Hányunknak adatik meg, hogy Michelin csillagos étteremben együnk? Keveseknek ugye? És két Michelin csillagos étteremben? Hát még kevesebbünknek, ugye? No és az, hogy egy olyan séf főzzön a saját konyhánkban, aki két csillagos étteremben dolgozott? Hát ez a Pinch of Salt jóvoltából már bárkinek.
Régen a jó séfeket mindig kövérnek képzeltük. Fényes volt az arcuk, alig ért össze a kötény a hasukon és hedonistán mosolyogtak. Ma azonban a menő séfek leggyakrabban soványak, sokkal inkább a szenvedély, mint a hedonizmus tükröződik az arcukon. Legtöbbjük megszállott, fiatalon sokszor bejárják a világot és jó éttermekben főznek, hogy mindent magukba szívjanak. Hányszor láttam ázsiai fiatalokat olasz csillagos éttermekben ingyen dolgozni a konyhán, hogy elleshessék a mesterek trükkjeit. Aztán, mikor mindent megtanultak, nyitnak egy kedves kis éttermet, ahova jó sok pénzért elmehetünk megcsodálni tehetségüket. Azokat a séfeket, akik két Michelin csillagos éttermekben dolgoztak, csak akkor látjuk, ha a Tv-ben szerepelnek, vagy kijönnek a konyhából és a vendégek között tesznek egy kis tisztelgő látogatást, úgy is mondhatjuk leereszkednek hozzánk. Igazi kapcsolatba azonban soha nem kerülünk velük, még a pénzünkért sem. Az, hogy megtanítsanak bennünket valamilyen fogásra pedig teljességgel kizárt. Az ilyen emberek általában sztároknak tartják magukat és végül is azok is, szakmájuk krémje. Ma is magam előtt látom az egykor híres, Fulvio Pierangelini, a 2000-es években sztárolt két csillagos Gambero Rosso séfjének arcát, amikor odajött asztalunkhoz. Hiába volt a felőlünk áradó áhítat, nem olvasztottuk meg szívét, rideg volt és kimért. De ő legalább kijött, nem úgy, mint a másik két csillagos séf, Gianfranco Vissani, aki ott sem volt az éttermében. No ez nem fordulhat elő, ha egy ilyen séf az ember saját konyhájában főz és mi segítünk neki ebben.
És ez nem csak valami tréfa mert ma már ez is lehetséges. Azért volt ez a nagyon okoskodó felvezetés, hogy elmondjam egy olyan vacsorán vettem részt egy barátomnál, ahol egy olyan fiatalemberrel főztünk közösen vacsorát, aki több csillagos étteremben is dolgozott. Klaus Deutschmann osztrák és a sovány megszállott séfek táborába tartozik. Mondhatni tipikus a karrierje. Előbb Ausztriában dolgozott néhány jó étteremben, köztük az egy csillagos Hannerben, majd öt évig a két csillagos portugál Vila Joya-ban. Ezt a helyet mellesleg már beválasztották a világ legjobb 50 éttermébe is. Aztán bejárta a világot eljutott Japánba is, ahol a konyhai precizitást a művészet szintjén űzik. Hogy miért van ilyen szerencsénk, hogy végül Magyarországon kötött ki azt nem tudom. Talán már előre tudta, hogy 2030-ra a világ legjobb helye leszünk. Ez a fiatalember Posteiner Nórával, a pozsonyi úti Briós kávézó alapítójával közösen egy érdekes vállalkozásba fogott. Házhoz jönnek és együtt főzheted meg velük vacsorádat, kicsit oktatás és még jobb szórakozás, aktív együttlét a barátaiddal. (Itt a weboldal címe: https://pinchofsalt.hu/) Ráadásul, mindent a Te konyhádban, a Te eszközeiddel készítenek, hogy bármikor meg tudd ismételni. De ne pörköltre vagy halászléra számíts. A nemzetközi gourmet konyha változatos fogásait főzik, mi a tapas-okat készíthettük velük, de mexikói vacsora is választható, esetleg megtanulhatsz olasz tésztákat házilag készíteni. A végén olyan ételek sorakoznak az asztalodon, amit csak a legjobb éttermekben láthatsz. Spenótos wonton, amit el sem tudtam volna képzelni, hogy csak úgy el lehet készíteni halandók által, vagy a citromos majonéz, amit a fokhagymás rákhoz adtak. A végén úgy érezheted mindezt Te főzted. Akinek nincs kedve részt venni a munkában, azok addig iszogatnak, beszélgetnek. Alapból nincs kizárva a lakomából, aki nem vett részt a munkában. De a házigazda dönthet úgy is, hogy „aki nem dolgozik ne is egyék”.
Őszintén szólva előzetesen kicsit tartottam tőle, hogy túl merev vagy túl széteső lesz egy ilyen közös főzés, de épp ellenkezőleg. Nagyon jól kezelték az egészet, mindenki pont annyit adott hozzá az eseményhez, amennyit akart, de mégis könnyedén elkészült minden. Én személy szerint a fiatalkoromban londoni konyhai munkáim alatt szerzett tintahal tisztítási tapasztalataimat kamatoztattam és számomra nyilvánvaló volt, hogy én vagyok az est sztárja. Utólag mondták, hogy nem így volt.
Szóval jó buli volt, amit bárkinek tudok ajánlani.!