kereszténység

Jogállam vagy kereszténység? Mi állítja meg az iszlám terjeszkedést Európában?

admin

 

A 2015-ös migráció és a terrortámadások a politika központi kérdésévé tették a muszlim bevándorlók és az európai lakosság kulturális különbségeiből és beilleszkedésük hiányából fakadó problémákat. Egyesek Európa keresztény alapjait, mások a szabadságra alapozott európai életformát érzik fenyegetve. Mit támad valójában az iszlám és mit kéne megvédeni tőle?

 

Az európai életforma jövője

Az osztrák szociáldemokraták előálltak a bevándorlás és bevándorlók beilleszkedési gondjainak kezelésére vonatkozó programjukkal. Ez sokak meglepetésére néhány pontban keményebbre sikeredett, mint Sebastian Kurz konzervatív tervei. A szociáldemokraták is felismerték, hogy ma nehéz a bevándorlás határozott kezelésének ígérete nélkül szavazatokat szerezni, mert a muszlim közösségek beilleszkedésének problémáit és számuk folyamatos növekedését a lakosság egyre nagyobb aggodalommal figyeli. A probléma nem most keletkezett, de a 2015-ös migrációs hullám és terrortámadások az európai politika központi kérdésévé tették. Kezelésére a korábbi intézkedések, mint pl. a burka tilalommal, a politikai iszlám betiltásának kísérletei, az integrációs programok nem bizonyultak hatékonyak. A párhuzamos társadalmak kialakulása egyre nyilvánvalóbb. Az sem ritka, hogy azokon a helyeken, ahol a muszlimok többségbe kerültek megjelenik a saria törvények iránti igény és önkéntes saria rendőrség alakul. A probléma talán nem akkora, mint amilyennek a közvélemény manapság érzi, de létezik és a 2015-ös migrációs válság által kialakított légkörben megkerülhetetlen.

Még Angela Merkel is annak kimondására kényszerült, hogy országában vannak úgynevezett No-go zónák, ahol a német rendőrség nem tudja a német törvények betartását garantálni, vagyis ezeken a területeken az európai életforma és jogérvényesítés vereséget szenvedett.

Sokak számára talán meglepő módon a liberális pártok élen járnak ennek megfogalmazásában. Véleményük szerint veszélyes, ha muszlim lakosság nem fogadja el az európai jogállam és szabadságjogok gyakorlásának eszméjét és nem akar a többségi kultúra és jogrend keretei között élni és tagadja az olyan alapvető szabadságjogokat, mint a női egyenjogúság és szólászabadság. Rutte holland miniszterelnök a legutóbbi választások előtt nyílt levélben fordult a bevándorlókhoz, arra szólítva fel őket, hogy ha itt akarnak élni fogadják el az európai élet alapelveit ellenkező esetben menjenek haza. A német liberálisok a leghatározottabban elítélik, hogy a muszlim bevándorlók egy része nem fogadja el a liberális szabadságjogokat és ez veszélyezteti az európai életformát, ami az egyenjogúságra és szabadságra épül. Hasonlóan gondolkodnak a kormányon lévő finn és a dán liberálisok is.

Ez annak ellenére, hogy kiindulási pontjában teljesen megegyezik, élesen szemben áll több más európai párt, köztük a magyar kormányzó párt elképzeléseivel, akik az európai keresztény kultúrát látják veszélyben. A két oldal ugyan arról beszél, de egészen másra gondol és egészen más megoldásokat kínál.

 

Mivel állnak szemben a muszlimok?

Az iszlám vitathatatlanul nem elégszik meg a vallások társadalmi szerepének modern európai felfogásával, aminek alapja a szekularizáció és a teljes vallásszabadság. Nem fogadja el, hogy a törvények minden tekintetben a vallási szabályok fölé emelkedjenek, hogy az európai életformában a vallások nem korlátozhatják a törvényekben garantált személyes szabadságjogokat és egyenlőséget. Az iszlám mélyen beleavatkozik a hétköznapi életünkbe és elő szeretné írni, hogy milyen életformát éljünk, ami legerőteljesebben áll szemben, a mai európai szemlélettel. Ezt értelmezi az egyik oldal a keresztény gyökerek támadásának, míg a másik az európai életforma elleni támadásnak.

Nehéz lenne vitatni, hogy a törvény előtti egyenlőség – a liberalizmus alapja – részben a keresztény értékekből nőtt ki. Azonban az sem állítható, hogy ma az európai élet a kereszténységre, mint vallásra támaszkodna. Az Európában élő aktív vallásosok száma alacsony. Az európai jogrend ugyan részben a keresztény erkölcsiségre épül, de ezt az erkölcsi rendet nem az egyház, vagy a hit, hanem a jogállam garantálja. Ami ezt legjobban igazolja, hogy az európai életformát a jogrend a kereszténység, az életformára vonatkozó elvárásaival szemben is védi. A kereszténység ugyanis az iszlámhoz hasonlóan korlátozni szeretné az egyént saját életét meghatározó személyes döntéseiben. Előírná pl. a házasság előtti szex, az abortusz vagy a válás tilalmát, de a női egyenjogúság mai értelmezése sem egyértelműen támogatott általa, nem is beszélve az azonosneműek kapcsolatairól. A keresztény erkölcs sokkal szűkebb mozgásteret nyújtana az egyénnek, mint a törvények.

Másrészről a muszlimok nem a keresztény hitet vagy vallást akarják megváltoztatni, hanem az európai szabadságjogokra épülő jogrendet és életformát. Az iszlám terrortámadások sem a sokkal könnyebb keresztény célpontok ellen irányultak, az egyetlen francia eset kivételével, hanem az európai életforma szabadságának szimbólumai ellen. A koncerteket, szórakozó helyeket, a vicclapot, amely gátak nélkül gyakorolja a szólásszabadságot, vagy rendőröket, katonákat, az európai törvényes rend őreit támadták.

 

A muszlimok és keresztények

Az iszlám kezdettől fogva úgy tekint önmagára, mint a judaizmus és a kereszténység közvetlen utódjára, azaz a három vallás egyazon Istene legutolsó, hamisítatlan kinyilatkoztatásainak birtokosára. Ennek megfelelően a Korán Ábrahámot, Mózest és Jézust egyaránt prófétának ismeri el, és Mohamedet tekinti a „próféták pecsétjének”, azaz az utolsó, kinyilatkoztatásban részesülő prófétának. A zsidókat, a keresztényeket ennek megfelelően „könyv népének” tartják, ezért a hódítások kora óta a muszlim közösség (umma) védelmét (dzimma) élvezik. A dzimma lényege, hogy az adott hit követői hitüket gyakorolhatják pénz, illetve földadó ellenében. A „könyv népei” jogilag nem egyenlők a muszlimokkal, jelképeiket nyilvánosan nem használhatják, és fejvesztés terhe mellett nem téríthetnek.

A muszlim országokban, ha a radikálisok megjelenése óta ez nem is egyértelmű, de lehet a keresztény hitet gyakorolni. A muszlim vallási szabályok ezt nem tiltják, csupán egy másik emberi kategóriába sorolják őket. Magyarországon a török hódoltság 150 éve alatt is megmaradhatott a keresztény hit és megmaradtak a helyi kultúra keresztény alapjai.

Amit nem lehet tenni, az a szabadságjogok gyakorlása. Nem lehet a női egyenjogúságról beszélni vagy azt gyakorolni, nem lehet a törvény előtti egyenlőségről beszélni, nem lehet a szólásszabadságról, vagy vallásszabadságról beszélni.

Keresztények továbbra is lehetnénk egy muszlim uralom esetén, de nem gyakorolhatnánk a szabadságra épülő európai életformánkat.

 

Nem az igaz hitért küzdünk

A kereszténység iszlámmal való szembeállítása egy középkori alternatívát rajzol a szemünk elé. Amikor vallások küzdöttek az igaz istenhitért, a harc lényege az volt, hogy melyik Isten az igazi, melyik hit az igazi. Ma ilyen vitát/harcot az európai nem ember nem akar lefolytatni, mert mélyen hisz a vallásszabadságban, nem gondolja, hogy a mi istenünk az igazi, még az európai mélyen vallásos kisebbség sem akarnak ilyen vitába bonyolódni. Ma nem állíthatunk szembe egy középkori alternatívát az iszlámmal, mert értelmetlen és ezt a harcot biztosan elvesztenénk. Az keresztény hitnek ma nincs eszközrendszere ennek a csatának a megnyerésére, ellentétben az iszlámmal, amelynek fanatikus követői megmutatták, hogy vannak eszközeik és van megfelelő számú harcosuk is.

Ma a kereszténység nem mint istenhit, hanem mint erkölcsi szabályrendszer van jelen életünkben, amely beépült jogrendszerünkbe és a liberális állam egyik alapjává vált. Olyan erkölcsi rend, amit a jogrendszer véd. Az Isten és törvény előtti egyenlőség az emberi élet azonos értékűsége, az egyénnek a saját életéhez való joga az alapja. Az iszlám ezekkel az elvekkel áll szemben amikor úgy gondolja az emberek nem egyenértékűek, mert a hívő mohamedán férfi többet ér mint a hívő mohamedán nő és ezek együttesen többet érnek, mint az összes többi ember a földön. Az iszlám szerint a törvényeknek nem az egyenértékűséget és a törvény előtti egyenlőséget kell védenie, hanem az általuk igaznak tartott egyenlőtlenséget. Az egyének nincs joga saját életéhez, mert a fölött a közösség szabályai rendelkeznek, nem élhetünk úgy ahogy szeretnénk hanem csakis úgy hogy azokat a vallási törvényeket betartjuk amelyek az egyenlőtlenséget írják elő. Ezzel mi nem egy másfajta isten hitet tudunk szembeállítani, nem több istent, nem több vallásosságot, hanem csak is a jogállam erejét és annak eszközrendszerét. Az európai kultúra és életforma keresztény alapjait, mivel azokat a jogrendszer garantálja, valójában ezen keresztül és nem ideológia fegyverekkel lehet a leghatékonyabban védeni.

 

A hitet és a keresztény erkölcsökhöz való ragaszkodást még a kommunizmusban sem tudták elvenni, lehetett hívőként élni és erkölcsösnek lenni. Ahogy a kommunizmus, úgy az iszlám is az európai életformát és annak liberális jogállami alapjait támadja, ezért ezt kell szembeállítani vele és ezt kell megvédeni tőle. Ehhez a jogállam rendelkezik is megfelelő eszközökkel, csak nem kell félni használni őket. Ahhoz, hogy a kereszténység védje meg Európát, olyan változások kellenének a jogrendszerben, amik önmagukban is az európai életforma alapjait veszélyeztetnék.

 

Boldog Karácsonyt, keresztények!

admin
Nem lehet nem észrevenni, hogy az iszlám terrorizmus a berlini terrorcselekménnyel kíván boldog karácsonyt a keresztény Európának. A szeretet ünnepén vágják a pofánkba, hogy balekok vagyunk, mert a keresztényi szeretet nevében befogadtuk, elláttuk őket és bíztunk bennük.
 
A karácsony a szeretet ünnepe, a keresztény emberek számára a legfontosabb ünnep. Ez az a nap, ami legjobban szimbolizálja a keresztény eszme valláson túli értelmét. Szeresd felebarátodat. Szeresd akkor is, ha ő nem szeret, szeresd, ha ellenséges veled, ha megaláz, ha megdob kővel. Nem tudunk, és nem lehetünk minden nap ilyenek, mert a hétköznapi világ egyszerűen nem így működik, a népek háborúznak, az emberek pereskednek a világban sok a konfliktus. Ez a nap azonban azt szimbolizálja nekünk, keresztényeknek vagy keresztény hagyományú népeknek, hogy mégis meg kell próbálni békében élni, szeretettel, ahogy ezt lefordították mostanában „toleranciával” közeledni másokhoz, megpróbálni feloldani ellentéteinket, a természetes félelmet a tőlünk különbözőktől. Békével és barátsággal viseltetni mások iránt, hogy ez megteremtse a bizalmat köztünk, ami az együttműködés és megértés alapja. Ezért ezen a napon a háborúkban elhallgattak a fegyverek, a hangulat emelkedetté vált és minden erőnkkel megpróbáltuk magunkat legalább néhány napra eltávolítani indulatainktól, legyőzni a bennünk lakozó félelmet és az ehhez kapcsolódó gyűlöletet. Ilyenkor meg akarjuk mutatni a szeretet erejét. Ez az érzés ma már nem kapcsolódik valláshoz, egyszerűen a kultúránk részévé vált.
Ez járta át azokat, akik tavaly lelkesedéssel és bizalommal fogadták az ideérkező menekülteket, habár okuk lett volna rá, hogy féljenek tőlük, mert voltak előjelek, titkosszolgálati jelentések és hétköznapi józan ész sem ezt diktálta. Egész Európában a németek voltak azok, akik meg akarták mutatni, hogy a megelőlegezett bizalom csodákat tesz, a kereszténységtől örökölt szeretet és elfogadás milyen erő. Németország és a német nép nagy áldozatokat vállalt, amiért minimum hála járna nekik. A németek hittek abban a keresztényi kötelességben, hittek karácsony szellemében, hogy meg kell előlegezni a bizalmat, mert ez az első lépés a békés közös élethez. A keresztényi szellemben gondolkodó emberek úgy is gondolták, Németországot nem érhetik támadások a terroristák részéről, hiszen olyan emberséget és barátságot mutattak, ami felülír minden gyűlöletet.
Nem így volt. Az iszlám nem keresztény fejjel gondolkodik, neki az ellenség nem válik baráttá attól, hogy az bizalommal közeledik irányába, mert az emberi érzéseknél magasabb rendű az isteni parancs, és míg nekünk az isten azt parancsolja, hogy szeresd felebarátodat, addig nekik azt, hogy ne szeresd, aki más vallású. Ezt pedig nem írja felül semmilyen európai keresztényi szeretet vagy politikai tolerancia. A karácsony az iszlám radikálisok számára is szimbólum. Gyűlöletes szimbólum. Nem lehet nem észrevenni a karácsonyi mészárlás üzenetét.
Hiába közeledtek felénk keresztényi szeretettel, megértéssel, toleranciával, nekünk ez nem jelent semmit. Nekünk ez lehetőség, hogy kihasználjunk benneteket. Nekünk ez a gyengeségetek szimbóluma, mi nevetünk rajtatok, amikor elszállásoltok bennünket, hogy az általatok biztosított nyugalomban és békében kitervelhessük, hogyan ölünk meg benneteket. A karácsony annak a szimbóluma, hogy a balekok vagytok, hogy soha, de soha nem fogunk veletek békében élni.
Ezt az üzenetet nem nekünk egyszerű embereknek kell megérteni, mert ha mi feladjuk karácsony szellemét, attól nem lesz jobb és biztonságosabb a világ. Ezt a politikusoknak kell megérteni, nekik szól, ők kell, hogy másként álljanak az iszlám bevándorlás kérdéséhez. A karácsony szelleme soha nem vonatkozott a politikára, soha nem írta felül a biztonságot. A karácsonyi fegyverszünetek a harcokban nem a szeretet és bizalom garantálta, hanem a szerződések. A politikusok azzal tehetik a legtöbbet karácsony szellemének megőrzéséhez, ha garantálják az emberek biztonságát, hogy ne félelemben kelljen ünnepelniük és élniük. A félelem megöli karácsony szellemét és az iszlám terroristák épp ezt akarják elérni. Térjünk végre észre, értsük meg mit üzennek nekünk.

 

Békés, boldog Karácsonyt mindenkinek!

Lehetséges, hogy Ferenc pápa valamit rosszul csinál?

admin 2 hozzászólás
Tudom, hogy a pápa tévedhetetlen, de mintha valamit mégis rosszul csinálna, mert a Klub rádióban egyre többet hivatkoznak rá, hogy ezzel kritizálják a reális európai politikát. Érdemes gyanakodni, ha az egyház ellenségei hirtelen a pápát kezdik véleményük igazolására használni. Elég kínos ez egy olyan helyzetben, amikor az európai kereszténység épp komoly veszélyben van.
Az egyház több ezer évre tervez, ezért általában nem szokott világi trendeknek behódolni. Tudják, előbb utóbb minden hóbort véget ér. Amire ők alapoznak, azok örök emberi értékek, amik nem változnak, még ha néha el is fedi őket a divat, vagy egyes rendszerek rövidlátása. Ezért aztán azok a szellemek, akik ma a Klub rádióban szörnyülködnek a világ dolgainak folyásán az elmúlt évtizedekben rendesen küldték az egyházat. Maradi, pedofil, előítéletes, meg hasonló nagy népszerűségnek örvendő jelzők hangzottak el vele szemben. Az utóbbi időben, azonban fordul a szél. Ferenc pápa, a főklerikálist egyre többet idézik és hivatkoznak rá, mint tekintélyre. Nemrégiben a nap kérdéseként, Ferenc pápával kellett egyetérteni hallgatóiknak. (Hova jutott a világ kérdezhetnénk jogosan?) A pápa ugyanis éppen a nyitott határokat és a befogadást támogatta. A rádió minden munkatársa azonnal fel is iratkozott a pápa instagram oldalára, mert ez is van már, a minden idők legmodernebb pápájának. Talán idén azt is megéljük, hogy az MSZP delegációt küld Vatikánba a húsvéti ünnepségek alkalmából és a téren ott tombolnak majd a a katolikus hívek között.
Egyre másra szaporodnak az esetek, amikor az európai baloldal egyetért a pápával. Ha én lennék az egyház, meglehetősen aggasztana, hogy öröktől való ellenségei hirtelen ünnepelni kezdik. Ők ugyanis  nem változtak, pont úgy látják a világot, ahogy eddig, csak épp politikai céljaikra használják az egyház szavait. Arra, hogy hatalomra jussanak és aztán minden erejükkel az egyház gyengítésén munkálkodjanak. Szóval nem ők változtak, a pápa csinál valamit nagyon másként. Nem egyházellenességből, inkább az egyház védelmében mondom, ha a Klub rádióban Bolgár György immár rendszeresen a pápára hivatkozva küldi a konzervatív gondolkodást az gáz.
A Bolgár Gyurik az egyházellenesség letéteményesei. Amit, pedig képviselnek, az egy pillanatnyi hóbort az emberiség történetében, a 20. század második felének hiedelemvilága. A határok nyitottsága, a különböző kultúrák békés egymás mellett élése, a befogadás, a másság kultusza, piedesztálra emelése, a nők férfivá tétele, a férfiak nővé tétele. Ezek az általuk képviselt formában irreálisak, túlhajtottak, az emberi természettel össze nem egyeztethetők, még ha sok érték is meglapul bennük.  Ennek megfelelően az általuk propagált formában nem is léteznek majd néhány évtized múlva, újra egy marginális szubkultúrává válnak.

A katolikus egyházra nem jellemző, hogy egy 50 éves hóbortnak, behódolna, hogy saját ellenségeinek szolgáltatna érvanyagot barátai legyőzéséhez. Ma mégis valami hasonló történik. Ferenc pápa megnyilatkozásai ujjongást váltanak ki Bolgár Gyuriéknál, nincs mese, sok esetben a pápa tényleg az ő szájuk íze szerint beszél. Amit mond, közel áll az elmúlt évtizedek hiedelemvilágához. Akkor fordult az katolikus egyház ebbe az irányba, amikor ez a világ éppen kezd darabjaira hullani és egyre nehezebben állja ki a valóság próbáját. A világban konzervatív fordulat zajlik. Ez lassú lesz, de a végén azok a hiedelmek, amikre az elmúlt évtizedek épültek alaposan átalakulnak és feloldódnak egy új realistább értékvilágban. Nem akarok tanácsokat adni a katolikus egyháznak, de a keresztény kultúra Európában, éppen komoly veszélyben van, a Közel-Keleten meg most irtják ki a keresztények maradékát. Érdemes lenne átgondolni, kell-e a kereszténység ellenségeinek rendszeresen érvanyagot szolgáltatni. De mivel a pápa tévedhetetlen, nyilván én látok valamit nagyon 

Keresztény politika a migráció kapcsán

admin


2015 év végi írás

A népvándorlás kapcsán meglehetősen sok a zavar, hogy egy keresztény politikus, milyen álláspontot képviseljen az ügyben. Befogadás, mások megsegítésének keresztényi kötelessége és törvényes rend és tágabb értelemben a közösség védelme itt látszólagos ellentmondásba kerül.
Politikus és magánember
A migrációs válság kezdetén Donalt Tusk még így nyilatkozott a keresztény politika hozzáállásáról: „A kereszténység nekem azt írja elő, hogy segítsünk testvéreinknek, ez a migráció esetében szolidaritást és áldozatvállalást jelent. Egy kereszténynek mindegy, hogy milyen fajú, vallású, vagy nemzetiségű az, aki segítségre szorul.”
Az EU vezetése jó érzékkel az ő szájába adta ezeket a szavakat, aki korábban egy nagy keresztény ország miniszterelnöke volt, ez látszólagosan hitelesítette szavait. Ahelyett azonban, hogy szavait készpénznek vennénk, legföljebb vitaindítónak tekinthetjük a keresztény politika népvándorlással kapcsolatos hozzáállásáról. Annál is inkább így van ez, mert Tusk alig néhány hónappal nyilatkozata után már minden migráns 1,5 évig őrizetbe vételét szorgalmazta, aminek nyilván szintén összeegyeztethetőnek kell lennie a keresztény politikával.
Ha Tusk első véleményét magánszemélyként vagy egyházi személyként mondta volna, minden tekintetben egyet kéne értsünk vele, egy keresztényként gondolkodó magánszemély vagy egyházi személy számára az áldozatvállalás és szolidaritás, mások megsegítése rendkívül fontos.  
Minden politikus egyúttal magánember is, és mint magánember, egészen más döntéseket kell hozzon, mint politikus. Magánemberként saját javaiért, saját életéért, saját családjáért felelős, ezzel szemben politikusként a közösség javaiért, a közösség életéért és a közösség rendjéért, törvényeinek betartásáért. Ez pedig más kötelezettségeket ró rá, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a modern államokban, akiket képvisel, többségükben, nem tartják magukra kötelezőnek az egyház vagy isten parancsait. Így a jó keresztény politikus ugyan magánéletében keresztényi elvek szerint kell, hogy éljen, lehet befogadó, megbocsájtó, megengedő a szabályok betartásának kérdésében, vagy békés az őt ért támadások esetén. Politikusként azonban a rábízott közösség vezetőjeként legfőbb feladata annak védelme és a szabályok, törvények betartatása. Ennek fényében Tusk korábbi szavai inkább felelőtlenségről, mint egy keresztény politikus felelősségről szólnak.
Lelki vezető – politikai vezető
A politikus nem lelki vezető, és nem a közösség lelki üdvéért felel. A lelki vezetői  feladatot az egyházi személyek töltik be. Ők a nyáj lelki őrei, felelnek a vallási szabályok betartásáért, a túlvilági életért. Az ő feladatuk a megbocsájtás, feloldozás, ők azok, akik kerüljenek bármilyen helyzetbe is, békésen kell tűrni a támadásokat és megaláztatást, akár a fizikai erőszakot.
Ezzel szemben a politikusnak a megbocsájtás, mint a legfőbb keresztényi erények egyikének luxusa, meglehetősen korlátozottan adatott meg munkája során. Nem teheti meg, hogy a bűnösöket futni hagyja, habár talán keresztényi elvek ezt diktálnák, de ez a közösség széteséséhez vezetne. Ha minden gyilkosnak, minden adócsalónak, minden betörőnek megbocsájtanának és csupán néhány miatyánkot adnának ki penitenciaként, az a keresztény közösség evilági életét gyorsan pokollá tenné. A politikai vezető nem teheti meg a közösséget ért erőszak esetén, hogy odatartja másik orcáját is, hanem keményen, erőszakosan kell fellépnie a támadással szemben, vérrel és vassal.
A keresztény politikai vezető legfőbb áldozata közösségéért, hogy meghozza azokat a döntéseket, amelyek egy lelki vezetőként elképzelhetetlenek lennének. Az áldozat lényege, hogy akár lelki üdvét kockáztatva megvédi a közösséget, természetesen bízva a feloldozásban.
Az egyház története azt bizonyítja, hogy a lelki feloldozás megtörténik. A történelem tele van harcos szentekkel, akik megvédték közösségüket, hősiességükről és persze áldozatvállalásukról voltak híresek, de kíméletlenek voltak a közösséget támadókkal szemben. Ezek a szentek gyakran nem is a kereszténységet, mint olyat védték azok ellenfeleivel szemben, hanem gyakran csak saját hazájukat, egy másik keresztény ország támadásával szemben, mint Jeanne d’Arc.
Védelem a csalókkal szemben
Minden közösségben vannak olyan személyek, akik visszaélnek az adott közösség jóindulatával és becsapják kihasználják a közösséget vagy annak tagjait. Nyilvánvaló, hogy a keresztény jóságot szigorúan értelmező közösség nagyon könnyen átverhető, szétzilálható lenne. (Számítógépes modellek ezt bizonyítják) Egyszerű visszaélni a segítőkészséggel, az elesettek támogatásával, az agresszióval szembeni békés válasz kötelezettségével. A politika és a törvények legfőbb feladata, hogy védjen a csalókkal szemben, akik kihasználnák a keresztény közösség „jóságát”, megbocsájtását, vagy a kereszténység álcája mögé bújva élnek vissza a  keresztény értékekkel. Ez a politika, nem épülhet ugyanazokra a gyakorlatokra, mert ebben az esetben ő maga is átverhetővé válik.
Ez a törvényi és politikai védelem adja meg a lehetőséget a közösség tagjainak, hogy keresztényekként élhessenek, hogy a keresztényi értékek gyakorlása ne eredményezze a társadalom csalók általi kifosztását.
A csalók martalékává válik Európa
A csalók kiszűrése miatt rendkívül lényeges a keresztények Jézus által kimondott kötelessége a törvények betartása. Ez nyilvánvalóan végtelenül bonyolult etikai kérdéseket felvető terület, de általánosságban elfogadhatjuk, hogy a keresztény ember szabálykövető magatartást tanúsít, mindaddig, amíg azok nem akarják arra kényszeríteni, hogy hitével és azok szabályaival szemben cselekedjen. Nem gyakorolhatja a szegények, rászorulók megsegítését a törvények megsértése árán. Nem rabolhat bankot, csalhat adót, hogy az így megszerzett pénzen jótékonykodjon. Nem szállíthat illegális migránsokat, akkor, ha az embercsempészetnek minősül, mivel vannak más legális módok megsegítésükre. A keresztényi tetteknek összhangban kell lennie a törvényekkel, mert ha nem így lenne, a csalók könnyen visszaélhetnének a szabályokkal. Egy embercsempész, a rabló egy keresztény közösség álcája mögé bújhatna például.
A népvándorlás megindulása nagyon gyorsan a törvényes rend felborulását eredményezte azokon a területeken, ahol megjelent a migráns tömeg. A  migránsok ellenőrizetlenül, a rendőrségi kéréseket, felszólításokat és törvényeket semmibevéve cselekedtek.
A migráció törvényes keretek közé szorítása a keresztény politika fontos feladata. Amennyiben nem így tesz a csalók martalékává válik a közösség és éppen ez történik ma Európában. Ha kijelentjük, hogy minden háború elől menekülő szírt befogadunk, mindenki szír lesz, mindenki a háború elől menekül, ami nyilvánvalóan csak kisebb részben igaz. A mai politika mellett bárki egy hazugság, egy hamis útlevél mögé bújhat és visszaélhet a közösség segítőkészségével. A keresztényi politikának ezt nem támogatni, hanem megakadályozni kéne, mert ez fontos feladata. Olyan irányokba kéne terelnie a bevándorlást, ami teljes mértékben ellenőrizhető. Ez nyilván nem garantálható a határokon ellenőrizhetetlenül átgyalogló tömeg esetén.
Egy keresztény politikusnak nem dolga kegyet gyakorolni, nem dolga megbocsájtani, nem dolga feloldozni, vagy egyénileg segíteni. Neki a törvények mindenkire kötelezőségét kell képviselnie és törvény előtti egyenlőséget és a csalók kiszűrését. A népvándorlás kapcsán ez a legtöbb, amit egy keresztény politikus tehet. Nem helyezheti a törvények fölé a migránsok tömegét, nem fogadhatja el, hogy ellenőrizetlenül, vonuljanak százezrek országunkban. Nem hozhatja hátrányba saját közösségét azért, hogy ő jó keresztényi színben tűnjön fel, mert ez ellentétes feladatával.
Merkel tévedése
Az egész menekültválság központi figurája Merkel asszony. Ő egyúttal Európa legerősebb keresztény pártjának vezetője és szeret is a keresztény értékekre hivatkozni. Az ő szereptévesztése a válság eszkalálódásának legfőbb oka. Ez a szereptévesztés legalább négy pontban érhető tetten.
1.     Saját imázsával törődik
Merkelt ma az emberségesség és moralitás bajnokaként ünneplik a sajtó egy meghatározó részében. Merkel megbocsájtó, befogadó és jószívű imázsát építi, azon az áron is, hogy a rábízott közösség szabályai és érdekei sérülnek, hogy a törvényes rend veszélyben van. Keresztény politikusként nem kéne azzal törődni, hogy róla mit gondolnak, hogy megválasztják-e az év emberének, hogy Nobel díjra jelölik-e. Neki meg kell hoznia azt áldozatot, hogy őt akár rossznak tartják, de a közösség és azok törvényeit betartatja. Az ilyen önmagunkat a középpontba állító viselkedés nem kedves a kereszténység számára.
2.    Kiszolgáltatja a közösséget a csalóktól
Merkel kinyilatkoztatása, hogy mindenkit befogadunk, aki háború elől menekül, felhívás volt a Közel-Keleten mindenkinek, hogy Európa védelem nélkül maradt a csalással szemben. Az európai politika feladta a közössége védelme, nem véd a csalással szemben, hanem bátorítja azt. Ennek sajnálatos módon a nemzetbiztonságra is nagyon komoly következményei vannak.
3.    Megkísérti közösségét
Merkel politikája olyan nyomást helyez közösségére, amit annak egy jelentős része képtelen elviselni. Nem képes elviselni a rend felbomlását, az új tömegek által jelentett kihívást és egyre agresszívebbé válik, egyre kevésbé képes keresztényként viselkedni. A megkísértés nem a politikusok feladata, a politikusoknak a kísértésektől védenie kell a közösséget, mert az emberek többsége gyenge és esendő. Nem képes nyomás alatt keresztényként viselkedni, hiába kérjük rajta számon, hiába keltünk bennük bűntudatot, egy részük elbukik. Merkel olyat kér számon közösségén, amit csak isten vagy azok képviselői tehetnek meg.
4.    Másokkal akarja a piszkos munkát elvégeztetni
Merkel minden megtesz azért, hogy Törökország védje meg a migrációtól Európát. Ezért pénzt és a bűnök alóli feloldozást ígér Törökországnak. Megtehetnek bármit a törökök, kivégeztethetik ellenségeiket, lebombázhatják a kurdok állásait, feldúlhatják a szerkesztőségeket. Ez Merkel hihetetlen képmutatása, másokat biztat arra, hogy tegyék meg helyette, hogy az ő keze tiszta maradhasson. A törökök nyilván csak olyan eszközökkel lesznek képesek távol tartani a migrációt, amit ő elítél saját háza táján.
Összegzésként elmondható, Európa vezető politikusai talán jó keresztényként viselkednek, de semmiképpen nem viselkednek jó keresztény politikusként.