iszlamizálódás

Jogállam vagy kereszténység? Mi állítja meg az iszlám terjeszkedést Európában?

admin

 

A 2015-ös migráció és a terrortámadások a politika központi kérdésévé tették a muszlim bevándorlók és az európai lakosság kulturális különbségeiből és beilleszkedésük hiányából fakadó problémákat. Egyesek Európa keresztény alapjait, mások a szabadságra alapozott európai életformát érzik fenyegetve. Mit támad valójában az iszlám és mit kéne megvédeni tőle?

 

Az európai életforma jövője

Az osztrák szociáldemokraták előálltak a bevándorlás és bevándorlók beilleszkedési gondjainak kezelésére vonatkozó programjukkal. Ez sokak meglepetésére néhány pontban keményebbre sikeredett, mint Sebastian Kurz konzervatív tervei. A szociáldemokraták is felismerték, hogy ma nehéz a bevándorlás határozott kezelésének ígérete nélkül szavazatokat szerezni, mert a muszlim közösségek beilleszkedésének problémáit és számuk folyamatos növekedését a lakosság egyre nagyobb aggodalommal figyeli. A probléma nem most keletkezett, de a 2015-ös migrációs hullám és terrortámadások az európai politika központi kérdésévé tették. Kezelésére a korábbi intézkedések, mint pl. a burka tilalommal, a politikai iszlám betiltásának kísérletei, az integrációs programok nem bizonyultak hatékonyak. A párhuzamos társadalmak kialakulása egyre nyilvánvalóbb. Az sem ritka, hogy azokon a helyeken, ahol a muszlimok többségbe kerültek megjelenik a saria törvények iránti igény és önkéntes saria rendőrség alakul. A probléma talán nem akkora, mint amilyennek a közvélemény manapság érzi, de létezik és a 2015-ös migrációs válság által kialakított légkörben megkerülhetetlen.

Még Angela Merkel is annak kimondására kényszerült, hogy országában vannak úgynevezett No-go zónák, ahol a német rendőrség nem tudja a német törvények betartását garantálni, vagyis ezeken a területeken az európai életforma és jogérvényesítés vereséget szenvedett.

Sokak számára talán meglepő módon a liberális pártok élen járnak ennek megfogalmazásában. Véleményük szerint veszélyes, ha muszlim lakosság nem fogadja el az európai jogállam és szabadságjogok gyakorlásának eszméjét és nem akar a többségi kultúra és jogrend keretei között élni és tagadja az olyan alapvető szabadságjogokat, mint a női egyenjogúság és szólászabadság. Rutte holland miniszterelnök a legutóbbi választások előtt nyílt levélben fordult a bevándorlókhoz, arra szólítva fel őket, hogy ha itt akarnak élni fogadják el az európai élet alapelveit ellenkező esetben menjenek haza. A német liberálisok a leghatározottabban elítélik, hogy a muszlim bevándorlók egy része nem fogadja el a liberális szabadságjogokat és ez veszélyezteti az európai életformát, ami az egyenjogúságra és szabadságra épül. Hasonlóan gondolkodnak a kormányon lévő finn és a dán liberálisok is.

Ez annak ellenére, hogy kiindulási pontjában teljesen megegyezik, élesen szemben áll több más európai párt, köztük a magyar kormányzó párt elképzeléseivel, akik az európai keresztény kultúrát látják veszélyben. A két oldal ugyan arról beszél, de egészen másra gondol és egészen más megoldásokat kínál.

 

Mivel állnak szemben a muszlimok?

Az iszlám vitathatatlanul nem elégszik meg a vallások társadalmi szerepének modern európai felfogásával, aminek alapja a szekularizáció és a teljes vallásszabadság. Nem fogadja el, hogy a törvények minden tekintetben a vallási szabályok fölé emelkedjenek, hogy az európai életformában a vallások nem korlátozhatják a törvényekben garantált személyes szabadságjogokat és egyenlőséget. Az iszlám mélyen beleavatkozik a hétköznapi életünkbe és elő szeretné írni, hogy milyen életformát éljünk, ami legerőteljesebben áll szemben, a mai európai szemlélettel. Ezt értelmezi az egyik oldal a keresztény gyökerek támadásának, míg a másik az európai életforma elleni támadásnak.

Nehéz lenne vitatni, hogy a törvény előtti egyenlőség – a liberalizmus alapja – részben a keresztény értékekből nőtt ki. Azonban az sem állítható, hogy ma az európai élet a kereszténységre, mint vallásra támaszkodna. Az Európában élő aktív vallásosok száma alacsony. Az európai jogrend ugyan részben a keresztény erkölcsiségre épül, de ezt az erkölcsi rendet nem az egyház, vagy a hit, hanem a jogállam garantálja. Ami ezt legjobban igazolja, hogy az európai életformát a jogrend a kereszténység, az életformára vonatkozó elvárásaival szemben is védi. A kereszténység ugyanis az iszlámhoz hasonlóan korlátozni szeretné az egyént saját életét meghatározó személyes döntéseiben. Előírná pl. a házasság előtti szex, az abortusz vagy a válás tilalmát, de a női egyenjogúság mai értelmezése sem egyértelműen támogatott általa, nem is beszélve az azonosneműek kapcsolatairól. A keresztény erkölcs sokkal szűkebb mozgásteret nyújtana az egyénnek, mint a törvények.

Másrészről a muszlimok nem a keresztény hitet vagy vallást akarják megváltoztatni, hanem az európai szabadságjogokra épülő jogrendet és életformát. Az iszlám terrortámadások sem a sokkal könnyebb keresztény célpontok ellen irányultak, az egyetlen francia eset kivételével, hanem az európai életforma szabadságának szimbólumai ellen. A koncerteket, szórakozó helyeket, a vicclapot, amely gátak nélkül gyakorolja a szólásszabadságot, vagy rendőröket, katonákat, az európai törvényes rend őreit támadták.

 

A muszlimok és keresztények

Az iszlám kezdettől fogva úgy tekint önmagára, mint a judaizmus és a kereszténység közvetlen utódjára, azaz a három vallás egyazon Istene legutolsó, hamisítatlan kinyilatkoztatásainak birtokosára. Ennek megfelelően a Korán Ábrahámot, Mózest és Jézust egyaránt prófétának ismeri el, és Mohamedet tekinti a „próféták pecsétjének”, azaz az utolsó, kinyilatkoztatásban részesülő prófétának. A zsidókat, a keresztényeket ennek megfelelően „könyv népének” tartják, ezért a hódítások kora óta a muszlim közösség (umma) védelmét (dzimma) élvezik. A dzimma lényege, hogy az adott hit követői hitüket gyakorolhatják pénz, illetve földadó ellenében. A „könyv népei” jogilag nem egyenlők a muszlimokkal, jelképeiket nyilvánosan nem használhatják, és fejvesztés terhe mellett nem téríthetnek.

A muszlim országokban, ha a radikálisok megjelenése óta ez nem is egyértelmű, de lehet a keresztény hitet gyakorolni. A muszlim vallási szabályok ezt nem tiltják, csupán egy másik emberi kategóriába sorolják őket. Magyarországon a török hódoltság 150 éve alatt is megmaradhatott a keresztény hit és megmaradtak a helyi kultúra keresztény alapjai.

Amit nem lehet tenni, az a szabadságjogok gyakorlása. Nem lehet a női egyenjogúságról beszélni vagy azt gyakorolni, nem lehet a törvény előtti egyenlőségről beszélni, nem lehet a szólásszabadságról, vagy vallásszabadságról beszélni.

Keresztények továbbra is lehetnénk egy muszlim uralom esetén, de nem gyakorolhatnánk a szabadságra épülő európai életformánkat.

 

Nem az igaz hitért küzdünk

A kereszténység iszlámmal való szembeállítása egy középkori alternatívát rajzol a szemünk elé. Amikor vallások küzdöttek az igaz istenhitért, a harc lényege az volt, hogy melyik Isten az igazi, melyik hit az igazi. Ma ilyen vitát/harcot az európai nem ember nem akar lefolytatni, mert mélyen hisz a vallásszabadságban, nem gondolja, hogy a mi istenünk az igazi, még az európai mélyen vallásos kisebbség sem akarnak ilyen vitába bonyolódni. Ma nem állíthatunk szembe egy középkori alternatívát az iszlámmal, mert értelmetlen és ezt a harcot biztosan elvesztenénk. Az keresztény hitnek ma nincs eszközrendszere ennek a csatának a megnyerésére, ellentétben az iszlámmal, amelynek fanatikus követői megmutatták, hogy vannak eszközeik és van megfelelő számú harcosuk is.

Ma a kereszténység nem mint istenhit, hanem mint erkölcsi szabályrendszer van jelen életünkben, amely beépült jogrendszerünkbe és a liberális állam egyik alapjává vált. Olyan erkölcsi rend, amit a jogrendszer véd. Az Isten és törvény előtti egyenlőség az emberi élet azonos értékűsége, az egyénnek a saját életéhez való joga az alapja. Az iszlám ezekkel az elvekkel áll szemben amikor úgy gondolja az emberek nem egyenértékűek, mert a hívő mohamedán férfi többet ér mint a hívő mohamedán nő és ezek együttesen többet érnek, mint az összes többi ember a földön. Az iszlám szerint a törvényeknek nem az egyenértékűséget és a törvény előtti egyenlőséget kell védenie, hanem az általuk igaznak tartott egyenlőtlenséget. Az egyének nincs joga saját életéhez, mert a fölött a közösség szabályai rendelkeznek, nem élhetünk úgy ahogy szeretnénk hanem csakis úgy hogy azokat a vallási törvényeket betartjuk amelyek az egyenlőtlenséget írják elő. Ezzel mi nem egy másfajta isten hitet tudunk szembeállítani, nem több istent, nem több vallásosságot, hanem csak is a jogállam erejét és annak eszközrendszerét. Az európai kultúra és életforma keresztény alapjait, mivel azokat a jogrendszer garantálja, valójában ezen keresztül és nem ideológia fegyverekkel lehet a leghatékonyabban védeni.

 

A hitet és a keresztény erkölcsökhöz való ragaszkodást még a kommunizmusban sem tudták elvenni, lehetett hívőként élni és erkölcsösnek lenni. Ahogy a kommunizmus, úgy az iszlám is az európai életformát és annak liberális jogállami alapjait támadja, ezért ezt kell szembeállítani vele és ezt kell megvédeni tőle. Ehhez a jogállam rendelkezik is megfelelő eszközökkel, csak nem kell félni használni őket. Ahhoz, hogy a kereszténység védje meg Európát, olyan változások kellenének a jogrendszerben, amik önmagukban is az európai életforma alapjait veszélyeztetnék.

 

A görög problémák nem oldhatók meg demokratikusan az EU keretein belül

admin
2015. februári írás

Görögország lassan menthetetlen helyzetbe kerül. A népvándorlás egyre nyilvánvalóbban háború utáni történetének legnagyobb biztonságpolitikai problémájává vált. A káosz egyre erőteljesebb és sem gazdaságilag, sem szervezőképességgel nem győzi a rá nehezedő nyomást. Az EU nem csak magára hagyta gondjaival, hanem elvárásai és belső értékeihez való igazodás lehetetlenné teszik a megoldást. Törökország közben mindent megtesz, hogy növelje a káoszt, gyorsítsa az összeomlást és hosszú távon növelje a muszlim népesség arányát az országban. A helyzetnek már nincs békés és demokratikus megoldása az EU keretein belül.
Az EU menekült tábora
Görögországnak a nyugat szempontjából meglehetősen kicsi a stratégiai jelentősége. A hidegháború idején fontos volt, hogy ne tartozzon a szovjet blokkhoz, de annak végével jelentősége csökkent. Amíg Törökország a NATO tagja szinte mindegy mi történik a görögökkel. Úgy tűnik az EU ennek megfelelően is viselkedik. Görögországot beáldozhatónak tartja a népvándorlásban. Hosszabb távon egy kellemes menekült tábori szerepet osztana rá, ami történelmi léptékben nézve az iszlamizációjával egyenértékű.  A görögök ebből a helyzetből ilyen erős EU függéssel képtelenek szabadulni. Az EU vezetése által elvárt nyitott befogadó segítőkész hozzáállással, csak a lassú felőrlődés vár rá, mert békés eszközökkel, még az EU segítségével is képtelen megállítani határain a menekültek áradatát.
Bármit mond is az osztrák belügyminiszter, a görög haditengerészet álláspontja szerint a határszakasz egyszerűen túl hosszú ahhoz, hogy erő használat nélkül megállítható legyen a migránsok áradata. Legalábbis addig nem amíg Törökország nem segít ebben. A tengeren ugyanis jogilag és gyakorlatilag is kezelhetetlen a helyzet. Normális módon csak a török partokon lehetne megállítani az áradatot, ebben azonban a törökök ellenérdekeltek. A török partokon éjjel és nappal folyamatosan teszik vízre a csónakokat. Ezt a török hatóságok egyszerűen és törvényes eszközökkel képesek lennének kezelni, de ha már vízre szálltak a helyzet sokkal bonyolultabbá válik.
Török invázió
A görögök jól tudják mit jelent a muszlim uralom. Nincs még 200 éve, hogy felszabadultak alóla. Ennek megfelelően a török görög viszony nem mondható túl jónak. A múlt században többször keveredtek egymással háborúba, utoljára Ciprus kapcsán 1974-ben, amikor a törökök elfoglalták a sziget egy részét. A jelenlegi közel-keleti helyzetet Törökország és az EU gyökeresen máshogy látja. Míg az EU számára a humanitárius katasztrófa és a menekültválság miatti aggodalmak dominálnak, a törökök hatalmas lehetőséget látnak benne. A kaotikus viszonyok számukra a hatalmi viszonyok és akár területi viszonyok átrendezésének lehetőségét jelentik néhány évtizedes távlatban, a jelenben pedig hihetetlen jó zsarolásra használható fegyvert kaptak kezükben az EU-val szemben. 
Görögországot egyetlen puskalövés nélkül képes térdre kényszeríteni, és újra jelentős számú muszlim kisebbséget létrehozni az országban. Ez pedig több új lehetőséget nyit számára hosszabb távon. Ez az egyik oka annak, hogy Merkel mama bármennyit is erőlködik a törökök nem fogják jelentős mértékben saját jószántukból csökkenteni a migránsok számát, ahogy ezt már jóval korábban megírtam, http://kovacstblog.blogspot.hu/2016/02/terden-csuszva-erdogan-elott.html. Nekik, egy gyenge problémákkal küzdő, iszlámtömegeket kezelni képtelen görög szomszédra van szükségük, akit majd száz éves távlatban esetleg kevésbé békés eszközökkel is lehet befolyásolni. Fellépni a muszlim kisebbségek védelmében, vagy a muszlim többségű szigeteket, ciprusi módra egyszerűen elfoglalni.
Bárány a vágóhídon
Athénban már a népvándorlás előtt is arab drogkereskedő bandák harcoltak éjjelente egymás ellen és az erőszakos bűncselekmények jó részét bevándorlók követték el. A görög szigeteken ma jóval több bevándorló tartózkodik adott időben, mint helyi lakos. Görögország úgy áll ebben a történelmi helyzetben, mint bárány a vágóhídon. Látja a véget, de jelen körülmények között tenni nem sokat tud ellene.
Az EU pedig kettős játékot játszik a görögökkel. Egyrészt rákényszeríti a befogadó politikát, másrészt próbálja a görög határ nyugati oldalán megállítani a bevándorlást. Macedónia, a rossznyelvek szerint német beleegyezéssel és támogatással épít védelmi vonalat. A görögök pedig eszköztelenül állnak ebben a helyzetben és hallgatják az EU politikusok okoskodását és fenyegetődzését határvédelmükkel kapcsolatban. Garantálható, hogy még egy ilyen nyarat nem bír ki Görögország és teljes káoszba fullad. A biztonságpolitikai helyzet sokkal súlyosabb, mint Franciaországban, annak ellenére, hogy a görögöknél még nem voltak halálos áldozatok, mégis Franciaország bátran szükségállapotot hirdetett. Görög helyzet sokkal érettebb egy szükségállapotra, akár katonai kormányzásra.
Megoldás csak az EU elvei nélkül
Ciprasz, habár hatalmon maradásból jelesre vizsgázott, nem elég bátor egy valódi megoldáshoz. Országa háború utáni legnagyobb biztonságpolitikai káosza közepette még mindig a nyugdíjreformmal szenved és azon aggódik, hogyan teljesítse az adósok kívánságait. Országa veszélyben van és ő csak hagyja sodródni, szinte szó nélkül szemléli, ahogy az EU-n belül egyre inkább a szélre sodródik, sőt annak vezetői Schengennel zsarolják őt. Szó nélkül figyeli, hogy az EU kezdi feláldozhatónak tekinteni. Országa sorsának jobbra fordulását Merkel mama és Erdogan tárgyalásaitól várja. Tesszük hozzá hiába.
A helyzetnek, a jelenlegi keretek között nincs megoldása. A lakosság a megszorítások ellen tüntet, miközben egy sokkal nagyobb veszéllyel néznek szembe. Ha Magyarországon sikerült a szavazókat egyesíteni egy migráció ellenes retorikával, akkor Görögországban, ez sokkal könnyebben menne. Ha a helyzet sokáig így marad, könnyen lehet, hogy a hadsereg veszi kezébe az irányítást. Ennek azonban elébe lehetne menni. Görögországnak ki kellene jelentenie, hogy inváziónak tekinti a népvándorlást és így is fogja kezelni. Meg kéne fordítani a zsarolást, nekik kéne az EU-t zsarolniuk. Szükségállapotot kellene hirdetni, a katonaság kezébe több eszközt adni, felhatalmazni, hogy védje meg a görög partokat, az inváziótól. Ezzel egy időben a veszélyre hivatkozva Újra kellene nyitni a hiteltárgyalásokat és követelni a hitelek egy részének elengedését. Szinte érthetetlen, hogyan várhatják el Görögországtól, hogy jelen helyzetében gyökeres költségvetési reformokat hajtson végre?
Ezek a görög intézkedések durván feszegetnék az EU kereteit, de a görögöknek nem kell aggódniuk, hanem ráhagyni az EU bürokráciájára, hogy birkózzon meg a helyzettel. Borítékolhatjuk, nem fog tudni és azonnal pánikba esik és könnyen meglehet, elkezdi pénzzel tömni a görögöket, mert Brüsszelben és Berlinben más megoldást nem ismernek.
További halogatás esetén Görögország csak egyre inkább kiszolgáltatja magát, a törököknek és az EU-nak. Mások kegyeire számítani egy ilyen történelmi helyzetben, nem túl kifizetődő. Jobb lenne, ha végre saját kezébe venné a kezdeményezést.