Operett valódi áldozatokkal – 2006. október 23.

Gyurcsány szó szerint „csinálta” a politikát. Nem az eseményeket próbálta a maga javára fordítani, nem az élet adta problémákat megoldani, hanem eseményeket alkotott, és megoldotta az így keletkezett gondokat. Ebben áll az újítás lényege. Lényegében ezt tudtuk meg 2006-ban Gyurcsány politikai hitvallásáról. Az őszödi beszéd, és egyes intellektuális gőgről árulkodó, hivalkodó vallomásai mindenkit meggyőzhetnek erről. Ide tartozik, ahogy „megcsinálta” a 23 millió román munkavállaló sztorit és az akasztós beszédet.

A machiavellista operettkirály

Hazánkra nézve az őszödi beszédből kivilágló operettkormányzás a legsajnálatosabb. Az „úgy kellett csinálni, mintha kormányoznánk” mondat. Áltevékenységet, álrefomokat, a száz lépés politikáját takarták. Azt mondanám, talán még az árvizet is megrendezte volna, ha lenne rá lehetősége, mindenesetre jókor jött, úgy lehetett „csinálni”, mintha kormányoznának. Gyurcsány imádja a machiavellista intellektuális játékokat, élvezi, hogy van ereje, és képes nagy ívű előadásokat rendezni, melyekben mindenkit hülyének néz. Élvezi a cinizmust, látni az ellenfeleit, amint küzdenek az igazsággal, és még sem tudnak győzni a játszmái ellen. Gyurcsány világában az igazság látszata többet ér, mint maga az igazság. Tudja, hogy a média világában egy állítás kioltható egy azzal ellentétes állítással, mivel a közvélemény információ hiányában soha nem tudja eldönteni, melyik állítás igaz, ezért előítéletei alapján, politikai alapon dönt. Valószínűleg ez a „játék” élteti, ezért tartja magát a legnagyobbnak. Az MSZP egyik platformja ezt így jellemzi „felülről vezérelt, szűk, marketing-hatékony csapat”.

Az ördögi színjáték bemutatója: október 23.

Október 23-a volt eddigi életpályájának legnagyobb bemutatója. Kétségtelenül akkor kell nagyot dobni, amikor nagy a baj. Akkor pedig nagy volt a baj. Elvesztette az önkormányzati választást, már látszott, hogy nem akarnak belőle elnököt „csinálni”, középtávon pedig még miniszterelnöknek sem kell a szocialistáknak. Mao is akkor csinálta a kulturális forradalmat, amikor nagy volt a baj, Sztálin is bűnbakot keresett olyan híres akcióiban, mint az orvosper. Hitler is felgyújtotta a Reichstagot.

A szocialisták és az SZDSZ kommunikációs fő csapásiránya már nagyon régen egy egyszerű ellentétre épül.

Az egyik oldal: radikális, populista, békétlen, maradi, reformellenes, a múlt, a nem. A másik: szakértő, megfontolt, nyugodt, reformpárti, békepárti, a jövő, az igen. Orbán tökéletes alanynak bizonyult, hogy eljátszassák vele a főszerepet. Mikor Gyurcsány boszorkánykonyhájában megszületett október 23. ötlete, akkor két legyet akartak ütni egy csapásra. A kutatások azt mutatták, hogy az emberek rendet és békét akarnak. Ezért az olyan üzenetek, mint „csőcselék, nem hagynak bennünket dolgozni, mindent tönkretesznek, ezeknek semmi sem drága, ha a hatalomról van szó, nem tudunk fejlődni, ha velük kell foglalkozni” gondolatkörre építve jogalapot akart szerezni a későbbi, még keményebb fellépéshez. Másrészt megfélemlíteni mindenkit, hogy amikor tavasszal az igazi tüntetések lesznek, ne menjenek ki annyian, és persze csökkenteni Orbán mozgásterét, elvenni tőle az utcát.

Ravasz politikai okoskodás, de vannak hibái. A leggyengébb láncszem maga Gyurcsány. Ő már a „vízenjárási fázisban” van, és ez megkérdőjelezi minden marketingakcióját. A „vízenjárási fázist” az Antall Józsefre alkalmazott viccből eredeztetem. Mikor Antall a Bem térről a vízen átsétálva megy át a Parlamentbe. Az őt bámulók erre azt mondják: Nézd má’, ez úszni se tud. A politikus hitelvesztésének van egy pillanata, amikor már bármit tesz, a tömegek negatívan értelmezik. Ilyenkor a marketingakciók már nem érik el céljukat, sőt, akár visszafelé is elsülhetnek. Ez az első ok, a második, hogy október 23. behoz a közéletbe irracionális tényezőket, ezért kiszámíthatatlanná válik a helyzet. Ez a félelem és az igazságtalanság miatt érzett düh. Akik részt vettek az aznapi eseményeken, azok saját szemükkel láthatták, saját bőrükön érezhették a súlyos igazságtalanságot. Másrészt Gyurcsány ezzel aktívan bevonta a nem orbánista középrétegeket is a játszmába, akik eddig jobbára csak szemlélték az eseményeket, nem lévén kihez csatlakozni. Itt azonban közös platformra kerültek a Fidesszel.

Harmadrészt, azoknak az időknek a kiszivárogtatásai után nehéz volt abban bízni, hogy valakinek nem jár el a szája, hogy nem lesz olyan rendőr, akiben megszólal a lelkiismeret vagy a jobboldaliság és nem tálal ki. Nem mondja el az aznapi terveket és az utasításokat. Ez reális lehetőség volt, de nem történt meg.

Amikor Gyurcsány aznap és másnap végtelen cinizmussal megszólalt a televízióban, azt mondva: elvették az ünnepet, a békés emlékezést, a szabad sétálgatást, a hatalomért semmi sem drága egyeseknek, mindenki zsebében kinyílt a szimbolikus bicska. Ezt ugyanis a megemlékezések résztvevői szerették volna az ő képébe vágni.

Az elrabolt ünnep, amitől félt Gyurcsány Ferenc

Elvették tőlünk az ünneplést. Ez a legigazabb állítás október 23-ával kapcsolatban. Magyarország nagy napja lehetett volna október 23., sajnos a kormány szégyene lett. Reggel még Gyurcsány Ferenc 56 ország magas rangú képviselőjének fényében sütkérezett, de a tévénézőknek már feltűnhetett, hogy a térről hiányzik valami: a nép, az ünneplő tömeg. A hírek egymás után érkeztek, és kezdett érhetővé válni, miért remegett ilyen feltűnően és idegesen Gyurcsány keze a megemlékezések ideje alatt. Előbb kiderült, éjjel kétes eszközökkel felszámolták a Kossuth téri, sokak számára nem tetsző, de alkotmányosnak nevezhető tüntetést. Majd, ami ekkor érthetetlennek tűnt: kiderült, az ünneplőket nem engedik be a Kossuth térre. Sőt, a rendőrkordon túloldaláról is elzavarják őket, és már ekkor erőszakot alkalmaznak. A provokáció már itt elkezdődött.

Mitől félt Gyurcsány Ferenc? Az adófizetők pénzén, több milliárdért rendezett ünnepségsorozatra az adófizetőket nem engedik be? Minden elkobozható lenne, ami veszélyes lehet, kivéve a szavak. Ezek azonban nem jelentenek olyan veszélyt, ami miatt korlátozni lehet az emberek szabad mozgását egy demokráciában. Jogosan tehetjük fel a kérdést: most nem engedik be az embereket, jövőre már kötelező lesz tapsolni? Óriási területeken csak kommunista országokban korlátozzák a szabad mozgást. Szabad országokban a rendőrség megoldja a biztonságos, szabad mozgást, még terrorfenyegetés esetén is.

Gyurcsány őszödi beszédében azt mondta, tüntetnek majd a Parlamentnél, de megunják és hazamennek. Hát nem unták meg, Gyurcsány unta meg.

Hogy járt volna Gyurcsány lánya

Sajtójelentésekből az is kiolvasható volt, hogy az ünneplő tömeg tehetetlenül állt, nem tudta, mit csináljon olyan esetben, amikor nem lehet a nemzeti ünnepség színhelyét megközelíteni. A céltalan tömeg a Corvin köz irányába ment. Majd, bízva abban, hogy mivel a külföldi delegációk már nincsenek a téren, oda be lehet jutni, újra a Kossuth tér felé vonult. Itt teljesen érthetetlen okokból még mindig nem engedték be az embereket. A MI pénzünkből rendezett ünnepségre MINKET nem engedtek be. Itt aztán elszabadultak az indulatok, ahogy ez előre kalkulálható volt. Tehát, ha valaki eltervezi a nap forgatókönyvét, biztosan számolhat azzal, hogy előbb utóbb a rendőrsorfalnál lesz valami atrocitás. Így csak megfelelő mennyiségű sorfal kell, és agresszív rendőri fellépés.

Gyurcsány Ferenc családjának újabb tagját hozta be a politikába: a lányát. Azt mondta, a lánya nem tudott a nemzet ünnepén nyugodtan ünnepelni és sétálni a városban. Ebben teljesen igaza van. Mi várt egy jóhiszemű diáklányra ezen a napon? Reggel nem tudott bemenni a Kossuth térre, mert a rendőrség nem engedte. Ebéd után újra visszatérve, szintén nem tudott ide bejutni. Azonban az ünneplésének elrablásánál rosszabbul is járhatott volna. Délután 4 órakor a Nyugatinál rendőrsorfal állta el a Bajcsy Zsilinszky utat. Előttük nem voltak tüntetők, csak fagyit nyalogató, babakocsit tologató bámészkodók, akik kíváncsiak voltak, mit csinál ez a sok rendőr ott. A rendőrök néhány perc után ennek ellenére szétoszlatták a „tüntetőket”. Amennyiben Gyurcsány lánya naivan odasétál a rendőrökhöz és megpróbálja megtudakolni, hogy merre lehetne tovább menni, vagy eljutni a Parlamenthez, akkor könnygázt kap az arcába, és gumibotot a hátára. Ki vette el az ünnepet? – kérdezhette volna magától a kórházi ágyon.

A rendőrök ugyanis semmilyen módon nem kommunikáltak aznap az emberekkel, legyenek azok fiúk, lányok, papok, tanárok. Azonnal fújtak és ütöttek. Nem tudunk másra gondolni, csak arra, hogy az események elfajulását szerették volna elősegíteni ezzel. Hiszen fehér zászlóval közeledő, 70 év körüli emberektől nem lehetett félnivalójuk.

A nagy logisztikai húzás

Miután a tömeget túl gyorsan végigkergették a Deák térig, a rendőrök megálltak. Túl korán volt még, 4 óra, a Fidesz megemlékezésének csak 6 körül lett vége. Még 2 órán át „csatázni” kellett.

Fontos kiemelni, hogy a kormány által rendezett megemlékezések egyik színhelye a Deák tér. Amennyiben valaki ezen a napon ünnepelni, megemlékezni, sétálni akart a családjával, ide jött. A rendőrség, ahelyett, hogy megakadályozta volna, hogy az a 100 fiatal ide hátráljon, ide vonta össze erőit. Délután 4 és 6 óra között lövöldözgettek és kardlapozgattak. Miközben egy helikopter körözött a Fidesz rendezvény fölött, felmérve a tömeget. Valószínűleg innen osztogatták a parancsokat. Hangsúlyozni kell, hogy a városban máshol nem lehetett ünnepi beszédeket hallgatni este 4 és 6 között, csak az Astorián, ezért az is ide sodródott, aki nem Orbán kedvéért jött. A Fidesz rendezvénye kb. 6 órakor ért véget, ezt követően kb. 2 perc múlva megindult a roham. Az addig csak lassan haladó rendőrök lovasrohammal a 100 tüntetőt belekergették a több tízezres tömegbe, és azonnal lőni kezdtek. A Deák tér felől érkezettek arra is szerettek volna haza menni, de a hazainduló tömeg nem tudott előre jutni a rendőrrohamtól. A rendőrök Gergényi szerint harci helyzetben voltak, de ami nekik harci helyzet volt, az a tömegnek csak értetlen ácsorgás. Senki sem értette, miért kellett az érvényes területfoglalási engedéllyel rendelkező eseményről feloszló tömegbe lőni. Illetve mindenki értette, azért, hogy provokálják azt. A tömeg azonban nem tett semmit, ha lőttek hátrébb ment. Nem véletlen, hogy egyetlen kirakat sem tört be, és igazából semmiben nem esett kár, csak a rendőri „intézkedések” hatására. Jól látható volt, hogy a rendőrség nagyon lassan halad, a látványos médiashow-t ugyanis sokáig el akarták húzni, hogy csak hajnalra legyen rend. A Bajcsy Zsilinszky úton (kb.1,5 km) még kb. 1 óra alatt kergették végig a tömeget, a fele akkora távolságon (kb. 800 méter) a Deák térnél már 2 óra volt. A lovasrohammal pedig 2 perc alatt 3-400 métert haladtak. Az Astoriánál lévő 300 méter újra 3 óra. A hídnál lévő néhány száz érdeklődő egyetemista és 10-20, az első sorokban felálló bátrabb ácsorgót már 4-5 óra alatt „kergették” szét. Ellenállást nem tanúsítottak, a barikádot is azért építették, mert sokáig hagyták egyhelyben ácsorogni őket.

Az összeesküvéselmélet

A tank elkötése kapcsán elindult a „Jól szervezett tüntetők” elmélete. Itt óriási sületlenségek hangzottak el, azonban még senki nem cáfolta őket igazán. Az már kiderült, hogy nem kell akkumulátor az elindításhoz, de az elmélet még tartja magát. Kérdezem én – milyen jól szervezett társaság az, aki nem visz üzemanyagot? Ráadásul ott is lehetett volna szerezni, ha igazán kellett volna. A rendőrséggel szemben állók a szervezettség minimumát sem mutatták. Amennyiben az Astoriánál nem vállnak szét, a rendőröknek nehezebb dolga lett volna, de ha igazán szervezetten megindul tízezer ember, akkor a rendőrök csak fegyverhasználattal vagy talán úgy sem tudják megállítani őket. Nem a rendőrség ilyen okos, a tömeg nem akart semmit, csak nyugodtan ünnepelni, és egy kicsit szidni Gyurcsányt. Sajnos ezt nem tudták elviselni.

Miért voltak ilyen brutálisak a rendőrök?

A rendőrségi eligazításon valószínűleg elmondhatták a felettesek, hogy nem kell félni az erőszaktól, mert mivel mindenki felismerhetetlen, nem kell tartani a felelősségre vonástól. Tudjuk a világ leghíresebb szociálpszichológiai kutatásaiból, ha a felelősséget átvesszük az emberektől, akkor azok ölni is képesek. Ez történt október 23-án. Az arctalan rendőrök minden felelősségtől megszabadulva kiengedhették a mindannyiunkban ott rejtőző agressziót. Ezért lehetnek olyan esetek, mint a Váci utcai, amikor egy ott álló fiatalt össze-vissza vertek, majd, mintha mi sem történt volna, tovább indultak, a szerencsétlent a földön hagyva. A rendőrök az emberiességnek, az együttérzésnek, a sajnálatnak a morzsáit sem mutatták. Nem úgy viselkedtek, mint jelszavuk indokolná. Mindez a maszk és az eligazítás miatt volt.

A rendőrök úgy fogták fel, mint vadászatot: a kacsa nem lő vissza. Igazat kell adnunk azoknak az állításoknak, hogy ilyen brutalitást demokratikus országban politikai megrendelésre lehet csak elképzelni. Amennyiben nincs megrendelés, olyan kemény büntetésre számíthattak volna, ami nem éri meg a kockázatot. Az, hogy utólagosan a kormány nem próbálja meg legalább a nyilvánvaló erőszakot és törvénytelenséget törvény elé vinni, és egyértelműen politikai ügyet kreál az esetből, önmagában bizonyítja az ügy politikai hátterét. Miért védenének nyilvánvaló törvénytelenségeket másként? A büntetések némi megnyugvást jelentenének az igazságérzetükben megbántottaknak.

Hajtóvadászat volt, a rendőrség harcolni akart, és keresett magának ellenfelet. Ha nincs sorfal, nincs mit dobálni. Ha van sorfal, akkor vele szemben lesznek emberek is. Ezt a szabályt követte a rendőrség. Nemzeti ünnepen nagyobb szabadság kell az embereken, hogy szabadon sétálhassanak, mondta a berlini rendőrség szóvivője. A budapesti tüntetők agresszív fellépéséről, arról, hogy tankkal vonultak a rendőrsorfal irányába, a szóvivő úgy vélekedett: „Nem biztos, hogy szükségszerű volt a rendőrsorfal.”

Olyan operett volt ez, amiben mi magunk voltunk a statiszták, és még csak fizetést sem kaptunk érte.

Az utólagos rendőrségi cinizmusról, a 3000 leesett rendőrjelvény és a vipera-kérdés tovább fokozta az erkölcsi válságot az országban. A törvényes rend őrei cinikusan értelmezték a törvényt, mint holmi bűnözők. Hogyan várhatnak el jogkövető magatartást civilektől ilyen cinizmus után? Sajnos az egész helyzet csak további radikalizálódást indított el a társadalomban. Ez az ügy nem egy korrupciós botrány volt, amit az emberek rövid idő alatt elfelejtenek, ebben a kérdésben addig nem lesz megnyugvás, amíg nem bűnhődik meg érte valaki, amíg az igazság ki nem derül.