Iszlám Állam

Legyőzhető-e az Iszlám Állam, és érdemes-e legyőzni?

admin
Az Iszlám Államnak nevezett szervezet visszaszorulóban mind Irakban, mind Szíriában. Enyhe ünnepi hangulat kezd kialakulni a nyugati közvéleményben. Véleményem szerint ez teljesen alaptalan. Az Iszlám Állam egy történelmi probléma megjelenési formája, ami nem múlik el a szervezet katonai vereségével. Éppen ezért hiba lenne azt európai segítséggel a harctéren legyőzni.
Ahhoz, hogy a címben feltett kérdése valódi választ adjunk, előbb egészen más kérdéseket kell megvizsgálni. Ezek a kérdések az Iszlám Állam mögött álló problémakörökre vonatkoznak, amik megszűnte nélkül az Iszlám Állam jelensége sem múlik el. Az Iszlám Állam szervezet ugyanis csak egy történelmi probléma egyik megjelenési formájának tekinthető. Ez a probléma rengeteg arcot öltött már. Hívták Al Kaidanak, Boko Haremnek, de ez jelenik meg a népvándorlás formájában, vagy terrorizmusnak álcázva.
Legyőzhető-e egy prófécia?
Az Iszlám Állam egy prófécia, ami magától Mohamedtől származik. Ő írja le, hogy lesz egy új kalifátus, amit az ő egyik leszármazottja hoz majd létre. Egy tiszta iszlám állam, ami mindenben az ő tanításait követi és legyőzi (elpusztítja?) a hitetleneket, elhozva a békét a világnak. Mohamed ennek részletes menetrendjét is megadja. A prófécia közel 1400 éves és a mai napig hisznek benne. Így számukra valóság. A prófécia igazságába vetett hitet csak egyetlen módon lehet elpusztítani, ha többé senki nem hisz benne. Ehhez pedig az iszlámnak mint vallásnak el kellene tűnnie. Ennyi a realitása annak, hogy az Iszlám Állam eszméje megsemmisüljön, mert amíg lesz az iszlámnak követője, addig a próféciában is hinni fognak. Az Iszlám Államnak saját evolúciója van, mindig voltak és lesznek, akik próbálkoznak a vallás tiszta gyökereihez való visszatéréshez, ami az Iszlám Állam eszméjében testesül meg számukra. Általában nem lesznek ennyire sikeresek, mint a jelenlegi szervezet, de a próbálkozásokat nem lehet megállítani a jelenlegi szervezet elpusztításával. Amennyiben a nyugat legyőzi a jelenlegi magát Iszlám Államnak nevező csoportot az nem jelenti a prófécia vereségét, csupán annyit, hogy ez nem a Mohamed által megjövendölt kalifátus volt. A Mohamed által megjövendölt Kalifátus az lesz, amit nem győznek le. Az ISIS legyőzése nem gyengít a próféciába vetett hitet. Mohamed arról is gondoskodott, hogy ne ijedjenek meg a prófécia hívői, ha ellenségeik győzelemre állnak. A próféta által részletesen leírt forgatókönyvnek az is része, hogy az Iszlám Államot ellenségei már majdnem elpusztítják, mielőtt győzedelmeskedik. Ezzel ad erőt 1400 évvel korábbról a ma esetleg vesztésre állóknak. Ez egy újabb ok, amiért nem érdemes ujjongani a jelenlegi helyzetben.
Legyőzhető-e a túlnépesedés és a klímaváltozás?
A népvándorlás legfőbb okozója a régió túlnépesedése és ennek következtében az erőforrások szűkössége. A politikai mozgalmak, forradalmak és az erőforrásokért való küzdés, az ideológia, a vallás, mind másodlagos következmény ehhez képest. Az arab világ népességrobbanása elképesztő mértékű, valószínűleg a történelem egyik legnagyobbja. 50 év alatt a lakosságszám néhol tízszeresére növekedett. Az egyik legkirívóbb az Arafat által elindított palesztin biológiai fegyver, amivel le akarta győzni Izraelt. A palesztin lakosság száma 30 év alatt hétszeresére növekedett. Ekkora népességnövekedést egy, az olajon kívüli erőforrásokban szegény régió nem tud elviselni társadalmi robbanás nélkül. Az évszázad elejének gabona ár növekedése egy olyan területen, ahol a gabona az étkezés alapja indította el a robbanást. A pozitívnak látszó arab tavaszról később bebizonyosodott, hogy az első klíma változás által kiváltott politikai megmozdulás volt, aminek semmi demokratikus következménye nem volt. Épp ellenkezőleg, a muszlim radikálisokat segítette. A klímaváltozás nem áll le a klímaegyezménytől, annak következményei újabb országokat érintenek majd. Számítások szerint Irán, ami ma régió stabil állama, szintén érintett lehet, mivel a termőterülete egyre csökken a népességszám, ugyan csökkenő mértében, de növekszik.
Az olajra alapozott gazdaság végével, ami a következő évtizedekben véget ér majd, a ma gazdagnak látszó országok is komoly társadalmi feszültségekkel találhatják szembe magukat. Szaud-Arábia ma a világ egyik legmagasabb költségvetési hiányával küzdő országa. Ezzel párhuzamosan a világ egyik legmodernebb fegyverkészletével rendelkezik és ma a világon negyedik legtöbbet költi fegyverkezésre. Egy társadalmi megingás esetén még azzal a veszéllyel is szembe kell néznünk, hogy a radikális iszlám kezébe kerül fegyverrendszere, aminek következményei beláthatatlanok. Vajon képesek vagyunk-e ezt a folyamatot megállítani, képesek vagyunk-e a klímaváltozást vagy túlnépesedést, esetleg az olaj jelentőségének csökkenését megakadályozni. Nem hinném. Így az radikális iszlám egyik alapját a társadalmi feszültségeket sem tudjuk szabályozni.
Legyőzhető-e a muszlimok gyűlölete?
A muszlimok előszeretettel gyűlölnek. Gyűlölik a vallásuk más irányzataihoz tartozókat és gyűlölik a más valláshoz tartozókat. Gyűlölik a nyugatot, amely vallástalan és gazdag, de szívesen irtják szegény afrikai falvak lakóit is. Az iszlám vallásháborúk kisebb nagyobb megszakításokkal 1300 éve folynak és semmi jele annak, hogy egy nagy vallási kiegyezés keretében megteremtődne az Európában több száz éve megvalósult vallási béke és tolerancia. A kutatások szerint az Európában élő muszlimok jelentős, 40 százalék fölötti része sem beilleszkedni nem akarnak, sem nem fogadják el teljesen a törvényeit, vagyis állami törvények fölé helyezi a vallási előírásokat. A radikális muszlimok kimondottan gyűlölik a keresztényeket. A radikális iszlám támogatottsága a kutatások szerint Európában 20% körüli. Ennek a csoportnak természetesen csak kisebb része szándékozik ma meggyilkolni a keresztényeket, de potenciálisan ez a szám jóval magasabb a ma láthatónál. Ahhoz, hogy az Iszlám Állam gondolata, vagyis az öljük meg a más vallásúakat eltűnjen, ahhoz először a gyűlöletnek kéne alábbhagynia. Ennek azonban semmi esélye. A muszlimok képtelenek kiegyezi saját vallásuk más irányzataival, de még kevésbé képesek kiegyezni a nyugattal. Itt nem csak vallási, hanem társadalmi kérdések is feszülnek a két csoport között. A muszlim csoportok a marxi értelemben elnyomva érzik magukat a gazdagabb keresztények által. A gyűlölet kettős. A nyugat elképesztő erőfeszítéseket tett az elmúlt évtizedekben a beilleszkedés elősegítésére, de ennek valódi eredménye nincs. A két kultúra közötti különbség miatt a társadalmi státuszok különbözni fognak a jövőben is, és ezt különbséget a muszlim csoportok kirekesztésként fogják megélni. Az elmúlt évtizedek békésebb időszakában nem voltunk képesek 2-3. generációs fiatalokat szülőhazájuk iránt lojálissá tenni, azok a radikálisok karjaiban kötöttek ki. A jövőben a két csoport közötti feszültség nőni fog és a radikalizálódás megállítása lehetetlenné válik. A muszlimok gyűlölete nem legyőzhető, ezért az Iszlám Állam eszméje termékeny talajra hull közöttük.
Lesz-e a muszlim felvilágosodás?
Még legmodernebb és leggazdagabb muszlim államok is európai értelemben a felvilágosodás előtti középkorban élnek. Ennek sok megnyilvánulása van, az egyik legfontosabb, hogy nem akarják visszaszorítani a vallási törvénykezést. Az állam és az egyház, nemhogy szétválasztva nincs, de az egyház uralkodik az államon. Azt sem állíthatjuk, hogy a folyamat a felvilágosodás irányába indult volna el, mert a legszekularizáltabb Törökország is épp ellenkező irányba tett lépéseket az elmúlt időben. Gátja a felvilágosodásnak az is, hogy a muszlimok iskolázottsága világátlagban jelentősen alacsonyabb a keresztényeknél (még az azonos gazdasági fejlettséggel rendelkező régiókban is.)  Európai szemmel furcsa, hogy a GDP növekedés sem indítja el a folyamatot. Szaud-Arábia a világ egyik legmagasabb egy főre jutó GDP-jével rendelkező ország egyúttal a legkevésbé felvilágosult. A gazdaságukat tökéletesen integrálták a globális piacba, belső gazdaságuk is piaci jellegű. Ezzel szemben a Bentley-vel száguldozó rendőrök középkori törvényeket tartatnak be.
Az Iszlám Állam még inkább középkori szervezet és ezért csak ilyen módon lehetne kezelni. Mi nem tudjuk elképzelni, hogyha valaki választhat, hogy a modern Európa plázáiban kényelmes klimatizált moziban üljön, vagy a sivatagban harcoljon, akkor valaki a másodikat válassza. Pedig ez a helyzet. A modernitás, annak minden elemével, kényelmével gúny és elutasítás tárgya az Iszlám államban. Érthetetlen, hogy ezt miért nem vagyunk képesek felfogni, mikor a modern világ, a globalizáció ellenes világlátás a mi saját balos értelmiségünk része, sőt kreálmánya. Az IS ugyan használja a modern világ számára fontos vívmányait, mint a Facebook vagy a vállról indítható rakéta, de ezt csak saját középkori világszemléletének elterjesztése érdekben teszi. Észre kell vennünk, hogy ha az arab világ magától választhat, demokratikus választásokon életformát, akkor a középkort választja. Ez az arab tavasz után jól látszott Egyiptomban, de a török vagy iráni példa is ezt mutatja.
Európának csak akkor lenne esélye az iszlámmal való együttélésre és az Iszlám Állam eszméjének legyőzésre, ha megtörténne a muszlim felvilágosodás, aminek még a leghalványabb jelei sem látszanak.
Ebben a háborúban nem szabad győzni!
Egyetlen olyan kérdésre sem tudunk tehát pozitív választ adni, ami a feltétele lenne a radikális iszlám, az Iszlám Állam eszméjének legyőzéséhez. Ezek nélkül pedig ugyan lehetséges katonailag legyőzni a jelenlegi Iszlám Államnak nevezett szervezetet, de semmi esélye, hogy megakadályozzuk annak gyors újjáéledését, vagy más hadszíntérre való áttelepülését. Mi keresztények jelentősen alábecsüljük a vallási fanatizmus erejét, mivel a vallás már nem játszik jelentős szerepet életünkben. Pedig a hit hegyeket mozgat, végtelen kegyetlenségre, bosszúra ösztönöz, ha épp arra van szükség. Azzal, hogy az Iszlám Állam katonai legyőzésében részt vesz a nyugat, azzal magára veszi egy vallási háború terheit. Ellenséggé válunk azok szemében, akik hisznek a vallási állam eszméjében. A harcterekről a küzdelem könnyen Európa utcáira tevődhet át, ahol bosszúálló muszlim fiatalok tombolhatnak azokkal szemben, akik fegyverekkel fordultak vallásukkal szembe, és legyőzték a harctereken.
Ebből a harcból jobb lett volna kimaradni, főleg úgy, hogy előtte területünkre engedtük az ellenfél potenciális katonáit, akik bármikor képesek hadsereget kiállítani magukból. Sajnos a történelem úgy hozta, hogy belekerültünk ebbe a számunkra értelmetlen, az ellenfél számára vallási jellegű fegyveres harcba, amit ugyan képesek lennénk katonailag lezárni, de csak azon az áron, hogy új frontot nyitunk saját hazánkban. Éppen ezért Európának nem érdeke az Iszlám Állam legyőzése a Közel-Keleten, mert ezzel megnövelné európai jelenlétének esélyét. Épp ellenkezőleg a harcokat a lehető legminimálisabb részvétel mellett fenn kell tartani és soha nem szabad befejezni, mindig csak annyira kell meggyengíteni az Iszlám Államot, hogy ne legyen ereje saját területén kívül akciókba kezdeni. Nekünk az az érdekünk, hogy az Iszlám Államnak mindig meglegyen az esélye a győzelemre, de soha nem érje el. Olyan helyzetre van szükség, hogy ISIS Európában lévő hívei úgy érezzék, van értelme a Közel-Keletre menni harcolni, nem pedig fordítva, hogy itt az ideje visszajönni. Ha úgysem tudod legyőzni ellenfeled, nem is érdemes megpróbálni, inkább le kell kötnöd tőled távol erőforrásait, hogy ne legyen erejük téged támadni. A harctereken felszabadult katonai erőforrásokat pedig a határok védelmére kell összpontosítani, ezt a háborút csak úgy van esélyünk túlélni, ha több potenciális harcost nem engedünk területünkre.

Véleményem szerint tehát a címben feltett mindkét kérdésre nem a válasz, de vajon meggyőzhetők erről a világ vezető politikusai?

Boldog Karácsonyt, keresztények!

admin
Nem lehet nem észrevenni, hogy az iszlám terrorizmus a berlini terrorcselekménnyel kíván boldog karácsonyt a keresztény Európának. A szeretet ünnepén vágják a pofánkba, hogy balekok vagyunk, mert a keresztényi szeretet nevében befogadtuk, elláttuk őket és bíztunk bennük.
 
A karácsony a szeretet ünnepe, a keresztény emberek számára a legfontosabb ünnep. Ez az a nap, ami legjobban szimbolizálja a keresztény eszme valláson túli értelmét. Szeresd felebarátodat. Szeresd akkor is, ha ő nem szeret, szeresd, ha ellenséges veled, ha megaláz, ha megdob kővel. Nem tudunk, és nem lehetünk minden nap ilyenek, mert a hétköznapi világ egyszerűen nem így működik, a népek háborúznak, az emberek pereskednek a világban sok a konfliktus. Ez a nap azonban azt szimbolizálja nekünk, keresztényeknek vagy keresztény hagyományú népeknek, hogy mégis meg kell próbálni békében élni, szeretettel, ahogy ezt lefordították mostanában „toleranciával” közeledni másokhoz, megpróbálni feloldani ellentéteinket, a természetes félelmet a tőlünk különbözőktől. Békével és barátsággal viseltetni mások iránt, hogy ez megteremtse a bizalmat köztünk, ami az együttműködés és megértés alapja. Ezért ezen a napon a háborúkban elhallgattak a fegyverek, a hangulat emelkedetté vált és minden erőnkkel megpróbáltuk magunkat legalább néhány napra eltávolítani indulatainktól, legyőzni a bennünk lakozó félelmet és az ehhez kapcsolódó gyűlöletet. Ilyenkor meg akarjuk mutatni a szeretet erejét. Ez az érzés ma már nem kapcsolódik valláshoz, egyszerűen a kultúránk részévé vált.
Ez járta át azokat, akik tavaly lelkesedéssel és bizalommal fogadták az ideérkező menekülteket, habár okuk lett volna rá, hogy féljenek tőlük, mert voltak előjelek, titkosszolgálati jelentések és hétköznapi józan ész sem ezt diktálta. Egész Európában a németek voltak azok, akik meg akarták mutatni, hogy a megelőlegezett bizalom csodákat tesz, a kereszténységtől örökölt szeretet és elfogadás milyen erő. Németország és a német nép nagy áldozatokat vállalt, amiért minimum hála járna nekik. A németek hittek abban a keresztényi kötelességben, hittek karácsony szellemében, hogy meg kell előlegezni a bizalmat, mert ez az első lépés a békés közös élethez. A keresztényi szellemben gondolkodó emberek úgy is gondolták, Németországot nem érhetik támadások a terroristák részéről, hiszen olyan emberséget és barátságot mutattak, ami felülír minden gyűlöletet.
Nem így volt. Az iszlám nem keresztény fejjel gondolkodik, neki az ellenség nem válik baráttá attól, hogy az bizalommal közeledik irányába, mert az emberi érzéseknél magasabb rendű az isteni parancs, és míg nekünk az isten azt parancsolja, hogy szeresd felebarátodat, addig nekik azt, hogy ne szeresd, aki más vallású. Ezt pedig nem írja felül semmilyen európai keresztényi szeretet vagy politikai tolerancia. A karácsony az iszlám radikálisok számára is szimbólum. Gyűlöletes szimbólum. Nem lehet nem észrevenni a karácsonyi mészárlás üzenetét.
Hiába közeledtek felénk keresztényi szeretettel, megértéssel, toleranciával, nekünk ez nem jelent semmit. Nekünk ez lehetőség, hogy kihasználjunk benneteket. Nekünk ez a gyengeségetek szimbóluma, mi nevetünk rajtatok, amikor elszállásoltok bennünket, hogy az általatok biztosított nyugalomban és békében kitervelhessük, hogyan ölünk meg benneteket. A karácsony annak a szimbóluma, hogy a balekok vagytok, hogy soha, de soha nem fogunk veletek békében élni.
Ezt az üzenetet nem nekünk egyszerű embereknek kell megérteni, mert ha mi feladjuk karácsony szellemét, attól nem lesz jobb és biztonságosabb a világ. Ezt a politikusoknak kell megérteni, nekik szól, ők kell, hogy másként álljanak az iszlám bevándorlás kérdéséhez. A karácsony szelleme soha nem vonatkozott a politikára, soha nem írta felül a biztonságot. A karácsonyi fegyverszünetek a harcokban nem a szeretet és bizalom garantálta, hanem a szerződések. A politikusok azzal tehetik a legtöbbet karácsony szellemének megőrzéséhez, ha garantálják az emberek biztonságát, hogy ne félelemben kelljen ünnepelniük és élniük. A félelem megöli karácsony szellemét és az iszlám terroristák épp ezt akarják elérni. Térjünk végre észre, értsük meg mit üzennek nekünk.

 

Békés, boldog Karácsonyt mindenkinek!

Minek ide terrorizmus, Európa kicsinálja magát

admin
Kedves Testévérek! – szólt az az Iszlám Államnak nevezett szervezet vezetője vezérkarához – Határozatlan időre lefújok minden terrorcselekményt Franciaországban, úgy tűnik az ország lerombolásának munkáját elvégzik helyettünk ők maguk.
És ez nem vicc.
Miközben Franciaországban még javában tartott a rendkívüli állapot, francia fiatalok tüntetésekbe kezdtek, és annyira belejöttek, hogy azóta abba sem hagyták. A megmozdulásokban eddig több rendőr sérült meg, mint ahányat az Iszlám Állam terroristáinak sikerült megsebesíteni. A világsajtó francia új generáció dühéről cikkezik. Akik forradalmi hangulatba kerültek, mert veszélybe került a 35 órás, írd és mond harmincöt órás munkahét és felmerült, hogy ne adj isten, esetleg, talán kicsit könnyebb lesz valakit kirúgni állásából. (Ja és fel is venni, de ez gondolom lényegtelen.) Ugyan a munkatörvénykönyvének változtatása elleni tüntetéssel kezdődött az egész, de gyorsan átalakult egy nagy 68 imitátor bulivá, ahol állítólag maga Elvis is fellép majd, mert tudjuk a szocializmus jó és Elvis él. A buli 68-nál kicsit üresebbre, kicsit plázásabbra sikerült (egy plázában lázadnak ugyanis), de valamiben mégis különleges. A valósággal való kapcsolat legkisebb jelét sem mutatja az egész.
A párizsi fiatalság újabb lázadásába az egész világ beleremegett, mármint a röhögésbe. Az elkényeztetettek forradalma zajlik, aminek így távolról nézve az lehet a célja, hogy ki tud Bernie Sanders USA elnökjelöltnél nagyobb hülyeségeket mondani.
A jóléttől elhülyült generáció azt mondja, és ez sem poén, hogy az jár nekik, ami a szüleiknek járt és még egy picit több. Úgy tűnik, fogalmuk sincs milyen helyzetben, van Európa és Franciaország, hogy a jóléti világ már nem áll olyan jól, mint 10 éve, hogy országuk épp háborúban áll, ahogy a francia elnök fogalmazott. Hogy nem a követelődzés, hanem az áldozatok ideje jött el. Franciaország jó eséllyel alul marad a nemzetközi versenyben, de bizonyosan megveri Bernie Sanderst hülyeségben, pedig az nem kis teljesítmény.
Az országban a terroristák embereket gyilkolnak, a muszlim kisebbség forradalommal fenyegeti őket, az emberek nem mernek étterembe menni, a turisták lemondják párizsi útjaikat, de ők nem rettennek meg, csak nyomják és nyomják. Ilyen helyzetben a fiataloknak kéne felvenni a zászlót és kialakítani az új világot, amiben legyőzik a félelmet és az ellenséget, de ők nem a kormány és a rendőrség mögé állnak, nem önkéntesként vesznek részt az Iszlám Állam elleni harcban, nem, nem. Nem az ellenséget támadják, hanem saját kormányukat, saját jövőjüket.
Ha ők reprezentálják a francia jövőt, akkor Franciaország elveszett, ha ők reprezentálják Európa jövőjét, akkor Európa elveszett. Nem értik, hogy 20 év múlva nem az lesz a kérdés, hogy 35 vagy 40 órás munkahét legyen, hanem hogy mit kezdjenek az akkorra már elviselhetetlenné váló muszlim problémával, a muszlim munkanélküliséggel az egyre növekvő radikalizálódással.
Ezek a gyerekek, akik ugyanazt akarják, mint a szüleik és még egy kicsit többet, nem értik, hogy a jólét, nem garantált, a munka, a siker nem garantált, semmi sem írja elő, és tüntetésekkel sem kikényszeríthető, hogy jobban éljünk mint az előző generáció, sőt az sem, hogy pont úgy. Ezt csak a saját munkánkkal, a saját teljesítményünkkel érhetjük el, amit minden generációnak magának kell elvégeznie. Lehet rosszabb is, és bizonyosan lesz is, ha ennyire valóságtól elrugaszkodottan élnek. Ez a műmájerek forradalma. A valódi forradalmárok, nem előjogokért, hanem az elnyomottak jogaiért harcolnak. Sajnos a világ olyanná vált, ahol azt hiszik az emberek, hogy a jólét jog, az ingyenes oktatás és egyészségügy jog, munkanélkülitámogatás, a 35 órás munkahét jog, amit nekik azon az áron is garantálni kell, hogy a jövőt felélik, akkor is garantálni kell, ha épp háborúban áll az országuk és a békére semmi esély.
Ezek a fiatalok azt kiabálják, vegyék el a pénzt a vállalkozásoktól, a gazdagoktól és adják oda nekik, hogy nekik ne kelljen 35 óránál többet dolgozni, hogy nekik ne kelljen annyit teljesíteni, de azért meglegyen ami volt és kicsit több. Közülük sokan persze felháborodnak, amikor az Iszlám Állam azt mondja vegyünk el mindent a hitetlenektől és adjuk oda az igaz hívőknek.
Ha ilyen Európa szellemisége, nem kell ide terrorizmus. Kivégzi magát a nyugati világ nélkülük is. Fegyveres ellenséggel szemben könnyebb védekezni, mint a francia fiatalok vagy épp Merkel által képviselt világlátással szemben. Ez sokkal inkább veszélyezteti a jövőnket, mint az Iszlám Állam, amely harcosabbá, összetartóbbá tehetne bennünket.

Szóval, ha én lennék az Iszlám Állam nem foglalkoznék merényletekkel, csak leszaladnék egy sörért a sarokra és nézném a TV-ben, ahogy Európa kicsinálja magát. Nekik sör nélkül azért unalmasabb lesz, de hát nincs győzelem áldozat nélkül.

Számoljunk le a mítoszokkal a bevándorlásról

Tibor Kovacs
A bevándorlással kapcsolatban mítoszok tömege teremtődött az elmúlt évtizedekben, amelyek a nyugati világban megindokolták, miért nem szabad fellépni a bevándorlás ellen. Miért jó, gazdaságilag, társadalmilag és miért nincs erkölcsi alap, sem nem rasszista érv, a korlátozó törvényekre. Az idő túllépett a mítoszokon.

Nem valódi probléma
„A probléma, amelyről ma tárgyalunk, jóval kevesebb kihívást tartogat toleranciánk és rugalmasságunk számára, mint egyes múltbeli konfliktusok, melyeket sikeresen megoldottunk.” – mondta Roy Jenkis, a Munkáspárt belügyminisztere 1966-ban, bevándorlásról. Beszédét a baloldalon a 20. Század legfontosabb beszédei között tartják nyilván és mi is annak kell nevezzük. A mai problémák gyökere ugyanis ebből fakad. Az európai baloldal félreértette az Európán kívüli bevándorlást, bagatellizálta jelentőségét. Téves humánum, a rasszizmustól való félelem alapján engedte idáig jutni a helyzetet. Kész mitológiát épített nézetei igazolására, pedig az nem következett a liberalizmusból. Az amerikai és kanadai liberalizmus a nemzetbiztonságot, a nemzeti érdeket, a bevándorlási szabadsága fölött állónak tartja. Bátran válogatnak a bevándorlók között társadalmi hasznosságuk alapján.  Ma már tudjuk a probléma jelentőségének alábecslése bűn volt.
Német nyugdíjas és muszlim bevándorló
Az egyik legtöbb kárt okozó mítosz nem enged különbséget tenni az ibizai német nyugdíjasok és a berlini török enkláve, az 56-os magyarok és az IS elől menekülők között. Aki aggódik a növekvő iszlám miatt, annak aggódnia kell a német nyugdíjasok miatt is, különben kettős mérce, vagy rasszizmus vádja éri. Pedig, amikor bevándorlás problémájáról beszélünk, főként az iszlám bevándorlókra gondolunk. Kultúrájuk gyökeresen eltér, egy részük nemzetbiztonsági kockázatokat is jelent, amit nem lehet a többivel összemosni.
A bevándorlás magától leáll
Amikor Enoch Powell, 1968-ban híres “Vér folyók” beszédével hívta fel a figyelmet az Európán kívüli bevándorlás veszélyeire, kiírta magát a konzervatív pártból. Hihetetlen dolgokkal sokkolta hallgatóságát. Nagy-Britanniában 2002-re legalább 4,5 millió nem-fehér él, Belső-London és Birmingham lakosságának negyede-ötöde lesz nem-fehér. Sokan eszementnek gondolták. 2001-ben azonban 4,6 millió nem-fehér élt az Egyesült Királyságban, Belső-Londonban 29,6%, míg Birminghamben 22,6 %. A mítosz, hogy a bevándorlók áradatának növekedése magától leáll, már akkor megdőlt.
Egy fontos tényt ki kell emelni. Ha ma tökéletesen tiltanák a bevándorlást, a sokkal magasabb szaporulat és családegyesítések miatt akkor is tovább nőne a muszlim népesség aránya.

Mindannyian bevándorlók vagyunk
Természetesen mindannyian jöttünk valahonnan. A valódi kérdés, mi történik akkor, ha nagy tömegben érkező eltérő kultúrájú népek érkeznek az ott élőkhöz mérten jelentős számban? Ilyen a múltban is háború és/vagy népvándorlások következtében történt. Nagy Britannia területére 250 ezer angolszász érkezett a 4. században, a normann hódítás csupán 10 ezer embert jelentett, ezek nem befolyásolták érdemben a 7500 éve ott élő britonok dominanciáját a népességben.
Más volt a helyzet, amikor Magyarországra, a maira emlékeztető helyzetben, a terjeszkedő török birodalom elől, ma politikai menekültnek nevezett szerbeket és románokat jöttek. Kultúrájuk nem volt olyan eltérő, mint a mai muszlimoké, mégis több száz éves nemzetiségi konfliktus és Magyarország felbomlása lett az eredménye.
A cigányság szintén tanulságos. Több száz éve érkeztek, nem integrálódtak, számuk még 70 éve is elhanyagolható volt, mára a bevándorlás távoli hatásaként nehezen kezelhető problémát jelentenek.
A multikulturalizmus kívánatos
Sokan teszik fel a kérdést ironikusan, vajon a tikka maszalán és a kebabon kívül mit jelent a multikulturalizmus az átlagembernek. Gazdagabbak leszünk, az Európán belüli más kultúrákkal ahelyett, hogy turistaként élveznénk? A gyakori érv, hogy a kultúrában, sportban, tudományban sokat köszönhetünk az ide érkezőknek. De miért kell ehhez bevándorlás? A teljesítmény megvásárolható, ahogy dél-amerikai focisták, kínai tudósok, eljönnek a jobb megbecsülésért, nem is beszélve az USA agyelszívásáról.
Igaz, jó érzés étterem után kutatva egy sokszínű környezetben bolyongani, amilyen például Párizsban Belleville volt néhány évtizede. Pezsgő multikulturális környezet. Minden sarkon más nép étterme. Mára egyszínűbb a környék, az arab kultúra éttermei kiszorítanak mindenkit. Európában helyi muszlim monokultúrák jönnek létre és már nem csak a helyiek étkezési szokásait akarják megváltoztatni, abba is bele akarnak szólni, milyen ruhában járjanak mondjuk a brit lányok a környéken.
Legtöbben nem szeretnénk, ha Európa szegényebb lenne a ezekkel a kultúrákkal, de azt még kevésbé, ha szegényebb lenne az európaival. A multikulturalizmus, amit önmagában való értéknek akarunk látni, csak az egyik monokultúrából a másikba vezető út állomásának látszik. El kell fogadnunk, amitől féltünk, ezek a főként muszlim bevándorlók általában nem szeretik a multikulturalizmust és nem mi, hanem ők annak ellenfelei.
A liberális értékekre a veszélyt nem a bevándorlás ellenzői, hanem a monokultúrára törekvő bevándorlók jelentik. Az európai liberalizmus, az amerikaival ellentétben, nem tud mit kezdeni azokkal, akik a szabadságot arra akarják használni, hogy felszámolják azt.
A bevándorlás jó a gazdaságnak
Megdönthetetlennek látszott az érv, bevándorlás nélkül nem lennénk képesek működtetni a gazdaságot. De miért van szükség rá, hogy vendégmunkások helyett ezt családos bevándorlókkal oldják meg. Németországban, 1970-ig működött a vendégmunkás rendszer, amelyben a munkás 1- 2 évre mehetett Németországba, amit a cégek nyomására változtattak meg.
A Gastarbeit idején 2 millió vendégmunkás dolgozott Németországban és összesen 3 millió külföldi élt. 2000-re az ott élők száma 7,5 millióra nőtt, míg a munkavállalóké továbbra is 2 millió maradt. A német szociális rendszer a nyakába vette 5,5 millió ember eltartását, és rengeteg társadalmi problémát.
Az Európán kívül bevándorlók welfare dependency-e, vagyis a jóléti rendszeren való függése, mindenhol magas. Például a berlini törökök körében időnként 40%-ot is eléri a munkanélküliség és welfare dependecy háromszorosa az átlagnak. Ellentétben a kelet-európai bevándorlókkal, akik jóval többet fizetnek be a költségvetésbe, mint amit kivesznek.
Az európai jóléti rendszere erős motiváció a bevándorlóknak, az USA-ba a munka miatt mennek az emberek. Ez az oka annak, hogy ott még a nagyszámú illegális bevándorló sem okoz akkora társadalmi feszültséget.
Integrálhatóság
Amikor Franciaország Algériával játszott Párizsban a helyi nézők többsége az algériainak szurkolt. Egy francia játékos állítólag megjegyezte. – Egész jól ment ahhoz képest, hogy idegenben játszottunk. Az integrálhatóság nem is mítosz, inkább álom. Merőben eltérű kultúrájú csoportok integrációjára kevés sikeres példa van a világban. A muszlimok integrációjához két feltételnek minimum teljesülnie kellett volna,  az egyik, hogy ők is akarják, a másik, hogy az integráció sebessége gyorsabb, mint a populáció növekedése. A mára létrejött monokulturális területek inkább dezintegrálódnak, nagyobb az esélye, hogy a környezetükben rekedt európaiakat integrálják, mint fordítva. Az iszlám markáns kultúra, amely saját területén, 1300 év alatt sem tudta még a vallási békét sem megteremteni. Miért képzeli bárki, hogy az európai tolerancia, oktatási rendszer megoldja ezt? A kudarcot jól mutatja az európai, itt született muszlim fiatalok IS-hez csatlakozása.
A szenvtelen történelem
A 50-as évekig gyakorlatilag nem voltak muszlim bevándorlók Európában. Mára 25 milliós közösséget alkotnak. A ma békésnek tűnő népvándorlók áradata egy túlnépesedett régióból érkezik, új életteret keres magának. A helyzet történelmi léptékben nézve nem tér el jelentősen az iszlám korábbi terjeszkedésétől. A muszlim közösségek másféle Európát képzelnek el, mint mi. Ha rajtuk múlik Európa gyökeresen megváltozik. Napjainkban is láttuk, ahogy Ázsiában, de Szerbiában is az iszlám fegyvertelen terjeszkedéssel átvesz területeket és a saját képére formálja. A történelem szenvtelenül nézi kultúrák és népek eltűnését. A baloldali logikában a félreértett humánum fölötte áll a társadalom önvédelmének, a nemzetbiztonságnak. Ez a logika nem ad jogalapot, hogy megakadályozzuk Európa muszlimmá válását, mert minden kultúra egyenértékű az elvek szempontjából, mert identitásunk, értékrendünk, közösségünk védelme nem áll a bevándorlók és menekültek jogai felett. Ez azonban szerencsére nem szentírás és a demokratikus és liberális értékek félreértéséből fakad, így nem kell bűntudatot éreznünk, ha másként látjuk a világot.

A nagy 21. századi népvándorlás

Tibor Kovacs
2015. áprilisi írás

Az EU nem menekült problémával küzd, hanem egy új népvándorlás következményeivel, ami hosszan tartó és megoldhatatlan problémával állítja szembe. Az európai toleranciára alapozott megoldások nem lesznek képesek megbirkózni ezzel a kihívással és ha a hagyományos pártok nem találnak megfelelő megoldást, a szavazók a szélsőséges pártoknál keresnek majd megoldásokat, ami az EU végét jelentheti.
Az elmúlt hetekben olyan hírek érkeztek a menekült hullámról, amikhez nem szokott az európai közvélemény. Egy hónap alatt 10 ezer menekültről tudósítottak csupán Szicíliából. Majd egy rémisztő hír szerint egy gumicsónakról, amin menekültek utaztak, muszlimok 12 keresztényt dobtak tengerbe, akik megfulladtak. Szinte elképzelhetetlen, hogy a nyomorúság, kiszolgáltatottság elől menekülők ilyen embertelen tettre vetemedjenek, amikor ők is életveszélyben vannak a Földközi-tenger közepén.
Európában, 60 év békében, meglehetős jólétben és toleranciában felnőve, úgy teszünk, mint akik el sem tudják képzelni, honnan jön a gyűlölet. Számunkra ez a régmúlt része nem fér bele a 21. századról kialakult képünkbe, mi ilyenre már nem lennénk képesek.
Kényelmes és humánus álláspont, de igaz? Még élnek azok közül, akik átélték a Második Világháborút, amikor mi európaiak, a történelem legbarbárabb cselekedeteit hajtottuk végre. Nem történhet meg újra? Nehezen képzelhető. Az emberiség története legalább annyira a népek, vallások és minden másnak a konfliktusáról, kölcsönös gyűlöletéről szólt, mint fejlődésünkről, nagyszerű tetteinkről. Miért gyógyultunk volna ki ebből, miért ne lennénk hasonlók hasonló helyzetben? Miért ne dobnánk be mi is muszlimokat, ha éhezés és megaláztatás elől menekülnénk? Hozhatunk közelebbi példákat is. A délszláv háborúban békés szomszédok fogtak egymásra fegyvert, akik előtte 50 évig egy országban, egy utcában éltek. A cigánygyilkosságokat normálisnak látszó emberek követték el.  
Igaz óriási békés tömeg vonult fel a párizsi gyilkosságok után, de legalább ennyien lehettek otthon, akik azt mondták, ki kéne dobni az összes muszlimot Európából. Ők még többen lettek a dániai gyilkosság után és valószínűleg még többen a Földközi tengeren történtek után.
Nehéz elfogadni, de a tolerancia a nyugodt és gazdag hétköznapok terméke és soha nem volt tartósan jelen az emberi történelemben. Inkább az a furcsa, ma mennyire természetesnek tekintjük és el sem tudjuk képzelni, hogy az európai ember, újra embertelen gyilkossá váljon. A tolerancia a középosztály luxusa és értékes luxus, amit meg kell őrizni, de ha a helyzet változik, sokakból egy csapásra elpárolog. Azt sem gondoltuk volna 10 éve, hogy az európai szélsőségek ennyire megerősödnek. Mindig maradnak persze, akik védik, amit emberségnek nevezünk, de a többség képes átalakulni. A körülmények meghatározzák az emberek jó részét, de soha sem mindenkit. Ezért, ha hatékony politikát akarunk, ami képes meggátolni, hogy az európai lakosság agresszív bevándorlás ellenessé váljon és ennek megfelelő pártokat találjon magának, akkor a körülmények rosszabbra fordulását kell megakadályozni. A toleranciára nevelés, az e melletti elkötelezettség demonstrálása egy ponton túl kevés lesz.
Ha a lakossági véleménye változik, a mai mainstream pártok, véleményformálók már nem tehetnek semmit, új politikusok és véleményformálók jönnek, akik azt mondják, amit a nép hallani akar. Az előbbiek, békés eszméikkel eltűnnek és velük a mai Únió is. Addig azonban ők alakítják a körülményeket, így a tolerancia és Európa sorsát. Ehhez azonban intézkedések kellenek, amik megállítják a menekültek özönlését Európába, mert arányuk növekedése, úgy tűnik elérte azt a szintet, amit egyre többen tartanak „tolerálhatatlannak”.  
Egyre világosabb, hogy ez nem menekült hullám és nem is lehetne úgy kezelni. A muszlim világban és Afrikában olyan történik, ami a történelemben ritkán szokott. Ez a világ a robbanás állapotában van. Már az arab tavasz is ennek volt része. Tanulmányok az első klíma által előidézett konfliktusnak írták le, ennek ellenére, sokan valami megújulásról ábrándoztak, pedig nem volt más, mint a régió válságának egyik megjelenési formája.
A terület túlnépesedett, nem képes eltartani magát és megújulni sem. Az egy főre jutó erőforrások csökkenése, torz elosztási rendszerrel párosul, ami egy szűk, korrupt réteg kezébe összpontosítja a javakat. Néhány gazdag ország kivételével általános a társadalom nagyobb részének szegénysége. Megalapozott fejlődés, reformok nem léteznek. A helyzet az olaj iránti kereslet szűkülésével tovább romlik. Ez nem egy kivándorlási hullámot indított el, hanem egy új népvándorlást, ami talán a történelem eddigi legnagyobbja lesz, amiről száz év múlva talán a nagy 21. századi népvándorlásként fognak beszélni.
Az elmúlt 50-60 évben ötszörösére emelkedett az itt élők száma, de van nyolcszoros növekedés is. Ahol a 60-as években 5 milliónak éltek szegénységben, ma 40 milliónak kéne megélnie. Jóval egymilliárd fölött van a kritikus régió lakossága. Mindez úgy, hogy az élelmiszertermelő képességük nem nő a lakosságszámmal, sőt a termőterület csökken. Bármilyen ideológiai, etnikai vagy vallási formát ölt is a konfliktus, az mindig az erőforrásokért folytatott küzdelemből fakad. Ennek egyik levezető szelepe a népvándorlás. A problémák exportja.
A kérdést Európa nem képes megoldani, csak magára húzni. A népvándorlás, ami ma eljut Európába, egyelőre apró töredéke az egésznek, de már ettől is az európai tolerancia a végét járja. Pedig a jövőben akár százmillió ember is útnak indulhat. Az egyik legnehezebb helyzetben lévő Franciaországban TV vitákban is nyíltan beszéltek, a karikaturisták megölése előtt arról, hogy lesz arab-francia polgárháború és minél előbb kezdődik, annál jobb a franciáknak, mert akkor van esélyük.
A mainstream gondolat, hogy helyben segítsünk, ezzel akadályozzuk az elvándorlást nem működik. Az IS legyőzése nem old meg semmit. Az IS, a Boko Harem, az AlKaida csak tünet, az erőforrás hiány és elosztás igazságtalansága a valódi ok.
A segélyprogramok, befektetések, hatástalanok, sőt kontraproduktívak. Ezt bizonyította az elmúlt évtizedek segélyezési politikája, ami meggyőző tanulmányok szerint, a dollár tízmilliárdokkal a korrupciót növelte, segítette diktárok megerősödését, így növelte az elosztás igazságtalanságát. Talán még a népesség robbanáshoz is hozzájárult.
A továbblépéshez el kéne fogadni, hogy ez nem menekülthullám, hanem népvándorlás és, hogy Európa ezt a helyzetet nem tudja megoldani és nem is feladata. Egyet tehet csupán, megvédi tőle polgárait, ezzel az európai toleranciát és megelőzi, hogy szélsőséges pártok ajánljanak megoldást. Ehhez azonban kívül kell tartani a menekülteket Európán.
A tízezer számra érkező között óhatatlanul lesznek vallási fanatikusok. Ha csak egy százalékuk ilyen, és ha az európai muszlim lakosság egy százaléka válik vallási fanatikussá, nyugatgyűlölővé, az is több százezer ember, ami olyan potenciális veszélyforrás, amit Európa nem vállalhat. A folyamatok egymást erősítik. Minél több a menekült, annál több a gyűlölet irányukba, minél több a gyűlölet, annál erősebb a nyugatellenesség és annál több a fanatikus.
Európa stratégái tisztában vannak a népességrobbanás, veszélyeivel. Ez meglátszik sok ország csendben meghozott bevándorlást nehezítő törvényein. De amíg a választók körében nem érett meg a helyzet a felvállalt szigorításra, addig hagyományos pártok nem cselekedhettek. Ma viszont megkapták az esélyt. A lakossági felháborodást olyan döntések meghozatalát teszi lehetővé, ami korábban elképzelhetetlen volt. Újra hangsúlyozni kell, ez nem lehet más, mint amit az Ausztrál miniszterelnök is javasolt, vagyis a népvándorlást Európa határain kívül kell megállítani.
A menekültkérdésre nem az elején említett hírek irányították a figyelmet, hanem az újabb elsüllyedt hajó esete. A hír sok jóérzésű embert megrázott, de vajon hány európai mondta azt magában, hogy ezek sem jöttek ide. Mert bizonyosan voltak és nem is kevesen. A humánum kemény időkben könnyen megkérdőjeleződik. Ne akarjuk kivárni, amíg a többség a hajók elsüllyedését kívánja, vagy esetleg elsüllyesztésüket követeli.

Ha a gát átszakad, mindenki, aki megértést hirdet hülyének fogják tartani. Attól a ponttól nehezebb az embereket békés mederben tartani, mint ma a helyzetet további romlását megakadályozni. Ha ez nem így lesz, az emberi történelmet ismerve biztosak lehetünk benne, hogy Európa egy intoleráns robbanást él meg. Még van időnk megvédeni az európai toleranciát és békés fejlődés légkörét, de már nem sok.