Öreg angol barátommal, Jonathan Swift-tel egyszerű megoldást találtun ki a nyugdíj kérdés rendezésére.
Rendőrségi hírek: „Egy késelős gyilkossággal indult az év Jász-Nagy-Kun Szolnok megyében, majd jött egy agyonverés. Mindkét esetben idős emberek voltak az áldozatok. Most egy házaspárt gyilkoltak meg ismeretlen tettesek: a 74-éves nőnek és a 79-éves férfinak a torkát vágták el.”
Egy szerény kis javaslatot tennék a magyar költségvetést túlzott mértékben terhelő nyugdíjas kérdés megoldására. Az országban 3,2 millió nyugdíjas van, igaz, ebből közel 1 millió a rokkantnyugdíjasok száma. Ez óriási kiadást jelent a költségvetésnek, a nyugdíjkassza egyre kevésbé fenntartható, folyamatos hiánnyal küzd, és a helyzet minden nappal romlik. A nyugdíjasok egyre tovább élnek, nem törődve a költségvetés helyzetével.
A kormány korábbi próbálkozása, hogy az egészségügyön keresztül oldja meg a kérdést, láthatóan kudarcot vallott. Hiába próbálták a színvonalat lejjebb és lejjebb süllyeszteni, az részben nem sikerült, és a várt hatás is elmaradt: nem nő a nyugdíjasok halálozása. Épp ellenkezőleg, az átlagéletkor tovább nő, ami a férfiak esetén aggasztó mértéket öltött.
Az én javaslatom a közbiztonságon keresztül oldaná meg a kérdést. Ez több részből áll, melyek együttesen drasztikusan javítanák a helyzetet:
- A kések, baseballütők, ruhaszárító kötelek áfáját a kedvezményes körbe kell sorolni, ezzel segítve a könnyebb hozzáférést.
- A vidéki rendőrségi jelenlétet tovább kell csökkenteni, be kell zárni a maradék falusi rendőrőrsöket, a körzeti megbízottakat és egyéb zavaró tényezőket el kell tüntetni vidékről. (Ez a rendőrségi költségvetésben is meglehetős költségcsökkenést jelent.) Vagy át kell csoportosítani őket Budára, hogy ott növeljük a közbiztonságot, vagy az elbocsátásokkal egyszerűen javítani kell a költségvetés pozícióját.
- Nyugdíjas ember meggyilkolása esetén nem kell nyomozást indítani, mert ez tulajdonképpen társadalmi haszonnal járó gyilkosság.
- El lehet gondolkodni egy degresszív ösztönző rendszeren. A korhatárt el nem ért rokkantnyugdíjas meggyilkolása esetén a nyugdíj felét pl. egy évig lehetne folyósítani az elkövetőnek. 62 és 70 év közöttiek esetében 9 hónapig, 70 és 75 között csak fél évig, 75 fölött 2,5 hónapig. Elvégre aki fiatal nyugdíjassal végez, az nagyobb hasznot hajt, mert ők tovább vették volna igénybe a nyugdíjkasszát.
Ezekkel a változtatásokkal javítani lehetne a statisztikát, és a mai, heti 1-2 gyilkosságot meg lehetne növelni akár heti 2000-3000-re is. Ezzel a módszerre meg tudjuk oldani a nyugdíjkérdést néhány év alatt.
Néhány egyéb pozitív mellékhatása is lenne az intézkedéseknek.
- Nem csak a nyugdíj, hanem az egészségügyi kassza egyenlege is javulna, mert ezt a nyugdíjasok veszik leginkább igénybe.
- Előállhatna az a helyzet, hogy a nyugdíjaskor elérése után mindenki azonnal más országba költözik, ezzel is javítva a helyzetet nálunk.
- Maguk a lakosok tüntetnének a nyugdíjkorhatár emeléséért, így a politikai egyeztetések felgyorsulnának.
- A gazdasági válság kellős közepén a temetkezési ipar komoly fellendülésre számíthat, ami új munkahelyeket teremt az alacsony iskolázottságú rétegben, sőt, így megerősödve esetleg az európai piacra is kiléphet.
Látható, hogy az intézkedéseknek csupa pozitív hatása lenne a társadalomra, ezért mihamarabbi cselekvést javaslok. Még csak annyit, hogy a sajtóban be kell tiltani az ilyen eseményekről való negatív tudósítást. Nem szükséges a hangulatkeltés, mert egyesek talán nem érzik át a tervnek a nemzetre hosszabb távon gyakorolt jótékony hatását.
Tisztelettel,
Mo21 és Jonathan Swift