A klímaváltozási előrejelzéseket nézve a század végére egy teljesen más világ képe bontakozik ki a szemünk előtt. Ebben a világban soha nem éri el a föld lakóinak száma a 10 milliárdot és ma látható nemzetközi rend, az államok jó részét is beleértve tökéletes összeomlásnak néz elébe. A változásokat nem a kerítéssel elzárt országok vészelhetik át, hanem azok, akik legerősebb katonai blokkhoz tartoznak majd és földrajzi elhelyezkedésük lehetővé teszi védelmüket. Ekkorra persze már mai politikusok és mi is a másvilágon leszünk.
Nedves hőhullámok India környékén
Banglades a világ egyik legsűrűbben lakott és egyik nagyon szegény országa, amelynek muszlim lakosai egyre gyakrabban kelnek útra Európa felé. Pakisztán gazdasági és földrajzi adottságaihoz képest meglehetősen sűrűn lakott, katonai konfliktusokkal terhelt muszlim ország, amely már ma is nagy migrációs kibocsátó. India ugyan demokrácia és nem muszlim, de mint a világ ma második legnépesebb országa végtelen mennyiségben rendelkezik a migráció utánpótlását garantáló embertömeggel. Ezek az országok ma klimatikusan többé kevésbé élhető területek. Lakosaik száma összesen kb. 1,7 milliárd! Képzeljük el, hogy ez a terület élhetetlenné válik. Mi történik akkor? A klíma kutatók elképzelték. (http://www.bbc.com/news/science-environment-40793019) Számításaik szerint a 21. század végére ennek a három országnak egyes területein és Kína déli részén, a klíma olyan módon változhat, ami tulajdonképpen élhetetlenné teszi a régiót. Az érintett övezetben ma kb. 300 millió ember él. A magas páratartalommal párosuló hőhullámok, amit wet-bulb-nak neveznek rendszeresek lehetnek. Ez legalább 35 Celsius fokos és a közel 100%-os páratartalommal rendelkező időjárást jelent. Nehezen elképzelhető, de bármely egészséges ember egy ilyen helyzetben 6 óra alatt meghal. Ilyen időjárási viszony, ami tovább tart, mint néhány óra, nagyon ritka a földön. Pár éve néhány órára előállt Iránban és Pakisztánban, akkor 3500 ember halt meg, főleg idősek és betegek. Azonban, 6 óra alatt az egészséges emberek is belehalnak. A wet-bulbok kialakulása fokozatos és szakaszos lesz. Egyre gyakrabban és egyre hosszabb ideid áll majd elő. Képzeljük el, mi történik, ha 300 millió ember élete kerül veszélybe. A legkisebb esély arra van, hogy szép csendben otthon maradnak, kivárják, amíg már olyan hosszú wet-bulbok állnak elő, amiben mindannyian meghalnak. A jelenség sűrűbbé válása olyan felfordulást indíthat el, ami az ottani államok alapjait megingatja, mert ilyen helyzetet egyetlen politikai rendszer sem képes kezelni.
Víz nélkül nincs élet
La Paz-ban három éve már, hogy a vízellátás komoly gondokba ütközik. Jöttek a hírek, hogy hetente többször is csak lajtos kocsikkal tudják megoldani a milliós város vízellátását, ahova egyre nagyobb mértékben áramlanak be a vidékiek, mert ott még rosszabb a helyet. Afrika szarvának problémáit nem kapta fel olyan mértékben a világsajtó. Ott 17 millió ember néz szembe vízhiánnyal. A frissebb negatív szenzáció Fokváros volt. Ott még a La Paz-inál is súlyosabb a helyzet és mivel ez egy modern város volt egy valamikor nagyon prosperáló országban, talán jobban meglepődött a világ. Itt 4,5 millió ember nézett szembe az eddigi legsúlyosabb ismert nagyvárosi vízellátási gondokkal.
A vízhiányról nagyon sokat beszélnek, és modellek bizonyítják, hogy akár a világ népességének több, mint fele vízhiánnyal nézhet szembe. Ez egy lopakodó probléma, amely folyamatosan, egyre romló helyzetet állít elő. Sok országban, élték fel a talajban lévő tartalékokat az elmúlt évtizedekben a népességrobbanással kísérve. Ez elfedte a problémákat, mivel a tartalékok szintje addig senkit nem bánt, amíg el nem fogynak teljesen. Akkor viszont robbanás következik be. A nem túl nagy Jordániban, ami világ egyes számú bevándorló országa (több menekült van, mind őslakos) a helyzet rövid időn belül robbanhat, mert a talajban lévő víztartalékok minimálisra estek. Afrikában az évszázad közepére 2 milliárd ember élhet és szinte nincs ország, ahol megoldott lenne a vízellátás és ne romlana a helyzet. Ezek az előrejelzések teljes egészében elfogadott közhelyek.
Éhínségek
Egy nemzetközi tanulmány szerint 2023-ra (https://www.weforum.org/agenda/2017/09/in-10-years-the-world-may-not-be-able-to-feed-itself) a világ nem lesz képes még magas technológiai szintünk mellett sem annyi élelmiszert termelni, ami elegendő lenne az emberiség táplálásához. Ilyen jóslatokkal volt tele a 19. század Malthaus elmélete nyomán, amit egészen a 20. század második feléig sokan vettek komolyan. Az ekkor beindult „Zöld forradalom” azonban mindent megváltoztatott. Úgy tűnt a technológia olyan mértékben képes megnövelni az élelmiszer termelést, hogy a föld bármennyi embert képes lesz eltartani. A modellek nem számoltak azonban azzal, hogy a földön élő majdani 7-8 milliárd ember milyen mértékben képes környezetét pusztítani. Mára kiderült, a termőföld és a víz gyorsabban tűnik el, mint valaha el tudtuk volna képzelni és az időjárás változás sok területen teszi lehetetlenné a mezőgazdasági termelést. Ez egy nagyon komoly hatás, ami a mai modellekben már tükröződik és egy második zöld forradalom nélkül néhány évtizeden belül akár megoldhatatlan éhínségekkel kell számolni. Ezek az éhínségek természetesen nem a fejlett országokban lesznek, hanem az elképesztő mértékben túlszaporodott régiókban.
Erre a legjobb példa a szub-szaharai terület, ami a világ egyik legszegényebb része és általánosságban nagyon mostoha élelmiszertermelési feltételekkel rendelkezik. Nem lehet véletlen, hogy ebben a régióban 200 ezer évig, a modern idők kezdetéig a népesség körülbelül állandó és alacsony szintű volt. A megtermelhető élelem és a higiéniai körülmények nem tették lehetővé, hogy a népesség jelentősen növekedjen. Azóta viszont bepótolta a történelmi lemaradást. Ez a térség azokhoz tartozik, ahol az elmúlt 100 évben a legnagyobb mértékben megnövekedett lakosságszám, melyek az elmúlt 50 évben is 6-10 szeres népességnövekedést produkáltak. Egy olyan területről beszélünk, amely eddig is csak a zöld forradalomnak és a nyugati segélyeknek köszönhetően volt képes élelmezni lakosságát. Helyi éhínségek természetesen voltak és lesznek szinte folyamatosan, a lokális konfliktusoknak köszönhetőn, mint most Jemenben, Dél-Szudánban, Szomáliában vagy Nigéria északi részén. Egy általános, az élelmiszerellátás globális akadozása miatti krízis, amin a nyugati segélyek sem tudnak enyhíteni, mert azoknak nincs élelmiszer alapjuk, eddig nem fenyegetett.
A nyilvánosságban a tengerszint emelkedésről, amit ma 1,3 m-re prognosztizálnak a század végéig esik a legtöbb szó, ezért én erről külön nem írok.
De komolyan lehet ezt venni?
Nyilvánvaló, hogy nagyon nehéz hinni minden olyan katasztrófa forgatókönyvnek, ami a világ, vagy akár egyes régiók összeomlását jósolja. Ilyen jóslatok ugyanis szinte minden korban voltak, a világ válságát, katasztrófáját, összeomlását már olyan sokszor megjósolták és olyan sokszor nem jött be, hogy nehéz egy ilyet komolyan venni. De a sokszor idézett mondás szerint, attól, hogy paranoid vagy még üldözhetnek, vagyis attól, hogy valami sokszor nem jött be, nem garantálja, hogy soha. A lottót is előbb utóbb eltalálja valaki pedig annak is kis esélye van. A korábbi katasztrófa forgatókönyvek soha nem alapultak ilyen széles körű és ilyen nagyszabású tudományos megfigyelésre. A jóslatokat nem hagymázas Nostradamusok, hanem a világ vezető egyetemei és tudományos műhelyei készítik. Abban szinte biztosak lehetünk, hogy semmi sem pont úgy fog történni, ahogy megjósolták, mert egy modell lényege, hogy nem dolgozik az összes tényezővel és mivel a klíma kaotikus rendszer, a legkisebb tényező is döntő befolyással lehet annak változására, a nemlineáris matematika szabályai szerint. Ettől azonban jó eséllyel lesz baj és annak mértéke is hasonló lehet a jóslatokhoz. Vagyis bármilyen felelős politika, ezekkel a jóslatokkal kell számoljon. A gond csupán, hogy egyetlen ma élő politikus sem él majd amikor ezek bekövetkeznek és ezért erre ma ők nem tudnak belpolitikát építeni. A migrációra is addig építhető politika, amíg nincs, és amit ma migrációnak nevezünk, annak semmi köze azokhoz a folyamatokhoz, amit ezek a modellek előrevetítenek.
Új világ, de nem rend
A fent leírt forgatókönyvek olyan mértékű népmozgásokat indíthatnak be, amelyeket már nem lehet majd a migráció fogalmával leírni és nem lehet már sem humanitárius, sem politikai megoldásokkal kezelni. Itt egy nagyon érdekes paradoxon mutatkozik. Az előrejelzéseket inkább a politikai paletta baloldalán kezelik tényként, egyre népszerűbbek az emberiség teljes kihalását előre vetítő jóslatok. De akik eddig nem mennek el, azok a nemzetállamok megszűnését tekintik minimumnak, amit két amerikai neomarxista szerző idei könyvében vetített előre. A politikai paletta jobb oldalán ellenben fanyalognak és csak egy lehetséges, de nem valószínű forgatókönyvként tekintenek rá. Itt viszont bőszen védekeznek a migráció ellen és a jobboldalon ma a legnépszerűbb a politikát az ettől való félelemre alapozni. A logika azt diktálná, hogy ennek fordítva kéne lennie.
A baloldal azt az utópisztikus tervet kergeti, hogy a klímaváltozás megállítható emberi eszközökkel és összefogással. A jobboldal ellenben akkor akarja megvédeni az országát, amikor még nem áll fenn a probléma. A modellek alapján varható népmozgásokat semmilyen kerítés, fal, vagy tenger nem állítja majd meg. Az nem lesz kezelhető a nemzetközi szervezetek és nemzetközi egyezmények keretei között. Ezt olyan élethalálharcként lehet csak felfogni, amit a mai kultúrák keretei között nem is lehet értelmezni. Ebben a harcban, csak katonai megoldások vannak.
Azokban az országokban, ahol a klímaváltozás miatt élehetetlenné válik a terület a nemzetállamok minden bizonnyal nagyon gyorsan felbomlanak, ellenben a célországokban soha nem látott egység jöhet létre a szó szerinti „életterük” megvédésére. Ezek az államok épp egy sokkal erősebb nemzetállammá válhatnak. A mai Európa az egyik ilyen terület lehet, de annak demográfiai térképe teljesen más képet mutathat. Azok az országok lehetnek sikeresek a védekezésben, akik rendelkeznek elegendő fiatallal és katonai erővel az önvédelemhez vagy egy olyan katonai szövetség részei, akik képesek és hajlandók megvédeni őket. Minél közelebb van egy ország a migráció gócpontjához, annál könnyebben feláldozható.
Magyarország például ilyen feláldozhatón területté válhat addigra. A demográfiai előrejelzések szerint akkora itt csak 5 millió körüli ember élhet, egy erősen elöregedett lakossággal. Ez egy elméleti szám, mert ez önmagában működésképtelen országot takar, amely addigra már több összeomláson és kivándorlási hullámon lehet túl. A lényeg, hogy ha egy ilyen helyzet előáll, Európa védhető határa jóval Magyarországtól nyugatra lesz, ahogy az a török invázió idején is volt.
Ezek természetesen csak nagyon bizonytalan spekulációk, ami biztosnak látszik az a klímaváltozás. Ha az emberiség kihalása nagyon eltúlzottnak tűnik is, az emberiség mai kultúrájának fennmaradása szinte kizárt. A mai politikai mozgástere ebben a tekintetben nagyon szűk. A legfontosabb, amit tehetnék, hogy megtartjuk népességünket, olyan politikát folytatunk, ami normális szinten tartja a kivándorlást, mert a népesség megléte lehet akkor a legfontosabb tényező.