„Az ombudsman nem hozhat kötelező intézkedéseket, nem alkalmazhat jogi szankciókat.”
Akkor meg minek van? Nekem biztos nem kell. Vicces, bosszantó és kimondottan kártékony jelentéseiknek se szeri se száma. Most éppen a google fanok jóvoltából került az érdeklődés középpontjába egyikük. Nem csak az ő, hanem a turizmusból élők jogait csorbította véleményével. Kitoloncolta a Street View-t kicsi, -és mivel Puskásra egyre kevesebben emlékeznek- jobbára etnikai feszültségekről és a válságról ismert hazánkból. Végül is katasztrófa-turizmusra is lehetne építeni marketingünket és ha van nekünk Kiszel Tündénk, minek nekünk a google.
A magyarvalóság buciembere
A héten azonban volt ennél viccesebb buciember duma is. A női börtönökben tett látogatást egyikük, és azt, hogy nem volt minden cellában folyóvíz, az emberi méltósághoz való joggal tartotta összeegyeztethetetlennek. Kár, hogy buciembernek csak olyat jelölnek, aki a jogi tankönyvekből ismeri hazánkat, ott pedig képek nincsenek. Állítólag az egyik szolgálati autójából kinézett Tiszadobon, de gyorsan behunyta a szemét. Véleményük szerint a valóság megzavarja jogi tisztánlátásukat és előítéletessé teszi őket. Pedig, aki olyan megfoghatatlan fogalmakkal dolgozik, mint az emberi méltóság, annak ezeket a jogokat csak a valóságba ágyazva szabadna értelmeznie. Az emberi méltóság mást jelent az angol királyi családban és egy ruandai menekülttáborban, ahol egy üveg vízért sokan odaadták volna cserébe. Még ha ezt Svédországban nem is tarják helyesnek.
A sokféle buci mellé ezért kéne egy, akit a magyarvalóság buciemberének nevezhetnénk el, ő lehetne a többiek főnöke.
Az ő szabályai egyszerűek lennének. Az ember, az erkölcs és a valóság, mindig fontosabb nyakatekert szabályaiknál.
Azt tudni kell, hogy a bucik főként nem törvénytelenségeket tárnak fel, arra ott van az igazságszolgáltatás. Ők csak okoskodnak. Ők azok, akik felhívják a figyelmet arra, hogy a disznóknak az ólba nem csak klasszikus zenét játszó játékokat kell berakni, hanem heavy metálost is.
A börtönös észrevételeik jól mutatják, mennyire elrugaszkodottak a válóságtól, ezért érdemes velük foglalkozni.
A méltatlan ember
Aki börtönbe került, az valamit elkövetett, már ha hihetünk az igazságszolgáltatásban. Én hiszek, mivel annyi bűnös nem kerül börtönbe, hogy az már tényleg luxus lenne, ha azok, akik bekerülnek ártatlanok lennének. Szóval ők valaki másnak a jogai korlátozták, esetleg emberi méltóságukban megbántották őket. Például kirabolták, összeverték, vagy efféle. Ezért az egyszerű ember igazságérzetét nem hatja meg, hogy az ő emberi méltóságuk sérül. Mi földi halandók nem kezdünk el sírni, ha azt halljuk, hogy nincs folyóvíz a cellákban. Mi inkább azt gondoljuk, nem kellett volna elkövetni azt, amiért odajutott és kész. Ez buciországban nem így van.
Mi azt is tudjuk, hogy a bent lévők egy jelentős részének nincs otthon folyóvize, sőt, még vécéje sem, ezért ők maguk sem értik, miféle joguk sérül. De persze van, akinek van otthon folyóvize és ők talán rosszul érzik magukat. A bucinak ilyenkor szimplán azt kéne mérlegelnie: Költsünk-e a börtönben éppen, büntetésben! lévőknek juttatott olyan jogokra, amik kint a becsületesek mindegyikének sem adatik meg. Vagyis előbb kint minden családnak építsünk vécét és folyóvizet, vagy a börtönben javítsunk a helyzeten. Amikor pedig minden kinti családnál van vécé, akkor azon gondolkodjunk, mivel tudjuk még a becsületeseket segíteni vagy akkor már tényleg jöhetnek a börtönök.
Szerintem a valóság buciembere felteszi magának ezeket a kérdéseket és nem károg, nem teszi magát nevetségessé egy ország előtt.
Ha én buci lennék
Ha én buci lennék, azt a kérdést tenném fel először, mennyire sérül a vidéki emberek joga a normális élethez azzal, hogy közbiztonságot olyan mértékben sikerült eliminálni, hogy a Magyar Gárda annyira népszerű, mint a teljes politikai elit együttvéve (Gárda, elit 10-10).
Azt is feltenném magamnak, hogy miért fúrtam meg a pozitív adóslistát, amivel sokmilliárdos kárt okoztunk a becsületes embereknek, akik így könnyebben kaphattak volna hitelt. A bucinak azonban voltak ennél magasabb szempontjai. Pedig szerintem ilyen szempontok nincsenek. Mindenki maga döntheti el, hogy feltegyék-e egy listára, amiből neki haszna van.
Azt is feltenném, hogy mennyiben sérül a mi jogunk a politikai korrupcióval és ebben mikor lesz végre egyenjogúság. Miért csak az lophat, aki politikus lett és ez a jog miért nem jár minden állampolgárnak. Vagy miért nem vonják meg mindenkitől?
Legfőképpen azonban azt tenném fel, miért hívják úgy a bucikat, hogy ombudsman és miért nincs olyan kifejezés, hogy ombudswoman?