UpSideDownTheWorld Blog

Categories: UpSideDown

Pánikban az osztrák politika

Az osztrák poltika az elmúlt hétekben kapkodva, egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat és intézkedéseket tett. Ezzel párhuzamosan a kancellár, nemzetközi politikában szokatlanul erős és meglehetősen igazságtalan támadásokat intézett Magyarország ellen, amelyek nem illenek a hagyományosan szoros és jó viszonyhoz. Sokan értetlenül és felháborodva szemlélik a helyzetet, pedig nem kell nagyon meglepődni. Ennek erős belpolitikai okai vannak. Inkább sajnálatot kéne éreznünk a jelenlegi osztrák politikai elit iránt, amely iszonyatos pánikban van és kétségbeesésében vagdalkozik. A hosszú évtizedek alatt békésen építgetett unalmas rendszerük összeomlás előtt áll és erről nem Magyarország tehet, hanem az FPÖ és ezzel összefüggésben a bevándorlás.

Hogy magyarázzák meg az FPÖ-t?

Az FPÖ, amelynek a kormányba kerülése már egyszer megrengette az osztrák politikát és nemzetközi imázst, most akár hatalom átvételével fenyeget. Vezeti az országos népszerűségi listát és a közelgő bécsi választások előtt nem találják ellene a fegyvert. Ausztria hirtelen jött emberbaráti buzgósága szoros összefüggésben van ezzel.

A fordulópont a 71 halott emberrel teli teherautó volt, amelyet 36 óráig hagyott az osztrák rendőrség az út szélén állni. Az eset rávilágított Ausztria korábbi lapító menekültügyi stratégiájára és azzal a veszéllyel fenyegetett, kiderül nincs más céljuk, csak valahogy kimaradni ebből, akár azon az áron is, hogy embercsempész bandák szabadon gárázdálkodhatnak területükön.

Míg a korábbi hetekben Magyarország kemény, de esélytelennek látszó küzdelmet folytatott az emberáradattal, Auszrtia egészen más stratégiát vitt. Szép csendben hagyott mindenkit átmenni magán, hogy kimaradjon az ügyből. Ha valakit mégis letartóztattak, azt szintén csendben visszatették Magyarországra, volt szerencsém személyesen találkozni ilyen családdal. Az osztrák közvélemény nem bírja a felfordulást és nem bírja a menekülteket, még a magyar vendégmunkásokat sem feltétlenül. Ezért a jótékony csend mindennél többet ért számukra. Élvezték a magyar menekültpolitika áldását, nézték szenvedésünket. Külön örömet jelentett számukra, hogy nálunk minden menekültet próbálnak regisztrálni, amivel megteremtik a visszatoloncolás lehetőségét.

Utolsó esély a gyűlölet

A 71 ember halála után minden megváltozott. Az osztrák politikusoknak cselekedni kellett. Ehhez a hagyományos két nagy párt a német utat választotta. Azt gondolták, utolsó esélyük, hogy az osztrák társadalomban mégis felülkerekedik a bűntudat és sajnálat, az FPÖ számára előnyös bevándorlókkal szembeni ellenességesség helyett. Ehhez az osztrák politika egy jól bevált módszer az ellenségkép, a gyűlölet eszközét vetette be. Magyarországot mint bűnbakot próbálták felmutatni, vele szemben ellenszenvet ébreszteni, ellenséget kovácsolni belőle, de miközben Orbánt és Magyarországot szidják, valójában az FPÖ-t értik alatta. A kampány elég egyszerű. Akarjátok, hogy olyan legyen Ausztria, mint Magyarország, ha az FPÖ jut hatalomra, ez vár ránk. Nem szabad ezt a szégyent elviselni. Közben minden erővel próbálta lemosni a 71 ember halálának szégyenét és Magyarországra tolni a felelősséget.

Az ügyészség feltűnően nagy mozgósított, hogy bizonyítsa már Magyarországon meghaltak az emberek.

Súlyos képmutatás

Ezzel egy időben, elkezdték Magyarországot szidalmazni azért, aminek addig élvezték áldásait. Képmutató dolog, de a helyén kell kezelni, annak ellenére, hogy Magyarországnak károkat okozott, mert ez csak belpolitika, aminek nincs feltélenül köze a magyar valósághoz.

A károk ennek ellenére kézzelfoghatók. A 71 ember halála utáni megválozottt osztrák álláspont közvetlen összefüggésben van a magyar helyzet romlásával. Az osztrák politikai hisztérikus reakciója a határok kvázi lezárása, az embercsempészekkel addig tanúsított lapító álláspont megváltozása, a vonatok erőteljes ellenőrzése megállásra késztették a Magyarországra érkezett menekülteket. Ennek volt köszönhető, hogy a Keletiben egyre rosszabbá vált a helyzet. A magyar menekült kezelési kérdés kritizálása és a németekkel közös álláspont elfoglalása pedig a menekültek magyar ellenességének és kooperáció megtagadásának volt direkt forrása.

Amikor végül a nyomás addig fokozódott, hogy kénytelenek voltak megnyitni a határokat, azonnal kinyilvánították, továbbra is fenntartják a jogot a Magyarországon regisztráltak visszaküldésére. Ez tovább fokozta a migránsok ellenállását a kötelező regisztárcióval szemben. A no fingerprints szlogen közvetlen összefüggésben van ezekkel a pillanatok alatt elterjedő kijentésekkel.

Orbán megmenthetné Ausztriát

Ausztria hirtelen megtapasztalhatta, mennyivel nehezebb az események sűrűjében lenni, mint a pálya széléről bekiabálni. Ízelítőt kapott abból, amit Magyarország már február óta átél. Kiderült, a fényes szervezőképességnek is vannak korlátai. Újra és újra lezáruló határok, a vonatközlekedés összeomlása, a szeméthalmok, az ellenőrzés nélküli terroristagyanús személyek szabadon mozgása. Az eredmény valószínűleg többet árt az osztrák nagy pártoknak, mint használ. Az FPÖ ebből erősebben kerülhet ki. Az osztrákok nem vették észre, hogy érdekeik közösek Magyarországgal. Ha Magyarország képes lenne megállítani a menekülteket a déli határain és ezzel csökkentené az ezen az útvonalon történő utazás mértékét az Ausztriának is esélyt adna.

A lenácizott Orbán menthette volna meg az őt szidalmazókat. Ausztriának a V4-kel kellett volna összefognia, de ő hibásan, a szintén kaotikus német vonalat választotta, így most ugyan azt érezheti bennmaradt az EU nyugati fősodrában, de az öröm csak az FPÖ hatalomba kerüléséig tart majd.

Magyar önsorsrontás

A magyarok imádnak tobzódni abban, hogy rosszabbak vagyunk másoknál. A menekült kérdésben erre rengeteg alkalmat találnak az erre fogékonyak. Az osztrák és egyéb kritikákat kéjjel posztolják és olvassák be rádióműsorokban. Örömmel mutatnak be híreket, amelyek arról szólnak, az osztrákok és németek mennyivel jobban szervezettebbek. Szinte élvezetet jelent nekik, ha az olyan szerencsétlen hírekkel, mint az gyerekes apuka elgáncsolása a világsajtó középpontjába kerülünk.

Mintha Magyarország lenne a legrosszabb, sőt az egyetlen gonosz, aki képtelen emberséget mutatni. Nem kérdés a magyarok egy utolsó nép.

Egyfajta vakságban szenvednek ezek az emberek, nem akarják meglátni mi megy a világban. Nem akarják meglátni, hogy a felszín alatt az osztrák forgatókönyv zajlik minden nagy európai országban, amelyben gond bevándorlás. A nagy pártok az életükért küzdenek.

Csak néhány tény. Míg hazánkban, amely tényleg sokat szenvedett az elmúlt 8 hónapban egyetlen támadás sem érte a menekülteket, addig Németországban 150 alkalommal volt ilyen, több esetben felgyújtották szállásaikat, Merkel megengedő magatartásával szemben nő az ellenszenv, sőt egyre gyakrabban vetik fel felelősségét, a szélsőjobboldal 13 százalékon áll. Franciaországban magas szögesdrót kerítéseket építenek Calaisnál és bódévárosokban hagyják lakni a menekültek ezreit. Spanyolország régóta 6 méteres kerítés védi a marokkói határt és az ott átmászókat azonnal visszaküldik. A skandináv országokban a szélsőjobb egyre erősebb, sőt kormánypárt. Nagy-Britannia nem akar egyetlen illegális bevándorlót sem. Az olaszok, amikor olyan helyzetben voltak, mint mi, vagyis feltorlódak a menekültek néhány pályaudvaron, mert a szomszédaik nem akarták átengedni őket, azzal fenyegették az EU-t, hogy mindenkinek vízumot adnak. Görögországban, Macedóniában, Szlovéniában már gumibotozzák a menekülteket, de látható, hogy a görög helyzet az ottani emberek számára elviselhetetlen.

Ez egy történelmi probléma, amire mindenki keményen reagál, ha a helyzet fokozódik, a kérdés csak az, hogy az Európában jelenleg kormányzó pártok megteszik ezt, vagy megbuktatja őket a nép és a mások teszik meg helyettük, mint Ausztriában az FPÖ.

Sajnálatos, hogy a problémát összekeverik a magyar baloldalon az Orbán iránti gyűlölettel. Attól senki nem lesz orbánista, hogy hajlandó a probléma súlyát látni és nem a magyar hibákra koncentrálni kizárólag. Politikai bűn a baloldal számára, ha a politikai palettán a töréspontot a menekültkérdés mentén akarják tartani, mert előbb utóbb egyedül maradnak azon a térfélen. Ez olyan politikai zombiknak, mint Gyurcsány megfelelő, mert neki csak néhány százalék és egy kis médiaszereplés kell a boldogsághoz, de ha a baloldal fősodra ezen az úton megy tovább, a teljes marginalizálódás vár rájuk. A menekült kérdésben a másik oldalra kerültek pedig, egyszer csak azt veszik észre, csak a Jobbik és a Fidesz között választhatnak.

Magyarországnak és nekik is sokkal jobb lenne, ha belátnák tévúton jártak és nem más országok, kétségbeesett pártjainak propagandáját harsognák, hanem megtalálnák saját hangjukat, de az nem lehet a bevándorlás problémájának bagatelizálása, Magyarország elítélése, és vele szemben a menekültek jogainak védelme.

Tibor Kovacs