Olyan helyzet alakult ki Magyarországon, hogy aki nem tud hinni Orbán Viktorban sem, az biztos becsavarodik. Én nem akarok becsavarodni, hinni akarok! Mit tudnék tenni. Jobboldali (sic) szavazó vagyok, de még ha baloldali lennék, akkor sem tudnék nyugodt szívvel oda szavazni. Sokan vannak ezzel így, mert minden él nélkül, azt még Gyurcsány sem gondolhatja, hogy minden flottul ment itt. Mivel Viktoron kívül jelenleg másnak nincs valódi esélye nyerni, normális ember csak abban reménykedhet, hogy ő tényleg képes lesz tenni valamit. Elfogadtam már azt is, hogy nem mondja meg, mi lenne az, habár egyáltalán nem értek egyet a taktikával, de mit tegyek, nem akarok becsavarodni.
A nem mondok semmit taktika ellenére Orbán sok mindent mondott mostanában. Mikor Páva nyert, azt: „Íme a remény!” – mert nem csak hinni, de reménykedni is akarunk. Az mellékes körülmény, hogy nem Páva és a Fidesz győzelmében, hanem hogy ők becsületesebbek, hatékonyabbak lesznek, és valóban képesek változtatni.
Viktor azt is mondja, a világ soha nem lesz már olyan, mint eddig volt. Attól az apró részlettől eltekintve, hogy azt sem tudjuk, eddig milyen volt, ebben is egyetértek vele, mert a világ kétszer nem lehet egyforma.
Én hinni akarok, ehhez nem is kell túl sok mindent mondania. Istenben is sokan hisznek, pedig nem szokott rádióinterjút adni. Viktor viszont igen. Fura dolgokat beszél. Már a múlt héten Esztergomban, azt találta mondani, hogy „a mérhetetlenül gazdag emberek mohóságukban” elvették a becsületes emberektől azt, amiért egész életükben dolgoztak. Kicsit megijedtem, de gondoltam, talán félrefordítás lehet, a tolmács részeg volt, vagy ilyesmi. Aztán kiderült magyarul mondta. Szöget ütött a fejembe, vajon ilyen mondatokra van-e szükség egy 70 százalékon álló pártnak a biztos győzelemhez. Én valószínűleg rossz filmet nézek, de azt hittem Gyurcsány, Bajnai és a szocik az ellenfél, nem Marx vagy Chavez. Szóval ez nem tetszett annyira, főleg mivel a Fidesznél is vannak gazdag emberek és vannak, akik alattuk kuporgattak össze 40 egynéhány milliárdot állami megrendelésekből, és ma éppen ezek miatt veszik el jó néhány család teljes vagyona, akiket a Megyeri hídnál nem fizettek ki.
Amúgy is veszélyes ilyeneket mondani, mert ki fog munkahelyeket teremteni, ha nem a gazdag emberek. És egyáltalán, mit jelent, hogy mérhetetlenül gazdag? A rokkantnyugdíjas nagynénémnek, akinek 60 ezer a teljes bevétele, már a havi 500 ezer is nagy pénz, pedig abból egy kétgyermekes család Budán nem él luxus körülmények között. Egy jól menő tolmács, egy EVA-s céggel havi közel 2 milliót kereshet. A nagynéném szerint ő már mérhetetlenül gazdag, pedig még nem beszéltünk azokról a kis- és középvállalkozókról, akik, alkalmaznak 40 embert, és keresnek évi 50 milliót. De lehet ezt a másik oldalról is szemlélni. Bajnai, Kóka és Gyurcsány csóringerek, még a valódi magyar gazdagokhoz képest is, és akkor nem beszélünk a Bill Gates-ekről.
Nehéz gazdagember-ellenes kommunikációval 1 millió munkahelyet teremteni. A kettő nem megy egymás nélkül, ha munkahelyet akarok, munkaadó is kell hozzá. Vállalkozóbarát, gazdagemberbarát politika kell, mert nem a kevesebb, hanem a több gazdag ember a cél és főleg, hogy mindenki előtt nyitva legyen az út a gazdagsághoz. A baj Magyarországgal nem a sok gazdag ember, hanem hogy a rendszer keveseknek adja meg a lehetőséget a gazdagságra.
Hong Kongban az emberek közel harmadának nagyobb vagyona volt 1 millió dollárnál a válság előtt, és ezt mind spekulációval és ügyeskedéssel szerezték, nem a magyar értelemben vett „munkával”. Ahogy egy kínai ismerősöm mondta, akinek csak 1 milliója van, az metróval jár, pedig sokaknak ez már mérhetetlen gazdagság. A sok gazdag ember jobb cél, mint a hajrá, majd mi szegények megmutatjuk ezeknek a kapzsiknak és odajuttatjuk őket, ahogy Viktor mondta, „ahová egyébként valók”. Vajon hol lehet ez a bizonyos hely. Ez határozott üzenet a Fidesz közelében, esetleg kormányzati posztra vágyó gazdagoknak, hogy ezek után ne számítsanak semmire.
Persze lehet, hogy ez minden „gazdagnak” szól, hogy a politika nem a Ti játékteretek. Talán megtudták, hogy néhány „gazdag” megelégelte ezt a politikai tesze-toszaságot és be akar szállni a játékba? Ezért indult el a politika a „szegényeké” duma. De a legtöbb szegény gazdag akar lenni, és erre elég jó hely a politika. Nem a gazdagoktól kell igazán félnünk, hanem az olyan gazdagoktól, akik szegénynek akarnak látszani, mert a vagyonukat törvénytelenül szerezték. Azoktól a politikusoktól kell tartanunk, akinek vagyonnyilatkozatuk szerint semmijük sincs, de közismert róluk, hogy csendes milliárdosok.
Mindez engem alapvetően nem érdekel. Én hinni akarok, mert nem akarok becsavarodni, még ha ő nem is kérte tőlem, hogy higgyek. Pedig kérhette volna. Mint egyik példaképe, Obama, akiről még évértékelőjében is beszélt. Az ő szlogenje a Change-en túl kb. ez volt: „Azt kérem, higgyetek!” „Nem csak az én képességeimben, hogy meg tudom változtatni Washingtont, hanem abban is, hogy Ti is képesek vagytok változni.”
Szép mondat, elfogadnám Viktor szájából a magyar megújulás jelmondatának, és hinnék is benne. Mert nekünk is változni kell. A legnagyobb gond éppen az velünk, hogy azt hisszük, a fejünk fölött majd a politikusok elintézik a jobb világot, és mint valami arab olajokráciában, mindenki megkapja érettségire az első milliót. Viktor azonban sem hitet nem kér, sem változást, azt üzeni nekünk, elég az államnak és a vezetőknek változnia, és minden megoldódik. Ezt mondta a rádióban„Az emberek joggal gondolhatják, semmit sem csinálnak rosszul. Valaki más felelős a válságért: az ország vezetői.” Hát, Isten stratégiája jobb. Ki kell maradni a médiából.
Nem, nem csinálunk mindent jól, sőt, sok mindent rosszul csinálunk, és ezt meg kell változtatni, mert e nélkül nincs remény, még ha Páva Zsolt nyert is. Nem dolgozunk elegen és eleget, nem fizetünk elegen és elég adót, nem tanulunk eleget, nem tudunk nyelveket, nincs elég szakmunkásunk, túl sok a nyugdíjasunk és még sok minden más, de legfőképpen képtelenek vagyunk változásra, és ahogy Viktor is sugallja nekünk, nem akarunk felelősséget vállalni. Nálunk mindig, mindent valaki más rontott el. Sok mindenben kell változnunk, és amíg erről valaki nem győz meg bennünket, nem reménykedhetünk egy jobb világban. De ki győzi meg a politikusokat, hogy győzzenek meg bennünket? Viktor 70 százaléknál sem meri a szemünkbe mondani. Akkor mit tegyünk?
Én hinni akarok, de nyilván könnyebb lenne, ha ő is tenne érte valamit, mint a viccben, amikor valaki hét éven keresztül imádkozik, hogy nyerjen a lottón, mikor végre az Úr megsajnálja, és a fülébe súgja: vegyél már végre egy szelvényt.
Ha mégsem vesz szelvényt, legalább maradjon a régi stratégiánál. Ne mondjon semmit.
De talán neki van igaza, győzelméhez én nem is kellek neki.