munkaerőhiány

Hogyan lehetne munkaidőt felszabadítani, növelni a termelékenységet és gazdasági teljesítményt

admin

A munkaerőhiány előbb-utóbb a gazdasági növekedés útjába áll majd. A munkaidő növelésén és a bevándorláson kívül a magyar gazdaságban olyan tartalékok vannak, amit úgy lehetne felszabadítani, hogy ne fájjon senkinek és még az életminőségünk is javuljon. Az alábbi a teljesség igénye nélkül egy felsorolás ezekről.

Nem lehet nem észrevenni a túlórák lehetséges számának 250-ről 400-ra emelésével a kormány a munkaerőhiány enyhítését szeretné elérni. A szándékot mindenképpen értékelni kell, mert jelzi, a kormány tisztában van azzal, ha nem állnak a gazdaság rendelkezésére pótlólagos munkaórák, az előbb utóbb gondokat okoz. Van azonban esélye, hogy az intézkedés bizonyos szektorokban kontraproduktívvá válik. Egyrész növelheti a külföldi munkavállalási hajlandóságot, de mindenképpen egy sokkal fáradtabb stresszesebb országot eredményez, ami több táppénzt és magasabb egészségügyi költségeket jelent. Amit nyerünk a réven, azt többszörösen elveszthetjük a vámon. A magyar gazdaságban nagy tartalékok vannak, amit kormányzati intézkedésekkel, illetve azok visszavonásával, a szabályozás enyhítésével fel lehetne szabadítani. Ezen intézkedések egy része kimondottan javítaná az életminőséget és mindenképpen növelné a versenyképességet.

Lássuk ezeket!

Egészségügy

Egészségügy egy kiapadhatatlan terület.

Korai elhalálozás

Rengeteg magyar munkavállaló hal meg aktív korában köszönhetően a rák és más népbetegségeknek. Európai viszonylatban egyik legrosszabb túlélési arány hazánkban. A magyar munkaképeskorú férfiak kb. 25% és a nők kb. ennek fele hal meg mielőtt elérné a nyugdíjkorhatárt. A súlyos betegségekből, sokkal kisebb eséllyel gyógyulunk ki, mint nyugati társaink. Az egészségügyi rendszer javításával rengeteg aktív év lenne megőrizhető.

Halálozási arány adott életkorban Magyarországon

Lelki egészség

A lelki egészség egy olyan téma, amiről keveset beszélünk, pedig európai számítások szerint itt veszik el a legtöbb munkaóra. A rosszkedvűen, depressziósan, munkában töltött napok miatt számítások szerint az OECD országok átlagában a GDP 3,5 százaléka tűnik el. Ez elképesztően nagy szám. Ennek ellenére ezzel a témával szinte nem is foglalkoznak hazánkban.

Várakozás és várakozás

Az egészségügyi intézményekben várakozással töltött munkaórákra ugyan nem ismerek kutatásokat, de tapasztalatok szerint bizonyosan jelentős számról beszélhetünk. Az egészségügyi intézmények nagyon kis számában van időpontra érkezés. Egy kontroll úgy zajlik, hogy mondjuk 8-13-ig rendelnek. Az átlagos várakozási idő 2,5 óra körül van. A helyzet ott sem egyszerűbb, ahol bevezették az időpontra érkezést. Ott a hónap első napján reggel 9-re az összes időpont elfogy. A többi rendelésnél sem jobb a helyzet, a beteggel érkező egészséges kísérő is hosszú órákat vár munkaidejét vagy szabadidejét fordítva erre. A jobb szervezés, a hatékonyabb egészségügy több GDP növekedést és a hozzá kapcsolódó adóbevételeket jelenten, mint ennek költségei.

Bürokrácia

A magyar bürokrácia legendásan túlburjánzott és ezzel a hidrával még egyetlen kormány sem tudott megbirkózni. A jelenlegi bürokrácia csökkentési kísérlet is ennek a harcnak az egyik állomása. Egy újszerű és drasztikus változata. Itt ugyanis nem a bürokrácia, hanem a bürokrata oldaláról kezdték el a munkát. A bürokraták csökkentésével azonban nem feltétlenül csökken a bürokrácia, sőt még nőhet is. Ugyanannyi engedély stb. kell kevesebb embernek kiadnia, feldolgoznia.

Nem elég hatékony jogszolgáltatás

A jogszolgáltatás rendkívül időigényes. A perek elképesztő hosszú, végeláthatatlan ideig tartanak. Ez rengeteg munkaóra veszteséggel jár és rengeteg ügyvédi munkaórát igényel. Arról nem is beszélve, hogy a gyenge jogszolgáltatás milyen versenyhátrány a gazdaságban, ahol rendkívüli bizonytalansági tényezőként működik. A jogszolgáltatás felgyorsítása és hatékonnyá tétele nagyon sok munkaórát szabadítana fel. Ezt azonban nem úgy kell elérni, hogy csökkenjen annak pártatlanságába vetett hit hanem, hogy erősödjön az. Az igazságszolgáltatás elfogulatlansága ugyanis nagyon fontos hatékonysági kérdés.

Túlburjánzó szabályok

Magyarországon túl sok a szabály és számuk folyamatosan növekszik, mert minden kormány úgy gondolja akkor mennek jól a dolgok, ha Ő szabályozza. Itt nincs különbség a pártok között, mindegyik minden problémára szabályt akar és engedélyt. Minden új szabály, minden új engedély újabb munkaórák kivonását jelenti a gazdaságból. Ezen a politikusi népbetegségen nehéz segíteni, mert itt az egész társadalom hozzáállásával baj van. Ami megtehető lenne, hogy az előzetes engedélyek helyett sokkal nagyobb hangsúlyt kéne helyezni az úgynevezett „In market” ellenőrzésre. Vagyis utólag a piacon kéne ellenőrizni, de ehhez nagyon hatékony jogszolgáltatásra van szükség, ami jelen pillanatban nem áll rendelkezésre.

A valódi bürokrácia csökkentéssel duplán nyernénk. Egyrészt a cégeknél és magánszemélyeknél takarítanánk meg munkaórát, másrészt felszabadulna a bürokrácia oldalán is munkaerő.

Közlekedés

A magyar úthálózat, főként EU-s pénzekből történő fejlesztésével, nagyon sok munkaórát nyertünk az úton töltött időből. Van azonban olyan terület, ahol ez nincs így. Ilyen a vasúti közlekedés, ami rendkívül lassú és rengeteg idő veszik el. Nem beszélve az ország GDP-jének jelentős részét előállító Budapest közlekedéséről. Szingapúr néhány évtizede kiszámolta, hogy az akkori szörnyű dugókban mennyi munkaóra és GDP veszik el és megoldotta a helyzetet. Ma nincs dugó, remek a közlekedés, olcsó a taxi és nem veszik el GDP, nem is beszélve a stressz szint csökkenéséről. Ebben nálunk is nagy tartalékok vannak.

Magánszektor és verseny

Privatizáció

Manapság nem illik a magánszektorban hinni, de attól, hogy nem hiszünk benne, még nálunk is hatékonyabb, mint az állami. A magánvállalkozások által végzett feladatok, államosítása több munkaerőt és lassabb feladatmegoldást eredményez. Ez alól csak nagyon nagy elfogultsággal lehet kivételt találni, de statisztikailag igaz. Ezért újra el kéne a közszolgáltatások privatizációját kezdeni, talán szigorúbb feltételekkel. A magánszektor kevesebb emberrel végezné el ugyanazokat a feladatokat. Ez természetesen csak akkor lenne így, ha a privatizációnál valódi verseny lenne és szakmai szempontok érvényesülnének.

Közbeszerzés hatékonyabbá tétele

A magyar közbeszerzési rendszer soha nem volt a valódi verseny színtere. Ez magasabb költségeket jelent, de ami ebben az esetben fontosabb nem kényszeríti a hatékonyság növelésre a cégeket és ezért az adott munkát nagyobb munkaóra ráfordítással végzik el. Mivel az állam a legnagyobb beruházók egyike, itt nagy megtakarítás és hatékonyság növekedés érhető el.

Az állami beruházások visszafogása

Ki kell emelni, hogy az állami beruházásokat ma megérné visszafogni, mert ezek a sokkal hatékonyabb piac elől vonják el a munkaerőt. Ez az építőiparban egyértelműen látható. Magánberuházások nem tudnak megvalósulni, mert a nagy állami projektek elszívják a munkaerőt. Sokkal jobban megérné az állami beruházásokat azokra az időkre tartogatni, amikor a piacon nem lesz pénz erre. Így sajnos van rá esély, hogy amikor a piacon nem lesz rá pénz, akkor már az állam is éppen kiköltekezik.

Az EU-s támogatások kontraproduktívak

Az EU támogatások újragondolása fontos lenne. Ez volt az elmúlt években a növekedés motorja, de tudjuk a projektek jelentős része nem eredményez valódi termelő vagy hatékonyság növelő beruházást. Még a K+F pénzek jó részének elköltésénél sem mutatható ki innovációt. Amolyan költsük el mozgalom zajlik, mondván jobb helyen van az nálunk magyaroknál. Ez a folyamat azonban rengeteg munkaerőt von ki a piacról fölösleges feladatokra, amiből nem lesz későbbiekben GDP termelőerő. Ennél középtávon még az is jobb lenne, ha egyáltalán nem jönnének Uniós pénzek. Rövid távon ugyan ez nem járulna hozzá a GDP növekedéshez, de a piac arra fordítaná energiáit, ami a későbbiekben fenntartható növekedést hoz.

A magyar vállalkozók preferálása?

Bármilyen fontosnak is hangzik a magyar vállalkozók preferálása és megerősödésének segítése ez is csökkenti a magyar gazdaság hatékonyságát. Szabályozókkal vagy közbeszerzéseken a verseny csökkentésével ugyan helyzetbe hozzuk ezeket a vállalkozókat, nagyobb bevételekhez jutnak és a elősegítjük a tőkefelhalmozást, de nem kényszerítjük őket arra, hogy a lehető leghatékonyabban dolgozzanak. Az ilyen szektorokban sokkal nagyobb idő és emberi erőforrás ráfordítással dolgoznak, mintha a megbízásokat kemény versenyben szerezték volna meg. Ez azt eredményezi, hogy az adott GDP kisebb hatékonysággal termelődik meg. Ezek a szektorok így fölöslegesen munkaerőt szívnak el más területektől. Ráadásul a siker így is csak az államhoz erősen kötődő szektorokban garantálható teljesen. A legjobb példa a kiskereskedelem, ahol minden eszközzel támogatták a magyar vállalkozások megerősödését, de mivel ez még a túlszabályozottság esetén is a versenynek kitett ágazat, ezek a cégek alulmaradtak a diszkonláncokkal szemben. A legnagyobb magyar szereplők inkább abból gazdagodtak meg, hogy eladták boltjaikat ezeknek a láncoknak. A szigorú új boltnyitási szabályok miatt a piacinál jóval magasabb áron.

Termelékenység növekedés

A fenti intézkedések jó része a termelékenység és versenyképesség növekedés révén növeli a szabad munkaerő mennyiségét.

Vannak a magyar gazdaságban nemzetközileg nagyon kevéssé hatékony területek, mint a mezőgazdaság.           Itt nagyon sok emberrel állítunk elő nagyon kevés GDP-t. A beöntött EU-s milliárdok alig javítottak valamit. Az ágazat elszívja a munkaerőt más hatékonyabb ágazatok elől. Itt nagy a hatékonyság növelési potenciál, de ezt nem lehet központi irányítással elvégzeni. A tulajdonhoz való jutás erős korlátozása és az EU-s támogatások megakadályozzák a szektor fejlődését.

A másik terület, ami a GDP és hatékonyság növekedését tenné lehetővé, ha sokkal több a magasan képzett munkavállalónk lenne. Az ilyen munkavállalók sokkal több GDP-t állítanak elő adott munkaóra alatt. Nem véletlen, hogy azok az országok, ahova a legtöbb magasan képzett munkaerő vándorol, a világ leggazdagabb országai közé tartoznak, mint például Kanada vagy Szingapúr. Ezért a magasan képzett lakosok számának növelése a cél, vagyis meg kell fordítani a jelenlegi romló trendet. Így adott mennyiségű dolgozóval nagyobb GDP állítható elő. Ma a KSH adatai szerint magyarországon épp az ellenkező folyamat zajlik. A hazánkból elvándorlók képzettsége magasabb, mint a maradóké és a legmagasabb a régió kivándorlói közül.

Az oktatás hatékonyságának növekedése máshol is hozzá tudna járulni a dolgozókon lévő terhek csökkentéséhez és ezzel a munkára fordítható idő növeléséhez. A szülőkre az iskolának kevesebb feladatot kellene rakni, sőt inkább többet átvállalni. Kevesebb otthoni feladatra lenne szükség és az iskoláknak nagyobb szerepet kéne vállalni az iskola utáni sportolás és különórák tekintetében. Ez mérhető tehercsökkenést jelenthetne.

A felsorolás még folytatható, biztosan mindenkinek eszébe jut néhány olyan terület, ahol sok munkaóra értelmetlenül veszik el. Ezekre kéne koncentrálni, mert ezekből nem csak nagyobb hatékonyság, jobb versenyképesség, de kevesebb stressz, jobb hangulat és egészségesebb ország is lesz.

Hogyan alakítja át Európa keleti felét a munkaerőhiány

admin

Munkaerőhiányos helyzetet Európa komolyabb mértékben csak középkori pestis járványok után látott, ezért kevés tapasztalattal rendelkezünk annak várható következményeiről. Annyit azért tudhatunk, hogy folyamatos fennállása esetén előbb-utóbb komoly történelmi változásokat és gazdasági problémákat idéz elő.
Történelmi léptékű lakosságszám csökkenés
Az IMF két évvel ezelőtti adatai szerint a rendszerváltás óta több, mint 20 millióan költöztek át az EU nyugati felébe a keletiből. A szám azóta feltételezhetően tovább nőtt. Ennek jó része az utolsó 10 évben. Ez meghaladja az ez idő alatti muszlim bevándorlás mértékét. Egy másik adat szerint Románia a világon a második helyen állt a polgárháború sújtotta Szíria után a lakosságarányos elvándorlás tekintetében. Lakossága száma 20 millió alá csökkent. A kis Horvátországban az elvándorlás csak néhány éve kezdődött, de azóta minden évben a lakosság kb. 1,5 százaléka távozik.
A keletről nyugatra vándorlók jellemzően fiatalok 24-40 évesek, magasabban képzettebbek az átlagnál és nyilván mobilisabbak. A várva várt visszaáramlás nem látszik, de a történelmi tapasztalatok szerint sem lehet magasabb, mint 50%. Minden reális számítás szerint arra kell felkészülni, hogy a keleti országok lakosságszáma példátlan gyorsasággal csökken és ennek megfordulására semmilyen reális, a politikai álmodozáson túli esély nem látszik. A maradók minimum négy területen is romló helyzettel szembesülnek.
1.     Szaporulat csökkenése a szülőképes korosztályok elvándorlása miatt
2.     Munkaerőhiány
3.     Az idősek számának növekedése, a nyugdíjrendszer és egészségügy növekvő terhei
4.     Az itt maradók átlagos képzettségének és mobilitási hajlandóságának csökkenése
Közös bennük, hogy történelmileg szinte ismeretlen problémákkal állunk szembe. Nyugdíjrendszer régen nem létezett, a szaporulat töretlen volt, a képzettek száma pedig történelmileg eleve alacsony volt. A munkaerőhiány, amely a négy tényező közül már ma is a legérzékelhetőbb, szintén ritka a történelemben.
A pestis járványok hatása
A 14. században kezdődött pestis járványok következtében állt elő jelentős méretű munkaerőhiány. Ekkor az európai lakosság 60% halt meg és a lakosságszám csak 200 év múlva közelítette meg a korábbit. Európa akkori gazdasága, ami főként mezőgazdaságból állt és a nemesség dominálta, nehéz helyzetbe került.
Francis Fukuyama a Politikai rend eredete című könyvében leírja az elméletet, amely a pestis járványok okozta munkanélküliség történelemformáló szerepével foglalkozik. Épp Magyarországot és Angliát hasonlítja össze, mert ebben a két országban, a parlamentarizmus addig hasonlóan fejlődött. Ekkor gyökeresen más megoldást választottak és történelmük is más irányt vett.
Fontos hasonlóság a mai helyezettel, hogy a munkanélküliség hatására kimutathatóan nőttek a jövedelmek és ennek hatására a munkaképes lakosság a magasabb jövedelmet ígérő területekre és szektorokba kezdett vándorolni. Angliában ezt törvényileg nem tiltották, sőt ennek következményeként a lakosság jogai és autonómiája növekedett, ami együttesen hozzájárult Anglia későbbi gazdasági vezető szerepének kialakulásához. Ezzel szemben Magyarországon és az egész régióban a nemesség egyre erősebben követelte a röghöz kötés szabályainak szigorítását, így akadályozva meg a lakosság hatékonyabb szektorokba vándorlását és saját alacsonyhatékonyságú gazdaságaik életben tartását. Végül 1514-re, amikor már kevés értelme volt, sikerült ezt a gazdaságot gúzsba kötő, de már korábban is alkalmazott szigorítást törvénybe foglaltatnia. Ez összességében a lakosság jogainak és autonómiájának csökkenését eredményezte. Az angol út segítette a hatékonyság növelését, jogállam kialakulását, régiónkban pedig konzerválta az alacsony hatékonyságot és távolabb vitte a jogállamiság kialakulását. 
Csak a válság biztos
Annak ellenére, hogy a sajtóban egyre többet beszélnek róla, a társadalom nem kezeli súlyának megfelelően a munkaerőhiány kérdését. A lakosságszám csökkenés következményei elháríthatatlanok és biztosan válságot eredményeznek, de ezen túlmenően,  ahogy 500 éve, újra át is formálhatják a történelmet. Nem tudjuk pontosan a válság miként következik be, de biztosak lehetünk benne. Az első jelek természetesen láthatók, de ezek nem mondanak túl sokat. A munkabérek jelentősen nőnek és vannak olyan szektorok, amelyek ezt képtelenek megfizetni. Az ország egyes területeiről és a kevésbé versenyképes ágazatokból eltűnik a munkaerő.
A gazdasági verseny legfontosabb területévé a munkaerőért folytatott harc lépett elő. Nem kap elég figyelmet, de ma már egy munkát nem az végez el, aki a legjobb árat adja, hanem akinek van hozzá munkaereje. A nagyobb beruházásoknál a döntés legfontosabb része, hogy képesek lesznek-e kivitelezőt, vállalkozót találni. A verseny normális menete, a legjobb ár megtalálásáért megváltozott, és ez az egész gazdaságra torzívó hatással van, ami önmagában válságot eredményezhet. Ugyanis a verseny nem arról szól, hogy ki a leghatékonyabb, ki képes a legjobb minőségben dolgozni, hanem arról, hogy ki tud leghatékonyabban munkaerőt szerezni. Ez pedig egy másik képesség, mint ami a jó minőségű munkához kell. Ez már önmagában árnyalja azt az örömteli tényt, hogy  hatékonyabb területekre áramlik a munkaerő, amitől normális esetben akár nőhetne a magyar gazdaság hatékonysága. Vannak ennél aggasztóbb tényezők is.
A vidéki infrastruktúra összeomlással fenyeget. A kisebb településeken üzemelő boltok egy része már csak heti néhányszor tud kinyitni. A vidéki közszolgáltatások, mint orvosi ellátás, postai szolgáltatás, önkormányzatok, iskolai szolgáltatások nehezen működtethetők.
Nagyobb sajtónyilvánosságot kap a vendéglátás, ahol területileg nagyok a gondok. Piaci számítások szerint összesen 300 ezer munkavállaló hiányzik. Ezeket a gondokat szinte lehetetlen piaci alapon megoldani. Csak idő kérdése, hogy a problémák mikor lépnek át egy olyan pontot, amikor összeomlás következik be. Ennek mikéntje és ideje nem látható előre, csak akkor vesszük majd észre, amikor már késő, ahogy a válságoknál általában szokás.
A nyertesek
A munkaerőért folytatott versenyben van két terület, ami óriási előnyt élvez. Az egyik a multik, amelyek sokkal hatékonyabbak és ezért sokkal magasabb béreket képesek fizetni. Látjuk, hogy egy Lidl boltvezető az egyetemi tanárok kétszeresét keresi már. A másik csoport az állami megrendeléseken dolgozók, akik a piaci szereplőknél magasabb profitrátát érnek el, ezért ők is képesek megfizetni a munkaerőt. Banki számítások szerint például az építőipari munkaerőhiányban az állami beruházások munkaerő elszívó hatása döntő szerepet játszik.
Nagyon rossz jel, hogy a magyar gazdaság hatékonysága nem nő a munkabérekkel összhangban. A multik valószínűleg képesek növelni a hatékonyságukat, de az állami megrendeléseket teljesítők és a gazdaság többi területe nem. Tovább árnyalja a képet, hogy az állami megbízásokon megerősödött szereplők jelentős erőre tettek szert a gazdaság egyéb, versenynek kitett területein. Ez pedig kulcsszerepet játszhat a jövő alakításában. Ezek a cégek ugyanis más piaci, sokszor multi hátterű versenytársakkal kerülnek szembe és itt már könnyen alulmaradhatnak.
A kormány valamit tenni akar majd
A kormányon kétirányú nyomás keletkezhet. Egyrészt a piaci alapon megoldhatatlannak  látszó területeken, mint a vidéki infrastruktúra, az egészségügyi és oktatási munkaerőhiány. A kormány lépéskényszerbe kerül és proaktív intézkedései várhatók, de nagyon komoly kétségek vannak, hogy ezek a jelenlegi demokratikus törvényi és anyagi keretek között eredményre vezethetnek-e. Sem az egészségügy területén nem várható új munkaerő megjelenése, sem más hiányszakmáknál, a vidéki élet sem válik vonzóbbá.
A másik nyomás még aggasztóbb. Amennyiben a munkaerőért folyó versenynek kitett kormányhoz közeli cégek alulmaradnak a multikkal szemben, az komoly politikai feszültségekhez vezethet, amely nagyon közel áll a középkori problémához. A politikának választania kell, a piaci viszonyokat hagyja érvényesülni, ami a külföldi tulajdonú cégeknek kedvez és veszni hagyja saját holdudvarának cégeit vagy fordítva.
Az előbbire meglehetősen kevés esély látszik. Nem elképzelhető, hogy a külföldi cégek működését a magyar vagy más régiós kormány előbbre valónak tartaná, mint a nemzetieket. Így előbb utóbb a középkorira emlékezetető módon, adminisztratív eszközökkel, a kevésbé hatékony nemzeti cégek felé kell a munkaerőt irányítania és a multikat kiszorítani a piacról.
Mi következhet?
Ha önmagában csak a munkaerőhiány és lakosságszám csökkenés problémája állna fenn, talán reménykedhetnénk. Egy újabb gazdasági válság után újra lehetne kínálat és alacsonyabb lakosságszámmal is működőképes egy ország. Az elöregedés és az általános képzettség és mobilitás csökkenése azonban nem megoldható problémát jelentenek. Egy válság esetén a nyugdíjrendszer például komoly extra terhet jelent.
Amikor a jövőt szemléljük fel kell tennünk a kérdést, hogy lehetséges-e olyan történelmi helyzet, amiben a régió egyes országai újra lezárják a határaikat és megtiltják a kiutazást. Ma ez elképzelhetetlennek tűnik, de nem lehetetlennek. Aki ebben kételkedik, azokat emlékeztetni kell, hogy a szabad költözés a történelemben nem mondható általános jognak. A történelem hozhat váratlan helyzeteket. A munkaerőhiányra adott legkézenfekvőbb megoldás egy ilyen hagyományokkal rendelkező régióban a bezárkózás és központi tervezés. A másik megoldás a versenyképesség növelése, a felzárkózás kizárt. Erre nem áll rendelkezésre az idő és a gazdaság normális működése alatt, a normális munkaerőkínálat idején sem sikerült.
A bezárkózás egy meglehetősen távoli bizonytalan lehetőség. Addig sok más intézkedésre kerülhet sor. A legkézenfekvőbb a külföldi tőke és külföldi cégek elleni szigorúbb fellépés, annak érdekében, hogy kiszorítsák őket a piacról. Ennek Magyarországon már van előzménye és úgy tűnik van is rá fogadókészség. A különadók, a nyugat és EU ellenes politika tökéletes alap a további, még szigorúbb intézkedésekre. A lényeg, azokat a nyugati cégeket kell olyan helyzetbe hozni, hogy itt hagyják a magyar piacot, akik a leginkább elszívják a munkaerőt a kormány által preferált vállalkozások elől. Ez a mai politikai keretek között már nem képzelhető el, ehhez az EU mai rendszerének kell megváltoznia, vagy az Uniónak tovább gyengülni. Erre be kell vallani van esély.
Már eddig is ez határozta meg a politikát?
Csökkenő népesség és munkaerőhiány egy folyamat, aminek már sokkal előbb voltak jelei. A magyar politikai folyamatok magyarázhatóak ezekkel.
Család és gyerekbarát politika
A Fidesz politikájának középpontjában már rég a család és gyerekszám és a nagyobb szaporulat áll.
Nyugdíjasokra alapozó politika
Korábban a szocialisták, ma a Fidesz alapozza politikáját a növekvő számú nyugdíjas szavazóbázisra. Ez kizárólag azért működőképes, mert a nyugdíjasok és nyugdíj közeliek rendelkeznek a legnagyobb aktív szavazótáborral.
A reálbérek növekedése
A kormányok örülnek, ha növekszik a reálbér. Ezért ez hiába negatív jel is egyben, senki nem érdekelt abban, hogy úgy lássa, sőt a politika ahol tudja segíti ezt a folyamatot és központi célként fogalmazza meg, annak ellenére, hogy nagyrészt tőle függetlenül történik.
Migráció
Az európai országokban jelenlévő demográfiai vákuum jelentős tényező az ide irányuló migrációban. Másrészt a félelem, hogy az idejövők majd kiszaporodják az őslakosokat az alacsony európai szaporulat miatt válhat politika formáló tényezővé..
Lakosság képzettségi szintjének csökkenése
Az alacsonyabb képzettségű szavazótábor fogékonyabb a félelemre alapozó és az állam szerepét középpontba állító politikára. Ezt nemzetközi kutatások és tapasztalatok bizonyítják. A magasanképzettek kivándorlása segíti az ilyen politika sikerét.
Ezek fényében a magyar politikát már egy ideje ez a problémakör határozza meg, még ha ez nem is teljesen tudatosodott a politikát figyelőkben. A jövőre vonatkoztatva ezen folyamatok megerősödését várhatjuk. A népességszám csökkenés hosszú időre a magyar társadalom központi kérdése lesz.