2015. novemberi írás
Európa a német nyugdíjas
Térden csúszva járultunk Erdogan színe elé. Most aztán úgy játszik velünk, ahogy akar. -fogalmazott Marc Pierini, az EU korábbi törökországi nagykövete a közelgő EU-török tárgyalások előtt. Egy másik vezető tisztviselő szerint: Csak Isten és Erdogan hozhat enyhülést ebben a problémában. Lehet-e ennél szemléletesebben leírni a helyzetet, amibe Európa belelavírozta magát a népvándorlás kapcsán.
Aki már járt török bazárban, tudja, nem jó dolog úgy bemenni, hogy valamit minden áron meg szeretnénk venni. Európa most úgy tesz, mintha egy német nyugdíjas néni egy köteg Euróval kezében menne be a bazárba, rámutatna egy szőnyegre és azt mondaná, nekem ez kell és csakis ez. Biztos lehet benne, hogy az összes pénzét elszedik és a kiszállításért még külön fizetnie kell.
Sajnos a hasonlat csak részben igaz. Tényleg egy nyugdíjas néni szeretne valamit venni a törököktől, de az árú nem olyan kézzelfogható, mint a szőnyeg.
A csúcsról előzetesen kiszivárgott európai ajánlat szerint nagyon nagy árat akarnak az EU vezetői fizetni a török jóindulatért. A pénzben mérhető árnál azonban fontosabb, hogy olyan engedményeket is kénytelennek érzik megadni, amit különben nem tennének. A vízummentesség, a csatlakozási tárgyalások olyan témák, amik csak még további problémákat kreálnak a jelenlegiek mellé.
A politika vásárlás kudarc
A gazdagok hajlamosak azt hinni pénzzel minden elintézhető. Ezért az európai és az amerikai politika egyik fontos eszköze lett a politika vásárlás. Ez azt jelenti, egyes politikai rezsimeket a nyugat támogat cserébe azért, hogy bizonyos számára fontos célokat megvalósítson. Az elmúlt évtizedek elemzései kimutatták, hogy ez a kényelmesnek tűnő módszer önmagában nem megoldás, sőt bizonyos értelemben a konfliktusok fenntartását és a maffiaszerű politikai viszonyok kialakulását szolgálja. Egyrészt a pénzek elosztása körül hihetetlen korrupció alakul ki, ami helyi politikai maffiák megerősödését segíti.
Másrészt és ebben az esetben ez a fontosabb, érdekeltté teszi a megfizetett politikai rendszert, hogy ne megszüntesse, hanem megfelelő szinten fenntartsa a problémát. Amennyiben ugyanis megszüntetné, fontos bevételi forrástól esne el. Többé nem lenne mit eladnia a gazdag nyugati nyugdíjasoknak.
Törökország ma 2 milliárd Euro bevételre tesz szert a népvándorlással kapcsolatos tevékenységekből, a Deas’sel való üzletekből is jócskán profitál. Az EU most 3 milliárdot ígér neki.
A török bazárban már kiszámolták, hogy a 3 milliárdot fel tudják alkudni és még a 2 milliárdból is legalább egyet meg tudnak őrizni. Ahogy a orosz gép lelövése is jelezte a népvándorlás és a régió káoszának megállítása nem érdeke a törököknek. A politika vásárlással, csupán néhány látszatintézkedésre lehet ösztönözni a törököket.
Lesznek új táborok, WC-ket építenek majd, lecsukják a rivális csempészbandák közül, akik kevesebbet tejelnek, valamelyest csökken, de teljesen meg nem szűnik az áradat.
A világ legbalekabb politikai közössége
Szinte hihetetlen, hogy az EU ennyire balek módon viselkedik ebben a kiélezett politikai helyzetben. Nézzük, hogy reagálnak, vagy reagálnának más gazdasági, katonai és politikai hatalmasságok a menekülthullámra.
Oroszország inváziónak tekintené és fegyvert alkalmazna, Kína hasonlóan cselekedne. Japán tízezernél több kérelemből 11-et fogadott el. Szaud-Arábia és a többi öbölmenti ország lelövi a határán illegálisan átkelőket. Ausztrália menekültekkel kapcsolatos politikájának szlogenje: Nincs esélyed, hogy Ausztrália az otthonod legyen. Minden elfogott hajót visszavontatnak, aki mégis valahogy bejut, azt elfogják és kitoloncolják.
Az USA 6 ezerről 10 ezerre emelte a menekülthullámra való tekintettel a befogadandó menekültek számát 2016 végéig. Természetesen egyesével bírálják el a legszigorúbb biztonsági átvilágítások után, de 31 államnak még így sem kellenek a párizsi merényletek után. Törökország üzletet csinál belőlük és politikai célokra használja a helyzetet.
Európa, aki megtehetné, hogy Ausztrália módszerét választja, inkább teli bukszával könyörög és kiszolgáltatja magát Törökországnak.
A világ játékszere
Európa nemcsak balek, de a világpolitika játékszerévé vált. Nehéz szabadulni a gondolattól, hogy a török politikai konyhában eleve arra játszottak, hogy belefullasszák az EU-t a menekültekbe és aztán jól megkérjék a segítség árát.
Ez a módszer azonban nem korlátozódik Törökországra. Bárki, aki Európa politikai rendszerének szétzilálásában érdekelt, nem kell mást tennie, csak a népvándorlás fenntartását támogatni. A hidegháború után kutathatóvá vált iratokból kiderült, hogy például az oroszok, miként támogatták a diákmozgalmakat, baloldali köröket, akik gyengítették az akkori nyugatot. Bizonyosan nincs ez ma sem máshogy, azon országok titkosszolgálatai, amelyek középtávon az EU gyengítésében érdekeltek, biztosan alkalmazzák ezeket a módszereket. Bármennyire is úgy gondolják szélsőjobbos összeesküvés elméletek, hogy ebben az USA áll az élen, ehhez az oroszoknak és Kínának sokkal erősebb érdekei fűződnek. Legyen azonban bárkinek az érdeke nem kell mást tennie, csupán titokban támogatni az emberáradat fenntartását. Két részről is megteheti ezt. Egyrészt a Közel-Keleti káosz fenntartásával, másrészt balos csoportok támogatásával az Unión belül, akik majd kiverik a balhét, ha valaki határozott intézkedéseket akar hozni. Az EU titkosszolgálati nem hagyhatnák, hogy így játszanak velünk.
Manipulálható közvélemény
Az EU destabilizálásában és a muszlimok számarányának növelésében azonban legfőképpen a szélsőséges muszlim csoportok érdekeltek. Amelyek láthatóan jól használják a médiát és a közösségi oldalakat. Nyilvánvalóan észrevették, hogy az EU közvéleménye és médiája, mennyire érzékeny az emberi szenvedésre és a gyerektémákra. Az ilyen közvélemény nagyon egyszerűen manipulálható egy ennyire kegyetlen társaság számára. Ezek olyan emberek, akik 12 éves lányokkal hajtatnak végre öngyilkos merényleteket, emberekből élőpajzsot hoznak létre és TV-kamerák előtt hajtank végre kivégezéseket a legválogatottabb módokon. Számukra az emberélet, szenvedés, legyen az gyerek vagy felnőtt egészen mást jelent. Olyan tettekre is képesek szentnek tartott céljukért, aminek mi az elképzelését is bűnnek tartjuk. Egy ilyen csapat könnyen kihasználhatja az EU közvélemény érzékenységét. Akár azt is megteheti, hogy gyerekekkel, családokkal teli csónakokat süllyeszt el, hogy a halott gyerekek látványa sokkalja az EU polgárait és továbbra is fenntartsák a szélsőségesek számára fontos nyitott határok politikáját. Nem állítom, hogy ez már megtörtént, de bármikor megtörténhet vagy megtörténhetett, mert az EU egy nagyon fontos stratégiai kérdésben érzelmek által dróton rángathatóvá vált.
A pénz diplomáciája helyett az erő diplomáciáját
A hidegháború alatt a konfliktusok kezelésének tudományát és ehhez kapcsolódó diplomáciai alkudozást tökélyre fejlesztették. Sajnos Merkelék elfelejtették ezt és úgy látszik nincs, aki emlékeztesse rá őket. A hidegháborús tárgyalási stratégiákban az egyik legfőbb elem a kemény határok politikája volt. Kell egy határ, aminek átlépése után automatizmusok lépnek életbe. Attól kezdve senki, sem Merkel, semmilyen hatóság nem tudja leállítani az intézkedéseket, az alkudozás megszűnik. Ez a megegyezése kényszerítés egyik sarkalatos pontja.
Amikor Merkel azt mondta hogy mindenkit befogadunk, feladta a kemény határ elvét. Elsősorban nem a menekülteknek üzente, hogy jöjjenek, hanem politikai partnereinknek és ellenfelinknek, hogy elvetjük az erő diplomáciáját, megszüntetjük alkupozíciónkat. A határtalansággal eldobta összes eszközét a jövőbeli tárgyalásokban. Ezért nincs esélyünk rendes alkut kötni. Ha lenne felső határ, nem kellene meghunyászkodnunk, csak közölni, hogy mi fog történni a határ átlépése után és megkérni a szomszédos partnereinket, hogy készüljenek fel a következményekre, amikhez mi önkéntes segítséget adunk, az általunk megszabott feltételek szerint.
A nyugger politika lényege azonban, hogy nehéz döntések helyet a piszkosmunkát mással akarják a elvégeztetni! Egy autokrata, az emberi jogokat nem tisztelő országot akarnak megnyerni, hogy bármi áron is, de tartsa távol a menekülteket., hogy úgy nézzen ki, ők csak az emberi jogokat tisztelő intézkedéseket hoznak. Kétszínű és gyáva magatartás, aminek segítségével meg szeretnék őrizni erkölcsi tisztaságukat. Ennek árát azonban az európai országok szavazóival akarják kifizettetni. Itt természetesen elsősorban nem csak a pénzbeli árra kell gondolni, hanem a kvóták ügyére és a Törökországnak tett engedmények hosszabb távú súlyos következményeire.
Hiába azonban minden próbálkozás, aki fél a konfliktustól, az nem kerüli el azokat, hanem csak elodázza, mert viselkedésével még inkább felbátorítja ellenfeleit. Nem lesz ez másként ebben az esetben sem, de a következmények minden elszalasztott nappal súlyosabbak lesznek.