UpSideDown

Mr Erényöv csak egy sima plagizátor

admin 1 Comment
Mr Lovelock igen híres ember és annak köszönheti hírnevének jó részét, hogy megalkotta a Gaja elméletet. Mármint, hogy ellopta tőlünk magyaroktól. Mert hát ezt is mi találtuk ki, de még az aranykorban a háború előtt. Furcsálltam is, hogy a Heti Válaszban megjelent egy recenzió könyvéről. A cikk szerzője dicsőítette, meg sem említve, hogy elméletét tőlünk lopta. Karinthy Frigyes Guliver 5. utazásában, Faremidóba már 1916-ban megírta a Gaja elméletet. Csak Laszomi elméletnek nevezte el. Laszomi a föld. Valójában ő az értelmes lény itt nálunk. Az emberek, a doszirék csak egy élősködők, egy betegség, egy mérgező fekély amely a Laszomit pusztítja. Azonban önmagára is veszélyes és ki fogja irtani magát, a földnek nem árthat, az túléli őt. A föld nem a rajta lévő lényektől él, hanem önmagától.

Sajnos a szerzői jog már nem védi a művet, ezért pert nem lehet kezdeményezni Mr Erényöv ellen, de azért legalább mi tudjuk róla, hogy végül is lopott ötlettől lett ennyire híres. Lehet, hogy ő is magyar és Szabó Zoltánnak hívták eredetileg, hogy nem Lovelock néven született az tuti.

Legalább mi ne istenítsük a kis plagizátort.

A világ leghülyébb rasszista sorozatgyilkosai és rendőrsége

admin 8 hozzászólás
Vannak néhányan, akik Charles Bronsonnak képzelik magukat az országban. Valamifajta igazságosztó kivégzőosztagnak. Sajnos eddig nem tűnt fel nekik, hogy Charles Bronson, nagyon vigyázott, nehogy rasszistának nézzék, ezért fekete után fehéret ölt, utána meg latinót. A mi igazságosztóink csak cigányokat ölnek és a többi szabályt sem tartják be. Mármint, hogy Bronson bűnözőket gyilkolt, akiknek fegyverük volt és sok rosszat tettek. A mi sorozatgyilkosaink, ha tényleg léteznek, ahogy a rendőrség gondolja, végtelenül hülyék, mert a jófej igazságosztók minden szabályát megszegik. Fegyvertelen anyákat, apákat és gyerekeket, rokkantakat ölnek.

Tényleg nem értem az egészet. Amennyiben rasszista, cigány gyűlölőkkel van dolgunk, akkor miért nem a közhelyek mentén ölnek? A „minden cigány bűnöző, munkanélküli, tolvaj, csak a gyereket csinálnak és abból próbálnak megélni” típusú embereket kellenek kivégezniük. Amennyiben ezek az előítéletek igazak, ha valaki bemegy a cigánytelepre, vaktában a levegőbe lő, elvileg 80%-os biztonsággal ilyen embert talál el. Ők meg alaposan kitervezik és mindig a maradékból lőnek le valakiket.

Munkába induló embert, gyerekét példásan nevelő anyát, kevés gyerekes apát öldösnek, mintha éppen arra akarnák felhívni a figyelmet, hogy saját előítéleteik hamisak.

Ha gonosz bűnözőket öldösnének néhányan biztosan szimpatizálnának velük, lehetnének igazságosztók, legalább maguk előtt, de így? Nem hiszem, hogy ezt sikernek vagy valamiféle istenítéletnek élhetik meg. Ha bosszúból ölnek, akkor nem érezhetnek kielégülést, inkább gyávának szerencsétlennek láthatják magukat. Bűntudattal gyötrődve feküdhetnek ágyba a gyilkosságok után. Bosszúból olyan embereket kéne ölni, akiken érdemes bosszút állni. Ők meg dolgozó családanyákat öldösnek, akik ráadásul egy gyereket nevelnek. Szerintem, így már a legelvetemültebb rasszisták sem szimpatizálnak velük. Olyan, mintha direkt úgy terveznék meg a gyilkosságokat, hogy egyre ellenszenvesebbnek tűnjenek fel.

Zavaros ügy, nem látszik egyértelműnek benne semmi, nagyon kíváncsi vagyok az igazságra. Nehezen tudom elképzelni, hogy valamiféle rasszista sorozatgyilkos követte el az összes hasonló esetet, de ha ez lenne az igazság, azon sem lepődnék meg, mert mindenféle hülye ember van, mégha nem is tudjuk elképzelni, hogy ilyenek is létezhetnek. Egy biztos, remélem most már mindenki kellően sajnálja az áldozatokat és végre lesz valami eredmény, és nem rongáljuk tovább a közállapotokat.

Hülye rendőr

A rendőrök is elég hülyék, és a legbosszantóbb, hogy bennünket is hülyének néznek. Száz millára emelték a nyomravezetői díjat, de mindenki tudja, hogy ezt a pénzt nem kapja meg senki. Csak a cigány közvélemény kedvéért emelték ilyen magasra. A nagyon átlátszó megfogalmazás szerint ugyanis ezt csak az kapja meg, aki az összes ügyben használható információt szolgáltat. Mivel a rendőrök maguk sem gondolják, hogy az összes eset összefügg, ezért a pénz marad. Egyébként, ha száz milláért sem jelentkezne senki, akkor a 100 leggazdagabb magyar között kéne keresni a gyilkosokat, mert ennyi pénzért rajtuk kívül bárki elcsábul.

Van azért még itt más izgalmas rendőrségi hülyeség is. Hogy villogjanak mennyire okosak, még azt is bemondták, hogy romák által, nem romák ellen elkövetett bűneseteket is elemeznek, hátha azok sértettje közül áll valaki bosszút. Benyögték, hogy 1300 bűncselekményt vizsgálnak. Az agyuk csak annyira volt elég, hogy a sajtóban előre megvédjék magukat, hogy nem illegális adatgyűjtést folytattak az elkövetők etnikai hovatartozásáról, de az már nem esett le nekik, hogy az 1300 az túl nagy szám. Mindenkinek az jut először eszébe, 1300 bűnesetet követtek el cigányok magyarokkal szemben, olyan súlyúkat, amiért valaki hajlandó lehet bosszút állni? Ezekről miért nem beszéltünk eddig? Szóval ez az utóbbi idők legnagyobb rendőri baklövése, csak a liftes esetük szárnyalja túl. Még szerencse, hogy nyár van és a sajtó is elég rendes velük.

Én azért nem vagyok ilyen rendes.

Kaszinó ország –Gagyi ország

admin 5 hozzászólás

A magyar kilábalás programja
Ki szeretne kaszinó országban élni? Én nem, de gagyi országban még kevésbé van kedvem. Pedig abban élek, és nem élvezem. Valahogy nem tudok felnézni magamra a magyarságom miatt és ennek nincs köze a történelmünkhöz, csak ahhoz a nyomorhoz, ami itt van már 60 éve, a leépüléshez, a tunyasághoz, a lustasághoz. Normálisan nem örülnék, ha azt mondanák, a fővárostól 30 km-re építenek egy hatalmas kaszinóvárost, mert csak ebből lesz sok pénze az országnak. Beruháznak 1.000.000.000 dollárt és létesítenek 2300 munkahelyet. Annak örülnék, ha a Videoton létesítene új chipgyárat Finnországban, de mi nem létesítünk sehol semmit. Nincs innováció és nincs fejlődés, ha építünk vagy üzemeltetünk valamit az gagyi és balkáni. De lassan a balkán kikéri magának a jelzőt, ha a magyarokra használják.
Bármihez nyúlunk, csak gagyit állítunk elő. Westendeket, Mamutokat, Zalakarosokat, ciki éttermeket, elfecsérelt találmányokat. Tényleg, mire lehetünk mi büszkék? Voltam a minap Zalakaroson, hát rémálom volt. A világon bárhol csillogó, izgalmas várost varázsoltak volna ilyen természeti kincsre, ahova arab sejkek és svájci nyugdíjasok járnak, mi a keletnémet turisták paradicsomává tettük, ahova jöhetnek nosztalgiázni a 70-es évek feelingért. A legjobb szálloda még csak 10 éves, de már esik szét, egy SZOT üdülő szintjén van, a svédasztalos vacsoráiba valószínűleg elve gyomorfertőtlenítőt kevernek azért nem történt még tömeges ételmérgezés és szerencsés lehet az, akit a pincér a kávézóban nem vág át, de csak azért mert elszámolta magát.
Persze azt mondják most, hogy igazságtalan vagyok, van néhány dolog, ami majdnem világszínvonal. Van, de kevés az olyan emberek száma, akik képesek ilyet létrehozni és őket is húzza le a gagyi, az igénytelenség és a kihívás hiánya. Ilyen országban, nem kunszt a legjobbnak lenni és ennyi teljesíteni képes ember nem elég egy sikeres országhoz.
Ennek a kormányhoz semmi köze, ha csak nem annyi, hogy ők is gagyiland politikai versenyében lettek az elsők és ez meg is látszik rajta. Képzeljük el, milyenek lehetnek, akik hátrébb végeztek. A pártrendszerünk is a gagyi terméke és szemétre való, de nincs helyette normális, akkor meg jó ez is. Csak úgy legyintve, Pató Pálosan. Így élünk mi, mindegy ki van kormányon, mi nem változunk.
Ha valaki azt hiszi, felhúztam magam, a kaszinóterven, az téved, én őszintén támogatom. Szerintem nem vagyunk másra alkalmasak. Aki meg azt állítja, hogy egy kaszinó az maga a bűn, fertő, dorbézolás, erkölcstelenség és nem akarjuk, hogy gyermekeink ilyen világban éljenek? Annak, felhívnám a figyelmét, hogy ennél rosszabban élnek. Egy kuplerájnak sem kell szégyenkeznie velünk szemben. Korrupció, kicsinyesség, álomnélküliség, ügyeskedés, ezek vagyunk.
Las Vegast felépítették a semmi közepén mindentől távol és iszonyatosan sok pénzt keresnek vele. A Velencei tó maga a semmi, még csak nem is a közepe. Itt van Budapesttől 20 percre, de olyan érdektelen, hogy néhány szörfösön és a nyaralókkal rendelkezőkön kívül nem ismeri senki. Kihasználatlan, hozzájárulása a nemzeti vagyonhoz néhány másnapos lángos és a húsz éves vizi bicikliken kívül elég kevés.
Mit veszítünk vele, sőt mit veszítenénk bármivel? Milyen értéket kéne megóvnunk? Milyen hagyományunk maradt még nekünk? Nincs mit veszítenünk, csak a láncainkat.Adjuk el, amink van.
Legyünk mi a világ első kaszinó országa. A Balatonból meg lehetne csinálni a Földközi tengert és a partján körben piramisokat, Rómát, Athént, egy mini ókort és reneszánszot, meg mindent. Las Vegas építőinek lesznek ötletei.
Nagy pénzt hozhatna, ha áruba bocsátanánk a nemzeti függetlenségünket. Adjuk el a kormányt a kínaiaknak. Ők szavazhatnak helyettünk az unióban, az európai intézményekben, egy kínaira cserélhetik Kovács Laci biztosunkat, a nagyköveteket, paks vezérét, a rektorokat és minden döntési pozícióban lévő embert.
Inkább Hu Csin Tao, mint Csin ta lan!
Ezért kapunk évi 20 milliárd dollárt, a másik 20 bejön a kaszinókból és mindannyian nyugdíjasok lehetünk, mint Kuvaitban és még csadort sem kell viselni.
Szerintem ez a magyar kilábalás programja, ennél többet és jobbat nem tudunk és nem vagyunk képesek megvalósítani, és még ez is jóval realistább és életszerűbb, mint a jövendő kormányé.

Egészségügy, hálapénz, korrupció

admin 18 hozzászólás

Régebbi írás, de beleillik az előzők sorába.
Biztosan mindenki emlékszik arra a pillanatra, amikor először adott pénzt valakinek, hogy jobb szolgáltatást, méltóbb elbánást kapjon ő vagy rokona. Nincs túl sok kétségem: minden magyar családnak van legalább egy tagja, aki elvégzi a család ilyen irányú „kötelezettségeit”. Ezt az élményt általában egy orvosi rendelőben éljük át először, mert ha nem is vagyunk képesek más célokért megvesztegetni valakit, gyermekünk, szüleink egészségéért megtesszük.
A korrupció alapiskolája
Én jól emlékszem, az első esetre. Sokáig készültem, kikérdeztem ismerőseimet, hogy megy ez? Bátorítottak, ez „természetes”. Az izgalom nagyon profánul oldódott föl, az orvos olyan természetességgel csúsztatta a zsebébe az akkori átlagfizetés negyedét tartalmazó borítékot, mint aki minden nap ezt csinálja. Hát, gondolom, ezt is csinálta. Megértjük az üzenetet, a másik fél ezt természetesnek tartja, ezért nem kell rosszul éreznünk magunkat, neki kéne. Oldódnak gátlásaink, sőt, rájövünk az itt megszerzett „tudás” máshol is hasznosítható. Aztán jön a parkolóőr, a kalauz, valaki az önkormányzatnál, a rendőr, stb.
Inkább Hipokrita mint Hippokratész
A hálapénz orvosi meghatározása meglehetősen hipokrita képződmény: az orvosnak utólag adott önkéntes juttatás; az orvosnak olyan magatartást kell tanúsítania, melyből egyértelműen következik, hogy az ellátás minősége a juttatástól független. Tudjuk, ez a gyakorlatban másképp van. Nem előre fizetünk, de nem is teljesen utólag. Az első fizetés a második látogatást befolyásolja. Senki sem kockáztat. A szolgáltatatás minősége pedig nem a jó vagy a rossz műtétről szól, hanem arról, hogy mennyit kell várni, mennyi időt szánnak rád, mennyire vesznek komolyan, ne adj’ isten emberszámba, vagy milyen szobát kapsz. Szóval ez nem valami kedves gesztus, hanem megvesztegetés.
Itt tanuljuk meg, hogy ez működik és nem is nehéz. Innen indulva jut többségünk egy idő után tévesen arra a következtetésre, hogy pénzzel minden elintézhető, a korrupcióval megszerzett előny: „ügyesség.” Amikor pedig elég sokan gondolják ezt egy országban, már erre építik gazdaságukat és társadalmukat.
Magyarországon versenyelőny, ha valaki jól tud vesztegetni, vagy hagyja magát megvesztegetni Aki úgy gondolja, elhivatottságból lett orvos és nem hajlandó pénzt elfogadni, vagy vállalkozó, de nem hajlandó leadni a százalékot, annak felkopik az álla. Lehet ő a legjobb, versenyhátrányba kerül azokkal szemben, akik kényelmesen élnek, kevesebb elhivatottsággal.
Azt hiszem, mindannyian egyetérthetünk: egy ilyen rendszer nem előre visz.
Elveszítendő illúziók
Az egészségüggyel kapcsolatban le kell számolnunk néhány illúzióval.
1. Az egészségügy soha nem volt ingyenes.
Az egyetlen dolog, amiben nálunk nemzeti egység alakult ki, az a vizitdíj eltörlése volt, pedig vizitdíjat mindig is fizettünk, és fizetni is fogunk, hiába törölték el a 300 Ft-ot. Miért volt rosszabb a közösbe fizetni 300 forintot, mint az orvosnak ötezret? Mert nem bízunk meg abban, ami közös. Az a biztos, ha tudják, tőlem kapták, és nem elég, ha az orvos elméletileg tudja, én is beletettem a közösbe azt, amiből fenntartják a rendszert. A mai biztosítási rendszer legnagyobb gyengéje éppen az, hogy nem tartjuk valódi biztosításnak. A fizetés és a szolgáltatatás elválik egymástól, azt sem tudjuk, mennyit fizetünk pontosan. Nem választhatunk, nem szabhatjuk az igényeinkhez az érte járó szolgáltatást és nem is kérhetjük számon. Mint az úthálózat: van, de nem mondhatjuk, hogy én jobban féltem a kocsimat, hajlandó vagyok többet fizetni, de az én utam legyen jobb. A szocializmusban megtanultuk, ami mindenkié, az senkié, vagyis a kiváltságosoké, mert mindenki egyenlő és vannak egyenlőbbek. A szocializmusnak csak akkor lesz valóban vége, ha ez a mentalitás minden területen kihal, az egészségügyben is.
2. Jelenleg is piaci viszonyok vannak az egészségügyben.
A hálapénz a szocializmus piacgazdasága. Senki ne gondolja, hogy az egészségügyben nem működött és működik egy deformált piac. Attól deformált, hogy a pénzen kívül a kapcsolatrendszer szabja meg, hogy valaki milyen gyógyítást kap és kitől. A legjobb orvosok gyógyítanak a legtöbb pénzért és hozzájuk a legnehezebb bekerülni. (Természetesen vannak üdítő kivételek, de ezek szükségszerűen kivételek.)
A probléma a deformált piacgazdasággal az (is), hogy az ember nem lehet biztos benne, hogy a pénzéért jó ellátást kap, mert semmilyen számonkérési lehetőség nincs, és a befizetett hálapénzt még a legrosszabb szolgáltatás esetén sem lehet visszakapni. A szabad orvosválasztás létezik, de csak annak, akinek van elég pénze és kapcsolata.
3. A rendszer „igazságossága”.
·          A rendszer a lehetséges rendszerek legigazságtalanabbika. Aki azt gondolja, hogy ma a gazdagabb és jobb kapcsolatokkal rendelkezők nem kapnak jobb ellátást, az nem ebben az országban él. Mivel a hálapénz világában nincsenek árak, mindenki annyit ad, amennyit megengedhet magának, vagy amennyiről úgy gondolja, ezért már biztosan jól ellátják. De mi van akkor, ha, amit gondolok, kevés, vagy kevesebb, mint amit a szomszéd ágyon fekvő adott, vagy nem kevesebb, de őt valaki beprotezsálta? Akkor hiába fizetek, rosszabb szolgáltatást kapok, mint ő. Az igazi versenyhelyzetben, az árak ki vannak írva, az egyik intézményben magasabbak, a másikban alacsonyabbak. A több pénz jobb szolgáltatást jelent, ha befizetem, ugyanolyan szolgáltatást kapok, mint mások. Ilyen esetben elméletileg a kapcsolatok is háttérbe szorulnak. Ezért egy szegényebb, kevesebb kapcsolattal rendelkező ember is dönthet úgy, hogy spórolt pénzét jobb szolgáltatásra költi, míg ma ezekre a helyekre neki szinte lehetetlen bejutni, mert nem elég egy műtétért 300 ezer forintot fizetni, még kapcsolat is kell, aki bejuttat az orvoshoz.
·           A hálapénzre nem lehet biztosítást kötni, ezért az egészségbiztosítás lényege, a kockázat szétterítése a társadalomban: nem működik. Aki gyakran beteg, anyagilag is tönkre megy. A másik rendszerben, ha valaki jobban fél a betegségektől, köthet biztosítást, magasabb szolgáltatási szintre.
·          Az orvosok oldaláról nézve is igazságtalan a rendszer. Szemtelenül alacsonyak a hivatalos fizetések és nem tesznek lehetővé a valódi differenciálást. A hálapénz csak egyes területeken jelentkezik rendszeresen. A 16 órát műtő baleseti sebész, az altatóorvos vagy a patológus hátrányban van a nőgyógyásszal, szívsebésszel, onkológussal szemben. Az egészségügy csak a szakmák együttesével működőképes, a betegek érdeke azt diktálná, hogy igazságosak legyenek a bérek. Ez azonban a mai rendszerben lehetetlen. Nem adhat magasabb bért az igazgató annak, akiről tudja, hogy kevesebb hálapénzt kap.
·          Igazságtalan a rendszer a magánrendelőkkel szemben is. Ott az orvosok a saját maguk által vásárolt gépeken adózott jövedelmet termelnek, míg az állami gépen adózatlan magánjövedelem termelődik.
4. Kivételezettek kasztja
A súlyosabb kérdések most jönnek. Miért jogosult az orvosok egy része adómentesen pénzt keresni, amikor mi többiek, nem? Miért nem ellenőriz az APEH a rendelőkben úgy, mint a presszókban? Miért vannak az orvosok kivételezett helyzetben? Miért nézik el nekik, hogy a munkahelyük eszközeit saját célra használják? Mit mond az orvos egy vagyonosodási vizsgálat esetén?
Nézzük a kérdést a betegek oldaláról. Igazságos-e, hogy a magyar lakosság jó része semmit nem tesz saját egészségének megőrzése érdekében, hanem azt várja, hogy gyógyítsa meg az egészségügy. A megelőzés a legolcsóbb és leghatékonyabb módszer, de a lakosság zöme nem jár szűrővizsgálatokra, masszívan dohányzik, nem sportol, nem próbál egészségesen étkezni, töményet iszik és több gyógyszert eszik, mint kellene. Nem véletlen, hogy a világ nagy gyógyszerfogyasztói közé tartozunk. Amerikában egyes kórházak nem hajlandók megműteni a lábtrombózisos dohányos betegeket, amíg nem szoknak le a dohányzásról. Mondván, hogy az önmagában megszüntetné a problémát. Nálunk a terhes nők 30 százaléka dohányzik egy tavalyi adat szerint.
4. Tökéletes egészségügyi rendszer nincs!
Minden rendszerrel elégedetlen valaki. Mindenhol folyamatosan a rendszer átdolgozásán gondolkodnak, mert veszteséges, nem elég szolidáris vagy túl hosszúak a várólisták. A mi rendszerünk senkinek sem jó, mégis mindenki védi. A legjobb azért mégis az egészségügyi szakmának, mert nagy előjogokat biztosít, nem kényszerített felelősségvállalásra és teljesítményre. Nagyon jól élhet benne az is, aki csak alibizik, és nagyon rosszul, aki halálra dolgozza magát. A betegeket semmi sem védi, gyakorlatilag az orvosi műhibákért sem vállal felelősséget senki. Nálunk mindenki arra vágyik, hogy amerikai műszerezettség, svájci szervezettség és svéd szolidaritás legyen, de magyar hozzáállás és magyar teljesítmény mellett.
Hálapénz és orvosi korrupció
Van az orvosi korrupciónak olyan rétege is, ami már bűncselekmény vagy annak határán áll: az indokolatlan leszázalékolás, a gyógyszergyártókkal való összejátszás, pénzért betegszabadság. Tipikus eset, ha valakit ki akarnak rúgni a munkahelyéről, gyorsan orvoshoz szalad, kiíratja magát, mert betegállományból nem lehet elbocsátani. Ezzel a munkaadónak, és a társadalombiztosításnak is kárt okoznak, és soha nincs belőle botrány.
Félreértés ne essék: nem az orvosok rosszak, a rendszer rossz. A magyar társadalom egésze is így működik. A versenyszférában is. Minden területen rendet kéne tenni, de az orvosoknál az elsők között, mert a hippokratészi eskü ezt a szakmát más erkölcsi magasságba helyezi. Ennek ellenére egyre inkább az az érzésünk, ha nincs pénz, nincs lelkiismeret sem, pedig aki ingyen nem lelkiismeretes, pénzért sem lesz az.
Kézenfekvő megoldás nincs. Valahogy (legalább) odáig kellene eljutni, hogy a hálapénzt a kórház kapja és adózzon. A hálapénzek központosítás is jó ötlet, mert akkor a többi kolléga figyeli, hogy mindenki leadja-e a pénzt a közösbe. A végső cél nem lehet más, mint a hálapénz törvényesítése, vagyis az árak kifüggesztése: nem deformált, igazságtalan, hanem igazságos versenyhelyzet, valódi biztosítással.
A hálapénznek hála, ma mindannyian részt veszünk a korrupcióban, ezért csak magunkkal együtt tudnánk azt megvetni. Pedig olyan országot kéne építeni, amelyben a korrupció megvetendő és nem az „ügyesség” fokmérője.

A korrupció visszaszorítása nemzeti sorskérdés

admin 17 hozzászólás
Kijön hozzám a vízművektől két ember, hogy kicserélje az órát. Mielőtt elkezdik, megkérdezik, akarom-e, hogy megbuherálják, és akkor fele annyit mutat. Mivel ismerik fogyasztási szokásaimat, korrekt megtérülési számítást adnak hozzá.

Ez csak egy tipikus, egyébként megtörtént eset, amin nem is lepődünk meg. A szerelők annál inkább, amikor visszautasítjuk. Nem megszokott, hogy valaki ne akarja kijátszani a közt vagy cégét, vagy ne szerezzen anyagi előnyt, ha megtehetné. Egy svájci azt is furcsának tartaná, miért nem jelentjük azonnal a Vízműveknek az ilyen szerelőt, mi meg egyedül ezt tartanánk furcsának.

Sorskérdés

Még ha a nemzetközi korrupciós rangsor nem is mutat végzetesen rossz helyezést, mi, akik itt élünk, tudjuk, hogy az egész társadalmat átszövő korrupció és ügyeskedés visszaszorítása nélkül nem tudunk versenyképes közösséget építeni. Ha tetszik, ha nem, ez egyik nemzeti sorskérdésünk.

  • A korrupció csökkenti a versenyt, igazságtalan, és nem hatékony. A szegénység és a korrupció között szoros összefüggés van, de ez fordított is: ha egy országban nő, annak versenyképessége, növekedése, a lakosok jövedelme csökken, és fordítva. A kutatások kiemelik, a korrupciós érzékelési index (CPI) 1 pontos növekedése 4 százalékos átlagjövedelem-növekedést, illetve a GDP 0.5 százalékát kitevő külföldi működőtőke-beáramlást jelent. Tehát ha hazánk 5,1 pontról a skandinávok 9-es szintjére emelkedne, az 16%-os jövedelemnövekedést és 2% GDP növekedési pluszt hozna.

  • A korrupció felszámolása önmagában megoldaná költségvetési gondjainkat, és mivel komoly társadalmi változásokat is hozna, ez hosszabb távon is így maradhatna. Természetesen ebben az esetben is szükség lenne további reformokra, de pánik és kapkodás nélkül.

  • Legnagyobb társadalmi előnye a teljesítmény felértékelődése lenne. Ma nem ez, hanem a kapcsolatok mozgatják a társadalmat. A fiatalok előtt álló minták nem a teljesítményt, hanem a kapcsolatotok kihasználását támogatják.

  • A politikai rendszerben sem lesz változás enélkül, mert a fekete kasszánkon ülő, egyre gazdagabb pártfunkcik nem engedik az új generációkat labdába rúgni. A kontraszelekció miatt ma csak olyanok jutnak magasra, akik azért mennek a politikába, hogy részesedjenek az üzletből.

Nem csak a politikusok korruptak

Az első, és legfontosabb lépés: fel kell ismernünk, mi sem vagyunk makulátlanok. Legalább 500 milliárdot bukunk az állami korrupción, de hasonló összeg a be nem fizetett ÁFA és a sok apró stikli, amivel megkárosítjuk cégeinket, a hazavitt gémkapocstól a megbuherált vízóráig. A távolsági buszsofőr, parkolóőr, a BKV-ellenőr, a fenyőfaárus, a hivatali előadó, mind eladja befolyását adott helyzetben, a másik oldal pedig megvásárolja. De korrupció az orvosi hálapénz sőt, ez a legnagyobb összeg, amit a lakosság ilyen célra fizet. Nem csak a politikusok rosszak, nem elég őket lecserélni.

A korrupciót tágan értelmezve ide tartozik a magyarok ”ügyeskedése”, amit úgy szeretünk látni, mint a legendás magyar leleményességet. Egy országot előrevisz, ha polgárai olyanok, akik utánad mennek be a forgóajtón, de előtted jönnek ki. Ez ambíció, életerő. A kiskapuk keresése is előreviszi a világot. Ami ma van, annak azonban semmi köze a leleményességhez, az ambícióhoz. Szimpla csalás, „okosság”, és némi agresszió. A ma leleményességének szimbóluma a bolti eladó, aki 1000 Ft-ért kicseréli a vonalkódot egy terméken, hogy 5000-rel kevesebbe kerüljön nekünk. A forgóajtó előtt meg egyszerűen fellökjük a másikat, ahelyett, hogy trükkön gondolkodnánk.

A becsület versenyhátrány

A magyar gazdaság a korrupcióra, az ügyeskedésre épül. Vegyünk egy 100 leggazdagabb magyar kiadványt, számoljuk meg azokat, akik kitartásuk, teljesítményük, és nem kapcsolataik, gyanús ügyek nyomán lettek gazdagok, vagy nem a közvagyonból szerezték pénzüket. Nem kell csernobili négykezűnek lennünk, hogy legyen elég ujjunk hozzá. Kevés a példa előttünk, ami azt mutatná, hogy becsületesen, keményen dolgozva is el lehet érni valamit, miért akarnánk megpróbálni.

Versenyelőny, ha valaki jól tud korrumpálni. A vállalkozások jelentős része ebből a képességéből él. Van egy alapigazság: a százalékot mindenki leadná, a versenyt az dönti el, hogy kitől fogadják el. Az lesz sikeres, aki elég bizalmat tud ébreszteni a megrendelőkben, hogy tőle fogadják el. Ez a szelekciós tényező, és nem a tehetség, meg a kemény munka. Ez egy fordított evolúció.

Azért a politikusok korruptak

Persze a politikusok korruptak. Sőt, az egész politikai rendszer a korrupción alapul, és ez adja meg bebetonozottságát. Csak lopott pénzből lehet választási kampányt csinálni. A rendszer elismeri, hogy kampányban fekete kasszákból költenek el milliárdokat törvénytelenül. Ha egy magánszemély törvénytelenül szerzett jövedelmet költ el, a vagyonosodási vizsgálattal lebuktatják, de a pártokat senki és semmi nem buktatja le egy olyan bűncselekményben, amiről egy ország tud, és csak az ÁFA-csalás vonzata több milliárdos választásonként.

A politikusoknál is működik a fordított evolúció. Annyira köztudott a politikai korrupció, hogy csak az megy ilyen pályára, aki így akar meggazdagodni. Ezért vált elhivatottság nélkülivé a magyar politika, és ezért lett ilyen bebetonozott és kontraszelektált a garnitúra. Úgy gondolják, egy pozícióval megszerzik a jogot vele járó piszkos jövedelmekre is. A budapesti kerületek botrányaiból láthattuk, százmilliókról van szó évente egy kerületben. Képzeljük el a komolyabb posztokat. Aki elhivatott, az veszélyezteti a rendszert, ezért őket kiszűrik a társak. Nem véletlen, hogy nem tudunk egyetlen politikusról sem, aki bűnbánóan lebuktatta volna párttársait vagy ellenfeleit. Pedig, mint a gabonapiaci kartell esetében is látható, belső ember nélkül nincs áttörés.

Miért merünk korrumpálni?

Az első borítékot valószínűleg orvosnak adtuk, és izgultunk, de utána láttuk, nem is nehéz. Ma bárki bármilyen helyzetben, akár egy ismeretlennek is felajánlhatja, hogy olyan üzlet születik, ami „mindenkinek jó lesz” vagy „az árunkban benne van 10 százalék tartalék, ezzel szabadon lehet gazdálkodni”. Azért merjük, mert tudjuk, ritkán utasítják el, és nem kockáztatjuk, hogy nem állnak velünk többet szóba, vagy feljelentenek. Vannak legendák beszerzőkről, minisztériumi alkalmazottakról, akik, ha ilyen ajánlatot kapnak, soha többet nem állnak szóba az adott céggel. A piacon az ilyen nevek gyorsan ismertté válnak, és őket senki nem keresi meg ajánlattal. Nincs tehát nagy veszélye annak, hogy valaki rossz embert akarjon korrumpálni. Aki ajánlatot tesz, szinte semmit nem veszíthet, és mindent megnyerhet. Ma racionális korrumpálni.

Miért merik elfogadni a korrupciót?

Aki elveszi a pénzt, elvileg többet kockáztat. Ilyen bűncselekményért sok évet kaphat, ráadásul, ha politikus az illető, másnap az újságok címoldalán találja magát. Mégis nap mint nap megtörténik, mert a kockázat minimális, a nyereség óriási. Ma a korrupció kevesebb rizikóval jár, mint bármilyen más bűn. A rendszerváltás óta alig bukott meg politikus, börtönbe csak néhányan kerültek. Viszont évente néhány százmilliárd cserél gazdát, a nyereség csábító. Annak az esélye, hogy aki előbb korrumpál, utána feljelent, nagyon minimális, és közvetítők beiktatásával tovább csökkenhető.

Egy szellemes modell

2000-ben Ross A. Hammond egy szellemes számítógépes modellt állított fel arról, minként változik egy korrupt-becstelen társadalom becsületessé. A modellben kétféle ember volt csupán. A korrupt, és a mindig becsületes. A személyek véletlenszerűen „találkoztak”, ha az egyik korrupciót ajánlott, és a másik azt elfogadta, mindketten jutalmat kaptak, ha a másik nem fogadta el, az ajánlattevő börtönbe ment. A becsületesek mindig elutasították az ajánlatot, a becstelenek dönthettek mindkétféleképpen. Az elején nagyon hosszú ideig a korruptak gazdagodtak, és virágzott az üzlet. Számuk lassan csökkent, mert kevés volt a becsületes, ezért kevesen mentek börtönbe. A változás nagyon gyorsan jött. Amikor a korrupt-becsületes arány átlépett egy szintet, és megnőtt az esély, hogy becsületessel találkozik egy korrupt, hirtelen egyre több becstelen döntött úgy, hogy nem fogadja el a korrupciót, így ők maguk juttatták börtönbe becstelen társaikat. A számítógépes társadalom néhány másodperc alatt becsületessé vált.

Hogyan lehet megszüntetni a korrupciót?

Nyilvánvaló, hogy csak a becsületességgel lehet megszüntetni a korrupciót. Persze az erkölcsösség, a becsület terjedése lassú, történelmi folyamat, nem döntés kérdése. A vallás és annak öröksége erőteljesebben határozza meg, mint más, az egyének szintjén pedig a neveltetés adja tovább. A vezetők példamutatása többet érne, mint a legjobb törvények. Ezek szigorítása és az ellenőrzés nem elég, más tényezők változtatás nélkül, ezzel csak létrehozunk egy magasabb csalási szintet, mivel az ellenőrzők is korruptak lesznek, a rendszer nem javul. Például, ha nem lehet olyan közbeszerzésben nyerni, ahol csak egy versenyző marad állva, akkor a cégek elkezdik árulni a második érvényes ajánlatot. Nem adnak be hiánypótlást, csak ha pénzt vagy munkát ígérnek érte.

Hammond modellje és a józanész ad némi támpontot.

  1. Ha becsületet nem is tudunk teremteni, növelni kell a lebukás veszélyét, irracionális döntéssé kell tenni a korrupciót mindkét oldal számára.

  2. Példát kell statuálni. Gyorsabb törvénykezéssel, magas rangú emberek lebuktatásával.

  3. Következetesen fel kell jelenteni mindenkit, akit korrupción kapunk, tehát, ha a vízvezeték szerelő trükköt ajánlj, fel kell hívni a főnökét. Hammond modellje feltételezi, hogy minden esetben van feljelentés.

  4. Motiválni kell a becsületeseket, hogy ne közönnyel szemléljék az ajánlatokat. Például a Volán, jutalmat ajánlhatna, vagy legalább ingyen telefonszámot üzemeltethetne azoknak, akik sofőrjeik csalásait be akarják jelenteni.

  5. Banálisnak hangzik, de meg kell szüntetni a hálapénzt, mert ezzel szocializálódunk a korrupcióra. Amíg normálisnak tartjuk, hogy fizetnünk kell az orvosnál az előnyért, addig nem változhatunk máshol.

  6. Elhivatott politikusokra lenne szükség, hogy példát mutassanak nekünk. Ehhez elsőként új pártfinanszírozási törvény kell, mert amíg nem lesz a vezetőktől független a választási kassza, nem lesz változás. Ez olyan kritérium, ami nélkül nehéz elkezdeni a folyamatot. Ehhez a mai teljes politikai rendszer változása kellene, természetesen nem csak a kormányé.

Végleges megoldást, csak az erkölcsi értékek változása, erős közösségi érzés, a közösség érdekeinek a sajátunk fölé rendelése jelentene. Ennek komoly határt szab, hogy a közösség iránti lojalitás iszonyatos alacsony, és az erkölcsnek az egyéni előnyökkel szemben nincsenek esélyei. Ezért az egész folyamat elindítására nincs igazi motiváció, mert a rendszer fenntartóinak jobb ez így.

A korrupció trükkös útjai

admin 13 hozzászólás

Hányan pályáznának egy 3. kerületi 10 ezer négyzetméteres kereskedelmi ingatlan megvételére a mai gazdasági helyzetben? Talán négyen-öten. Hányan jelentkeznének egy 10. kerületi 15 ezer négyzetméteres telek megvételére? Talán ugyanannyian. De vajon hányan pályáznak, ha a kettőt csak együtt lehet megvenni? Csak az, akinek el akarom áron alul adni. Az utóbbi időben a mindenki jobban figyel, ezért a közvagyon lopása egyre nehezebb egyre rafináltabb trükköket kell kieszelni, hogy nagyobb feltűnés nélkül lehessen véghezvinni. 
A két ingatlan értékesítéséről a Budapesti Fővárosi Vagyonkezelő Központ jelentett meg hirdetést, a hétfői Napi gazdaságban. A két ingatlanra csak együtt lehet pályázni, ami erőteljesen szűkíti a pályázók körét. Ilyen trükköket akkor szoktak alkalmazni, ha előre kinézett vevőnek értékesítik az ingatlant. Mivel valószínűleg csak egy csoport érdeklődik majd az ingatlan iránt, az is megeshet, hogy több cégnéven, így az ingatlanok 2 milliárdos vételára nem megy túl magasra.
Hát hiába, már nem olyan egyszerű a világ mint régen. Újabb és újabb trükköket kell kieszelni, mert az aljas közvélemény néha arra vetemedik, hogy felháborodjon, amikor a közszereplők jogosnak gondolt jussukat ki szeretnék utaztatni titkos számláikra.
A közbeszerzéseknél egyébként a legszellemesebb trükk, amikor egy nagyobb csomagban olyan tevékenységekre is kérnek árat, amit a jövőbeli nyertes és a kiíró is tud, hogy nincs rá szükség és nem lesz lehívva. Például a vásárolt eszközökhöz kapcsolódó oktatás. A szerencsétlen, tudatlan pályázó beárazza ezt a tevékenységet is, míg a bennfentes beír rá valami iszonyatos alacsony árat. Gyakorlatilag nullát. A valóságosan elvégezendő tevékenységekre pedig magasabbat, mint a reális. Így az együttes ár értékeléskor, jobb árat ér el, mint a tudatlanok. Aztán a belső barát nem hívja le azokat a szolgáltatásokat, amire nincs is szükség.
Ennek egy másik változata, amikor többféle szolgáltatási szintre is kérnek árat. Például 2 órán, 6 órán vagy 1 napon belüli javításra. Tudják előre, hogy mindent csak 6 órán belül akarnak javíttatni, ezért a bennfentes azt a piaci ár 150%-án árazza a másik kettőt, pedig 50%-ra. Így az együttes értékelést szintén megnyeri.
Hasznos trükk még, nem a vásárláskori bekerülési érték, hanem az élettartam alatti összköltség szint szerinti értékelés. Vagy az ingyenesen felajánlható szolgáltatások. Egyik esetben sincsenek valódi objektív szempontok.
A végére még egy ingatlannal kapcsolatos egyszerű trükk. Értékelési szempont lehet, hogy a vevő mennyi idő után akarja hasznosítani az ingatlant. A barát nagyon közeli, akár irreális időpontot ad meg. A későbbi nyertesen ezt a kritériumot aztán nem kérik komolyan számon.
Sok egyéb olyan trükk is van, amire még nem jöttünk rá. Örülnék, ha mások is írnának ilyenekről.

A nagy fuzárium hiszti és a felvilágosult ember legendája

admin 11 hozzászólás

Mióta világ a világ érdemes feltenni a kérdést, kinek érdeke? Minden összeesküvés elmélet mögött ez a kérdés áll. Nem szeretnék egy újabbat felállítani.
Előbb az ÁNTSZ 250 élelmiszer mintát levizsgált és egyben sem talált fuzáriumot, aztán végre egy önbejelentéssel találtak végre fertőzött gabonát. Sokakban ekkor már az is felmerült, hogy nem csak azt szolgálja-e, az akció, hogy az ellenőrzés hatékonyságát bebizonyítsák. Az persze feketén fehéren bebizonyosodott, hogy nincs olyan élelmiszer a piacon, ami veszélyeztetne bennünket. Eztán a kérdés tényleg jogos. Kinek volt érdeke a hiszti? Megszokhattuk már, hogy szülők és internetet böngésző háziasszonyok szeretnek az egészséggel kapcsolatos pletykákra rárepülni, ezért ha valakiknek érdeke úgy kívánja, ezt kihasználhatja. Azt is láttuk már, hogyan zúzták porig a világhírű magyar libamájtermelést egy jól irányzott állatvédő marketing akcióval.
Talán kevesen tudják, hogy ma hazánkban a gabonatermesztés az egyik legjobb üzlet. Azok a cégek, akik nagy területen gazdálkodnak, a drága euró és jó termés miatt, halálra keresték magukat. A legtöbbjük visszafizette hiteleit és a magyar agrárkereskedelem 2 milliárd eurós többletéből is kivették részüket. Idén a korai szárazság miatt kisebb termés ígérkezett, ami további áremelést jelezett.
Tényleg, kinek az érdeke?
A nagykereskedőknek tehát érdeke az árak leverése, de a külföldi versenytársak, sőt az ottani vevők is profitálnak belőle. A recept egyszerű és a gyógyszeriparból ismert. Amikor beragadt készleteket akarnak értékesíteni, például egy védőoltásból, kis energia befektetéssel nagy pánikot lehet elérni és az állam kénytelen leoltani a lakosságot. Láttunk már ilyet. Ez olyan irracionális költségeket jelent egy országnak, amit semmilyen kockázatelemzési módszerrel nem lehetne igazolni. Olyan betegségekből, amelyekből oltással és oltás nélkül is van évente 2-3 megbetegedés, egy kis média hisztivel ki lehet használni arra, hogy olyan milliókat leoltsanak, akiknek nulla esélyük lenne a megbetegedésre. A fuzárium kapcsán mondta is a feleségem, hogy ezek után a német biotermékek forgalma biztosan felszökik az égbe.
Szóval van elég csoport, akiknek érdeke a legendák gyártása. A többit már elvégzik helyettük a szülők és a bennünk élő ősember. Egy orvos, még a rádióban is nyilatkozott, hogy egy 5 éves gyereknek a müzlitől kinőtt a melle. Érdekes. Nem véletlen, hogy az ÁNTSZ-hez már nem így jelentették az esetet. Ha egy javasasszony mondja, kinevetjük, de ha orvos, akkor nagyobb a baj. A plasztikai sebész kollégák helyében én tiltakoznék, mert senki nem fog hozzájuk járni, inkább müzlit esznek helyette.
Szakmai feszültségek
Árnyalja a képet még egy kis szakmai feszültség is. Az élelmiszer egészségügy az ÁNTSZ-től, ahol normálisan van, Gyurcsány alatt átkerült az állategészségügyhöz, vagyis az egészségügytől az agráriumhoz. Egy biztos, azóta is megy a szakmai adok kapok. Az egész fuzárium hiszti, most blama az állatosoknak, mert rávilágít az ellenőrzési rendszer hiányosságaira. Ráadásul az ÁNTSZ-t jelölték ki, hogy ellenőrizze őket.
A felvilágosult ember legendája
Semmit nem változtunk hiedelemvilágunkban az ősember vagy a középkor óta, akkor simán elhitték, hogy a szomszéd boszorkány, most meg, hogy a müzli helyettesíti a mellnagyobbítást.  Azt szeretnénk hinni a 21. század elején, már mindent tudunk a világról, és racionális lények vagyunk, de ez közel sincs így. Igaz, van atomenergiánk, de vizet melegítünk vele, gőzt fejlesztünk, és mint egy kezdetleges gőzgép, meghajtunk vele egy áramfejlesztőt. Hát nem muris. Az orvostudomány még nevetségesebb. A mai napig a betegségek okának gyógyításához nem jutottunk sokkal közelebb. A kezelések főként a tünetek visszaszorítására koncentrálnak.  Arról nem is beszélve, hogy olyan alapvető dolgokat nem tudunk magunkról, hogy miért van a nyirokrendszer, de még azt sem, hogy mire jó az iköböl, pedig az csak valami hallóüreg a fejben. Az, hogy felvilágosultak vagyunk csak az egyik legenda a sok közül, amit bevettünk.
Mivel a legtöbb ember azt sem tudja mit tudunk és mit nem, ezért az ő fejükben a tudományos ismeretek is csak legendák. Beszélgettünk már a kvantumechanikáról? Nem hiszem, hogy nagy különbség lenne egy 12. századi pokolról folytatott beszélgetés és e között. A középkori faluba érkező csodavíz árusnak nem volt nagyobb sikere, mint a Pí-víznek, a Norbi Update-nek vagy a Litkei vitaminoknak. Bármit elhiszünk és a női magazinok és site-ok számának növekedését figyelve ez csak romlik.
Ezért voltak és lesznek legendák, számuk nem a mi felvilágosultságunktól függ, hanem csak attól, hogy mennyit akarnak velünk megetetni.

Üzenet a kriptából – TGM levelet írt

admin 11 hozzászólás

Kísértet járja be Magyarországot a neokommunizmus kísértete. TGM fehér leplet öltött és úgy jár-kel a Moszkva tér környékén. A belvárosban nagyobb figyelmet keltene, de félő, hogy Rogán elvitetné koldulásért. De TGM, a megújított kommunizmus kísértete, a Moszkva teret választotta. Végül is ez legnagyobb sikereinek színhelye. Itt volt életében legnagyobb hatással a társadalomra, ekkor szórakoztatta a legtöbb embert. Legalább egy fél ország röhögött rajta, úgy hogy még Sas Józsi is megirigyelte.
TGM levelet írt, méghozzá a Magyar Nemzetben (http://www.mno.hu/portal/644883). Rossznyelvek egyből tudni vélték, hogy a Népszabi már nem közli, ezért próbálkozik ott.
Írása, mint általában érdekfeszítő, több órás koncentrálással sem lehet teljesen kihámozni mit is akar vele mondani. Egy röpke 21 ezer karakteres dolog, aminek már első mondata ilyen csemegéket tartogat. „Barátaim s magam élesen ellenezzük, elutasítjuk a neokonzervatív-neoliberális politikát folytató „balközép” kormánykoalíció ortodox monetarista, egyensúlyi, „kínálati oldali” gazdaság- és társadalompolitikáját, a népjóléti (szociális) rendszerek leépítését, a szociális segély, a családtámogatás, a gyes, a gyed, a szocpol korlátozását, a közalkalmazotti bérek és a nyugdíjak nominális csökkentését, a „segély helyett munka” képmutató programját, a hiánycéloknak a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió diktátuma alapján történő meghatározását.”
Grétsy László összeráncolta a homlokát, de még Bill Gates is kritikát fogalmazott meg. A word azt mondta: Hosszú mondat. Vizsgálja fölül!
Én utoljára Lukács Györgynél olvastam ilyeneket ott sem értettem, de az kötelező volt és valahogy a múlt században az emberek sokat sejtetően mosolyogtak, ha ilyeneket olvastak. Akkor még ciki volt bevallani, hogy semmi értelme és egy mikronnal sem visz közelebb bennünket a valóság megismeréséhez. Ma már inkább a Nők lapja „Azok a boldog hetvenes évek” rovatába kívánkoznána és nem ide.
Végül is, aki egy ilyet végig olvas, azt már jutalmazni kéne. Állítólag minden TGM írásban ott van az a néhány mondat, amiért érdemes elolvasni. No, én itt nem találtam, de biztos én vagyok a hibás, az a 2500 szó sok volt. Annyi jött le az írásból, hogy TGM-nek kiesett néhány évtized és azt hiszi, annak ellenére, hogy piacgazdaság van válságban, a kommunizmust kell megreformálni. Elfelejtette, hogy a kommunizmust lenyomta a nyugat, mert rossz volt és minden ízében javíthatatlan. A kommunizmusnak egyetlen formája életképes és úgy látszik, tényleg ez jön ki legjobban a válságból, ezt úgy hívják kínai államkapitalizmus. Úgy sejtem TGM nem erre vágyik.
Ha a körmönfont körmondatokból jól veszem ki, TGM megalkotta a liberális-kommunizmust. A szomáliai menekültek álmát. Ahol elég az hazudni, hogy otthon mosogattam és fizetést kapok érte, ahol a női egyenjogúság úgy valósul meg, hogy az állam fizeti a feleségemet azért, ha nekem főz. Ahol, aki az ország területére egyszer beteszi a lábát, azt örökre eltartjuk. Micsoda nagyszerű álmok. Egy igazi csupa szív álmodozó mondanám, ha nem tudnám, hogy komolyan mondja.
„Olvasom” a szöveget és mikor azt hiszem itt már vége jön, kiderül, hogy csak most kezdődik. A lényeg, hogy TGM azért akarja a liberális-kommunizmust, mert fél a fasizmustól. Így sokkal érhetőbb a párhuzam, mert a kommunizmus (TGM-esen) adekvát válasz a fasizmusra. TGM azért hozta elő a kriptából a kommunizmust, hogy újra legyőzze a fasizmust. Szép misszió, ehhez kéri Orbánék segítségét. Szerintem ennél jobban be kéne nyalni hozzá, hogy meg is kapja, legalább annyira, mint Hegedűs Zsuzsának.
Szerzőnk azt kéri Viktoréktól, hogy emeljék fel a szavukat a Jobbik ellen. Talán ő is elkezdett Orbán felsőbbrendűségében hinni, azért mond ilyeneket. Nem tudja, hogy ha lenne olyan szó, ami ezt eléri már rég kimondták volna, hiszen, ha az eszmék nem is csípik a szemüket, az elveszett szavazatok biztosan. Van azonban egy ennél sokkolóbb üzente TGM kérésének. Úgy látszik, ő azt hiszi, hogy dumával a történelem megállítható. Ezt lenne a TGM századának tanulsága?
A sivatagban, hiába árul bárki a legjobb marketing szövegekkel csónakot, nem vesz senki, özönvíz esetén, meg hiába alakít Pelczné, Barsiné és Gurmai Zita kórust, hogy együtt énekeljék, ne vegyenek csónakot, mindenki azt akar. A Jobbik nem azért lett népszerű, mert olyan hihetetlen jó üzenetekkel meggyőzte az embereket, hogy a rasszizmus jobb, mint a nem rasszizmus. Sőt, még csak nem is azért, mert tömegek váltak rasszistává, egyszerűen csak senki nem tett semmit az embereket érintő gondok megoldása érdekében és még csak nem is ígért megoldást. A Jobbik nem tett mást, mint elkezdett beszélni a cigánykérdésről, és mivel az összes többi párt mélyen hallgatott, vagy hülyeségeket beszélt, hát ez lett. Most már a duma nem segít, esetleg a ráolvasás. Az sem, ha TGM előmászik, mint kripta kommunista és fehér lepelben és huhog. Csak az segítene, ha valaki látványosan javítana a helyzeten bebizonyítva az embereknek, hogy van nyugodt, békés, de gyors megoldás is, amiben egyre inkább kétkednek.
TGM kísértete akkor sem segíthetne, ha maga Marx lenne a lepel alatt, de ettől nagyon távol áll. Marx egy éledező eszme kiáltványát harsogta bele a világba, ami később milliárdokat hódított meg, tízmilliókat végeztek ki a nevében, de milliárdokat döntött nyomorba. Ma TGM huhogó liberális- kommunista kísértete inkább kriptaszökevény, egy letűnt világ síri hangja. De ha tovább folytatja és ilyen vicceseket ír, még a nemzet bohóca címet is kivívhatja magának és talán Sas Józsi helyére felveszik a Mikroszkópba (csakhogy keretbe zárjam írásomat).

A szlovák történelem legnagyobb haditette – Slota pofonja

admin 8 hozzászólás

Szegény szlovák politikusok. Nagyon sajnálom őket. Még a mieinknél is rosszabb helyzetben vannak. Nekik hétköznapokon annyit kell hazudniuk, mint nálunk egy választási kampányban. Az egész életük az ön és közbecsapásra épül, arra, hogy volt egy Szlovák Birodalom, vagy ilyesféle, amit a magyarok (és a csehek) valamilyen módszerrel a sajátjukként próbálnak beállítani. Nem vagyok egy revizionista, bele tudom élni magam egy szegény elnyomott kis nép helyzetébe (nem nehéz).
Már önmagában azt sem lehet könnyű feldolgozni, hogy az önálló szlovák állam megalapítóját később halálraítélték háborús bűnösként, de ezzel valahogy megbirkóznak. Az már kicsit zavaróbb, hogy a fővárosukat Pozsonynak hívták néhány évszázadon át, és minden nap azon idegesíthetik magukat, hogy a város emblematikus történelmi épületei valójában a magyar parlamentarizmus és királyság szimbólumai. Mindent megtesznek ugyan, hogy a világ ezt ne vegye észre, még a műemléki feliratokat is meghamisítják, de magukat nem tudják becsapni. Ezért állandóan a tudathasadás szélén állnak, csak némelyikük a rossz oldalon.
A legviccesebb dolog azonban most történt. Slota, aki a szlovákok legnagyobb nemzeti kincse, egyedül többet ér, mint a Kalevala, a Nagyszentmiklósi aranykincs és a Monty Python, most bevallotta, büszke rá, hogy megpofozott egy magyart egyszer réges-régen. A szlovák hadtörténetet nézve ez igazi hőstett! Ehhez képest Hunyadi és a Nándorfehérvári diadal egy kis családon verekedés, néhány karmolással. Ezért, ha Hunyadi kis csete-patéja miatt kongatjuk a harangokat szerte a világban, akkor ezért is kéne valamit csinálni.
Ezúton kérem Slota urat, írja meg nekem, hogy pontosan mikor történt az esemény, mert egyrészt kezdeményezni fogom, hogy nálunk nyilvánítsák nemzeti gyásznappá a napot, hiszen ilyen vereséget még nem mértek a szlovák-magyar háborúk történetében hazánkra. Szerintem nekünk ezen a napon 24 órán át kéne kongatni az ország összes harangját. Azt is javasolnám, hogy Szlovákiában nyilvánítsák a hősök napjává, és tegyék munkaszüneti nappá, de szlovák hadtörténeti jelentőségét tekintve akár egy hetet is ünnepelhetnék az eseményt. Mivel a Szlovák Nemzeti Felkelés háttere meglehetősen homályos Slota úr jól dokumentált hőstettéhez képes, talán megérné elgondolkodni, hogy inkább az utóbbit tegyék nemzeti ünnepé.
Az egész történet tanulságaként már csak azt sajnálom, hogy nem vertem meg 7 évesen azt a török gyereket, aki néhány napot nálunk volt a faluban. Szép kis visszavágás lett volna Mohácsért és a 150 évért.

Szerény javaslat a nyugdíjkérdés megoldására

admin 12 hozzászólás

Öreg angol barátommal, Jonathan Swift-tel egyszerű megoldást találtun ki a nyugdíj kérdés rendezésére.

Rendőrségi hírek: „Egy késelős gyilkossággal indult az év Jász-Nagy-Kun Szolnok megyében, majd jött egy agyonverés. Mindkét esetben idős emberek voltak az áldozatok. Most egy házaspárt gyilkoltak meg ismeretlen tettesek: a 74-éves nőnek és a 79-éves férfinak a torkát vágták el.”

Egy szerény kis javaslatot tennék a magyar költségvetést túlzott mértékben terhelő nyugdíjas kérdés megoldására. Az országban 3,2 millió nyugdíjas van, igaz, ebből közel 1 millió a rokkantnyugdíjasok száma. Ez óriási kiadást jelent a költségvetésnek, a nyugdíjkassza egyre kevésbé fenntartható, folyamatos hiánnyal küzd, és a helyzet minden nappal romlik. A nyugdíjasok egyre tovább élnek, nem törődve a költségvetés helyzetével.

A kormány korábbi próbálkozása, hogy az egészségügyön keresztül oldja meg a kérdést, láthatóan kudarcot vallott. Hiába próbálták a színvonalat lejjebb és lejjebb süllyeszteni, az részben nem sikerült, és a várt hatás is elmaradt: nem nő a nyugdíjasok halálozása. Épp ellenkezőleg, az átlagéletkor tovább nő, ami a férfiak esetén aggasztó mértéket öltött.

Az én javaslatom a közbiztonságon keresztül oldaná meg a kérdést. Ez több részből áll, melyek együttesen drasztikusan javítanák a helyzetet:

  • A kések, baseballütők, ruhaszárító kötelek áfáját a kedvezményes körbe kell sorolni, ezzel segítve a könnyebb hozzáférést.

  • A vidéki rendőrségi jelenlétet tovább kell csökkenteni, be kell zárni a maradék falusi rendőrőrsöket, a körzeti megbízottakat és egyéb zavaró tényezőket el kell tüntetni vidékről. (Ez a rendőrségi költségvetésben is meglehetős költségcsökkenést jelent.) Vagy át kell csoportosítani őket Budára, hogy ott növeljük a közbiztonságot, vagy az elbocsátásokkal egyszerűen javítani kell a költségvetés pozícióját.

  • Nyugdíjas ember meggyilkolása esetén nem kell nyomozást indítani, mert ez tulajdonképpen társadalmi haszonnal járó gyilkosság.

  • El lehet gondolkodni egy degresszív ösztönző rendszeren. A korhatárt el nem ért rokkantnyugdíjas meggyilkolása esetén a nyugdíj felét pl. egy évig lehetne folyósítani az elkövetőnek. 62 és 70 év közöttiek esetében 9 hónapig, 70 és 75 között csak fél évig, 75 fölött 2,5 hónapig. Elvégre aki fiatal nyugdíjassal végez, az nagyobb hasznot hajt, mert ők tovább vették volna igénybe a nyugdíjkasszát.

Ezekkel a változtatásokkal javítani lehetne a statisztikát, és a mai, heti 1-2 gyilkosságot meg lehetne növelni akár heti 2000-3000-re is. Ezzel a módszerre meg tudjuk oldani a nyugdíjkérdést néhány év alatt.

Néhány egyéb pozitív mellékhatása is lenne az intézkedéseknek.

  • Nem csak a nyugdíj, hanem az egészségügyi kassza egyenlege is javulna, mert ezt a nyugdíjasok veszik leginkább igénybe.

  • Előállhatna az a helyzet, hogy a nyugdíjaskor elérése után mindenki azonnal más országba költözik, ezzel is javítva a helyzetet nálunk.

  • Maguk a lakosok tüntetnének a nyugdíjkorhatár emeléséért, így a politikai egyeztetések felgyorsulnának.

  • A gazdasági válság kellős közepén a temetkezési ipar komoly fellendülésre számíthat, ami új munkahelyeket teremt az alacsony iskolázottságú rétegben, sőt, így megerősödve esetleg az európai piacra is kiléphet.

Látható, hogy az intézkedéseknek csupa pozitív hatása lenne a társadalomra, ezért mihamarabbi cselekvést javaslok. Még csak annyit, hogy a sajtóban be kell tiltani az ilyen eseményekről való negatív tudósítást. Nem szükséges a hangulatkeltés, mert egyesek talán nem érzik át a tervnek a nemzetre hosszabb távon gyakorolt jótékony hatását.

Tisztelettel,

Mo21 és Jonathan Swift