FPÖ

Az európai politika jövőjének útjai

admin
Sok lehetőség nincs, vagy a jelenleg még nagy pártok változnak, a brit konzervatívok mintájára és kifogják a szélsőjobboldali pártok vitorlájából a szelet, vagy marginalizálódnak és az osztrák forgatókönyv valósul meg, és a szélsőségek kerülnek hatalomra.
A szélsőséges pártok tündöklése
A szélsőséges pártok a háború óta nem látott népszerűséget szereztek az elmúlt másfél évben. Nem ők lettek okosabbak, a világ formálódott úgy, hogy megoldási javaslataik kelendőkké váltak a politikai piacon. Az addig életidegennek és rasszistának hangzó kijelentések hirtelen nagyon is érvényes, sőt szinte egyedül érvényes, hiteles politikai programnak kezdtek kinézni. A szélsőségeknek kedvező körülmények stabilizálódni látszanak. Új politikai korszak köszöntött be, ahol a hagyományos politikai felosztás és témák már nem működőképesek, a népvándorlás, az afrikai népességnövekedés, a Közel-Kelet felrobbanása, a klímaváltozás együtt az addigi keretek között nem kezelhető helyzeteket alakít ki. Ezek a pártok népszerűségüket ennek a változásnak köszönhetik. Illetve legfőképpen azoknak a hatalmon lévő politikai erőknek, akik hagyták a dolgokat eddig fajulni, akik nem léptek időben, akik nem adtak saját válaszokat a szavazók jogos félelmeire.
Mi sem bizonyítja a nagy pártok bűnét jobban, mint, hogy azokban az országokban, ahol a hagyományos pártok képesek voltak kezelni a helyzetet, ott elmaradt a szélsőségek népszerűség növekedése, vagy akár teljesen marginalizálódtak, mint Nagy-Britanniában a UKIP. Akik pedig, mint Ausztriában, ezt elszalasztották, azok most komoly gondokkal néznek szembe. A kihívás tehát könnyen és a demokratikus keretek között kezelhető lett volna.
Az európai politikai tétje
A tét óriási. Európa prosperitása és stabilitása múlik azon, hogy képesek-e a hagyományos jobboldali pártok kezelni a helyzetet pártok (a baloldal ezt nem tudja megoldani, erről majd később) A változások következtében népszerűséget szerző szélsőséges pártok ugyanis egybitesek, egyetlen üzenettel és egyetlen programponttal rendelkeznek csupán. Nem képesek komplex, egy modern társadalom minden gondjára és fejlődésének biztosítására alkalmas programot és kormányzatot felállítani. Kizárólag bevándorló és EU ellenes jelszavakkal rendelkeznek, azon túl pedig meglehetősen ködös elképzelésekkel. Ez nem is érdekli szavazóikat.
Két példát hoznék erre. Egyrészt a francia Nemzeti Front, gazdasági elképzeléseit, amik a 17. századi merkantilizmusra épülnek. Az importvámok drasztikus emelésére, bezárkózásra, piacvédelemre. Ezzel meglehetősen rövid időn belül a földdel tennék egyenlővé a francia gazdaságot. A muszlim problémától azonban jobban félnek szavazói, mint a jövőben esetlegesen bekövetkező gazdasági összeomlástól.
A másik a Jobbik példája, amely kizárólag a cigányellenességre építette politikai stratégiáját, és vált ezzel időszakonként a második legerősebb párttá. Annak ellenére, hogy semmilyen más területen nem tudott kormányképességet mutatni. Ezek a pártok nem képesek normális a 21. századi nemzetközi versenynek megfelelő kormányzást folytatni, ez azonban nem fogja megakadályozni a szavazókat abban, hogy rájuk szavazzanak, mert a biztonságuk kérdése felülírja ezt.
Ezért a hagyományos jobboldali felelőssége óriási, Európa hosszabb távú jólétét és gazdasági erejét kockáztatják tétlenségükkel. Az letűnőben lévő multikulti értékrendjét védelmezik (http://borsokvagyunk.blogspot.hu/2016/08/a-multikulti-lanc-es-korbacs.html), de ennél sokkal többet veszít majd Európa. Míg ha hagynák veszni multikultit megmenthetnék Európát a szélsőségektől és a veszélyektől is. Ma úgy látszik ezt csak néhányan ismerték fel. Ma az európai politikát és közbeszédet a migrációtól és a szélsőségektől való félelem dominálja. Addig nem térhet vissza a rendes kerékvágásba az európai politika, amíg a nagy jobboldali pártok nem válaszolják meg az emberek migrációtól való félelmeit. Ellenkező esetben még egy évtized múlva sem lépünk túl ezeken a témákon, ami paralizálja az európai politikát.
A brit konzervatív zsenialitás
A brexit népszavazást Cameron bukásának láttatták a nemzetközi véleményformálók. Ezzel szemben, Cameron hősként vastaps mellett mondta el utolsó beszédét és vonult le a pódiumról. A brit konzervatívokat megértették, hogy politikája megerősítette őket, ellenfeleit szétverte, megmentett egy nagy hagyományú pártot és valószínűleg Nagy-Britanniát, még ha ez politikai karrierjébe került is. Cameron a kevés nyugati vezető közé tartozott, akik felismerték, hogy Európa egy új politikai szakaszba érkezett, amiben a szélsőségek megerősödése jelenti a legnagyobb veszélyt. Nyilvánvalóvá vált számára, hogy ha konzervatívok nem vesznek át ezekből a politikákból bizonyos részeket, akkor hiába a több száz éves múlt, a perifériára szorulhatnak.
Cameron három területen lépett.
1.     Azt mondta, hogy ők kimaradnak a népvándorlásból. 20 ezer maguk által kiválasztott menekültet vállaltak 5 év alatt.
2.     Küzdelmet indított a kelet-európai munkavállalók és a brit szociális rendszeren élősködők számának korlátozásáért.
3.     Meghirdette a brexit népszavazást.
Ezek az intézkedések egyértelműen a szélsőséges irányzatok szavazói felé tett gesztusok voltak és hatékonynak bizonyultak. Érdekes módon ezért alig kapott kritikákat EU-s politikusoktól. Nem nevezte az európai sajtó szélsőségesnek, pedig még olyan unorthodox kijelentéseket is megengedett egy saját maga jegyzett cikkben, hogy nyelvtanfolyamra kötelezi a muszlim nőket és aki a két és fél éves tanfolyam után megbukik a teszten, azt kitoloncolhatják. Beleértve azokat is, akik már régóta élnek ott.
Cameron zsenialitása a brexit kampány esetén világlott ki legjobban. Létrehozta saját ellenzékét pártján belül, nyilván egy előre megbeszélt forgatókönyv szerint. A legnagyobb veszély ugyanis az volt, hogy a UKIP áll a kilépési kampány élére és ő erősödik meg benne. Cameron kivédte ezt, és a kampány gyakorlatilag a konzervatívok két szárnya között zajlott. Win-win helyzet, amiben csak ők nyerhettek. Az eredmény kihirdetése után, a brexit pártiak fancsali képéből arra következtethetünk, hogy azt gondolták a maradás nyer, de a brexittel jobban jártak a konzervatívok. A UKIP szétesett és a Munkáspárt romokban hever. Ha ma választásokat rendeznének azt Theresa May megnyerné. Cameron ugyan le kellett mondjon, de megmutatta az európai jobboldali hagyományos pártoknak, miként kell átvészelni a mostani labilis politikai időszakot, miként kell megszabadulni a szélsőséges ellenfelektől. A recept, hogy át kell venni retorikájuk és megoldásaik egy részét és azt fogyasztható, vállalható formába önteni. Ez egyébként a magyar, dán és a finn út is, azzal megspékelve, hogy az utóbbi két helyen be is vették a radikálisokat a kormányba. A dán és finn szélsőségek azonban korántsem olyan durvák, mint mondjuk a Jobbik.
Orbán politikája ennek a forgatókönyvnek az őspéldája, de egy dologban nagyon különbözik, sokkal több kritikát kap, de ennek más okai is vannak.
A második út: az osztrák idiotizmus
Ha Cameron zseniális, akkor az osztrák nagy pártok idióták. Későn ismerték fel az új történelmi helyzetet és rosszul cselekedtek. Nem látták meg, hogy Ausztria nem alkalmas a menekültválság elviselésére, és fél évig játszották a humánus hőst. A váltás túl későn jött. Időközben a szélsőséges Szabadságpárt a legnépszerűbbé vált és csak csalással tudták államfői győzelmüket megakadályozni, ami jó eséllyel második nekifutásra már nem fog menni.
Az osztrák forgatókönyv nagyon esélyes a hezitáló országokban, mert a szavazók mást akarnak. A szavazók ellenében politizálni pedig sokáig nem lehet. Az osztrák hagyományos pártok későn ismerték ezt fel. Merkel úgy tesz, mint aki nem ismerte fel. Hollande felismerte, de az senkit nem érdekel. A muszlim problémának legjobban kitett országokban mindenhol fennáll a veszély, hogy elbuknak a hagyományos pártok.
Az gondolhatnánk, hogy az FPÖ korábbi tündöklése és bukása, amikor a kétezres évek elején bekerült a kormányba és nagyon gyorsan kiderült róla, hogy alkalmatlan, támpontot jelenthet a jövőre nézve. Ez azonban hiú remény. A mai politikai klíma változása tartósabb lesz. Az FPÖ népszerűségét előidéző muszlim migránstömeg nem tűnik el. Arra sem látszik nagy esély, hogy ne folytatódjon migráció, de a már itt lévő népesség is elég gond. Amíg ezek a körülmények fennállnak a szélsőségek népszerűsége is garantált.
A baloldal részleges halála
Többször hangsúlyoztam, hogy megoldást csak jobboldali pártok hozhatnak. A baloldal számára a jelen helyzetben nincs tér. A jobboldali pártoknak a francia modellt érdemes a baloldalhoz fűződő viszonyban követniük, amit a regionális választásokon alkalmaztak.  Semmilyen összefogás, semmilyen koalíció, semmilyen gesztus. A baloldalnak nincs más választása, mint beállni a jobboldal mögé, annak érdekében, hogy megakadályozzák a szélsőségek hatalomra kerülését. A baloldali politika Európa új politikai korszakában halott. Nincs mit mondania, annak csupán két terület maradt. Az akcionista szélsőbal, mint például Németországban, vagy Franciaországban. Akik balhékat, tüntetéseket szerveznek. Illetve néhány olyan nagyváros, ahol a migránsok szavazataival képesek esetleg választást nyerni, mint London. Az akcionista szélsőbal, összefog majd a muszlim radikálisok mérsékeltebb szárnyával és utcai akcióban egymást erősítik, mint a párizsi megmozdulások alatt.
A baloldal új korszaka akkor következhet el, ha a muszlim szavazók aránya tovább nő a népességben és velük egyesülve újra tényezővé válhatnak. Addig, mind Németországban, mind Franciaországban, vagy Nagy-Britanniában hatalmas bukásra vannak ítélve.
A harmadik tragikus út
A harmadik út a talán a legrosszabb, de néhány országban, mint Németország elképzelhető, hogy ez valósul meg. A szélsőségek nagyon megerősödnek, de képtelenek lesznek hatalomra jutni, mert a baloldali szavazók átszavaznak és hatalmon tartják a jobboldali pártokat. Így egy állandó konfliktusokkal, utcai megmozdulásokkal teli rendszer jön létre, ahol a hagyományos politikai témák, mint gazdaság, szociális ügyek stb. eltűnnek a porondról. Helyette egyik oldalon a szélsőségek szidalmazása, a másik oldalon muszlim ellenesség kerül a politika középpontjába. A kormányzás energiáit ezek a témák veszik el, a kormányzás minősége fokozatosan csökken, (aminek már vannak jelei ma is). Ez a tematika egy szoft Weimarizálódásnak felel meg, ami lassan felőrli az országokat és egy lassú, de biztos lecsúszás indul meg.

A tét tehát óriási és az európai konzervatív pártok felelőssége hatalmas.

Pánikban az osztrák politika

Tibor Kovacs
Az osztrák poltika az elmúlt hétekben kapkodva, egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat és intézkedéseket tett. Ezzel párhuzamosan a kancellár, nemzetközi politikában szokatlanul erős és meglehetősen igazságtalan támadásokat intézett Magyarország ellen, amelyek nem illenek a hagyományosan szoros és jó viszonyhoz. Sokan értetlenül és felháborodva szemlélik a helyzetet, pedig nem kell nagyon meglepődni. Ennek erős belpolitikai okai vannak. Inkább sajnálatot kéne éreznünk a jelenlegi osztrák politikai elit iránt, amely iszonyatos pánikban van és kétségbeesésében vagdalkozik. A hosszú évtizedek alatt békésen építgetett unalmas rendszerük összeomlás előtt áll és erről nem Magyarország tehet, hanem az FPÖ és ezzel összefüggésben a bevándorlás.
Hogy magyarázzák meg az FPÖ-t?
Az FPÖ, amelynek a kormányba kerülése már egyszer megrengette az osztrák politikát és nemzetközi imázst, most akár hatalom átvételével fenyeget. Vezeti az országos népszerűségi listát és a közelgő bécsi választások előtt nem találják ellene a fegyvert. Ausztria hirtelen jött emberbaráti buzgósága szoros összefüggésben van ezzel.
A fordulópont a 71 halott emberrel teli teherautó volt, amelyet 36 óráig hagyott az osztrák rendőrség az út szélén állni. Az eset rávilágított Ausztria korábbi lapító menekültügyi stratégiájára és azzal a veszéllyel fenyegetett, kiderül nincs más céljuk, csak valahogy kimaradni ebből, akár azon az áron is, hogy embercsempész bandák szabadon gárázdálkodhatnak területükön.
Míg a korábbi hetekben Magyarország kemény, de esélytelennek látszó küzdelmet folytatott az emberáradattal, Auszrtia egészen más stratégiát vitt. Szép csendben hagyott mindenkit átmenni magán, hogy kimaradjon az ügyből. Ha valakit mégis letartóztattak, azt szintén csendben visszatették Magyarországra, volt szerencsém személyesen találkozni ilyen családdal. Az osztrák közvélemény nem bírja a felfordulást és nem bírja a menekülteket, még a magyar vendégmunkásokat sem feltétlenül. Ezért a jótékony csend mindennél többet ért számukra. Élvezték a magyar menekültpolitika áldását, nézték szenvedésünket. Külön örömet jelentett számukra, hogy nálunk minden menekültet próbálnak regisztrálni, amivel megteremtik a visszatoloncolás lehetőségét.
Utolsó esély a gyűlölet
A 71 ember halála után minden megváltozott. Az osztrák politikusoknak cselekedni kellett. Ehhez a hagyományos két nagy párt a német utat választotta. Azt gondolták, utolsó esélyük, hogy az osztrák társadalomban mégis felülkerekedik a bűntudat és sajnálat, az FPÖ számára előnyös bevándorlókkal szembeni ellenességesség helyett. Ehhez az osztrák politika egy jól bevált módszer az ellenségkép, a gyűlölet eszközét vetette be. Magyarországot mint bűnbakot próbálták felmutatni, vele szemben ellenszenvet ébreszteni, ellenséget kovácsolni belőle, de miközben Orbánt és Magyarországot szidják, valójában az FPÖ-t értik alatta. A kampány elég egyszerű. Akarjátok, hogy olyan legyen Ausztria, mint Magyarország, ha az FPÖ jut hatalomra, ez vár ránk. Nem szabad ezt a szégyent elviselni. Közben minden erővel próbálta lemosni a 71 ember halálának szégyenét és Magyarországra tolni a felelősséget.
Az ügyészség feltűnően nagy mozgósított, hogy bizonyítsa már Magyarországon meghaltak az emberek.
Súlyos képmutatás
Ezzel egy időben, elkezdték Magyarországot szidalmazni azért, aminek addig élvezték áldásait. Képmutató dolog, de a helyén kell kezelni, annak ellenére, hogy Magyarországnak károkat okozott, mert ez csak belpolitika, aminek nincs feltélenül köze a magyar valósághoz.  
A károk ennek ellenére kézzelfoghatók. A 71 ember halála utáni megválozottt osztrák álláspont közvetlen összefüggésben van a magyar helyzet romlásával. Az osztrák politikai hisztérikus reakciója a határok kvázi lezárása, az embercsempészekkel addig tanúsított lapító álláspont megváltozása, a vonatok erőteljes ellenőrzése megállásra késztették a Magyarországra érkezett menekülteket. Ennek volt köszönhető, hogy a Keletiben egyre rosszabbá vált a helyzet. A magyar menekült kezelési kérdés kritizálása és a németekkel közös álláspont elfoglalása pedig a menekültek magyar ellenességének és kooperáció megtagadásának volt direkt forrása.
Amikor végül a nyomás addig fokozódott, hogy kénytelenek voltak megnyitni a  határokat, azonnal kinyilvánították, továbbra is fenntartják a jogot a Magyarországon regisztráltak visszaküldésére. Ez tovább fokozta a migránsok ellenállását a kötelező regisztárcióval szemben. A no fingerprints szlogen közvetlen összefüggésben van ezekkel  a pillanatok alatt elterjedő kijentésekkel. 
Orbán megmenthetné Ausztriát
Ausztria hirtelen megtapasztalhatta, mennyivel nehezebb az események sűrűjében lenni, mint a pálya széléről bekiabálni. Ízelítőt kapott abból, amit Magyarország már február óta átél. Kiderült, a fényes szervezőképességnek is vannak korlátai. Újra és újra lezáruló határok, a vonatközlekedés összeomlása, a szeméthalmok, az ellenőrzés nélküli terroristagyanús személyek szabadon mozgása. Az eredmény valószínűleg többet árt az osztrák nagy pártoknak, mint használ. Az FPÖ ebből erősebben kerülhet ki. Az osztrákok nem vették észre, hogy érdekeik közösek Magyarországgal. Ha Magyarország képes lenne megállítani a menekülteket a déli határain és ezzel csökkentené az ezen az útvonalon történő utazás mértékét az Ausztriának is esélyt adna.
A lenácizott Orbán menthette volna meg az őt szidalmazókat. Ausztriának a V4-kel kellett volna összefognia, de ő hibásan, a szintén kaotikus német vonalat választotta, így most ugyan azt érezheti bennmaradt az EU nyugati fősodrában, de az öröm csak az FPÖ hatalomba kerüléséig tart majd.
Magyar önsorsrontás
A magyarok imádnak tobzódni abban, hogy rosszabbak vagyunk másoknál. A menekült kérdésben erre rengeteg alkalmat találnak az erre fogékonyak. Az osztrák és egyéb kritikákat kéjjel posztolják és olvassák be rádióműsorokban. Örömmel mutatnak be híreket, amelyek arról szólnak, az osztrákok és németek mennyivel jobban szervezettebbek. Szinte élvezetet jelent nekik, ha az olyan szerencsétlen hírekkel, mint az gyerekes apuka elgáncsolása a világsajtó középpontjába kerülünk.
Mintha Magyarország lenne a legrosszabb, sőt az egyetlen gonosz, aki képtelen emberséget mutatni. Nem kérdés a magyarok egy utolsó nép.
Egyfajta vakságban szenvednek ezek az emberek, nem akarják meglátni mi megy a világban. Nem akarják meglátni, hogy a felszín alatt az osztrák forgatókönyv zajlik minden nagy európai országban, amelyben gond bevándorlás. A nagy pártok az életükért küzdenek.
Csak néhány tény. Míg hazánkban, amely tényleg sokat szenvedett az elmúlt 8 hónapban egyetlen támadás sem érte a menekülteket, addig Németországban 150 alkalommal volt ilyen, több esetben felgyújtották szállásaikat, Merkel megengedő magatartásával szemben nő az ellenszenv, sőt egyre gyakrabban vetik fel felelősségét, a szélsőjobboldal 13 százalékon áll. Franciaországban magas szögesdrót kerítéseket építenek Calaisnál és bódévárosokban hagyják lakni a menekültek ezreit. Spanyolország régóta 6 méteres kerítés védi a marokkói határt és az ott átmászókat azonnal visszaküldik. A skandináv országokban a szélsőjobb egyre erősebb, sőt kormánypárt. Nagy-Britannia nem akar egyetlen illegális bevándorlót sem. Az olaszok, amikor olyan helyzetben voltak, mint mi, vagyis feltorlódak a menekültek néhány pályaudvaron, mert a szomszédaik nem akarták átengedni őket, azzal fenyegették az EU-t, hogy mindenkinek vízumot adnak. Görögországban, Macedóniában, Szlovéniában már gumibotozzák a menekülteket, de látható, hogy a görög helyzet az ottani emberek számára elviselhetetlen.
Ez egy történelmi probléma, amire mindenki keményen reagál, ha a helyzet fokozódik, a kérdés csak az, hogy az Európában jelenleg kormányzó pártok megteszik ezt, vagy megbuktatja őket a nép és a mások teszik meg helyettük, mint Ausztriában az FPÖ.
Sajnálatos, hogy a problémát összekeverik a magyar baloldalon az Orbán iránti gyűlölettel. Attól senki nem lesz orbánista, hogy hajlandó a probléma súlyát látni és nem a magyar hibákra koncentrálni kizárólag. Politikai bűn a baloldal számára, ha a politikai palettán a töréspontot a menekültkérdés mentén akarják tartani, mert előbb utóbb egyedül maradnak azon a térfélen. Ez olyan politikai zombiknak, mint Gyurcsány megfelelő, mert neki csak néhány százalék és egy kis médiaszereplés kell a boldogsághoz, de ha a baloldal fősodra ezen az úton megy tovább, a teljes marginalizálódás vár rájuk. A menekült kérdésben a másik oldalra kerültek pedig, egyszer csak azt veszik észre, csak a Jobbik és a Fidesz között választhatnak.

Magyarországnak és nekik is sokkal jobb lenne, ha belátnák tévúton jártak és nem más országok, kétségbeesett pártjainak propagandáját harsognák, hanem megtalálnák saját hangjukat, de az nem lehet a bevándorlás problémájának bagatelizálása, Magyarország elítélése, és vele szemben a menekültek jogainak védelme.