iszlám

Jogállam vagy kereszténység? Mi állítja meg az iszlám terjeszkedést Európában?

admin

 

A 2015-ös migráció és a terrortámadások a politika központi kérdésévé tették a muszlim bevándorlók és az európai lakosság kulturális különbségeiből és beilleszkedésük hiányából fakadó problémákat. Egyesek Európa keresztény alapjait, mások a szabadságra alapozott európai életformát érzik fenyegetve. Mit támad valójában az iszlám és mit kéne megvédeni tőle?

 

Az európai életforma jövője

Az osztrák szociáldemokraták előálltak a bevándorlás és bevándorlók beilleszkedési gondjainak kezelésére vonatkozó programjukkal. Ez sokak meglepetésére néhány pontban keményebbre sikeredett, mint Sebastian Kurz konzervatív tervei. A szociáldemokraták is felismerték, hogy ma nehéz a bevándorlás határozott kezelésének ígérete nélkül szavazatokat szerezni, mert a muszlim közösségek beilleszkedésének problémáit és számuk folyamatos növekedését a lakosság egyre nagyobb aggodalommal figyeli. A probléma nem most keletkezett, de a 2015-ös migrációs hullám és terrortámadások az európai politika központi kérdésévé tették. Kezelésére a korábbi intézkedések, mint pl. a burka tilalommal, a politikai iszlám betiltásának kísérletei, az integrációs programok nem bizonyultak hatékonyak. A párhuzamos társadalmak kialakulása egyre nyilvánvalóbb. Az sem ritka, hogy azokon a helyeken, ahol a muszlimok többségbe kerültek megjelenik a saria törvények iránti igény és önkéntes saria rendőrség alakul. A probléma talán nem akkora, mint amilyennek a közvélemény manapság érzi, de létezik és a 2015-ös migrációs válság által kialakított légkörben megkerülhetetlen.

Még Angela Merkel is annak kimondására kényszerült, hogy országában vannak úgynevezett No-go zónák, ahol a német rendőrség nem tudja a német törvények betartását garantálni, vagyis ezeken a területeken az európai életforma és jogérvényesítés vereséget szenvedett.

Sokak számára talán meglepő módon a liberális pártok élen járnak ennek megfogalmazásában. Véleményük szerint veszélyes, ha muszlim lakosság nem fogadja el az európai jogállam és szabadságjogok gyakorlásának eszméjét és nem akar a többségi kultúra és jogrend keretei között élni és tagadja az olyan alapvető szabadságjogokat, mint a női egyenjogúság és szólászabadság. Rutte holland miniszterelnök a legutóbbi választások előtt nyílt levélben fordult a bevándorlókhoz, arra szólítva fel őket, hogy ha itt akarnak élni fogadják el az európai élet alapelveit ellenkező esetben menjenek haza. A német liberálisok a leghatározottabban elítélik, hogy a muszlim bevándorlók egy része nem fogadja el a liberális szabadságjogokat és ez veszélyezteti az európai életformát, ami az egyenjogúságra és szabadságra épül. Hasonlóan gondolkodnak a kormányon lévő finn és a dán liberálisok is.

Ez annak ellenére, hogy kiindulási pontjában teljesen megegyezik, élesen szemben áll több más európai párt, köztük a magyar kormányzó párt elképzeléseivel, akik az európai keresztény kultúrát látják veszélyben. A két oldal ugyan arról beszél, de egészen másra gondol és egészen más megoldásokat kínál.

 

Mivel állnak szemben a muszlimok?

Az iszlám vitathatatlanul nem elégszik meg a vallások társadalmi szerepének modern európai felfogásával, aminek alapja a szekularizáció és a teljes vallásszabadság. Nem fogadja el, hogy a törvények minden tekintetben a vallási szabályok fölé emelkedjenek, hogy az európai életformában a vallások nem korlátozhatják a törvényekben garantált személyes szabadságjogokat és egyenlőséget. Az iszlám mélyen beleavatkozik a hétköznapi életünkbe és elő szeretné írni, hogy milyen életformát éljünk, ami legerőteljesebben áll szemben, a mai európai szemlélettel. Ezt értelmezi az egyik oldal a keresztény gyökerek támadásának, míg a másik az európai életforma elleni támadásnak.

Nehéz lenne vitatni, hogy a törvény előtti egyenlőség – a liberalizmus alapja – részben a keresztény értékekből nőtt ki. Azonban az sem állítható, hogy ma az európai élet a kereszténységre, mint vallásra támaszkodna. Az Európában élő aktív vallásosok száma alacsony. Az európai jogrend ugyan részben a keresztény erkölcsiségre épül, de ezt az erkölcsi rendet nem az egyház, vagy a hit, hanem a jogállam garantálja. Ami ezt legjobban igazolja, hogy az európai életformát a jogrend a kereszténység, az életformára vonatkozó elvárásaival szemben is védi. A kereszténység ugyanis az iszlámhoz hasonlóan korlátozni szeretné az egyént saját életét meghatározó személyes döntéseiben. Előírná pl. a házasság előtti szex, az abortusz vagy a válás tilalmát, de a női egyenjogúság mai értelmezése sem egyértelműen támogatott általa, nem is beszélve az azonosneműek kapcsolatairól. A keresztény erkölcs sokkal szűkebb mozgásteret nyújtana az egyénnek, mint a törvények.

Másrészről a muszlimok nem a keresztény hitet vagy vallást akarják megváltoztatni, hanem az európai szabadságjogokra épülő jogrendet és életformát. Az iszlám terrortámadások sem a sokkal könnyebb keresztény célpontok ellen irányultak, az egyetlen francia eset kivételével, hanem az európai életforma szabadságának szimbólumai ellen. A koncerteket, szórakozó helyeket, a vicclapot, amely gátak nélkül gyakorolja a szólásszabadságot, vagy rendőröket, katonákat, az európai törvényes rend őreit támadták.

 

A muszlimok és keresztények

Az iszlám kezdettől fogva úgy tekint önmagára, mint a judaizmus és a kereszténység közvetlen utódjára, azaz a három vallás egyazon Istene legutolsó, hamisítatlan kinyilatkoztatásainak birtokosára. Ennek megfelelően a Korán Ábrahámot, Mózest és Jézust egyaránt prófétának ismeri el, és Mohamedet tekinti a „próféták pecsétjének”, azaz az utolsó, kinyilatkoztatásban részesülő prófétának. A zsidókat, a keresztényeket ennek megfelelően „könyv népének” tartják, ezért a hódítások kora óta a muszlim közösség (umma) védelmét (dzimma) élvezik. A dzimma lényege, hogy az adott hit követői hitüket gyakorolhatják pénz, illetve földadó ellenében. A „könyv népei” jogilag nem egyenlők a muszlimokkal, jelképeiket nyilvánosan nem használhatják, és fejvesztés terhe mellett nem téríthetnek.

A muszlim országokban, ha a radikálisok megjelenése óta ez nem is egyértelmű, de lehet a keresztény hitet gyakorolni. A muszlim vallási szabályok ezt nem tiltják, csupán egy másik emberi kategóriába sorolják őket. Magyarországon a török hódoltság 150 éve alatt is megmaradhatott a keresztény hit és megmaradtak a helyi kultúra keresztény alapjai.

Amit nem lehet tenni, az a szabadságjogok gyakorlása. Nem lehet a női egyenjogúságról beszélni vagy azt gyakorolni, nem lehet a törvény előtti egyenlőségről beszélni, nem lehet a szólásszabadságról, vagy vallásszabadságról beszélni.

Keresztények továbbra is lehetnénk egy muszlim uralom esetén, de nem gyakorolhatnánk a szabadságra épülő európai életformánkat.

 

Nem az igaz hitért küzdünk

A kereszténység iszlámmal való szembeállítása egy középkori alternatívát rajzol a szemünk elé. Amikor vallások küzdöttek az igaz istenhitért, a harc lényege az volt, hogy melyik Isten az igazi, melyik hit az igazi. Ma ilyen vitát/harcot az európai nem ember nem akar lefolytatni, mert mélyen hisz a vallásszabadságban, nem gondolja, hogy a mi istenünk az igazi, még az európai mélyen vallásos kisebbség sem akarnak ilyen vitába bonyolódni. Ma nem állíthatunk szembe egy középkori alternatívát az iszlámmal, mert értelmetlen és ezt a harcot biztosan elvesztenénk. Az keresztény hitnek ma nincs eszközrendszere ennek a csatának a megnyerésére, ellentétben az iszlámmal, amelynek fanatikus követői megmutatták, hogy vannak eszközeik és van megfelelő számú harcosuk is.

Ma a kereszténység nem mint istenhit, hanem mint erkölcsi szabályrendszer van jelen életünkben, amely beépült jogrendszerünkbe és a liberális állam egyik alapjává vált. Olyan erkölcsi rend, amit a jogrendszer véd. Az Isten és törvény előtti egyenlőség az emberi élet azonos értékűsége, az egyénnek a saját életéhez való joga az alapja. Az iszlám ezekkel az elvekkel áll szemben amikor úgy gondolja az emberek nem egyenértékűek, mert a hívő mohamedán férfi többet ér mint a hívő mohamedán nő és ezek együttesen többet érnek, mint az összes többi ember a földön. Az iszlám szerint a törvényeknek nem az egyenértékűséget és a törvény előtti egyenlőséget kell védenie, hanem az általuk igaznak tartott egyenlőtlenséget. Az egyének nincs joga saját életéhez, mert a fölött a közösség szabályai rendelkeznek, nem élhetünk úgy ahogy szeretnénk hanem csakis úgy hogy azokat a vallási törvényeket betartjuk amelyek az egyenlőtlenséget írják elő. Ezzel mi nem egy másfajta isten hitet tudunk szembeállítani, nem több istent, nem több vallásosságot, hanem csak is a jogállam erejét és annak eszközrendszerét. Az európai kultúra és életforma keresztény alapjait, mivel azokat a jogrendszer garantálja, valójában ezen keresztül és nem ideológia fegyverekkel lehet a leghatékonyabban védeni.

 

A hitet és a keresztény erkölcsökhöz való ragaszkodást még a kommunizmusban sem tudták elvenni, lehetett hívőként élni és erkölcsösnek lenni. Ahogy a kommunizmus, úgy az iszlám is az európai életformát és annak liberális jogállami alapjait támadja, ezért ezt kell szembeállítani vele és ezt kell megvédeni tőle. Ehhez a jogállam rendelkezik is megfelelő eszközökkel, csak nem kell félni használni őket. Ahhoz, hogy a kereszténység védje meg Európát, olyan változások kellenének a jogrendszerben, amik önmagukban is az európai életforma alapjait veszélyeztetnék.

 

Iszlám hitlerizmus

admin
Vigyázni kell manapság az iszlám terroristáknak. Ha nem ölnek meg elég németet, mindjárt a hitlerizmus vádjával illetik őket. Nem tudom pontosan mi a megfelelő arány a kirekesztés specialistái szerint, de ha kilencből „csak” kettő németet sikerül megölni, akkor az Index szerint hitlerista a gyilkos és nem szent iszlám harcos.
Az Index kevesellte a müncheni vérengzésben megölt németek számát. „A halálos áldozatok között csak két német van” írta. Kilencből kettő, az nem elég egy rendes iszlám szélsőségesnek, így a szerencsétlen iráni muzulmán, hitlerista náci bélyeget kapott. A müncheni merénylet rávilágított az iszlám terroristákra leselkedő legnagyobb veszélyre. Mivel bizonyos kerületekben Európában már nagyon magas a migránsok aránya, nagyon vigyázniuk kell, hogy ne itt kövessenek el merényleteket. A megbélyegzés és kirekesztés nagymesteri szerint ugyanis létezik egy csak általuk ismert arányszám, amit ha nem ér el a meggyilkolt európaiak aránya, akkor nem lehet rendes iszlám szent harcos valaki. Ebben az esetben inkább fasiszta vagy esetleg hitlerista az illető. Ha én iszlám harcos lennék, semmitől nem rettegnék jobban, minthogy az európai baloldal fasisztának titulál. A szerencsétlen iráni müncheni mészárossal ez a tragédia történt. A német sajtóban (némi irányított rendőrségi és valszeg merkeli támogatással) elindult egy összeesküvés elmélet, hogy a iráni fiú valójában náci volt. Gyűlölte az arabokat és törököket és igazából azokat akarta lemészárolni. Az elméletet az Index természetesen átvette és kiegészítette azzal a finom kis elemmel, amivel a németeket hibáztatja a fiú nácizmusa miatt. A németek ugyanis elkövették az index szerint azt az udvariatlanságot, hogy „a halálos áldozatok között csak” ketten voltak.
Amennyiben igaz az összeesküvés elmélet, Európa nagy bajban van. Már csak áldozatnak és bűnbaknak jó semmi másnak. Az iszlám terroristák irtják a németeket, az iszlám nácik irtják a bevándorlókat. A németek meg néznek és sajnálkoznak. Sajnálják, hogy nem költöttek eleget az iszlám fiatalok beilleszkedésére, így nyilván ők a hibásak radikalizálódásuk miatt. Nem voltak elég toleránsak, megsértették érzelmeiket és felkorbácsolták a kirekesztéssel haragjukat, (lásd: kirekesztési sokk) ezért sodródtak az iszlám terrorizmus karjaiba.
Másrészről bűnösek azért, mert más muszlimokat nácivá tettek. Kezükbe adták a náci hitlerista ideológiát, kirekesztették őket, éreztették velük, hogy bevándorlók, annak ellenére, hogy Németországban születtek, ennek következtében ezek az emberek még jobban kezdték gyűlölni a bevándorlókat. Olyannyira, hogy irtani kezdték őket. Nácivá, hitleristává váltak. Hát ugye ezért is a németek a hibásak.
Ez az egyszerű, de nagyszerű gondolatmenet következik abból, ami kiolvasható a müncheni mészáros körüli hercehurcából.
Az a meglehetősen egyszerű és logikus, igaznak látszó gondolat nem fogalmazódott meg az összeesküvés elmélet gyártók fejében, hogy esetleg az iráni fiú importálta a Közel-Keleten meglévő évezredes gyűlöletet. Ahol az irániak gyűlölik az arabokat, mindenki utálja a törököket, a törökök gyűlölik a kurdokat, az iszlám egyik ága gyűlöli a másik ágát, a harmadik meg mindkettőt és az iszlám állam, meg együtt mindenkit. A bevándorlásnak, legyen az első második vagy harmadik generációs egyik legsúlyosabb következménye a konfliktusok importja. Ez az évezredes gyűlölet Európán belülre kerül. Ezért ölik egymást a menekült táborokban, ezért ölnek törökök kurdokat Svédországban, ezért gyújtják fel a kurd kultúrházat és így tovább. Az iráni fiú arab gyűlölete mögött nem Hitler áll és nem a német társadalom, hanem az évezredes gyűlölet, amit onnan hozott magával, ahova tartozik és nem felejti el, még a sokadik generáció után sem.
Ezért nem kell sem bűntudat, sem összeesküvés elmélet, csak simán lássuk annak a dolgokat, amik. A mészárlás, az mészárlás, még akkor is, ha „csak” két németet öltek meg.
Szerintem ez is pont kettővel több, mint amennyi normális lenne. Szégyellem magam, hogy egy magyar képes volt egy ennyire bántó mondatot leírni.

A multikulti a lánc és korbács

admin
A multikulturalizmus vált a szimbólumává annak a mainstream hiedelemvilágnak, „ideológiának”, amivel egyes politikusok láncon tartják Európát és képtelenné teszik a cselekvésre. Ki kéne csavarni a láncot és a korbácsot a jelenlegi politikai vezetők kezéből, hogy nevén nevezhessük a problémákat és talán megoldhassuk őket.
Felrobbantottak? Te vagy a bűnös!
A multikulti kifejezés szimbolizálja azt az ideológiát, amire épül ma az európai mainstream.
A megértés, befogadás, PC beszéd és még egy csomó életidegen blabla kultúrájának központi eleme, hogy mindenki képes együttélni egy nagy békés világban, ahol a különböző kultúrák megférnek egymás mellett. Ha pedig mégsem férnének meg, akkor azért kizárólag mi, európaiak vagyunk felelősek. Nem tehetünk másokat felelőssé a velünk való társadalmi konfliktusért, beilleszkedési problémákért. Mindig mi csinálunk valamit rosszul. Hiszen az elnyomottak nem lehetnek felelősek saját tetteikért azt az elnyomók (európaiak) kényszerítik rájuk. Ahogy a német újságíró Gero Schliess tökéletesen demonstrálta ezt, amikor végre rájött, hogy nem igazán tudnak a török problémával mit kezdeni a jövőben: „Túl sokáig néztük, ahogy a törökök ebben az országban rasszizmusnak és diszkriminációnak vannak kitéve.”
Európa kicsit olyan, mint az úttörők, akinek mindenképpen jót kell cselekednie aznap, legalább egy vakot át kellene kísérnie az út túloldalára, de vak az istennek nem akar átmenni, de hárman mégis átviszik valahogy. Európa pénzt, időt és energiát nem kímélve évtizedek óta próbája beilleszteni a muszlim bevándorlókat, de azok az istennek nem akarnak beilleszkedni. A győzelmi jelentések kedvéért úgy tesznek a kormányok, mintha sikerült volna átvinni őket a túloldalra, de az kimarad a hírekből, hogy éjszakánként mindig visszasétálnak.
Merénylők robbantanak a brüsszeli reptéren? El kell gondolkodnunk mit rontottunk el teszik fel a kérdést. A többségi társadalom intoleranciája és rasszizmusa az, ami megakadályozza a beilleszkedést. Néhány elemzés odáig ment, hogy faji alapú társadalom építésével vádolta a belgákat. Ki más lenne hibás, ha felrobbantják az embert, mint ő maga és nem azért, mert épp ott volt, hanem mert kirekesztette azt a „szerencsétlent”, annak meg nem maradt más választása. (Ismerős Kunczetől a megélhetési bűnözés, a cigány azért lop mert a többségi társadalom erre kényszeríti.)
Történjen bármi, mi nem vagyunk elég előítéletmentesek, elég befogadók, elég megértők a mássággal szemben. Az energiák jó része arra megy el, hogy bizonygassuk a másik be akar illeszkedni, szeret minket, de mi nem tudjuk megteremteni a megfelelő feltételeket. Aki felveti a muszlimok felelősségét az ügyben, az bélyeget kap, egy korbácsütést a multikulti által képviselt ideológiával.
Tűnjön ez bármilyen tarthatatlan álláspontnak, életidegennek Európa jelenlegi vezetői szorosan tartják a láncot, nem engednek a szorításból. Ott lóg az európai közvélemény és politikai élet a multikulti ideológia lánca végén és ha szabadulni akar kap egyet a korbáccsal.
De mi van, ha valaki nyíltan megmondja nem akar beilleszkedni?
Az Iszlám Állam mint prófécia megjelenésével a helyzet egyértelműbb lett, de úgy tűnik ez sem elég. Az Iszlám Állam meglehetősen sokszor Európa pofájába vágta, hogy nem szereti a keresztény nyugatot, el akarja pusztítani és „rabszolgává akarja tenni a nőiket” (csinos szőke kék szemű macákat). Nem akarnak beilleszkedni, tegyünk bármit is és híveik éljenek bárhol szintén nem akarnak beilleszkedni. Mielőtt valaki azt gondolná, hogy azok kevesen vannak, újra idézzük fel a kutatások szerint a nyugaton élő muszlim közösségek 15-25% szimpatizál az iszlám állam gondolatával, de a Németországban is a törökök 47%-a szerint a vallási parancsok betartása fontosabb, mint a német törvényeké.
Ferenc Pápa jó szolgálatot tett a nyugatnak, amikor nemrégiben azt mondta, nincs vallásháború a muszlimok és keresztények között, mire az Iszlám Állam egyértelművé tette egy közleményben, hogy igenis van. Céljuk elpusztítani a keresztény hitetlen világot. Ez egyértelmű beszéd és komoly lecke a Junckereknek. Azt gondoljuk ezek után nehezebb a nyugatot okolni a gondokért, saját intoleranciánkat kárhoztatni a másik intoleranciájáért, márha a felkoncolásunk utáni vágyra megfelelő szó az intolerancia. A nyugati idiotizmus ilyenkor sem ijed meg. Hiába mondja ki az Iszlám egyik ága, hogy vallásháborúban áll velünk és azért öldösi polgárainkat, akár rendes Európában felnőtt vagy itt született hívei által, ez sem számít, mert ők nem az iszlám egésze, ezért nem lehet az iszlámot okolni. Gyorsan előrángatnak néhány szakértőt és néhány muszlim vallási vezetőt, akik azt mondják, hogy ezek nem is rendes mohamedánok, ez nem iszlám. Ja, hogy ez a vita már 1300 éve tart, ennyi ideje öldösik egymást a muszlimok, hogy eldöntsék ki rendes hívő. De mi most megmondjuk a BBC-n, hogy aki megöl egy franciát Allah nevében az nem rendes muszlim, tehát nem az iszlám a felelős. A muszlimok vallásháborúja nem az, amiről a Hágai bíróságon fogják eldönteni kinek van igaza. A békeszerződést majd sok vérrel írják és a következő 1000 évben még rengetegen halnak meg ebben a vitában. Az iszlám egyik ága háborúban áll a keresztény világgal és nekünk alapvetően mindegy, hogy azt egy másik ág nem tartja rendes iszlámnak. Ezt meccseljék le ők a maguk módján. Van benne gyakorlatuk. Európa egyet tehetne, hogy komolyan veszi amit mondtak és kijelenti a radikális iszlám minden formája ellensége. Annak hívei nem akarnak és nem tudnak beilleszkedni az európai életformába, ezért sem pénzt, sem energiát, sem bűntudatot nem pazarol Európa többé rájuk, hanem szépen kitoloncolja őket.
Ez azonban nem történhet meg. A lánc és a korbács megakadályozza. Ennek keretei között nem lehet kimondani egyértelmű mondatokat, egyszerű igazságokat. Aki kimondja az bélyeget kap, erkölcsi és politikai értelemben törvényen kívülivé válik, a társadalomi béke ellensége lesz, eretnek, akivel szemben szinte bármi megengedhető, mint az eretnekekkel a középkorban. A multikulti hiedelemvilágával a politikai téren kívülre tolják, hogy ne kelljen velük versenyezni, ne kelljen őket komolyan venni.
A német alkancellár esete bizonyította ezt gyönyörűen. Amikor őt hazaárulóknak nevező tüntetőknek középső ujjat mutatott, amiért normális esetben akár le is mondatnák, akkor a média azonnal felmentette, mondván, ezek neonácik voltak. Azokkal meg bármit lehet. Azok nem emberek, hanem eretnekek a multikulti világában. A módszer csak annyiban különbözik a középkori eretnek ügyektől, hogy nem égetik meg aki bélyeget kap. Egyelőre.
A multikulti és a kommunizmus
A multikulti ideológiájában ma még Európa polgárainak jelentős része hisz. 50 éve dolgoznak ezen a politikusok, nem tűnik el egyik napról a másikra. A lánc és a korbács csak addig működik, amíg a szavazók hisznek az ideológiában. Európa vezető politikai elitjének léte attól függ, hogy meddig képesek a valóságot elrejteni és becsapni az embereket. Ne legyenek illúzióink. Merkelek, Junckerek ismerik a valóságot, de politikai létük függ tőle, hogy hazudjanak. Nincs más eszközük ellenfeleik fékentartására, csak a multikulti lánca és korbácsa. Ezért hazudni kell hatalomért.
Ez rávilágít egy nyomasztó összefüggésre. Ha egy politikus azt mondta egy éve, a migránsok között terroristák vannak, akadályozzuk meg, hogy Európába jöjjenek. Az szívtelen, előítéletes, hazug, náci volt, hogy csak néhány szót emeljünk ki a korbács szótárából. A láncot tartó kéz egyetlen esélye, hogy a politikai téren kívül toljon mindenkit, aki veszélyes lehet rá. Nem attól függ, hogy igazat mond vagy nem.
A másik oldalon ha valaki azt mondta, nincs bizonyíték, hogy terroristák vannak a migránsok között, a humánum azt diktálja segítenünk kell, akkor az emberségesség hőse volt, igazi európai, jó ember és jó politikus, hogy itt is csak néhányat említsünk. Egy évvel később a második személy egy normális világban felelőssé lenne tehető százak előre látható haláláért, mégis hős marad és aki igazat mondott, az még mindig egy szélsőséges náci, akinek akár középső ujjat is mutathat egy államférfi.
És itt jön a lényeg.
A multikulti szerint az első esetben politikai célokra használják az emberek félelmeit.
A második viszont nem használja politikai céljaira a multikulti ideológiáját.
Legalábbis az uralkodó közvélemény szerint. Mert a valóságban multikulti politikai fegyver, méghozzá egy aljas fegyver, amit a hatalom megtartására használnak, de aminek működéséhez folyton hazudni kell az embereknek.
A multikulti lassú enyészetre van ítélve. Nem kérdés, hogy 30 év múlva úgy fognak az egész befogadás, nyitottság, megértés és egyéb maszlagokra tekinteni, mint végtelen bűnre, amit elkövettek Európával szemben. Félreértés ne essék, nem vagyok sem befogadás, sem nyitottság, sem megértés ellenes, vagy embertelen. Csak hiszek abban, hogy egy ország és polgárainak a biztonsága elé soha nem helyezhetők ideológiák. Nem szabad ezeket az ideológiákat dogmaszerűen gyakorolni a biztonság rovására. Tudjuk mi történik, ha dogmák szerint élünk, láttuk a kommunizmusban. Sajnos a multikulti nem bukik meg olyan gyorsan, mint a kommunizmus, mert ebben valóban hisznek emberek, mégha politikusaik pont olyan cinikus hatalmi eszköznek tekintik, mint a kommunista elvetek tekintették, amivel saját előjogaikat megőrizhetik.
A folyamat azonban túl lassú lesz ahhoz, hogy megvédjen bennünket és rengeteg nagyon káros politikai harccal jár majd, amely főként a multikulti szélsőséges erői és a szélsőjobb között zajlanak majd. A tét sajnos nagy, mert ebben a harcban, könnyen kicsúszhat a normális közép kezéből a gyeplő és azt a jobboldali szélsőségek kaparinthatják meg. Ezt úgy lehet megakadályozni csak, ha a normális közép politikai erői, minél előbb véglegesen megszabadulnak multikultitól.

 

Mit kezdenénk a muszlim cigánysággal?

admin
Érdekes hír jelent meg a napokban. Bulgáriában betiltották a burka viselését. A dolog eddig a mai Európai közéletben megszokottnak is tekinthető. A csavar viszont, hogy nem egy hagyományos muszlim/török közösségben történnek ezek az esetek, hanem Bulgária egyik nagy cigány telepén. (Sok van nekik belőle) A bolgár hatóságok megtoldották a hírt még annyival, hogy titkosszolgálati jelentések szerint a burka viseléséért a cigány közösségben pénzt kapnak, kb. havi 20 ezer forintot, amit török forrásokból finanszíroznak.
Mielőtt valaki hülye összeesküvés elméletnek minősítené az egészet, érdemes utána gondolni egy kicsit. A bolgárok kétségtelenül rettegnek a törököktől, az országukban jelentős, még a 400 éves török hódoltságból ott ragadt török muszlim kisebbség él. A feszültség és gyűlölet meglehetősen magas a két csoport között. Annál is inkább, mert Törökország birodalmi álmai egyre erősebbek. Gondoljunk csak bele, hogy még Németországban is 1000 imahelyet finanszíroznak török forrásokból. Az ott dolgozó prédikátorok török alkalmazásban vannak. A török tervek között szerepel a balkáni régió muszlim lakosságának támogatása és a muszlim hit terjesztése. Ezért meglehetősen nehéz megoldást találni a görög menekültválságra, mert ez megfelel Erdogan hosszú távú terveinek. Görögország destabilizálása és a muszlimok számarányának növelésével.
A betelepítésnél azonban elvileg egyszerűbb a térítés, ott ahol a hit mindig a legkönnyebben terjed, a nincstelen szegény, kitaszított emberek között. Sokan gondoltak már bizonyosan arra, mi lenne a Kelet-Európa cigányai áttérnének a muszlim hitre, ami akár logikus döntésnek is tűnhetne. A cigánykérdés nehezen kezelhető ügye, így kiegészülne egy vallási feszültséggel is. Identitás és egység kerülne a cigányság kezébe és egy olyan ideológia, ami szinte kötelező teszi a szembenállást a keresztény többséggel.
Ezt a lehetőséget a bolgár cigány problémák esetén, ami a magyarnál jóval komolyabb, nyilván Ankarában is észrevették. Így nem logikátlan, hogy vallási köntösbe csomagolt szociális támogatással próbáljanak áttéríteni cigány közösségeket a muszlim hitre. Ezt ott sokkal könnyebb megtenni a földrajzi közelség miatt. Ez nem idegen a muszlim hittől, az Iszlám Államnak nevezett szervezet is magas szociális kiadásokat ígér és ad, de Szaddám Huszein is pénzjutalomban részesítette a palesztin öngyilkos merénylők családjait.
Rémisztő forgatókönyv Kelet-Európa részére egy esetleges tömeges cigány muszlimizálódás. Ez olyan probléma elé állítaná a régiót a maga sokmilliós cigányságával, amivel valóban nem tudna megküzdeni. Ez ma Magyarországon nem látszik realitásnak, de amennyiben Bulgáriában és Romániában sikeresek lennének a török próbálkozások, sokkal könnyebben tudna átterjedni egy ilyen mozgalom Magyarországra.

 

Szóval, jó lesz a bolgároknak szurkolni, hogy sikerüljön időben lépni és megállítania folyamatot.

Szükség van-e antiszemitizmusra?

Tibor Kovacs
2011 tavaszi írás
Minél többet böngészi az ember a neten a fórumokat, blogokat, annál inkább erősödik benne az érzés, hogy az antiszemitizmus – és társai: a globalizáció-, multi- és kapitalizmusellenesség – észrevétlenül mindenbe beleitta magát. Egyre népszerűbb, úgy terjed, mint valami új bölcsesség, tao vagy zen, amivel meg lehet magyarázni a világ menetét, választ adni a problémákra, megoldásokat találni. Univerzális, egyszerű, akár alfaállapotban is elsajátítható tudás. Nem kell egyetemi végzettség, még olvasni sem kell hozzá, egy baráti beszélgetésen, bor mellett megszerezhető a doktori szint. Társaságban egyre jobban lehet vele villogni, és aki megszerzi a tudást, annak megvilágosodik az élet értelme, a dolgok a helyükre kerülnek, minden átlátható lesz. Nem egy kis tőkeellenességről vagy egyszerű zsidózásról beszélek, ami mindig volt, hanem egy igazi világmagyarázatról, egy totális filozófiáról, amivel a földkerekség minden eseménye megmagyarázható.
Nem én akarom megvédeni a zsidóságot, megteszik ezt ők maguk nálam jobban. Viszont érdemes a kérdésről beszélni, sőt vitázni is, mert szerintem mi, magyarok sokat veszíthetünk az új világmagyarázattal, bármennyire is másként gondolják sokan. Az ugyanis erőteljes paradoxonokat rejt magában.
Az antiszemita paradoxon
A kijelentés, hogy a zsidóságnak a nyugati világban nagyobb hatalma van, mint azt sokan szeretnék, nem nagy bölcsesség, sőt, még csak nem is antiszemita kijelentés. Ennek emlegetése, nem hinném, hogy nagyon fájna a zsidóságnak. Ki ne szeretné azt hallani, hogy ezek a magyarok ott vannak mindenütt, és az ő kezükben összpontosul a döntések és a tőke jelentős része? Biztosan büszkék lennénk rá. Ez olyan kérdés, amiről őszintén és rasszizmus nélkül is beszélnek. Az USA-ban időről időre vita folyik, hogy az izraeli lobbinak túlzott befolyása van-e. Pusztán nemzetstratégiai, külpolitikai kérdésként.
Ebből következően a paradoxon egyik része, hogy aki azért szidja a zsidókat, mert szerinte ők irányítanak mindent, és övék a hatalom, a pénz, és mi csak rabszolgák vagyunk, az valójában a zsidókat dicsőíti, és önmagát rabszolgának állítja be. Igaz, lázadó rabszolgának. Tulajdonképpen ez nem zsidóellenesség, hanem beteges filoszemita megközelítés, vagyis a zsidóság olyan dicsőítése, ami annak, aki teszi: rossz. Önkínzó szemlélet.
A paradoxon másik része pedig azokra vonatkozik, akik azt emlegetik, hogy ennek a hatalomnak most véget vetnek. El kéne dönteniük, hogy lenyomjuk a zsidóságot, vagy ők a világ urai, mert a kettő együtt nem megy. Ha le tudjuk őket nyomni, akkor nem ők a világ urai, és nem érdemes ezért utálni őket. Ha viszont ők a világ urai, a vulkánkitörések, a világválság, a 9/11, az Iraki háború mögött is ők vannak, akkor nincs sok esélyünk. Amennyiben megpróbáljuk, országunk néhány éven belül egy banán nélküli banánköztársaság szintjén lesz, de lehet, hogy sóval hintik be a helyét. Tudom, a pragmatizmus nem magyar erény, sőt nálunk egy kicsit ciki is, de azért még beláthatjuk, ha ők rángatják dróton Amerikát és egész Európát, akkor miért mi lázadunk ellenük, és nem ők? Külön érdekesség, hogy legtöbbünk elcserélné fejlettségünket a dróton rángatott Nyugatéval. Ha pedig így van, inkább nekünk is arról kéne tárgyalni a zsidósággal, hogy segítsenek bennünket is olyan naggyá és erőssé válni, mint a többi „báb” országot, akkor legalább hasznunk lenne belőle. Persze ehhez le kéne győzni az érzésünket, hogy mindenki a mi országunkat akarja, mert ez itt maga a földi paradicsom. Ugye ez a földi paradicsom viccesen hangzik, ha belegondolunk?
10 ezer zsidó vagy 1 millió muzulmán?
Vannak további kérdések is ezzel az antiszemita divattal. Annak, aki utálja a zsidókat, mint láthatjuk, szeretni illik az őket utálókat. Ezzel élesen találkoztam a ’90-es években, amikor Londonból hazatérve angol barátomnak újságoltam, meglepett, mennyi muzulmánt láttam. Mire ő csak ennyit mondott: Miért, talán a zsidók jobbak lennének?
Szívesen megkérdezném tőle, mit gondol ma, de rég nem hallottam felőle. Válasza két fontos dologra világít rá. A látszólag hipertoleráns angolok között is előfordul egy kis zsidózás, és, hogy milyen gyakori gondolat a muzulmánokat preferálni a zsidókkal szemben. Európában ma több muzulmán él, mint amennyi zsidó az egész földkerekségen – és sokkal nagyobb gondot okoznak, mint a zsidók valaha is képesek lennének rá. Az angolok ma már biztosan elcserélnék néhány százezer zsidóra a néhány millió muzulmánjukat, de már nem tudják.
Mi nem küzdünk ilyen problémákkal, de a zsidó-muzulmán szembeállítással nap mint nap találkozunk. Jönnek a tálibokat, Iránt, a palesztinokat és egyéb számunkra ismeretlen népeket dicsőítő írások a neten, és magukat komolynak gondoló sajtótermékekben is.
Megfontolásra érdemes külpolitikai és hosszútávú nemzetstratégia lenne országunk sorsát a harmadik világ muszlim „elnyomottjaival” összekötni? Az EU helyett vetessük fel magunkat a Világ Tálibjainak Egyesült Szervezetébe? A NATO helyett pedig a Hamaszba? Tudom, jó az elesetteket és gyengéket támogatni, én is Kamerunnak szurkoltam a VB-n, de azért a józan ész jobb tanácsadó a focipályán kívül. Hogyan vesszük majd rá a keresztény gyökerű magyar népességet, hogy térjen át a tálibok hitére, mert ez a „tagfelvétel” első kritériuma lesz. Arról nem is beszélve, hogy a 17. századi életviszonyokat sem könnyű elfogadtatni. Igaz, az elvekért sok áldozatra képesek az emberek.
A tréfát félretéve, a gyakorlatban már ma is komoly problémákat okoznak az EU nyugati felén az ott nagy számban élő muszlimok. Kezelhetetlen probléma elé állítja a kormányzatokat az EU keresztény gyökereitől idegen problémakör. Az iskolában viselt csador ennek a legkisebb szelete, a francia külvárosok zavargásai, az egyre épülő mecsetek, minaretek, szaporodó terrorcselekmények jelzik a probléma súlyát. Megalapozottnak tekintett előrejelzések vannak arról, hogy 40 év múlva Nyugat-Európa a muszlimmá válás problémájával küzd majd.
Vajon az antiszemita-zen tudás hívei végiggondolják ezt a lehetőséget? Lehet, hogy a zsidóság uralkodik Amerikán és rajtunk, de az biztos, hogy nem számíthatunk arra, hogy 40 év múlva többen lesznek az országunkban, mint mi, és az ő vallási szabályaik szerint kell élnünk.
A vesztesek elméletei
Azt kérdezhetik tőlem, miért érdekel engem, nem zsidóként, a kérdés? Talán előnyt szeretnék szerezni a „megszállóknál”, vagy csak simán médiamegjelenést? Hát nem, én a magyarságért aggódom. Még csak hipertoleráns sem vagyok, nem hiszek egy előítéletmentes világban, de az is tuti, hogy nem lehet az ideológia szintjére emelni az előítéleteket, az összeesküvés-elméleteket. Nézzünk szét a világban, hány nemzetet emelt fel az antiszemitizmus és a globalizációelleneség. A világ sikeres nemzeteinek döntő többsége polgári, vagy ahogy másként nevezik, liberális demokrácia. Olyan példát találunk, amikor diktatúrán keresztül vezetett az út a sikerhez, Dél-Korea, Kína, Taivan, Szingapúr, de a globalizáció és piacellenesség, az atiszemita-zen még egyetlen nemzetet sem tett naggyá, sőt, bátran kijelenthetjük, ezek a vesztesek elméletei. Olyan népeké, akik saját erejükből, munkájuk által képtelenek javítani helyzetükön, és mivel nem képesek saját gyengeségükkel szembenézni, másra kenik hibáikat. Ez a lusták és tunyák álláspontja, az örök veszteseké.
Ezek az elméletek, mert passzivitásra ösztönöznek, a meglévő energiákat rossz irányba terelik, ahelyett, hogy az ország valódi problémáira koncentrálnának. A világ rendelkezik bizonyos adottságokkal, időnként például esik az eső, süt a nap, van globalizáció és multinacionális cégek. Talán a zsidóságnak is nagyobb befolyása van, mint azt sokan szeretnék, de egy kis nemzet ezeket a viszonyokat képtelen megváltoztatni. Két választása van: átáll a tálibok oldalára (és irány a középkor), vagy megpróbálja az adottságokat saját előnyére használni. Az adottságokat lehetőségekké alakítani.
Ezzel szemben mi az adottságok miatt hőbörgünk, és igyekszünk valakire fogni gondjainkat. A kommunistákra, aki kiszolgálják a zsidókat, a multikat, a globalizációt. A körülmények felelősek bajainkért, mi soha. Ilyenek a vesztesek. A globalizáció-ellenes és antiszemita elvek népszerűsége ott növekszik, ahol nem tudnak vagy akarnak megbirkózni a globalizáció kihívásaival, ahol nem tudják őket előnyökké formálni. Dél-Korea, Szingapúr, Tajvan nem globalizációellenes, és Dánia, Ausztria, Finnország sem, pedig ezen elvek szerint lehetnének. Nyugaton a globalizációellenesség szélsőbaloldali erkölcsi alapú kritika, nálunk a jobboldali világmegváltó.
Az antiszemitizmus és globalizáció-ellenesség nem a zen. Nem jutunk vele sehova, még a lelki békéhez sem. Még ha a valós gazdasági, politikai és közbiztonsági gondok óriásiak is Magyarországon. Még ha igaz is, hogy a zsidóságnak nagyobb a befolyása a kelleténél, vagy tényleg minden zsíros üzletet ők nyernek, ahogy egyesek állítják, a hőbörgés, az ellenségeskedés, a gyűlölködés nem hoz megoldást, és nem hoz megoldást a problémákról való hallgatás sem. Ezeknek a gondoknak a megoldására vannak értelmes, békés és előrevivő megoldások, sokkal hatékonyabbak, mint az emberekben élő gonosz indulatok kiszabadítása, melyeket aztán egy ponton túl nem tudunk kezelni. Meg kéne tanulni élni a világ adta lehetőségekkel, őszintén beszélni gondjainkról, és nyerni, nem folyton mást okolni tehetetlenségünk miatt, és veszíteni. 

A nagy 21. századi népvándorlás

Tibor Kovacs
2015. áprilisi írás

Az EU nem menekült problémával küzd, hanem egy új népvándorlás következményeivel, ami hosszan tartó és megoldhatatlan problémával állítja szembe. Az európai toleranciára alapozott megoldások nem lesznek képesek megbirkózni ezzel a kihívással és ha a hagyományos pártok nem találnak megfelelő megoldást, a szavazók a szélsőséges pártoknál keresnek majd megoldásokat, ami az EU végét jelentheti.
Az elmúlt hetekben olyan hírek érkeztek a menekült hullámról, amikhez nem szokott az európai közvélemény. Egy hónap alatt 10 ezer menekültről tudósítottak csupán Szicíliából. Majd egy rémisztő hír szerint egy gumicsónakról, amin menekültek utaztak, muszlimok 12 keresztényt dobtak tengerbe, akik megfulladtak. Szinte elképzelhetetlen, hogy a nyomorúság, kiszolgáltatottság elől menekülők ilyen embertelen tettre vetemedjenek, amikor ők is életveszélyben vannak a Földközi-tenger közepén.
Európában, 60 év békében, meglehetős jólétben és toleranciában felnőve, úgy teszünk, mint akik el sem tudják képzelni, honnan jön a gyűlölet. Számunkra ez a régmúlt része nem fér bele a 21. századról kialakult képünkbe, mi ilyenre már nem lennénk képesek.
Kényelmes és humánus álláspont, de igaz? Még élnek azok közül, akik átélték a Második Világháborút, amikor mi európaiak, a történelem legbarbárabb cselekedeteit hajtottuk végre. Nem történhet meg újra? Nehezen képzelhető. Az emberiség története legalább annyira a népek, vallások és minden másnak a konfliktusáról, kölcsönös gyűlöletéről szólt, mint fejlődésünkről, nagyszerű tetteinkről. Miért gyógyultunk volna ki ebből, miért ne lennénk hasonlók hasonló helyzetben? Miért ne dobnánk be mi is muszlimokat, ha éhezés és megaláztatás elől menekülnénk? Hozhatunk közelebbi példákat is. A délszláv háborúban békés szomszédok fogtak egymásra fegyvert, akik előtte 50 évig egy országban, egy utcában éltek. A cigánygyilkosságokat normálisnak látszó emberek követték el.  
Igaz óriási békés tömeg vonult fel a párizsi gyilkosságok után, de legalább ennyien lehettek otthon, akik azt mondták, ki kéne dobni az összes muszlimot Európából. Ők még többen lettek a dániai gyilkosság után és valószínűleg még többen a Földközi tengeren történtek után.
Nehéz elfogadni, de a tolerancia a nyugodt és gazdag hétköznapok terméke és soha nem volt tartósan jelen az emberi történelemben. Inkább az a furcsa, ma mennyire természetesnek tekintjük és el sem tudjuk képzelni, hogy az európai ember, újra embertelen gyilkossá váljon. A tolerancia a középosztály luxusa és értékes luxus, amit meg kell őrizni, de ha a helyzet változik, sokakból egy csapásra elpárolog. Azt sem gondoltuk volna 10 éve, hogy az európai szélsőségek ennyire megerősödnek. Mindig maradnak persze, akik védik, amit emberségnek nevezünk, de a többség képes átalakulni. A körülmények meghatározzák az emberek jó részét, de soha sem mindenkit. Ezért, ha hatékony politikát akarunk, ami képes meggátolni, hogy az európai lakosság agresszív bevándorlás ellenessé váljon és ennek megfelelő pártokat találjon magának, akkor a körülmények rosszabbra fordulását kell megakadályozni. A toleranciára nevelés, az e melletti elkötelezettség demonstrálása egy ponton túl kevés lesz.
Ha a lakossági véleménye változik, a mai mainstream pártok, véleményformálók már nem tehetnek semmit, új politikusok és véleményformálók jönnek, akik azt mondják, amit a nép hallani akar. Az előbbiek, békés eszméikkel eltűnnek és velük a mai Únió is. Addig azonban ők alakítják a körülményeket, így a tolerancia és Európa sorsát. Ehhez azonban intézkedések kellenek, amik megállítják a menekültek özönlését Európába, mert arányuk növekedése, úgy tűnik elérte azt a szintet, amit egyre többen tartanak „tolerálhatatlannak”.  
Egyre világosabb, hogy ez nem menekült hullám és nem is lehetne úgy kezelni. A muszlim világban és Afrikában olyan történik, ami a történelemben ritkán szokott. Ez a világ a robbanás állapotában van. Már az arab tavasz is ennek volt része. Tanulmányok az első klíma által előidézett konfliktusnak írták le, ennek ellenére, sokan valami megújulásról ábrándoztak, pedig nem volt más, mint a régió válságának egyik megjelenési formája.
A terület túlnépesedett, nem képes eltartani magát és megújulni sem. Az egy főre jutó erőforrások csökkenése, torz elosztási rendszerrel párosul, ami egy szűk, korrupt réteg kezébe összpontosítja a javakat. Néhány gazdag ország kivételével általános a társadalom nagyobb részének szegénysége. Megalapozott fejlődés, reformok nem léteznek. A helyzet az olaj iránti kereslet szűkülésével tovább romlik. Ez nem egy kivándorlási hullámot indított el, hanem egy új népvándorlást, ami talán a történelem eddigi legnagyobbja lesz, amiről száz év múlva talán a nagy 21. századi népvándorlásként fognak beszélni.
Az elmúlt 50-60 évben ötszörösére emelkedett az itt élők száma, de van nyolcszoros növekedés is. Ahol a 60-as években 5 milliónak éltek szegénységben, ma 40 milliónak kéne megélnie. Jóval egymilliárd fölött van a kritikus régió lakossága. Mindez úgy, hogy az élelmiszertermelő képességük nem nő a lakosságszámmal, sőt a termőterület csökken. Bármilyen ideológiai, etnikai vagy vallási formát ölt is a konfliktus, az mindig az erőforrásokért folytatott küzdelemből fakad. Ennek egyik levezető szelepe a népvándorlás. A problémák exportja.
A kérdést Európa nem képes megoldani, csak magára húzni. A népvándorlás, ami ma eljut Európába, egyelőre apró töredéke az egésznek, de már ettől is az európai tolerancia a végét járja. Pedig a jövőben akár százmillió ember is útnak indulhat. Az egyik legnehezebb helyzetben lévő Franciaországban TV vitákban is nyíltan beszéltek, a karikaturisták megölése előtt arról, hogy lesz arab-francia polgárháború és minél előbb kezdődik, annál jobb a franciáknak, mert akkor van esélyük.
A mainstream gondolat, hogy helyben segítsünk, ezzel akadályozzuk az elvándorlást nem működik. Az IS legyőzése nem old meg semmit. Az IS, a Boko Harem, az AlKaida csak tünet, az erőforrás hiány és elosztás igazságtalansága a valódi ok.
A segélyprogramok, befektetések, hatástalanok, sőt kontraproduktívak. Ezt bizonyította az elmúlt évtizedek segélyezési politikája, ami meggyőző tanulmányok szerint, a dollár tízmilliárdokkal a korrupciót növelte, segítette diktárok megerősödését, így növelte az elosztás igazságtalanságát. Talán még a népesség robbanáshoz is hozzájárult.
A továbblépéshez el kéne fogadni, hogy ez nem menekülthullám, hanem népvándorlás és, hogy Európa ezt a helyzetet nem tudja megoldani és nem is feladata. Egyet tehet csupán, megvédi tőle polgárait, ezzel az európai toleranciát és megelőzi, hogy szélsőséges pártok ajánljanak megoldást. Ehhez azonban kívül kell tartani a menekülteket Európán.
A tízezer számra érkező között óhatatlanul lesznek vallási fanatikusok. Ha csak egy százalékuk ilyen, és ha az európai muszlim lakosság egy százaléka válik vallási fanatikussá, nyugatgyűlölővé, az is több százezer ember, ami olyan potenciális veszélyforrás, amit Európa nem vállalhat. A folyamatok egymást erősítik. Minél több a menekült, annál több a gyűlölet irányukba, minél több a gyűlölet, annál erősebb a nyugatellenesség és annál több a fanatikus.
Európa stratégái tisztában vannak a népességrobbanás, veszélyeivel. Ez meglátszik sok ország csendben meghozott bevándorlást nehezítő törvényein. De amíg a választók körében nem érett meg a helyzet a felvállalt szigorításra, addig hagyományos pártok nem cselekedhettek. Ma viszont megkapták az esélyt. A lakossági felháborodást olyan döntések meghozatalát teszi lehetővé, ami korábban elképzelhetetlen volt. Újra hangsúlyozni kell, ez nem lehet más, mint amit az Ausztrál miniszterelnök is javasolt, vagyis a népvándorlást Európa határain kívül kell megállítani.
A menekültkérdésre nem az elején említett hírek irányították a figyelmet, hanem az újabb elsüllyedt hajó esete. A hír sok jóérzésű embert megrázott, de vajon hány európai mondta azt magában, hogy ezek sem jöttek ide. Mert bizonyosan voltak és nem is kevesen. A humánum kemény időkben könnyen megkérdőjeleződik. Ne akarjuk kivárni, amíg a többség a hajók elsüllyedését kívánja, vagy esetleg elsüllyesztésüket követeli.

Ha a gát átszakad, mindenki, aki megértést hirdet hülyének fogják tartani. Attól a ponttól nehezebb az embereket békés mederben tartani, mint ma a helyzetet további romlását megakadályozni. Ha ez nem így lesz, az emberi történelmet ismerve biztosak lehetünk benne, hogy Európa egy intoleráns robbanást él meg. Még van időnk megvédeni az európai toleranciát és békés fejlődés légkörét, de már nem sok.