népvándorlás

Veszélye árukapcsolás – demokrácia nem egyenlő a bevándorlás elfogadásával

admin
A jelenleg az EU-t vezető pártok veszélyes kommunikációt folytatnak! Azon dolgoznak, hogy a bevándorlást elutasító véleményeket „nem demokratikusaknak” állítsák be, mintha aki teljesen elutasítaná a bevándorlást, a muszlim kultúra integrálhatatlanságáról beszélne, az a demokráciát is elutasítaná. Veszélyes árukapcsolás, amivel hosszabb távon veszélybe sodorják a demokráciát.
Kisajátított demokrácia
Az EU nagy pártjai úgy tesznek, mintha meg lenne írva, hogy örökké ők, és az ő politikájuk marad hatalmon. Úgy képzelik, kisajátíthatnak és magukhoz köthetnek mindannyiunk számára fontos értékeket és elveket, amelyek úgy állathatnak be, mint annak egyedüli és kizárólagos képviselői lennének. A jelenleg még meglévő kommunikációs erejüket arra használják, hogy szalonképtelenné tegyék bevándorlási politikájukkal szemben álló elveket, azokat úgy állítva be, mint antidemokratikusakat. Vagyis, akik az ő elveiket elutasítják azok valójában a demokráciát utasítják el. Rendkívül veszélyes és elbizakodott árukapcsolás és ráadásul egyáltalán nem igaz.
Ezek a politikai erők úgy képzelik, a demokráciába vetett hit olyan erős a mai nyugati közéletben, hogy az emberek bármivel szemben ezt választják. Így ha meggyőzhetők, hogy a radikálisabb pártok egyenlők a nem demokráciával, akkor azzal limitálni lehet növekedésüket. Ez rövid távon működőképes stratégia és a radikálisoknak nehéz ellene védekezni, sőt nem is érdemes, mert nekik nem érdekük egy ilyen vitát a középpontba állítani. Nem érdemes azt bizonygatni, hogy ők demokratikusak, mikor nem ezzel, hanem a bevándorlás kemény elutasításával szereznek szavazatokat.
Nincs azonban garancia rá, hogy stratégia hosszabb távon is működőképes, sőt hosszabb távon a veszélyek jóval túlhaladják a lehetséges előnyöket.
Rossz kérdés
Évtizedes távlatban, könnyen alakulhatnak úgy a dolgok, hogy ha az embereket választásra kényszerítik a demokrácia és a muszlim bevándorlás elutasítása között, akkor inkább hagyják veszni a demokráciát, hogy megszabaduljanak a muszlim bevándorlás negatív következményeitől. Könnyen lehet, hogy 20 év múlva, ha megkérdezik az európai polgároktól, hogy ha az az ára, hogy megszabaduljanak a muszlim problémától, hogy egyúttal megszabadulnak a demokráciától, akkor ezt az árat sem fogják soknak tartani.
Ez egy nagyon rossz kérdés, mert azt sugallja, hogy demokratikus, jogállami keretek között nincs megoldása a kérdésnek. Ennek ellenére a kérdést nap, mint nap felteszik közvetetten. Azt állítja a teljes EU vezetés, hogy nincs a mai európai jogállami elveknek megfelelő megoldás és amit a muszlim bevándorlást elutasító politikai erők akarnak, azok nem demokratikus törekvések. Ma még többen választják az EU vélt elveivel való azonosulást, de ha a kocka fordul, akkor az új erőknek a EU vezetőinek mai kommunikációja adja meg a felhatalmazást, nem demokratikus és nem jogállami eszközök alkalmazására.
Demokratikus jogunk elutasítani a bevándorlást
Az EU vezető pártjainak amennyiben képesek lennének reálisan szemlélni a mai helyzetet és hosszabb távra felelősen előre gondolkodni, a feladatuk épp ennek ellenkezője lenne. Be kéne tudni emelni a demokratikus és jogállami keretekben olyan megoldásokat, amelyek képesek a bevándorlás akár teljes megállítására. Azon kéne dolgozni, hogy a bevándorlás teljes elutasítása is részévé váljon az európai mainstream politikának, mert miért ne utasíthatna el egy demokratikusan gondolkodó szavazópolgár az életét ilyen mértékben befolyásoló jelenséget. Nem szabadna olyan árukapcsolást kialakítani, ami az elutasítást összekapcsolja a demokrácia elutasításával. A bevándorlás garantáltan még a jelenleginél is nagyobb gondokat okoz majd a következő évtizedekben, ha lesznek is békésebb és bizakodóbb időszakok. Ha nem teszik a mainstream pártok szalonképessé a muszlim bevándorlás teljes elutasítását, ha nem fogadják el, hogy jogos megkérdőjelezni az integráció realitását, akkor hatalmukkal együtt a demokráciát is elveszíthetjük. Nem látszik irreálisnak egy olyan időszak eljövetele, amikor az emberek többsége a muszlimok teljes kizárása, sőt kiutasításának támogatójává válik. Ha erre nem lesznek a mainstream politikának demokratikus megoldásai, akkor az emberek a szélsőséges pártoktól megkapják a nem demokratikus megoldásokat.
Rossz stratégia a szélsőségek ellen
A szélsőségek erősödésének megállításának hibás stratégiája őket antidemokratikusnak beállítani. A jó megoldás programjuk kiüresítése lenne, ha igényeikre képesek lennénk jogállami megoldásokat találni, szavazóbázisuk jelentős része újra a hagyományos pártok felé fordulna. (A német AfD szavazótáborát jelentős mértékben a szocdemektől nyerte) Ehhez őszintén kéne beszélni a problémákról, vitázni és kidobni a tabukat. Jelenleg még az a stratégia is megfelelne, ha nagy pártok létrehoznák saját belső ellenzéküket, akik ilyen követelésekkel állnának elő. Ez lassítaná vagy vissza is fordítaná a szavazók szélsőségek felé fordulását. A megoldás hasonló lehetne, mint amit a brit konzervatívok alkalmaznak az EU-ban maradással kapcsolatos népszavazás ügyében. Úgy tűnik azonban, hogy máshol nincs meg a józanság ehhez. A többi nagy párt inkább hazárdjátékot játszik a demokráciával. A szerencsejátékban azonban  minden nyerőszéria megszakad egyszer. Az egészben az lesz majd végtelenül igazságtalan, hogy a történelem majd nem a mai EU vezetőinek hibás stratégiáját okolja majd a szélsőségek előre töréséért, hanem a bűnös embereket és a szélsőséges politikusokat.

Mikor hal meg az első rendőr a határokon?

admin
A népvándorlás nem más, mint egy olyan invázió, ami katonailag erősebb államok irányába történik. Mivel katonailag képtelenek új életteret szerezni maguknak a túlnépesedett régióból érkezők, ezért fegyvertelenül próbálják meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a határok lezárása után, ne próbálnának meg erőszakos utat is a migránsok? A kérdés már csak az, mikor lesz az elő komoly halálos áldozatokat követelő összecsapás.
Ha egy régió túlnépesedik, vagy az erőforrások mértéke csökken, az egyrészt helyi konfliktusokat eredményez, másrészt új élettér felé tereli a lakosság egy részét. Ezeket a mozgalmakat hívjuk népvándorlásoknak, vagy hódító hadjáratoknak. Ez pusztán attól függ, hogy az új élettér katonailag erősebb, vagy gyengébb. Ma Európa a NATO védőernyőjével hagyományos háborúban bevehetetlen a Közel-Kelet erőinek. Számukra, az új élettér megszerzésének egyetlen módja a békésnek látszó népvándorlás. Az inváziót és a népvándorlást azonban csak egyetlen momentum különbözteti meg, mégpedig az, hogy a fogadó ország nyitva tartja-e a határait vagy zárva. Amennyiben nyitva, akkor az áradat békésnek és szerencsétlennek látszik. Kiszolgáltatott menekülő emberek, akiket őszintén lehet sajnálni. Azonban, ha a határ bezáródik a migránsok nagyon gyorsan választás elé kerülnek és ez a pillanat egyre közelebb van, hogy visszafordulnak, átszökjenek, vagy szervezett formában áttörjék a határt.
Az elmúlt év azt mutatta csak a második két stratégiára számíthatunk. A migránsok, ha korlátozás alá kerülnek, általában agresszíven lépnek fel. Ennek leglátványosabb megnyilvánulás Röszkén történt, ahol tulajdonképpen megtámadták egy állam határát. Hasonló esetek történtek Macedóniában is, de a táborokból való kitörést és Merkel/Allah nevének skandálásával a főutakon masírozást mindenki megtapasztalhatta. Ezek az esetek egyáltalán nem ingatták meg a migránshívőket abban, hogy itt szerencsétlen sorsú emberek kérnek bebocsájtást. Egyenlőre szalonképtelennek tartják, hogy valójában maguknak új életteret kereső népek inváziója zajlik.
Haláleset még nem történt a keleti határokon az egyetlen Bulgáriában lelőtt migráns kivételével. (Ez nem mondható el a spanyol/marokkói határról.) Rendőr vagy más karhatalmi személy még nem halt meg. Ez azonban a közeljövőben nagyon gyorsan bekövetkezhet. A határok lezárásával garantáltan megszaporodnak az agresszív esetek, amik remélhetőleg végleg felnyitják azoknak az európai vezetőknek is a szemét, akiknek a terrorcselekmények nem voltak elég nyilvánvaló bizonyítékok, hogy Európa invázió alatt áll. Reménykedjünk, hogy nem kell túl sok embernek meghalnia ehhez és, hogy az első ilyen esetek megtörténte után végre normális politikát folytat majd az EU és Merkel mama végleg eltűnik a politika színpadjáról.

Kik azok, akik idejönnek a népvándorlással?

Tibor Kovacs
A népvándorlás egyik legfőbb kérdése, vajon kik is jönnek be Európába és milyen szándékkal. A baloldali közhely, hogy ezek nem terroristák, mert maguk is a terror elől menekülnek. Azért ennél jelentősen árnyaltabb a kép.

Colleen Bell, budapesti amerikai nagykövet egy meglehetősen visszafogott nyilatkozatot adott az M1-nek (például: „az Egyesült Államok megérti, hogy Magyarországnak joga van megvédeni a saját határait”), ahol egyben röviden és lazán megválaszolta az egész népvándorlás legnehezebben megválaszolható kérdését: kik azok, akik idejönnek?
Természetesen a szokásos píszí előítéletet szajkózta, amit az EU vezetői is előszeretettel mondanak: „A migránsok erőszakos szélsőségesek elől menekülnek és nem terroristák.”

Önveszélyes előítélet
Ez egy rendkívül veszélyes előítélet az EU-ra nézve, ami köszönő viszonyban sincs azokkal a tényekkel, amit ma tudunk az ideérkezőkről. A valósághoz közelebb kerülő állásponthoz a következőket kéne figyelembe venni:
  • Nem ismerjük az ide érkezőket, mert a jelenlegi rendszerben képtelenek vagyunk teljes biztonságot adó azonosításukra. Tudjuk, hogy sokan hamis személyazonosságot használnak, (jó kérdés, hogy miért!). Több tízezer hamis útlevél forgalomba hozataláról biztosan tudunk. Ennek a kérdésnek a jelentőségét tovább növeli, hogy tízezrével vannak közöttük olyanok, akik a beérkezés után eltűnnek a hatóságok elől. Egyes hírek szerint, csak Svédországban 16 ezer embert nem találnak!!!
  • Sok esetben még nemzetiségüket sem tudjuk biztosan megállapítani, mert Merkel asszony nyilatkozata után hirtelen mindenki szír lett, ami miatt a német rendőrség eleget panaszkodik.
  • A párizsi terrorcselekmények óta biztosan tudjuk, hogy vannak közöttük terroristák, teljesen ismeretlen számban és személyazonossággal. Még arra is képtelenek az EU titkosszolgálatai, hogy utólag azonosítsák, vajon kik voltak azok a gyilkosok, akik a határon jöttek át. Tudjuk, hogy toborzók járják a menekültek útvonalát és gyűjtenek új harcosokat.
  • Nem ismerjük tökéletesen a motivációikat, de tudjuk, sokan vannak közöttük, akik valóban menekülnek, igaz pontosan nem tudjuk azonosítani, hogy kik a menekülők és a valóságban milyen az arányuk.
  • Az is bizonyos, hogy sokan közöttük csak gazdasági menekültek, de ezt a különbséget sem tudjuk pontosan meghatározni.
  • Tudjuk, és ez nem kap megfelelő figyelmet, sokan vannak köztük, katonaszökevények, akik a behívó elől menekültek, nem akarták hazájukat megvédeni a terroristák ellen. Azonban elvárják, hogy ezt az EU katonái megtegyék. Tudjuk, hogy amennyiben a közöttük lévő több százezer katonakorú fiatal visszamenne és beállna valamelyik hadseregbe, amely az ISIS ellen harcol, a csatát már rég megnyerték volna. Tudjuk, Asszád egyik legnagyobb problémája, hogy nincs elég katonája, mert elszöknek a behívó elől. Az EU ezek szerint katonaszökevényeket támogat, ami meglehetősen bonyolult erkölcsi kérdéseket vet fel. Fel kéne tenni a kérdést, vajon ezek a fiatalok miért nem akarnak hazájuk szabadságáért és békéjéért harcolni, mikor megtehetnék? De főleg azt, miért nem akarnak az ISIS ellen harcolni?!!! Van-e esetleg a félelmen kívül más motiváció e mögött? Esetleg szimpátia?
  • Tudjuk, sokan vannak közöttük, akik fiatalkorúak, vagy annak mondják magukat, annak érdekében, hogy az EU családegyesítési szabályait kihasználva idehozzák hozzátartozóikat. Tudjuk, hogy ez iparággá fejlődött, elküldik a gyereket egy távolabbi rokonnal, mert ha egyedül utazik, akkor a hatóságok kénytelenek árvaházba tenni, a megérkezés után viszont, hiába utazott távolabbi hozzátartozóval,  az EU soron kívül, néhány hónapos procedúrával köteles a családegyesítést végrehajtani és szüleit és testvéreit áthozni.
  • Kikké válhatnak azok, akik ma idejönnek?
    Mint láthatjuk, a „kik jönnek ide” kérdése, lényegesen bonyolultabb, mint ahogy az önveszélyes előítéletek sugallják: „A migránsok erőszakos szélsőségesek elől menekülnek és nem terroristák.”
    Nem akarok azon agyalni, hogy vajon miért jó a nyugati politikusoknak egy ilyen önveszélyes előítéletet szajkózni. Feladtam, nem tudok más magyarázatot, csak az átmeneti vagy végleges elmebajt.
    Szeretnénk inkább feltenni egy ennél is lényegesebb kérdést:
    Kikké válhatnak azok, akik ma idejönnek?
    A francia merénylő szomszédja elmondta, hogy esténként ott sörözgettek a sarkon a fiúk. A kaliforniai gyilkos nővére szerint semmi jele nem volt a változásnak. A londoni késelő egy átlagos járókelőnek látszott. TGV-s kalasnyikovos támadó apja szerint a terrorista egy „rendes fiú” volt, a férfi hasonlóan nyilatkozott, mint azok a brit szülők, akiknek gyermekei elmentek az ISIS-be harcolni.
    Az emberek változnak, sokszor gyökeresen. A csalódások, elősegítik ezeket a változásokat és a ma érkező fiatalok csalódni fognak a nyugatban. Nem találják meg anyagi számításaikat, nem felel majd meg a muszlim erkölcsnek a nyugati világ lazasága, egész életükben másnak fogják érezni magukat és ezen nem tud segíteni a befogadás, a tolerancia, mert ez az ő értékrendjükből fakad. Colleen Bell szavaiból úgy tűnik, mintha az a tény, hogy a migránsok gonosz emberek elől, háborús övezetekből menekülnek garancia lenne valamire. Ez nincs így!
    Az, hogy valaki elmenekül hazájából egy konfliktus elől, semmilyen garanciát nem jelent arra vonatkozólag, hogy nem fog háborúzni a nyugat ellen egész hátralévő életében.
    Békében a jog elve, hogy inkább száz bűnös meneküljön, mint egy ártatlan bűnhődjön. Háborúban azonban ezek az elvek megkérdőjeleződnek, ha a nemzet biztonságáról van szó.
    Colleen Bell hazájában, a Pearl Harbour-i támadást követően, háborúba szálltak Japánnal és nemzetbiztonságuk érdekében összegyűjtötték az összes japánt és táborokba zárták őket. Kétségtelenül nem büszkék ma erre a tettükre, de amerikai életeket mentettek meg vele. Ma Európa háborúban áll, sok tekintetben úgy is viselkedik, de a mai napig képtelen a határon átjövő potenciális terroristák kiszűrésére. Ha pedig erre képtelen, akkor nincs más, mint leállítani az egész áradatot. Ezt kívánná az európai életek megvédése. Sokkal józanabbul gondolkodó amerikai barátaink segíthetnének nekünk annyival, hogy nem szajkózzák az EU vezetőinek hülye előítéleteit, hanem inkább terelgetik őket a helyes irányba.
    Mert ha a politikusok mindenáron előítéleteket akarnak szajkózni, sokkal inkább hazájuk biztonságát szolgálnák, ha azt mondanák:
    Az ideérkezők között sok a potenciális terrorista, ezért nagyon óvatosnak kell lennünk, nagyon erősen meg kell szűrnünk, kit engedünk be az EU területére.
    Ez jóval közelebb áll a valósághoz, jobban megválaszolja a „kik azok, akik idejönnek” kérdést és jobban szolgálja az EU polgárainak érdekeit.

Számoljunk le a mítoszokkal a bevándorlásról

Tibor Kovacs
A bevándorlással kapcsolatban mítoszok tömege teremtődött az elmúlt évtizedekben, amelyek a nyugati világban megindokolták, miért nem szabad fellépni a bevándorlás ellen. Miért jó, gazdaságilag, társadalmilag és miért nincs erkölcsi alap, sem nem rasszista érv, a korlátozó törvényekre. Az idő túllépett a mítoszokon.

Nem valódi probléma
„A probléma, amelyről ma tárgyalunk, jóval kevesebb kihívást tartogat toleranciánk és rugalmasságunk számára, mint egyes múltbeli konfliktusok, melyeket sikeresen megoldottunk.” – mondta Roy Jenkis, a Munkáspárt belügyminisztere 1966-ban, bevándorlásról. Beszédét a baloldalon a 20. Század legfontosabb beszédei között tartják nyilván és mi is annak kell nevezzük. A mai problémák gyökere ugyanis ebből fakad. Az európai baloldal félreértette az Európán kívüli bevándorlást, bagatellizálta jelentőségét. Téves humánum, a rasszizmustól való félelem alapján engedte idáig jutni a helyzetet. Kész mitológiát épített nézetei igazolására, pedig az nem következett a liberalizmusból. Az amerikai és kanadai liberalizmus a nemzetbiztonságot, a nemzeti érdeket, a bevándorlási szabadsága fölött állónak tartja. Bátran válogatnak a bevándorlók között társadalmi hasznosságuk alapján.  Ma már tudjuk a probléma jelentőségének alábecslése bűn volt.
Német nyugdíjas és muszlim bevándorló
Az egyik legtöbb kárt okozó mítosz nem enged különbséget tenni az ibizai német nyugdíjasok és a berlini török enkláve, az 56-os magyarok és az IS elől menekülők között. Aki aggódik a növekvő iszlám miatt, annak aggódnia kell a német nyugdíjasok miatt is, különben kettős mérce, vagy rasszizmus vádja éri. Pedig, amikor bevándorlás problémájáról beszélünk, főként az iszlám bevándorlókra gondolunk. Kultúrájuk gyökeresen eltér, egy részük nemzetbiztonsági kockázatokat is jelent, amit nem lehet a többivel összemosni.
A bevándorlás magától leáll
Amikor Enoch Powell, 1968-ban híres “Vér folyók” beszédével hívta fel a figyelmet az Európán kívüli bevándorlás veszélyeire, kiírta magát a konzervatív pártból. Hihetetlen dolgokkal sokkolta hallgatóságát. Nagy-Britanniában 2002-re legalább 4,5 millió nem-fehér él, Belső-London és Birmingham lakosságának negyede-ötöde lesz nem-fehér. Sokan eszementnek gondolták. 2001-ben azonban 4,6 millió nem-fehér élt az Egyesült Királyságban, Belső-Londonban 29,6%, míg Birminghamben 22,6 %. A mítosz, hogy a bevándorlók áradatának növekedése magától leáll, már akkor megdőlt.
Egy fontos tényt ki kell emelni. Ha ma tökéletesen tiltanák a bevándorlást, a sokkal magasabb szaporulat és családegyesítések miatt akkor is tovább nőne a muszlim népesség aránya.

Mindannyian bevándorlók vagyunk
Természetesen mindannyian jöttünk valahonnan. A valódi kérdés, mi történik akkor, ha nagy tömegben érkező eltérő kultúrájú népek érkeznek az ott élőkhöz mérten jelentős számban? Ilyen a múltban is háború és/vagy népvándorlások következtében történt. Nagy Britannia területére 250 ezer angolszász érkezett a 4. században, a normann hódítás csupán 10 ezer embert jelentett, ezek nem befolyásolták érdemben a 7500 éve ott élő britonok dominanciáját a népességben.
Más volt a helyzet, amikor Magyarországra, a maira emlékeztető helyzetben, a terjeszkedő török birodalom elől, ma politikai menekültnek nevezett szerbeket és románokat jöttek. Kultúrájuk nem volt olyan eltérő, mint a mai muszlimoké, mégis több száz éves nemzetiségi konfliktus és Magyarország felbomlása lett az eredménye.
A cigányság szintén tanulságos. Több száz éve érkeztek, nem integrálódtak, számuk még 70 éve is elhanyagolható volt, mára a bevándorlás távoli hatásaként nehezen kezelhető problémát jelentenek.
A multikulturalizmus kívánatos
Sokan teszik fel a kérdést ironikusan, vajon a tikka maszalán és a kebabon kívül mit jelent a multikulturalizmus az átlagembernek. Gazdagabbak leszünk, az Európán belüli más kultúrákkal ahelyett, hogy turistaként élveznénk? A gyakori érv, hogy a kultúrában, sportban, tudományban sokat köszönhetünk az ide érkezőknek. De miért kell ehhez bevándorlás? A teljesítmény megvásárolható, ahogy dél-amerikai focisták, kínai tudósok, eljönnek a jobb megbecsülésért, nem is beszélve az USA agyelszívásáról.
Igaz, jó érzés étterem után kutatva egy sokszínű környezetben bolyongani, amilyen például Párizsban Belleville volt néhány évtizede. Pezsgő multikulturális környezet. Minden sarkon más nép étterme. Mára egyszínűbb a környék, az arab kultúra éttermei kiszorítanak mindenkit. Európában helyi muszlim monokultúrák jönnek létre és már nem csak a helyiek étkezési szokásait akarják megváltoztatni, abba is bele akarnak szólni, milyen ruhában járjanak mondjuk a brit lányok a környéken.
Legtöbben nem szeretnénk, ha Európa szegényebb lenne a ezekkel a kultúrákkal, de azt még kevésbé, ha szegényebb lenne az európaival. A multikulturalizmus, amit önmagában való értéknek akarunk látni, csak az egyik monokultúrából a másikba vezető út állomásának látszik. El kell fogadnunk, amitől féltünk, ezek a főként muszlim bevándorlók általában nem szeretik a multikulturalizmust és nem mi, hanem ők annak ellenfelei.
A liberális értékekre a veszélyt nem a bevándorlás ellenzői, hanem a monokultúrára törekvő bevándorlók jelentik. Az európai liberalizmus, az amerikaival ellentétben, nem tud mit kezdeni azokkal, akik a szabadságot arra akarják használni, hogy felszámolják azt.
A bevándorlás jó a gazdaságnak
Megdönthetetlennek látszott az érv, bevándorlás nélkül nem lennénk képesek működtetni a gazdaságot. De miért van szükség rá, hogy vendégmunkások helyett ezt családos bevándorlókkal oldják meg. Németországban, 1970-ig működött a vendégmunkás rendszer, amelyben a munkás 1- 2 évre mehetett Németországba, amit a cégek nyomására változtattak meg.
A Gastarbeit idején 2 millió vendégmunkás dolgozott Németországban és összesen 3 millió külföldi élt. 2000-re az ott élők száma 7,5 millióra nőtt, míg a munkavállalóké továbbra is 2 millió maradt. A német szociális rendszer a nyakába vette 5,5 millió ember eltartását, és rengeteg társadalmi problémát.
Az Európán kívül bevándorlók welfare dependency-e, vagyis a jóléti rendszeren való függése, mindenhol magas. Például a berlini törökök körében időnként 40%-ot is eléri a munkanélküliség és welfare dependecy háromszorosa az átlagnak. Ellentétben a kelet-európai bevándorlókkal, akik jóval többet fizetnek be a költségvetésbe, mint amit kivesznek.
Az európai jóléti rendszere erős motiváció a bevándorlóknak, az USA-ba a munka miatt mennek az emberek. Ez az oka annak, hogy ott még a nagyszámú illegális bevándorló sem okoz akkora társadalmi feszültséget.
Integrálhatóság
Amikor Franciaország Algériával játszott Párizsban a helyi nézők többsége az algériainak szurkolt. Egy francia játékos állítólag megjegyezte. – Egész jól ment ahhoz képest, hogy idegenben játszottunk. Az integrálhatóság nem is mítosz, inkább álom. Merőben eltérű kultúrájú csoportok integrációjára kevés sikeres példa van a világban. A muszlimok integrációjához két feltételnek minimum teljesülnie kellett volna,  az egyik, hogy ők is akarják, a másik, hogy az integráció sebessége gyorsabb, mint a populáció növekedése. A mára létrejött monokulturális területek inkább dezintegrálódnak, nagyobb az esélye, hogy a környezetükben rekedt európaiakat integrálják, mint fordítva. Az iszlám markáns kultúra, amely saját területén, 1300 év alatt sem tudta még a vallási békét sem megteremteni. Miért képzeli bárki, hogy az európai tolerancia, oktatási rendszer megoldja ezt? A kudarcot jól mutatja az európai, itt született muszlim fiatalok IS-hez csatlakozása.
A szenvtelen történelem
A 50-as évekig gyakorlatilag nem voltak muszlim bevándorlók Európában. Mára 25 milliós közösséget alkotnak. A ma békésnek tűnő népvándorlók áradata egy túlnépesedett régióból érkezik, új életteret keres magának. A helyzet történelmi léptékben nézve nem tér el jelentősen az iszlám korábbi terjeszkedésétől. A muszlim közösségek másféle Európát képzelnek el, mint mi. Ha rajtuk múlik Európa gyökeresen megváltozik. Napjainkban is láttuk, ahogy Ázsiában, de Szerbiában is az iszlám fegyvertelen terjeszkedéssel átvesz területeket és a saját képére formálja. A történelem szenvtelenül nézi kultúrák és népek eltűnését. A baloldali logikában a félreértett humánum fölötte áll a társadalom önvédelmének, a nemzetbiztonságnak. Ez a logika nem ad jogalapot, hogy megakadályozzuk Európa muszlimmá válását, mert minden kultúra egyenértékű az elvek szempontjából, mert identitásunk, értékrendünk, közösségünk védelme nem áll a bevándorlók és menekültek jogai felett. Ez azonban szerencsére nem szentírás és a demokratikus és liberális értékek félreértéséből fakad, így nem kell bűntudatot éreznünk, ha másként látjuk a világot.

A nagy 21. századi népvándorlás

Tibor Kovacs
2015. áprilisi írás

Az EU nem menekült problémával küzd, hanem egy új népvándorlás következményeivel, ami hosszan tartó és megoldhatatlan problémával állítja szembe. Az európai toleranciára alapozott megoldások nem lesznek képesek megbirkózni ezzel a kihívással és ha a hagyományos pártok nem találnak megfelelő megoldást, a szavazók a szélsőséges pártoknál keresnek majd megoldásokat, ami az EU végét jelentheti.
Az elmúlt hetekben olyan hírek érkeztek a menekült hullámról, amikhez nem szokott az európai közvélemény. Egy hónap alatt 10 ezer menekültről tudósítottak csupán Szicíliából. Majd egy rémisztő hír szerint egy gumicsónakról, amin menekültek utaztak, muszlimok 12 keresztényt dobtak tengerbe, akik megfulladtak. Szinte elképzelhetetlen, hogy a nyomorúság, kiszolgáltatottság elől menekülők ilyen embertelen tettre vetemedjenek, amikor ők is életveszélyben vannak a Földközi-tenger közepén.
Európában, 60 év békében, meglehetős jólétben és toleranciában felnőve, úgy teszünk, mint akik el sem tudják képzelni, honnan jön a gyűlölet. Számunkra ez a régmúlt része nem fér bele a 21. századról kialakult képünkbe, mi ilyenre már nem lennénk képesek.
Kényelmes és humánus álláspont, de igaz? Még élnek azok közül, akik átélték a Második Világháborút, amikor mi európaiak, a történelem legbarbárabb cselekedeteit hajtottuk végre. Nem történhet meg újra? Nehezen képzelhető. Az emberiség története legalább annyira a népek, vallások és minden másnak a konfliktusáról, kölcsönös gyűlöletéről szólt, mint fejlődésünkről, nagyszerű tetteinkről. Miért gyógyultunk volna ki ebből, miért ne lennénk hasonlók hasonló helyzetben? Miért ne dobnánk be mi is muszlimokat, ha éhezés és megaláztatás elől menekülnénk? Hozhatunk közelebbi példákat is. A délszláv háborúban békés szomszédok fogtak egymásra fegyvert, akik előtte 50 évig egy országban, egy utcában éltek. A cigánygyilkosságokat normálisnak látszó emberek követték el.  
Igaz óriási békés tömeg vonult fel a párizsi gyilkosságok után, de legalább ennyien lehettek otthon, akik azt mondták, ki kéne dobni az összes muszlimot Európából. Ők még többen lettek a dániai gyilkosság után és valószínűleg még többen a Földközi tengeren történtek után.
Nehéz elfogadni, de a tolerancia a nyugodt és gazdag hétköznapok terméke és soha nem volt tartósan jelen az emberi történelemben. Inkább az a furcsa, ma mennyire természetesnek tekintjük és el sem tudjuk képzelni, hogy az európai ember, újra embertelen gyilkossá váljon. A tolerancia a középosztály luxusa és értékes luxus, amit meg kell őrizni, de ha a helyzet változik, sokakból egy csapásra elpárolog. Azt sem gondoltuk volna 10 éve, hogy az európai szélsőségek ennyire megerősödnek. Mindig maradnak persze, akik védik, amit emberségnek nevezünk, de a többség képes átalakulni. A körülmények meghatározzák az emberek jó részét, de soha sem mindenkit. Ezért, ha hatékony politikát akarunk, ami képes meggátolni, hogy az európai lakosság agresszív bevándorlás ellenessé váljon és ennek megfelelő pártokat találjon magának, akkor a körülmények rosszabbra fordulását kell megakadályozni. A toleranciára nevelés, az e melletti elkötelezettség demonstrálása egy ponton túl kevés lesz.
Ha a lakossági véleménye változik, a mai mainstream pártok, véleményformálók már nem tehetnek semmit, új politikusok és véleményformálók jönnek, akik azt mondják, amit a nép hallani akar. Az előbbiek, békés eszméikkel eltűnnek és velük a mai Únió is. Addig azonban ők alakítják a körülményeket, így a tolerancia és Európa sorsát. Ehhez azonban intézkedések kellenek, amik megállítják a menekültek özönlését Európába, mert arányuk növekedése, úgy tűnik elérte azt a szintet, amit egyre többen tartanak „tolerálhatatlannak”.  
Egyre világosabb, hogy ez nem menekült hullám és nem is lehetne úgy kezelni. A muszlim világban és Afrikában olyan történik, ami a történelemben ritkán szokott. Ez a világ a robbanás állapotában van. Már az arab tavasz is ennek volt része. Tanulmányok az első klíma által előidézett konfliktusnak írták le, ennek ellenére, sokan valami megújulásról ábrándoztak, pedig nem volt más, mint a régió válságának egyik megjelenési formája.
A terület túlnépesedett, nem képes eltartani magát és megújulni sem. Az egy főre jutó erőforrások csökkenése, torz elosztási rendszerrel párosul, ami egy szűk, korrupt réteg kezébe összpontosítja a javakat. Néhány gazdag ország kivételével általános a társadalom nagyobb részének szegénysége. Megalapozott fejlődés, reformok nem léteznek. A helyzet az olaj iránti kereslet szűkülésével tovább romlik. Ez nem egy kivándorlási hullámot indított el, hanem egy új népvándorlást, ami talán a történelem eddigi legnagyobbja lesz, amiről száz év múlva talán a nagy 21. századi népvándorlásként fognak beszélni.
Az elmúlt 50-60 évben ötszörösére emelkedett az itt élők száma, de van nyolcszoros növekedés is. Ahol a 60-as években 5 milliónak éltek szegénységben, ma 40 milliónak kéne megélnie. Jóval egymilliárd fölött van a kritikus régió lakossága. Mindez úgy, hogy az élelmiszertermelő képességük nem nő a lakosságszámmal, sőt a termőterület csökken. Bármilyen ideológiai, etnikai vagy vallási formát ölt is a konfliktus, az mindig az erőforrásokért folytatott küzdelemből fakad. Ennek egyik levezető szelepe a népvándorlás. A problémák exportja.
A kérdést Európa nem képes megoldani, csak magára húzni. A népvándorlás, ami ma eljut Európába, egyelőre apró töredéke az egésznek, de már ettől is az európai tolerancia a végét járja. Pedig a jövőben akár százmillió ember is útnak indulhat. Az egyik legnehezebb helyzetben lévő Franciaországban TV vitákban is nyíltan beszéltek, a karikaturisták megölése előtt arról, hogy lesz arab-francia polgárháború és minél előbb kezdődik, annál jobb a franciáknak, mert akkor van esélyük.
A mainstream gondolat, hogy helyben segítsünk, ezzel akadályozzuk az elvándorlást nem működik. Az IS legyőzése nem old meg semmit. Az IS, a Boko Harem, az AlKaida csak tünet, az erőforrás hiány és elosztás igazságtalansága a valódi ok.
A segélyprogramok, befektetések, hatástalanok, sőt kontraproduktívak. Ezt bizonyította az elmúlt évtizedek segélyezési politikája, ami meggyőző tanulmányok szerint, a dollár tízmilliárdokkal a korrupciót növelte, segítette diktárok megerősödését, így növelte az elosztás igazságtalanságát. Talán még a népesség robbanáshoz is hozzájárult.
A továbblépéshez el kéne fogadni, hogy ez nem menekülthullám, hanem népvándorlás és, hogy Európa ezt a helyzetet nem tudja megoldani és nem is feladata. Egyet tehet csupán, megvédi tőle polgárait, ezzel az európai toleranciát és megelőzi, hogy szélsőséges pártok ajánljanak megoldást. Ehhez azonban kívül kell tartani a menekülteket Európán.
A tízezer számra érkező között óhatatlanul lesznek vallási fanatikusok. Ha csak egy százalékuk ilyen, és ha az európai muszlim lakosság egy százaléka válik vallási fanatikussá, nyugatgyűlölővé, az is több százezer ember, ami olyan potenciális veszélyforrás, amit Európa nem vállalhat. A folyamatok egymást erősítik. Minél több a menekült, annál több a gyűlölet irányukba, minél több a gyűlölet, annál erősebb a nyugatellenesség és annál több a fanatikus.
Európa stratégái tisztában vannak a népességrobbanás, veszélyeivel. Ez meglátszik sok ország csendben meghozott bevándorlást nehezítő törvényein. De amíg a választók körében nem érett meg a helyzet a felvállalt szigorításra, addig hagyományos pártok nem cselekedhettek. Ma viszont megkapták az esélyt. A lakossági felháborodást olyan döntések meghozatalát teszi lehetővé, ami korábban elképzelhetetlen volt. Újra hangsúlyozni kell, ez nem lehet más, mint amit az Ausztrál miniszterelnök is javasolt, vagyis a népvándorlást Európa határain kívül kell megállítani.
A menekültkérdésre nem az elején említett hírek irányították a figyelmet, hanem az újabb elsüllyedt hajó esete. A hír sok jóérzésű embert megrázott, de vajon hány európai mondta azt magában, hogy ezek sem jöttek ide. Mert bizonyosan voltak és nem is kevesen. A humánum kemény időkben könnyen megkérdőjeleződik. Ne akarjuk kivárni, amíg a többség a hajók elsüllyedését kívánja, vagy esetleg elsüllyesztésüket követeli.

Ha a gát átszakad, mindenki, aki megértést hirdet hülyének fogják tartani. Attól a ponttól nehezebb az embereket békés mederben tartani, mint ma a helyzetet további romlását megakadályozni. Ha ez nem így lesz, az emberi történelmet ismerve biztosak lehetünk benne, hogy Európa egy intoleráns robbanást él meg. Még van időnk megvédeni az európai toleranciát és békés fejlődés légkörét, de már nem sok.