Egy Herczog nevű kormánytag szerint, ha mi (a köz) valamilyen céllal pénzt adunk valakinek, ha azt másra költi, jogosan jár el. Herczog és barátai szerint a szociális kártya alkotmányellenes, mert sérti az önrendelkezéshez való jogot. Komoly és nehéz kérdés, mihez van jogom az alkotmányosan nekem járó pénzzel. (Most tekintsünk el attól, hogy milyen alkotmány az, ami mindenféle kötelezettség nélkül pénzt juttat az állampolgároknak.) Szerintem a józanész, mindenféle filantróp kétszínűség nélkül eligazítást ad az ügyben. Ha az alkotmány nekem a szociális biztonságom megtartása, vagy a gyermekem felnevelése miatt juttatja a köz pénzét, akkor nekem azt arra kell felhasználnom. A válasz így egyszerűnek tűnik, hiszen máshol pl. az állami pályázatokon nyert pénz sem költhető másra csak a meghatározott célokra. Ebben az értelemben nincs önrendelkezési jogom olyan pénzzel, ami valójában nem az enyém. Más vagyonával nem önrendelkezhetem. Ebben az értelemben a segély és mindenféle közösségi támogatás, közpénz, azt arra kell költeni, amire mi, a közösség adjuk. Ugyan a legfontosabb polgári vagy liberális alapjog, hogy a polgár mentes az ellenőrzéstől a személyét és a tulajdonát illetően, vagyis ezekkel maga rendelkezik, de e szerint erre az esetre nem igaz.
Persze a kérdést lehet tovább bonyolítani, úgy is fel lehet tenni, ha egyszer a kapott segély az ő tulajdonába ment át, akkor az onnan kezdve már az övé, azzal ő rendelkezik szabadon és korlátozástól mentesen. Herczog és barátai erre gondolnak.
Súlyos és sarkalatos döntés előtt áll a magyar jogállam. Amennyiben itt megfelelően dönt megnyílik előttünk a változások, a továbblépés lehetősége. Megszűntethetünk vagy megerősíthetünk egy a többséget mélyen bántó igazságtalanságot és a szociálisan rászorulókat is jobban munkára ösztönözhetjük. Azonban, ha rosszul döntünk, tovább fokozhatjuk a feszültségeket és hosszú időre elveszítjük a kitörés lehetőségét.
Érvek és ellenérvek
A monoki polgármester és azok, akik támogatják a szociális kártyát és a támogatások ellenőrzött elköltését, lázasan próbálják bizonyítani, miért lesz jobb így a segélyezetteknek. Kevesebb megy játékgépbe és kocsmára, több jut a gyerekeknek és ételre. Pedig az ilyen érvek fölöslegesek. Mert nem ez a bajunk. Sőt nagyon könnyű cáfolni, hogy nem lesz ettől jobb nekik, mert a kártyán lévő pénz is játékgépre és sörre váltható, csak lesz legalább 10 százaléknyi költsége, amiért valaki az élelem helyett pénzt ad. Így mondják a „szociálisan érzékenyek”, ennyivel kevesebb jut majd ezeknek a családoknak. A kártya ellen érvelőknek azonban meg kell érteniük a valódi okokat.
A bajunk elsősorban nem az, hogy mennyi jut ebből a családoknak, hanem hogy ez mi pénzünk és nem költhetik arra, amire akarják. Elegünk van abból, hogy az alkotmány által biztosított szocializmus jogokkal (jog a szociális biztonsághoz) emberek ilyen módon visszaélnek. A szociális biztonsághoz nem tartozik hozzá a játékgép és a pia, nem tartozik hozzá a tanulatlanság és a semmittevés. Mondjon bármit is az alkotmánybíróság. A gyermekeiért pedig mindenki elsősorban saját maga felelős és csak másodsorban a közösség, de ha ezt a felelősséget átruházzák a közösségre, akkor azért más jogokat is fel kell áldozniuk.
Van ennek azonban még egy gyakorlati és pénzügyi vetülete. Ha egy forint is jut játékgépre és piára, akkor pont egy forinttal fizetünk többet a közpénzből, mint amit fizetnünk kéne, ha a segély fele megy ilyen célra, akkor a megoldás a segélyek felezése.
Mert a kérdést a közösség szempontjából nem úgy kell megválaszolni, hogy ha isznak, szegényeknek ennyivel kevesebb jut élelemre, hanem ennyivel kevesebbre van szükségük, ahhoz a megélhetési szinthez, amit ők maguk elégnek tartanak. Valójában annyi pénzt kell csak juttatni ezeknek az embereknek, amennyi a játékgép és pia után megmarad, mert ez az ő szociális biztonságukhoz elegendő összeg, ezért ennyivel kell csökkenteni a juttatásokat. Addig kell csökkenteni, amíg már senki nem akar belőle játékgépezni és piálni.
A mi pénzünk
Bonyolíthatjuk a kérdést, de ilyen egyszerű, az alkotmányban biztosított közpénz, a mi pénzünk, nem arra való, hogy bárki kedvére költögesse, amire akarja. Ez az alkotmányban megjelölt célra van, egy minimális szociális biztonságra és itt a minimálison lenne a hangsúly. Sajnos a mérték nincs benne az alkotmányban és ennek meghatározásával nem is foglalkozik senki. Azonban, aki a segély egy részét nem erre költi, az nyilvánvalóan bizonyítja, hogy többet adunk annál, mint amire szükség van. Ezért a szociális kártya csak félmegoldás, bele kell végre vágni és radikálisan csökkenteni az összes juttatást. Csak ez hozza meg a felelős viselkedést a segélyezettek részéről.
Egyébként a kártya nem sújtja azokat, akik amúgy is becsületesen költik el a pénzt. Mint ahogy, nem sújtjuk az 50 km/órás sebesség korlátozással, aki amúgy is betartja azt.
A szociális kártya igazi haszna
A szociális kártya arra jó, hogy a magyar alkotmánybíróság végre hozzon racionális és tiszta döntést, a szociális biztonság és a gyermekek támogatása címén juttatott pénz nem minősül magántulajdonnak. Azzal nem rendelkezik szabadon, aki kapja, azt kötelessége a célnak megfelelően használni. A legjobb persze az összes szociális jog eltörlése és egy tiszta polgári alkotmány létrehozása lenne, mint a kommunizmussal való végső leszámolás szimbóluma. Ez azonban nem reális cél, mert a következő kormányra esélyesek mindegyike valamilyen módon éppen a szocializmust és a Kádár rendszert szeretné restaurálni, igaz egészen más néven.
Egyetértek Biharival a magyar alkotmány komoly reformra szorul, de elsősorban a szociális jogok és állampolgári kötelességek tekintetében. Itt van a legnagyobb homály és ebből fakadnak legégetőbb gondjaink. A szociális kártya rávilágított a problémákra, lehetőségünk lenne, hogy vitát folytassunk a kérdésben, de a magyar pártok a valódi kérdések helyett csak a homokozóban püfölik egymást és lózungokat hajtogatnak.
A jelenlegi jogszabályi háttér is meglepően hatékony lehetne, ha tudnák és akarnák a kellő következetességgel alkalmazni, akiknek ez a feladatuk.
Mire gondolok? Az, hogy valaki a saját segélyét elissza vagy eljátssza, szomorú dolog, de jogilag teljesen közömbös. Ha azonban pl. a szülő teszi ugyanezt a gyermek után kapott, a gyermek megélhetését, taníttatását, testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének támogatását szolgáló segéllyel, annak a jelenleg hatályos jogszabályok alapján is súlyos családi jogi és büntetőjogi következményei lehetnek. Azért csak lehetnek, mert ehhez szükség van a hatóságra is, amelyik észleli a helyzetet, alkalmazza a jogot, kimondja és végre is hajtja a szankciót. A probléma nem elsősorban a joggal van, sajnos ezért nem is elegendő a jogszabályt módosítani vagy új jogszabályt alkotni a megoldáshoz.
@Nűnű: Nyilván egy komplex intézkedéscsomag lehet csak a helyzet megoldása. A jelenlegi jogszabály-káosz foltozgatása csak arra jó, hogy a bizottsági tagok felvegyék a pénzüket. Új felfogás, új törvények, és az új törvények újfajta betartatása kell.
Egyébként a játékelméletes példát csak részben értem. Szerintem egy cigánynak ma is van értelme kitörni, csak nagyon erősnek kell lennie hozzá. Mert ez az ő esetében csak úgy mehet végbe, ha elköltözik az övéi közül (hiszen azok húzzák vissza), az új környezetében megbirkózik az előítéletekkel, és kétszer jobban vigyáz minden szabály betartására. Baromi nehéz lehet, no, nem csodálom, hogy kevesen vágnak bele.
Van egy kedves ismerősöm, egy vidéken praktizáló orvos (zsidó származású Jobbik szavazó!!!), aki azt mondja, hogy szerinte a megoldás az lenne, ha egy nemzedéknyi cigány gyereket elszakítanának a családjától, és fehér emberekkel neveltetnék fel őket. Ez a tömeg már alapja lehetne egy minőségi váltásnak, megszűnne a nyomorba és a bűnbe való visszaesés folytatólagossága.
Szerintem csak talán.
@bajaj:
az a baj ezzel, hogy az élelmiszert megeszi az a "büdös kölök", nem lehet a játékgépbe bedobálni (ez a cigányok nagy mániája, egy magyar átlagosan sokkal-sokkal többet iszik, én például dolgoztam az építőiparban, a kajaszünetben a magyarok és a cigányok a kocsmába be, a cigányok a gépnél tolongtak, a magyarok meg a sörnél).
Van a játékelméletnek egy variánsa, a közlegelő tragédiája:
adott egy legelő, ami 10 tehenet tart el, azok fejenként 10 liter tejet adnak. Ám egy gazda fogja magát, és kivisz még egy tehenet, így az egy tehénre eső tej 9-re csökken, de neki 2*9= 18 liter teje lesz. Ezt megteszi a másik is, ő is kivisz még egy tehenet, míg a végén annyira lecsökken az egy tehénre eső tej, hogy már az eredeti 10 liter sem éri el az összes, saját tulajdonában lévő tehéntől. Megoldás sajnos nincs, mert ha valaki úgy dönt ekkor, hogy ő csak 1 tehenet visz ki, akkor egyénileg rosszabbul jár, míg a többieknél lesz egy minimális javulás.
Ugyanez a helyzet ma is a cigányoknál. Nem éri meg nekik egyedül kitörni, mert akkor a sok-sok befektetés ellenére sem lesz jobb. például, ha tanul, szakmát szerez, akkor a gyerekei kevésbé lesznek hátrányos helyzetűek, ha bejelentetten dolgozik, akkor nem kap segélyt, míg feketén meg igen.
Külsőleg kell a játékszabályokat megváltoztatni és betartatni.
@millesei: Hát persze, az alap, hogy az állam (ha már ennyi ember dolgozik nála) tegyen valamit azokért, akiket nem tud felszippantani a versenyszféra. Egyelöre a fülük botját sem mozgatják, még a nagypopula OV is csak magángazdaságokban gondolkodik. Röhej. Nincs olyan magánvállalkozás, amelyik versenyképes lehet ennyire alulképzett és fegyelmezetlen munkaerövel.
Egy megoldás látszik szerintem csak, nevezetesen a faluközösségek kiterjesztése mezögazdasági termelö közösségekké, nevezetesen hogy "termeld meg, amit elfogyasztasz" – a falu környékén lévö állami területeket kellene müvelniük, ahelyett hogy ezeket elkotyavetyelne az ország. Kicsit a TSZ sztorira hajaz az ötlet, de nem hiszem, hogy volna bármi más, ami felszív egy ekkora képzetlen tömeget. Merthogy a kosárfonás és a teknövájás szép szakmák, de a termékböl nem kell most momentán olyan sok. Élelmiszer viszont kell, rövidesen nagy hiány lesz belöle világszerte.
Nűnű megoldása szimpatikus (a közüzemi számlákat lehetne egyből utalni), de van még valami. Nincs meló. Valahogy úgy kéne, hogy menj el dolgozni, különben a segélyből nem fogsz se berúgni, se sokáig enni. Meggyőződésem, hogy rohadtul fel kéne pörgetni a gazdaságot, legyen munkahely, aztán lesz pénz, aztán lehet variálni, hogy mennyi legyen a segély, meg hogy kártyán kapják-e. Vagy legalább az önk. biztosítson valamit, ha már ennyi nagyszerű szakember dolgozik az önk. rendszerben. Volt is a múltkor hír egy ilyen kezdeményezésről. Polgármester kitalálta, hogy csinálnak egy közösségi gazdaságot, lett meló, és egy kis földtúrással többet kaphattak, mint munkanélküliként. Dolgozott is az egész falu.
Ezzel párhuzamosan egyrészt az uzsorásokat kellene falhoz állítani, de legalábbis nagyon hosszú időre lesittelni, függetlenül attól, hogy csak behajtó volt, vagy ő építtette a villát a fél térség segélyéből, másrészt tartok tőle, hogy kisebb lázadások leverésére is fel lehet készülni, mint Szlovákiában. Én személy szerinte nem hiszem, hogy a több sebből vérző segélyezési rendszerünk könnyen, és atrocitások nélkül átszervezhető lenne. Az meg külön kérdés, hogy a kriptokommer liberálisokat mivel lehet elhallgattatni, hogy ne szaladjanak Brüsszelig a kertek alatt bujkáló fasizmus miatt.
Meg kellene oldani, hogy minél kevesebb pénzt kapjanak a segélyezettek a kezükbe. A szociális kártyáról kellene fizetni a gázt, vizet, villanyt (és akkor talán nem lopnák), szemétszállítást, stb. Gyerekeknek meg iskolai étkeztetés. És a végén a mainak töredékét adni csak kápéban. Na, annyit már dobálhat a gépbe, legyen meg a kis öröme.
És mégegy: nyilván az utalványnak nem szimplán összegröl kellene szólnia, hanem elhozható áruféleségekröl, mennyiségekröl.
Így talán elkerülhetö lenne a posztban körülírt "megoldás", tehát hogy az egész utalványt beváltják mondjuk mosóporra, azután a 10% bukóval eladott cucc árát a hagyományok jegyében elisszák.
Kiváló példák vannak erre a háború utáni idökböl, pl. Angliában egész az ötvenes évek közepéig jegyrendszer volt, szigorúan meg volt szabva, hogy a havi bilétáért mennyi húst, kenyeret, lisztet, vajat, stb. lehetett kihozni a boltból.
Azt is simán lehetne szabályozni, hogy milyen ütemben használhassa fel a jegyet az illetö. Mert ugye az nem életszerü, hogy egy, a lét határán egyensúlyozó háztartásba mindjárt hó elején kell 40 kiló liszt.
Igen, igen, erröl az Alkotmánybíróság el fog vitatkozgatni egy ideig. Pedig nem kellene, elég lenne a sokkal demokratikusabb müködésü, ugyanakkor pragmatikus szomszédunkra, Ausztriára tekinteni. Gazdagság, jólét ide vagy oda, tudtommal ott is utalványt kap a török, kurd, stb. segélyként, amit hatósági boltokban válthatnak be, kizárólag alapvető élelmiszerekre, háztartási cikkekre.
Szerintem készpénzt olyanokra lehet bízni, akik már felnöttek ahhoz, hogy a családfenntartás nagy horderejü kérdésében felelös döntéseket hozzanak. Aki inkább elissza, elautomatázza a segélyt, a gyermekei pedig nyomorban nevelkednek, nyilván megrekedt egy olyan fejlödési szinten, ami feljogosítsa a közösséget arra, hogy helyette meghozzon egy döntést: azt, hogy nem kaphat pénzt, csak utalványt.
A teljes cselekvési szabadság csak azoknak jár, akik felelösséggel tudnak azzal élni.
A kulcskérdés a kisközösségek támogatása, az ottani vezetök megerösítése. Budapeströl, a Parlementböl nem látszik, hogy ki mire fordítja a segélyt. Ugyanakkor egy faluban mindenki tudja, hogy a melyik család él nyomorban, rendszerint a családfö léhasága miatt. A helyi elöljárónak kell akkora hatalmat adni, hogy ilyesmikben döntsön.
Egyébként szerintem ezt (is) jelenti az önkormányzatiság, mint fogalom.
Lehet, hogy én vagyok a hülye, de az alkotmánybíróság nem racionális döntést hoz, hanem próbálja érvényesíteni az alkotmányt, és annak szellemiségét. Ha irracionális dolog van szövegezve, akkor ők is irracionális döntést hoznak. Ebben a dologban a parlamentnek van lehetősége, hogy racionális döntést hozzon. Bár ebben most valahogy kicsi a bizodalmam.
Abban van valami, hogy az egyénre hagyjuk, hogy döntsön mire költi a pénzt, erre jó példa a gázártámogatás. Ha pénzben adunk valamekkora támogatást és piaci áron megy a gáz, akkor lehet hogy a jóember elkezdi helyettesíteni a gázt mással (pl megéri részben fafűtésre visszaállni), míg ha csak olcsóbb a gáz, akkor csak többet használ belőle.
Ebben az esetben mondjuk én is úgy vélem, hogy ki kell kényszeríteni a pénz megfelelő felhasználását. Pl a gyerekek miatt kapott pénzt, csak a gyerekre lehessen költeni. És egyetértek abban, hogy a szociális kártya jó kezdeményezés!