UpSideDownTheWorld Blog

A munkaerőhiány előbb-utóbb a gazdasági növekedés útjába áll majd. A munkaidő növelésén és a bevándorláson kívül a magyar gazdaságban olyan tartalékok vannak, amit úgy lehetne felszabadítani, hogy ne fájjon senkinek és még az életminőségünk is javuljon. Az alábbi a teljesség igénye nélkül egy felsorolás ezekről.

Nem lehet nem észrevenni a túlórák lehetséges számának 250-ről 400-ra emelésével a kormány a munkaerőhiány enyhítését szeretné elérni. A szándékot mindenképpen értékelni kell, mert jelzi, a kormány tisztában van azzal, ha nem állnak a gazdaság rendelkezésére pótlólagos munkaórák, az előbb utóbb gondokat okoz. Van azonban esélye, hogy az intézkedés bizonyos szektorokban kontraproduktívvá válik. Egyrész növelheti a külföldi munkavállalási hajlandóságot, de mindenképpen egy sokkal fáradtabb stresszesebb országot eredményez, ami több táppénzt és magasabb egészségügyi költségeket jelent. Amit nyerünk a réven, azt többszörösen elveszthetjük a vámon. A magyar gazdaságban nagy tartalékok vannak, amit kormányzati intézkedésekkel, illetve azok visszavonásával, a szabályozás enyhítésével fel lehetne szabadítani. Ezen intézkedések egy része kimondottan javítaná az életminőséget és mindenképpen növelné a versenyképességet.

Lássuk ezeket!

Egészségügy

Egészségügy egy kiapadhatatlan terület.

Korai elhalálozás

Rengeteg magyar munkavállaló hal meg aktív korában köszönhetően a rák és más népbetegségeknek. Európai viszonylatban egyik legrosszabb túlélési arány hazánkban. A magyar munkaképeskorú férfiak kb. 25% és a nők kb. ennek fele hal meg mielőtt elérné a nyugdíjkorhatárt. A súlyos betegségekből, sokkal kisebb eséllyel gyógyulunk ki, mint nyugati társaink. Az egészségügyi rendszer javításával rengeteg aktív év lenne megőrizhető.

Lelki egészség

A lelki egészség egy olyan téma, amiről keveset beszélünk, pedig európai számítások szerint itt veszik el a legtöbb munkaóra. A rosszkedvűen, depressziósan, munkában töltött napok miatt számítások szerint az OECD országok átlagában a GDP 3,5 százaléka tűnik el. Ez elképesztően nagy szám. Ennek ellenére ezzel a témával szinte nem is foglalkoznak hazánkban.

Várakozás és várakozás

Az egészségügyi intézményekben várakozással töltött munkaórákra ugyan nem ismerek kutatásokat, de tapasztalatok szerint bizonyosan jelentős számról beszélhetünk. Az egészségügyi intézmények nagyon kis számában van időpontra érkezés. Egy kontroll úgy zajlik, hogy mondjuk 8-13-ig rendelnek. Az átlagos várakozási idő 2,5 óra körül van. A helyzet ott sem egyszerűbb, ahol bevezették az időpontra érkezést. Ott a hónap első napján reggel 9-re az összes időpont elfogy. A többi rendelésnél sem jobb a helyzet, a beteggel érkező egészséges kísérő is hosszú órákat vár munkaidejét vagy szabadidejét fordítva erre. A jobb szervezés, a hatékonyabb egészségügy több GDP növekedést és a hozzá kapcsolódó adóbevételeket jelenten, mint ennek költségei.

Bürokrácia

A magyar bürokrácia legendásan túlburjánzott és ezzel a hidrával még egyetlen kormány sem tudott megbirkózni. A jelenlegi bürokrácia csökkentési kísérlet is ennek a harcnak az egyik állomása. Egy újszerű és drasztikus változata. Itt ugyanis nem a bürokrácia, hanem a bürokrata oldaláról kezdték el a munkát. A bürokraták csökkentésével azonban nem feltétlenül csökken a bürokrácia, sőt még nőhet is. Ugyanannyi engedély stb. kell kevesebb embernek kiadnia, feldolgoznia.

Nem elég hatékony jogszolgáltatás

A jogszolgáltatás rendkívül időigényes. A perek elképesztő hosszú, végeláthatatlan ideig tartanak. Ez rengeteg munkaóra veszteséggel jár és rengeteg ügyvédi munkaórát igényel. Arról nem is beszélve, hogy a gyenge jogszolgáltatás milyen versenyhátrány a gazdaságban, ahol rendkívüli bizonytalansági tényezőként működik. A jogszolgáltatás felgyorsítása és hatékonnyá tétele nagyon sok munkaórát szabadítana fel. Ezt azonban nem úgy kell elérni, hogy csökkenjen annak pártatlanságába vetett hit hanem, hogy erősödjön az. Az igazságszolgáltatás elfogulatlansága ugyanis nagyon fontos hatékonysági kérdés.

Túlburjánzó szabályok

Magyarországon túl sok a szabály és számuk folyamatosan növekszik, mert minden kormány úgy gondolja akkor mennek jól a dolgok, ha Ő szabályozza. Itt nincs különbség a pártok között, mindegyik minden problémára szabályt akar és engedélyt. Minden új szabály, minden új engedély újabb munkaórák kivonását jelenti a gazdaságból. Ezen a politikusi népbetegségen nehéz segíteni, mert itt az egész társadalom hozzáállásával baj van. Ami megtehető lenne, hogy az előzetes engedélyek helyett sokkal nagyobb hangsúlyt kéne helyezni az úgynevezett „In market” ellenőrzésre. Vagyis utólag a piacon kéne ellenőrizni, de ehhez nagyon hatékony jogszolgáltatásra van szükség, ami jelen pillanatban nem áll rendelkezésre.

A valódi bürokrácia csökkentéssel duplán nyernénk. Egyrészt a cégeknél és magánszemélyeknél takarítanánk meg munkaórát, másrészt felszabadulna a bürokrácia oldalán is munkaerő.

Közlekedés

A magyar úthálózat, főként EU-s pénzekből történő fejlesztésével, nagyon sok munkaórát nyertünk az úton töltött időből. Van azonban olyan terület, ahol ez nincs így. Ilyen a vasúti közlekedés, ami rendkívül lassú és rengeteg idő veszik el. Nem beszélve az ország GDP-jének jelentős részét előállító Budapest közlekedéséről. Szingapúr néhány évtizede kiszámolta, hogy az akkori szörnyű dugókban mennyi munkaóra és GDP veszik el és megoldotta a helyzetet. Ma nincs dugó, remek a közlekedés, olcsó a taxi és nem veszik el GDP, nem is beszélve a stressz szint csökkenéséről. Ebben nálunk is nagy tartalékok vannak.

Magánszektor és verseny

Privatizáció

Manapság nem illik a magánszektorban hinni, de attól, hogy nem hiszünk benne, még nálunk is hatékonyabb, mint az állami. A magánvállalkozások által végzett feladatok, államosítása több munkaerőt és lassabb feladatmegoldást eredményez. Ez alól csak nagyon nagy elfogultsággal lehet kivételt találni, de statisztikailag igaz. Ezért újra el kéne a közszolgáltatások privatizációját kezdeni, talán szigorúbb feltételekkel. A magánszektor kevesebb emberrel végezné el ugyanazokat a feladatokat. Ez természetesen csak akkor lenne így, ha a privatizációnál valódi verseny lenne és szakmai szempontok érvényesülnének.

Közbeszerzés hatékonyabbá tétele

A magyar közbeszerzési rendszer soha nem volt a valódi verseny színtere. Ez magasabb költségeket jelent, de ami ebben az esetben fontosabb nem kényszeríti a hatékonyság növelésre a cégeket és ezért az adott munkát nagyobb munkaóra ráfordítással végzik el. Mivel az állam a legnagyobb beruházók egyike, itt nagy megtakarítás és hatékonyság növekedés érhető el.

Az állami beruházások visszafogása

Ki kell emelni, hogy az állami beruházásokat ma megérné visszafogni, mert ezek a sokkal hatékonyabb piac elől vonják el a munkaerőt. Ez az építőiparban egyértelműen látható. Magánberuházások nem tudnak megvalósulni, mert a nagy állami projektek elszívják a munkaerőt. Sokkal jobban megérné az állami beruházásokat azokra az időkre tartogatni, amikor a piacon nem lesz pénz erre. Így sajnos van rá esély, hogy amikor a piacon nem lesz rá pénz, akkor már az állam is éppen kiköltekezik.

Az EU-s támogatások kontraproduktívak

Az EU támogatások újragondolása fontos lenne. Ez volt az elmúlt években a növekedés motorja, de tudjuk a projektek jelentős része nem eredményez valódi termelő vagy hatékonyság növelő beruházást. Még a K+F pénzek jó részének elköltésénél sem mutatható ki innovációt. Amolyan költsük el mozgalom zajlik, mondván jobb helyen van az nálunk magyaroknál. Ez a folyamat azonban rengeteg munkaerőt von ki a piacról fölösleges feladatokra, amiből nem lesz későbbiekben GDP termelőerő. Ennél középtávon még az is jobb lenne, ha egyáltalán nem jönnének Uniós pénzek. Rövid távon ugyan ez nem járulna hozzá a GDP növekedéshez, de a piac arra fordítaná energiáit, ami a későbbiekben fenntartható növekedést hoz.

A magyar vállalkozók preferálása?

Bármilyen fontosnak is hangzik a magyar vállalkozók preferálása és megerősödésének segítése ez is csökkenti a magyar gazdaság hatékonyságát. Szabályozókkal vagy közbeszerzéseken a verseny csökkentésével ugyan helyzetbe hozzuk ezeket a vállalkozókat, nagyobb bevételekhez jutnak és a elősegítjük a tőkefelhalmozást, de nem kényszerítjük őket arra, hogy a lehető leghatékonyabban dolgozzanak. Az ilyen szektorokban sokkal nagyobb idő és emberi erőforrás ráfordítással dolgoznak, mintha a megbízásokat kemény versenyben szerezték volna meg. Ez azt eredményezi, hogy az adott GDP kisebb hatékonysággal termelődik meg. Ezek a szektorok így fölöslegesen munkaerőt szívnak el más területektől. Ráadásul a siker így is csak az államhoz erősen kötődő szektorokban garantálható teljesen. A legjobb példa a kiskereskedelem, ahol minden eszközzel támogatták a magyar vállalkozások megerősödését, de mivel ez még a túlszabályozottság esetén is a versenynek kitett ágazat, ezek a cégek alulmaradtak a diszkonláncokkal szemben. A legnagyobb magyar szereplők inkább abból gazdagodtak meg, hogy eladták boltjaikat ezeknek a láncoknak. A szigorú új boltnyitási szabályok miatt a piacinál jóval magasabb áron.

Termelékenység növekedés

A fenti intézkedések jó része a termelékenység és versenyképesség növekedés révén növeli a szabad munkaerő mennyiségét.

Vannak a magyar gazdaságban nemzetközileg nagyon kevéssé hatékony területek, mint a mezőgazdaság.           Itt nagyon sok emberrel állítunk elő nagyon kevés GDP-t. A beöntött EU-s milliárdok alig javítottak valamit. Az ágazat elszívja a munkaerőt más hatékonyabb ágazatok elől. Itt nagy a hatékonyság növelési potenciál, de ezt nem lehet központi irányítással elvégzeni. A tulajdonhoz való jutás erős korlátozása és az EU-s támogatások megakadályozzák a szektor fejlődését.

A másik terület, ami a GDP és hatékonyság növekedését tenné lehetővé, ha sokkal több a magasan képzett munkavállalónk lenne. Az ilyen munkavállalók sokkal több GDP-t állítanak elő adott munkaóra alatt. Nem véletlen, hogy azok az országok, ahova a legtöbb magasan képzett munkaerő vándorol, a világ leggazdagabb országai közé tartoznak, mint például Kanada vagy Szingapúr. Ezért a magasan képzett lakosok számának növelése a cél, vagyis meg kell fordítani a jelenlegi romló trendet. Így adott mennyiségű dolgozóval nagyobb GDP állítható elő. Ma a KSH adatai szerint magyarországon épp az ellenkező folyamat zajlik. A hazánkból elvándorlók képzettsége magasabb, mint a maradóké és a legmagasabb a régió kivándorlói közül.

Az oktatás hatékonyságának növekedése máshol is hozzá tudna járulni a dolgozókon lévő terhek csökkentéséhez és ezzel a munkára fordítható idő növeléséhez. A szülőkre az iskolának kevesebb feladatot kellene rakni, sőt inkább többet átvállalni. Kevesebb otthoni feladatra lenne szükség és az iskoláknak nagyobb szerepet kéne vállalni az iskola utáni sportolás és különórák tekintetében. Ez mérhető tehercsökkenést jelenthetne.

A felsorolás még folytatható, biztosan mindenkinek eszébe jut néhány olyan terület, ahol sok munkaóra értelmetlenül veszik el. Ezekre kéne koncentrálni, mert ezekből nem csak nagyobb hatékonyság, jobb versenyképesség, de kevesebb stressz, jobb hangulat és egészségesebb ország is lesz.