Merkel mama

Bismarck üzenete Merkelnek

admin
Merkel immár negyedszer szeretne kancellár lenni, ami a történelmileg legnépszerűbb német politikusok közé emelné, szinte már bismarcki magasságokba. Ezzel szemben, ahogy Obama szavai is nemrégiben rávilágítottak, egyre inkább a világ balliberális vezetőjeként, mint a német érdekek képviselőjeként lép fel. Egy szentimentális koalíció vezetője lett, pedig Bismarck már 150 éve meghagyta a német politikusoknak, hogy ilyet ne tegyenek.

Most, hogy véget ér Obama második szépségkirálynői ciklusa, még egyszer utoljára körbe repülte a földet. Az utazás csúcsa Merkel mamánál volt. Őt nevezte a szabadság és a liberális világrend fáklyavivőjének, akinek átadja a lángot, amit magasra emelve visz tovább. Trump ellentétének szerette volna ábrázolni őt, aki elvek szerint kormányoz, aki képes az önzésen felülemelkedni és az emberi kötelesség és nem a nemzeti érdek nevében cselekedni.
Merkel megfelel ennek a szerepnek. Az elmúlt években egyre inkább háttérbe szorította saját nemzete érdekeit. A társadalmi nyugalommal szemben, a nyitottság, befogadás elvei vezették döntéseiben. Vállalva az általa szélsőségesnek nevezett politikai mozgalmak megerősödésével járó veszélyt és saját népszerűségének csökkenését. Annak ellenére, hogy saját országban csökkent népszerűsége a balliberális világpolitikában magasra nőtt ázsiója, egyre népszerűbb vált baloldali szavazók körében. Trump megválasztása és Obama vizitje után a szabad világ, a balliberális világrend vezetőjének képzelheti magát. Egy olyan politikusnak, akit saját jóérzése, humánuma, szánalma, segítőkészsége irányítja döntéseit. Az erkölcsi kötelesség és nem az érdek.
Mindezt bátran vállalta, még akkor is, amikor pártja politikai népszerűsége csökkent, mert úgy gondolta, ha nem így tenne, nem tudna a saját szemébe nézni, és ahogy fogalmazott, nem akarna egy olyan Németországban élni, amely nem így cselekszik a menekültválsággal kapcsolatban.
Sokszor kiemelték már, hogy politikusoktól ritka, szinte példa nélkül álló ez a magatartás. A politikusok érdekek szerint cselekszenek és egy ország vezetőjének mindig saját népe érdekeit kell szem előtt tartania, ha azok szembekerülnek más emberi értékekkel, akkor is meg kell találnia a módját, hogy így cselekedjen. Amit Merkel tesz érzelmi alapú politikának nevezték és Bismarck után inkább szentimentálisnak hívnám. Ez a valódi önző politika, amiben saját humánuma fontosabb, mint a pozíciójából elvárt döntéskényszer, amiben „egyedül a jó cselekedet végrehajtásának tudata kínálja a jutalmat” népe által meghozott áldozatért.
A modern kori német politika atyja és a modern Németország megteremetője Bismarck egészen más elveket vallott a politikáról és utódait egészen más tanácsokkal látta el. Szavait mintha két évszázadon átívelően éppen Merkelnek címezte volna. Mutti térj észhez és légy politikus újra. Íme az idézet:
„Az és szerelmére, nem kellenek a szentimentális szövetségek, amelyekben egyedül a jó cselekedet végrehajtásának tudata kínálja a jutalmat az általunk meghozott áldozatért … Egy hatalom számára a politika egyetlen egészséges bázisa … az egoizmus és nem a romantika. A háládatosság és a bizalom egyetlen embert sem csábít át a mi táborunkba…”

 

Bismarck üzenete szerint, amit Merkel tesz azért sem a történelem, sem a muszlimok nem lesznek neki hálásak. A jövő németjei nem tekintenek majd rá nagy vezetőként és a muszlimok sem lesznek megértőbbek a németekkel pusztán azért, mert segítenek nekik. Ez utóbbi mára is világosan látható. A muszlim szélsőségesek nem kímélik a németeket azért a rengeteg áldozatért, amit hoztak vallásuk képviselőiért. Terrorcselekmények vannak Németországban és megtámadták a német követséget Afganisztánban. A szentimentális politika nem vezet sehova. A németeknek vajmi kevés reményük van Merkel megválasztása esetén arra, hogy megfogadja Bismarck szavait, ezért akkor járnak a legjobban, ha Bismarckra hallgatnak és a Muttit a történelem süllyesztőjébe helyezik. Ott a helye Chamberlain mellett, aki épp Hitlerrel szemben folytatott hasonlóan szentimentális politikát.

Az EU az iszlám helyett az oroszokból akar ellenséget csinálni

admin
Európát az iszlám egy jelentős irányzata ellenségnek jelölte és megtámadta. Európa lakossága úgy reagált, ahogy mindenki tenné, elkezdett félni az iszlámtól és elkezdte ellenségnek tekinteni. Az iszlámot gyűlölni, azonban nem szalonképes az európai politikusok szerint, ezért ők inkább az oroszokat szeretnének ellenségnek.
Jó ellenség, rossz ellenség
Putyint mindennek lehet nevezni, csak nem ártatlan báránynak, jó okkal lehet gyűlölni és félni tőle. Mondhatni tökéletes azok számára, akik ellenségképet szeretnének építeni belőle és az oroszokból. Európában sokan félnek tőlük. Ugyan a közhelyek szerint, aki az emberek félelmeire épít politikát az demagóg, de aki ezt a szót Merkelre használja, azt biztosan azonnal demagógnak nevezik.
Vállalva a kockázatot leírom, hogy az európai politika Merkellel az élén, minden erejével ellenségképet kovácsol az oroszokból. Nagy szüksége van ugyanis arra, hogy az iszlám felé irányuló ellenségességet valami mással nyomja el és valahogy egyesítse az amúgy széthulló EU-t és megnyerje a keleti tagállamokat. Különböző országokat és népeket pedig a legjobban egy közös ellenséggel szemben lehet egyesíteni, ezek lennének az oroszok.
Az a bökkenő, hogy a választóknak már van ellenségük és azt maguk választották. Az iszlám egyik markáns irányzata ugyanis mondhatni formálisan hadat üzent Európa minden keresztény lakójának és a maga módján el is kezdte a háborút, vagyis határozottan öldösi ellenségeit. Európa polgárai, akik hosszú évtizedeken keresztül toleránsan befogadták a muszlimokat megijedtek. Félnek a tőlük, sőt egyre nyíltabban az ellenségüknek tekintik őket. Nem az összes muszlimot, csak azokat, akik meg akarják ölni őket. A baj, hogy nagyon kevés gyilkosról látszik kívülről, hogy gyilkolni akar. Teljesen normális második, harmadik generációs korábban sörivó muszlim srácok öldösnek halomra embereket. Ezért biztonságosabb mindenkitől rettegni és mindenkit ellenségnek tartani, mint egyszer hibázni. Ezt tanította nekünk az evolúció és ez alól elég nehéz kibújni. Az európai politikusoknak nincs ínyére ez a folyamat, teljesen érthető okból. A muszlimok mint ellenség, rendkívül kellemetlen fejlemény lenne az EU-ra nézve. A muszlim népesség száma túl magas a kontinensen és növekszik. Nem lehet eltűntetni őket és nem lehet egy olyan világban sem élni, amiben az állampolgárok többsége retteg egy kisebbségtől és kölcsönösen gyűlölik egymást, a kisebbség meg néha öldösi a többséghez tartozókat. Ez előbb utóbb  szétrobbantja a társadalmat, rövid távon viszont kinyírja az általuk fétisnek tartott EU alapértékeket a toleranciát és a nyitottságot és ezzel az ő Európai Uniójukat is.
EU gyűlölködői egyesüljetek!
Merkel mama boszorkánykonyhájában kifőzték a „megoldást”, a gyűlöletet az EU-n belülről, kívülre kell helyezni. Külső ellenség kell, akitől félhetnek a népek, akikkel szemben a nagy európai gyűlölet mentén képesek egyesíteni az EU-t. A muszlimok iránti gyűlöletet szublimálni (ugye milyen szép szó) egy magasabb szintű gyűlöletté az oroszokkal szemben. Olyan gyűlöletté, ami nem tartalmaz Merkel szerint rasszista elemet, mert egy valóságos muszlim-arab gyilkostól félni és gyűlölni rasszista, egy lehetséges orosz gyilkost gyűlölni és félni tőle nem rasszista. A világ helyreállt. A multikulti ideológia nem sérült.
A lényeg, hogy Oroszországtól való félelemnek komoly hagyománya van a kontinensen és ráadásul pont azokban az országokban, akik Merkelben elvesztették a bizalmukat. A legfontosabb ezek közül Lengyelország, akit egy erős oroszfóbiás politikával a tervek szerint maga mellé állíthatná az EU mainstream politika. Amennyiben a lengyelek az oroszoktól való félelem miatt eltávolodnak azoktól, akik az oroszokkal való megegyezést keresik és a németeket támogatják, a többi országnak nem lenne elég ereje szembefordulni az EU akaratával. A terv nem működik, mert senki nem hiszi el, hogy a németek valóban félnek az oroszoktól és főleg nem hiszik el, hogy baj esetén képesek lennének megvédeni Kelet-Európát tőlük (lásd Ukrajna). Így a nagy gyűlöletben egyesülés elmarad. Helyette mindenki egyedileg utálhatja az oroszokat.
A tökéletlen ellenség
Van itt még egy gond. Az oroszok már ellenségnek sem olyan jók, mint régen voltak. Több ország polgárainak, még olyanoknak is, akik éltek kommunista uralom alatt, vagy a franciáknak, akik nem, elég nehéz megérteni miért akarunk velük rosszban lenni Vagyis Putyin mellett továbbra sem szívesen hagynám ott lezáratlanul a bicajomat, de pénzért szívesebben őriztetnem az oroszokkal.
Ezek a népek talán komolyan vették, hogy a Európára ráköszöntött a béke és együttműködés korszaka, amiben inkább a gazdasági előnyöket kell figyelembe venni, mint a történelmi gyűlölködést. Az EU-nak szüksége lenne az oroszokra és az oroszoknak is szüksége lenne az EU-ra. Nagyon jól el is bizniszelt mindenki velük, még a lengyelek is, egészen a közelmúltig.
Elismerem, a Krím félelmetes lehetett néhány országnak, de sokkal inkább az EU gyengesége keltett félelmet, mint az oroszok vérszomjassága. Az oroszok többször jelezték már tettekkel is, hogy nem engedik geopolitikai érdekszférájuk gyengítését, de ezen túl hajlandók együttműködni. Az érdekek mégsem találnak egymásra. Erre valóban nincs más ok, mint a mesterséges gyűlöletkeltés, vagy az EU politikusok bűntudata Ukrajna miatt. A Krímet és az emberi jogi szempontokat felejtsük el, mert egyrészt ez nem akadályozza meg az USA-t, hogy együttműködjön az oroszokkal, másrészt nem akadályozza meg, hogy Merkel nyalizzon a törököknek, akik ma már talán még durvábban sértenek meg minden olyan értéket, aminek megsértését az oroszok szemére vetnek.
Ellenségképpel nem megmenthető a mai EU
Az EU azért jöhetett létre, mert elhittük, Európára ráköszöntött a béke és együttműködés korszaka. Azért fogadták el az emberek a tolerancia és nyitottság értékeit. Mindegy, hogy a muszlimokat gyűlöljük, vagy az oroszokat, az ellenségesség légkörében nem lehet megőrizni ezeket az értékeket. Márpedig ha mindenképpen elvesznek ezek az értékek, akkor jobb a valóság, mint a propaganda talaján állni.
Nem lehet megúszni a muszlim kérdést, ez nem múlik el magától és nem múlik el egy külső ellenségtől, minél jobban félnek az emberek, annál erősebben fordulnak azok ellen, akiket nem tartanak közösségükbe tartozónak. Európa érdeke a külső feszültségek csökkentése lenne, hogy minél nyugodtabb körülmények között legyen képes valódi dolgokkal és nem kreált problémákkal foglalkozni. A valóság azonban rendkívül félelmetes a mai európai politika számára, sokkal jobban szeretnék homokba dugni a fejüket, vagy esetleg a spájzba, ahol mint tudjuk már ott vannak az oroszok.
A muszlim radikálisoktól félni önvédelmi reflex, ezt nem szabad elvenni az emberektől, mert veszélybe sodorjuk őket. Egy hamis ellenségképet kreálni propagandával, egyéni politikai
célok érdekében pedig veszélyes játék, főleg, ha ez az ellenség atomrakétákkal és hatalmas hadsereggel rendelkezik és a szomszédod. Ráadásul szeretne veled jóban lenni, mert ezt kívánja gazdasági érdeke. A politikának érdemes az együttműködés és béke pártján állni azokkal szemben, akikkel ez lehetséges. Akik pedig ellenségesen lépnek fel velünk, azokkal szemben érdemes keménynek lenni. Merkel éppen fordítva ül a lovon. Azokat védi, akik ellenségesen lépnek fel és abból csinál ellenséget, akinek érdeke lenne velünk együttműködni. Aki a mi valódi ellenségünket maga is ellenségnek tekinti, akit a mi ellenségünk maga is ellenségnek tekint. Ez a közös ellenség önmagában elég alap lenne, hogy ha nem is leszünk barátok, azért együttműködünk, hogy megvédhessük magunkat.
A helyzet annyira rossz, hogy aki azt írja, amit én azt orosz bérencnek nevezik és rasszistának, nem realistának. Aki viszont külső ellenségképet gyárt azt humanistának és nem idiótának.

 

A multikulti a lánc és korbács

admin
A multikulturalizmus vált a szimbólumává annak a mainstream hiedelemvilágnak, „ideológiának”, amivel egyes politikusok láncon tartják Európát és képtelenné teszik a cselekvésre. Ki kéne csavarni a láncot és a korbácsot a jelenlegi politikai vezetők kezéből, hogy nevén nevezhessük a problémákat és talán megoldhassuk őket.
Felrobbantottak? Te vagy a bűnös!
A multikulti kifejezés szimbolizálja azt az ideológiát, amire épül ma az európai mainstream.
A megértés, befogadás, PC beszéd és még egy csomó életidegen blabla kultúrájának központi eleme, hogy mindenki képes együttélni egy nagy békés világban, ahol a különböző kultúrák megférnek egymás mellett. Ha pedig mégsem férnének meg, akkor azért kizárólag mi, európaiak vagyunk felelősek. Nem tehetünk másokat felelőssé a velünk való társadalmi konfliktusért, beilleszkedési problémákért. Mindig mi csinálunk valamit rosszul. Hiszen az elnyomottak nem lehetnek felelősek saját tetteikért azt az elnyomók (európaiak) kényszerítik rájuk. Ahogy a német újságíró Gero Schliess tökéletesen demonstrálta ezt, amikor végre rájött, hogy nem igazán tudnak a török problémával mit kezdeni a jövőben: „Túl sokáig néztük, ahogy a törökök ebben az országban rasszizmusnak és diszkriminációnak vannak kitéve.”
Európa kicsit olyan, mint az úttörők, akinek mindenképpen jót kell cselekednie aznap, legalább egy vakot át kellene kísérnie az út túloldalára, de vak az istennek nem akar átmenni, de hárman mégis átviszik valahogy. Európa pénzt, időt és energiát nem kímélve évtizedek óta próbája beilleszteni a muszlim bevándorlókat, de azok az istennek nem akarnak beilleszkedni. A győzelmi jelentések kedvéért úgy tesznek a kormányok, mintha sikerült volna átvinni őket a túloldalra, de az kimarad a hírekből, hogy éjszakánként mindig visszasétálnak.
Merénylők robbantanak a brüsszeli reptéren? El kell gondolkodnunk mit rontottunk el teszik fel a kérdést. A többségi társadalom intoleranciája és rasszizmusa az, ami megakadályozza a beilleszkedést. Néhány elemzés odáig ment, hogy faji alapú társadalom építésével vádolta a belgákat. Ki más lenne hibás, ha felrobbantják az embert, mint ő maga és nem azért, mert épp ott volt, hanem mert kirekesztette azt a „szerencsétlent”, annak meg nem maradt más választása. (Ismerős Kunczetől a megélhetési bűnözés, a cigány azért lop mert a többségi társadalom erre kényszeríti.)
Történjen bármi, mi nem vagyunk elég előítéletmentesek, elég befogadók, elég megértők a mássággal szemben. Az energiák jó része arra megy el, hogy bizonygassuk a másik be akar illeszkedni, szeret minket, de mi nem tudjuk megteremteni a megfelelő feltételeket. Aki felveti a muszlimok felelősségét az ügyben, az bélyeget kap, egy korbácsütést a multikulti által képviselt ideológiával.
Tűnjön ez bármilyen tarthatatlan álláspontnak, életidegennek Európa jelenlegi vezetői szorosan tartják a láncot, nem engednek a szorításból. Ott lóg az európai közvélemény és politikai élet a multikulti ideológia lánca végén és ha szabadulni akar kap egyet a korbáccsal.
De mi van, ha valaki nyíltan megmondja nem akar beilleszkedni?
Az Iszlám Állam mint prófécia megjelenésével a helyzet egyértelműbb lett, de úgy tűnik ez sem elég. Az Iszlám Állam meglehetősen sokszor Európa pofájába vágta, hogy nem szereti a keresztény nyugatot, el akarja pusztítani és „rabszolgává akarja tenni a nőiket” (csinos szőke kék szemű macákat). Nem akarnak beilleszkedni, tegyünk bármit is és híveik éljenek bárhol szintén nem akarnak beilleszkedni. Mielőtt valaki azt gondolná, hogy azok kevesen vannak, újra idézzük fel a kutatások szerint a nyugaton élő muszlim közösségek 15-25% szimpatizál az iszlám állam gondolatával, de a Németországban is a törökök 47%-a szerint a vallási parancsok betartása fontosabb, mint a német törvényeké.
Ferenc Pápa jó szolgálatot tett a nyugatnak, amikor nemrégiben azt mondta, nincs vallásháború a muszlimok és keresztények között, mire az Iszlám Állam egyértelművé tette egy közleményben, hogy igenis van. Céljuk elpusztítani a keresztény hitetlen világot. Ez egyértelmű beszéd és komoly lecke a Junckereknek. Azt gondoljuk ezek után nehezebb a nyugatot okolni a gondokért, saját intoleranciánkat kárhoztatni a másik intoleranciájáért, márha a felkoncolásunk utáni vágyra megfelelő szó az intolerancia. A nyugati idiotizmus ilyenkor sem ijed meg. Hiába mondja ki az Iszlám egyik ága, hogy vallásháborúban áll velünk és azért öldösi polgárainkat, akár rendes Európában felnőtt vagy itt született hívei által, ez sem számít, mert ők nem az iszlám egésze, ezért nem lehet az iszlámot okolni. Gyorsan előrángatnak néhány szakértőt és néhány muszlim vallási vezetőt, akik azt mondják, hogy ezek nem is rendes mohamedánok, ez nem iszlám. Ja, hogy ez a vita már 1300 éve tart, ennyi ideje öldösik egymást a muszlimok, hogy eldöntsék ki rendes hívő. De mi most megmondjuk a BBC-n, hogy aki megöl egy franciát Allah nevében az nem rendes muszlim, tehát nem az iszlám a felelős. A muszlimok vallásháborúja nem az, amiről a Hágai bíróságon fogják eldönteni kinek van igaza. A békeszerződést majd sok vérrel írják és a következő 1000 évben még rengetegen halnak meg ebben a vitában. Az iszlám egyik ága háborúban áll a keresztény világgal és nekünk alapvetően mindegy, hogy azt egy másik ág nem tartja rendes iszlámnak. Ezt meccseljék le ők a maguk módján. Van benne gyakorlatuk. Európa egyet tehetne, hogy komolyan veszi amit mondtak és kijelenti a radikális iszlám minden formája ellensége. Annak hívei nem akarnak és nem tudnak beilleszkedni az európai életformába, ezért sem pénzt, sem energiát, sem bűntudatot nem pazarol Európa többé rájuk, hanem szépen kitoloncolja őket.
Ez azonban nem történhet meg. A lánc és a korbács megakadályozza. Ennek keretei között nem lehet kimondani egyértelmű mondatokat, egyszerű igazságokat. Aki kimondja az bélyeget kap, erkölcsi és politikai értelemben törvényen kívülivé válik, a társadalomi béke ellensége lesz, eretnek, akivel szemben szinte bármi megengedhető, mint az eretnekekkel a középkorban. A multikulti hiedelemvilágával a politikai téren kívülre tolják, hogy ne kelljen velük versenyezni, ne kelljen őket komolyan venni.
A német alkancellár esete bizonyította ezt gyönyörűen. Amikor őt hazaárulóknak nevező tüntetőknek középső ujjat mutatott, amiért normális esetben akár le is mondatnák, akkor a média azonnal felmentette, mondván, ezek neonácik voltak. Azokkal meg bármit lehet. Azok nem emberek, hanem eretnekek a multikulti világában. A módszer csak annyiban különbözik a középkori eretnek ügyektől, hogy nem égetik meg aki bélyeget kap. Egyelőre.
A multikulti és a kommunizmus
A multikulti ideológiájában ma még Európa polgárainak jelentős része hisz. 50 éve dolgoznak ezen a politikusok, nem tűnik el egyik napról a másikra. A lánc és a korbács csak addig működik, amíg a szavazók hisznek az ideológiában. Európa vezető politikai elitjének léte attól függ, hogy meddig képesek a valóságot elrejteni és becsapni az embereket. Ne legyenek illúzióink. Merkelek, Junckerek ismerik a valóságot, de politikai létük függ tőle, hogy hazudjanak. Nincs más eszközük ellenfeleik fékentartására, csak a multikulti lánca és korbácsa. Ezért hazudni kell hatalomért.
Ez rávilágít egy nyomasztó összefüggésre. Ha egy politikus azt mondta egy éve, a migránsok között terroristák vannak, akadályozzuk meg, hogy Európába jöjjenek. Az szívtelen, előítéletes, hazug, náci volt, hogy csak néhány szót emeljünk ki a korbács szótárából. A láncot tartó kéz egyetlen esélye, hogy a politikai téren kívül toljon mindenkit, aki veszélyes lehet rá. Nem attól függ, hogy igazat mond vagy nem.
A másik oldalon ha valaki azt mondta, nincs bizonyíték, hogy terroristák vannak a migránsok között, a humánum azt diktálja segítenünk kell, akkor az emberségesség hőse volt, igazi európai, jó ember és jó politikus, hogy itt is csak néhányat említsünk. Egy évvel később a második személy egy normális világban felelőssé lenne tehető százak előre látható haláláért, mégis hős marad és aki igazat mondott, az még mindig egy szélsőséges náci, akinek akár középső ujjat is mutathat egy államférfi.
És itt jön a lényeg.
A multikulti szerint az első esetben politikai célokra használják az emberek félelmeit.
A második viszont nem használja politikai céljaira a multikulti ideológiáját.
Legalábbis az uralkodó közvélemény szerint. Mert a valóságban multikulti politikai fegyver, méghozzá egy aljas fegyver, amit a hatalom megtartására használnak, de aminek működéséhez folyton hazudni kell az embereknek.
A multikulti lassú enyészetre van ítélve. Nem kérdés, hogy 30 év múlva úgy fognak az egész befogadás, nyitottság, megértés és egyéb maszlagokra tekinteni, mint végtelen bűnre, amit elkövettek Európával szemben. Félreértés ne essék, nem vagyok sem befogadás, sem nyitottság, sem megértés ellenes, vagy embertelen. Csak hiszek abban, hogy egy ország és polgárainak a biztonsága elé soha nem helyezhetők ideológiák. Nem szabad ezeket az ideológiákat dogmaszerűen gyakorolni a biztonság rovására. Tudjuk mi történik, ha dogmák szerint élünk, láttuk a kommunizmusban. Sajnos a multikulti nem bukik meg olyan gyorsan, mint a kommunizmus, mert ebben valóban hisznek emberek, mégha politikusaik pont olyan cinikus hatalmi eszköznek tekintik, mint a kommunista elvetek tekintették, amivel saját előjogaikat megőrizhetik.
A folyamat azonban túl lassú lesz ahhoz, hogy megvédjen bennünket és rengeteg nagyon káros politikai harccal jár majd, amely főként a multikulti szélsőséges erői és a szélsőjobb között zajlanak majd. A tét sajnos nagy, mert ebben a harcban, könnyen kicsúszhat a normális közép kezéből a gyeplő és azt a jobboldali szélsőségek kaparinthatják meg. Ezt úgy lehet megakadályozni csak, ha a normális közép politikai erői, minél előbb véglegesen megszabadulnak multikultitól.

 

Keresztény politika a migráció kapcsán

admin


2015 év végi írás

A népvándorlás kapcsán meglehetősen sok a zavar, hogy egy keresztény politikus, milyen álláspontot képviseljen az ügyben. Befogadás, mások megsegítésének keresztényi kötelessége és törvényes rend és tágabb értelemben a közösség védelme itt látszólagos ellentmondásba kerül.
Politikus és magánember
A migrációs válság kezdetén Donalt Tusk még így nyilatkozott a keresztény politika hozzáállásáról: „A kereszténység nekem azt írja elő, hogy segítsünk testvéreinknek, ez a migráció esetében szolidaritást és áldozatvállalást jelent. Egy kereszténynek mindegy, hogy milyen fajú, vallású, vagy nemzetiségű az, aki segítségre szorul.”
Az EU vezetése jó érzékkel az ő szájába adta ezeket a szavakat, aki korábban egy nagy keresztény ország miniszterelnöke volt, ez látszólagosan hitelesítette szavait. Ahelyett azonban, hogy szavait készpénznek vennénk, legföljebb vitaindítónak tekinthetjük a keresztény politika népvándorlással kapcsolatos hozzáállásáról. Annál is inkább így van ez, mert Tusk alig néhány hónappal nyilatkozata után már minden migráns 1,5 évig őrizetbe vételét szorgalmazta, aminek nyilván szintén összeegyeztethetőnek kell lennie a keresztény politikával.
Ha Tusk első véleményét magánszemélyként vagy egyházi személyként mondta volna, minden tekintetben egyet kéne értsünk vele, egy keresztényként gondolkodó magánszemély vagy egyházi személy számára az áldozatvállalás és szolidaritás, mások megsegítése rendkívül fontos.  
Minden politikus egyúttal magánember is, és mint magánember, egészen más döntéseket kell hozzon, mint politikus. Magánemberként saját javaiért, saját életéért, saját családjáért felelős, ezzel szemben politikusként a közösség javaiért, a közösség életéért és a közösség rendjéért, törvényeinek betartásáért. Ez pedig más kötelezettségeket ró rá, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a modern államokban, akiket képvisel, többségükben, nem tartják magukra kötelezőnek az egyház vagy isten parancsait. Így a jó keresztény politikus ugyan magánéletében keresztényi elvek szerint kell, hogy éljen, lehet befogadó, megbocsájtó, megengedő a szabályok betartásának kérdésében, vagy békés az őt ért támadások esetén. Politikusként azonban a rábízott közösség vezetőjeként legfőbb feladata annak védelme és a szabályok, törvények betartatása. Ennek fényében Tusk korábbi szavai inkább felelőtlenségről, mint egy keresztény politikus felelősségről szólnak.
Lelki vezető – politikai vezető
A politikus nem lelki vezető, és nem a közösség lelki üdvéért felel. A lelki vezetői  feladatot az egyházi személyek töltik be. Ők a nyáj lelki őrei, felelnek a vallási szabályok betartásáért, a túlvilági életért. Az ő feladatuk a megbocsájtás, feloldozás, ők azok, akik kerüljenek bármilyen helyzetbe is, békésen kell tűrni a támadásokat és megaláztatást, akár a fizikai erőszakot.
Ezzel szemben a politikusnak a megbocsájtás, mint a legfőbb keresztényi erények egyikének luxusa, meglehetősen korlátozottan adatott meg munkája során. Nem teheti meg, hogy a bűnösöket futni hagyja, habár talán keresztényi elvek ezt diktálnák, de ez a közösség széteséséhez vezetne. Ha minden gyilkosnak, minden adócsalónak, minden betörőnek megbocsájtanának és csupán néhány miatyánkot adnának ki penitenciaként, az a keresztény közösség evilági életét gyorsan pokollá tenné. A politikai vezető nem teheti meg a közösséget ért erőszak esetén, hogy odatartja másik orcáját is, hanem keményen, erőszakosan kell fellépnie a támadással szemben, vérrel és vassal.
A keresztény politikai vezető legfőbb áldozata közösségéért, hogy meghozza azokat a döntéseket, amelyek egy lelki vezetőként elképzelhetetlenek lennének. Az áldozat lényege, hogy akár lelki üdvét kockáztatva megvédi a közösséget, természetesen bízva a feloldozásban.
Az egyház története azt bizonyítja, hogy a lelki feloldozás megtörténik. A történelem tele van harcos szentekkel, akik megvédték közösségüket, hősiességükről és persze áldozatvállalásukról voltak híresek, de kíméletlenek voltak a közösséget támadókkal szemben. Ezek a szentek gyakran nem is a kereszténységet, mint olyat védték azok ellenfeleivel szemben, hanem gyakran csak saját hazájukat, egy másik keresztény ország támadásával szemben, mint Jeanne d’Arc.
Védelem a csalókkal szemben
Minden közösségben vannak olyan személyek, akik visszaélnek az adott közösség jóindulatával és becsapják kihasználják a közösséget vagy annak tagjait. Nyilvánvaló, hogy a keresztény jóságot szigorúan értelmező közösség nagyon könnyen átverhető, szétzilálható lenne. (Számítógépes modellek ezt bizonyítják) Egyszerű visszaélni a segítőkészséggel, az elesettek támogatásával, az agresszióval szembeni békés válasz kötelezettségével. A politika és a törvények legfőbb feladata, hogy védjen a csalókkal szemben, akik kihasználnák a keresztény közösség „jóságát”, megbocsájtását, vagy a kereszténység álcája mögé bújva élnek vissza a  keresztény értékekkel. Ez a politika, nem épülhet ugyanazokra a gyakorlatokra, mert ebben az esetben ő maga is átverhetővé válik.
Ez a törvényi és politikai védelem adja meg a lehetőséget a közösség tagjainak, hogy keresztényekként élhessenek, hogy a keresztényi értékek gyakorlása ne eredményezze a társadalom csalók általi kifosztását.
A csalók martalékává válik Európa
A csalók kiszűrése miatt rendkívül lényeges a keresztények Jézus által kimondott kötelessége a törvények betartása. Ez nyilvánvalóan végtelenül bonyolult etikai kérdéseket felvető terület, de általánosságban elfogadhatjuk, hogy a keresztény ember szabálykövető magatartást tanúsít, mindaddig, amíg azok nem akarják arra kényszeríteni, hogy hitével és azok szabályaival szemben cselekedjen. Nem gyakorolhatja a szegények, rászorulók megsegítését a törvények megsértése árán. Nem rabolhat bankot, csalhat adót, hogy az így megszerzett pénzen jótékonykodjon. Nem szállíthat illegális migránsokat, akkor, ha az embercsempészetnek minősül, mivel vannak más legális módok megsegítésükre. A keresztényi tetteknek összhangban kell lennie a törvényekkel, mert ha nem így lenne, a csalók könnyen visszaélhetnének a szabályokkal. Egy embercsempész, a rabló egy keresztény közösség álcája mögé bújhatna például.
A népvándorlás megindulása nagyon gyorsan a törvényes rend felborulását eredményezte azokon a területeken, ahol megjelent a migráns tömeg. A  migránsok ellenőrizetlenül, a rendőrségi kéréseket, felszólításokat és törvényeket semmibevéve cselekedtek.
A migráció törvényes keretek közé szorítása a keresztény politika fontos feladata. Amennyiben nem így tesz a csalók martalékává válik a közösség és éppen ez történik ma Európában. Ha kijelentjük, hogy minden háború elől menekülő szírt befogadunk, mindenki szír lesz, mindenki a háború elől menekül, ami nyilvánvalóan csak kisebb részben igaz. A mai politika mellett bárki egy hazugság, egy hamis útlevél mögé bújhat és visszaélhet a közösség segítőkészségével. A keresztényi politikának ezt nem támogatni, hanem megakadályozni kéne, mert ez fontos feladata. Olyan irányokba kéne terelnie a bevándorlást, ami teljes mértékben ellenőrizhető. Ez nyilván nem garantálható a határokon ellenőrizhetetlenül átgyalogló tömeg esetén.
Egy keresztény politikusnak nem dolga kegyet gyakorolni, nem dolga megbocsájtani, nem dolga feloldozni, vagy egyénileg segíteni. Neki a törvények mindenkire kötelezőségét kell képviselnie és törvény előtti egyenlőséget és a csalók kiszűrését. A népvándorlás kapcsán ez a legtöbb, amit egy keresztény politikus tehet. Nem helyezheti a törvények fölé a migránsok tömegét, nem fogadhatja el, hogy ellenőrizetlenül, vonuljanak százezrek országunkban. Nem hozhatja hátrányba saját közösségét azért, hogy ő jó keresztényi színben tűnjön fel, mert ez ellentétes feladatával.
Merkel tévedése
Az egész menekültválság központi figurája Merkel asszony. Ő egyúttal Európa legerősebb keresztény pártjának vezetője és szeret is a keresztény értékekre hivatkozni. Az ő szereptévesztése a válság eszkalálódásának legfőbb oka. Ez a szereptévesztés legalább négy pontban érhető tetten.
1.     Saját imázsával törődik
Merkelt ma az emberségesség és moralitás bajnokaként ünneplik a sajtó egy meghatározó részében. Merkel megbocsájtó, befogadó és jószívű imázsát építi, azon az áron is, hogy a rábízott közösség szabályai és érdekei sérülnek, hogy a törvényes rend veszélyben van. Keresztény politikusként nem kéne azzal törődni, hogy róla mit gondolnak, hogy megválasztják-e az év emberének, hogy Nobel díjra jelölik-e. Neki meg kell hoznia azt áldozatot, hogy őt akár rossznak tartják, de a közösség és azok törvényeit betartatja. Az ilyen önmagunkat a középpontba állító viselkedés nem kedves a kereszténység számára.
2.    Kiszolgáltatja a közösséget a csalóktól
Merkel kinyilatkoztatása, hogy mindenkit befogadunk, aki háború elől menekül, felhívás volt a Közel-Keleten mindenkinek, hogy Európa védelem nélkül maradt a csalással szemben. Az európai politika feladta a közössége védelme, nem véd a csalással szemben, hanem bátorítja azt. Ennek sajnálatos módon a nemzetbiztonságra is nagyon komoly következményei vannak.
3.    Megkísérti közösségét
Merkel politikája olyan nyomást helyez közösségére, amit annak egy jelentős része képtelen elviselni. Nem képes elviselni a rend felbomlását, az új tömegek által jelentett kihívást és egyre agresszívebbé válik, egyre kevésbé képes keresztényként viselkedni. A megkísértés nem a politikusok feladata, a politikusoknak a kísértésektől védenie kell a közösséget, mert az emberek többsége gyenge és esendő. Nem képes nyomás alatt keresztényként viselkedni, hiába kérjük rajta számon, hiába keltünk bennük bűntudatot, egy részük elbukik. Merkel olyat kér számon közösségén, amit csak isten vagy azok képviselői tehetnek meg.
4.    Másokkal akarja a piszkos munkát elvégeztetni
Merkel minden megtesz azért, hogy Törökország védje meg a migrációtól Európát. Ezért pénzt és a bűnök alóli feloldozást ígér Törökországnak. Megtehetnek bármit a törökök, kivégeztethetik ellenségeiket, lebombázhatják a kurdok állásait, feldúlhatják a szerkesztőségeket. Ez Merkel hihetetlen képmutatása, másokat biztat arra, hogy tegyék meg helyette, hogy az ő keze tiszta maradhasson. A törökök nyilván csak olyan eszközökkel lesznek képesek távol tartani a migrációt, amit ő elítél saját háza táján.
Összegzésként elmondható, Európa vezető politikusai talán jó keresztényként viselkednek, de semmiképpen nem viselkednek jó keresztény politikusként.

A média felelőssége a menekültválságban

admin
2016 január

A kölni események sokkolóan irányították rá a figyelmet a média felelősségére a menekültválság kapcsán. A népvándorlás megindulása óta egy torz képet festenek az eseményekről, ezért bűnösek abban, hogy Európa elvesztette természetes védekezőképességét. Egy a veszélyeket elfedő alternatív valóságot építettek ki. A ferdítés, hazudozás, mítoszteremtés és pozitív előítéletek szajkózása már évtizedek óta akadályozza muszlim bevándorlás normális kezelését.
Merkel alternatív valósága
Nem kérdés, hogy a német média részben Merkel mama tekintélye miatt gyakorol olyan mértékű öncenzúrát, hogy a szilveszteri muszlimok által véghezvitt, Európában példátlan eseményeket elhallgatta. Tudható, hogy a német médiában van egy kimondatlan közmegegyezés, amely következtében próbálják elnyomni a szélsőségek erősítő híreket. Ennek következtében az elmúlt évtizedekben kiépült egy alternatív valóság, amit a „rossz” hírek háttérbeszorításával és a „jó” hírek előtérbe tolásával, gyártásával állítottak elő. Úgy tesznek, mintha a hírek és nem a valóság lenne az, ami az embereket befolyásolja. Az alternatív valóság és valóság távolsága átlagos időkben nem ilyen nyilvánvaló, de a népvándorlás okozta válságban sokkolóan válik nyilvánvalóvá. Merkelnek soha nem volt nagyobb szüksége erre az alternatív valóságra, mint ma, amikor tekintélye erodálódik és egyre nyilvánvalóbb mekkora hibát követett el a menekültkérdés kezelésében. Ebben a helyzetben egy ilyen erejű szimbolikus tett, ami szilveszterkor történt, sok emberben ébreszt kétségeket az alternatív valósággal kapcsolatban. Ezek után könnyedén érezheti bárki, hogy az integráció lehetetlen, Németország és Európa soha nem birkózik meg a gondokkal és a most bejött emberek között rengeteg veszélyes elem lehet. Ez szemlélet nyilvánvalóan közelebb áll a valósághoz, mint a média által közvetített, minden rendben lesz világkép.
A gyerekek szenvedésére alapozott politika és a gyermektelen politikus
A dolog azonban nem egyirányú, a média menekült válság óta tartó viselkedése, az általa kiépített hazug valóságkép olyan nyomást helyezett a politikusokra és közvéleményre, amiben szinte lehetetlen volt meghozni a szükséges korlátozó intézkedéseket.
A média által sugallt kép középpontjában a szomorú vagy akár halott gyerekek képe állt az első pillanattól kezdve. Az egész menekültválság, mint a gyerekek szenvedéstörténete lett bemutatva. Gyerekekről készült torokszorító képek riportok határozták meg az európai politikai álláspontot. Aki a bevándorlás korlátozását kívánta, az ebben a világban a halálba küldte a szegény gyerekeket.
Az amúgy meglehetősen agresszíven a történetek mögötti hazugságokat kutató média a gyerekekkel kapcsolatos történek esetén nem tette ezt. Nem ellenőrizte a torokszorító történeteket, nem kutatta azt sem, vajon az ISIS nem használja-e ezt az eszközt az európai közvélemény sokkolására. Vagyis nem ölnek-e meg szándékosan gyerekeket, amely taktikájukba és kegyetlenségükben bőven beleférne. A média bűnnek tartotta még a feltételezését is annak, hogy a migránsok történetei és elmondott szenvedései hazugságok. Pedig tömegével lehetett volna leleplezni szavaikat.
Nagyon kevés politikus elég bátor, hogy ezzel a részigazsággal szembe szálljon. Egy gyerektelen nőnek pedig politikai öngyilkossági kísérlettel érne fel egy ilyen hazugsággal harcolni. Angela Merkel teljesen irracionális viselkedésének ez lehet részben magyarázata. A palesztin kislánnyal, még tavasszal történt esete után nagyon keményen támadták. Ennek kapcsán ő, vagy tanácsadói számra világossá válhatott, egy gyerektelen nő, nem viselkedhet úgy, hogy érzéketlennek tűnjön a gyerekek szenvedésével kapcsolatban. Nagyon könnyen megkaphatja, hogy azért van, mert nincs gyereke. Ez könnyen lehet az egyik motiváció Merkel tettei mögött, bármilyen furcsán is hangzik a világ egyik legerősebb államának vezetőjével kapcsolatban.
Két szimbolikus történet
Két szimbolikus történet mutatja be legjobban, hogyan kezelték a migráns kérdést a médiában. Az egyik László Petra esete, amit mindenki ismer, a másik az áprilisban a tengerbe dobott keresztény családok esete, ami valószínűleg sokaknak újnak hangzik.
László Petra sztorija valószínűleg a leghíresebb esete az egész népvándorlásnak. A koreai rajfilmig eljutott agyonbeszélt történet a médiában a fehér ember és a magyar politika szívtelenségének szimbóluma lett, amelyet egyik magyar celeb nettó nácizmusnak nevezett. László Petra egész Magyarországot lejáratta a hírek szerint és olyan barbárságot követett el, ami elképzelhetetlen egy európai embertől. Legalábbis a hírek és véleményformálók szerint. Nincs bocsánat, nincs pillanatnyi elmezavar, nincs elszigetelt egyéni hülyeség, nincsenek kifogások. László Petra az európai előítéletesség szimbóluma.
A másik eset áprilisban történt, amikor néhány muszlim fanatikus egy az olasz partok felé tartó menekült hajóról, az azon utazó keresztény családokat a tengerbe dobta, nem azért, mert nem volt elég hely, hanem mert keresztények voltak. Mind a 12 ember tengerbe fulladt, gyerekek, nők. Az esemény marginális nyilvánosságot kapott, és nem vált a muszlim brutalitás szimbólumává, nem mutogatták a médiában a meggyilkolt keresztény gyerekek holtesteit, nem próbálták úgy beállítani, hogy ez a muszlim előítéletesség, kegyetlenség megnyilvánulása. Ez egy elszigetelt eset volt, amit néhány őrült bűnöző követett el. Ezek nem normális, nem átlagos emberek, semmi közük az iszlámhoz stb. Csakúgy, mint a kölni pályaudvarnál tapizó százak, akik nem szimbólumai semminek.
A tendencia tehát az, hogy amikor európaiak tesznek valamit, az csoportjuk előítéletességét, gonoszságát mutatja, de ha muszlimok teszik ezt, akkor az elszigetelt jelenség, amiből nem lehet következtetni a probléma egészének súlyosságára, mert ez már rasszizmus lenne.
Ezek alapozzák meg a népvándorlás torzítását, de vannak még ezentúl jócskán elemei.
A német szerecsen mosdatása
Nem tudom aggódik-e valaki, hogy Németországban naponta átlagosan 2-3 menekültek ellen elkövetett bűncselekmény történik, évi kb 1000. Ezek között sok a gyújtogatás, sőt már egy lövöldözés is volt. A nemzetközi sajtó kollektíven bagatellizálja az eseteket. Nem olvasni nap, mint nap a németek fasizálódásáról, a nácizmus szellemének újraéledésétől való félelemről és még ki tudja miről. Mintha ez nem aggasztana senkit. Elemzők, kiemelik, hogy a szélsőségek nem képesek a végtelenségig erősödni, sőt, inkább már csökkennek is. Merkel ura a helyzetnek.
A dolog érthetetlen, mert nyilvánvalóan nem központilag szervezett, de mégis komoly összhang van a valóság elferdítésére. Ez annál is inkább furcsa, mert pl. Magyarország esetén, a számokkal nem igazolható idegenellenesség növekedéséről és minden gonoszságról cikkezik a nemzetközi sajtó. Még addig is elmentek, hogy a sínekre lökött anyuka és gyereke esetében meghamisították a videót, azt a benyomást keltve, hogy a rendőrök lökték őket a sínekre és nem férje. A valódi német bűncselekmények esetén azonban egységes a hazug hallgatás.
Az angolul beszélők csapdája
A média egyik nagy hibája volt a migráns kérdés kapcsán, az angolul beszélők csapdája. A migránsok közül meglehetősen kevesen tudnak angolul, német felmérések szerint legalább 15%-uk írni olvasni sem tud. A média azonban úgy dolgozik, hogy rövid interjúkat készít a migránsokkal, amiben elmondhatják szenvedéseiket. Ennek árnyoldalira már az öböl háború kapcsán is rámutattak. Az angolul beszélők nyilván a műveltebb értelmesebb réteghez tartoznak, így a TV nézőkben egy hamis pozitív előítélet alakulhat ki. Szinte nem volt olyan angolul beszélő migráns, aki ne azt válaszolta volna, hogy egyetemre akar menni. No, ugye, mondja a néző, látjátok, itt vannak a jövő mérnökei és orvosai, erre van szüksége Európának. Ezzel szemben a jelenlegi európai statisztikákra alapozva, inkább azt kellett volna mondani, hogy megjöttek a jövő munkanélkülijei. Ami jóval közelebb áll a valósághoz, mint a pozitív kép.
A sablonos kérdések csapdája
A migránsok nagyon hamar megtanulták, mit kell válaszolni a médiának és nagyon jól használták is azt. A neten terjedő „útikönyvek” erre is adtak segítséget. A sajtó kérdései mindig ugyanazok voltak. Honnan jöttél, miért és mit akarsz csinálni? Erre meglehetősen egyszerű azt válaszolni, hogy a háború elől menekülök, Németországba megyek, mert ott emberhez méltón bánnak velem és dolgozni, vagy tanulni akarok. A válaszok megrekedtek ezen a szinten és az újságírók megelégedtek vele. Kényes kérdéseket nem tettek fel, senki nem próbálta leleplezni a hazugságokat, mert „az embertelen lett volna”.
Nem kérdezték meg, hogyan akarsz élni Európában, ahogy mi európaiak, vagy úgy, mint otthon? Mit gondolsz az európai értékekről, szabadságról, a női egyenjogúságról, a vallási türelemről, toleranciáról, az akár mások értékeit kifigurázó szólásszabadságról. Milyen büntetés járna a próféta karikaturistáinak? Te emberhez méltón bánnál az iszlámmal szembenállókkal, vagy a nőkkel, vagy más vallásúakkal? Nem kérdezték, mert ha megkérdezték volna őszinte választ kaptak volna. Elmondták volna, hogy ők muszlimok és muszlimként akarnak élni, gyűlölik a vallásukat kifigurázókat, nem tartják egyenrangúnak a nőket és így tovább. De mi lett volna akkor a migrációval kapcsolatos pozitív képpel? Összeomlott volna és szabad kezet kapnak a politikusok.
Konfliktusok importja
Nem mutatta be a média az egyik fontos elemet, ami a jövőben keményen befolyásolja majd életünket. A népvándorlással hihetetlen konfliktusgócokat helyezünk Európán belülre. A bejöttek között szinte mindenki utál mindenkit. Az arabok a nem arabokat, síiták a szunnitákat. Az afgánok a nem afgánokat. Az irániak az irakiakat. A bangladesieket mindenki és így tovább.
A vonatfülkébe beszállt afgán és arab csoportok között néhány perc alatt dulakodás tör ki. A táborokban brutális konfliktusok vannak és így tovább. Ezek a mindennapos esetek nem kaptak egyáltalán figyelmet. A média képviselői nem tulajdonítottak neki jelentőséget, mondván, ezek a stressz jelei. Ezek a konfliktusok, amik meghatározzák a régió közel másfél ezer évét, ezentúl Európán belül is komoly képviselettel rendelkeznek és megoldhatatlan problémát jelentenek.
A fentebb felvázoltak is csak részben mutatják be a média torzításait Nem esik szó az olyan hazugságokról, mint a több száz kilométeres gyaloglás mítosza, amit előszeretettel hangoztattak, annak ellenére, hogy 5-10 km-nél nem gyalogoltak többet a migránsok az egész úton. Minden elemet nem lehet felsorolni, de azt hiszem ez is megalapozza a média felelősségét, sőt bűnét abban, hogy a dolgok idáig fajultak. Hozzá kell azonban tenni, hogy ez csak a bajok eleje, lesz még sokkal rosszabb.
A szerző maga 21 forgatási napon vette részt az elmúlt fél évben a népvándorlás bemutatásában. Tapasztalatai első kézből származnak.

Merkel mama Európa szégyene

admin
2016. Február 15. 

Meglehetősen kellemetlen érzés egy EU állampolgárnak végignézni, amint Merkel mamát és az EU-t a menekültkérdés kezelésben ennyire hülyére veszi a világ. Láthatólag nem érti az új geopolitikai kihívásokat és folyamatosan hagyja magát és az általa képviselt EU-t megaláztatni a többi szereplői által. Ez szégyenletes a világ legerősebb gazdasági hatalmának képviseletében. A tehetetlensége olyan belső feszültségeket generál, ami elhozhatja ez EU szétesését.
Az EU a világ gazdaságilag legerősebb közössége, amelynek valóságos vezetője Merkel mama. Az ő akarata és forgatókönyvei (már ha vannak) szerint zajlanak a dolgok, az ő döntéseinek következményeit szenvedjük és habár jó lenne, ha más tenné, ő dolgozik a megoldásokon is. Ő volt az, aki Európára rászabadította a menekültáradatot és ő az, aki azóta éjt nappallá téve próbálja megoldani az így keletkezett helyzetet. Egyre tanácstalanabbul, egyre kétségbeesettebben és egyre magányosabban.
Az EU barátai növekvő aggodalommal, ellenségei egyre szélesebb vigyorral az arcukon figyelik gyermeteg és az EU-t megalázó próbálkozásait. A Közel-Keleti játszma többi szereplőjéhez képes hatalmas súllyal és erőforrásokkal a háta mögött képtelen a legkisebb sikereket elérni. Az EU-t hülyének nézi a világ és egyre nagyobb számban saját polgárai is. Ötletei elképzelései és tehetetlensége az EU-ba vetett hitét egyre több embernek ingatják meg. Az Uniót egy tehetetlen, saját érdekeit felismerni képtelen és képviselni alkalmatlan szervezetként láttatják. Ez pedig egyre magasabb szintre növelik az EU belső feszültségeit és egyre valóságosabbá teszik annak jelenlegi formájában való megszűnésének lehetőségét.
Ki kell mondani Merkel mama szégyent hoz Európára. Egy tehetetlen fogatlan oroszlánként tekint rá a világ, akit hülyére lehet venni. Nem jó egy olyan közösség tagjának érezni magad, amelyet folyton megaláznak, amely bohóc szerepét játssza a nemzetközi diplomáciában. Főleg nem úgy, hogy tudod, ez a közösség egy jó vezetővel erős lehetne, kéréseit nem lehetne visszautasítani és akaratát könnyedén érvényesíthetné. Ez az érzés az, ami a legtöbbet ártja az EU jövőjének, ez az, ami miatt egyre több európai polgárban fogalmazódik meg a gondolat: akarok én a hülyék gyülekezetének tagja maradni?
Ennek legjobb példája a Törökországgal kapcsolatos viszony Merkel mama és az EU vezetői térden állva csúsznak egy gazdasági és politikai súlyban össze nem mérhető ország előtt. Erdogan pedig olyan szinte veszi palira őket, ami szinte fájdalmas, (miközben a törököknek is megvannak a maguk gyenge pontjai). Az EU Merkel alatt egy olyan játékossá vált az új geopolitikában, akibe bárki beletörölheti a lábát. A menekültek Európára szabadításával olyan fegyvert találtak ellen, amivel Merkel mama vezetésével képtelen megbirkózni a közösség. Szinte érthetetlen, hogy miért nem ismeri fel, hogy a  Közel-Keleten a háború utáni történelem legnagyobb geopolitikai játszmája indult meg. Törökország, Oroszország, Irán, Szaúd-Arábia, az USA is ezt a véres játékot játssza.  Ezzel szemben Merkel mama azt hiszi, hogy egy hatalmas jótékonysági bálon vesz részt, ahol a ő házigazda.
Úgy néz ki, senki nincs aki megmondaná neki, hogy megalázza és romba dönti az EU-t. Egyetlen nagyon ország vezetője sem mondja ki végre, ez így nem mehet tovább. Nincs senki aki átvenné helyette az EU képviseletét. Cameron és a brit diplomácia tapasztalat alkalmas lenne erre, de láthatólag ő nem szeretné magára húzni ezt a problémakört. A többi nagy ország vezetése pedig egy hajóban utazik Merkel mamával, viselkedésüket a rettegés határozza meg, hogy elveszítik a következő választást.
Ki kell ábrándítanom őket. A gyávasággal nem ússzák meg a vereséget, ellenben megkapják mellé a szégyent.

Ami igazán veszélyezteti az EU létét

admin
Lehet összevissza beszélni arról, hogy a magyarok, görögök vagy lengyelek az EU sírásói, de az ő befolyásuk Európa jövőjét illetően vajmi keveset nyom a latba, a francia-német viszonyhoz mérten. Az EU léte azon múlik, hogy ez a két nagy ország képes-e, úgy ahogy az EU megalakulása óta tette, együtt vezetni Európát. Merkel mama politikája első ízben hozott létre egyre látványosabb törést a két ország között. Ez az egyetlen ok, ami politikailag működésképtelenné teheti az EU-t és, az egyetlen valódi ok, ami fenyegeti az EU létét.

Intenzív bűnbak keresés
A német szavazók látni szeretnék, ki a bűnös az őket elárasztó menekült problémáért és az EU sokasodó gondjaiért. Merkel mamának sürgősen bűnbakot kell felmutatnia, ha nem akarja, hogy a végén még benne találják meg. Meg is indult az intenzív bűnbak keresés és úgy tűnik, erre a szerepre  görögöket és a magyarokat szemelték ki. A görögökre a menekült áradat megállításának képtelenségét akarják rányomni és ezzel Schengen szétverését. A magyarokra még ambiciózusabb szerepet osztottak, nekik az EU szétverésének felelősségét kéne viselniük. Komolyan vehető program, és ennek megfelelően Merkel mama mozgósította a német sajtót és maradék híveit. Itt ugyanis már nem csak szimplán a hatalmon maradás a tét, hanem a történelmi felelősség. Kire lehet majd visszamutogatni, ha a bajok igazán nagyon lesznek.
Az egésznek a szépsége, hogy Magyarországot azért ítélik el, mert megvédi a schengeni határt. Görögországot pedig  azért, mert nem tudja megvédeni. Milyen furcsa is az élet? Magyarország a schengeni határok, nekik nem tetsző megvédésével veri szét az európai alapértékeket, a nyitottságot és szolidaritást, Görögország a határok nyitva tartásával veri szét az EU alapértékeit, a szabad mozgást és a nyitott határokat. Elképesztően hülyén hangzik és az is, de ez Merkel mama szó szerinti valósága.
Az EU lényege a pénzosztogatás volt
Az EU alapelképzelése a francia-német közös irányítás volt, ez garantálta évtizedeken át a vezetés erejét és Európa békéjét. A tengely nagyon jól működött és képes volt az EU-t a nekik tetsző irányban tartani. Képes volt, mert valódi problémával nem találkozott szembe, szinte csak egyetlen feladata volt a mérhetetlenül sok pénz osztogatása. Amikor az első valódi kihívással a görög válsággal (ne számítsuk a balkáni háborút, mert az EU-n kívüli kérdés volt, habár ott is alkalmatlannak bizonyultak) találkoztak szembe, a rendszer komoly megingáson ment keresztül, de mivel ez a probléma még látszólag orvosolható volt pénzzel, úgy érezhették kézben tartják az eseményeket. Beöntötték a rengeteg pénzt a rendszerbe és mindenki megnyugodott.
A valódi baj ott kezdődött, amikor az első pénzzel meg nem oldható gonddal kerültek szembe. A népvándorlás kihívása, annak ellenére, hogy humanitárius problémaként ábrázolják a médiában a felszín alatt valójában az első pillanattól kezdve biztonságpolitikai kérdés volt. Ez pedig csak erővel és határozottsággal lett volna orvosolható, ami nincs az EU eszköztárában. Merkel mama a mai napig, amikor a franciáknak már leesett a tantusz pénzzel próbálja megoldani, aminek leglátványosabb példája a törökök megvásárlási kísérlete. Ez pedig létrehozta az EU létét fenyegető törést.
Párizs érdekei elváltak Berlinétől
Párizs az utóbbi időben egyre látványosabban Merkel mama politikájával gyökeresen ellentétes irányba halad. A franciák egyrészről több terrortámadást elszenvedői voltak, és a legbalosabb média sem képes náluk elhitetni, hogy ennek nincs köze a népvándorláshoz. Az összes francia párt tudja, hogy ha ebben a kérdésben a legcsekélyebb puhaságot mutatja, brutális bukással kell szembenézniük.
A franciák ezenkívül hosszú ideje küzdenek az integráció megoldhatatlan feladatával. Jól tudják, hogy ez nem olyan, mint amilyennek Merkel mama médiája be szeretné állítani. Kijelenthető, hogy a francia politika tökéletesen tisztában van vele, hogy ezt a feladatot nem tudja megoldani és ez a következő évszázadban egyre erősebb intenzitással okoz majd gondokat náluk. Ennek megfelelően Hollande, aki kezdetekben még látványosan ítélte el a magyar kerítést és Orbán Viktort, elhalkult, sőt az EU héjájává vált, ha nyilvánosan még konfrontálódott Merkel mamával. Nyilvánvaló vált, hogy a franciák nem akarnak továbbmenni a németekkel, sem a népvándorlás, sem a terrorizmus kezelésében. A francia álláspont szerint „háborúban állnak”, ugyan nem tette hozzá, hogy az ellenség területéről nem engedünk be hozzánk senkit, de ennek megfelelőn cselekszik. Biztonságpolitikai kérdésként kezelik a népvándorlást, határőrizettel, szükségállapot kihirdetésével, bombázással válaszoltak a kihívásra és nem a törököknek való könyörgéssel.
Végül a francia miniszterelnök kibökte azt is, hogy a kvóta rendszer elfogadhatatlan számukra. Van jelentősége annak, hogy ezt hangosan is kimondta, de nyilvánvaló volt, hogy az addig ugyan szavakban támogatott rendszer keretében szinte senkit nem vettek át. Merkel mama tanácskozunk, szenvedünk és közben jönnek a menekültek módszere mély elutasításban részesül részükről.
Háború és béke
Az EU két vezetője még soha nem volt ilyen messze egymástól, a franciák háborúban állnak azokkal, akiket a németek segíteni akarnak. Talán nem akarja észrevenni a nemzetközi sajtó, de franciák nem vesznek részt az Merkel mama, úgynevezett megoldást szolgáló tárgyalásaiban. Merkel mama egyre magányosabban képviseli az EU-t, egyedül jár Ankarába, egyedül viszi a mentsük meg az EU (általa annak tartott) alapértékeit. A franciák ugyan egylőre még nyilvánosan nem ítélik el ezt a politikát, de viselkedésükből egyértelmű elutasításuk. A francia német tengely felbomlása az EU végét jelentheti, mert az EU-t nem vezetheti senki más, csak ők. A britek ugyan megtehetnék, de ez most épp nincs napirenden, a németek egyedül sokáig nem húzzák, mert az érdekkonfliktusok nagyon hamar felszínre törnek, aminek a vége a németek közös gyűlölete lesz. A kisebb országok súlya, meg egyszerűen nem elég. Ehhez a töréshez képest minden más eltörpül az EU-ban és ez éppen attól válik még fontosabbá, hogy szinte senki nem beszél róla. A két ország között létrejött törés nem varrható sem a görögök, sem Orbán, sem a lengyelek nyakába, azért kizárólag Merkel mama felel. Ővé a kormányrúd, az ő forgatókönyve szerint zajlanak a dolgok és övé a felelősség is. Reméljük a történelem ennek megfelelően is fogja megítélni, nem jön be a média bűnbakkeresése és nem tolják rá a felelősséget a kis országokra.

Mikor hal meg az első rendőr a határokon?

admin
A népvándorlás nem más, mint egy olyan invázió, ami katonailag erősebb államok irányába történik. Mivel katonailag képtelenek új életteret szerezni maguknak a túlnépesedett régióból érkezők, ezért fegyvertelenül próbálják meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a határok lezárása után, ne próbálnának meg erőszakos utat is a migránsok? A kérdés már csak az, mikor lesz az elő komoly halálos áldozatokat követelő összecsapás.
Ha egy régió túlnépesedik, vagy az erőforrások mértéke csökken, az egyrészt helyi konfliktusokat eredményez, másrészt új élettér felé tereli a lakosság egy részét. Ezeket a mozgalmakat hívjuk népvándorlásoknak, vagy hódító hadjáratoknak. Ez pusztán attól függ, hogy az új élettér katonailag erősebb, vagy gyengébb. Ma Európa a NATO védőernyőjével hagyományos háborúban bevehetetlen a Közel-Kelet erőinek. Számukra, az új élettér megszerzésének egyetlen módja a békésnek látszó népvándorlás. Az inváziót és a népvándorlást azonban csak egyetlen momentum különbözteti meg, mégpedig az, hogy a fogadó ország nyitva tartja-e a határait vagy zárva. Amennyiben nyitva, akkor az áradat békésnek és szerencsétlennek látszik. Kiszolgáltatott menekülő emberek, akiket őszintén lehet sajnálni. Azonban, ha a határ bezáródik a migránsok nagyon gyorsan választás elé kerülnek és ez a pillanat egyre közelebb van, hogy visszafordulnak, átszökjenek, vagy szervezett formában áttörjék a határt.
Az elmúlt év azt mutatta csak a második két stratégiára számíthatunk. A migránsok, ha korlátozás alá kerülnek, általában agresszíven lépnek fel. Ennek leglátványosabb megnyilvánulás Röszkén történt, ahol tulajdonképpen megtámadták egy állam határát. Hasonló esetek történtek Macedóniában is, de a táborokból való kitörést és Merkel/Allah nevének skandálásával a főutakon masírozást mindenki megtapasztalhatta. Ezek az esetek egyáltalán nem ingatták meg a migránshívőket abban, hogy itt szerencsétlen sorsú emberek kérnek bebocsájtást. Egyenlőre szalonképtelennek tartják, hogy valójában maguknak új életteret kereső népek inváziója zajlik.
Haláleset még nem történt a keleti határokon az egyetlen Bulgáriában lelőtt migráns kivételével. (Ez nem mondható el a spanyol/marokkói határról.) Rendőr vagy más karhatalmi személy még nem halt meg. Ez azonban a közeljövőben nagyon gyorsan bekövetkezhet. A határok lezárásával garantáltan megszaporodnak az agresszív esetek, amik remélhetőleg végleg felnyitják azoknak az európai vezetőknek is a szemét, akiknek a terrorcselekmények nem voltak elég nyilvánvaló bizonyítékok, hogy Európa invázió alatt áll. Reménykedjünk, hogy nem kell túl sok embernek meghalnia ehhez és, hogy az első ilyen esetek megtörténte után végre normális politikát folytat majd az EU és Merkel mama végleg eltűnik a politika színpadjáról.

A görög problémák nem oldhatók meg demokratikusan az EU keretein belül

admin
2015. februári írás

Görögország lassan menthetetlen helyzetbe kerül. A népvándorlás egyre nyilvánvalóbban háború utáni történetének legnagyobb biztonságpolitikai problémájává vált. A káosz egyre erőteljesebb és sem gazdaságilag, sem szervezőképességgel nem győzi a rá nehezedő nyomást. Az EU nem csak magára hagyta gondjaival, hanem elvárásai és belső értékeihez való igazodás lehetetlenné teszik a megoldást. Törökország közben mindent megtesz, hogy növelje a káoszt, gyorsítsa az összeomlást és hosszú távon növelje a muszlim népesség arányát az országban. A helyzetnek már nincs békés és demokratikus megoldása az EU keretein belül.
Az EU menekült tábora
Görögországnak a nyugat szempontjából meglehetősen kicsi a stratégiai jelentősége. A hidegháború idején fontos volt, hogy ne tartozzon a szovjet blokkhoz, de annak végével jelentősége csökkent. Amíg Törökország a NATO tagja szinte mindegy mi történik a görögökkel. Úgy tűnik az EU ennek megfelelően is viselkedik. Görögországot beáldozhatónak tartja a népvándorlásban. Hosszabb távon egy kellemes menekült tábori szerepet osztana rá, ami történelmi léptékben nézve az iszlamizációjával egyenértékű.  A görögök ebből a helyzetből ilyen erős EU függéssel képtelenek szabadulni. Az EU vezetése által elvárt nyitott befogadó segítőkész hozzáállással, csak a lassú felőrlődés vár rá, mert békés eszközökkel, még az EU segítségével is képtelen megállítani határain a menekültek áradatát.
Bármit mond is az osztrák belügyminiszter, a görög haditengerészet álláspontja szerint a határszakasz egyszerűen túl hosszú ahhoz, hogy erő használat nélkül megállítható legyen a migránsok áradata. Legalábbis addig nem amíg Törökország nem segít ebben. A tengeren ugyanis jogilag és gyakorlatilag is kezelhetetlen a helyzet. Normális módon csak a török partokon lehetne megállítani az áradatot, ebben azonban a törökök ellenérdekeltek. A török partokon éjjel és nappal folyamatosan teszik vízre a csónakokat. Ezt a török hatóságok egyszerűen és törvényes eszközökkel képesek lennének kezelni, de ha már vízre szálltak a helyzet sokkal bonyolultabbá válik.
Török invázió
A görögök jól tudják mit jelent a muszlim uralom. Nincs még 200 éve, hogy felszabadultak alóla. Ennek megfelelően a török görög viszony nem mondható túl jónak. A múlt században többször keveredtek egymással háborúba, utoljára Ciprus kapcsán 1974-ben, amikor a törökök elfoglalták a sziget egy részét. A jelenlegi közel-keleti helyzetet Törökország és az EU gyökeresen máshogy látja. Míg az EU számára a humanitárius katasztrófa és a menekültválság miatti aggodalmak dominálnak, a törökök hatalmas lehetőséget látnak benne. A kaotikus viszonyok számukra a hatalmi viszonyok és akár területi viszonyok átrendezésének lehetőségét jelentik néhány évtizedes távlatban, a jelenben pedig hihetetlen jó zsarolásra használható fegyvert kaptak kezükben az EU-val szemben. 
Görögországot egyetlen puskalövés nélkül képes térdre kényszeríteni, és újra jelentős számú muszlim kisebbséget létrehozni az országban. Ez pedig több új lehetőséget nyit számára hosszabb távon. Ez az egyik oka annak, hogy Merkel mama bármennyit is erőlködik a törökök nem fogják jelentős mértékben saját jószántukból csökkenteni a migránsok számát, ahogy ezt már jóval korábban megírtam, http://kovacstblog.blogspot.hu/2016/02/terden-csuszva-erdogan-elott.html. Nekik, egy gyenge problémákkal küzdő, iszlámtömegeket kezelni képtelen görög szomszédra van szükségük, akit majd száz éves távlatban esetleg kevésbé békés eszközökkel is lehet befolyásolni. Fellépni a muszlim kisebbségek védelmében, vagy a muszlim többségű szigeteket, ciprusi módra egyszerűen elfoglalni.
Bárány a vágóhídon
Athénban már a népvándorlás előtt is arab drogkereskedő bandák harcoltak éjjelente egymás ellen és az erőszakos bűncselekmények jó részét bevándorlók követték el. A görög szigeteken ma jóval több bevándorló tartózkodik adott időben, mint helyi lakos. Görögország úgy áll ebben a történelmi helyzetben, mint bárány a vágóhídon. Látja a véget, de jelen körülmények között tenni nem sokat tud ellene.
Az EU pedig kettős játékot játszik a görögökkel. Egyrészt rákényszeríti a befogadó politikát, másrészt próbálja a görög határ nyugati oldalán megállítani a bevándorlást. Macedónia, a rossznyelvek szerint német beleegyezéssel és támogatással épít védelmi vonalat. A görögök pedig eszköztelenül állnak ebben a helyzetben és hallgatják az EU politikusok okoskodását és fenyegetődzését határvédelmükkel kapcsolatban. Garantálható, hogy még egy ilyen nyarat nem bír ki Görögország és teljes káoszba fullad. A biztonságpolitikai helyzet sokkal súlyosabb, mint Franciaországban, annak ellenére, hogy a görögöknél még nem voltak halálos áldozatok, mégis Franciaország bátran szükségállapotot hirdetett. Görög helyzet sokkal érettebb egy szükségállapotra, akár katonai kormányzásra.
Megoldás csak az EU elvei nélkül
Ciprasz, habár hatalmon maradásból jelesre vizsgázott, nem elég bátor egy valódi megoldáshoz. Országa háború utáni legnagyobb biztonságpolitikai káosza közepette még mindig a nyugdíjreformmal szenved és azon aggódik, hogyan teljesítse az adósok kívánságait. Országa veszélyben van és ő csak hagyja sodródni, szinte szó nélkül szemléli, ahogy az EU-n belül egyre inkább a szélre sodródik, sőt annak vezetői Schengennel zsarolják őt. Szó nélkül figyeli, hogy az EU kezdi feláldozhatónak tekinteni. Országa sorsának jobbra fordulását Merkel mama és Erdogan tárgyalásaitól várja. Tesszük hozzá hiába.
A helyzetnek, a jelenlegi keretek között nincs megoldása. A lakosság a megszorítások ellen tüntet, miközben egy sokkal nagyobb veszéllyel néznek szembe. Ha Magyarországon sikerült a szavazókat egyesíteni egy migráció ellenes retorikával, akkor Görögországban, ez sokkal könnyebben menne. Ha a helyzet sokáig így marad, könnyen lehet, hogy a hadsereg veszi kezébe az irányítást. Ennek azonban elébe lehetne menni. Görögországnak ki kellene jelentenie, hogy inváziónak tekinti a népvándorlást és így is fogja kezelni. Meg kéne fordítani a zsarolást, nekik kéne az EU-t zsarolniuk. Szükségállapotot kellene hirdetni, a katonaság kezébe több eszközt adni, felhatalmazni, hogy védje meg a görög partokat, az inváziótól. Ezzel egy időben a veszélyre hivatkozva Újra kellene nyitni a hiteltárgyalásokat és követelni a hitelek egy részének elengedését. Szinte érthetetlen, hogyan várhatják el Görögországtól, hogy jelen helyzetében gyökeres költségvetési reformokat hajtson végre?
Ezek a görög intézkedések durván feszegetnék az EU kereteit, de a görögöknek nem kell aggódniuk, hanem ráhagyni az EU bürokráciájára, hogy birkózzon meg a helyzettel. Borítékolhatjuk, nem fog tudni és azonnal pánikba esik és könnyen meglehet, elkezdi pénzzel tömni a görögöket, mert Brüsszelben és Berlinben más megoldást nem ismernek.
További halogatás esetén Görögország csak egyre inkább kiszolgáltatja magát, a törököknek és az EU-nak. Mások kegyeire számítani egy ilyen történelmi helyzetben, nem túl kifizetődő. Jobb lenne, ha végre saját kezébe venné a kezdeményezést.

Térden csúszva Erdogan előtt

admin
2015. novemberi írás


Európa a német nyugdíjas
Térden csúszva járultunk Erdogan színe elé. Most aztán úgy játszik velünk, ahogy akar. -fogalmazott Marc Pierini, az EU korábbi törökországi nagykövete a közelgő EU-török tárgyalások előtt. Egy másik vezető tisztviselő szerint: Csak Isten és Erdogan hozhat enyhülést ebben a problémában. Lehet-e ennél szemléletesebben leírni a helyzetet, amibe Európa belelavírozta magát a népvándorlás kapcsán.
Aki már járt török bazárban, tudja, nem jó dolog úgy bemenni, hogy valamit minden áron meg szeretnénk venni. Európa most úgy tesz, mintha egy német nyugdíjas néni egy köteg Euróval kezében menne be a bazárba, rámutatna egy szőnyegre és azt mondaná, nekem ez kell és csakis ez. Biztos lehet benne, hogy az összes pénzét elszedik és a kiszállításért még külön fizetnie kell.
Sajnos a hasonlat csak részben igaz. Tényleg egy nyugdíjas néni szeretne valamit venni a törököktől, de az árú nem olyan kézzelfogható, mint a szőnyeg.
A csúcsról előzetesen kiszivárgott európai ajánlat szerint nagyon nagy árat akarnak az EU vezetői fizetni a török jóindulatért. A pénzben mérhető árnál azonban fontosabb, hogy olyan engedményeket is kénytelennek érzik megadni, amit különben nem tennének. A vízummentesség, a csatlakozási tárgyalások olyan témák, amik csak még további problémákat kreálnak a jelenlegiek mellé.
A politika vásárlás kudarc
A gazdagok hajlamosak azt hinni pénzzel minden elintézhető. Ezért az európai és az amerikai politika egyik fontos eszköze lett a politika vásárlás. Ez azt jelenti, egyes politikai rezsimeket a nyugat támogat cserébe azért, hogy bizonyos számára fontos célokat megvalósítson. Az elmúlt évtizedek elemzései kimutatták, hogy ez a kényelmesnek tűnő módszer önmagában nem megoldás, sőt bizonyos értelemben a konfliktusok fenntartását és a maffiaszerű politikai viszonyok kialakulását szolgálja. Egyrészt a pénzek elosztása körül hihetetlen korrupció alakul ki, ami helyi politikai maffiák megerősödését segíti.
Másrészt és ebben az esetben ez a fontosabb, érdekeltté teszi a megfizetett politikai rendszert, hogy ne megszüntesse, hanem megfelelő szinten fenntartsa a problémát. Amennyiben ugyanis megszüntetné, fontos bevételi forrástól esne el. Többé nem lenne mit eladnia a gazdag nyugati nyugdíjasoknak.
Törökország ma 2 milliárd Euro bevételre tesz szert a népvándorlással kapcsolatos tevékenységekből, a Deas’sel való üzletekből is jócskán profitál. Az EU most 3 milliárdot ígér neki.
A török bazárban már kiszámolták, hogy a 3 milliárdot fel tudják alkudni és még a 2 milliárdból is legalább egyet meg tudnak őrizni. Ahogy a orosz gép lelövése is jelezte a népvándorlás és a régió káoszának megállítása nem érdeke a törököknek. A politika vásárlással, csupán néhány látszatintézkedésre lehet ösztönözni a törököket.
Lesznek új táborok, WC-ket építenek majd, lecsukják a rivális csempészbandák közül, akik kevesebbet tejelnek, valamelyest csökken, de teljesen meg nem szűnik az áradat.
A világ legbalekabb politikai közössége
Szinte hihetetlen, hogy az EU ennyire balek módon viselkedik ebben a kiélezett politikai helyzetben. Nézzük, hogy reagálnak, vagy reagálnának más gazdasági, katonai és politikai hatalmasságok a menekülthullámra.
Oroszország inváziónak tekintené és fegyvert alkalmazna, Kína hasonlóan cselekedne. Japán tízezernél több kérelemből 11-et fogadott el. Szaud-Arábia és a többi öbölmenti ország lelövi a határán illegálisan átkelőket. Ausztrália menekültekkel kapcsolatos politikájának szlogenje: Nincs esélyed, hogy Ausztrália az otthonod legyen. Minden elfogott hajót visszavontatnak, aki mégis valahogy bejut, azt elfogják és kitoloncolják.
Az USA 6 ezerről 10 ezerre emelte a menekülthullámra való tekintettel a befogadandó menekültek számát 2016 végéig. Természetesen egyesével bírálják el a legszigorúbb biztonsági átvilágítások után, de 31 államnak még így sem kellenek a párizsi merényletek után. Törökország üzletet csinál belőlük és politikai célokra használja a helyzetet.
Európa, aki megtehetné, hogy Ausztrália módszerét választja, inkább teli bukszával könyörög és kiszolgáltatja magát Törökországnak.
A világ játékszere
Európa nemcsak balek, de a világpolitika játékszerévé vált. Nehéz szabadulni a gondolattól, hogy a török politikai konyhában eleve arra játszottak, hogy belefullasszák az EU-t a menekültekbe és aztán jól megkérjék a segítség árát.
Ez a módszer azonban nem korlátozódik Törökországra. Bárki, aki Európa politikai rendszerének szétzilálásában érdekelt, nem kell mást tennie, csak a népvándorlás fenntartását támogatni. A hidegháború után kutathatóvá vált iratokból kiderült, hogy például az oroszok, miként támogatták a diákmozgalmakat, baloldali köröket, akik gyengítették az akkori nyugatot. Bizonyosan nincs ez ma sem máshogy, azon országok titkosszolgálatai, amelyek középtávon az EU gyengítésében érdekeltek, biztosan alkalmazzák ezeket a módszereket. Bármennyire is úgy gondolják szélsőjobbos összeesküvés elméletek, hogy ebben az USA áll az élen, ehhez az oroszoknak és Kínának sokkal erősebb érdekei fűződnek. Legyen azonban bárkinek az érdeke nem kell mást tennie, csupán titokban támogatni az emberáradat fenntartását. Két részről is megteheti ezt. Egyrészt a Közel-Keleti káosz fenntartásával, másrészt balos csoportok támogatásával az Unión belül, akik majd kiverik a balhét, ha valaki határozott intézkedéseket akar hozni. Az EU titkosszolgálati nem hagyhatnák, hogy így játszanak velünk.
Manipulálható közvélemény
Az EU destabilizálásában és a muszlimok számarányának növelésében azonban legfőképpen a szélsőséges muszlim csoportok érdekeltek. Amelyek láthatóan jól használják a médiát és a közösségi oldalakat. Nyilvánvalóan észrevették, hogy az EU közvéleménye és médiája, mennyire érzékeny az emberi szenvedésre és a gyerektémákra. Az ilyen közvélemény nagyon egyszerűen manipulálható egy ennyire kegyetlen társaság számára. Ezek olyan emberek, akik 12 éves lányokkal hajtatnak végre öngyilkos merényleteket, emberekből élőpajzsot hoznak létre és TV-kamerák előtt hajtank végre kivégezéseket a legválogatottabb módokon. Számukra az emberélet, szenvedés, legyen az gyerek vagy felnőtt egészen mást jelent. Olyan tettekre is képesek szentnek tartott céljukért, aminek mi az elképzelését is bűnnek tartjuk. Egy ilyen csapat könnyen kihasználhatja az EU közvélemény érzékenységét. Akár azt is megteheti, hogy gyerekekkel, családokkal teli csónakokat süllyeszt el, hogy a halott gyerekek látványa sokkalja az EU polgárait és továbbra is fenntartsák a szélsőségesek számára fontos nyitott határok politikáját. Nem állítom, hogy ez már megtörtént, de bármikor megtörténhet vagy megtörténhetett, mert az EU egy nagyon fontos stratégiai kérdésben érzelmek által dróton rángathatóvá vált.
A pénz diplomáciája helyett az erő diplomáciáját
A hidegháború alatt a konfliktusok kezelésének tudományát és ehhez kapcsolódó diplomáciai alkudozást tökélyre fejlesztették. Sajnos Merkelék elfelejtették ezt és úgy látszik nincs, aki emlékeztesse rá őket. A hidegháborús tárgyalási stratégiákban az egyik legfőbb elem a kemény határok politikája volt. Kell egy határ, aminek átlépése után automatizmusok lépnek életbe. Attól kezdve senki, sem Merkel, semmilyen hatóság nem tudja leállítani az intézkedéseket, az alkudozás megszűnik. Ez a megegyezése kényszerítés egyik sarkalatos pontja.
Amikor Merkel azt mondta hogy mindenkit befogadunk, feladta a kemény határ elvét. Elsősorban nem a menekülteknek üzente, hogy jöjjenek, hanem politikai partnereinknek és ellenfelinknek, hogy elvetjük az erő diplomáciáját, megszüntetjük alkupozíciónkat. A határtalansággal eldobta összes eszközét a jövőbeli tárgyalásokban. Ezért nincs esélyünk rendes alkut kötni. Ha lenne felső határ, nem kellene meghunyászkodnunk, csak közölni, hogy mi fog történni a határ átlépése után és megkérni a szomszédos partnereinket, hogy készüljenek fel a következményekre, amikhez mi önkéntes segítséget adunk, az általunk megszabott feltételek szerint.
A nyugger politika lényege azonban, hogy nehéz döntések helyet a piszkosmunkát mással akarják a elvégeztetni! Egy autokrata, az emberi jogokat nem tisztelő országot akarnak megnyerni, hogy bármi áron is, de tartsa távol a menekülteket., hogy úgy nézzen ki, ők csak az emberi jogokat tisztelő intézkedéseket hoznak. Kétszínű és gyáva magatartás, aminek segítségével meg szeretnék őrizni erkölcsi tisztaságukat. Ennek árát azonban az európai országok szavazóival akarják kifizettetni. Itt természetesen elsősorban nem csak a pénzbeli árra kell gondolni, hanem a kvóták ügyére és a Törökországnak tett engedmények hosszabb távú súlyos következményeire.

Hiába azonban minden próbálkozás, aki fél a konfliktustól, az nem kerüli el azokat, hanem csak elodázza, mert viselkedésével még inkább felbátorítja ellenfeleit. Nem lesz ez másként ebben az esetben sem, de a következmények minden elszalasztott nappal súlyosabbak lesznek.