Merkel

A Fidesz megfenyegette Merkelt és az EU-t?

admin

A magyar sajtó teljesen félreértette a Schöpflin interjút. Az EP képviselő nem beismerte a kizárás lehetőségét, hanem azt jelzi, a Fidesz valami általunk nem ismert ok miatt elérkezettnek tartotta az időt, hogy a lehetséges kizárás következményeivel nyíltan megfenyegesse az EU-t.
Schöpflin György politológus volt mielőtt a Fidesz EU parlamenti képviselője lett. Stílusa visszafogott, tudományos, érzelemmentes, mindig több oldalról próbálja szemlélni a dolgokat és őszintén beszél a problémákról. Ritkán szólal meg, de akkor fontos kérdésekben. Most a témák legforróbbikáról nyilatkozott. Vajon kizárják-e a Fideszt az EPP-ből? A magyar és európai baloldalon ezt tartják a Fidesz elleni fellépés leghatásosabb eszközének. Valami miatt azt képzelik, ha ez megtörténik, akkor a Fidesz meggyengíthető, nem csak Európában, de itthon is. Van egy fontos ideológiai érv is a kizárás mellett. A Fidesz a Néppárt jobb szélén helyezkedik el, az európai baloldal és a Néppárt baloldala szerint olyan értékeket képvisel, amik nem felelnek meg az EU vélt alapértékeinek és rombolják az Uniót. Az EU polgárainak egy része, főleg értelmisége egyre komolyabban kételkedik az EU, ilyen politikai eltolódással szembeni önvédelmi képességeiben. A kizárás ügyét fontos üzenetnek gondolják, annak bizonyítására, hogy ez nem így van. Merkelen nagy a súly, neki személy szerint kéne bizonyítania, hogy képes az EU vélt alapértékeinek megőrzésére és képes kezelni az azzal szemben állókat.
A magyar ellenzéki sajtó ennek megfelelően ujjongva tálalta a Schöpflin interjút. Végre itt a kizárás, végre a Fidesz maga is bevallotta. Eljött a Kánaán, minden helyreáll, a Fidesz megbukik. Ez az európai helyzet és az interjú teljes félreértését jelzi.
Ma már kijelenthetjük, akik úgy gondolják, hogy a Fidesz fenyegethető a kizárással, azok a múltban élnek. Az EU egy korábbi korszakában, ha a Fideszt kizárták volna, nem maradt volna számára más, mint a szélsőjobboldali Le Pen vagy AFD, mint partner. A Fidesz pedig a keresztény-konzervatív középpárt imázs megőrzése miatt ezt nem akarhatta. A világ azonban nagyot változott. Ma Európában egy ideológiától mentes migráció ellenes frakció létrehozása teljesen reális alternatíva. Amennyiben ez létrejön, még abban is szinte biztosak lehetünk, hogy az megelőzi a hagyományos baloldalt az EU parlamenti választásokon és nagyobb frakciót hoz létre. Ennek lehetősége a levegőben van, elvileg létrehozható, de korántsem biztos, hogy létrejön. Ennek egyik legfőbb feltétele a Fidesz kizárása az EPP-ből. Viszont, ha ez megtörténik semmi sem akadályozza meg ebben a bevándorlás ellenes pártokat, az új szerveződés motorja a Fidesz és az Olasz liga lesz.
Az EPP és annak legfontosabb pártja a német CDU nincs éppen jó formában. Egyrészt partnere a CSU lázad ellene, másrészt a pártban is óriási törések vannak. A jövő évi EP választásoknak nagy kockázatokkal fut neki. A bevándorlás ellenes pártok frakciójának méretét erősen csökkenthetik. Így lehet ez sok más országban is. Az EPP frakció korántsem várható annyira meghatározónak, mint amilyen jelenleg. Egy Fidesz méretű csoportra nagy szüksége lesz, amely magabiztosan hozza országa helyeinek többségét, akár kétharmadát is. A Fidesz kizárását, amelyet csak Merkel maga dönthet el, üzenet lenne a CDU és CSU részére, hogy Merkel továbbra is inkább balra akar gesztusokat tenni, ami a mai helyzetben óriási hiba lenne.
Schöpflin interjút ezek fényében érdemes értelmezni. Valami belső, a közvélemény számára ismeretlen információ miatt a Fidesz elérkezettnek látta az időt, hogy látszólag nyíltan megfenyegesse a Néppártot, magát Merkel és az EU-t. Schöpflin szavai teljesen egyértelműek. A Fidesz a kizárás után elkezd egy migráció ellenes frakción dolgozni, amivel tökéletesen megbénítják az EU működését. Annak nem lesz költségvetése, nem lesznek új biztosai és semmilyen érdemi döntést nem tud majd hozni. Az EPP és Merkel befolyása elenyészik. A fenyegetés valódi címzettje azonban nem Merkel, aki tökéletesen tisztában van a veszélyekkel, számára még jól is jöhet, ha tárgyaló partneri is látják a valós helyzetet. Az üzenet valójában a tudatlan baloldalnak szól és nyíltan az arcukba vágja, hogy lehetőségeik a nullához közelítenek. Csak a rossz és a még rosszabb közül választhatnak. Merkel számára a legjobb döntés egyértelműn a Fidesz EPP-n belül tartása. Sokkal kezelhetőbb partner a szövetségen belüli Fidesz, mint az azon kívüli. Ráadásul az EP választási kampányában több szavazatot lehet Orbánnal nyerni, mint nélküle.
A Fidesz álláspontja már nem ennyire egyértelmű. Számára komoly megfontolás tárgya, hogy melyik esetben képes nagyobb befolyásra szert tenni. A kilépés esetén szavazata többet számítana, viszont akkor egyértelműen egy ellenzéki, romboló szerepbe kényszerülne. Amennyiben továbbra is belül marad a politikát közvetlenül formáló EPP-n, valószínűleg képes befolyását növelni, ami szintén megfontolandó lehetőség.
A Schöpflin interjú egyedül a magyar és európai baloldalnak rossz hír. Egyértelműen a Fidesz erejéről és a baloldal lehetőségeinek csökkenéséről szól.

A Németország heroikus küzdelme a valósággal

admin
A német politika és közélet két éve harcol a valóság ellen és látszólag sikeresen tette. Egy kellemes álomvilágot építettek fel a szavazóiknak és nem a valós problémákat, hanem az arról való beszédet kezdték ellenfélnek tekinteni. A választási eredmények jelzik, hogy az álom elkezdett foszladozni. A német politika ma sokkal nehezebb helyzetben van, mint elsőre látszik.

A német választási kampány egy nagyon érdekes helyzetben zajlott. A jelenleg még mainstream pártok úgy próbáltak tenni az egész kampányban, mintha a migráns kérdés nem létezne és Németországnak csupán egyetlen igazi ellensége lenne, a migránskérdésről való beszéd. Az elemzések, mint „sikert” emelték ki, hogy Merkel úgy tudta végigvinnie a kampányt, hogy a migráció annak marginális mellékszereplője volt, legalábbis a közbeszéd szintjén. Helyette szociális és gazdasági kérdésekről vitáztak. Ebben a stratégiában a pártok meglehetősen egységesek voltak. Kevés kivétellel megpróbáltak úgy tenni, mintha az 1,5 millió migráns, a terrorakciók, a növekvő félelem, a szociális rendszer migránsok általi megterheltsége, vagyis a hétköznapi valóság nem létezne. Mintha a német embereket nem is érdekelné a migránsválság, nem aggódnának, és nem tennék fel naponta a kérdést maguknak: mi lesz ennek a vége? E helyett a teljes hagyományos politikai paletta Németország igazi problémájává a valóságról való beszédet próbálta megtenni, amit elneveztek szélsőségességnek. Azt hazudták, hogy Németországban az egyetlen igazi probléma a „szélsőségek” Második Világháború óta nem látott, erősödése lenne. Ebben a mátrixban a „szélsőségesség – a valóság”, az álom egy bűnös alternatívája lett. Az egyetlen igazi ellenség pedig ennek az alternatívának a képviselője az AfD. Az AfD lett mindenki ellensége. A nagy akció jobban sikerült, mint a helyzet indokolná, de sokkal rosszabbul, mint ahogy Merkelék remélték. Az álomvilág elkezdett foszladozni és az AfD többet erősödött, és Merkel többet veszített, mint bárki számított rá. A német szavazók jó része vevő maradt a mainstream által felépített álvalóságra és asszisztált a problémák elfedéséhez, de nem mindenki.
Az AfD egységes ellenséggé tétele azonban az amúgy óvatos és ravasz Merkel részéről komoly hiba, amit nem lesz könnyű korrigálnia. A politikai palettát úgy tette kétosztatúvá, hogy az egyik oldalon álló pártok néhány történelmi léptékkel nézve jelentéktelen különbségtől eltekintve ugyanazt mondják, még velük szemben csupán egyetlen párt áll alternatívaként. Ebben a helyzetben minden szavazó, aki bármilyen okból elégedetlen bármely mainstream párttal, egyetlen választással találja magát szembe. Az újat akarónak nem marad más választása csak az AfD. Mintha egyetlen valódi mást akaró ellenzéki párt lenne csupán Németországban. A stratégia gyengéje el is kezdett megmutatkozni az eredményekben. Az AfD az elemzések szerint minden párttól vette el szavazatokat.
Nem látszik tisztán, hogy Merkelék felismerték-e tévedésüket. A választások utáni elemzések azt emelik ki, hogy a szocdemek azt tervezik kívül maradnak a kormányon, hogy ők legyenek a hivatalos ellenzék és ne az AfD, ami arra utal, hogy talán próbálják korrigálni a hibát. Mégha ez is lenne a terv, az eső után köpönyegnek tűnik és újra csak félreértésen alapul. Két tényező nem változik ugyanis. Az AfD továbbra is mindenki ellensége marad és továbbra is ők lesznek az egyetlen párt, amely hajlandó szembenézni a valósággal. Vagyis a politikai megosztottság továbbra is a valóság és álomvilág mentén valósul meg. Merkel utalása nagykoalícióra szembe megy ezzel a tervvel, ami valódi tragédiához vezetne és gyorsan, hivatalosan is kétpólusúvá tenné a német politikát, aminek az egyik oldalán az összes párt, a másikon kizárólag immár parlamenti erőként, az AfD lenne. Ez borítékolná további jelentős erősödésüket. A politikai paletta ilyen felosztása, az ellenfél kijelölés ilyen irracionális stratégiája sajnos még egy nagyon kellemetlen mellékhatással jár. A baloldali szélsőségek feljogosítva érzik magukat a pária, kiközösített AfD elleni akciókra, ami mindennél jobban destabilizálhatja a német politikai helyzetet és erős történelmi áthallásokkal bír a 20-as évekből. Érthetetlen, hogy ezt Merkel miért nem ismeri fel és miért hangoztatja még a választások éjszakáján is, hogy az AfD-t vissza kell szorítani megtéve ezzel stratégiai ellenfelévé. Nehezen értelmezhető ez másként, mintha azt mondaná, nem akarjuk elfogadni a valóságot, mint alternatívát.
Az beskatulyázó propaganda olyan jól működik, hogy kézpénznek vesszük, az AfD szélsőséges párt. Ezt a tények csak erős túlzással indokolják. Az AfD által hangoztatott migrációval kapcsolatos elveket a német konzervatív pártok két évtizeddel ezelőtt még mind elfogadták. A helyzet csak Merkel balközépre húzódásával változott meg, ő kezdte el a korábban teljesen szalonképes elveket szélsőségesnek bélyegezni. A cél egyszerű volt. Mivel a német szavazók rendkívül rettegnek a szélsőségességtől, amennyiben sikerül az AfD-t a fasiszták távoli örökösének beállítani, ki lehet ütni őket és elveiket a versenyből. A szavazók egy része azonban nem dőlt be. Egyrészt nyilvánvaló az AfD demokratikus értékek melletti elkötelezettsége, racionalitása és differenciált világlátása. Hiányzik belőlük a szélsőséges pártok irracionális gyűlölete, és mint verhetetlen előny, a valóságról beszélnek. Az átlag szavazó pedig, bármit is próbáljanak Merkelék állítani, kutatásokkal és médiaerővel bizonyítani az, hogy a németet tisztában vannak vele, a migráció a kezelhetetlenség határán van, vagy már át is lépte. Egyesek ugyan ma még elfogadják, hogy az Merkel óvatos módszerével is kezelhető, de mint láthatjuk, ennek a csoportnak a mérete csökken.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a Liberálisok erősödése. Az FDP, amely az előző választáson kiesett a parlamentből, 10 százalék fölötti eredményt produkált, a második legnagyobb növekedést. Ők voltak az AfD-n kívül az egyetlen párt, amely beszélni mert a migráns kérdésről, kimondva olyan eretnek gondolatoka, hogy a migránsoknak haza kell térniük és a jogrendszer csak így védhető meg, amit veszélyeztetnek. Ők is beálltak ugyan az AfD-t ellenségnek tekintők táborába, de erősödésük jól mutatja, hogy a magukat nagyon demokratának tartó szavazók is mennyire ki vannak éhezve arra, hogy valaki a valóságról beszéljen nekik. Csak remélhetjük, hogy a Fodor féle magyar liberálisok is követik politikai stratégiájukat.
A német politika sokkal nagyobb bajban van, mint elsőre látszik. Nyilvánvalóvá vált, hogy ha Merkel és a CDU nem lesz képes a következő évekbe visszatérni a valóságba, akkor a baj fokozódik. Ez azonban nem lesz egyszerű feladat. Merkel szavai, hogy mindent elkövetnek a bevándorlásellenes AfD-hez elvándorolt szavazók visszahódításáért, csak a migráció megítélésében egy komoly pálfordulással valósítható meg. Ezt úgy kellene megtennie, hogy nem veszti el arcát, szavazóit és meggyőzi erről jövendőbeli koalíciós partnereit. Egy nagykoalíció esetén a Szocdemekkel erre semmi esélye. A másik lehetőség az FDP-vel és Zöldekkel kialakított koalíció nagyon sok sebből vérzik. Jellemző, hogy amikor a választások utáni utolsó nagy liberális párt összejövetelt rendezték, zöld aktivisták tüntettek a bejáratnál. A zöldek az AfD után legjobban a liberálisokat utálják. Mind az atomenergia, mind a bevándorlás kérdésében gyökeresen mást képviselnek. Ebben a koalícióban a CSU és az FDP keményebb bevándorlási politikát képviselne, amit lehetetlen lenne a zöldek torkán lenyomni. Merkel számára nem látszik olyan stabil koalíció, amivel a valóságnak és az AfD visszaszorításának megfelelő politikát lehetne folytatni. Pedig más esélye a hagyományos pártoknak nincs hatalmuk konszolidációjára, akár a túlélésre. Az AfD lehetőségei még belső töréseik ellenére is radikálisan megnőnek. A parlamenti lehetőségeket kihasználva nagyon gyorsan képesek lehetnek növelni népszerűségüket, ha Merkel nem változtat a bevándorlás kérdésében. Még arra is látszik esély, hogy az AfD képes lesz bizonyítani, Merkel megszegte a törvényeket, amikor behívta a migránsokat. Az elmúlt időszakban többször beszéltek erről és még mérsékelt jogi szakemberek szerint sem egyértelmű, hogy erre lett volna törvényi felhatalmazása. Amennyiben ez megtörténik, a következmények beláthatatlanok lesznek. Ezek után jogosan reménykedhetünk abban, hogy a német választásoknak összességében pozitív hatása lehet Európa politikájára. A migrációt elutasítók és a Brüsszelt korlátozni akarók erősödhetnek, mert a német liberálisok ezt a politikát képviselik és Merkel is kénytelen lesz ebbe az irányba menni, ha közelíteni szeretne a valósághoz.
A szavazók egyelőre csak a szocdemeket büntették meg jelentősen és a nem elég kemény CSU-t, de egy következő választáson, esetlegesen nem ilyen fantasztikus gazdasági mutatók mellett a CDU is a sorsukra juthat. Az, hogy ez most nem történt meg kizárólag annak a heroikus harcnak köszönhető, amit egész Németország folytatott meglehetős sikerrel a valóság elfedéséért.
Ez azonban nem történik meg még egyszer.

 

Bismarck üzenete Merkelnek

admin
Merkel immár negyedszer szeretne kancellár lenni, ami a történelmileg legnépszerűbb német politikusok közé emelné, szinte már bismarcki magasságokba. Ezzel szemben, ahogy Obama szavai is nemrégiben rávilágítottak, egyre inkább a világ balliberális vezetőjeként, mint a német érdekek képviselőjeként lép fel. Egy szentimentális koalíció vezetője lett, pedig Bismarck már 150 éve meghagyta a német politikusoknak, hogy ilyet ne tegyenek.

Most, hogy véget ér Obama második szépségkirálynői ciklusa, még egyszer utoljára körbe repülte a földet. Az utazás csúcsa Merkel mamánál volt. Őt nevezte a szabadság és a liberális világrend fáklyavivőjének, akinek átadja a lángot, amit magasra emelve visz tovább. Trump ellentétének szerette volna ábrázolni őt, aki elvek szerint kormányoz, aki képes az önzésen felülemelkedni és az emberi kötelesség és nem a nemzeti érdek nevében cselekedni.
Merkel megfelel ennek a szerepnek. Az elmúlt években egyre inkább háttérbe szorította saját nemzete érdekeit. A társadalmi nyugalommal szemben, a nyitottság, befogadás elvei vezették döntéseiben. Vállalva az általa szélsőségesnek nevezett politikai mozgalmak megerősödésével járó veszélyt és saját népszerűségének csökkenését. Annak ellenére, hogy saját országban csökkent népszerűsége a balliberális világpolitikában magasra nőtt ázsiója, egyre népszerűbb vált baloldali szavazók körében. Trump megválasztása és Obama vizitje után a szabad világ, a balliberális világrend vezetőjének képzelheti magát. Egy olyan politikusnak, akit saját jóérzése, humánuma, szánalma, segítőkészsége irányítja döntéseit. Az erkölcsi kötelesség és nem az érdek.
Mindezt bátran vállalta, még akkor is, amikor pártja politikai népszerűsége csökkent, mert úgy gondolta, ha nem így tenne, nem tudna a saját szemébe nézni, és ahogy fogalmazott, nem akarna egy olyan Németországban élni, amely nem így cselekszik a menekültválsággal kapcsolatban.
Sokszor kiemelték már, hogy politikusoktól ritka, szinte példa nélkül álló ez a magatartás. A politikusok érdekek szerint cselekszenek és egy ország vezetőjének mindig saját népe érdekeit kell szem előtt tartania, ha azok szembekerülnek más emberi értékekkel, akkor is meg kell találnia a módját, hogy így cselekedjen. Amit Merkel tesz érzelmi alapú politikának nevezték és Bismarck után inkább szentimentálisnak hívnám. Ez a valódi önző politika, amiben saját humánuma fontosabb, mint a pozíciójából elvárt döntéskényszer, amiben „egyedül a jó cselekedet végrehajtásának tudata kínálja a jutalmat” népe által meghozott áldozatért.
A modern kori német politika atyja és a modern Németország megteremetője Bismarck egészen más elveket vallott a politikáról és utódait egészen más tanácsokkal látta el. Szavait mintha két évszázadon átívelően éppen Merkelnek címezte volna. Mutti térj észhez és légy politikus újra. Íme az idézet:
„Az és szerelmére, nem kellenek a szentimentális szövetségek, amelyekben egyedül a jó cselekedet végrehajtásának tudata kínálja a jutalmat az általunk meghozott áldozatért … Egy hatalom számára a politika egyetlen egészséges bázisa … az egoizmus és nem a romantika. A háládatosság és a bizalom egyetlen embert sem csábít át a mi táborunkba…”

 

Bismarck üzenete szerint, amit Merkel tesz azért sem a történelem, sem a muszlimok nem lesznek neki hálásak. A jövő németjei nem tekintenek majd rá nagy vezetőként és a muszlimok sem lesznek megértőbbek a németekkel pusztán azért, mert segítenek nekik. Ez utóbbi mára is világosan látható. A muszlim szélsőségesek nem kímélik a németeket azért a rengeteg áldozatért, amit hoztak vallásuk képviselőiért. Terrorcselekmények vannak Németországban és megtámadták a német követséget Afganisztánban. A szentimentális politika nem vezet sehova. A németeknek vajmi kevés reményük van Merkel megválasztása esetén arra, hogy megfogadja Bismarck szavait, ezért akkor járnak a legjobban, ha Bismarckra hallgatnak és a Muttit a történelem süllyesztőjébe helyezik. Ott a helye Chamberlain mellett, aki épp Hitlerrel szemben folytatott hasonlóan szentimentális politikát.

Ciprus – az EU becsületes polgárainak érdeke érvényesül

admin

Nem jó ötlet a ciprusi bankbetétek megcsapolása és könnyen lehet, hogy nem is oldja meg az ország gondjait. De bármennyire is rossz ötletnek látszik az EU számára ez volt az egyetlen logikus és saját becsületes polgárai érdekeit figyelembevevő javaslat. Mégha ezzel sok kritikát is vont magára és táptalajt adott az összeesküvés elmélet híveknek.
A sajtó tele van a ciprusi válság megoldásának hírével. Úgy tesznek, mintha mindenki megnyugodhatna, pedig miután kedden kinyitnak a bankok, legyen bármi is a megoldás az első adandó alkalommal az offshore pénzek jelentős része külföldre távozik, és jó eséllyel kezdhetik újra az okoskodást. Ciprus offshore biznisze véget érthet, mert a bizalom elveszett vele szemben, pedig ez az üzlet a bizalomra épül. Az EU ezzel a fejleménnyel elégedett lehet és még csak nem is került sokba neki a mentőcsomag. Ennek ellenére az ügy kapcsán az EU-t bénasággal, rosszindulattal vádolták. Kétségtelenül egy olyan helyzetet kell megoldani, amiben jó megoldás nincs. Az EU ellenes populisták újabb erőre kaptak. Itthon is tapsikoltak örömükbe, mert saját igazuk beteljesülését látták. Lám csak az EU-IMF tényleg olyan gonosz amilyennek mondják, nyomorba dönti az embereket, olyan intézkedéseket kényszerít rájuk, amiket máshol tilt. Létezik a kettős mérce és létezik az IMF összeesküvés. Jó, hogy mi nem vettük fel az IMF hitelt, szólt a konklúzió.
Pedig az eset akár az ellenkezőjét is bizonyíthatja és újra felveti a kérdést, meddig kell a német adófizetőknek finanszírozni a felelőtlen államokat. Ha jobban belegondolunk, a Németországot elítélők mérnek kettős mércével. Ciprusi politikusok Moszkvában egy szűk körű békementben azért könyörögtek, hogy gyarmat lehessenek, odaadhassák gázmezőiket, politikai befolyást adhassanak egy olyan hatalomnak, mint Oroszország. Mindezt csak azért, hogy Moszkva megmentse saját állampolgárai dugipénzét a ciprusi bankokban. A békemenet eredménytelen volt, bármennyire akarták nem lehettek gyarmat. Nem tudtak eleget ígérni, még a félgyarmati státusz sem volt elég az oroszoknak. Valószínűleg Moszkva igaz célja csak annyi volt, hogy bizonyos bankbetéteknek mentességet szerezzen az adó alól, vagyis valamilyen módon azokat a bankzárlat alatt ki lehessen menteni. Nem lepődnék meg, ha később kikerülne ez sikerült is nekik. A mérleg egyik serpenyőjében ez volt és bármilyen furcsa az összeesküvés elmélet hívők még ezt is jobban elfogadták, mint az EU segítségét. Inkább legyen Ciprus orosz gyarmat, mint az EU által megsegített ország. Mintha nyomtalanul telt volna el az a 45 év.
Németország és az EU megoldása kétségtelenül nem teljesen önzetlen, de legalább az EU állampolgárok, vagyis a mi érdekeinket tartja szem előtt. Csak annyit kért, hogy ne az EU állampolgárok adózott jövedelméből kunyeráljon Ciprus pénzt, hanem adóztassa meg az orosz pénzeket és az EU állampolgárai adó elől eldugott pénzeit. Németországot és az EU-t ezért kiáltották ki bűnösnek, mert az mi érdekeit védte. Pedig ennek örülni is lehetne. A legigazságosabb megoldás született olyan, ami Európa becsületes állampolgárainak a legkevesebbe kerül. Annak pedig külön örülni kéne, hogy az orosz oligarchák pénze végre hozzájárul az európai stabilitási alaphoz. Igaz, akaratuk ellenére.
Ezt az európai becsületes választók utólagos igazságszolgáltatásnak értelmezik. Igaz ezzel garantálhatóan növelik Merkel választási esélyeit, de ennyi önzés engedtessék meg a németeknek is, akik a számla jó részét fizetik. Ciprus offshore státusza megrendül az akcióval, ez pedig olyan fejlemény, amiért az EU vezetői már régóta küzdenek. A magyar kormány is örülhetne, az offshore lovagok végének, de azért ezzel kapcsolatban bizonyos körök személyes érintettsége miatt lehetnek kétségeink.
Az aggodalmak másik csoportja, hogy ez veszélyes precedens és egy negatív folyamat kezdete, ami a bankokba vetett bizalmat csökkenti nem meglapozott. Valójában az offshore-ba vetett bizalmat rendíti meg, ami akár pozitív fejlemény is lehetne hosszabb távon, de rövidtávon biztosan újabb problémákat vet el Ciprus számára.
Hiába tűnik úgy, hogy elérte célját a megegyezéssel, az igazi gondok talán csak most kezdődnek. Az offshore világ és pénzkeresés jó eséllyel véget ér, de miből fog akkor Ciprus élni? Az országot újra ki kell találni. Abban reménykedjünk, hogy ez nem kerül majd újabb pénzekbe az EU-nak.