Nincs könnyű helyzetben Amerika. Két olyan jelölt közül kell választaniuk, amelyek egyikét sem lehetne igazán ideálisnak nevezni. Clintonnéval kapcsolatban az az érzésünk, hogy üres és mások bábja, Trump viszont nem tökéletesen hiteles konzervatív jelölt.
A másiktól kell megmenteni Amerikát – megosztott ország
Obama elnök megválasztását soha nem látott módon ünnepelte az Amerikán kívüli világ, pedig valójában egy válság tünet volt. Az USA történelemben soha nem látott megosztottság kezdete. Az USA két nagy pártjának szavazói ideológiailag történelmileg nem tértek el jelentősen egymástól. A kutatásokban bizonyossága szerint, értékrendjük mediánja alig tért el, az átfedés jelentős volt az Obama előtti választásig. A közös értékrend alapja a WASP, (fehér-angolszász-protestáns) által képviselt világszemlélet volt, amire az amerikai identitás épült, ami képes volt politikai oldalaktól függetlenül egyesíteni Amerikát. Obama után a megosztottság hatványozottan növekedett és az ideológia eltérés megháromszorozódott, a másik párt elutasítottsága pedig kétszereződött.
Obama megjelenése és a két tábor közötti távolság nagyrészt annak volt köszönhető, hogy a demokrata párt látványosan tolódott balra, az európai értelemben vett liberális ideológiák felé, amelyek a törvény előtt egyenlőség semlegessége felől öles léptekkel haladtak az egyenlőség balos eszméje irányába, vagyis a javakhoz való egyenlő hozzáférés állam általi biztosítása felé. Obamával a trend erősödött, de ő jelentős mértében csak az egészségüggyel próbálkozott, de Sanders már (Clinton ellenfele) szocialista ideológiával állt elő. A republikánusoknál Obama tervei indulatokkal teli elutasításra találtak és szavazóbázisuk ideológiailag a másik irányba indult. Egy új konzervatív hullám alakult ki a balratolódással szemben. A világban előforduló elemzések általában csak ezt a második trendet emelik ki és nem beszélnek a veszélyesebbnek látszó erőteljes balra tolódásról. A végeredmény szempontjából azonban ennek nincs jelentősége. Mindkét szavazótábor úgy érzi a másik jelölt győzelmétől meg kell menteni az USA-t, aminek külön erőt kölcsönöz, hogy két ideálisnak nehezen nevezhető jelölt versenyez egymással.
Republikánusok demográfia átok
A megosztottság mögött demográfia folyamatok is meghúzódnak. Ezek pedig a republikánusok ellen dolgoznak. Az USA demográfiailag gyorsan változott az elmúlt évtizedekben. A fehér bevándorlók száma alacsonnyá vált a spanyolajkúakhoz képest. Az USA fehér többsége már nem olyan egyértelmű, mint volt és a jövőben a jelenlegi trendek szerint el fog veszni. A beáramló új csoportok pedig, amikor választójogot kapnak, a demokraták táborát erősítik. A választási matematika szerint a republikánusoknak, a jövőben nem lesz könnyű, sőt akár lehetetlenné is válhat elnökválasztást nyerni fehér jelölttel. Érdekes módon a körzetek és eltérő választási rend miatt ez a kongresszusra és szenátusra egyelőre még nem vonatkozik. Az elnökválasztási rendszerben azonban a demográfiai folyamatok nagyon egyértelműen a demokratáknak kedveznek. Reagan és Mitt Roomney összehasonlítás mutatja a legjobban. Reagan a fehér szavazatok 56%-át nyerte, míg Roomney (Obama ellenfele) 59-et és még a fehérek részvételi aránya is magasabb volt Roomney esetében 59/64%. Mégis veszített, mert a fehér szavazók már nem képes eldönteni egy választást. A nem fehér szavazatok aránya pedig folyamatosan csökken a republikánus oldalon. Arányuk W. Bush-nál tetőzött 44%-on, Mitt Romney pedig már csak 27%-ot kapott. Trump még ennél is kevesebbre számíthat. A demokraták ezt azzal hálálják meg, hogy egyre inkább a nem fehér lakosságnak kedvező ideológiát, szociálpolitikát és bevándorlás politikát képviselnek. Ami egyre látványosabban áll szemben az USA alapját képviselő WASP-al.
A WASP halála – Amerikai alapjainak eltűnése?
Mint arra már utaltam, az ideológia harc középpontjában, kimondva- kimondatlanul is a WASP-hoz való viszony áll. Az USA erre alapult, ez egyesítette a nagy olvasztótégelyben ezt a hatalmas országot több száz éven át, ez adta nemzeti identitásának alapjai. Az egyéni teljesítmény és verseny kitüntetett helyét, az állam korlátozott szerepét, az egyéni szabadságjogok szinte kényszeres tiszteletét, hogy a legfontosabbakat emeljem ki. Tulajdonképpen ez adott mindent, amitől az USA a világ vezető hatalmává vált, és ami mentén az eltérő hátterű csoportok képesek voltak egyesülni. A demokraták ezt az ideológiát értelmezik újra, az állam szerepének növelésével, a szociális ellátórendszer erősítésével és az egyéni szabadságjogok egyre határozottabban a „másságok” jogaiként való definiálásával. A dél-amerikai bevándorlók ideológia háttere sokkal balosabb, mint a fehér amerikaiaké. A demokraták balra sodródásának legfőbb oka ennek az új szavazói tömegnek az ideológia kiszolgálása. A republikánus szavazók úgy érzik, a demokrata politikusok elárulják azokat az értékeket, amik erőssé tették országukat, hogy biztosítsák maguknak az új rétegek szavazatait.
A két csoport között az a különbség, hogy az egyik úgy gondolja, ettől Amerika elveszti azt, amitől erős és lassan elveszti vezető szerepét a világban, míg a másik oldal ezt progressziónak tartja.
A magukat progresszívnek tartók azonban meg sem próbálnak választ adni arra a kérdésre, hogy WASP elvesztése után, mi lesz az, ami képes lesz identitást adni Amerikának és egységes nemzetként összetartani a 300 millió országot. Mi lesz az olvasztótégellyel, ami eddig működődött. Nem véletlen, hogy ezt a kérdést fel sem teszik, mert érvényes válasz erre nem adható. Nem lehet egy ország alapjait újraalkotni válságok sorának nélkül.
Trump lenne a fehérek utolsó esélye?
Trump, mint a WASP utolsó esélye nem tűnik tökéletesen hitelesnek. Magánélete nem felel meg ennek az ideológiának és ez nehézzé teszi, hogy ő legyen ennek a konzervatív harcnak a szimbóluma. Mégis ő lett. A sokkal WASP-osabb jelöltek kikoptak mellőle és ő maradt állva. Trump volt ugyanis az egyetlen közülük, aki bátran kimondott bármit, amiről az emberek addig csak titokban mertek beszélni. Nem riadt vissza bármilyen, a mai média számára botrányosnak hangzó kijelentéstől. Trump outsider, egy pozitív értelemben vett clown, aki bármit kimondhat, amit az insiderek nem tehetnek meg. Ez látszik a kívülállók számára, bunkóságnak, vagy akár butaságnak is. Az USA-ban uralkodó balliberális médiatúlsúly számunkra elképzelhetetlen. Olyan ideológia terror áramlik a balliberális médiából, hogy azzal a karrierjét politikára építő jelölt nem szállhat szembe. Trump a gazdaságból jön, nem veszít semmit, ha a média politikailag kicsinálja. Ezért volt ő a jelöltek közül az egyetlen, aki harcba szállhatott a WASP megvédéséért.
A republikánusoknak, ahhoz, hogy esélyük legyen erre, le kell lassítani a demográfia folyamatok trendjét. Nem véletlen, hogy Trump első igazán botrányossá vált beszéde épp erre vonatkozott. Phoenix-ben tartott nagy beszédében 10 pontban szedte össze, mit tesz ebben az ügyben, hogyan tartja távol a nem fehér bevándorlókat az USA-tól. Itt ígérte meg azt is, hogy visszaküldi hazájába azt a 11,3 millió illegális bevándorlót, akik ma az USA-ban vannak. Könnyű belátni, hogy a demokrata terv, ezen bevándorlók legalizálására, mekkora előnyt jelentene számukra a jövőbeli választásokon. A Trump szavai mögött, nem hülyeség, nem diktatórikus törekvések és más buta vádak vannak, hanem az a kemény politikai kérdés, hogy nem szabad még 11,3 millió demokrata szavazót legalizálni az országban. Hasonló a helyzet a muszlim bevándorlás tiltásával. A muszlim szavazók, London példáján jól láthatóan a balosabb politikai irányzatokat támogatják.
Trump bukása esetén jó eséllyel fehér republikánus jelölt már nem tud választást nyerni, mert egyrészt a demokraták további szavazókat importálnak, másrészt amennyiben demokrata többségű lesz a Legfelsőbb Bíróság, tovább folytatják a WASP újraértelmezését, ami még inkább balra tolja a demokrata szavazók ideológiáját, növelve a szavazó csoportok kettészakítottságát. Ekkor jöhet el majd az olyan jelöltek ideje, mint a mexikói születésű Marco Rubio. Az ő harca azonban már egészen más jellegű lesz.
Káros lenne-e Trump?
Ahogy látható véleményem az, hogy Clintonné hosszabb távon nagyobb kárt okoz az USA-nak és így a világnak is, mint Trump. Akitől igazán félni kellett volna az Sanders, mert az ő politikája meglehetősen gyorsan gazdasági problémákat eredményezett volna. Clintonné tökéletesen beleillik az Obama utána lassú degenerációba, ami hosszú távon lefelé viszi az USA-t, de kényelmes konformitást biztosít a szavazóknak és a hatalom gyakorlóinak, mert nem kell nagy változásoktól tartania.
Annak ellenére, hogy Obama jelszava volt a változás, Trump nagyobb változást jelentene Amerika számára. A változástól pedig sokan félnek. Nem csak a szavazók egy része, de az elit jelentős része is. Trumpnak van esélye, hogy más irányba vigye Amerikát. Az USA társadalmi, gazdasági és politikai alkalmazkodó képessége sokkal erősebb, mint más országoké. Amennyiben Trump változásokat kényszerít ki az elitben, ahhoz gyorsan alkalmazkodnak majd, annak ellenére, hogy most ezek félelmetesnek látszanak, nem okoz majd nagy törést.
Minden országnak időről időre szüksége lenne, hogy az elkényelmesedett elitjét kicsit felrázzák, elvegyék hatalmuk és előjogaik egy részét. Amerikában ez békés körülmények között meg is történik néhány évtizedenként. Leglátványosabban Theodore Roosevelt esetében a XX. század elején. Nem akarom természetesen ehhez a hatalmas elnökhöz mérni Trumpot, de a sok magabiztos bankár és vállalatvezetőre ráférne már egy megújulás. Ez azonban nincs igazán ínyükre. Clinton viszont garantálja számukra a langyos vizet, ami miatt teljes támogatásukra számíthat. Elemzéseiket és véleményüket, ennek megfelelően kell kezelni. A Trump diktatúrájáról szóló meséket egyáltalán nem kell komolyan venni. Az USA irányítása bolond biztos, amit az bizonyít leginkább, hogy egy olyan alkalmatlan báb, mint Obama is képes volt elvezetni. A másik oldalon egyetlen USA elnök sem rendelkezik akkora hatalommal, hogy korlátlan és gyors változásokat hajtson végre. A fölöttük lévő kontroll nagyon erős és, ha lehet Trump fölött még erősebb lesz. A párt, aminek jelöltje ugyanis nem támogatja teljes mellszélességgel, így bármely nem egyeztetett változtatást képtelen lesz keresztül vinni. Még a hihetetlen népszerű, Franklin D. Rooseveltet is leszavazta saját pártja, amikor az alkotmányos rendszer alapjait szerette volna változtatni. Trumpnak esélyes sincs ilyesmire.
Véleményem szerint a nagyszájú Trumptól nem kell a világnak tartani, annál inkább a mai amerikai elit azon részének, aki úgy gondolta a világ dolgait most már mindig úgy intézik, ahogy az nekik jó. A világ országai is számíthatnak majd változásokra, amikhez ők is kénytelenek lesznek majd alkalmazkodni.
A változás ígéretét azonban annak fényében kell néznünk, hogy mit gondolunk a mai világpolitikai helyzetről. Egyikünk se tudná őszintén kijelenteni, hogy a dolgok éppen a legjobban mennek és nincs szükség arra, hogy Amerika változtasson nemzetközi politikáján.
Vannak olyan pillanatok a világban, amikor a változatlanságtól jobban kell félni, mint a változástól és azt hiszem a mostani épp ilyen. Ezért kíváncsian várom a keddet és még jobban, ami utána jön.
