migráció

Más világ – Mi lesz, ha igazak a klímaváltozási jóslatok?

admin

A klímaváltozási előrejelzéseket nézve a század végére egy teljesen más világ képe bontakozik ki a szemünk előtt. Ebben a világban soha nem éri el a föld lakóinak száma a  10 milliárdot és ma látható nemzetközi rend, az államok jó részét is beleértve tökéletes összeomlásnak néz elébe. A változásokat nem a kerítéssel elzárt országok vészelhetik át, hanem azok, akik legerősebb katonai blokkhoz tartoznak majd és földrajzi elhelyezkedésük lehetővé teszi védelmüket. Ekkorra persze már mai politikusok és mi is a másvilágon leszünk.

Nedves hőhullámok India környékén

Banglades a világ egyik legsűrűbben lakott és egyik nagyon szegény országa, amelynek muszlim lakosai egyre gyakrabban kelnek útra Európa felé. Pakisztán gazdasági és földrajzi adottságaihoz képest meglehetősen sűrűn lakott, katonai konfliktusokkal terhelt muszlim ország, amely már ma is nagy migrációs kibocsátó. India ugyan demokrácia és nem muszlim, de mint a világ ma második legnépesebb országa végtelen mennyiségben rendelkezik a migráció utánpótlását garantáló embertömeggel. Ezek az országok ma klimatikusan többé kevésbé élhető területek. Lakosaik száma összesen kb. 1,7 milliárd! Képzeljük el, hogy ez a terület élhetetlenné válik. Mi történik akkor? A klíma kutatók elképzelték. (http://www.bbc.com/news/science-environment-40793019) Számításaik szerint a 21. század végére ennek a három országnak egyes területein és Kína déli részén, a klíma olyan módon változhat, ami tulajdonképpen élhetetlenné teszi a régiót. Az érintett övezetben ma kb. 300 millió ember él. A magas páratartalommal párosuló hőhullámok, amit wet-bulb-nak neveznek rendszeresek lehetnek. Ez legalább 35 Celsius fokos és a közel 100%-os páratartalommal rendelkező időjárást jelent. Nehezen elképzelhető, de bármely egészséges ember egy ilyen helyzetben 6 óra alatt meghal. Ilyen időjárási viszony, ami tovább tart, mint néhány óra, nagyon ritka a földön. Pár éve néhány órára előállt Iránban és Pakisztánban, akkor 3500 ember halt meg, főleg idősek és betegek. Azonban, 6 óra alatt az egészséges emberek is belehalnak. A wet-bulbok kialakulása fokozatos és szakaszos lesz. Egyre gyakrabban és egyre hosszabb ideid áll majd elő. Képzeljük el, mi történik, ha 300 millió ember élete kerül veszélybe. A legkisebb esély arra van, hogy szép csendben otthon maradnak, kivárják, amíg már olyan hosszú wet-bulbok állnak elő, amiben mindannyian meghalnak. A jelenség sűrűbbé válása olyan felfordulást indíthat el, ami az ottani államok alapjait megingatja, mert ilyen helyzetet egyetlen politikai rendszer sem képes kezelni.

Víz nélkül nincs élet

La Paz-ban három éve már, hogy a vízellátás komoly gondokba ütközik. Jöttek a hírek, hogy hetente többször is csak lajtos kocsikkal tudják megoldani a milliós város vízellátását, ahova egyre nagyobb mértékben áramlanak be a vidékiek, mert ott még rosszabb a helyet. Afrika szarvának problémáit nem kapta fel olyan mértékben a világsajtó. Ott 17 millió ember néz szembe vízhiánnyal. A frissebb negatív szenzáció Fokváros volt. Ott még a La Paz-inál is súlyosabb a helyzet és mivel ez egy modern város volt egy valamikor nagyon prosperáló országban, talán jobban meglepődött a világ. Itt 4,5 millió ember nézett szembe az eddigi legsúlyosabb ismert nagyvárosi vízellátási gondokkal.

A vízhiányról nagyon sokat beszélnek, és modellek bizonyítják, hogy akár a világ népességének több, mint fele vízhiánnyal nézhet szembe. Ez egy lopakodó probléma, amely folyamatosan, egyre romló helyzetet állít elő. Sok országban, élték fel a talajban lévő tartalékokat az elmúlt évtizedekben a népességrobbanással kísérve. Ez elfedte a problémákat, mivel a tartalékok szintje addig senkit nem bánt, amíg el nem fogynak teljesen. Akkor viszont robbanás következik be. A nem túl nagy Jordániban, ami világ egyes számú bevándorló országa (több menekült van, mind őslakos) a helyzet rövid időn belül robbanhat, mert a talajban lévő víztartalékok minimálisra estek. Afrikában az évszázad közepére 2 milliárd ember élhet és szinte nincs ország, ahol megoldott lenne a vízellátás és ne romlana a helyzet. Ezek az előrejelzések teljes egészében elfogadott közhelyek.

Éhínségek

Egy nemzetközi tanulmány szerint 2023-ra (https://www.weforum.org/agenda/2017/09/in-10-years-the-world-may-not-be-able-to-feed-itself) a világ nem lesz képes még magas technológiai szintünk mellett sem annyi élelmiszert termelni, ami elegendő lenne az emberiség táplálásához. Ilyen jóslatokkal volt tele a 19. század Malthaus elmélete nyomán, amit egészen a 20. század második feléig sokan vettek komolyan. Az ekkor beindult „Zöld forradalom” azonban mindent megváltoztatott. Úgy tűnt a technológia olyan mértékben képes megnövelni az élelmiszer termelést, hogy a föld bármennyi embert képes lesz eltartani. A modellek nem számoltak azonban azzal, hogy a földön élő majdani 7-8 milliárd ember milyen mértékben képes környezetét pusztítani. Mára kiderült, a termőföld és a víz gyorsabban tűnik el, mint valaha el tudtuk volna képzelni és az időjárás változás sok területen teszi lehetetlenné a mezőgazdasági termelést. Ez egy nagyon komoly hatás, ami a mai modellekben már tükröződik és egy második zöld forradalom nélkül néhány évtizeden belül akár megoldhatatlan éhínségekkel kell számolni. Ezek az éhínségek természetesen nem a fejlett országokban lesznek, hanem az elképesztő mértékben túlszaporodott régiókban.

Erre a legjobb példa a szub-szaharai terület, ami a világ egyik legszegényebb része és általánosságban nagyon mostoha élelmiszertermelési feltételekkel rendelkezik. Nem lehet véletlen, hogy ebben a régióban 200 ezer évig, a modern idők kezdetéig a népesség körülbelül állandó és alacsony szintű volt. A megtermelhető élelem és a higiéniai körülmények nem tették lehetővé, hogy a népesség jelentősen növekedjen. Azóta viszont bepótolta a történelmi lemaradást. Ez a térség azokhoz tartozik, ahol az elmúlt 100 évben a legnagyobb mértékben megnövekedett lakosságszám, melyek az elmúlt 50 évben is 6-10 szeres népességnövekedést produkáltak. Egy olyan területről beszélünk, amely eddig is csak a zöld forradalomnak és a nyugati segélyeknek köszönhetően volt képes élelmezni lakosságát. Helyi éhínségek természetesen voltak és lesznek szinte folyamatosan, a lokális konfliktusoknak köszönhetőn, mint most Jemenben, Dél-Szudánban, Szomáliában vagy Nigéria északi részén. Egy általános, az élelmiszerellátás globális akadozása miatti krízis, amin a nyugati segélyek sem tudnak enyhíteni, mert azoknak nincs élelmiszer alapjuk, eddig nem fenyegetett.

A nyilvánosságban a tengerszint emelkedésről, amit ma 1,3 m-re prognosztizálnak a század végéig esik a legtöbb szó, ezért én erről külön nem írok.

De komolyan lehet ezt venni?

Nyilvánvaló, hogy nagyon nehéz hinni minden olyan katasztrófa forgatókönyvnek, ami a világ, vagy akár egyes régiók összeomlását jósolja. Ilyen jóslatok ugyanis szinte minden korban voltak, a világ válságát, katasztrófáját, összeomlását már olyan sokszor megjósolták és olyan sokszor nem jött be, hogy nehéz egy ilyet komolyan venni. De a sokszor idézett mondás szerint, attól, hogy paranoid vagy még üldözhetnek, vagyis attól, hogy valami sokszor nem jött be, nem garantálja, hogy soha. A lottót is előbb utóbb eltalálja valaki pedig annak is kis esélye van. A korábbi katasztrófa forgatókönyvek soha nem alapultak ilyen széles körű és ilyen nagyszabású tudományos megfigyelésre. A jóslatokat nem hagymázas Nostradamusok, hanem a világ vezető egyetemei és tudományos műhelyei készítik. Abban szinte biztosak lehetünk, hogy semmi sem pont úgy fog történni, ahogy megjósolták, mert egy modell lényege, hogy nem dolgozik az összes tényezővel és mivel a klíma kaotikus rendszer, a legkisebb tényező is döntő befolyással lehet annak változására, a nemlineáris matematika szabályai szerint. Ettől azonban jó eséllyel lesz baj és annak mértéke is hasonló lehet a jóslatokhoz. Vagyis bármilyen felelős politika, ezekkel a jóslatokkal kell számoljon. A gond csupán, hogy egyetlen ma élő politikus sem él majd amikor ezek bekövetkeznek és ezért erre ma ők nem tudnak belpolitikát építeni. A migrációra is addig építhető politika, amíg nincs, és amit ma migrációnak nevezünk, annak semmi köze azokhoz a folyamatokhoz, amit ezek a modellek előrevetítenek.

Új világ, de nem rend

A fent leírt forgatókönyvek olyan mértékű népmozgásokat indíthatnak be, amelyeket már nem lehet majd a migráció fogalmával leírni és nem lehet már sem humanitárius, sem politikai megoldásokkal kezelni. Itt egy nagyon érdekes paradoxon mutatkozik. Az előrejelzéseket inkább a politikai paletta baloldalán kezelik tényként, egyre népszerűbbek az emberiség teljes kihalását előre vetítő jóslatok. De akik eddig nem mennek el, azok a nemzetállamok megszűnését tekintik minimumnak, amit két amerikai neomarxista szerző idei könyvében vetített előre. A politikai paletta jobb oldalán ellenben fanyalognak és csak egy lehetséges, de nem valószínű forgatókönyvként tekintenek rá. Itt viszont bőszen védekeznek a migráció ellen és a jobboldalon ma a legnépszerűbb a politikát az ettől való félelemre alapozni. A logika azt diktálná, hogy ennek fordítva kéne lennie.

A baloldal azt az utópisztikus tervet kergeti, hogy a klímaváltozás megállítható emberi eszközökkel és összefogással. A jobboldal ellenben akkor akarja megvédeni az országát, amikor még nem áll fenn a probléma. A modellek alapján varható népmozgásokat semmilyen kerítés, fal, vagy tenger nem állítja majd meg. Az nem lesz kezelhető a nemzetközi szervezetek és nemzetközi egyezmények keretei között. Ezt olyan élethalálharcként lehet csak felfogni, amit a mai kultúrák keretei között nem is lehet értelmezni. Ebben a harcban, csak katonai megoldások vannak.

Azokban az országokban, ahol a klímaváltozás miatt élehetetlenné válik a terület a nemzetállamok minden bizonnyal nagyon gyorsan felbomlanak, ellenben a célországokban soha nem látott egység jöhet létre a szó szerinti „életterük” megvédésére. Ezek az államok épp egy sokkal erősebb nemzetállammá válhatnak. A mai Európa az egyik ilyen terület lehet, de annak demográfiai térképe teljesen más képet mutathat. Azok az országok lehetnek sikeresek a védekezésben, akik rendelkeznek elegendő fiatallal és katonai erővel az önvédelemhez vagy egy olyan katonai szövetség részei, akik képesek és hajlandók megvédeni őket. Minél közelebb van egy ország a migráció gócpontjához, annál könnyebben feláldozható.

Magyarország például ilyen feláldozhatón területté válhat addigra. A demográfiai előrejelzések szerint akkora itt csak 5 millió körüli ember élhet, egy erősen elöregedett lakossággal. Ez egy elméleti szám, mert ez önmagában működésképtelen országot takar, amely addigra már több összeomláson és kivándorlási hullámon lehet túl. A lényeg, hogy ha egy ilyen helyzet előáll, Európa védhető határa jóval Magyarországtól nyugatra lesz, ahogy az a török invázió idején is volt.

Ezek természetesen csak nagyon bizonytalan spekulációk, ami biztosnak látszik az a klímaváltozás. Ha az emberiség kihalása nagyon eltúlzottnak tűnik is, az emberiség mai kultúrájának fennmaradása szinte kizárt. A mai politikai mozgástere ebben a tekintetben nagyon szűk. A legfontosabb, amit tehetnék, hogy megtartjuk népességünket, olyan politikát folytatunk, ami normális szinten tartja a kivándorlást, mert a népesség megléte lehet akkor a legfontosabb tényező.

A migráció által kódolt politikai instabilitás – Macron esettanulmány

admin

Véleményem szerint Macron ügye a legtisztább esettanulmány, ami megmutatja miként rombolja szét a migráció kérdésének egyre fontosabbá válása az európai politikai stabilitást, amit csak a politika súlypontjának jobbra tolásával lehetne visszanyerni.

Az egyenlőtlenség gumicsont

Amikor Macront megválasztották egyfajta politikai csodagyereknek tűnt, aki jött, látott és győzött. Egyesek szerint azt bizonyította, hogy az európai eszme népszerű és győzedelmeskedhet. Megjött a határozott francia politikus, aki a német erővel egyesülve újra győzelemre viszi. Ma, amikor Marcon népszerűsége a mélyben, már az európai eszme újbóli elvesztéséről beszélnek és azt elemzik, milyen hibákat követett el. Természetesen a legkedveltebbek a baloldali magyarázatok, legfőképpen az egyenlőtlenségi-gumicsont, aminek használhatósága rendkívül sokoldalú. Ezzel szemben véleményem szerint népszerűség vesztéshez nem az intézkedések vezettek el, az bele volt kódolva a megválasztása percében a rendszerbe. Ez pedig a migráció okozta problémák következtében megerősödő szélsőjobb és az ettől megbillenő európai politikai rendszer miatt van, amiben szép lehetsz, de okos nem. Az itt látható gondokra több más országban is számíthatunk a jövőben.

A kétosztatú politikai rendszerek alkonya

Az európai politikai rendszerek többsége alapvetően kétosztatú volt a háború utáni időkben. A pártok és szavazóik nagyrészt be tudták magukat sorolni vagy a bal, vagy a jobboldali táborba. A liberálisok néhol ide, máshol oda sodródtak és az egyetlen szélsőség, a kommunisták nem sok országban tudtak elég erőt mutatni, hogy befolyásolják a választást. Így az esetek nagy részében, még ha koalíciók segítségével is, de vagy a jobb, vagy a baloldal alakított kormányt. Voltak speciális esetek, nagykoalíciók, kisebbségi kormányok, de a rendszer alapjaiban így működött. A francia elnöki szisztéma ennek mintapéldája. Akárhány elnökjelölt is indul, a második fordulóba már csak a két legesélyesebb jut be. Általában egy bal és egy jobboldali. Akkor a szavazóknak csak azt kell eldönteni, hogy jobb vagy baloldaliak. Aztán a vesztes tábora nyugodtan gyűlölheti elvi (vagy érzelmi) alapon a győztes intézkedéseit, mert a másik oldal ezeket épp elvi (vagy érzelmi) alapon szereti. Ez adott a politikai rendszernek egy erős stabilitást, az elnöknek csak saját táborában kellett népszerűségét megőriznie, mert az elvek mentén szétszakadt választók úgyis hitkérdést csináltak az ügyekből és mi magyarok tudjuk a legjobban, hogy a politikai hit vakká tesz.

Ez a rendszer alapjaiban borult fel (a nagyszámú bevándorlóval bíró nyugati országokban) a szélsőjobboldal megerősödésével, amit európai szinten az Iszlám állam terrorcselekményei és 2015-ös migrációs hullám pörgetett fel, de alapja a már addig is meglévő migrációs probléma. A francia problémák ugyanis nem 2015-ben kezdődtek, őket nem is érintette a migráció hullámból olyan mértékben, mert annak javát az olaszok, görögök és a németek és svédek kapták. Ez még azokban az országokban is mérhetetlenül felnagyította a migráció jelentőségét, amelyekben nincs is valódi probléma és migrációt a politikai közbeszéd és kampányok középpontjába állította (Erre Magyarország a legjobb példa.) Franciaország nem ilyen hely, a muszlim bevándorlás által leginkább érintett országban ez már hosszú ideje fontos téma. A franciák egy része meg van győződve róla, hogy ez előbb utóbb polgárháborút eredményez. Nemzeti Front, amit újabban Nemzeti Gyűlésnek hívnak, már régen erre az egyetlen tényezőre építi politikáját. Szavazói több, mint 90 százaléka ezt tartja a legnagyobb gondnak. Annak ellenére, hogy a 2014-es EU parlamenti választáson 24%-ot kaptak az igazi sikert 2015 hozta meg számukra. Ez szította fel annyira az indulatokat, hogy sokan akár a 2017-es választás esélyesének tartották a pártot. Ahol aztán történelmi sikert értek el és megduplázták addigi legjobb eredményüket, több, mint 10 millióan (35%) szavaztak rájuk. Megerősödésük egy teljesen új helyzetet teremtett, ami fel borította a francia politika stabilitását.

Látszat, hogy az intézkedések okozzák a népszerűség vesztést

Az elnökválasztáskor azzal szembesült a választók egy része, hogy olyan jelöltre kénytelen szavazni, akinek elveivel nem ért egyet és érzelmileg sem áll hozzá közel. Macron szavazóinak jelentős része ugyanis egy nagyon egyszerű ok miatt szavazott rá: hogy elkerülje a Nemzeti Front győzelmét. Az első fordulóban Macron csupán a szavazatok 23,75%-át szerezte meg, míg a másodikban már 65% szavazott rá. Így Macronra, akire normális körülmények között főként baloldaliak szavaztak volna más csoportok szavazói is leadták voksukat. Ők azonban elveivel, politikájával nem értettek egyet, csupán kényszerből szavaztak.

Ugyan szokatlan, hogy egy elnök ilyen népszerűségvesztésen menjen keresztül, de egyáltalán nem váratlan. Az új rendben, amikor csak politikai ellenfelei szavazataival lehet valakit elnökké választani, törvényszerűvé válik, hogy két választás között népszerűsége a mélybe zuhan.

Ugyanis olyan tábor állt mögötte, amely nem tartható egyben politikai intézkedésekkel, csupán a szélsőségektől való félelemmel, ami a szavazáson kívüli időben nem elegendő. Egy ideig ugyan még kitart a kognitív disszonancia hatása, hogy akire szavaztam azért mégsem lehet annyira rossz, de egy idő után az ellentábor szavazói elkezdenek lemorzsolódni. Macron ugyan megpróbált lavírozni ebben a helyzetben, de ez nem sikerülhetett, politikai intézkedésekkel ez a helyzet nem kezelhető. Az a néhány változás, amit a jobboldali szavazók megnyerésére tett, arra nem volt elegendő, hogy őket maga mellett tartsa, ellenben kihívta a baloldal haragját. Gyengülése azonban nem eredményezheti a mérsékelt jobboldal markáns erősödését, mert a szavazók jelentős része a szélsőjobbnál van. A kutatások szerint ma is a második helyen állnak, sőt rövidesen akár elsők is lehetnek. Hogy a helyzet tovább romoljon a szélsőjobb megerősödése minden országban törvényszerűen elhozta a szélsőbal erősödését, így a normális politikát keresők aránya két oldalról is csökken, leszűkítve a megnyerhető szavazatok számát 60-70% körülire. Ez a 60% pedig egy ideológiailag megosztott tömeg, amely talán egy választás erejéig képes összeállni, de arra nem elegendő, hogy stabil kormányzást is garantáljon. A kormány nem tud olyan intézkedéseket hozni, ami minden szavazóját kielégíthetné, ezért bármit is tesz csak látszat csupán, hogy ez okozza népszerűség vesztését.

Európa politikai csapdában

A francia politika így egy instabil csapdahelyzetbe került. A két szélsőség nem elég erős a választási győzelemre, a közép összefogásával szemben, de mégsem jön létre fenntartható politika, mert a kormányzás részleteiben ez a közép nem ért egyet. Tökéletesen kirajzolódik egy működésképtelen politikai modell, ami már más országokban is kezd láthatóvá válni. Ez a jelenség egy másik arca a hagyományos pártok felbomlási folyamatának, de Macron megmutatja, hogy ez nem feltétlenül jelenti az új pártok stabilizálódását. Az új pártokat újabb és újabb pártok válthatják, Macron szavatossága talán csak egy ciklus és egy újabb politikus mögött áll majd fel a közép, aki mögül újra kihátrálnak kormányzása alatt a másik oldal szavazói.

Ez a normális intézkedésekre, reformokra épített politika végét jelenti. Nem lehet többé gazdasági társadalmi programokkal választást nyerni és nem is lehet azokat megvalósítani, mert ehhez a megborult politikai palettán semmilyen módon nem lehet elég szavazót gyűjteni. Ugyan mindig úgy fog tűnni, hogy a kormányzással elégedetlenek az emberek, de a valós ok a hagyományos kétosztatú politikai világ felbomlása.

Az egyetlen esély, ha az európai politika súlypontja jobbra tolódik

Ezt az ördögi kört csak a szélsőjobb gyengítésével lehet megtörni, de erre baloldali pártok nem alkalmasak. Azokban az országokban van erre esély, ahol a jobboldal győz és a migráció visszaszorítását állítja politikája központjába. (Természetesen azokról az országokról beszélek, ahol ez a probléma létezik. Azokban országban, ahol nincsenek bevándorlók egy idő után ez a politika szavatosságát veszti majd.)

Erre a legjobb példa Ausztria. Itt a mainstrem jobboldali párt összefogott a szélsőséges erőkkel és így fogja ki vitorlából a szelet. Ez a lehetőség azonban nem áll fenn sem Németországban, sem Franciaországban. Ezekben az országokban csak az a megoldás, ha mainstream pártok határozott migráció visszaszorítására alkalmas politikával állnak elő. Talán Németországban az új CDU elnök programjával már erre látunk próbálkozást, ő szeretné a migrációt az EU parlamenti választás középpontjába állítani. Amennyiben a mainstream jobboldali pártok ezt a politikát választják, stabilizálhatják bázisukat, gyengíthetik a szélsőjobbot, de egyúttal erősítik a szélsőbalt és ezzel a hagyományos baloldali pártok játékterét is elveszik.

A jelenlegi európai politikai stabilitás helyreállításának egyetlen esélye, hogy a politika középpontja jobbra tolódik, mert a szélsőjobb megerősödésével az egyensúlyi pont ár nem a régi középen van. Azokban az országokban nagyobb esély van stabil kormányzásra, ahol ez megtörténik. Ilyen Ausztrián kívül Dánia, de Finnország is. Macron számára ez nem tűnik járható útnak, (habár elég könnyen változtat politikai irányokat) ezért az ő bukása törvényszerűnek látszik, de ehhez nem sok köze lesz intézkedéseinek.

Hogyan alakítja át Európa keleti felét a munkaerőhiány

admin

Munkaerőhiányos helyzetet Európa komolyabb mértékben csak középkori pestis járványok után látott, ezért kevés tapasztalattal rendelkezünk annak várható következményeiről. Annyit azért tudhatunk, hogy folyamatos fennállása esetén előbb-utóbb komoly történelmi változásokat és gazdasági problémákat idéz elő.
Történelmi léptékű lakosságszám csökkenés
Az IMF két évvel ezelőtti adatai szerint a rendszerváltás óta több, mint 20 millióan költöztek át az EU nyugati felébe a keletiből. A szám azóta feltételezhetően tovább nőtt. Ennek jó része az utolsó 10 évben. Ez meghaladja az ez idő alatti muszlim bevándorlás mértékét. Egy másik adat szerint Románia a világon a második helyen állt a polgárháború sújtotta Szíria után a lakosságarányos elvándorlás tekintetében. Lakossága száma 20 millió alá csökkent. A kis Horvátországban az elvándorlás csak néhány éve kezdődött, de azóta minden évben a lakosság kb. 1,5 százaléka távozik.
A keletről nyugatra vándorlók jellemzően fiatalok 24-40 évesek, magasabban képzettebbek az átlagnál és nyilván mobilisabbak. A várva várt visszaáramlás nem látszik, de a történelmi tapasztalatok szerint sem lehet magasabb, mint 50%. Minden reális számítás szerint arra kell felkészülni, hogy a keleti országok lakosságszáma példátlan gyorsasággal csökken és ennek megfordulására semmilyen reális, a politikai álmodozáson túli esély nem látszik. A maradók minimum négy területen is romló helyzettel szembesülnek.
1.     Szaporulat csökkenése a szülőképes korosztályok elvándorlása miatt
2.     Munkaerőhiány
3.     Az idősek számának növekedése, a nyugdíjrendszer és egészségügy növekvő terhei
4.     Az itt maradók átlagos képzettségének és mobilitási hajlandóságának csökkenése
Közös bennük, hogy történelmileg szinte ismeretlen problémákkal állunk szembe. Nyugdíjrendszer régen nem létezett, a szaporulat töretlen volt, a képzettek száma pedig történelmileg eleve alacsony volt. A munkaerőhiány, amely a négy tényező közül már ma is a legérzékelhetőbb, szintén ritka a történelemben.
A pestis járványok hatása
A 14. században kezdődött pestis járványok következtében állt elő jelentős méretű munkaerőhiány. Ekkor az európai lakosság 60% halt meg és a lakosságszám csak 200 év múlva közelítette meg a korábbit. Európa akkori gazdasága, ami főként mezőgazdaságból állt és a nemesség dominálta, nehéz helyzetbe került.
Francis Fukuyama a Politikai rend eredete című könyvében leírja az elméletet, amely a pestis járványok okozta munkanélküliség történelemformáló szerepével foglalkozik. Épp Magyarországot és Angliát hasonlítja össze, mert ebben a két országban, a parlamentarizmus addig hasonlóan fejlődött. Ekkor gyökeresen más megoldást választottak és történelmük is más irányt vett.
Fontos hasonlóság a mai helyezettel, hogy a munkanélküliség hatására kimutathatóan nőttek a jövedelmek és ennek hatására a munkaképes lakosság a magasabb jövedelmet ígérő területekre és szektorokba kezdett vándorolni. Angliában ezt törvényileg nem tiltották, sőt ennek következményeként a lakosság jogai és autonómiája növekedett, ami együttesen hozzájárult Anglia későbbi gazdasági vezető szerepének kialakulásához. Ezzel szemben Magyarországon és az egész régióban a nemesség egyre erősebben követelte a röghöz kötés szabályainak szigorítását, így akadályozva meg a lakosság hatékonyabb szektorokba vándorlását és saját alacsonyhatékonyságú gazdaságaik életben tartását. Végül 1514-re, amikor már kevés értelme volt, sikerült ezt a gazdaságot gúzsba kötő, de már korábban is alkalmazott szigorítást törvénybe foglaltatnia. Ez összességében a lakosság jogainak és autonómiájának csökkenését eredményezte. Az angol út segítette a hatékonyság növelését, jogállam kialakulását, régiónkban pedig konzerválta az alacsony hatékonyságot és távolabb vitte a jogállamiság kialakulását. 
Csak a válság biztos
Annak ellenére, hogy a sajtóban egyre többet beszélnek róla, a társadalom nem kezeli súlyának megfelelően a munkaerőhiány kérdését. A lakosságszám csökkenés következményei elháríthatatlanok és biztosan válságot eredményeznek, de ezen túlmenően,  ahogy 500 éve, újra át is formálhatják a történelmet. Nem tudjuk pontosan a válság miként következik be, de biztosak lehetünk benne. Az első jelek természetesen láthatók, de ezek nem mondanak túl sokat. A munkabérek jelentősen nőnek és vannak olyan szektorok, amelyek ezt képtelenek megfizetni. Az ország egyes területeiről és a kevésbé versenyképes ágazatokból eltűnik a munkaerő.
A gazdasági verseny legfontosabb területévé a munkaerőért folytatott harc lépett elő. Nem kap elég figyelmet, de ma már egy munkát nem az végez el, aki a legjobb árat adja, hanem akinek van hozzá munkaereje. A nagyobb beruházásoknál a döntés legfontosabb része, hogy képesek lesznek-e kivitelezőt, vállalkozót találni. A verseny normális menete, a legjobb ár megtalálásáért megváltozott, és ez az egész gazdaságra torzívó hatással van, ami önmagában válságot eredményezhet. Ugyanis a verseny nem arról szól, hogy ki a leghatékonyabb, ki képes a legjobb minőségben dolgozni, hanem arról, hogy ki tud leghatékonyabban munkaerőt szerezni. Ez pedig egy másik képesség, mint ami a jó minőségű munkához kell. Ez már önmagában árnyalja azt az örömteli tényt, hogy  hatékonyabb területekre áramlik a munkaerő, amitől normális esetben akár nőhetne a magyar gazdaság hatékonysága. Vannak ennél aggasztóbb tényezők is.
A vidéki infrastruktúra összeomlással fenyeget. A kisebb településeken üzemelő boltok egy része már csak heti néhányszor tud kinyitni. A vidéki közszolgáltatások, mint orvosi ellátás, postai szolgáltatás, önkormányzatok, iskolai szolgáltatások nehezen működtethetők.
Nagyobb sajtónyilvánosságot kap a vendéglátás, ahol területileg nagyok a gondok. Piaci számítások szerint összesen 300 ezer munkavállaló hiányzik. Ezeket a gondokat szinte lehetetlen piaci alapon megoldani. Csak idő kérdése, hogy a problémák mikor lépnek át egy olyan pontot, amikor összeomlás következik be. Ennek mikéntje és ideje nem látható előre, csak akkor vesszük majd észre, amikor már késő, ahogy a válságoknál általában szokás.
A nyertesek
A munkaerőért folytatott versenyben van két terület, ami óriási előnyt élvez. Az egyik a multik, amelyek sokkal hatékonyabbak és ezért sokkal magasabb béreket képesek fizetni. Látjuk, hogy egy Lidl boltvezető az egyetemi tanárok kétszeresét keresi már. A másik csoport az állami megrendeléseken dolgozók, akik a piaci szereplőknél magasabb profitrátát érnek el, ezért ők is képesek megfizetni a munkaerőt. Banki számítások szerint például az építőipari munkaerőhiányban az állami beruházások munkaerő elszívó hatása döntő szerepet játszik.
Nagyon rossz jel, hogy a magyar gazdaság hatékonysága nem nő a munkabérekkel összhangban. A multik valószínűleg képesek növelni a hatékonyságukat, de az állami megrendeléseket teljesítők és a gazdaság többi területe nem. Tovább árnyalja a képet, hogy az állami megbízásokon megerősödött szereplők jelentős erőre tettek szert a gazdaság egyéb, versenynek kitett területein. Ez pedig kulcsszerepet játszhat a jövő alakításában. Ezek a cégek ugyanis más piaci, sokszor multi hátterű versenytársakkal kerülnek szembe és itt már könnyen alulmaradhatnak.
A kormány valamit tenni akar majd
A kormányon kétirányú nyomás keletkezhet. Egyrészt a piaci alapon megoldhatatlannak  látszó területeken, mint a vidéki infrastruktúra, az egészségügyi és oktatási munkaerőhiány. A kormány lépéskényszerbe kerül és proaktív intézkedései várhatók, de nagyon komoly kétségek vannak, hogy ezek a jelenlegi demokratikus törvényi és anyagi keretek között eredményre vezethetnek-e. Sem az egészségügy területén nem várható új munkaerő megjelenése, sem más hiányszakmáknál, a vidéki élet sem válik vonzóbbá.
A másik nyomás még aggasztóbb. Amennyiben a munkaerőért folyó versenynek kitett kormányhoz közeli cégek alulmaradnak a multikkal szemben, az komoly politikai feszültségekhez vezethet, amely nagyon közel áll a középkori problémához. A politikának választania kell, a piaci viszonyokat hagyja érvényesülni, ami a külföldi tulajdonú cégeknek kedvez és veszni hagyja saját holdudvarának cégeit vagy fordítva.
Az előbbire meglehetősen kevés esély látszik. Nem elképzelhető, hogy a külföldi cégek működését a magyar vagy más régiós kormány előbbre valónak tartaná, mint a nemzetieket. Így előbb utóbb a középkorira emlékezetető módon, adminisztratív eszközökkel, a kevésbé hatékony nemzeti cégek felé kell a munkaerőt irányítania és a multikat kiszorítani a piacról.
Mi következhet?
Ha önmagában csak a munkaerőhiány és lakosságszám csökkenés problémája állna fenn, talán reménykedhetnénk. Egy újabb gazdasági válság után újra lehetne kínálat és alacsonyabb lakosságszámmal is működőképes egy ország. Az elöregedés és az általános képzettség és mobilitás csökkenése azonban nem megoldható problémát jelentenek. Egy válság esetén a nyugdíjrendszer például komoly extra terhet jelent.
Amikor a jövőt szemléljük fel kell tennünk a kérdést, hogy lehetséges-e olyan történelmi helyzet, amiben a régió egyes országai újra lezárják a határaikat és megtiltják a kiutazást. Ma ez elképzelhetetlennek tűnik, de nem lehetetlennek. Aki ebben kételkedik, azokat emlékeztetni kell, hogy a szabad költözés a történelemben nem mondható általános jognak. A történelem hozhat váratlan helyzeteket. A munkaerőhiányra adott legkézenfekvőbb megoldás egy ilyen hagyományokkal rendelkező régióban a bezárkózás és központi tervezés. A másik megoldás a versenyképesség növelése, a felzárkózás kizárt. Erre nem áll rendelkezésre az idő és a gazdaság normális működése alatt, a normális munkaerőkínálat idején sem sikerült.
A bezárkózás egy meglehetősen távoli bizonytalan lehetőség. Addig sok más intézkedésre kerülhet sor. A legkézenfekvőbb a külföldi tőke és külföldi cégek elleni szigorúbb fellépés, annak érdekében, hogy kiszorítsák őket a piacról. Ennek Magyarországon már van előzménye és úgy tűnik van is rá fogadókészség. A különadók, a nyugat és EU ellenes politika tökéletes alap a további, még szigorúbb intézkedésekre. A lényeg, azokat a nyugati cégeket kell olyan helyzetbe hozni, hogy itt hagyják a magyar piacot, akik a leginkább elszívják a munkaerőt a kormány által preferált vállalkozások elől. Ez a mai politikai keretek között már nem képzelhető el, ehhez az EU mai rendszerének kell megváltoznia, vagy az Uniónak tovább gyengülni. Erre be kell vallani van esély.
Már eddig is ez határozta meg a politikát?
Csökkenő népesség és munkaerőhiány egy folyamat, aminek már sokkal előbb voltak jelei. A magyar politikai folyamatok magyarázhatóak ezekkel.
Család és gyerekbarát politika
A Fidesz politikájának középpontjában már rég a család és gyerekszám és a nagyobb szaporulat áll.
Nyugdíjasokra alapozó politika
Korábban a szocialisták, ma a Fidesz alapozza politikáját a növekvő számú nyugdíjas szavazóbázisra. Ez kizárólag azért működőképes, mert a nyugdíjasok és nyugdíj közeliek rendelkeznek a legnagyobb aktív szavazótáborral.
A reálbérek növekedése
A kormányok örülnek, ha növekszik a reálbér. Ezért ez hiába negatív jel is egyben, senki nem érdekelt abban, hogy úgy lássa, sőt a politika ahol tudja segíti ezt a folyamatot és központi célként fogalmazza meg, annak ellenére, hogy nagyrészt tőle függetlenül történik.
Migráció
Az európai országokban jelenlévő demográfiai vákuum jelentős tényező az ide irányuló migrációban. Másrészt a félelem, hogy az idejövők majd kiszaporodják az őslakosokat az alacsony európai szaporulat miatt válhat politika formáló tényezővé..
Lakosság képzettségi szintjének csökkenése
Az alacsonyabb képzettségű szavazótábor fogékonyabb a félelemre alapozó és az állam szerepét középpontba állító politikára. Ezt nemzetközi kutatások és tapasztalatok bizonyítják. A magasanképzettek kivándorlása segíti az ilyen politika sikerét.
Ezek fényében a magyar politikát már egy ideje ez a problémakör határozza meg, még ha ez nem is teljesen tudatosodott a politikát figyelőkben. A jövőre vonatkoztatva ezen folyamatok megerősödését várhatjuk. A népességszám csökkenés hosszú időre a magyar társadalom központi kérdése lesz.

A görög problémák nem oldhatók meg demokratikusan az EU keretein belül

admin
2015. februári írás

Görögország lassan menthetetlen helyzetbe kerül. A népvándorlás egyre nyilvánvalóbban háború utáni történetének legnagyobb biztonságpolitikai problémájává vált. A káosz egyre erőteljesebb és sem gazdaságilag, sem szervezőképességgel nem győzi a rá nehezedő nyomást. Az EU nem csak magára hagyta gondjaival, hanem elvárásai és belső értékeihez való igazodás lehetetlenné teszik a megoldást. Törökország közben mindent megtesz, hogy növelje a káoszt, gyorsítsa az összeomlást és hosszú távon növelje a muszlim népesség arányát az országban. A helyzetnek már nincs békés és demokratikus megoldása az EU keretein belül.
Az EU menekült tábora
Görögországnak a nyugat szempontjából meglehetősen kicsi a stratégiai jelentősége. A hidegháború idején fontos volt, hogy ne tartozzon a szovjet blokkhoz, de annak végével jelentősége csökkent. Amíg Törökország a NATO tagja szinte mindegy mi történik a görögökkel. Úgy tűnik az EU ennek megfelelően is viselkedik. Görögországot beáldozhatónak tartja a népvándorlásban. Hosszabb távon egy kellemes menekült tábori szerepet osztana rá, ami történelmi léptékben nézve az iszlamizációjával egyenértékű.  A görögök ebből a helyzetből ilyen erős EU függéssel képtelenek szabadulni. Az EU vezetése által elvárt nyitott befogadó segítőkész hozzáállással, csak a lassú felőrlődés vár rá, mert békés eszközökkel, még az EU segítségével is képtelen megállítani határain a menekültek áradatát.
Bármit mond is az osztrák belügyminiszter, a görög haditengerészet álláspontja szerint a határszakasz egyszerűen túl hosszú ahhoz, hogy erő használat nélkül megállítható legyen a migránsok áradata. Legalábbis addig nem amíg Törökország nem segít ebben. A tengeren ugyanis jogilag és gyakorlatilag is kezelhetetlen a helyzet. Normális módon csak a török partokon lehetne megállítani az áradatot, ebben azonban a törökök ellenérdekeltek. A török partokon éjjel és nappal folyamatosan teszik vízre a csónakokat. Ezt a török hatóságok egyszerűen és törvényes eszközökkel képesek lennének kezelni, de ha már vízre szálltak a helyzet sokkal bonyolultabbá válik.
Török invázió
A görögök jól tudják mit jelent a muszlim uralom. Nincs még 200 éve, hogy felszabadultak alóla. Ennek megfelelően a török görög viszony nem mondható túl jónak. A múlt században többször keveredtek egymással háborúba, utoljára Ciprus kapcsán 1974-ben, amikor a törökök elfoglalták a sziget egy részét. A jelenlegi közel-keleti helyzetet Törökország és az EU gyökeresen máshogy látja. Míg az EU számára a humanitárius katasztrófa és a menekültválság miatti aggodalmak dominálnak, a törökök hatalmas lehetőséget látnak benne. A kaotikus viszonyok számukra a hatalmi viszonyok és akár területi viszonyok átrendezésének lehetőségét jelentik néhány évtizedes távlatban, a jelenben pedig hihetetlen jó zsarolásra használható fegyvert kaptak kezükben az EU-val szemben. 
Görögországot egyetlen puskalövés nélkül képes térdre kényszeríteni, és újra jelentős számú muszlim kisebbséget létrehozni az országban. Ez pedig több új lehetőséget nyit számára hosszabb távon. Ez az egyik oka annak, hogy Merkel mama bármennyit is erőlködik a törökök nem fogják jelentős mértékben saját jószántukból csökkenteni a migránsok számát, ahogy ezt már jóval korábban megírtam, http://kovacstblog.blogspot.hu/2016/02/terden-csuszva-erdogan-elott.html. Nekik, egy gyenge problémákkal küzdő, iszlámtömegeket kezelni képtelen görög szomszédra van szükségük, akit majd száz éves távlatban esetleg kevésbé békés eszközökkel is lehet befolyásolni. Fellépni a muszlim kisebbségek védelmében, vagy a muszlim többségű szigeteket, ciprusi módra egyszerűen elfoglalni.
Bárány a vágóhídon
Athénban már a népvándorlás előtt is arab drogkereskedő bandák harcoltak éjjelente egymás ellen és az erőszakos bűncselekmények jó részét bevándorlók követték el. A görög szigeteken ma jóval több bevándorló tartózkodik adott időben, mint helyi lakos. Görögország úgy áll ebben a történelmi helyzetben, mint bárány a vágóhídon. Látja a véget, de jelen körülmények között tenni nem sokat tud ellene.
Az EU pedig kettős játékot játszik a görögökkel. Egyrészt rákényszeríti a befogadó politikát, másrészt próbálja a görög határ nyugati oldalán megállítani a bevándorlást. Macedónia, a rossznyelvek szerint német beleegyezéssel és támogatással épít védelmi vonalat. A görögök pedig eszköztelenül állnak ebben a helyzetben és hallgatják az EU politikusok okoskodását és fenyegetődzését határvédelmükkel kapcsolatban. Garantálható, hogy még egy ilyen nyarat nem bír ki Görögország és teljes káoszba fullad. A biztonságpolitikai helyzet sokkal súlyosabb, mint Franciaországban, annak ellenére, hogy a görögöknél még nem voltak halálos áldozatok, mégis Franciaország bátran szükségállapotot hirdetett. Görög helyzet sokkal érettebb egy szükségállapotra, akár katonai kormányzásra.
Megoldás csak az EU elvei nélkül
Ciprasz, habár hatalmon maradásból jelesre vizsgázott, nem elég bátor egy valódi megoldáshoz. Országa háború utáni legnagyobb biztonságpolitikai káosza közepette még mindig a nyugdíjreformmal szenved és azon aggódik, hogyan teljesítse az adósok kívánságait. Országa veszélyben van és ő csak hagyja sodródni, szinte szó nélkül szemléli, ahogy az EU-n belül egyre inkább a szélre sodródik, sőt annak vezetői Schengennel zsarolják őt. Szó nélkül figyeli, hogy az EU kezdi feláldozhatónak tekinteni. Országa sorsának jobbra fordulását Merkel mama és Erdogan tárgyalásaitól várja. Tesszük hozzá hiába.
A helyzetnek, a jelenlegi keretek között nincs megoldása. A lakosság a megszorítások ellen tüntet, miközben egy sokkal nagyobb veszéllyel néznek szembe. Ha Magyarországon sikerült a szavazókat egyesíteni egy migráció ellenes retorikával, akkor Görögországban, ez sokkal könnyebben menne. Ha a helyzet sokáig így marad, könnyen lehet, hogy a hadsereg veszi kezébe az irányítást. Ennek azonban elébe lehetne menni. Görögországnak ki kellene jelentenie, hogy inváziónak tekinti a népvándorlást és így is fogja kezelni. Meg kéne fordítani a zsarolást, nekik kéne az EU-t zsarolniuk. Szükségállapotot kellene hirdetni, a katonaság kezébe több eszközt adni, felhatalmazni, hogy védje meg a görög partokat, az inváziótól. Ezzel egy időben a veszélyre hivatkozva Újra kellene nyitni a hiteltárgyalásokat és követelni a hitelek egy részének elengedését. Szinte érthetetlen, hogyan várhatják el Görögországtól, hogy jelen helyzetében gyökeres költségvetési reformokat hajtson végre?
Ezek a görög intézkedések durván feszegetnék az EU kereteit, de a görögöknek nem kell aggódniuk, hanem ráhagyni az EU bürokráciájára, hogy birkózzon meg a helyzettel. Borítékolhatjuk, nem fog tudni és azonnal pánikba esik és könnyen meglehet, elkezdi pénzzel tömni a görögöket, mert Brüsszelben és Berlinben más megoldást nem ismernek.
További halogatás esetén Görögország csak egyre inkább kiszolgáltatja magát, a törököknek és az EU-nak. Mások kegyeire számítani egy ilyen történelmi helyzetben, nem túl kifizetődő. Jobb lenne, ha végre saját kezébe venné a kezdeményezést.

Kik azok, akik idejönnek a népvándorlással?

Tibor Kovacs
A népvándorlás egyik legfőbb kérdése, vajon kik is jönnek be Európába és milyen szándékkal. A baloldali közhely, hogy ezek nem terroristák, mert maguk is a terror elől menekülnek. Azért ennél jelentősen árnyaltabb a kép.

Colleen Bell, budapesti amerikai nagykövet egy meglehetősen visszafogott nyilatkozatot adott az M1-nek (például: „az Egyesült Államok megérti, hogy Magyarországnak joga van megvédeni a saját határait”), ahol egyben röviden és lazán megválaszolta az egész népvándorlás legnehezebben megválaszolható kérdését: kik azok, akik idejönnek?
Természetesen a szokásos píszí előítéletet szajkózta, amit az EU vezetői is előszeretettel mondanak: „A migránsok erőszakos szélsőségesek elől menekülnek és nem terroristák.”

Önveszélyes előítélet
Ez egy rendkívül veszélyes előítélet az EU-ra nézve, ami köszönő viszonyban sincs azokkal a tényekkel, amit ma tudunk az ideérkezőkről. A valósághoz közelebb kerülő állásponthoz a következőket kéne figyelembe venni:
  • Nem ismerjük az ide érkezőket, mert a jelenlegi rendszerben képtelenek vagyunk teljes biztonságot adó azonosításukra. Tudjuk, hogy sokan hamis személyazonosságot használnak, (jó kérdés, hogy miért!). Több tízezer hamis útlevél forgalomba hozataláról biztosan tudunk. Ennek a kérdésnek a jelentőségét tovább növeli, hogy tízezrével vannak közöttük olyanok, akik a beérkezés után eltűnnek a hatóságok elől. Egyes hírek szerint, csak Svédországban 16 ezer embert nem találnak!!!
  • Sok esetben még nemzetiségüket sem tudjuk biztosan megállapítani, mert Merkel asszony nyilatkozata után hirtelen mindenki szír lett, ami miatt a német rendőrség eleget panaszkodik.
  • A párizsi terrorcselekmények óta biztosan tudjuk, hogy vannak közöttük terroristák, teljesen ismeretlen számban és személyazonossággal. Még arra is képtelenek az EU titkosszolgálatai, hogy utólag azonosítsák, vajon kik voltak azok a gyilkosok, akik a határon jöttek át. Tudjuk, hogy toborzók járják a menekültek útvonalát és gyűjtenek új harcosokat.
  • Nem ismerjük tökéletesen a motivációikat, de tudjuk, sokan vannak közöttük, akik valóban menekülnek, igaz pontosan nem tudjuk azonosítani, hogy kik a menekülők és a valóságban milyen az arányuk.
  • Az is bizonyos, hogy sokan közöttük csak gazdasági menekültek, de ezt a különbséget sem tudjuk pontosan meghatározni.
  • Tudjuk, és ez nem kap megfelelő figyelmet, sokan vannak köztük, katonaszökevények, akik a behívó elől menekültek, nem akarták hazájukat megvédeni a terroristák ellen. Azonban elvárják, hogy ezt az EU katonái megtegyék. Tudjuk, hogy amennyiben a közöttük lévő több százezer katonakorú fiatal visszamenne és beállna valamelyik hadseregbe, amely az ISIS ellen harcol, a csatát már rég megnyerték volna. Tudjuk, Asszád egyik legnagyobb problémája, hogy nincs elég katonája, mert elszöknek a behívó elől. Az EU ezek szerint katonaszökevényeket támogat, ami meglehetősen bonyolult erkölcsi kérdéseket vet fel. Fel kéne tenni a kérdést, vajon ezek a fiatalok miért nem akarnak hazájuk szabadságáért és békéjéért harcolni, mikor megtehetnék? De főleg azt, miért nem akarnak az ISIS ellen harcolni?!!! Van-e esetleg a félelmen kívül más motiváció e mögött? Esetleg szimpátia?
  • Tudjuk, sokan vannak közöttük, akik fiatalkorúak, vagy annak mondják magukat, annak érdekében, hogy az EU családegyesítési szabályait kihasználva idehozzák hozzátartozóikat. Tudjuk, hogy ez iparággá fejlődött, elküldik a gyereket egy távolabbi rokonnal, mert ha egyedül utazik, akkor a hatóságok kénytelenek árvaházba tenni, a megérkezés után viszont, hiába utazott távolabbi hozzátartozóval,  az EU soron kívül, néhány hónapos procedúrával köteles a családegyesítést végrehajtani és szüleit és testvéreit áthozni.
  • Kikké válhatnak azok, akik ma idejönnek?
    Mint láthatjuk, a „kik jönnek ide” kérdése, lényegesen bonyolultabb, mint ahogy az önveszélyes előítéletek sugallják: „A migránsok erőszakos szélsőségesek elől menekülnek és nem terroristák.”
    Nem akarok azon agyalni, hogy vajon miért jó a nyugati politikusoknak egy ilyen önveszélyes előítéletet szajkózni. Feladtam, nem tudok más magyarázatot, csak az átmeneti vagy végleges elmebajt.
    Szeretnénk inkább feltenni egy ennél is lényegesebb kérdést:
    Kikké válhatnak azok, akik ma idejönnek?
    A francia merénylő szomszédja elmondta, hogy esténként ott sörözgettek a sarkon a fiúk. A kaliforniai gyilkos nővére szerint semmi jele nem volt a változásnak. A londoni késelő egy átlagos járókelőnek látszott. TGV-s kalasnyikovos támadó apja szerint a terrorista egy „rendes fiú” volt, a férfi hasonlóan nyilatkozott, mint azok a brit szülők, akiknek gyermekei elmentek az ISIS-be harcolni.
    Az emberek változnak, sokszor gyökeresen. A csalódások, elősegítik ezeket a változásokat és a ma érkező fiatalok csalódni fognak a nyugatban. Nem találják meg anyagi számításaikat, nem felel majd meg a muszlim erkölcsnek a nyugati világ lazasága, egész életükben másnak fogják érezni magukat és ezen nem tud segíteni a befogadás, a tolerancia, mert ez az ő értékrendjükből fakad. Colleen Bell szavaiból úgy tűnik, mintha az a tény, hogy a migránsok gonosz emberek elől, háborús övezetekből menekülnek garancia lenne valamire. Ez nincs így!
    Az, hogy valaki elmenekül hazájából egy konfliktus elől, semmilyen garanciát nem jelent arra vonatkozólag, hogy nem fog háborúzni a nyugat ellen egész hátralévő életében.
    Békében a jog elve, hogy inkább száz bűnös meneküljön, mint egy ártatlan bűnhődjön. Háborúban azonban ezek az elvek megkérdőjeleződnek, ha a nemzet biztonságáról van szó.
    Colleen Bell hazájában, a Pearl Harbour-i támadást követően, háborúba szálltak Japánnal és nemzetbiztonságuk érdekében összegyűjtötték az összes japánt és táborokba zárták őket. Kétségtelenül nem büszkék ma erre a tettükre, de amerikai életeket mentettek meg vele. Ma Európa háborúban áll, sok tekintetben úgy is viselkedik, de a mai napig képtelen a határon átjövő potenciális terroristák kiszűrésére. Ha pedig erre képtelen, akkor nincs más, mint leállítani az egész áradatot. Ezt kívánná az európai életek megvédése. Sokkal józanabbul gondolkodó amerikai barátaink segíthetnének nekünk annyival, hogy nem szajkózzák az EU vezetőinek hülye előítéleteit, hanem inkább terelgetik őket a helyes irányba.
    Mert ha a politikusok mindenáron előítéleteket akarnak szajkózni, sokkal inkább hazájuk biztonságát szolgálnák, ha azt mondanák:
    Az ideérkezők között sok a potenciális terrorista, ezért nagyon óvatosnak kell lennünk, nagyon erősen meg kell szűrnünk, kit engedünk be az EU területére.
    Ez jóval közelebb áll a valósághoz, jobban megválaszolja a „kik azok, akik idejönnek” kérdést és jobban szolgálja az EU polgárainak érdekeit.

Pánikban az osztrák politika

Tibor Kovacs
Az osztrák poltika az elmúlt hétekben kapkodva, egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat és intézkedéseket tett. Ezzel párhuzamosan a kancellár, nemzetközi politikában szokatlanul erős és meglehetősen igazságtalan támadásokat intézett Magyarország ellen, amelyek nem illenek a hagyományosan szoros és jó viszonyhoz. Sokan értetlenül és felháborodva szemlélik a helyzetet, pedig nem kell nagyon meglepődni. Ennek erős belpolitikai okai vannak. Inkább sajnálatot kéne éreznünk a jelenlegi osztrák politikai elit iránt, amely iszonyatos pánikban van és kétségbeesésében vagdalkozik. A hosszú évtizedek alatt békésen építgetett unalmas rendszerük összeomlás előtt áll és erről nem Magyarország tehet, hanem az FPÖ és ezzel összefüggésben a bevándorlás.
Hogy magyarázzák meg az FPÖ-t?
Az FPÖ, amelynek a kormányba kerülése már egyszer megrengette az osztrák politikát és nemzetközi imázst, most akár hatalom átvételével fenyeget. Vezeti az országos népszerűségi listát és a közelgő bécsi választások előtt nem találják ellene a fegyvert. Ausztria hirtelen jött emberbaráti buzgósága szoros összefüggésben van ezzel.
A fordulópont a 71 halott emberrel teli teherautó volt, amelyet 36 óráig hagyott az osztrák rendőrség az út szélén állni. Az eset rávilágított Ausztria korábbi lapító menekültügyi stratégiájára és azzal a veszéllyel fenyegetett, kiderül nincs más céljuk, csak valahogy kimaradni ebből, akár azon az áron is, hogy embercsempész bandák szabadon gárázdálkodhatnak területükön.
Míg a korábbi hetekben Magyarország kemény, de esélytelennek látszó küzdelmet folytatott az emberáradattal, Auszrtia egészen más stratégiát vitt. Szép csendben hagyott mindenkit átmenni magán, hogy kimaradjon az ügyből. Ha valakit mégis letartóztattak, azt szintén csendben visszatették Magyarországra, volt szerencsém személyesen találkozni ilyen családdal. Az osztrák közvélemény nem bírja a felfordulást és nem bírja a menekülteket, még a magyar vendégmunkásokat sem feltétlenül. Ezért a jótékony csend mindennél többet ért számukra. Élvezték a magyar menekültpolitika áldását, nézték szenvedésünket. Külön örömet jelentett számukra, hogy nálunk minden menekültet próbálnak regisztrálni, amivel megteremtik a visszatoloncolás lehetőségét.
Utolsó esély a gyűlölet
A 71 ember halála után minden megváltozott. Az osztrák politikusoknak cselekedni kellett. Ehhez a hagyományos két nagy párt a német utat választotta. Azt gondolták, utolsó esélyük, hogy az osztrák társadalomban mégis felülkerekedik a bűntudat és sajnálat, az FPÖ számára előnyös bevándorlókkal szembeni ellenességesség helyett. Ehhez az osztrák politika egy jól bevált módszer az ellenségkép, a gyűlölet eszközét vetette be. Magyarországot mint bűnbakot próbálták felmutatni, vele szemben ellenszenvet ébreszteni, ellenséget kovácsolni belőle, de miközben Orbánt és Magyarországot szidják, valójában az FPÖ-t értik alatta. A kampány elég egyszerű. Akarjátok, hogy olyan legyen Ausztria, mint Magyarország, ha az FPÖ jut hatalomra, ez vár ránk. Nem szabad ezt a szégyent elviselni. Közben minden erővel próbálta lemosni a 71 ember halálának szégyenét és Magyarországra tolni a felelősséget.
Az ügyészség feltűnően nagy mozgósított, hogy bizonyítsa már Magyarországon meghaltak az emberek.
Súlyos képmutatás
Ezzel egy időben, elkezdték Magyarországot szidalmazni azért, aminek addig élvezték áldásait. Képmutató dolog, de a helyén kell kezelni, annak ellenére, hogy Magyarországnak károkat okozott, mert ez csak belpolitika, aminek nincs feltélenül köze a magyar valósághoz.  
A károk ennek ellenére kézzelfoghatók. A 71 ember halála utáni megválozottt osztrák álláspont közvetlen összefüggésben van a magyar helyzet romlásával. Az osztrák politikai hisztérikus reakciója a határok kvázi lezárása, az embercsempészekkel addig tanúsított lapító álláspont megváltozása, a vonatok erőteljes ellenőrzése megállásra késztették a Magyarországra érkezett menekülteket. Ennek volt köszönhető, hogy a Keletiben egyre rosszabbá vált a helyzet. A magyar menekült kezelési kérdés kritizálása és a németekkel közös álláspont elfoglalása pedig a menekültek magyar ellenességének és kooperáció megtagadásának volt direkt forrása.
Amikor végül a nyomás addig fokozódott, hogy kénytelenek voltak megnyitni a  határokat, azonnal kinyilvánították, továbbra is fenntartják a jogot a Magyarországon regisztráltak visszaküldésére. Ez tovább fokozta a migránsok ellenállását a kötelező regisztárcióval szemben. A no fingerprints szlogen közvetlen összefüggésben van ezekkel  a pillanatok alatt elterjedő kijentésekkel. 
Orbán megmenthetné Ausztriát
Ausztria hirtelen megtapasztalhatta, mennyivel nehezebb az események sűrűjében lenni, mint a pálya széléről bekiabálni. Ízelítőt kapott abból, amit Magyarország már február óta átél. Kiderült, a fényes szervezőképességnek is vannak korlátai. Újra és újra lezáruló határok, a vonatközlekedés összeomlása, a szeméthalmok, az ellenőrzés nélküli terroristagyanús személyek szabadon mozgása. Az eredmény valószínűleg többet árt az osztrák nagy pártoknak, mint használ. Az FPÖ ebből erősebben kerülhet ki. Az osztrákok nem vették észre, hogy érdekeik közösek Magyarországgal. Ha Magyarország képes lenne megállítani a menekülteket a déli határain és ezzel csökkentené az ezen az útvonalon történő utazás mértékét az Ausztriának is esélyt adna.
A lenácizott Orbán menthette volna meg az őt szidalmazókat. Ausztriának a V4-kel kellett volna összefognia, de ő hibásan, a szintén kaotikus német vonalat választotta, így most ugyan azt érezheti bennmaradt az EU nyugati fősodrában, de az öröm csak az FPÖ hatalomba kerüléséig tart majd.
Magyar önsorsrontás
A magyarok imádnak tobzódni abban, hogy rosszabbak vagyunk másoknál. A menekült kérdésben erre rengeteg alkalmat találnak az erre fogékonyak. Az osztrák és egyéb kritikákat kéjjel posztolják és olvassák be rádióműsorokban. Örömmel mutatnak be híreket, amelyek arról szólnak, az osztrákok és németek mennyivel jobban szervezettebbek. Szinte élvezetet jelent nekik, ha az olyan szerencsétlen hírekkel, mint az gyerekes apuka elgáncsolása a világsajtó középpontjába kerülünk.
Mintha Magyarország lenne a legrosszabb, sőt az egyetlen gonosz, aki képtelen emberséget mutatni. Nem kérdés a magyarok egy utolsó nép.
Egyfajta vakságban szenvednek ezek az emberek, nem akarják meglátni mi megy a világban. Nem akarják meglátni, hogy a felszín alatt az osztrák forgatókönyv zajlik minden nagy európai országban, amelyben gond bevándorlás. A nagy pártok az életükért küzdenek.
Csak néhány tény. Míg hazánkban, amely tényleg sokat szenvedett az elmúlt 8 hónapban egyetlen támadás sem érte a menekülteket, addig Németországban 150 alkalommal volt ilyen, több esetben felgyújtották szállásaikat, Merkel megengedő magatartásával szemben nő az ellenszenv, sőt egyre gyakrabban vetik fel felelősségét, a szélsőjobboldal 13 százalékon áll. Franciaországban magas szögesdrót kerítéseket építenek Calaisnál és bódévárosokban hagyják lakni a menekültek ezreit. Spanyolország régóta 6 méteres kerítés védi a marokkói határt és az ott átmászókat azonnal visszaküldik. A skandináv országokban a szélsőjobb egyre erősebb, sőt kormánypárt. Nagy-Britannia nem akar egyetlen illegális bevándorlót sem. Az olaszok, amikor olyan helyzetben voltak, mint mi, vagyis feltorlódak a menekültek néhány pályaudvaron, mert a szomszédaik nem akarták átengedni őket, azzal fenyegették az EU-t, hogy mindenkinek vízumot adnak. Görögországban, Macedóniában, Szlovéniában már gumibotozzák a menekülteket, de látható, hogy a görög helyzet az ottani emberek számára elviselhetetlen.
Ez egy történelmi probléma, amire mindenki keményen reagál, ha a helyzet fokozódik, a kérdés csak az, hogy az Európában jelenleg kormányzó pártok megteszik ezt, vagy megbuktatja őket a nép és a mások teszik meg helyettük, mint Ausztriában az FPÖ.
Sajnálatos, hogy a problémát összekeverik a magyar baloldalon az Orbán iránti gyűlölettel. Attól senki nem lesz orbánista, hogy hajlandó a probléma súlyát látni és nem a magyar hibákra koncentrálni kizárólag. Politikai bűn a baloldal számára, ha a politikai palettán a töréspontot a menekültkérdés mentén akarják tartani, mert előbb utóbb egyedül maradnak azon a térfélen. Ez olyan politikai zombiknak, mint Gyurcsány megfelelő, mert neki csak néhány százalék és egy kis médiaszereplés kell a boldogsághoz, de ha a baloldal fősodra ezen az úton megy tovább, a teljes marginalizálódás vár rájuk. A menekült kérdésben a másik oldalra kerültek pedig, egyszer csak azt veszik észre, csak a Jobbik és a Fidesz között választhatnak.

Magyarországnak és nekik is sokkal jobb lenne, ha belátnák tévúton jártak és nem más országok, kétségbeesett pártjainak propagandáját harsognák, hanem megtalálnák saját hangjukat, de az nem lehet a bevándorlás problémájának bagatelizálása, Magyarország elítélése, és vele szemben a menekültek jogainak védelme.