Erdogan

A Közel-Kelet újrafelosztása

admin
Bizarr helyzet, amikor egy NATO tagállam az oroszok engedélyével támadja meg az USA szövetségesét és foglal el területeket egy másik országból. Szíriában pedig éppen ezt csinálják a törökök. Úgy tűnik ezzel kezdetét vette a Közel-Kelet újrafelosztása. Európa problémái pedig tovább fokozódtak, amiket lassan már békés úton nem is lehet megoldani.
Erdogan kielégíthetetlen étvágya
Erdogan nagyhatalmi álmai, hatalmas léket kaptak az orosz bombázó lelövése után. A tökös lépés gyenge pozícióba hozta a török hadsereget, ugyanis az oroszok Asszad elnök kérésére tartózkodtak Szíriában és az ő engedélyével lőhettek bármire, ami megsérti annak határait, így a török hadsereg nagy kockázatot vállalt volna bármilyen akcióval szír területen. Erdogannak azonban valahogy be kellett jutni Szíriába. Két okból is.
Az egyik, hogy a szír határ mentén elfoglaljon egy területet, azzal az indokkal, hogy ott hoz létre egy biztonságos zónát a menekülteknek. Ez terület valójában Erdogan első területszerző háborújának jutalma lesz. Tudtuk, ha belép oda nem lesz könnyű kizavarni a törököket, akik egyre nyilvánvalóbban Szíria és a Közel-Kelet egy részének újrafelosztásában bíznak. Nem is alaptalanul, a mostani káosz, aminek a vége még nagyon messze van, könnyen végződhet új határok meghúzásával, ami a kurdok miatt akár az USA számára is fontos lehet.
A másik ok a kurdok megállítása, illetve államalapításuk esélyeinek csökkentése volt. A törökök nem is lacafacáztak, amint szír terültre léptek, azonnal a kurdok ellen fordultak és az USA figyelmeztetése ellenre, akinek érdekük a kurdok erősítése, kvázi háborúba keveredtek velük.
Putyin tényleg egy gátlátalan zseni
Ehhez azonban előbb ki kellett békülniük az oroszokkal és engedélyt kérni tőlük az akció megindításához, amit Erdogan annyira fontosnak tartott, hogy kutyába lemenve járult Putyin elé, aki nagylelkűen engedélyt adott ahhoz, ami neki is érdeke volt. A helyzet tényleg bizarr. Törökország, a NATO második legnagyobb földi haderejével rendelkező ország engedélyt kér és kap az oroszoktól egy másik ország egy részének elfoglalására és az USA térségbeli fontos szövetségesének megtámadására. Putyin tényleg egy gátlástalan zseni. A NATO fegyverivel rombolja le a NATO fegyvereit, egy NATO taggal támadtatja meg a NATO egy fontos szövetségesét. Ha valaki azt mondja a Krím után, hogy Putyin ilyen fontos pozícióba lavírozza magát, ahelyett, hogy összeomlana senki nem hiszi el. (Annak idején a Foreign affairs hosszú elemzést közölt, hogy Oroszországnak most aztán tényleg vége.) Az eset szinte komikusnak mondható, annyira abszurd. Putyin olyat adott a törököknek, aminek amúgy maga is nagyon örül. Érdeke, hogy a törökök déli határaik felé háborúzzanak és érdeke a NATO gyengítése. Az oroszoknak az északi határoktól kell távol tartani a törököket, akik még azt is felajánlották az oroszoknak, hogy egy olyan NATO támaszpontot használjanak, amin 12 amerikai atomtöltet volt.
A déli háborúk Európának rosszak. Azzal pedig, hogy szír területen a törökök hoznak létre menekülttábort, gyaníthatóan majd az EU pénzéből, újra csak megkerülhetetlenné tették magukat. Nélkülük már tényleg nem menekül meg Európa. Európa tárgyalási pozíciói tovább romlottak, mind a törökökkel, mind az oroszokkal. Mindkettő kezében egyre több zseton van a játékasztalnál.
Új távlatok a Közel-Keleten
A törökök bevonulásával a helyzet tovább romlott. Közel-Keleti konfliktus megoldása még távolabbra került. Az oroszoknak és nekik is érdekük, hogy a konfliktus minél tovább fennmaradjon, szélesedjen. A törökök szeretnének a zavarosban halászni, szeretnének hosszabb távon területeket szerezni, amire katonai erejük és gátlástalanságuk is megvan. Az oroszokhoz hasonlóan úgy számolnak, hogy az afrikai és közel-keleti régió hosszú évtizedekig képtelen lesz stabilizálódni és egyre több országban lesznek gondok. Az olajbevételek eltűnésével ez csak fokozódik és ma még nagyon erősnek látszó országok is bajba kerülhetnek. Az oroszoknak minden káosz, ami csökkentheti a régió olajtermelőképességét áldás. A hosszabb távú orosz tervekben ez is szerepet játszhat. Az USA általában a káoszban érdekelt, de nyilván nincs ínyére, hogy az oroszok szerepe ennyire felértékelődött és a törökök az oroszoktól váltak függővé. Ennek ellenére, a káosz önmagában kielégítő az USA-nak, mert paralizál egy régiót, ami így kisebb veszélyt jelent és jobban rászorul a külső segítségre és nagyobb tér nyílik a titkosszolgálatok számára.
Az USA eddig kényelmesen lavírozott a kurd-török vitában kurdok támogatásával tartva sakkban a törököket. Ennek azonban vége, Putyin engedélyével a teljesen gátlástalan Erdogan azt tesz, amit akar. A kurdokkal való konfliktusa az egész régió legfurább helyzete lesz. Az USA által finanszírozott kurd erők folyamatosan harcban állnak majd a NATO fontos tagjával. Az USA-t azonban nem kell félteni. Az egész hatalmas politikai játszmának az USA szempontjából is csak egyetlen gyenge láncszeme van, legfontosabb szövetségese, Európa.
Háborúra kényszerül Európa?
Európa az egyetlen, aki számára a Közel-Kelet és Afrika problémái szinte kizárólag csak negatívumokat hordoznak. Az ottani konfliktusok azonnali és közvetlen veszélyt jelentenek, mivel képtelen megvédeni határait és azok az erők, amelyek képesek lennének erre, ennek nagyon meg szeretnék kérni az árát. A menekültkérdés vált az európai jövő meghatározó témájává és Akhilleusz sarkává. Ez olyan mértékben dominálja az európai politikát, hogy semmi másra nem jut energia, ami rövid időn belül komoly károkat okoz majd minden területen. Az európai politikai rendszer alapjai recsegnek ropognak és amíg a menekültkérdés nem oldódik meg az eszkaláció folytatódik és Európa külső hatalmak által zsarolható és gyengíthető marad. Putyin önbizalommal szemléli Európa vergődését, várja a pillanatot, amikor az EU arra kényszerül, hogy Erdoganhoz hasonlóan megalázkodva járuljon színe elég és könyörgőre fogja. Az EU vezetői ezzel szemben jelenleg inkább az oroszellenesség fokozását tartják követendő útnak. Talán abban bíznak, hogy az oroszokat gazdaságilag előbb utóbb kivéreztetik, de ez nagyon hiú ábránd lesz évtizedes távlatban is. Törökország az oroszokkal történt kiegyezés után nem zsarolható, amit jól mutat az osztrákok esete. Akik csak egy enyhe beszólásért cserében retorziókat kaptak a nyakukba. Egy 1895 óta fennálló régészeti engedélyt vontak vissza figyelmeztetésképpen.
A törökök is részben Putyin markába kerültek és már a őket is fel tudja használni Európa gyengítésére. Neki az is megfelel, ha a törökök összevesznek az EU-val, vagy ha megkapják a vízummentességet, mert nehezen eldönthető melyik okozna nagyobb károkat.
Az oroszok hosszú időre semlegesítették Európát és ehhez nem is kellett sokat áldozniuk. A szír területen állomásozó orosz erők létszáma minimális, költségük alacsony. A nyugat Merkel mama politikájával olyan helyzetbe lavírozta magát, amit már csak óriási engedményekkel, vagy háborúval tud helyrehozni.
A migráció csak az afrikai kontinensen lenne megállítható, ehhez létre kéne hozni egy biztonságos Földközi tengerparti sávot, egy EU által felügyelt zónát, ahol menekülttáborokat lehet létrehozni. A menekülteket ott meg lehet állítani és az EU-ban elfogott menekülteket oda vissza lehet szállítani. Ez csak két módon menne. Az oroszokkal való megegyezéssel, vagy az oroszok akarata ellenére. Az utóbbihoz azonban erőt, katonai erőt és diplomácia erőt kell mutatni. Ma egyik sincs meg és nem is megy egyik a másik nélkül. Európának képesnek kéne lennie arra, hogy erővel megszerezze azt amit szeretne, mert akkor megkapná erő nélkül is. Erre azonban az elpuhult német vezetés alatt nem lesz képes. Sokkal egyszerűbb lesz gazdag német nyugdíjas módjára megvásárolni az oroszoktól függetlenségét. Jó lenne, ha ezt minél előbb megtenné és nem keménykedne tovább az oroszokkal, egyszerűen nincsenek geopolitikailag egy súlycsoportban. Az egész katyvaszt legnagyobb részt Merkel tehetetlenségének köszönhetjük, aki képtelen volt az orosz török mosolyszünetet kihasználni. Az esély elment.  
Putyin meg hátradől és azt mondja. Én már tényleg csak egy vodkát kérek.

A török-orosz megegyezéssel újra csak rosszabb helyzetbe került az EU

admin
Putyin és Erdogan kibékültek. Putyin persze nem felejt, de nyilván kellemesen érezte magát, hogy a NATO egy fontos tagja tökéletesen megalázza magát előtte. Az EU-nak nem kellett volna lemenni kutyába, ahogy Erdogan tette, hogy előnyös alkut kössön Putyinnal. A török alku minden tekintetbe rosszabb helyzetbe hozta az EU-t.
Vissza nem térő lehetőséget szalasztott el az EU, hogy Putyinnal előnyös megállapodást kössön. Az önkontroll nélküli, de a keleti ravaszkodásban jártas Erdogan látványos összeveszése az oroszokkal, bombázógépük lelövése kapcsán, előnyös helyzetet teremtett, mind Törökország gyengítésére, mind az EU erősítésére. Oroszország bármennyire is keménykedett a török konfliktusban, legalább annyira szüksége volt a gazdasági kapcsolatokra, mint fordítva. Az EU számára világossá kellett, hogy váljon, Erdogannal nem lehet megegyezni. A már megkötött alku megalázó és már a német választók által is nettó hülyeségnek tartott kétségbeesett próbálkozás. Törökország sakkban tartásához szükséges lett volna a magukat gyenge pozícióba lavírozó törökökkel szemben az oroszokkal való valamifajta kiegyezés. Nem látványos összeborulás, nem hatalmas nyilvánossággal bejelentett egyezmény, csak egy jelzés, ami megmutatja, hogy a törökökkel szemben az oroszoktól is kérhetünk segítséget alkalomadtán. De az EU jelenlegi vezetői valami furcsa módon Oroszországot mumusnak állítják be, amivel önmagában még nem lenne gond, ha ez csak egy politikai fogás lenne, de nem az. Úgy csinálnak, mintha Putyin örök és végső ellenség lenne és nem csak egy geopolitikai játékos, akinek érdekei vannak. (Az USA is mumust csinál az oroszokból, de egyúttal szépen egyezkedik is vele.)
Bármilyen egyezség az oroszokkal Törökországot nehéz helyzetbe hozta volna és könnyebb ellenfél lett volna az EU számára fontos kérdésekben. Mindenképpen előbb kellett volna lépnie az EU-nak, mint a törököknek, de az EU vezetői nem csak szlogenek szintjén cselekvésképtelenek, hanem valóban tehetetlen mamelukok.
Erdogan, legyen is bármekkora hisztérika felismerte, hogy nem fog menni minden fronton háborúzni, kell neki egy olyan partner, akivel a többieket képes zsarolni. Ez pedig nem más, mint Oroszország. Az orosz közeledés mindenkinek fáj és komoly zsarolási potenciált hordoz magában. Erdogan pedig imádja a zsarolást. Így már, ha újra ráengedi majd az EU-ra a menekülteket, nem csak Európát fenyegeti, hanem gesztust tesz az oroszoknak.
Európa sokkal jobban kellett volna az oroszoknak, mint Törökország, sokkal egyszerűbben meg lehetett volna egyezni, azonban ez ma távolabb van, mint néhány hete, mert az oroszok a törökkel egy új fegyvert kaptak az EU zsarolására és kevésbé szükséges gyors megegyezésre törekedniük. Sokkal inkább az EU helyzetének további gyengítésére játszhatnak.
Ez a hajó is elment, az EU megint magára maradt, megint kiengedett egy lehetőséget a kezéből, megint gyengítette geopolitikai helyzetét és még jobban kiszolgáltatta magát.
Megint mások kezében van sorsa, nem fog ez ezzel a vezetéssel menni, nem vergődnek ki soha ebből a mocsárból, amibe lavírozták magukat.

 

A törökök most örülnek, mert ők nyerték ezt a versenyt, de Putyin jól tudja, hogy nem lehet bennük megbízni. Ez pedig mindig teremt további alapot egy esetleges megegyezésre, de ennek ára már magasabb lenne.

Merkel mama Európa szégyene

admin
2016. Február 15. 

Meglehetősen kellemetlen érzés egy EU állampolgárnak végignézni, amint Merkel mamát és az EU-t a menekültkérdés kezelésben ennyire hülyére veszi a világ. Láthatólag nem érti az új geopolitikai kihívásokat és folyamatosan hagyja magát és az általa képviselt EU-t megaláztatni a többi szereplői által. Ez szégyenletes a világ legerősebb gazdasági hatalmának képviseletében. A tehetetlensége olyan belső feszültségeket generál, ami elhozhatja ez EU szétesését.
Az EU a világ gazdaságilag legerősebb közössége, amelynek valóságos vezetője Merkel mama. Az ő akarata és forgatókönyvei (már ha vannak) szerint zajlanak a dolgok, az ő döntéseinek következményeit szenvedjük és habár jó lenne, ha más tenné, ő dolgozik a megoldásokon is. Ő volt az, aki Európára rászabadította a menekültáradatot és ő az, aki azóta éjt nappallá téve próbálja megoldani az így keletkezett helyzetet. Egyre tanácstalanabbul, egyre kétségbeesettebben és egyre magányosabban.
Az EU barátai növekvő aggodalommal, ellenségei egyre szélesebb vigyorral az arcukon figyelik gyermeteg és az EU-t megalázó próbálkozásait. A Közel-Keleti játszma többi szereplőjéhez képes hatalmas súllyal és erőforrásokkal a háta mögött képtelen a legkisebb sikereket elérni. Az EU-t hülyének nézi a világ és egyre nagyobb számban saját polgárai is. Ötletei elképzelései és tehetetlensége az EU-ba vetett hitét egyre több embernek ingatják meg. Az Uniót egy tehetetlen, saját érdekeit felismerni képtelen és képviselni alkalmatlan szervezetként láttatják. Ez pedig egyre magasabb szintre növelik az EU belső feszültségeit és egyre valóságosabbá teszik annak jelenlegi formájában való megszűnésének lehetőségét.
Ki kell mondani Merkel mama szégyent hoz Európára. Egy tehetetlen fogatlan oroszlánként tekint rá a világ, akit hülyére lehet venni. Nem jó egy olyan közösség tagjának érezni magad, amelyet folyton megaláznak, amely bohóc szerepét játssza a nemzetközi diplomáciában. Főleg nem úgy, hogy tudod, ez a közösség egy jó vezetővel erős lehetne, kéréseit nem lehetne visszautasítani és akaratát könnyedén érvényesíthetné. Ez az érzés az, ami a legtöbbet ártja az EU jövőjének, ez az, ami miatt egyre több európai polgárban fogalmazódik meg a gondolat: akarok én a hülyék gyülekezetének tagja maradni?
Ennek legjobb példája a Törökországgal kapcsolatos viszony Merkel mama és az EU vezetői térden állva csúsznak egy gazdasági és politikai súlyban össze nem mérhető ország előtt. Erdogan pedig olyan szinte veszi palira őket, ami szinte fájdalmas, (miközben a törököknek is megvannak a maguk gyenge pontjai). Az EU Merkel alatt egy olyan játékossá vált az új geopolitikában, akibe bárki beletörölheti a lábát. A menekültek Európára szabadításával olyan fegyvert találtak ellen, amivel Merkel mama vezetésével képtelen megbirkózni a közösség. Szinte érthetetlen, hogy miért nem ismeri fel, hogy a  Közel-Keleten a háború utáni történelem legnagyobb geopolitikai játszmája indult meg. Törökország, Oroszország, Irán, Szaúd-Arábia, az USA is ezt a véres játékot játssza.  Ezzel szemben Merkel mama azt hiszi, hogy egy hatalmas jótékonysági bálon vesz részt, ahol a ő házigazda.
Úgy néz ki, senki nincs aki megmondaná neki, hogy megalázza és romba dönti az EU-t. Egyetlen nagyon ország vezetője sem mondja ki végre, ez így nem mehet tovább. Nincs senki aki átvenné helyette az EU képviseletét. Cameron és a brit diplomácia tapasztalat alkalmas lenne erre, de láthatólag ő nem szeretné magára húzni ezt a problémakört. A többi nagy ország vezetése pedig egy hajóban utazik Merkel mamával, viselkedésüket a rettegés határozza meg, hogy elveszítik a következő választást.
Ki kell ábrándítanom őket. A gyávasággal nem ússzák meg a vereséget, ellenben megkapják mellé a szégyent.

A görög problémák nem oldhatók meg demokratikusan az EU keretein belül

admin
2015. februári írás

Görögország lassan menthetetlen helyzetbe kerül. A népvándorlás egyre nyilvánvalóbban háború utáni történetének legnagyobb biztonságpolitikai problémájává vált. A káosz egyre erőteljesebb és sem gazdaságilag, sem szervezőképességgel nem győzi a rá nehezedő nyomást. Az EU nem csak magára hagyta gondjaival, hanem elvárásai és belső értékeihez való igazodás lehetetlenné teszik a megoldást. Törökország közben mindent megtesz, hogy növelje a káoszt, gyorsítsa az összeomlást és hosszú távon növelje a muszlim népesség arányát az országban. A helyzetnek már nincs békés és demokratikus megoldása az EU keretein belül.
Az EU menekült tábora
Görögországnak a nyugat szempontjából meglehetősen kicsi a stratégiai jelentősége. A hidegháború idején fontos volt, hogy ne tartozzon a szovjet blokkhoz, de annak végével jelentősége csökkent. Amíg Törökország a NATO tagja szinte mindegy mi történik a görögökkel. Úgy tűnik az EU ennek megfelelően is viselkedik. Görögországot beáldozhatónak tartja a népvándorlásban. Hosszabb távon egy kellemes menekült tábori szerepet osztana rá, ami történelmi léptékben nézve az iszlamizációjával egyenértékű.  A görögök ebből a helyzetből ilyen erős EU függéssel képtelenek szabadulni. Az EU vezetése által elvárt nyitott befogadó segítőkész hozzáállással, csak a lassú felőrlődés vár rá, mert békés eszközökkel, még az EU segítségével is képtelen megállítani határain a menekültek áradatát.
Bármit mond is az osztrák belügyminiszter, a görög haditengerészet álláspontja szerint a határszakasz egyszerűen túl hosszú ahhoz, hogy erő használat nélkül megállítható legyen a migránsok áradata. Legalábbis addig nem amíg Törökország nem segít ebben. A tengeren ugyanis jogilag és gyakorlatilag is kezelhetetlen a helyzet. Normális módon csak a török partokon lehetne megállítani az áradatot, ebben azonban a törökök ellenérdekeltek. A török partokon éjjel és nappal folyamatosan teszik vízre a csónakokat. Ezt a török hatóságok egyszerűen és törvényes eszközökkel képesek lennének kezelni, de ha már vízre szálltak a helyzet sokkal bonyolultabbá válik.
Török invázió
A görögök jól tudják mit jelent a muszlim uralom. Nincs még 200 éve, hogy felszabadultak alóla. Ennek megfelelően a török görög viszony nem mondható túl jónak. A múlt században többször keveredtek egymással háborúba, utoljára Ciprus kapcsán 1974-ben, amikor a törökök elfoglalták a sziget egy részét. A jelenlegi közel-keleti helyzetet Törökország és az EU gyökeresen máshogy látja. Míg az EU számára a humanitárius katasztrófa és a menekültválság miatti aggodalmak dominálnak, a törökök hatalmas lehetőséget látnak benne. A kaotikus viszonyok számukra a hatalmi viszonyok és akár területi viszonyok átrendezésének lehetőségét jelentik néhány évtizedes távlatban, a jelenben pedig hihetetlen jó zsarolásra használható fegyvert kaptak kezükben az EU-val szemben. 
Görögországot egyetlen puskalövés nélkül képes térdre kényszeríteni, és újra jelentős számú muszlim kisebbséget létrehozni az országban. Ez pedig több új lehetőséget nyit számára hosszabb távon. Ez az egyik oka annak, hogy Merkel mama bármennyit is erőlködik a törökök nem fogják jelentős mértékben saját jószántukból csökkenteni a migránsok számát, ahogy ezt már jóval korábban megírtam, http://kovacstblog.blogspot.hu/2016/02/terden-csuszva-erdogan-elott.html. Nekik, egy gyenge problémákkal küzdő, iszlámtömegeket kezelni képtelen görög szomszédra van szükségük, akit majd száz éves távlatban esetleg kevésbé békés eszközökkel is lehet befolyásolni. Fellépni a muszlim kisebbségek védelmében, vagy a muszlim többségű szigeteket, ciprusi módra egyszerűen elfoglalni.
Bárány a vágóhídon
Athénban már a népvándorlás előtt is arab drogkereskedő bandák harcoltak éjjelente egymás ellen és az erőszakos bűncselekmények jó részét bevándorlók követték el. A görög szigeteken ma jóval több bevándorló tartózkodik adott időben, mint helyi lakos. Görögország úgy áll ebben a történelmi helyzetben, mint bárány a vágóhídon. Látja a véget, de jelen körülmények között tenni nem sokat tud ellene.
Az EU pedig kettős játékot játszik a görögökkel. Egyrészt rákényszeríti a befogadó politikát, másrészt próbálja a görög határ nyugati oldalán megállítani a bevándorlást. Macedónia, a rossznyelvek szerint német beleegyezéssel és támogatással épít védelmi vonalat. A görögök pedig eszköztelenül állnak ebben a helyzetben és hallgatják az EU politikusok okoskodását és fenyegetődzését határvédelmükkel kapcsolatban. Garantálható, hogy még egy ilyen nyarat nem bír ki Görögország és teljes káoszba fullad. A biztonságpolitikai helyzet sokkal súlyosabb, mint Franciaországban, annak ellenére, hogy a görögöknél még nem voltak halálos áldozatok, mégis Franciaország bátran szükségállapotot hirdetett. Görög helyzet sokkal érettebb egy szükségállapotra, akár katonai kormányzásra.
Megoldás csak az EU elvei nélkül
Ciprasz, habár hatalmon maradásból jelesre vizsgázott, nem elég bátor egy valódi megoldáshoz. Országa háború utáni legnagyobb biztonságpolitikai káosza közepette még mindig a nyugdíjreformmal szenved és azon aggódik, hogyan teljesítse az adósok kívánságait. Országa veszélyben van és ő csak hagyja sodródni, szinte szó nélkül szemléli, ahogy az EU-n belül egyre inkább a szélre sodródik, sőt annak vezetői Schengennel zsarolják őt. Szó nélkül figyeli, hogy az EU kezdi feláldozhatónak tekinteni. Országa sorsának jobbra fordulását Merkel mama és Erdogan tárgyalásaitól várja. Tesszük hozzá hiába.
A helyzetnek, a jelenlegi keretek között nincs megoldása. A lakosság a megszorítások ellen tüntet, miközben egy sokkal nagyobb veszéllyel néznek szembe. Ha Magyarországon sikerült a szavazókat egyesíteni egy migráció ellenes retorikával, akkor Görögországban, ez sokkal könnyebben menne. Ha a helyzet sokáig így marad, könnyen lehet, hogy a hadsereg veszi kezébe az irányítást. Ennek azonban elébe lehetne menni. Görögországnak ki kellene jelentenie, hogy inváziónak tekinti a népvándorlást és így is fogja kezelni. Meg kéne fordítani a zsarolást, nekik kéne az EU-t zsarolniuk. Szükségállapotot kellene hirdetni, a katonaság kezébe több eszközt adni, felhatalmazni, hogy védje meg a görög partokat, az inváziótól. Ezzel egy időben a veszélyre hivatkozva Újra kellene nyitni a hiteltárgyalásokat és követelni a hitelek egy részének elengedését. Szinte érthetetlen, hogyan várhatják el Görögországtól, hogy jelen helyzetében gyökeres költségvetési reformokat hajtson végre?
Ezek a görög intézkedések durván feszegetnék az EU kereteit, de a görögöknek nem kell aggódniuk, hanem ráhagyni az EU bürokráciájára, hogy birkózzon meg a helyzettel. Borítékolhatjuk, nem fog tudni és azonnal pánikba esik és könnyen meglehet, elkezdi pénzzel tömni a görögöket, mert Brüsszelben és Berlinben más megoldást nem ismernek.
További halogatás esetén Görögország csak egyre inkább kiszolgáltatja magát, a törököknek és az EU-nak. Mások kegyeire számítani egy ilyen történelmi helyzetben, nem túl kifizetődő. Jobb lenne, ha végre saját kezébe venné a kezdeményezést.

Térden csúszva Erdogan előtt

admin
2015. novemberi írás


Európa a német nyugdíjas
Térden csúszva járultunk Erdogan színe elé. Most aztán úgy játszik velünk, ahogy akar. -fogalmazott Marc Pierini, az EU korábbi törökországi nagykövete a közelgő EU-török tárgyalások előtt. Egy másik vezető tisztviselő szerint: Csak Isten és Erdogan hozhat enyhülést ebben a problémában. Lehet-e ennél szemléletesebben leírni a helyzetet, amibe Európa belelavírozta magát a népvándorlás kapcsán.
Aki már járt török bazárban, tudja, nem jó dolog úgy bemenni, hogy valamit minden áron meg szeretnénk venni. Európa most úgy tesz, mintha egy német nyugdíjas néni egy köteg Euróval kezében menne be a bazárba, rámutatna egy szőnyegre és azt mondaná, nekem ez kell és csakis ez. Biztos lehet benne, hogy az összes pénzét elszedik és a kiszállításért még külön fizetnie kell.
Sajnos a hasonlat csak részben igaz. Tényleg egy nyugdíjas néni szeretne valamit venni a törököktől, de az árú nem olyan kézzelfogható, mint a szőnyeg.
A csúcsról előzetesen kiszivárgott európai ajánlat szerint nagyon nagy árat akarnak az EU vezetői fizetni a török jóindulatért. A pénzben mérhető árnál azonban fontosabb, hogy olyan engedményeket is kénytelennek érzik megadni, amit különben nem tennének. A vízummentesség, a csatlakozási tárgyalások olyan témák, amik csak még további problémákat kreálnak a jelenlegiek mellé.
A politika vásárlás kudarc
A gazdagok hajlamosak azt hinni pénzzel minden elintézhető. Ezért az európai és az amerikai politika egyik fontos eszköze lett a politika vásárlás. Ez azt jelenti, egyes politikai rezsimeket a nyugat támogat cserébe azért, hogy bizonyos számára fontos célokat megvalósítson. Az elmúlt évtizedek elemzései kimutatták, hogy ez a kényelmesnek tűnő módszer önmagában nem megoldás, sőt bizonyos értelemben a konfliktusok fenntartását és a maffiaszerű politikai viszonyok kialakulását szolgálja. Egyrészt a pénzek elosztása körül hihetetlen korrupció alakul ki, ami helyi politikai maffiák megerősödését segíti.
Másrészt és ebben az esetben ez a fontosabb, érdekeltté teszi a megfizetett politikai rendszert, hogy ne megszüntesse, hanem megfelelő szinten fenntartsa a problémát. Amennyiben ugyanis megszüntetné, fontos bevételi forrástól esne el. Többé nem lenne mit eladnia a gazdag nyugati nyugdíjasoknak.
Törökország ma 2 milliárd Euro bevételre tesz szert a népvándorlással kapcsolatos tevékenységekből, a Deas’sel való üzletekből is jócskán profitál. Az EU most 3 milliárdot ígér neki.
A török bazárban már kiszámolták, hogy a 3 milliárdot fel tudják alkudni és még a 2 milliárdból is legalább egyet meg tudnak őrizni. Ahogy a orosz gép lelövése is jelezte a népvándorlás és a régió káoszának megállítása nem érdeke a törököknek. A politika vásárlással, csupán néhány látszatintézkedésre lehet ösztönözni a törököket.
Lesznek új táborok, WC-ket építenek majd, lecsukják a rivális csempészbandák közül, akik kevesebbet tejelnek, valamelyest csökken, de teljesen meg nem szűnik az áradat.
A világ legbalekabb politikai közössége
Szinte hihetetlen, hogy az EU ennyire balek módon viselkedik ebben a kiélezett politikai helyzetben. Nézzük, hogy reagálnak, vagy reagálnának más gazdasági, katonai és politikai hatalmasságok a menekülthullámra.
Oroszország inváziónak tekintené és fegyvert alkalmazna, Kína hasonlóan cselekedne. Japán tízezernél több kérelemből 11-et fogadott el. Szaud-Arábia és a többi öbölmenti ország lelövi a határán illegálisan átkelőket. Ausztrália menekültekkel kapcsolatos politikájának szlogenje: Nincs esélyed, hogy Ausztrália az otthonod legyen. Minden elfogott hajót visszavontatnak, aki mégis valahogy bejut, azt elfogják és kitoloncolják.
Az USA 6 ezerről 10 ezerre emelte a menekülthullámra való tekintettel a befogadandó menekültek számát 2016 végéig. Természetesen egyesével bírálják el a legszigorúbb biztonsági átvilágítások után, de 31 államnak még így sem kellenek a párizsi merényletek után. Törökország üzletet csinál belőlük és politikai célokra használja a helyzetet.
Európa, aki megtehetné, hogy Ausztrália módszerét választja, inkább teli bukszával könyörög és kiszolgáltatja magát Törökországnak.
A világ játékszere
Európa nemcsak balek, de a világpolitika játékszerévé vált. Nehéz szabadulni a gondolattól, hogy a török politikai konyhában eleve arra játszottak, hogy belefullasszák az EU-t a menekültekbe és aztán jól megkérjék a segítség árát.
Ez a módszer azonban nem korlátozódik Törökországra. Bárki, aki Európa politikai rendszerének szétzilálásában érdekelt, nem kell mást tennie, csak a népvándorlás fenntartását támogatni. A hidegháború után kutathatóvá vált iratokból kiderült, hogy például az oroszok, miként támogatták a diákmozgalmakat, baloldali köröket, akik gyengítették az akkori nyugatot. Bizonyosan nincs ez ma sem máshogy, azon országok titkosszolgálatai, amelyek középtávon az EU gyengítésében érdekeltek, biztosan alkalmazzák ezeket a módszereket. Bármennyire is úgy gondolják szélsőjobbos összeesküvés elméletek, hogy ebben az USA áll az élen, ehhez az oroszoknak és Kínának sokkal erősebb érdekei fűződnek. Legyen azonban bárkinek az érdeke nem kell mást tennie, csupán titokban támogatni az emberáradat fenntartását. Két részről is megteheti ezt. Egyrészt a Közel-Keleti káosz fenntartásával, másrészt balos csoportok támogatásával az Unión belül, akik majd kiverik a balhét, ha valaki határozott intézkedéseket akar hozni. Az EU titkosszolgálati nem hagyhatnák, hogy így játszanak velünk.
Manipulálható közvélemény
Az EU destabilizálásában és a muszlimok számarányának növelésében azonban legfőképpen a szélsőséges muszlim csoportok érdekeltek. Amelyek láthatóan jól használják a médiát és a közösségi oldalakat. Nyilvánvalóan észrevették, hogy az EU közvéleménye és médiája, mennyire érzékeny az emberi szenvedésre és a gyerektémákra. Az ilyen közvélemény nagyon egyszerűen manipulálható egy ennyire kegyetlen társaság számára. Ezek olyan emberek, akik 12 éves lányokkal hajtatnak végre öngyilkos merényleteket, emberekből élőpajzsot hoznak létre és TV-kamerák előtt hajtank végre kivégezéseket a legválogatottabb módokon. Számukra az emberélet, szenvedés, legyen az gyerek vagy felnőtt egészen mást jelent. Olyan tettekre is képesek szentnek tartott céljukért, aminek mi az elképzelését is bűnnek tartjuk. Egy ilyen csapat könnyen kihasználhatja az EU közvélemény érzékenységét. Akár azt is megteheti, hogy gyerekekkel, családokkal teli csónakokat süllyeszt el, hogy a halott gyerekek látványa sokkalja az EU polgárait és továbbra is fenntartsák a szélsőségesek számára fontos nyitott határok politikáját. Nem állítom, hogy ez már megtörtént, de bármikor megtörténhet vagy megtörténhetett, mert az EU egy nagyon fontos stratégiai kérdésben érzelmek által dróton rángathatóvá vált.
A pénz diplomáciája helyett az erő diplomáciáját
A hidegháború alatt a konfliktusok kezelésének tudományát és ehhez kapcsolódó diplomáciai alkudozást tökélyre fejlesztették. Sajnos Merkelék elfelejtették ezt és úgy látszik nincs, aki emlékeztesse rá őket. A hidegháborús tárgyalási stratégiákban az egyik legfőbb elem a kemény határok politikája volt. Kell egy határ, aminek átlépése után automatizmusok lépnek életbe. Attól kezdve senki, sem Merkel, semmilyen hatóság nem tudja leállítani az intézkedéseket, az alkudozás megszűnik. Ez a megegyezése kényszerítés egyik sarkalatos pontja.
Amikor Merkel azt mondta hogy mindenkit befogadunk, feladta a kemény határ elvét. Elsősorban nem a menekülteknek üzente, hogy jöjjenek, hanem politikai partnereinknek és ellenfelinknek, hogy elvetjük az erő diplomáciáját, megszüntetjük alkupozíciónkat. A határtalansággal eldobta összes eszközét a jövőbeli tárgyalásokban. Ezért nincs esélyünk rendes alkut kötni. Ha lenne felső határ, nem kellene meghunyászkodnunk, csak közölni, hogy mi fog történni a határ átlépése után és megkérni a szomszédos partnereinket, hogy készüljenek fel a következményekre, amikhez mi önkéntes segítséget adunk, az általunk megszabott feltételek szerint.
A nyugger politika lényege azonban, hogy nehéz döntések helyet a piszkosmunkát mással akarják a elvégeztetni! Egy autokrata, az emberi jogokat nem tisztelő országot akarnak megnyerni, hogy bármi áron is, de tartsa távol a menekülteket., hogy úgy nézzen ki, ők csak az emberi jogokat tisztelő intézkedéseket hoznak. Kétszínű és gyáva magatartás, aminek segítségével meg szeretnék őrizni erkölcsi tisztaságukat. Ennek árát azonban az európai országok szavazóival akarják kifizettetni. Itt természetesen elsősorban nem csak a pénzbeli árra kell gondolni, hanem a kvóták ügyére és a Törökországnak tett engedmények hosszabb távú súlyos következményeire.

Hiába azonban minden próbálkozás, aki fél a konfliktustól, az nem kerüli el azokat, hanem csak elodázza, mert viselkedésével még inkább felbátorítja ellenfeleit. Nem lesz ez másként ebben az esetben sem, de a következmények minden elszalasztott nappal súlyosabbak lesznek.