizonyult, hogy eljátszassák vele a főszerepet. Mikor Gyurcsány boszorkánykonyhájában megszületett október 23. ötlete, akkor két legyet akartak ütni egy csapásra. A kutatások azt mutatták, hogy az emberek rendet és békét akarnak. Ezért az olyan üzenetek, mint „csőcselék, nem hagynak bennünket dolgozni, mindent tönkretesznek, ezeknek semmi sem drága, ha a hatalomról van szó, nem tudunk fejlődni, ha velük kell foglalkozni” gondolatkörre építve jogalapot akart szerezni a későbbi, még keményebb fellépéshez. Másrészt megfélemlíteni mindenkit, hogy amikor tavasszal az igazi tüntetések lesznek, ne menjenek ki annyian, és persze csökkenteni Orbán mozgásterét, elvenni tőle az utcát.

Ravasz politikai okoskodás, de vannak hibái. A leggyengébb láncszem maga Gyurcsány. Ő már a „vízenjárási fázisban” van, és ez megkérdőjelezi minden marketingakcióját. A „vízenjárási fázist” az Antall Józsefre alkalmazott viccből eredeztetem. Mikor Antall a Bem térről a vízen átsétálva megy át a Parlamentbe. Az őt bámulók erre azt mondják: Nézd má’, ez úszni se tud. A politikus hitelvesztésének van egy pillanata, amikor már bármit tesz, a tömegek negatívan értelmezik. Ilyenkor a marketingakciók már nem érik el céljukat, sőt, akár visszafelé is elsülhetnek. Ez az első ok, a második, hogy október 23. behoz a közéletbe irracionális tényezőket, ezért kiszámíthatatlanná válik a helyzet. Ez a félelem és az igazságtalanság miatt érzett düh. Akik részt vettek az aznapi eseményeken, azok saját szemükkel láthatták, saját bőrükön érezhették a súlyos igazságtalanságot. Másrészt Gyurcsány ezzel aktívan bevonta a nem orbánista középrétegeket is a játszmába, akik eddig jobbára csak szemlélték az eseményeket, nem lévén kihez csatlakozni. Itt azonban közös platformra kerültek a Fidesszel.

Harmadrészt, azoknak az időknek a kiszivárogtatásai után nehéz volt abban bízni, hogy valakinek nem jár el a szája, hogy nem lesz olyan rendőr, akiben megszólal a lelkiismeret vagy a jobboldaliság és nem tálal ki. Nem mondja el az aznapi terveket és az utasításokat. Ez reális lehetőség volt, de nem történt meg.

Amikor Gyurcsány aznap és másnap végtelen cinizmussal megszólalt a televízióban, azt mondva: elvették az ünnepet, a békés emlékezést, a szabad sétálgatást, a hatalomért semmi sem drága egyeseknek, mindenki zsebében kinyílt a szimbolikus bicska. Ezt ugyanis a megemlékezések résztvevői szerették volna az ő képébe vágni.

Az elrabolt ünnep, amitől félt Gyurcsány Ferenc

Elvették tőlünk az ünneplést. Ez a legigazabb állítás október 23-ával kapcsolatban. Magyarország nagy napja lehetett volna október 23., sajnos a kormány szégyene lett. Reggel még Gyurcsány Ferenc 56 ország magas rangú képviselőjének fényében sütkérezett, de a tévénézőknek már feltűnhetett, hogy a térről hiányzik valami: a nép, az ünneplő tömeg. A hírek egymás után érkeztek, és kezdett érhetővé válni, miért remegett ilyen feltűnően és idegesen Gyurcsány keze a megemlékezések ideje alatt. Előbb kiderült, éjjel kétes eszközökkel felszámolták a Kossuth téri, sokak számára nem tetsző, de alkotmányosnak nevezhető tüntetést. Majd, ami ekkor érthetetlennek tűnt: kiderült, az ünneplőket nem engedik be a Kossuth térre. Sőt, a rendőrkordon túloldaláról is elzavarják őket, és már ekkor erőszakot alkalmaznak. A provokáció már itt elkezdődött.

Mitől félt Gyurcsány Ferenc? Az adófizetők pénzén, több milliárdért rendezett ünnepségsorozatra az adófizetőket nem engedik be? Minden elkobozható lenne, ami veszélyes lehet, kivéve a szavak. Ezek azonban nem jelentenek olyan veszélyt, ami miatt korlátozni lehet az emberek szabad mozgását egy demokráciában. Jogosan tehetjük fel a kérdést: most nem engedik be az embereket, jövőre már kötelező lesz tapsolni? Óriási területeken csak kommunista országokban korlátozzák a szabad mozgást. Szabad országokban a rendőrség megoldja a biztonságos, szabad mozgást, még terrorfenyegetés esetén is.

Gyurcsány őszödi beszédében azt mondta, tüntetnek majd a Parlamentnél, de megunják és hazamennek. Hát nem unták meg, Gyurcsány unta meg.

Hogy járt volna Gyurcsány lánya

Sajtójelentésekből az is kiolvasható volt, hogy az ünneplő tömeg tehetetlenül állt, nem tudta, mit csináljon olyan esetben, amikor nem lehet a nemzeti ünnepség színhelyét megközelíteni. A céltalan tömeg a Corvin köz irányába ment. Majd, bízva abban, hogy mivel a külföldi delegációk már nincsenek a téren, oda be lehet jutni, újra a Kossuth tér felé vonult. Itt teljesen érthetetlen okokból még mindig nem engedték be az embereket. A MI pénzünkből rendezett ünnepségre MINKET nem engedtek be. Itt aztán elszabadultak az indulatok, ahogy ez előre kalkulálható volt. Tehát, ha valaki eltervezi a nap forgatókönyvét, biztosan számolhat azzal, hogy előbb utóbb a rendőrsorfalnál lesz valami atrocitás. Így csak megfelelő mennyiségű sorfal kell, és agresszív rendőri fellépés.

Gyurcsány Ferenc családjának újabb tagját hozta be a politikába: a lányát. Azt mondta, a lánya nem tudott a nemzet ünnepén nyugodtan ünnepelni és sétálni a városban. Ebben teljesen igaza van. Mi várt egy jóhiszemű diáklányra ezen a napon? Reggel nem tudott bemenni a Kossuth térre, mert a rendőrség nem engedte. Ebéd után újra visszatérve, szintén nem tudott ide bejutni. Azonban az ünneplésének elrablásánál rosszabbul is járhatott volna. Délután 4 órakor a Nyugatinál rendőrsorfal állta el a Bajcsy Zsilinszky utat. Előttük nem voltak tüntetők, csak fagyit nyalogató, babakocsit tologató bámészkodók, akik kíváncsiak voltak, mit csinál ez a sok rendőr ott. A rendőrök néhány perc után ennek ellenére szétoszlatták a „tüntetőket”. Amennyiben Gyurcsány lánya naivan odasétál a rendőrökhöz és megpróbálja megtudakolni, hogy merre lehetne tovább menni, vagy eljutni a Parlamenthez, akkor könnygázt kap az arcába, és gumibotot a hátára. Ki vette el az ünnepet? – kérdezhette volna magától a kórházi ágyon.

A rendőrök ugyanis semmilyen módon nem kommunikáltak aznap az emberekkel, legyenek azok fiúk, lányok, papok, tanárok. Azonnal fújtak és ütöttek. Nem tudunk másra gondolni, csak arra, hogy az események elfajulását szerették volna elősegíteni ezzel. Hiszen fehér zászlóval közeledő, 70 év körüli emberektől nem lehetett félnivalójuk.

A nagy logisztikai húzás

Miután a tömeget túl gyorsan végigkergették a Deák térig, a rendőrök megálltak. Túl korán volt még, 4 óra, a Fidesz megemlékezésének csak 6 körül lett vége. Még 2 órán át „csatázni” kellett.

Fontos kiemelni, hogy a kormány által rendezett megemlékezések egyik színhelye a Deák tér. Amennyiben valaki ezen a napon ünnepelni, megemlékezni, sétálni akart a családjával, ide jött. A rendőrség, ahelyett, hogy megakadályozta volna, hogy az a 100 fiatal ide hátráljon, ide vonta össze erőit. Délután 4 és 6 óra között lövöldözgettek és kardlapozgattak. Miközben egy helikopter körözött a Fidesz rendezvény fölött, felmérve a tömeget. Valószínűleg innen osztogatták a parancsokat. Hangsúlyozni kell, hogy a városban máshol nem lehetett ünnepi beszédeket hallgatni este 4 és 6 között, csak az Astorián, ezért az is ide sodródott, aki nem Orbán kedvéért jött. A Fidesz rendezvénye kb. 6 órakor ért véget, ezt követően kb. 2 perc múlva megindult a roham. Az addig csak lassan haladó rendőrök lovasrohammal a 100 tüntetőt belekergették a több tízezres tömegbe, és azonnal lőni kezdtek. A Deák tér felől érkezettek arra is szerettek volna haza menni, de a hazainduló tömeg nem tudott előre jutni a rendőrrohamtól. A rendőrök Gergényi szerint harci helyzetben voltak, de ami nekik harci helyzet volt, az a tömegnek csak értetlen ácsorgás. Senki sem értette, miért kellett az érvényes területfoglalási engedéllyel rendelkező eseményről feloszló tömegbe lőni. Illetve mindenki értette, azért, hogy provokálják azt. A tömeg azonban nem tett semmit, ha lőttek hátrébb ment. Nem véletlen, hogy egyetlen kirakat sem tört be, és igazából semmiben nem esett kár, csak a rendőri „intézkedések” hatására. Jól látható volt, hogy a rendőrség nagyon lassan halad, a látványos médiashow-t ugyanis sokáig el akarták húzni, hogy csak hajnalra legyen rend. A Bajcsy Zsilinszky úton (kb.1,5 km) még kb. 1 óra alatt kergették végig a tömeget, a fele akkora távolságon (kb. 800 méter) a Deák térnél már 2 óra volt. A lovasrohammal pedig 2 perc alatt 3-400 métert haladtak. Az Astoriánál lévő 300 méter újra 3 óra. A hídnál lévő néhány száz érdeklődő egyetemista és 10-20, az első sorokban felálló bátrabb ácsorgót már 4-5 óra alatt „kergették” szét. Ellenállást nem tanúsítottak, a barikádot is azért építették, mert sokáig hagyták egyhelyben ácsorogni őket.

Az összeesküvéselmélet

A tank elkötése kapcsán elindult a „Jól szervezett tüntetők” elmélete. Itt óriási sületlenségek hangzottak el, azonban még senki nem cáfolta őket igazán. Az már kiderült, hogy nem kell akkumulátor az elindításhoz, de az elmélet még tartja magát. Kérdezem én – milyen jól szervezett társaság az, aki nem visz üzemanyagot? Ráadásul ott is lehetett volna szerezni, ha igazán kellett volna. A rendőrséggel szemben állók a szervezettség minimumát sem mutatták. Amennyiben az Astoriánál nem vállnak szét, a rendőröknek nehezebb dolga lett volna, de ha igazán szervezetten megindul tízezer ember, akkor a rendőrök csak fegyverhasználattal vagy talán úgy sem tudják megállítani őket. Nem a rendőrség ilyen okos, a tömeg nem akart semmit, csak nyugodtan ünnepelni, és egy kicsit szidni Gyurcsányt. Sajnos ezt nem tudták elviselni.

Miért voltak ilyen brutálisak a rendőrök?

A rendőrségi eligazításon valószínűleg elmondhatták a felettesek, hogy nem kell félni az erőszaktól, mert mivel mindenki felismerhetetlen, nem kell tartani a felelősségre vonástól. Tudjuk a világ leghíresebb szociálpszichológiai kutatásaiból, ha a felelősséget átvesszük az emberektől, akkor azok ölni is képesek. Ez történt október 23-án. Az arctalan rendőrök minden felelősségtől megszabadulva kiengedhették a mindannyiunkban ott rejtőző agressziót. Ezért lehetnek olyan esetek, mint a Váci utcai, amikor egy ott álló fiatalt össze-vissza vertek, majd, mintha mi sem történt volna, tovább indultak, a szerencsétlent a földön hagyva. A rendőrök az emberiességnek, az együttérzésnek, a sajnálatnak a morzsáit sem mutatták. Nem úgy viselkedtek, mint jelszavuk indokolná. Mindez a maszk és az eligazítás miatt volt.

A rendőrök úgy fogták fel, mint vadászatot: a kacsa nem lő vissza. Igazat kell adnunk azoknak az állításoknak, hogy ilyen brutalitást demokratikus országban politikai megrendelésre lehet csak elképzelni. Amennyiben nincs megrendelés, olyan kemény büntetésre számíthattak volna, ami nem éri meg a kockázatot. Az, hogy utólagosan a kormány nem próbálja meg legalább a nyilvánvaló erőszakot és törvénytelenséget törvény elé vinni, és egyértelműen politikai ügyet kreál az esetből, önmagában bizonyítja az ügy politikai hátterét. Miért védenének nyilvánvaló törvénytelenségeket másként? A büntetések némi megnyugvást jelentenének az igazságérzetükben megbántottaknak.

Hajtóvadászat volt, a rendőrség harcolni akart, és keresett magának ellenfelet. Ha nincs sorfal, nincs mit dobálni. Ha van sorfal, akkor vele szemben lesznek emberek is. Ezt a szabályt követte a rendőrség. Nemzeti ünnepen nagyobb szabadság kell az embereken, hogy szabadon sétálhassanak, mondta a berlini rendőrség szóvivője. A budapesti tüntetők agresszív fellépéséről, arról, hogy tankkal vonultak a rendőrsorfal irányába, a szóvivő úgy vélekedett: „Nem biztos, hogy szükségszerű volt a rendőrsorfal.”

Olyan operett volt ez, amiben mi magunk voltunk a statiszták, és még csak fizetést sem kaptunk érte.

Az utólagos rendőrségi cinizmusról, a 3000 leesett rendőrjelvény és a vipera-kérdés tovább fokozta az erkölcsi válságot az országban. A törvényes rend őrei cinikusan értelmezték a törvényt, mint holmi bűnözők. Hogyan várhatnak el jogkövető magatartást civilektől ilyen cinizmus után? Sajnos az egész helyzet csak további radikalizálódást indított el a társadalomban. Ez az ügy nem egy korrupciós botrány volt, amit az emberek rövid idő alatt elfelejtenek, ebben a kérdésben addig nem lesz megnyugvás, amíg nem bűnhődik meg érte valaki, amíg az igazság ki nem derül.

Putri áthelyezési program

admin 2 hozzászólás

Hír:
Ötvenmillió forintot nyert a Somogy megyei Zákány a szociális tárca
pályázatán arra, hogy felszámolja a község romatelepét . A tervek szerint öt
házat vennének a faluban, ide költöztetnék a zákányi telepen élő négy roma
családot.
Forrás: nol.hu
Sokaknak erről az jut eszébe, hogy miért adnak vajon ingyen lakást romáknak, ha a lakosság többségének nem adnak. Jogos kérdés, én mégis azt mondom, nem az ingyen lakással van a gond, mert ennél sokkal többet érne a cigányság felemelése, mint néhány ezer ingyen lakás.
A gond, hogy ezzel nem segítünk semmit. A környezet persze visszahat az emberre, és ha jobb házban lakik biztosan kicsit normálisabban viselkedik. Az elmúlt 30-40 évben azonban láthattuk ezekkel az akciókkal egy picit sem tudtunk közelebb jutni a célhoz. Lakótelepi és egyéb lakásokba költöztetett cigányság nem integrálódott, nem kezdett el dolgozni, kultúráját nem változtatta. A felszedett és eltüzelt padló, a kiszedett és eltüzelt ablakkeret, a szoba közepén megsütött kisrágcsálók mindennaposak voltak gyerekkoromban az ilyen próbálkozások nyomán.
A putri sor nem véletlenül alakul ki. Ez természetes folyamat, mindenkinek vannak preferenciái és diszpreferenciái lakókörnyezetével kapcsolatban. Mindenki a saját kulturális környezetében érzi magát a legjobban, ezért azt szeretné, ha szomszédai ilyenek lennének. Ez igaz a cigányságra és a magyarságra is. Azért kerül a falu szélére a cigánysor, mert ott voltak a legolcsóbb házak és így zavarta a két eltérő kultúra egymást a legkevésbé. (Emlékeztetnék Schelling sakktáblájára)
A putrik felszámolása csak újabb putrik keletkezéséhez nyitja meg az utat a többi tényező változatlanul hagyása mellett. Nem putri felszámolás, csak áthelyezés. Vagyis, ha nem változtatjuk meg munka és higiéniai kultúrájukat, erkölcseiket nem tettünk semmit, csak adtunk néhány évet, amíg az új ház leromlik egy putri szintjére. Nem tettünk mást, mint a putrikat behelyeztük a falu belsejébe, pedig azok a falu szélére valók.
Ezzel elértéktelenítettük a falu belsejét, néhány évtized múlva a környező házakban nem lakik senki vagy ott is csak romák és a falu addig megszokott élete felbomlik és romlásnak indul. A romák szomszédjainak házai elértéktelenednek, így nem csakhogy ingyen adtunk házat a romáknak, de mástól elvettük a saját háza és élete értékét. Mit tesznek ezek a családok? Elköltöznek még most azonnal vagy elhiszik azt az álszent képmutatást, hogy ettől megváltozik a beköltözött romák életvitele? Tudjuk nem fog, mert nincs rá egyetlen pozitív példa. Ez csak arra jó, hogy bizonyos emberek és hivatalok lelkiismeretét megnyugtassa, hogy ők megtették, amit lehet, de nem visz egy lépéssel sem közelebb a megoldáshoz, csak tönkretett egy újabb falu életét.
Legtöbben békés és valódi megoldásokat szeretnénk, de ezek a lépések az ellenkező irányba visznek, feszültséget szítanak és rontják a helyzetet. Akik ezt teszik, mielőtt folytatják a programot, meg kéne vizsgálják az eddigi eredményeket és ha látszik, hogy megéri ezt csinálni, akkor folytassák, ellenkező esetben hagyják abba és fordítsák másra a pénz. Nem mernek ilyen vizsgálatokat végezni, mert tudják, az eredmények kiábrándítóak lennének, úgy mint az integrált oktatás esetében. Ezért inkább behunyt szemmel csinálják tovább.

Simor az antiglobalista

admin 10 hozzászólás

Már többször megfogadtam, hogy Simort nem kutyázom, mivel megvan neki a maga baja. Ott van például az a sok pénz, az amerikai és japán jegybankelnökök fizetéseinek összege, amit kap. Az mindjárt egy csomó gonddal jár. Egyrészt nehéz lehet elkölteni, másrészt állandóan a fejéhez vágják. Aztán ott van az offshore-on tartott 1 milliárdja, amiért szintén állandóan zaklatják. Aztán az alapkamat, amit mindenki, mindig szeretne alacsonyabban, mint ahol épp van, a befektetők meg magasabban. Ezért, nem szép dolog tőlem, hogy megint a számra veszem. De nem tehetek mást.
Ha 1933-ban azt mondták volna a politikusoknak és közgazdászoknak, hogy olyan válság nem lesz 80 évig, mindenki ujjongott volna. Ma, amikor megtörténik, mindenki sír. A közgazdászok azt hitték tévedhetetlenek és ők irányítják a folyamatokat, azt hitték hatalmuk van a világ felett és iszonyatosan nyomasztja őket, hogy ez semmivé foszlott. Krugman, a tavalyi Nobel díjas írt erről a New York Timesben. A gazdaságnál már csak a közgazdaságtan van nagyobb válságban. No, persze ez nem vigasztalja a munka nélkül maradtakat és a vagyonukat elvesztetteket. A tanulság, hogy a múlt tapasztalatival nem lehet a jövőt szabályozni. Mégis Simor és barátai elkövetik a nagy hibát újra. A múlt problémáit igyekeznek a jövőben szabályozni.
Annak esélye, hogy újra ugyanúgy tör ki egy válság, mármint, hogy Amerikában újra pénzt adnak azoknak, akik nem tudják tömegesen visszafizetni nulla. Arról nem is beszélve, hogy most éppen senkinek nem adnak pénzt a bankok sehol a világon. A gondunk ma éppen az, hogy az sem kap pénzt, aki vissza tudná fizetni. Szóval éppen ezért ezt szabályozni nem érdemes, sőt épp az ellenkezőjét szeretnék mindenhol. Azon dolgoznak minden eszközzel, ingyen pénzzel, pénzkínálat bővítéssel, hogy a bankok végre adjanak hitelt. Ez már önmagában is elég gond. Aztán itt van a lakosság eladósodottságáról keringett legendák. Nálunk a lakosság eladósodottsága a rendelkezésre álló DGP-hez viszonyítva 56%, ez Nyugat-Európában több helyen 100%  felett van. Talán nem véletlenül. Ez mégsem okozott súlyos gondokat náluk.
Értem én, hogy jobb lenne, ha nem szorulnánk rá a külföld finanszírozására, és a lakosság nem lenne ennyire kitéve az árfolyamkockázatnak, de ennek ilyen típusú korlátozása nem lehetséges, mert olyan súlyos következményei lesznek, amit nem képes az ország kiheverni.
A válság tanulsága hogy a közgazdászoknak nem szabad önhittnek lenniük, amit tankönyveikben olvastak, hogy képesek szabályozni a gazdaságot, csak annyira igaz, mint, hogy a pszichológusok képesek a szerelmet kontrollálni. Csak befolyásolni tudják, de fogalmuk sincs mi lesz a következmény. Az élet rendje, hogy az emberek a múlt tapasztalataiból próbálnak a jövőre következtetni. A közgazdászok most tanulják a leckét, hogy ez csak nagyon korlátozottan lehetséges. A múlt problémáit nem érdemes a jövőben szabályozni, mert a gazdaság kreatívabb, mint a közgazdászok, mindig újat talál ki és nem is szeret kétszer ugyanabba a folyóba lépni.
Amit Simorék csinálnak a legtipikusabban eső után köpönyeg, de egy sátorban ülnek a hitel Szahara közepén, ahol semmi esély, hogy a hiteleső újra esni kezdjen. Azt is látniuk kéne, hogy amikor a múlt problémáit szabályozzák, akkor a jövő gondjait alapozzák meg. Amikor lesz hitelkínálat, a bankok megtalálják majd a joghézagot, arra, hogy külföldi leányaikon keresztül folyósítsák az itthon nem engedélyezett hiteleket.
Ha nem lesz hitel, akkor pedig a nagyobb értékű termékek piaca megreked a mai alacsony szinten, a legsúlyosabban azonban a lakáspiacot érinti majd. Az árak a mai szinten stagnálhatnak, sőt még esésre is számítani lehet, mert ha nincs csak 6 millió hitel a többségnél, akkor nem tud senki 12 milliónál drágább lakást venni, ami ma tipikusan olcsó panel. Az új építésű lakások piaca meghal, mert a létrehozási érték magasabb lesz, mint a hitellel elérhető legnagyobb összeg.
A képet még színezi a magyar adóelkerülési gyakorlat. Az, hogy jellemzően az emberek kisebb részének annyi a jövedelme, amennyit az APEH felé bevall és itt nem feltétlenül csak a fekete jövedelmekre gondolok. Itt van például az EVA. Hiába van valaki minimálbérre bejelentve, ha van évi 25 milliója EVA-ból és valójában gazdag ember. És ott vannak még a fekete jövedelmek, szóval ez a rendszer nem működne nálunk, sőt nagyon kontra produktív lenne. A magyar rendszerre csak egy nagyon komoly pozitív és negatív adóslista lenne működőképes. Úgyis szeretjük a bürokráciát és kevesen is vagyunk, ezért elég könnyű ilyet csinálni, csak az ombudsmant kéne valakinek lefognia.
Lehet ennek a javaslatnak azért egy nagyon komoly pozitív következménye. Az emberek a saját bőrükön tapasztalhatják, hogy mit is kell piac, kapitalizmus és globalizáció ellenességen érteni, mire kell gondoljanak, amikor ezeket a maszlagokat hallják politikusoktól. Az első piackorlátozás azt jelenti nekik, hogy nem vehetnek fel annyi hitelt, hogy megvegyék azt az autót vagy lakást, amire vágytak, és amit megengedhetőnek gondolnak maguknak. Amikor a Pécsi Vízművet foglalja el az antiglobalizációs hevület, még mindenki tapsikol, de mikor nem vehet fel hitelt, akkor az nem esik nekik jól. Pedig ezek csak ugyanannak az éremnek a különböző oldalai. Reméljük, Simor akciója egy kicsit észhez téríti a lakosságot és átgondolják, vajon tényleg a multi, globalizáció és piacellenes ideológiák-e a valódi megoldások. A devizahitel korlátozás a nagyon lájtos kezdet, ha ezen az úton végig megyünk ennél cifrább dolgokra kell felkészülni. Ma persze úgy gondoljuk, az ilyen ideológiákon a gyarmatosító multik veszítenek a legtöbbet, de a végén kiderül, ők észre sem veszik, a mi életünk pedig alapjaiban változik meg és valahogy megint mi veszítünk többet.
A vicces az egészben csak az, hogy az ötlet nem a Jobbiktól jött, habár gondolom támogatja, hanem a szabad piac legelkötelezettebb hívétől a jegybankelnöktől. Mindenesetre így is rossz ötlet. 

A korrupció visszaszorítása nemzeti sorskérdés

admin 2 hozzászólás
2000-ben Ross A. Hammond egy szellemes számítógépes modellt állított fel, minként változik egy korrupt társadalom becsületessé. A modellben kétféle ember volt. A korrupt, és a mindig becsületes. A személyek véletlenszerűen „találkoztak”, ha az egyik korrupciót ajánlott, és a másik azt elfogadta, mindketten jutalmat kaptak, ha a másik nem fogadta el, az ajánlattevő „börtönbe ment”. A becsületesek mindig elutasították az ajánlatot, a becstelenek elfogadták. Az elején nagyon hosszú ideig a korruptak gazdagodtak, és virágzott az üzlet. Számuk lassan csökkent, mert kevés volt a becsületes, kevesen „mentek börtönbe”. A változás gyorsan jött. Amikor a korrupt-becsületes arány átlépett egy szintet, és megnőtt az esély, hogy becsületessel találkozik egy korrupt, hirtelen egyre több becstelen döntött úgy, hogy nem ajánl korrupciót, így hiába volt a becstelenek aránya magas a társadalomban, a korrupció eltűnt. A számítógépes társadalom néhány másodperc alatt korrupció mentessé vált.

Ahhoz, hogy ez a modell működjön néhány feltételt teljesíteni kell.

  • Kellenek becsületes emberek.

  • Következetes cselekvés. Minden korrupciós ügyben, amivel becsületesek találkoznak, feljelentést kell tenni.

  • Gyors, határozott ítélet, hogy a feljelentésnek legyen értelme.

  • A lebukás veszélyének és a büntetésnek elég nagynak kell lenni, hogy a becstelenek ne merjenek ajánlatot tenni.

Hazánk a modell egyetlen kritériumát sem teljesíti. Illetve az elsőt részben, vannak becsületes emberek, (akik akkor sem élnek, a nem teljesen törvényes előnyszerzéssel, ha lebukás veszélye gyakorlatilag nulla), de meglehetősen kevesen, és ők sem teljesítik a második feltételt, vagyis nem jelentik fel az ajánlattevőket, ezért a modell szempontjából gyakorlatilag nem léteznek.  

Még ha a nemzetközi korrupciós rangsor nem is mutat végzetesen rossz képet, mi, akik itt élünk, tudjuk, hogy az egész társadalmat átszövő korrupció és ügyeskedés visszaszorítása nélkül nem tudunk versenyképes közösséget építeni. Ha tetszik, ha nem, ez egyik nemzeti sorskérdésünk.

Korrupciós piramis

Szeretjük magunkat azzal áltatni, hogy csak a politikusok korruptak, de finn értelemben Magyarországon többé-kevésbé mindenki korrupt. A többségünk visszaél hatalmával, legyen az bármilyen kicsi, hogy magának, családjának, barátainak előnyt biztosítson. Van egy korrupciós piramis, aminek tetején vannak, akik százmilliókat visznek haza, ezek jellemzően politikusok, önkormányzati emberek vagy hozzájuk közel állók. Utánuk jönnek a nagyvállalatok magasabb beosztású emberei és így tovább, egészen le a parkolóőrig. Mindenki jogosnak érzi azt a kis lopást, mert így tanultuk a szocializmusból, másrészt feljogosítva érezzük magunkat, mert a piramison fölöttünk lévők nálunk többet lopnak és nem is büntetik meg őket. Éppen ezért, a korrupció felszámolását fölülről kell kezdeni, mert ez automatikusan csökkenti azt, a piramis alsóbb rétegeiben is. De mit kéne tenni?

A modell szerint növelni a lebukás veszélyét, de ma az üzleti életben szinte bárki bárkinek tisztességtelen ajánlatot tehet, elhanyagolható a veszélye, hogy az illető feljelentse, vagy kizáródjon a „jobb körökből”. A másik oldal is elfogadja a korrupciót, mert nincs valós veszélye, hogy aki korrumpálni akar, az feljelent. Ma a politikai korrupció a legkisebb lebukással járó bűncselekmény. Egy rendes betörőt 30-40%-os eséllyel elkapnak, míg a lebukott politikus, ritka mint a fehér holló.

A politikai rendszer a korrupción alapul

Mivel a lebukás veszélye ilyen kicsi, szinte természetesnek mondható, hogy a politikusok korruptak. Ilyen induló feltételekkel, mára a korrupció politikai rendszer alapjává vált, ez mozgatja és adja stabilitását.

Sokat beszéltünk róla, hogy csak lopott pénzből lehet kampányolni. A politikusok gátlástalanul milliárdokat költenek a fekete kasszákból és senki és semmi nem buktatja le őket egy olyan bűncselekményben, amiről egy ország tud, és csak az ÁFA-csalás vonzata milliárdos választásonként. Ennek önmagában súlyos következményei vannak.

A pártfinanszírozás megoldásával erősödne a verseny a pártokon belül, csökkenne a bebetonozottság. Ma fekete pénzek nélkül nem működik a politika ezért az elitek mögött álló, a pénzt előteremtő pénztárnokok, háttéremberek iszonyatos befolyással bírnak, és nem engedik változni a struktúrákat. A központi támogatás növelésével ezek a háttéremberek és az őket védő párt elit gyengülne, nőne a változás esélye. A pártok a fekete pénzek nélkül is finanszírozhatók lennének, ezért bárki lehetne vezetője, nem csak az, aki a fekete kasszákon ül.

A politikai korrupciónak azonban van egy másik vetülete, amiről kevesebbet beszélünk. A korrupcióra alapuló politika egyfajta fordított evolúción vitte át a politikusokat. Annyira köztudott a politikai korrupció, hogy a becsületesek, az elhivatottak nem mennek erre a pályára, hanem főleg azok, akik pénzt akarnak. Ezért vált elhivatottság nélkülivé és kontraszelektálttá a politika. Úgy gondolják, egy pozícióval megszerzik a jogot a vele járó piszkos jövedelmekre is. A budapesti kerületek botrányai megmutatták, százmilliókról van szó évente egy kerületben, és ne gondoljuk, hogy ez párthovatartozástól függő kérdés, és hogy minden ügyet ismerünk. Képzeljük el a komolyabb posztokat.

Aki elhivatott, az veszélyezteti a rendszert, ezért tőlük megszabadulnak. Nem véletlenül nem tudunk egyetlen bűnbánó politikusról sem, aki lebuktatta párttársait vagy ellenfeleit. Pedig, mint a gabonapiaci kartell esetében is látható volt, belső ember nélkül nincs áttörés.

Verseny nélküli politika

A korrupció csökkenti a versenyt, de a tétel fordítottan is igaz. A verseny csökkenti a korrupciót. Ahhoz, hogy korrupció csökkenhessen, egy versenyre és nem a kapcsolatokra épülő társadalomra és politikára lenne szükség. Ma úgy gondoljuk, ha elég magasan vagy, kapcsolatok révén bármit elintézhetsz és védettséget élvezhetsz.

A politikán belüli verseny, ha lehet, még a társadalmon belülinél is kisebb. Egyrészt a 2010-es választásoknak úgy megyünk neki, hogy a mai állás szerint az emberek előtt nem lesz komoly választási lehetőség. Nagy többségünk úgy is a Fideszre szavazna, hogy az meg sem próbál politikai versenyt imitálni, nem csalogatja jövőképpel a szavazókat, csak, mint a jegyszedő, vár, hogy odaadjuk voksukat.

A pártokon belüli verseny korlátozott. Egyrészt a pártfinanszírozás, másrészt, és ez a fontosabb, a túl sok magyarországi politikai pozíció miatt. 27000 önkormányzati hely, 386 képviselő, 22 Eu képviselő, az önkormányzati és párt alapítványok, tanácsadói pozíciók, állami és önkormányzati vállalatok, állami szervekkel ez még legalább 5000-rel nő meg. Így bárki a politikai pályán kaphat olyan pozíciót, amitől „befogja a száját”.

A pártok nem azért nem csökkentik az önkormányzati és képviselői helyek számát, mert nem tudnak megegyezni, hanem mert ezek csökkentése politikai forradalmat indítana el. Az országnak erre lenne leginkább szüksége, de a pártok megakadályozzák.

Ha a posztok száma felére esne, pártonként több ezer ember esne el pozíciójától. Igazi verseny indulna be a pártokban, és a pozíció nélkül maradtak új formációkba tömörülnének. Ma egy új párt sikerének legfőbb akadálya, hogy iszonyatosan sok képviselő jelöltre van szüksége, ahhoz, hogy el tudjon indulni a választásokon és ehhez már nincs elég szabad ember az országban. Akik politizálni akarnak, már más pártokban ülnek. A verseny beindításával sokkal többet nyernénk, mint a várt költségvetési megtakarítás.

Hogyan javíthatunk a helyzeten?

  1. Hogy a pártfinanszírozást meg kell változtatni közhely, amit mindenki tud, de semmilyen valós politikai akarat nincs rá. Nem is lehet, ha a politikán kívülről nem kényszerítik ki. Ezért népszavazáson kell kikényszeríteni a pártfinanszírozás változását és a kampány költések ellenőrzésének szigorítását. Az ellenőrzést, sokkal nagyobb felhatalmazással az ÁSZ-nak kell végeznie.

  2. A politikusok lebukásának veszélyét törvényileg meg kell növelni. Egyrészt az ilyen büntetési tételeket növelni kell, másrészt a bíró mérlegelési jogát korlátozni kell, mert fennáll a befolyásolás esélye.

  3. Kötelező és rendszeres vagyonosodási vizsgálatnak kell alávetni minden komolyabb pozícióban lévő politikust és közvetlen hozzátartozóját. Ez sem ad tökéletes védelmet, de rendelkezik visszatartó erővel. Így kockázatot lehet vinni a politikusok életébe, megérezhetik, hogy a közszereplés, nem csak hatalmat és immunitást jelent, hanem nagyobb transzparenciát is. Ma, ha egy politikust vagyonosodási vizsgálatot kap, azonnal politikai üggyé válik. Ráadásul az APEH nem lehet teljesen független a politikától, a mindkori kormánypárt, sőt az ellenzék is befolyásolhatja. Ezért ezt is a nagyobb jogokkal bíró ÁSZ-nak kell végeznie évente vagy kétévente kötelezően. A mai vagyonbevallások rendszere használhatatlan, ráadásul az aktuális bevallás leadásakor mindig visszaadják az előzőt, ami kiskapukat biztosít a rendszerben.

  4. Versenyre épülő politikai rendszert kell létrehozni, csak ez teremheti meg a versenyre és nem kapcsolatokra alapozott társadalom alapját. Ehhez népszavazáson kell kikényszeríteni a parlament és az önkormányzati képviselők számának csökkentését. Ez önmagában olyan versenyt indít el, ami a politika megtisztulásához vezető első lépcső.

  5. Következetesen fel kell jelenteni mindenkit, akit korrupción kapunk. Hammond modellje feltételezi, hogy minden esetben van következmény. Ezért motiválni kell a becsületeseket, hogy ne közönnyel szemléljék a korrupciót.

Végleges megoldást, csak az erkölcsi értékek változása, erős közösségi érzés, a közösség érdekeinek, adott esetben sajátunk fölé rendelése jelentene. Mert a probléma gyökere a közösség iránti lojalitás hiányából fakad, a közösség érdekének az egyénével szemben nincsenek esélyei. Ezért az egész folyamat elindítására nincs motiváció, a rendszer fenntartóinak jobb ez így.

Fico gyógykezelt és a magyar nemzettudat

admin 6 hozzászólás

Magyar nemzettudat nincs. Nincs már vagy 45 éve. Talán az Aranycsapattal veszett el végleg a nemzeti büszkeség. Nem véletlen, hogy máig a 6:3-mal szeretünk büszkélkedni, mert más nem nagyon van. Az Aranycsapat volt az utolsó, ami maradéktalanul egyesítette kis nemzetünket és semmi esély, hogy ez újra megtörténjen. Hacsak! Hacsak Fico nem tesz valamit érte. Egy nemzetet legkönnyebben az ellenségei egyesíthetnek. Eddig nekünk még az sem volt igazán, mert csak úgy individumként utáltuk azt, akik utálni szoktunk. Meg nálunk olyan jól működött az internacionalizmus, hogy komolyan hinni akarunk ebben a „ma már nem illik egymást utálni, meg eltűnnek a nemzeti különbségek” dumában.
Szlovákia, a történelem nélküli ország persze nehezebb helyzetben van, mint mi. Nekik még nehezebb nemzettudatot varázsolni, mert normálisan, a közös történelem egyesíthet egy nemzetet. Így, ha nincs történelem, marad az ellenség. Minket pécéztek ki, ami végül is okos dolog, mert azt kell választani, akivel szemben a legnagyobb a kisebbrendűségi érzés, és ezt mi teljesítjük.
Fico, viszont elszámította magát, mert olyan messzire megy, hogy ezzel már minket segít. Itt már nincs mérlegelés, hogy hát igen, de mi is hibákat követtünk el. Itt tiszta a helyzet, ezek tényleg idióták. Lehet bátran, közösen és nyíltan utálni végre valakit.
Így az a faramuci helyzet alakult ki, hogy a szlovákok végzik el helyettünk, amit nekünk magunknak kellene. Mindegy, köszönjük Fico gyógykezelt.
Egyébként, kíváncsiam várom az EU reakcióit. Egy jó kis tesztet mutatunk be, hogy milyen belső feszültségek vannak, amik az EU létét megkérdőjelezik. Amennyiben ezt a kérdést nem tudják elég keményen és egyértelműen rendezni, akkor újabb szöget vernek az EU koporsójába.

Önrendelkezés és a monoki szociális kártya

admin 10 hozzászólás

Egy Herczog nevű kormánytag szerint, ha mi (a köz) valamilyen céllal pénzt adunk valakinek, ha azt másra költi, jogosan jár el. Herczog és barátai szerint a szociális kártya alkotmányellenes, mert sérti az önrendelkezéshez való jogot. Komoly és nehéz kérdés, mihez van jogom az alkotmányosan nekem járó pénzzel. (Most tekintsünk el attól, hogy milyen alkotmány az, ami mindenféle kötelezettség nélkül pénzt juttat az állampolgároknak.) Szerintem a józanész, mindenféle filantróp kétszínűség nélkül eligazítást ad az ügyben. Ha az alkotmány nekem a szociális biztonságom megtartása, vagy a gyermekem felnevelése miatt juttatja a köz pénzét, akkor nekem azt arra kell felhasználnom.  A válasz így egyszerűnek tűnik, hiszen máshol pl. az állami pályázatokon nyert pénz sem költhető másra csak a meghatározott célokra. Ebben az értelemben nincs önrendelkezési jogom olyan pénzzel, ami valójában nem az enyém. Más vagyonával nem önrendelkezhetem. Ebben az értelemben a segély és mindenféle közösségi támogatás, közpénz, azt arra kell költeni, amire mi, a közösség adjuk. Ugyan a legfontosabb polgári vagy liberális alapjog, hogy a polgár mentes az ellenőrzéstől a személyét és a tulajdonát illetően, vagyis ezekkel maga rendelkezik, de e szerint erre az esetre nem igaz.
Persze a kérdést lehet tovább bonyolítani, úgy is fel lehet tenni, ha egyszer a kapott segély az ő tulajdonába ment át, akkor az onnan kezdve már az övé, azzal ő rendelkezik szabadon és korlátozástól mentesen. Herczog és barátai erre gondolnak.
Súlyos és sarkalatos döntés előtt áll a magyar jogállam. Amennyiben itt megfelelően dönt megnyílik előttünk a változások, a továbblépés lehetősége. Megszűntethetünk vagy megerősíthetünk egy a többséget mélyen bántó igazságtalanságot és a szociálisan rászorulókat is jobban munkára ösztönözhetjük. Azonban, ha rosszul döntünk, tovább fokozhatjuk a feszültségeket és hosszú időre elveszítjük a kitörés lehetőségét.
Érvek és ellenérvek
A monoki polgármester és azok, akik támogatják a szociális kártyát és a támogatások ellenőrzött elköltését, lázasan próbálják bizonyítani, miért lesz jobb így a segélyezetteknek. Kevesebb megy játékgépbe és kocsmára, több jut a gyerekeknek és ételre. Pedig az ilyen érvek fölöslegesek. Mert nem ez a bajunk. Sőt nagyon könnyű cáfolni, hogy nem lesz ettől jobb nekik, mert a kártyán lévő pénz is játékgépre és sörre váltható, csak lesz legalább 10 százaléknyi költsége, amiért valaki az élelem helyett pénzt ad. Így mondják a „szociálisan érzékenyek”, ennyivel kevesebb jut majd ezeknek a családoknak. A kártya ellen érvelőknek azonban meg kell érteniük a valódi okokat.
A bajunk elsősorban nem az, hogy mennyi jut ebből a családoknak, hanem hogy ez mi pénzünk és nem költhetik arra, amire akarják. Elegünk van abból, hogy az alkotmány által biztosított szocializmus jogokkal (jog a szociális biztonsághoz) emberek ilyen módon visszaélnek. A szociális biztonsághoz nem tartozik hozzá a játékgép és a pia, nem tartozik hozzá a tanulatlanság és a semmittevés. Mondjon bármit is az alkotmánybíróság. A gyermekeiért pedig mindenki elsősorban saját maga felelős és csak másodsorban a közösség, de ha ezt a felelősséget átruházzák a közösségre, akkor azért más jogokat is fel kell áldozniuk.
Van ennek azonban még egy gyakorlati és pénzügyi vetülete. Ha egy forint is jut játékgépre és piára, akkor pont egy forinttal fizetünk többet a közpénzből, mint amit fizetnünk kéne, ha a segély fele megy ilyen célra, akkor a megoldás a segélyek felezése.
Mert a kérdést a közösség szempontjából nem úgy kell megválaszolni, hogy ha isznak, szegényeknek ennyivel kevesebb jut élelemre, hanem ennyivel kevesebbre van szükségük, ahhoz a megélhetési szinthez, amit ők maguk elégnek tartanak. Valójában annyi pénzt kell csak juttatni ezeknek az embereknek, amennyi a játékgép és pia után megmarad, mert ez az ő szociális biztonságukhoz elegendő összeg, ezért ennyivel kell csökkenteni a juttatásokat. Addig kell csökkenteni, amíg már senki nem akar belőle játékgépezni és piálni.
A mi pénzünk
Bonyolíthatjuk a kérdést, de ilyen egyszerű, az alkotmányban biztosított közpénz, a mi pénzünk, nem arra való, hogy bárki kedvére költögesse, amire akarja. Ez az alkotmányban megjelölt célra van, egy minimális szociális biztonságra és itt a minimálison lenne a hangsúly. Sajnos a mérték nincs benne az alkotmányban és ennek meghatározásával nem is foglalkozik senki. Azonban, aki a segély egy részét nem erre költi, az nyilvánvalóan bizonyítja, hogy többet adunk annál, mint amire szükség van. Ezért a szociális kártya csak félmegoldás, bele kell végre vágni és radikálisan csökkenteni az összes juttatást. Csak ez hozza meg a felelős viselkedést a segélyezettek részéről.
Egyébként a kártya nem sújtja azokat, akik amúgy is becsületesen költik el a pénzt. Mint ahogy, nem sújtjuk az 50 km/órás sebesség korlátozással, aki amúgy is betartja azt.
A szociális kártya igazi haszna
A szociális kártya arra jó, hogy a magyar alkotmánybíróság végre hozzon racionális és tiszta döntést, a szociális biztonság és a gyermekek támogatása címén juttatott pénz nem minősül magántulajdonnak. Azzal nem rendelkezik szabadon, aki kapja, azt kötelessége a célnak megfelelően használni. A legjobb persze az összes szociális jog eltörlése és egy tiszta polgári alkotmány létrehozása lenne, mint a kommunizmussal való végső leszámolás szimbóluma. Ez azonban nem reális cél, mert a következő kormányra esélyesek mindegyike valamilyen módon éppen a szocializmust és a Kádár rendszert szeretné restaurálni, igaz egészen más néven.
Egyetértek Biharival a magyar alkotmány komoly reformra szorul, de elsősorban a szociális jogok és állampolgári kötelességek tekintetében. Itt van a legnagyobb homály és ebből fakadnak legégetőbb gondjaink. A szociális kártya rávilágított a problémákra, lehetőségünk lenne, hogy vitát folytassunk a kérdésben, de a magyar pártok a valódi kérdések helyett csak a homokozóban püfölik egymást és lózungokat hajtogatnak.