UpSideDownTheWorld Blog

Categories: UpSideDown

Klímamegállapodással kapcsolatos jogos kétségek

2015. december elejei írás

Meglehetősen ritka pillanat, hogy 195 ország képes egy dologban egyetérteni és képes egy olyan szerződést kötni, amelyet mindenki aláír. Ez örömmel tölthet el bennünket a klímaváltozással kapcsolatos emberi tevékenység visszaszorulását illetően. De egyáltalán nem azért, amit sok zöld balos ebben bele szeretne látni, hogy a klímacsúcsról hazatérő kormányfők azonnal lejjebb csavarják a fűtés és nem gyújtják be többet a kandallót.

Egy ilyen megállapodás legfőbb akadálya, ha az azt aláíró felek, nem találják meg benne saját érdekeiket, amik nem feltétlenül köthetők magához a témához, a klímavédelemhez. Ha viszont aláírják, akkor azt jelenti, hogy valami miatt megtalálták benne saját érdeküket.

Az USA szerepe

Tudjuk, hogy a megállapodás főként azért hiúsult meg az elmúlt évtizedekben, mert az USA nem volt hajlandó belemenni. Ez sokak számára nehezen érhető viselkedés egy olyan ország részéről, amely azt állítja magáról, hogy felelősséget érez a világ sorsa iránt. Hangozzon azonban bármilyen furcsán, éppen a világ sorsa és biztonsága miatti felelősségből nem írta alá eddig a megállapodást. Az USA ugyanis, csak olyan megállapodásokat írhat alá, amelynek kijátszása esetén a vele versenyben álló nagyhatalmak és ebben az esetben szinte csak Kínára kell gondolni, nem jutnak gazdasági előnyhöz. A gazdasági előny ugyanis előbb utóbb katonai előnyt is jelent és így biztonságpolitikai kockázatot hordoz. A biztonságpolitikai kockázat, a háborús fenyegetés pedig sokkal kézzelfoghatóbb veszélynek a nyugati világ számára, mint a globális felmelegedés. A nyugati világ, ha elveszíti gazdasági és ezzel katonai előnyét, többé nem képes megvédeni polgárait és a nyugati életformát.

Már a hidegháborúban is láthattuk, hogy az USA nem írhat alá olyan szerződést, amit nem lehet teljes mértékben ellenőrizni és szankcionálni. Kína, a Szovjetunió és sok más ország, pl. Irán ezzel szemben könnyen aláír ilyen megállapodásokat az USA-val és ez a két berendezkedés különbözőségéből fakad.

Amennyiben az USA aláír és ratifikál egy ilyen megállapodást, abból ott törvény lesz. A törvények betartatására pedig a politikától teljes mértékben független szervezetek vannak, amelyek betartatják, szankcionálják a törvénysértést. Az amerikai kímélten média pedig botrányt kavar az ügyekből, ami bejárja a világsajtót.

Kína vagy más központosított berendezkedésű országok ezzel szemben titokban képesek megszegni az ilyen megállapodásokat, médiájuk nem tudósít róla, nincs a politikától független intézményrendszer, ami ellenőrzi a betartatást. Így mi alatt az USA gazdagsági és katonai hátrányt szenved az egyezmény miatt, az ellenfél, titokban elkerüli a hátrányokat.

Mitől lett hirtelen közös érdek

Érdemes ezt figyelembe véve elgondolkodni, hogy mitől is lett most hirtelen ilyen nagy közös érdek ebben az ügyben. A dolog két pilléren nyugszik.

Egyrészt az alternatív energiai forradalmon. Mivel Kína lett a világ legnagyobb napelem gyártója, elemi érdeke lett, hogy ezen termékeinek piacát növelje. A megállapodás és a fejlődő országoknak juttatott hatalmas összegek sok száz milliárd dolláros új piacot nyitottak számára. Ennek a piacnak a jó része pedig valójában a nyugati országok pénzének elszívását jelenti, hiszen ezek az országok finanszírozzák majd a fejlődők vásárlásait. Ennél jobb üzletet nem is köthetett volna Kína. A nyugatiak finanszírozzák áttételesen gazdaságát.

Természetesen a nyugati világ is erős ezekben a gazdasági szektorokban és ráadásul saját szabályozása és az alternatív energiák a vártnál sokkal gyorsabb fejlődése, nem követel meg nagy áldozatokat tőlük. Így az egyezmény betartása számára nem jelent jelentős gazdasági hátrányokat, sőt ipara, ha nem is kínai méretben, de képes lesz profitálni belőle. Ráadásul a nyugati közvélemény sokkal erőteljesebb nyomást fejt ki ebben a kérdésben és sokkal nagyobb belpolitikai haszonra lehet szert tenni a megállapodással.

A fejlődő országok álláspontja sokkal prózaibb. Természetesen felhozhatnánk azt is, hogy őket fenyegetik leginkább a klímaváltozás okozta környezeti hatások, de a politikusok motivációja nem ez. Ők csak a 100 milliárd dolláros támogatást látják. Tudják, hogy ennek 30-50%-át ellophatják, ahogy minden más nyugati támogatás esetén is történik. Ez 30-50 milliárd dollár bevételt jelent a fejlődő világ korrupt politikai elitjének.

Az USA konzervatívjainak ellenállása

A megállapodás kapcsán tele van a sajtó, hogy az USA republikánusai, milyen ellenállást fejtenek ki a megállapodással kapcsolatban. Végül is maradi tökfejnek tartja őket a baloldali világ, mert elleneznek egy ilyen a baloldal számára nagyszerű humanista egyezményt. Leírják, hogy a republikánus szavazók 51% nem hisz az ember okozta globális felmelegedésben, nem hisz a tudósoknak.

A szkepszis mögött azonban, egy nehezen érhető és sokak számára nehezen elfogadható mélyen filozófiai világlátás van, amelyet nem feltétlenül minden elmében tudatos a republikánus szavazókban. Az amerikai konzervatívok legfőképpen nem azt kérdőjelezik meg, hogy a létezik a probléma, hanem, hogy mi képesek vagyunk megoldani és megmondani annak valódi okait. A republikánusok kevéssé hisznek abban, hogy törvényekkel meg lehet a társadalom gondjait oldani, de abban végképp nem, hogy természetet kérdéseibe az emberek jogszabályokkal bele tudnának szólni. A társadalom is, de a természet még inkább önszabályozó rendszer, amiben az ember csupán az egyik tényező, amely befolyásolni ugyan képes, de soha sem lehet biztos benne, hogy a befolyás milyen eredményt hoz majd. Sok esetben ez épp az ellenkezője lehet a reméltnek, ezért az embernek tartózkodni kell az önhittségtől, hogy ő majd megoldja a természet gondjait. Jobban érzékelhető ez a különbség, ha a baloldali, főként kommunista világgal állítjuk szemben. A kommunizmus mélyen hitt a fejlődés eszméjében, amelynek végén az ember uralmat kap a természet felett is. Abban hittek képesek vagyunk a folyók irányát megváltoztatni, szabályozni az időjárást és sok minden mást. Ennek a hitnek leginkább hatalmas természetrombolás lett csupán az eredménye.

Az amerikai szemlélet lényegének bemutatására jó példa a környezetvédelmi határértékek kérdése. A környezetvédelmi határértékek bevezetése a konzervatív személéletben, akár még növelhette is a szennyezést. Ezek után ugyanis az összes cég, ezekre az értékekre állította be szennyezését. Amennyiben ezt az értéket tartotta, az amerikai jog esélytelen volt vele szemben. A céggel szemben indított bármilyen kártérítési per bizonyosan elbukott, mert a törvény védi őket, amennyiben betartják az állam előírásait. Az állam gyakorlatilag átvette a felelősség egy részét a cégtől azzal, hogy ő mondta meg mennyi lehet a szennyezés.

A konzervatív személet ezzel szemben úgy gondolja akár egy ilyen súlyú kérdést is képes a társadalom önszabályozó módon kezelni, egy amerikaihoz mérhető erős jogrendszerében. A határétékek ideje előtt, bárki nyerhetett a cégekkel szemben, akit valamilyen kár ért, ha a bíróság bizonyítottnak látta az összefüggést a szennyezés mértékétől függetlenül. A szennyező cégek kevésbé voltak védve a magánszemélyekkel szemben, így a konzervatív szemléletben a cégek valószínűleg alacsonyabb értékekre álltak volna be egy idő után, mert a kártérítési perek jobb visszatartó erőt jelentettek volna, mint az állam által előírt határértékek.

Az sem meglepő, hogy a tudomány eredményeiben nem hisznek a republikánusok. A világ ember általi megismerhetőségének korlátaiban való hit része gondolkodásuknak. A tudományos fejlődés lényege, hogy mindig megdöntjük a korábbi generációk állításait, kiderül, hogy amit igaznak hittünk az valójában nem teljesen úgy van, ahogy gondoltuk. Ez igaz minden tudományágra és beleértve átlagnál is bizonytalanabb klímakutatást. A kétely tehát nem a tudósok hozzáértésében, eredményeiben van, hanem, hogy egyáltalán elméletileg lehetséges-e ilyen végtelenül bonyolult problémák megismerése. Mivel bizonyos, hogy a tudósok jelenlegi állításai a jövőben meg döntik majd.

Ez természetesen nem jelenti, hogy az embernek nincs szerepe és felelőssége a klímaváltozásban és azt sem, hogy a most aláírt megállapodás nem lesz sikeres. A kitűzött célokban bizonyosan lesz eredménye. Van mit ünnepelni, de érdemes tisztán látni annak árnyoldalait és vele kapcsolatos kétségek jogosságát.

admin