Azt mondják, a válság esély, mert az emberek ilyenkor megértik, hogy baj van és át kell alakítani országunkat. Meg kell tenni, amit rég halogattunk és máshogy kell élnünk, ha 20 év múlva is azt akarjuk, hogy legyen országunk. Assar Lindbeck professzor, aki részt vett a svéd szociális rendszer kialakításában és annak reformjában, azt mondja, csak válságban van esély komoly reformokra. „Új-Zéland például a nagyon gyönge gazdasági teljesítménye miatt kényszerült reformokra korábban, Hollandiában a rendszerek finanszírozhatatlanságának réme ösztönzött cselekvésre, Svédország és Finnország mély recesszióba zuhanva látott neki a feladatnak. Elég nehéz meggyőzni ugyanis a szavazókat arról, hogy ha ma nem hozunk népszerűtlen intézkedéseket, akkor tíz vagy húsz év múlva súlyos problémákkal nézhetünk szembe. .. Nem az ideológia számít, hanem a probléma természete, a lakosság krízistudata.”
A svédek megértették, hogy nem finanszírozható szociális és nyugdíjrendszerük, és olyan intézkedéseket is elfogadtak, ami 18%-kal csökkentette reálnyugdíjukat, és olyan rendszert alakítottak ki, amely nem csak automatizmusokon alapul, hanem a gazdaság teljesítményén is.
A magyar lakosság krízistudatlan. Tudják, ugyan, hogy baj van, és valamit változtatni kell. A Fidesztől Obamáig, mindenki ezt mondja nekik, de ezt úgy képzelik, a változást az elitnek kell elvégeznie, úgy, hogy ők talán ezt észre sem veszik. Ezért a sületlenségért a teljes politikai rendszer együttesen felelős. Legfőképpen természetesen Gyurcsány Ferenc és a szocialisták. Akik, olyan minősíthetetlenül használták az elmúlt 7 évet az ország kormányzására, hogy kialakult bennünk az érzés, nem velünk és a rendszerrel van a baj, hanem csak a kormánnyal és az elittel. Úgy képzeljük, a reform az, hogy „ezeket” eltakarítjuk innen, jön egy másik csapat, aki majd visszaállítja a gondoskodó államot és minden rendben lesz. Ehhez a téveszméhez, az értelmiség is hozzájárult, azzal, hogy az elitcseréről többet beszélt, mint a gondok valódi természetéről.
A Fidesz is társ ebben a téveszmében. Fennen hirdetik, hogy elég csak kormányt váltani és minden megváltozik és jobb lesz. Még el sem kezdték a kormányzást, már körülbelül 500 milliárddal növelték a hiányt. A 13 havi nyugdíjat, az áfát, a táppénzt, és minden mást visszaígérnek. Ezzel azt üzenik a lakosságnak, amit amúgy is remélni szeretnének, elég váltani és minden jobb lesz. Ezt üzente Orbán Páva győzelmekor, amikor azt mondta: „íme a remény”
Ez lenne a remény üzenete? Ez valójában a totális reménytelenséget üzeni annak, aki hajlamos tovább nézni egy lépéssel. Reményt egyedül az adna, ha a lakosságnak valódi krízistudata lenne, olyan, amire valódi átalakulást lehet alapozni. Nem csak egy nyugdíjreformot, vagy adóreformot. (És persze lenne egy csapat, amely képes megfelelő programot adni.) Ma azonban azt üzenik nekünk, olyan gondok vannak csak, amiket az új elit és az erősebb állam képes kezelni és nincs szükség a mi áldozatunkra. Ennek ellenére, egyre több áldozatot kell hoznunk, de az áldozatok értelmetlenek, mert nem egy új rendszer kialakítására fordítjuk őket, hanem a régi lékeinek befoltozására.
A jelenlegi válság legnagyobb esélye ez a krízistudat lett volna, de lassan ezt már elszalasztottuk.