nyugdíj

Az arab tavasz és a nyugdíjas forradalmak

admin

Úgy tűnik egyesek az arab tavaszra, az arab forradalmakra várnak Európában. Az elöregedett elunalmasodott kontinensen tényleg jó lenne egy kis frissesség. Az is bizonyos, hogy az arab forradalmak eljönnek Európába, de erre még néhány évtizedet várnunk kell és mi európaiak nem fogunk túlságosan örülni neki.
A diktatórikus és nem demokratikus rezsimek elleni észak-afrikai népi felkelések sorozata, az úgynevezett arab tavasz megmutatta: alapvető változásokat lehet elérni, ha a társadalom leküzdi félelmét és szembeszáll az elnyomó hatalommal – foglalt állást az Európai Zöld Párt (EGP) szombati budapesti tanácskozásán. A kijelentés nem túl burkolt kritikát fogalmazott meg az Orbán kormány eddigi tevékenységével kapcsolatban, melyet korábban már Cohn Bendit is erőteljesen kifejezett. Az ötlet romantikus és naiv, de mégis van realitása. Persze nem annak, hogy 1848-hoz hasonlóan söpör végig Európán a forradalmak vihara, csak most az arab világból kiindulva.
Erre ma Európa alkalmatlan. Itt nincs forradalmi helyzet, de ami a legfőbb gond, nincs aki forradalmat csináljon. Mint láthattuk Magyarországon is csak egy fülke forradalomra tellett, amiről sokkal inkább jut eszembe Bunuel  – A szabadság fantomja című filmje, mint 1848. Európa erre képes, fülkeforradalmakra, nyugdíjas forradalmakra. Ami úgy viszonyul az forradalomhoz, mint Bolt száz méteres világcsúcsa és a nagyi csoszogása a busz után.
Európában ma nincs olyan tömeg, aki még akár egy forradalmi helyzetben is képes lenne forradalmat csinálni. Az arab világban és nem volt ez máshogy 1848-ban sem a 25 éve alatti fiatalok aránya a társadalom 60%-a körülire tehető. Csak a fiatalok akarják elsöpörni a régi világot és egy újat építeni helyette. A középkorúak, a nyugdíjasok a stabilitásban érdekeltek. Ma több a nyugdíjas, mint a fiatal. Nem lesz nyugdíjas forradalom és ezt azok is jó ha megértik, akik azt gondolják az Orbán kormányt az utcán fogják megbuktatni.
Bármilyen furcsa is, de a forradalmaknak van demográfiai feltétele. Az 1968-as diáklázadásoknak is alapvető feltétele volt, hogy a kormányzatok meg szerették volna teremteni a tudás alapú társadalmat és ezért duplázták az egyetemi helyek számát. Ha a társadalomnak nem is lett jobb, a diáklázadások kitörtek és elindítottak egy értékrendbeli forradalmat a világban.
Nincs kétségem afelől, hogy lesz forradalom Európában, sőt lesz arab tavasz is, de erre még 30 évet kell várni. Már ma is sok arab-muszlim fiatal a nyugati világban érzi úgy, hogy a fennálló kormányokat forradalommal kéne megdönteni. Emlékezzünk csak a párizsi lázongásokra, a londoni, vagy német terror cselekményekre. Egy igazi forradalomhoz azonban még számosságuk kevés. Arányuk ma még/már európai szinte eléri a lakosság 10%-át. Viszont szaporulatuk 3 közeli vagy a feletti. Ausztriában 2,95, Franciaországban 3,4 körüli. Ráadásul az első gyerek megszületése a fehér lakosság 30 éves kora helyett 20 alatti. Ez azt jelenti, hogy míg 2 muszlim szülő 40 év alatt világra hoz 15 gyereket, addig 2 fehér szülő 1,3-1,8-at. Nem kell nagy zsenialitás hozzá, hogy kiszámoljuk ennek nem lesz jó vége.
A zöldek, mint általában a baloldaliak rövidlátóak. Arab tavaszról álmodnak, pedig ez valójában Európa rémálma. Ha eljön az arab tavasz, akkor az nem Európa megújulását, hanem Európa végét jelenti majd. Amíg ez eljön, addig csak arra számíthatunk, hogy a lelkes nagyik a Gerbaud teraszán tervezgetik a forradalmat.

Szerény javaslat a nyugdíjkérdés megoldására

admin 12 hozzászólás

Öreg angol barátommal, Jonathan Swift-tel egyszerű megoldást találtun ki a nyugdíj kérdés rendezésére.

Rendőrségi hírek: „Egy késelős gyilkossággal indult az év Jász-Nagy-Kun Szolnok megyében, majd jött egy agyonverés. Mindkét esetben idős emberek voltak az áldozatok. Most egy házaspárt gyilkoltak meg ismeretlen tettesek: a 74-éves nőnek és a 79-éves férfinak a torkát vágták el.”

Egy szerény kis javaslatot tennék a magyar költségvetést túlzott mértékben terhelő nyugdíjas kérdés megoldására. Az országban 3,2 millió nyugdíjas van, igaz, ebből közel 1 millió a rokkantnyugdíjasok száma. Ez óriási kiadást jelent a költségvetésnek, a nyugdíjkassza egyre kevésbé fenntartható, folyamatos hiánnyal küzd, és a helyzet minden nappal romlik. A nyugdíjasok egyre tovább élnek, nem törődve a költségvetés helyzetével.

A kormány korábbi próbálkozása, hogy az egészségügyön keresztül oldja meg a kérdést, láthatóan kudarcot vallott. Hiába próbálták a színvonalat lejjebb és lejjebb süllyeszteni, az részben nem sikerült, és a várt hatás is elmaradt: nem nő a nyugdíjasok halálozása. Épp ellenkezőleg, az átlagéletkor tovább nő, ami a férfiak esetén aggasztó mértéket öltött.

Az én javaslatom a közbiztonságon keresztül oldaná meg a kérdést. Ez több részből áll, melyek együttesen drasztikusan javítanák a helyzetet:

  • A kések, baseballütők, ruhaszárító kötelek áfáját a kedvezményes körbe kell sorolni, ezzel segítve a könnyebb hozzáférést.

  • A vidéki rendőrségi jelenlétet tovább kell csökkenteni, be kell zárni a maradék falusi rendőrőrsöket, a körzeti megbízottakat és egyéb zavaró tényezőket el kell tüntetni vidékről. (Ez a rendőrségi költségvetésben is meglehetős költségcsökkenést jelent.) Vagy át kell csoportosítani őket Budára, hogy ott növeljük a közbiztonságot, vagy az elbocsátásokkal egyszerűen javítani kell a költségvetés pozícióját.

  • Nyugdíjas ember meggyilkolása esetén nem kell nyomozást indítani, mert ez tulajdonképpen társadalmi haszonnal járó gyilkosság.

  • El lehet gondolkodni egy degresszív ösztönző rendszeren. A korhatárt el nem ért rokkantnyugdíjas meggyilkolása esetén a nyugdíj felét pl. egy évig lehetne folyósítani az elkövetőnek. 62 és 70 év közöttiek esetében 9 hónapig, 70 és 75 között csak fél évig, 75 fölött 2,5 hónapig. Elvégre aki fiatal nyugdíjassal végez, az nagyobb hasznot hajt, mert ők tovább vették volna igénybe a nyugdíjkasszát.

Ezekkel a változtatásokkal javítani lehetne a statisztikát, és a mai, heti 1-2 gyilkosságot meg lehetne növelni akár heti 2000-3000-re is. Ezzel a módszerre meg tudjuk oldani a nyugdíjkérdést néhány év alatt.

Néhány egyéb pozitív mellékhatása is lenne az intézkedéseknek.

  • Nem csak a nyugdíj, hanem az egészségügyi kassza egyenlege is javulna, mert ezt a nyugdíjasok veszik leginkább igénybe.

  • Előállhatna az a helyzet, hogy a nyugdíjaskor elérése után mindenki azonnal más országba költözik, ezzel is javítva a helyzetet nálunk.

  • Maguk a lakosok tüntetnének a nyugdíjkorhatár emeléséért, így a politikai egyeztetések felgyorsulnának.

  • A gazdasági válság kellős közepén a temetkezési ipar komoly fellendülésre számíthat, ami új munkahelyeket teremt az alacsony iskolázottságú rétegben, sőt, így megerősödve esetleg az európai piacra is kiléphet.

Látható, hogy az intézkedéseknek csupa pozitív hatása lenne a társadalomra, ezért mihamarabbi cselekvést javaslok. Még csak annyit, hogy a sajtóban be kell tiltani az ilyen eseményekről való negatív tudósítást. Nem szükséges a hangulatkeltés, mert egyesek talán nem érzik át a tervnek a nemzetre hosszabb távon gyakorolt jótékony hatását.

Tisztelettel,

Mo21 és Jonathan Swift

30 év múlva nem lesz nyugdíjunk

admin 205 hozzászólás

A társadalom elöregedése a legaggasztóbb és hosszú távon biztos katasztrófát eredményező fejleménye a jóléti államok többségének. Magyarország, mint szinte minden negatívumban, ebben is élenjár (a természetes népességfogyás kumulált értéke nálunk a legmagasabb). Ennek pénzügyi következményei csak a felszín, sokkal mélyebb gondok vannak, amikről nem is veszünk tudomást, pedig már ma is ezek határozzák meg életünket.
A puszta tények sem biztatóak. 3,2 millió nyugdíjasunk van és az első Ratkó gyerekek 3 év múlva lépnek nyugdíjas korba. Az ő nyugdíjazásukkal, ami 2020-ig lezárul, a magyar társadalom tragikus helyzetbe kerül. A magyar átlagéletkort tekintve az ő generációjuk 2030 környékén nagy számban elhalálozik és ekkor Magyarország lélekszáma hirtelen 9 millió körülire süllyedhet. Ez a folyamatot csak a Ratkó unokák gyermekei tudnák ellensúlyozni, de az ő körükben nagyon alacsony a gyerekszám.
A helyzet nem oldható meg, ha a magyar lakosság és politika nem érti meg, hogy a nyugdíj nem csak pénzügyi gondokat okoz és megoldása elsősorban szaporulati kérdés. Vagyis csak a jövő gyermekei képesek véglegesen megoldani és nem a korhatáremelés és a nyugdíjrendszer módosítása, pedig ma csak ezekről beszélnek. Bármilyen nyugdíjrendszer legyen is, az a jövő nemzedékek nélkül működésképtelen, mert mégha nem is a felosztó-kirovó rendserben gondolkodunk, akkor is növekvő gazdaságú országra van szükség, mert különben nem lesz értékálló az előtakarékoskodásunk, hiába gyűjtögettünk egy életen át, nem ér majd semmit a pénzünk. A gondok tehát sokkal mélyebbek, mint elsőre látszanak.
  1. Az idősek aránya erőteljesen növekszik. A táradalom 20 százaléka lesz rövid időn belül 55 év felett, de egyetlen mutatóban sem állunk jól. Ezzel párhuzamosan iszonyatosan magas a rokkantnyugdíjasok száma és nincsenek számukra megfelelő foglalkoztatási formák, de nincs is erőteljes igény erre.
  2. Ablakon kidobott tudás. A korai nyugdíjazással a társadalom rengeteg tudást, tapasztalatot és kapcsolatot veszít, ami számszerűsíthető veszteség. A 60 évesek életük folyamán szakmájukban többet láttak, mint a legjobb egyetemen végzett 30-asok. Tudásuk a munkapiacról való kilépésükkel elveszik, ez nemzetgazdasági kár.
  3. Nem születik elég gyerek. Meg kell érteni, a nyugdíj kifizethetősége nem pénz, hanem gyermekkérdés. Tételezzük fel az a szélsőséges esetet, hogy senkinek nincs gyereke. Így mindenki maximális pénzt tud félretenni öreg napjaira, mert nem kell a gyerekekre költeni. Mégis nyilvánvaló, hogy ilyen ország nem tudna nyugdíjakat fizetni. A nyugdíjrendszer stabilitását a gyermekek nagy száma adja meg. Ez nem függ a nyugdíjrendszertől, tőkésítettés afelosztó-kirovó rendszerben is igaz, mert munkavállalók nélkül összeomlik az ország pénzügyi rendszere és vele a nyugdíjkassza is. Bármilyen paradox is, nem a nyugdíjra félretett, hanem a gyermekbe fektetett pénz hozza a legjobb hozamot a nyugdíjkasszában. Ez 50 éve még komolytalanul hangzott volna, de ma ez a valóság.
  4. Cigányság integrálatlansága. Az egyetlen csoport, amelyben a szaporulat megfelelően magas, a cigányság. Természetesen nem tudunk biztos számokat, de a cigány falvak korfája eligazítást adhat. Itt a 18 év alattiak száma 50%, míg a társadalom egészében ez alig több 20 százaléknál. A trendek azt mutatják, hogy ezeknek a cigánygyerekeknek kéne a jövő nyugdíjasait eltartani, de a cigányság körében nagyon magas, becsélések szerint 60-80%-os a munkanélküliség. Amit a statisztika biztosan tud, hogy a 15-24 év közötti korosztályban 20 százalék az egész országra vetített munkanélküliség. Ez az adat természetesen nem a cigányságra vonatkozik, de mivel a továbbtanulók között arányuk rendkívül alacsony, 1% alatti, azt kell feltételezni, hogy a 24 év alatti munkanélküliek között felülreprezentáltak.
  5. A fiatalok nagyon későn lépnek be a munkapiacra. A nyugdíjrendszeren kétoldalú nyomás van. Az idősek korány lépnek ki a munkaerőpiacról, a fiatalok túl későn lépnek be. Ráadásul a 15-24 évesek között a legmagasabb a munkanélküliek száma. Túl sok gyerek tanul tovább felsőfokú intézményekben, kevés a 18 éves korára eladható szaktudással rendelkező munkaerő, mivel ezeket a szakképzési formákat gyakorlatilag megszüntették. A fiatalok, a felsőfokú tanulásra nagyon sok időt fordítanak, de ez nem jelenti azt, hogy nagy mennyiségű tudást szereznek. Felkészítésük kis hatékonyságú, hosszú idő alatt szereznek kevés tudást.
  6. Szellemi öregedés. Elöregedésének és a kevés fiatalnak, nem pénzügyiek a legaggasztóbb következményei. A szellemi öregedés nagyobb hátrányokat jelent. A világot általában a fiatalos szellem, a tudásvágy és a lázadás újítja meg, (ehhez a 18 év alattiak számának jóval 30 szazalék fölött kell lenni). Egy nyugdíjas társadalomban, kihal a kezdeményező készség, a változásra, fejlődésre való hajlam. Egy nyugdíjas társadalom jövőre irányultsága csökken, elveszti távlatos céljait és versenyszellemét. Éppen ezekkel a gondokkal küzdünk, ahogy már többen megfogalmazták, a magyar társadalom egyik életcélja nyugdíjasnak lenni. A 40 éves meggazdagodott vállalkozók az 50 éves közalkalmazottak, gyári munkások vagy marketingesek hasonlóak ebben. Motiválatlanok, nem életcéljuk a szakmai siker, és más hagyományos értékek, nem tekintik hivatásuknak munkájukat. Ezért viszik ki szaktudásukat túl korán a piacról. A magyar legenda a leleményességről már a múlté, csak ügyeskedés van helyette. A nyugdíjas Magyarország képtelen alkalmazkodni a 21. század megváltozott kihívásaihoz. Amennyiben nem mozdítjuk ki a társadalmat ebből a nyugdíjra irányult mentalitásból, nem lehetünk sikeresek.
  7. Nyugdíjas politikai rendszer. Mint láthatjuk, nálunk a politikai küzdelem szinte csak a nyugdíjasok kegyeiért folyik. 3,2 millió szavazó, minden alkalommal képes eldönteni a választásokat. Ezért merülnek fel a kampányokban a 13., 14. havi nyugdíj kérdései, ezért retteg mindenki kimondani a reform szót, és ezért nem mertünk semmit változtatni az elmúlt évtizedekben. Tudom, az elitet okoljuk gondjainkért, de legalább annyira kéne a nyugdíjas politikai rendszert, mert csak olyan elit képes nyerni a választásokon, aki kiszolgálja az ő konform igényeit, aki a gondoskodó, a szerzett jogokat megvédő államot hirdeti. Így nem tudunk lépéseket tenni az egyéni felelősség vállalás, a versenyképesség felé. A nyugdíjas politikai rendszer az, amely leginkább okolható a szükséges reformok elmaradása miatt.
1. Nyugdíjasok
  • Nyugdíj helyett adókedvezmény. A legfontosabbnak a nyugdíjkorhatár emelése tűnik, de ezt nyugdíjra irányult társadalom nehezen fogadja. Ezért a motivációra kell a hangsúlyt fektetni. A nyugdíjkorhatár fokozatos emelése mellett az embereknek 62 év fölött 30%-os adókedvezményt, maximum a minimálbér nettó értékének megfelelő adókedvezményt kell adni.
  • Természetesen a nyugdíj melletti munkára ez nem érvényes, amit teljesen meg kell tiltatni. 70 év fölött az adókedvezményt 50%-ra kell emelni, de továbbra is csak a minimálbér összegének megfelelő nominális összegig. A közszférában ez a kedvezmény ne járjon, mert itt inkább csökkenteni kell a dolgozók számát és nem munkában tartani az időseket.
  • A fegyveres testületek esetén a szolgálati idő utáni nyugdíj helyett szintén választhatnának adókedvezményt és ezt magukkal vihetik a magánszférába is, a nyugdíjasokhoz hasonló rendszerben. Az élet végéig tartó csökkentett adó vonzóbbá tenné az ilyen pályát mint a fiatal nyugdíjazás.
  • A rokkantnyugdíjakat szigorúan felül kell vizsgálni és mértéküket lejjebb szállítani. Itt minimálisan 200 ezer embert kell visszakényszeríteni a munkapiacra.
2. Gyerekek
  • A gyermek elsősorban nem pénzkérdés. Kutatások is bizonyítják, de a hétköznapi tapasztalat is igazolja, hogy a legszegényebb társadalmakban a legnagyobb a szaporulat. A gyermek elsősorban értékrend kérdése és a mai értékrend, az anyagi kérdéseket a gyermek elé helyezi. Külföldi kutatások már olyan eredményre is vezettek, hogy a gyermektelen párok boldogabbnak gondolják magukat. Ezért elsősorban az anyagi ügyeken kívül a társadalom gyermekesekkel szembeni viselkedését kell átalakítanunk. Az anyák és a gyermekesek társadalmi megbecsülése legalább annyi hasznot hozhat, mint pénzbeli támogatásuk. A legnagyobb hatással a tartósabb, kiszámíthatóbb házasságok, és a vallásosság terjedése lehetne, de természetesen ezek olyan változások amire a kormányzatok rövid távon semmilyen befolyással nem bírnak.
  • Gyermekek utáni adókedvezmény. A gyermekszám növelésére egyetlen kivitelezhető, anyagi eszközökkel támogatható megoldás látszik, és ez a Gyermektelenségi adó, vagy a másik oldalról szemlélve a Gyermekek utáni adókedvezmény. Amennyiben elfogadjuk, hogy csak akkor van nyugdíj, ha van gyerek, akkor a járulékfizetés nem lehet az egyedüli jogosultsági tényező. A gyermek léte vagy nem léte a rendszer szempontjából pénzben mérhető érték. A nevelési költségeket és a potenciális jövőbeli munkaerő értékét valamilyen módon honorálni kell. A kedvezménynél nem szabad nominális felső korlátot szabni és nem lehet a csonka családokat jobban támogatni, mint a teljeseket, mert a cél, hogy a gyerekek teljes családban nőjenek fel és hogy ott legyen a legtöbb gyerek, ahol a szülők a gyermek érdekének legmegfelelőbb körülményeket képesek biztosítani. Ezt diktálja a születő gyermekekkel szembeni felelősség, mert ma a gyermekszegénység legbiztosabb két kritériuma a 3 vagy több gyermek és a csonka család. Ez azért van, mert háromnál több gyermek statisztikailag érzékelhetőn csak a legszegényebb családokban van. Ezzel a rendszerrel, a kutatások szerint is csak a szegénységet termeljük újra és nem segítünk senkinek.
  • A családi pótlék rossz megoldás, mert a mai rendszerben a felelősebben gondolkodó középosztálybeli családoknál a gyermek gazdasági katasztrófa lenne, pedig őket kéne rávennünk a magasabb gyerekszámra. A jelenlegi rendszer, csak a halmozottan hátrányos helyzetűeket ösztönzi magasabb gyermekszámra, mert náluk a gyerek még ilyen körülmények között is gazdaságilag pozitív szaldójú. Ezért öngyilkos stratégia gyermekkérdésben a rászorultsági elv érvényesítése. Egy középosztálybeli családnál a gyermek születése az első 3 évben, az egyfőre jutó bevételeket, akár felezheti is, míg a legszegényebbeknél akár növelheti. Ma a középosztálytól azt várjuk el, hozzon hatalmas anyagi áldozatot a közösségért, sodorja veszélybe jövőbeli családja anyagi helyzetét, kockáztassa a lecsúszást, míg a legszegényebbeket jutalmazzuk a gyermekekért. (ez a jelenség, az, amit Gyenei Márta a stratégiai gyereknek nevez: http://www.demografia.hu/Demografia/2004_3-4/Kemeny%20Istvan_kozl.pdf 10. oldal, a tanulmány a Népszabadságban is megjelent, de nem érhető el online)
  • A lakhatás kérdése. A magyar családokmielőtt gyermeket vállalnak, szeretnék biztosítva látni lakhatásukat. Nálunk ez saját tulajdonú lakást jelent. Bérelt lakásba a családoknak csak nagyon kis része vállal gyermeket. Ez érthető is, mivel a magyar bérlők meglehetősen kiszolgáltatott helyzetben vannak. A legtöbb ingatlant feketén adják ki, a bérbeadó kényére-kedvére emelheti a lakbért és bármikor felmondhatja a szerződést. A fiatal párok vállalnának bérleményben is gyermeket, ha biztosítva látnák, hosszú távra lakhatásukat. Ezért a bérlők jogait törvényben kéne védeni. Szabályozni a folyamatos bentlakókkal szemben érvényesíthető áremeléseket és a felmondás feltételeit nagyon meg kell szigorítani. Ez sok országban, ahol bérelt ingatlanra alapul a társadalom erősen szabályozott terület, mert csak így teremhető meg az élet kiszámíthatósága, a társadalom alapjainak stabilitása.
  • A gyermektelen nők ellentmondásos szerepe. Van még egy súlyos etikai kérdés a gyermekszámmal kapcsolatban. Ez pedig, hogy a nők kevesebb ideig fizetnek járulékot, de tovább veszik igénybe. A társadalom történelmi távlatokban ezt elfogadja, mivel a nők hozzák világra a jövő generációit, és mint anyák, ez a kivételezettség megilleti őket. Azonban, ha nem szülnek gyereket, vagy keveset szülnek, ez a kivételezettség egy idő után igazságtalanná válik. Ez fajsúlyos kérdés, mert a Ratkó unokák 40%-a még nem szült, pedig ők már 34-35 évesek.
A világ sok országában nincs nyugdíjrendszer, ezek közül sokakat a jövő nagyhatalmainak tekintünk. Ezek, a főleg ázsiai országok, hatékonyabban működnek és versenyképesebb népességgel rendelkeznek, mint mi. Könnyen kialakulhat olyan helyezet, hogy a versenyben alulmaradunk és a jelen jóléti rendszerünk fenntarthatatlanná válik. Ennek vannak már jelei. Nyugdíj nem volt mindig és nagy valószínűséggel nem is lesz mindig, habár a ma emberének ez elképzelhetetlennek tűnik. A nyugdíjrendszer hiánya pozitív következményekkel is jár. Erősödik a család, a családi szolidaritás lép a közösségi helyére, az állami elvonási szintek erősen csökkennek, mert nem kell járulékot szedni, a lakosság sokkal idősebb koráig dolgozik, a foglalkoztatottság magasabb elméleti szintekre emelhető. Az életünkért érzett egyéni felelősség rendkívül fontossá válik.
Magyarország még nincs olyan helyzetben, hogy erre kelljen számítani, de a következő 30 év sok újdonságot hozhat. A jelenlegi rendszer nem tartható fenn 25 évnél tovább, de már addig is válság válságot követ majd, hiszen mindig csak addig megyünk el, amíg nagyon szükséges. Halogatjuk tovább a gondokat. Ez a kérdés nem a politikusok dolga, mert a nyugdíjasoknak kéne megérteniük, hogy nem arra kell szavazni, aki azt ígéri minden marad a régiben, hanem arra, aki azt mondja ez nem mehet így tovább. Az utóbbi nézi az ő érdekeiket, az első csak a saját hatalmára gondol.