UpSideDownTheWorld Blog

A 2015-ös migráció és a terrortámadások a politika központi kérdésévé tették a muszlim bevándorlók és az európai lakosság kulturális különbségeiből és beilleszkedésük hiányából fakadó problémákat. Egyesek Európa keresztény alapjait, mások a szabadságra alapozott európai életformát érzik fenyegetve. Mit támad valójában az iszlám és mit kéne megvédeni tőle?

Az európai életforma jövője

Az osztrák szociáldemokraták előálltak a bevándorlás és bevándorlók beilleszkedési gondjainak kezelésére vonatkozó programjukkal. Ez sokak meglepetésére néhány pontban keményebbre sikeredett, mint Sebastian Kurz konzervatív tervei. A szociáldemokraták is felismerték, hogy ma nehéz a bevándorlás határozott kezelésének ígérete nélkül szavazatokat szerezni, mert a muszlim közösségek beilleszkedésének problémáit és számuk folyamatos növekedését a lakosság egyre nagyobb aggodalommal figyeli. A probléma nem most keletkezett, de a 2015-ös migrációs hullám és terrortámadások az európai politika központi kérdésévé tették. Kezelésére a korábbi intézkedések, mint pl. a burka tilalommal, a politikai iszlám betiltásának kísérletei, az integrációs programok nem bizonyultak hatékonyak. A párhuzamos társadalmak kialakulása egyre nyilvánvalóbb. Az sem ritka, hogy azokon a helyeken, ahol a muszlimok többségbe kerültek megjelenik a saria törvények iránti igény és önkéntes saria rendőrség alakul. A probléma talán nem akkora, mint amilyennek a közvélemény manapság érzi, de létezik és a 2015-ös migrációs válság által kialakított légkörben megkerülhetetlen.

Még Angela Merkel is annak kimondására kényszerült, hogy országában vannak úgynevezett No-go zónák, ahol a német rendőrség nem tudja a német törvények betartását garantálni, vagyis ezeken a területeken az európai életforma és jogérvényesítés vereséget szenvedett.

Sokak számára talán meglepő módon a liberális pártok élen járnak ennek megfogalmazásában. Véleményük szerint veszélyes, ha muszlim lakosság nem fogadja el az európai jogállam és szabadságjogok gyakorlásának eszméjét és nem akar a többségi kultúra és jogrend keretei között élni és tagadja az olyan alapvető szabadságjogokat, mint a női egyenjogúság és szólászabadság. Rutte holland miniszterelnök a legutóbbi választások előtt nyílt levélben fordult a bevándorlókhoz, arra szólítva fel őket, hogy ha itt akarnak élni fogadják el az európai élet alapelveit ellenkező esetben menjenek haza. A német liberálisok a leghatározottabban elítélik, hogy a muszlim bevándorlók egy része nem fogadja el a liberális szabadságjogokat és ez veszélyezteti az európai életformát, ami az egyenjogúságra és szabadságra épül. Hasonlóan gondolkodnak a kormányon lévő finn és a dán liberálisok is.

Ez annak ellenére, hogy kiindulási pontjában teljesen megegyezik, élesen szemben áll több más európai párt, köztük a magyar kormányzó párt elképzeléseivel, akik az európai keresztény kultúrát látják veszélyben. A két oldal ugyan arról beszél, de egészen másra gondol és egészen más megoldásokat kínál.

Mivel állnak szemben a muszlimok?

Az iszlám vitathatatlanul nem elégszik meg a vallások társadalmi szerepének modern európai felfogásával, aminek alapja a szekularizáció és a teljes vallásszabadság. Nem fogadja el, hogy a törvények minden tekintetben a vallási szabályok fölé emelkedjenek, hogy az európai életformában a vallások nem korlátozhatják a törvényekben garantált személyes szabadságjogokat és egyenlőséget. Az iszlám mélyen beleavatkozik a hétköznapi életünkbe és elő szeretné írni, hogy milyen életformát éljünk, ami legerőteljesebben áll szemben, a mai európai szemlélettel. Ezt értelmezi az egyik oldal a keresztény gyökerek támadásának, míg a másik az európai életforma elleni támadásnak.

Nehéz lenne vitatni, hogy a törvény előtti egyenlőség – a liberalizmus alapja – részben a keresztény értékekből nőtt ki. Azonban az sem állítható, hogy ma az európai élet a kereszténységre, mint vallásra támaszkodna. Az Európában élő aktív vallásosok száma alacsony. Az európai jogrend ugyan részben a keresztény erkölcsiségre épül, de ezt az erkölcsi rendet nem az egyház, vagy a hit, hanem a jogállam garantálja. Ami ezt legjobban igazolja, hogy az európai életformát a jogrend a kereszténység, az életformára vonatkozó elvárásaival szemben is védi. A kereszténység ugyanis az iszlámhoz hasonlóan korlátozni szeretné az egyént saját életét meghatározó személyes döntéseiben. Előírná pl. a házasság előtti szex, az abortusz vagy a válás tilalmát, de a női egyenjogúság mai értelmezése sem egyértelműen támogatott általa, nem is beszélve az azonosneműek kapcsolatairól. A keresztény erkölcs sokkal szűkebb mozgásteret nyújtana az egyénnek, mint a törvények.

Másrészről a muszlimok nem a keresztény hitet vagy vallást akarják megváltoztatni, hanem az európai szabadságjogokra épülő jogrendet és életformát. Az iszlám terrortámadások sem a sokkal könnyebb keresztény célpontok ellen irányultak, az egyetlen francia eset kivételével, hanem az európai életforma szabadságának szimbólumai ellen. A koncerteket, szórakozó helyeket, a vicclapot, amely gátak nélkül gyakorolja a szólásszabadságot, vagy rendőröket, katonákat, az európai törvényes rend őreit támadták.

A muszlimok és keresztények

Az iszlám kezdettől fogva úgy tekint önmagára, mint a judaizmus és a kereszténység közvetlen utódjára, azaz a három vallás egyazon Istene legutolsó, hamisítatlan kinyilatkoztatásainak birtokosára. Ennek megfelelően a Korán Ábrahámot, Mózest és Jézust egyaránt prófétának ismeri el, és Mohamedet tekinti a „próféták pecsétjének”, azaz az utolsó, kinyilatkoztatásban részesülő prófétának. A zsidókat, a keresztényeket ennek megfelelően „könyv népének” tartják, ezért a hódítások kora óta a muszlim közösség (umma) védelmét (dzimma) élvezik. A dzimma lényege, hogy az adott hit követői hitüket gyakorolhatják pénz, illetve földadó ellenében. A „könyv népei” jogilag nem egyenlők a muszlimokkal, jelképeiket nyilvánosan nem használhatják, és fejvesztés terhe mellett nem téríthetnek.

A muszlim országokban, ha a radikálisok megjelenése óta ez nem is egyértelmű, de lehet a keresztény hitet gyakorolni. A muszlim vallási szabályok ezt nem tiltják, csupán egy másik emberi kategóriába sorolják őket. Magyarországon a török hódoltság 150 éve alatt is megmaradhatott a keresztény hit és megmaradtak a helyi kultúra keresztény alapjai.

Amit nem lehet tenni, az a szabadságjogok gyakorlása. Nem lehet a női egyenjogúságról beszélni vagy azt gyakorolni, nem lehet a törvény előtti egyenlőségről beszélni, nem lehet a szólásszabadságról, vagy vallásszabadságról beszélni.

Keresztények továbbra is lehetnénk egy muszlim uralom esetén, de nem gyakorolhatnánk a szabadságra épülő európai életformánkat.

Nem az igaz hitért küzdünk

A kereszténység iszlámmal való szembeállítása egy középkori alternatívát rajzol a szemünk elé. Amikor vallások küzdöttek az igaz istenhitért, a harc lényege az volt, hogy melyik Isten az igazi, melyik hit az igazi. Ma ilyen vitát/harcot az európai nem ember nem akar lefolytatni, mert mélyen hisz a vallásszabadságban, nem gondolja, hogy a mi istenünk az igazi, még az európai mélyen vallásos kisebbség sem akarnak ilyen vitába bonyolódni. Ma nem állíthatunk szembe egy középkori alternatívát az iszlámmal, mert értelmetlen és ezt a harcot biztosan elvesztenénk. Az keresztény hitnek ma nincs eszközrendszere ennek a csatának a megnyerésére, ellentétben az iszlámmal, amelynek fanatikus követői megmutatták, hogy vannak eszközeik és van megfelelő számú harcosuk is.

Ma a kereszténység nem mint istenhit, hanem mint erkölcsi szabályrendszer van jelen életünkben, amely beépült jogrendszerünkbe és a liberális állam egyik alapjává vált. Olyan erkölcsi rend, amit a jogrendszer véd. Az Isten és törvény előtti egyenlőség az emberi élet azonos értékűsége, az egyénnek a saját életéhez való joga az alapja. Az iszlám ezekkel az elvekkel áll szemben amikor úgy gondolja az emberek nem egyenértékűek, mert a hívő mohamedán férfi többet ér mint a hívő mohamedán nő és ezek együttesen többet érnek, mint az összes többi ember a földön. Az iszlám szerint a törvényeknek nem az egyenértékűséget és a törvény előtti egyenlőséget kell védenie, hanem az általuk igaznak tartott egyenlőtlenséget. Az egyének nincs joga saját életéhez, mert a fölött a közösség szabályai rendelkeznek, nem élhetünk úgy ahogy szeretnénk hanem csakis úgy hogy azokat a vallási törvényeket betartjuk amelyek az egyenlőtlenséget írják elő. Ezzel mi nem egy másfajta isten hitet tudunk szembeállítani, nem több istent, nem több vallásosságot, hanem csak is a jogállam erejét és annak eszközrendszerét. Az európai kultúra és életforma keresztény alapjait, mivel azokat a jogrendszer garantálja, valójában ezen keresztül és nem ideológia fegyverekkel lehet a leghatékonyabban védeni.

A hitet és a keresztény erkölcsökhöz való ragaszkodást még a kommunizmusban sem tudták elvenni, lehetett hívőként élni és erkölcsösnek lenni. Ahogy a kommunizmus, úgy az iszlám is az európai életformát és annak liberális jogállami alapjait támadja, ezért ezt kell szembeállítani vele és ezt kell megvédeni tőle. Ehhez a jogállam rendelkezik is megfelelő eszközökkel, csak nem kell félni használni őket. Ahhoz, hogy a kereszténység védje meg Európát, olyan változások kellenének a jogrendszerben, amik önmagukban is az európai életforma alapjait veszélyeztetnék.