elit

A magyar elit problémái

admin
A magyar elit nem lehet túl büszke magára. Nem képes függetleníteni magát a politikától, retteg a versenytől, teljesítmény helyett politikai kapcsolatokkal próbál érvényesülni. A társadalom formálását pedig csak addig tartja feladatának, amíg azok saját érdekeit támogatják. Az írásnak az ad aktualitás, hogy néhány napja Gerendai Károly (Sziget) által szervezett tanácskozást  a témában. A tudósítások szerint sok tekintetben aktuálpolitikai kicsengésű tanácskozáson, jó néhány politikán túli részlet kimaradt a magyar elit állapotának okairól.
Az elit és a demográfia
A mai értelemben vett magyar elit története 1990-ben kezdődik. A kommunizmus alatt megszűnt a történelmi elit, amely akár évszázadok alatt építette fel családját és stabil értékrenddel és múlttal rendelkezik. Helyette lett a párt arisztokrácia, amit inkább nevezhettünk egy kiváltságos rétegnek, mint elitnek, annak ellenére, hogy a rendszerváltás utáni elit nem kis része részben az akkori rendszer haszonélvezőiből került ki. Hajlamosak vagyunk mindig politikai és ideológia magyarázatokat keresni társadalmi folyamatok mögött, de az elit újraéledésének voltak tisztán demográfiai akadályai is. Jellemzően a kommunizmusban alacsony volt a felsőfokú végzettségűek aránya, az elithez azonban rájuk van szükség. Az új elit keletkezésének demográfia alapjai folyamatosan szűkösek voltak. A  felsőfokú végzettségűek aránya lassan és késve nőtt. A 20–29 évesek körében az érettségizettek aránya 1998 és 2010 között 38%-ról 50%-ra, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya 9%-ról 17%-ra nőtt csupán. Ezzel párhuzamosan az iskolát kezdő korosztályok mérete folyamatosan csökken. Az alacsonyabb számú potenciális személyből kisebb méretű vagy alacsonyabb minőségű elit lesz, annak minden mellékhatásával.
Nincs verseny
Magyarországon a kisebb számú versenyző között a versenyben való érvényesülés kisebb teljesítménnyel elérhető. Mint a fociban, a gyengébb bajnokság gyengébb teljesítményt indukál. Ez igaz minden területre a tudománytól, a művészeteken át a politikáig. Ez elkényelmesíti a magyar elitet. Egyfajta szűrőt, kontraszelekciót jelent. Aki nagyobb teljesítményre hajlandó, az sokszor külföldre megy, aki ott nem bírja a versenyt, a magasabbak az elvárásokat az hazajön. Sokszor láthattuk, hogy az itthon sikeres magyar tulajdonú vállalkozások inkább nem lépnek ki külpiacokra, mert ott túlzottan keménynek tartják a versenyt, vagy ha kilépnek, leggyakrabban kudarcot vallanak. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek néha kimagasló teljesítmények, de a gyengébb verseny átlagosan kisebb teljesítményeket hoz létre és gyengébb eredményeket szül. A kimagasló teljesítmények pedig gyakran már külföldön születnek meg.
Nem teljesítményre, hanem kapcsolatokra épül az elit
A magyar elit nem teljesítmény alapon jön létre. Minden kutatás azt igazolja, hogy a fiatalok szerint nem a teljesítmény, hanem a kapcsolatok döntik el, hogy Magyarországon ki lesz sikeres. Ez a magyar lakosság egyik legmeghatározóbb élménye, amitől valamiért nem sikerült megszabadulnunk a kommunizmus óta. (Ez nem jelenti, hogy a XX. század első felében ez nem lett volna jellemző Magyarországra, de nem volt annyira átható, és politika központú, amit igazolnak az akkori világviszonylatban is kiemelkedő szellemi, innovációs, tudományos teljesítmények) A mai fiatalok, akik az elitbe akarnak kerülni, nem teljesítményükkel akarják ezt megtenni, hanem kapcsolatok építésével. Ez alapvetően más képességeket igényel, mint a kemény munka és teljesítmény, ezért az elitbe is más típusú személyek lesznek sikeresek. A teljesítmény szempontjából ez kontraszelekció.
Nincs politikától független elit
Magyarországon nincs a politikától külön élete és fejlődése az elitnek. Az elit akkor érzi magát elitnek, ha politikai kapcsolatokkal rendelkezik. Sőt attól válik elitté, hogy a politikához dörgölődzik. Mindenki onnan remél támogatást, védelmet és üzletet. A mai gazdasági elit tagjai között szinte nem találni olyat, aki valamilyen módon ne kapott volna támogatást a politikától, legalább a karrierje elején. Így van ez Csányitól, Demjánig, de ironikus módon így van ez a Gerendai Károly és az előadásokat tartó Orbán Krisztián és Kolosi Tamás esetében is. Ezért van az, hogy ha a komcsik vannak hatalmon, mindenki komcsi akar lenni, ha a Fidesz, akkor mindenki Fideszes. A magyar elitnek nincs gerince, csak érdekei vannak. Mindenki dörgölődzik a politikához. A kapcsolatait pedig arra akarja használni, hogy még inkább védje magát a versenytől, még több előjogot szerezzen magának. Mindezt annak ellenére, hogy az elit erejét épp szellemi és anyagi függetlensége adná.
Magyarországon nincsenek kötelességei az elithez tartozásnak, annak mindenki az előnyeit igyekszik használni. Kinyírni a versenytársat, a maga számára előnyössé tenni a szabályokat és így tovább.
Nincs politikától független piaca a teljesítményeknek
A politikai kapcsolatok hosszú távú értékét garantálja és bebetonozza, hogy a teljesítményeket, legyenek azok bármilyenek, a sporttól a gazdaságig nem lehet a piacon értékesíteni. Minden ötlet, tervezet, legyen az kulturális fesztivál, vagy találmány azonnal állami segítségért kiállt, a politikusokhoz rohan vele és ott próbál először támogatást szerezni. Nincs egy kialakult magán piac, ahol az ilyen ötletek, teljesítények támogatóra, finanszírozóra találnának. Nagyon ironikusan, még a kockázati tőkealapok nagyobb része is az államhoz, politikához köthetően működik. Hasonló a helyzet a leginkább teljesítményben mérhető területen a sportban is, ahol az állam messze a legbefolyásosabb szereplővé vált. Ez komoly gátja annak, hogy a jövőben az elit politika függése változzon, önállósága nőjön. Az ilyen teljesítményeknél a legszembetűnőbb, hogy a legsikeresebbek külföldön találnak támogatóra. Legyen az startup, sportoló, vagy találmány.
Nem az elit, hanem a sztár a példakép
A példakép kutatások jól szimbolizálják, hogy az elit már nem tölti be egyik legfőbb szerepét de ezért nem ő a hibás. Többé nem ő adja az ifjúság példaképeit. A mai generációk példaképei a celebek, sztárok. Ez a változás az egész világon megfigyelhető és nem róható fel a magyar elit hibájaként. Ez a modern médiaközpontú világ velejárója és nem látszik lehetőség annak megváltoztatására.
Nincs pozitív jövőkép – Nincs újabb generáció
A Gerendai Károly által szervezett tanácskozáson a hírek szerint az elit jövőjét pozitívan szemlélték az előadók. Orbán Krisztián szerint egy újabb generáció képes kihozni a bukott elitet a gödörből, mert a legfiatalabbak többsége már nem az államtól függően képzeli el a jövőjét, hanem azon gondolkodik, hogy az új technológiák segítségével hogyan lehet a nyugat szerves része. (Célzás a néhány sikeres start-upra.)
A valóság nem igazán ad alapot erre az optimizmusra. A fiatalok és a felsőoktatásban résztvevők száma folyamatosan csökken, amit tovább ront a külföldi munkavállalás. A kevesebb fiatal még kevesebb versenyt, még kevesebb motivációt, még kevesebb teljesítményt jelent. Hiány lesz emberekből, és a hiány csökkenti a versenyt és csökkenti a teljesítményt. Ez néhány évtizedes távlatban nem fog jelentősen változni.
Az optimizmusra három ismert magyar startup sikeréből következtetni téves illúzió. Ebből nem lehet levezetni, hogy megjött az új generáció, amelyik majd másfajta elitet alkot. Ilyen cégekből a lakosságszámban hozzánk hasonló Svédországban, százával vannak és közülük csupán egy akkora értéket képvisel, mint az összes magyar tech startup együttesen. Statisztikailag az lenne furcsa, ha még három ilyen cég sem lenne. 
Nincs új generáció, nincs pozitív jövőkép az elit nem lesz jobb, nem akar teljesíteni, nem akar a politikától megszabadulni és nem válik példaképpé.
Jólét, piac, Európa
A tanácskozáson Kolosi Tamás azt ajánlotta, hogy a „Jólét, piac, Európa” hármas jelszó köré lehetne szervezni az új elitet.  Szép, ám a jelen helyzetben üres és elavultnak is mondható jelszavak, amivel nem megújítani, hanem a múltban tartani lehetne az elitet.
A jóléti állam koncepciója éppen most bukik meg. Mára hátrányai erőteljessé váltak. Elkényelmesít, támogatja a potyautasokat a politikusok kezébe túl sok eszközt ad, hogy ígérgessenek és ezzel szétverjék a jövőt. Azt a tévképzetet kelti, hogy jólét mindenkinek jár teljesítményétől függetlenül.
Európa épp haláltáncot jár, még ha valamilyen módon lesz is egy kisebb kávészünet a buliban, akkor is negatív az irány, mind az Unió jövőjét illetően, mind Európa, mint erős gazdasági térséget illetően. Több hagyományosan erős ország olyan lejtőre került, amiből nehezen vezet felfelé út. Ennek főleg demográfiai okai vannak. A hatalmas nemzeti vagyonok, a felhalmozott tőke, a multinacionális vállalatok még jó ideig elfedik a bajt, de a problémák egyre erőteljesebben láthatóvá válnak.
A piaccal önmagában nincs probléma, csak a kifejezés által sugallt fétis jelleggel. Ha ezen teljesíményt, versenyt értünk, akkor ez fontos és vállalható.
Teljesítmény, alkalmazkodás, önállóság
Én más jelszavakat tartanék előre mutatónak a jövőre nézve. A „teljesítmény, alkalmazkodás, önállósá”, nemzeti és egyéni szinten is értelmezhetők.
A világ az elmúlt 70 évben nem látott módon és sebességgel változik. A régi értékrendek, gyakorlatok, geopolitikai közhelyek dőlnek le és egy sok tekintetben új világ alakul ki. A változó világban még fontosabb, hogy olyan módon éljünk és kormányozzunk, amely megadja nekünk a mozgásteret az új kihívásokkal szemben. Az ilyen helyzetekben még fontosabb, hogy nemzetközileg is értelmezhető teljesítményt tegyünk az asztalra, ami a kiélezett versenyben és változó világban segít bennünket. A teljesítményt a politikának sokkal magasabb értéken kellene számon tartania. Ez azoknak kedvezni, akik a teljesítményükkel akarnak érvényesülni, amiből az egész közösség profitálhat. Ez arra ösztönözné a fiatalokat, hogy teljesítménnyel akarjanak érvényesülni. Ha csak annyi változna, hogy az elit teljesítmény alapon alakulna ki, már sikerről beszélhetnénk.
A változó világában, nem dogmák követésére, nem merevségre, hanem nyitott, alkalmazkodó hozzáállásra van szükség. Nehéz eldönteni, milyen irányba indul a világ, kik lesznek erősek és kik gyengülnek meg. Az új helyzetben készen kell állni a változásra, ehhez erős alkalmazkodó képességre van szükség. A magyar vállalkozások, egyének és politika nem volt túl alkalmazkodóképes az elmúlt 25 évben. A mai változó világban még fontosabb, hogy az legyen.
Az alkalmazkodáshoz mozgástérre van szükség, mert a régi világ elvei szerinti kényszerek nem vezetnek jó döntésekhez az új világban. Ilyen helyzetben, nem előnyös szolgaian az elmúlt évtizedek mainstream világlátását követni, mert könnyen veszíthetünk. Az új helyzetben fokozott önállóságra van szükség, amellyel megtalálhatjuk a legideálisabb stratégiákat, amelyben nem tudnak rossz döntéseket ránk kényszeríteni. A jó elit kialakulásának eddig is egyik legfőbb akadálya az önállóság hiánya volt.

Le kell szögeznem, semmilyen esélyt nem látok arra, hogy ezek az elvek megvalósuljanak. Egyes kérdésekben nemzeti szinten látszik némi esély, de az egyének szintjén semmilyen változásra nem látok esélyt. Ahhoz, hogy az egyének szintjén változás álljon be, ahhoz a jóléti államot erőteljesen le kellene építeni, az állami újraelosztást, az állam által felügyelt területeket csökkenteni, az állam ellenőrző szerepének növelésével párhuzamosan. Ez hozzásegítene bennünket ahhoz, hogy a politikából ne tudjon megélni és felépülni az új elit. Az emberek állammal szembeni várakozásait csökkenteni kéne, ezek azonban politikailag kivitelezhetetlen ügyek, ezért nem várható változás. Így röviden összefoglalva, normális elit nem volt, nincs és nem is lesz.

Magyar Bálint emberkísérlete

admin 14 hozzászólás

Magyar Bálintot (MB) mindenki szidja mostanában, pedig nem érdemli meg. Iskolai emberkísérletei sok érdekes dologra rávilágítottak. Én is tennék néhány kiegészítést, és javaslatot, ami segítheti munkáját.
(Szép szó)² = (verés) ² szabály
Munkájának következtében felismertem egy szabályt. Ami kimondja, hogy a tanár minél szebben beszél a gyerekekkel, annál több a verés az iskolában. A verések négyzetesen arányosak a szép szóval. Vagyis, ha a tanárnak nincs más eszköze a diákok közötti rend fenntartására, csak szó, akkor előbb a diákok egymást kezdik verni, majd, mikor ezt unják, a tanárokat. Az is bizonyosnak látszik, hogy verés az iskolán kívül is folytatódik sőt, felnőttkorban fokozódik. Így a rendőrségnek sok munkája lesz, ami az ilyen, munkanélküliséggel terhes időkben kimondottan jól jön.
A vagy Te versz, vagy Téged vernek törvény
A törvénynek van egy minősített alfejezete, ami azokra vonatkozik, akiket otthon csak azért fegyelmeznek, ha elszívja az apja elől a cigit, vagy megissza pálinkáját. Őket ilyenkor szíjjal verik végig az utcán. A tanároknak az ő fegyelmezésük külön örömöt jelent. A szép szó és szenteltvíz nem hat, alkoholt, drogot és cigarettát nem adhatnak. Így általában csúfos kudarcot vallanak. Ezért a Te versz vagy Téged vernek törvénye kimondja, hogy amennyiben a tanár az ilyen gyerekeknek meghatározott időszakonként nem oszt ki legalább egy körmöst, akkor az eltelt idővel arányosan nő annak a veszélye, hogy ő kapja a körmösöket. A diákok példáját a szülők is követik, és csoportokban verik a tanárokat, azokon a településeken, ahol más szórakozás nincs.
MB-nek javasolnám, egy rendelet bevezetését, hogy szülő csak az iskolán belül verhesse a tanárokat, mert így elérnék az élethosszig való iskolába járás terjedését.
További javaslataim
Szervezett formát kéne adni a tanárveréseknek
A tanárverések összevisszasága sokakat bosszant, rendszert kell vinni bele, hogy a tanárok, a diákok, a szülők jól be tudják osztani idejüket, és a média élőben tudósíthasson. Szerintem az értelmetlenné vált szülői értekezletek helyett kellene bevezetni. Az elején a tanár egy kis önbírálatot tart, kínai mintára. Ezután előbb a diákok, majd szülők verhetik meg. Köpködni bármikor lehet.
Deviáns szülők kezelése
A deviáns szülők léte sok bosszúságot okozott MB-nek, de van megoldás. Ők minden rosszallás, média és törvényi támadás ellenére meg akarják választani gyermekeik nevelésének módját. Arra vetemednek, hogy más városba vigyék iskolába gyermekeiket, de előfordult, hogy elköltöztek a jobb iskoláért. Próbálkozásaikat, hogy alapítványi iskolákat hozzanak létre, törvényi úton általában sikerül letörni, de a jelenség tűrhetetlen, veszélyezteti a maradó gyerekek megélhetését és szórakozását.
Két oldalról kéne közelíteni. A büntetési tételek emelésével: vagyonelkobzással és lakhelyelhagyással büntetni az ilyen devianciát, de a kényszergyógykezelés is felmerülhet.
Hosszabb távon pedig el kell venni a lehetőséget, hogy taníttassák gyereküket. A magán és alapítványi iskolákban 4 milliós tandíjminimumot kell bevezetni, ezzel párhuzamosan MB terve szerint be kell zárni az ingyenes állami iskolarendszer „elit” iskoláit, hogy magáról a lehetőségeinél többet gondoló, deviáns családok, törtető kölykeit nehogy bejuttathassák az elitbe.
Be kell kapcsolni az iskolákat a természetbeni juttatások rendszerébe
Felháborítónak tartom, hogy mialatt egyesek éheznek, fáznak és nélkülöznek, addig az iskolában csomó luxuscikket halmoz fel az állam, teljesen feleslegesen, hiszen ezeket az intézményeket már nem használják. Ezért az eszközöket a diákok és családjaik rendelkezésére kell bocsátani. A padokat, parkettát, ajtókereteket téli tüzelőnek, a könyvtárban lévő rengeteg papírt gyújtósként kell hasznosítani. A tanároknak pedig, a diákok családjánál kell a házimunkában segíteni.
Céltáblát minden tanárra
A magasabb szintű iskolai szórakozásért is intézkedéseket kell foganatosítani. A diákokat már nem motiválja a tábla előtt álló tanár köpködése és dobálása, ezért céltáblát kell helyezni minden tanárra, a jobb motiváció növeléséért. A javasolnám, a Népszabadság egy késdobálós riportja alapján, hogy a céltáblát egy falapra erősítsék, mert így késsel is lehet bele dobálni.
A tanári szegregáció megszüntetése
Javasolnám továbbá, figyelje a statisztika, hogy egy tanár kezei közül hány kerülnek jobb egyetemekre. Amennyiben az átlagtól 2 százalékkal valaki felfelé eltér, azt zárják ki az oktatásból, tűrhetetlen, hogy egyeseknek jobb oktatás jusson, mint másoknak, és mint látható, erről gyakran a tanárok tehetnek. Ez a szegregáció rejtett formája, ezért meg kell szüntetni.
Új tantárgy a korrumpálás
Végül javasolnám, hogy a tantárgyak megszüntetése mellett, egy újat be kéne vezetni. A korrumpálás a magyarországi életbemaradáshoz nélkülözhetetlen képességgé vált az elmúlt 20 évben. Fontossá vált oktatása. Így elejét lehet venni olyan tűrhetetlen eseteknek, mikor valaki a képességek hiánya miatt nem ajánl fel kenőpénzt egy-egy politikusnak. Az új tantárgy bevezetésben a négypárti konszenzus lehetne.

Új jobbágyfelszabadítást!

admin 14 hozzászólás

1848 egyik legnagyobb eredménye, a jobbágyfelszabadítás volt. Igaz, ezt csak 1853-ra sikerült elérni, de a magyar elit eddigi legnagyobb történelmi tette volt. Felismerték, a néhány százezres elit, nem elég egy sikeres Magyarországhoz. Szükség van a többmilliós jobbágyság szellemi, vállalkozói és lelki energiáira. Saját előjogaik egy részét áldozták fel, (amire ma nem tűnik képesnek az elit). 1867 után a magyar gazdaság és társadalom legaktívabb, legsikeresebb korszaka jött el. Ezek olyan változások voltak, amikről Obama és követői csak álmodozhatnak, de soha nem lesznek képesek végrehajtani. A magyar elit lehetőségei szélesebbek, egyrészt van bőven előjog, amiről le lehetne mondani, másrészt a 21. század elején újra kialakult egy röghözkötött jobbágyság, és ez mi magunk vagyunk. A mai politikai elit, azonban nem képes összefogni, hogy felszabadítson bennünket, mert előjogai csak az egyéni felelősségüket elvesztett tömeggel szemben érvényesíthetők. Ezért politikai taktikájának részévé vált a bennünk élő jobbágy életben tartása. A bajokat csak tetézi, hogy míg 1848-ban a jobbágyság nem tiltakozott a felszabadítása ellen, addig ma erőteljes tiltakozás kísér minden próbálkozást.

A magyarok változásra képtelenné váltak. Ma már kénytelenek ugyan elfogadni, hogy országunk rosszul működik, de azt, hogy ebben nekik felelősségük lenne és ezért nekik is változni kéne, azt már nem. A bennünk élő jobbágy felszabadításra szorul, ha önként nem megy, akkor forradalommal, de az elit által megvívott forradalommal velünk szemben.

Gondoskodó állam – egyéni felelősség

A modernkori jobbágy az, aki lemond egyéni felelősségéről és azt átruházza az államra. Ehhez szükség van a gondoskodó államra, a helyezet a fenntartásának és létrehozásának egyszerre eszköze. Az elit szereti azt hangoztatni, hogy a magyar lakosság egy jelentős része, öngondoskodásra képtelen, ezért az elit feladata, róluk gondoskodni. Ami egészen döbbenetes ebben, hogy a lakosság elfogadja ezt a teljesen megalázó helyzetet és örömmel gondoskodtat magáról, csak azért, mert ez kényelmesebb. És itt senki ne a szabolcsi cigányfalvakra gondoljon, hanem saját magára. A magyar lakosság több mint 60 százalékának nagyobb bevétele származik az állami újraelosztásból, mint saját munkájából.

Ezért, amelyik párt sikeres akar lenni ebben az országban, annak erős, nagy és gondoskodó államot kell hirdetnie, mert a jobbágyok csak így látják biztosítottnak saját jövőjüket, pedig a magyar változás első lépése a gondoskodó állam lebontása kéne legyen.  

Változásképtelenség – röghözkötöttség

Néztem a BKV menetrend változáskor a híradót és hittem a szememnek. Budapesti lakosokat kérdeztek, és ők mind szörnyülködtek, hogy hát igen milyen sok változással kell szembenézniük, és ez nem könnyű. Legalább olyan arcot vágtak, mint a Katrina hurrikán után az amerikaiak. A bennünk élő jobbágynak egy BKV menetrendváltozás is iszonyatos kihívás, még egy ilyen változáshoz is nehézen alkalmazkodnunk. Hogyan tudnánk a mai kor kihívásaihoz, a technológiai változásokhoz, az ázsiai versenyhez, a válsághoz. A Rába HR igazgatója egy régebbi interjúban elmondta, hogy helyi munkaerőhiány miatt, Miskolcról toboroztak, de néhány hónap alatt az összes ember visszament munkanélkülinek Miskolcra. Az újkori röghözkötöttség önkéntes. Míg a történelminek éppen az volt a feladata, hogy helyben tartsa a munkaerőt, amely a több jövedelemért elvándorolt volna, addig ma inkább munkanélküli valaki helyben, mint elmenjen akár 60 km-re. Inkább lakik egy nagy és drága fenntartású lakásban és felveszi a gázár-kompenzációt, mint elköltözzön egy kisebb olcsóbba. Inkább képzetlen munkanélküli, minthogy tanuljon valami mást.

Ne csodálkozzunk, hogy, akik nem akarnak részt venni a jobbágy játszmában, azok rövid úton külföldre mennek, így növelve a jobbágykoncentrációt nálunk.

Társadalmi igazságosság – szolidaritás

A társadalmi igazságosság és szolidaritás a legtöbbet hangoztatott lózungok, a politikusok szájából. A magyar társadalmi igazságosság, alapvetően igazságtalan. Nem a szolidaritás hiányáról, hanem az azzal való visszaélésről beszélhetünk. A lakosság 8 százaléka fizeti a jövedelemadók közel 80 százalékát, de érzékelhető adót is, csak a lakosság 24 százaléka fizet. Aki hajlandó dolgozni, azt szét kell adóztatnunk, hogy a politikusok „gondoskodó államosdit” játszhassanak.

Amikor, valaki ilyeneket mond, mint most én, akkor azonnal jönnek a válaszok. A gazdagok eltitkolják a jövedelmüket és minimálbérre vannak bejelentve, a BMW-sek és így tovább. Van ilyen is, de a gondok nem itt vannak, mert valahogy elszedik a cégektől és a dolgozni hajlandóktól a GDP felét, és szétosztogatják közöttünk mindenféle rafinált, bonyolult, és igazságtalan módon. Pl. ha nem vagy hajlandó tanulni az iskolában és a mai iskolarendszer ezt nem képes kikényszeríteni, akkor egész életedben eltartunk majd. Ne aggódj! De támogatjuk a gazdagokat is, ha elég gazdag voltál és felvettél annak idején támogatott lakáshitelt, akkor a mai kamatszint mellett, akár havi 150 ezer forintot is kaphatsz az államtól ajándékba. A magyar társadalomban az igazságosságnak és a szolidaritásnak olyan kaotikus rendszere és felfogása van, ami tarthatatlan.

Óriási gond, hogy az egyéni felelőtlenség és a rászorultság közé egyenlőségjelet tesznek, ami képtelenség. Nem lehet addig szolidaritásról és társadalmi igazságosságról beszélni, amíg ebben nem teszünk rendet. Meg kell határozni az egyén kötelességeit saját sorsáért. Nem lehet egy fiatalt, rászorulónak minősíteni, csak azért, mert valamilyen ok miatt nem tanult eleget az iskolában. Amíg ez nem változik meg, nem lehet társadalmi lehet szolidaritást elvárni az adófizetőktől. Az adófizetőknek tudniuk kell, hogy a szolidaritás rendszere jól működik, és az kapja a juttatást, aki valóban rászorul, nem pedig a felelőtlenek vagy éppen a gazdagok.

Új Széchenyik már pedig nincsenek!

Az elit nem változtatja meg ezt a helyzetet. Neki a gondoskodó állam nagyon jó. A gondoskodó állam dúskál a pénzben, a GDP több mint felét a mindenkori miniszterelnök szórhatja szét az alattvalók, a jobbágyok között. Ez hihetetlen mozgásteret ad neki. Magyarországon ma minden cég, amelyik sokat akar keresni, az államtól vár megrendeléseket, ma a legnagyobb vagyonok 90 százaléka az államtól származik valamilyen módon. A pártvezetők ebből a hatalmas újraelosztásból meg tudják vásárolni saját hatalmukat, egyrészt tőlünk, másrészt a párt holdudvarától. Amennyiben ezen változtatnák, a magyar politika mozgástere beszűkülne. Látunk ma olyan valakit, aki lebontaná saját hatalmát, aki az állam méretének csökkentését ígérné. Nem, mert jobbágyokat könnyebb vezetni, mint gondolkodó, aktív változásokat váró és arra hajlandó, egyéni felelősséget vállaló állampolgárokat.

Már pedig új Széchenyi kell, mert új jobbágyfelszabadítás nélkül nincs kilábalás.