Már többször megfogadtam, hogy Simort nem kutyázom, mivel megvan neki a maga baja. Ott van például az a sok pénz, az amerikai és japán jegybankelnökök fizetéseinek összege, amit kap. Az mindjárt egy csomó gonddal jár. Egyrészt nehéz lehet elkölteni, másrészt állandóan a fejéhez vágják. Aztán ott van az offshore-on tartott 1 milliárdja, amiért szintén állandóan zaklatják. Aztán az alapkamat, amit mindenki, mindig szeretne alacsonyabban, mint ahol épp van, a befektetők meg magasabban. Ezért, nem szép dolog tőlem, hogy megint a számra veszem. De nem tehetek mást.
Ha 1933-ban azt mondták volna a politikusoknak és közgazdászoknak, hogy olyan válság nem lesz 80 évig, mindenki ujjongott volna. Ma, amikor megtörténik, mindenki sír. A közgazdászok azt hitték tévedhetetlenek és ők irányítják a folyamatokat, azt hitték hatalmuk van a világ felett és iszonyatosan nyomasztja őket, hogy ez semmivé foszlott. Krugman, a tavalyi Nobel díjas írt erről a New York Timesben. A gazdaságnál már csak a közgazdaságtan van nagyobb válságban. No, persze ez nem vigasztalja a munka nélkül maradtakat és a vagyonukat elvesztetteket. A tanulság, hogy a múlt tapasztalatival nem lehet a jövőt szabályozni. Mégis Simor és barátai elkövetik a nagy hibát újra. A múlt problémáit igyekeznek a jövőben szabályozni.
Annak esélye, hogy újra ugyanúgy tör ki egy válság, mármint, hogy Amerikában újra pénzt adnak azoknak, akik nem tudják tömegesen visszafizetni nulla. Arról nem is beszélve, hogy most éppen senkinek nem adnak pénzt a bankok sehol a világon. A gondunk ma éppen az, hogy az sem kap pénzt, aki vissza tudná fizetni. Szóval éppen ezért ezt szabályozni nem érdemes, sőt épp az ellenkezőjét szeretnék mindenhol. Azon dolgoznak minden eszközzel, ingyen pénzzel, pénzkínálat bővítéssel, hogy a bankok végre adjanak hitelt. Ez már önmagában is elég gond. Aztán itt van a lakosság eladósodottságáról keringett legendák. Nálunk a lakosság eladósodottsága a rendelkezésre álló DGP-hez viszonyítva 56%, ez Nyugat-Európában több helyen 100% felett van. Talán nem véletlenül. Ez mégsem okozott súlyos gondokat náluk.
Értem én, hogy jobb lenne, ha nem szorulnánk rá a külföld finanszírozására, és a lakosság nem lenne ennyire kitéve az árfolyamkockázatnak, de ennek ilyen típusú korlátozása nem lehetséges, mert olyan súlyos következményei lesznek, amit nem képes az ország kiheverni.
A válság tanulsága hogy a közgazdászoknak nem szabad önhittnek lenniük, amit tankönyveikben olvastak, hogy képesek szabályozni a gazdaságot, csak annyira igaz, mint, hogy a pszichológusok képesek a szerelmet kontrollálni. Csak befolyásolni tudják, de fogalmuk sincs mi lesz a következmény. Az élet rendje, hogy az emberek a múlt tapasztalataiból próbálnak a jövőre következtetni. A közgazdászok most tanulják a leckét, hogy ez csak nagyon korlátozottan lehetséges. A múlt problémáit nem érdemes a jövőben szabályozni, mert a gazdaság kreatívabb, mint a közgazdászok, mindig újat talál ki és nem is szeret kétszer ugyanabba a folyóba lépni.
Amit Simorék csinálnak a legtipikusabban eső után köpönyeg, de egy sátorban ülnek a hitel Szahara közepén, ahol semmi esély, hogy a hiteleső újra esni kezdjen. Azt is látniuk kéne, hogy amikor a múlt problémáit szabályozzák, akkor a jövő gondjait alapozzák meg. Amikor lesz hitelkínálat, a bankok megtalálják majd a joghézagot, arra, hogy külföldi leányaikon keresztül folyósítsák az itthon nem engedélyezett hiteleket.
Ha nem lesz hitel, akkor pedig a nagyobb értékű termékek piaca megreked a mai alacsony szinten, a legsúlyosabban azonban a lakáspiacot érinti majd. Az árak a mai szinten stagnálhatnak, sőt még esésre is számítani lehet, mert ha nincs csak 6 millió hitel a többségnél, akkor nem tud senki 12 milliónál drágább lakást venni, ami ma tipikusan olcsó panel. Az új építésű lakások piaca meghal, mert a létrehozási érték magasabb lesz, mint a hitellel elérhető legnagyobb összeg.
A képet még színezi a magyar adóelkerülési gyakorlat. Az, hogy jellemzően az emberek kisebb részének annyi a jövedelme, amennyit az APEH felé bevall és itt nem feltétlenül csak a fekete jövedelmekre gondolok. Itt van például az EVA. Hiába van valaki minimálbérre bejelentve, ha van évi 25 milliója EVA-ból és valójában gazdag ember. És ott vannak még a fekete jövedelmek, szóval ez a rendszer nem működne nálunk, sőt nagyon kontra produktív lenne. A magyar rendszerre csak egy nagyon komoly pozitív és negatív adóslista lenne működőképes. Úgyis szeretjük a bürokráciát és kevesen is vagyunk, ezért elég könnyű ilyet csinálni, csak az ombudsmant kéne valakinek lefognia.
Lehet ennek a javaslatnak azért egy nagyon komoly pozitív következménye. Az emberek a saját bőrükön tapasztalhatják, hogy mit is kell piac, kapitalizmus és globalizáció ellenességen érteni, mire kell gondoljanak, amikor ezeket a maszlagokat hallják politikusoktól. Az első piackorlátozás azt jelenti nekik, hogy nem vehetnek fel annyi hitelt, hogy megvegyék azt az autót vagy lakást, amire vágytak, és amit megengedhetőnek gondolnak maguknak. Amikor a Pécsi Vízművet foglalja el az antiglobalizációs hevület, még mindenki tapsikol, de mikor nem vehet fel hitelt, akkor az nem esik nekik jól. Pedig ezek csak ugyanannak az éremnek a különböző oldalai. Reméljük, Simor akciója egy kicsit észhez téríti a lakosságot és átgondolják, vajon tényleg a multi, globalizáció és piacellenes ideológiák-e a valódi megoldások. A devizahitel korlátozás a nagyon lájtos kezdet, ha ezen az úton végig megyünk ennél cifrább dolgokra kell felkészülni. Ma persze úgy gondoljuk, az ilyen ideológiákon a gyarmatosító multik veszítenek a legtöbbet, de a végén kiderül, ők észre sem veszik, a mi életünk pedig alapjaiban változik meg és valahogy megint mi veszítünk többet.
A vicces az egészben csak az, hogy az ötlet nem a Jobbiktól jött, habár gondolom támogatja, hanem a szabad piac legelkötelezettebb hívétől a jegybankelnöktől. Mindenesetre így is rossz ötlet.