Törökország

Az EU az iszlám helyett az oroszokból akar ellenséget csinálni

admin
Európát az iszlám egy jelentős irányzata ellenségnek jelölte és megtámadta. Európa lakossága úgy reagált, ahogy mindenki tenné, elkezdett félni az iszlámtól és elkezdte ellenségnek tekinteni. Az iszlámot gyűlölni, azonban nem szalonképes az európai politikusok szerint, ezért ők inkább az oroszokat szeretnének ellenségnek.
Jó ellenség, rossz ellenség
Putyint mindennek lehet nevezni, csak nem ártatlan báránynak, jó okkal lehet gyűlölni és félni tőle. Mondhatni tökéletes azok számára, akik ellenségképet szeretnének építeni belőle és az oroszokból. Európában sokan félnek tőlük. Ugyan a közhelyek szerint, aki az emberek félelmeire épít politikát az demagóg, de aki ezt a szót Merkelre használja, azt biztosan azonnal demagógnak nevezik.
Vállalva a kockázatot leírom, hogy az európai politika Merkellel az élén, minden erejével ellenségképet kovácsol az oroszokból. Nagy szüksége van ugyanis arra, hogy az iszlám felé irányuló ellenségességet valami mással nyomja el és valahogy egyesítse az amúgy széthulló EU-t és megnyerje a keleti tagállamokat. Különböző országokat és népeket pedig a legjobban egy közös ellenséggel szemben lehet egyesíteni, ezek lennének az oroszok.
Az a bökkenő, hogy a választóknak már van ellenségük és azt maguk választották. Az iszlám egyik markáns irányzata ugyanis mondhatni formálisan hadat üzent Európa minden keresztény lakójának és a maga módján el is kezdte a háborút, vagyis határozottan öldösi ellenségeit. Európa polgárai, akik hosszú évtizedeken keresztül toleránsan befogadták a muszlimokat megijedtek. Félnek a tőlük, sőt egyre nyíltabban az ellenségüknek tekintik őket. Nem az összes muszlimot, csak azokat, akik meg akarják ölni őket. A baj, hogy nagyon kevés gyilkosról látszik kívülről, hogy gyilkolni akar. Teljesen normális második, harmadik generációs korábban sörivó muszlim srácok öldösnek halomra embereket. Ezért biztonságosabb mindenkitől rettegni és mindenkit ellenségnek tartani, mint egyszer hibázni. Ezt tanította nekünk az evolúció és ez alól elég nehéz kibújni. Az európai politikusoknak nincs ínyére ez a folyamat, teljesen érthető okból. A muszlimok mint ellenség, rendkívül kellemetlen fejlemény lenne az EU-ra nézve. A muszlim népesség száma túl magas a kontinensen és növekszik. Nem lehet eltűntetni őket és nem lehet egy olyan világban sem élni, amiben az állampolgárok többsége retteg egy kisebbségtől és kölcsönösen gyűlölik egymást, a kisebbség meg néha öldösi a többséghez tartozókat. Ez előbb utóbb  szétrobbantja a társadalmat, rövid távon viszont kinyírja az általuk fétisnek tartott EU alapértékeket a toleranciát és a nyitottságot és ezzel az ő Európai Uniójukat is.
EU gyűlölködői egyesüljetek!
Merkel mama boszorkánykonyhájában kifőzték a „megoldást”, a gyűlöletet az EU-n belülről, kívülre kell helyezni. Külső ellenség kell, akitől félhetnek a népek, akikkel szemben a nagy európai gyűlölet mentén képesek egyesíteni az EU-t. A muszlimok iránti gyűlöletet szublimálni (ugye milyen szép szó) egy magasabb szintű gyűlöletté az oroszokkal szemben. Olyan gyűlöletté, ami nem tartalmaz Merkel szerint rasszista elemet, mert egy valóságos muszlim-arab gyilkostól félni és gyűlölni rasszista, egy lehetséges orosz gyilkost gyűlölni és félni tőle nem rasszista. A világ helyreállt. A multikulti ideológia nem sérült.
A lényeg, hogy Oroszországtól való félelemnek komoly hagyománya van a kontinensen és ráadásul pont azokban az országokban, akik Merkelben elvesztették a bizalmukat. A legfontosabb ezek közül Lengyelország, akit egy erős oroszfóbiás politikával a tervek szerint maga mellé állíthatná az EU mainstream politika. Amennyiben a lengyelek az oroszoktól való félelem miatt eltávolodnak azoktól, akik az oroszokkal való megegyezést keresik és a németeket támogatják, a többi országnak nem lenne elég ereje szembefordulni az EU akaratával. A terv nem működik, mert senki nem hiszi el, hogy a németek valóban félnek az oroszoktól és főleg nem hiszik el, hogy baj esetén képesek lennének megvédeni Kelet-Európát tőlük (lásd Ukrajna). Így a nagy gyűlöletben egyesülés elmarad. Helyette mindenki egyedileg utálhatja az oroszokat.
A tökéletlen ellenség
Van itt még egy gond. Az oroszok már ellenségnek sem olyan jók, mint régen voltak. Több ország polgárainak, még olyanoknak is, akik éltek kommunista uralom alatt, vagy a franciáknak, akik nem, elég nehéz megérteni miért akarunk velük rosszban lenni Vagyis Putyin mellett továbbra sem szívesen hagynám ott lezáratlanul a bicajomat, de pénzért szívesebben őriztetnem az oroszokkal.
Ezek a népek talán komolyan vették, hogy a Európára ráköszöntött a béke és együttműködés korszaka, amiben inkább a gazdasági előnyöket kell figyelembe venni, mint a történelmi gyűlölködést. Az EU-nak szüksége lenne az oroszokra és az oroszoknak is szüksége lenne az EU-ra. Nagyon jól el is bizniszelt mindenki velük, még a lengyelek is, egészen a közelmúltig.
Elismerem, a Krím félelmetes lehetett néhány országnak, de sokkal inkább az EU gyengesége keltett félelmet, mint az oroszok vérszomjassága. Az oroszok többször jelezték már tettekkel is, hogy nem engedik geopolitikai érdekszférájuk gyengítését, de ezen túl hajlandók együttműködni. Az érdekek mégsem találnak egymásra. Erre valóban nincs más ok, mint a mesterséges gyűlöletkeltés, vagy az EU politikusok bűntudata Ukrajna miatt. A Krímet és az emberi jogi szempontokat felejtsük el, mert egyrészt ez nem akadályozza meg az USA-t, hogy együttműködjön az oroszokkal, másrészt nem akadályozza meg, hogy Merkel nyalizzon a törököknek, akik ma már talán még durvábban sértenek meg minden olyan értéket, aminek megsértését az oroszok szemére vetnek.
Ellenségképpel nem megmenthető a mai EU
Az EU azért jöhetett létre, mert elhittük, Európára ráköszöntött a béke és együttműködés korszaka. Azért fogadták el az emberek a tolerancia és nyitottság értékeit. Mindegy, hogy a muszlimokat gyűlöljük, vagy az oroszokat, az ellenségesség légkörében nem lehet megőrizni ezeket az értékeket. Márpedig ha mindenképpen elvesznek ezek az értékek, akkor jobb a valóság, mint a propaganda talaján állni.
Nem lehet megúszni a muszlim kérdést, ez nem múlik el magától és nem múlik el egy külső ellenségtől, minél jobban félnek az emberek, annál erősebben fordulnak azok ellen, akiket nem tartanak közösségükbe tartozónak. Európa érdeke a külső feszültségek csökkentése lenne, hogy minél nyugodtabb körülmények között legyen képes valódi dolgokkal és nem kreált problémákkal foglalkozni. A valóság azonban rendkívül félelmetes a mai európai politika számára, sokkal jobban szeretnék homokba dugni a fejüket, vagy esetleg a spájzba, ahol mint tudjuk már ott vannak az oroszok.
A muszlim radikálisoktól félni önvédelmi reflex, ezt nem szabad elvenni az emberektől, mert veszélybe sodorjuk őket. Egy hamis ellenségképet kreálni propagandával, egyéni politikai
célok érdekében pedig veszélyes játék, főleg, ha ez az ellenség atomrakétákkal és hatalmas hadsereggel rendelkezik és a szomszédod. Ráadásul szeretne veled jóban lenni, mert ezt kívánja gazdasági érdeke. A politikának érdemes az együttműködés és béke pártján állni azokkal szemben, akikkel ez lehetséges. Akik pedig ellenségesen lépnek fel velünk, azokkal szemben érdemes keménynek lenni. Merkel éppen fordítva ül a lovon. Azokat védi, akik ellenségesen lépnek fel és abból csinál ellenséget, akinek érdeke lenne velünk együttműködni. Aki a mi valódi ellenségünket maga is ellenségnek tekinti, akit a mi ellenségünk maga is ellenségnek tekint. Ez a közös ellenség önmagában elég alap lenne, hogy ha nem is leszünk barátok, azért együttműködünk, hogy megvédhessük magunkat.
A helyzet annyira rossz, hogy aki azt írja, amit én azt orosz bérencnek nevezik és rasszistának, nem realistának. Aki viszont külső ellenségképet gyárt azt humanistának és nem idiótának.

 

A török-orosz megegyezéssel újra csak rosszabb helyzetbe került az EU

admin
Putyin és Erdogan kibékültek. Putyin persze nem felejt, de nyilván kellemesen érezte magát, hogy a NATO egy fontos tagja tökéletesen megalázza magát előtte. Az EU-nak nem kellett volna lemenni kutyába, ahogy Erdogan tette, hogy előnyös alkut kössön Putyinnal. A török alku minden tekintetbe rosszabb helyzetbe hozta az EU-t.
Vissza nem térő lehetőséget szalasztott el az EU, hogy Putyinnal előnyös megállapodást kössön. Az önkontroll nélküli, de a keleti ravaszkodásban jártas Erdogan látványos összeveszése az oroszokkal, bombázógépük lelövése kapcsán, előnyös helyzetet teremtett, mind Törökország gyengítésére, mind az EU erősítésére. Oroszország bármennyire is keménykedett a török konfliktusban, legalább annyira szüksége volt a gazdasági kapcsolatokra, mint fordítva. Az EU számára világossá kellett, hogy váljon, Erdogannal nem lehet megegyezni. A már megkötött alku megalázó és már a német választók által is nettó hülyeségnek tartott kétségbeesett próbálkozás. Törökország sakkban tartásához szükséges lett volna a magukat gyenge pozícióba lavírozó törökökkel szemben az oroszokkal való valamifajta kiegyezés. Nem látványos összeborulás, nem hatalmas nyilvánossággal bejelentett egyezmény, csak egy jelzés, ami megmutatja, hogy a törökökkel szemben az oroszoktól is kérhetünk segítséget alkalomadtán. De az EU jelenlegi vezetői valami furcsa módon Oroszországot mumusnak állítják be, amivel önmagában még nem lenne gond, ha ez csak egy politikai fogás lenne, de nem az. Úgy csinálnak, mintha Putyin örök és végső ellenség lenne és nem csak egy geopolitikai játékos, akinek érdekei vannak. (Az USA is mumust csinál az oroszokból, de egyúttal szépen egyezkedik is vele.)
Bármilyen egyezség az oroszokkal Törökországot nehéz helyzetbe hozta volna és könnyebb ellenfél lett volna az EU számára fontos kérdésekben. Mindenképpen előbb kellett volna lépnie az EU-nak, mint a törököknek, de az EU vezetői nem csak szlogenek szintjén cselekvésképtelenek, hanem valóban tehetetlen mamelukok.
Erdogan, legyen is bármekkora hisztérika felismerte, hogy nem fog menni minden fronton háborúzni, kell neki egy olyan partner, akivel a többieket képes zsarolni. Ez pedig nem más, mint Oroszország. Az orosz közeledés mindenkinek fáj és komoly zsarolási potenciált hordoz magában. Erdogan pedig imádja a zsarolást. Így már, ha újra ráengedi majd az EU-ra a menekülteket, nem csak Európát fenyegeti, hanem gesztust tesz az oroszoknak.
Európa sokkal jobban kellett volna az oroszoknak, mint Törökország, sokkal egyszerűbben meg lehetett volna egyezni, azonban ez ma távolabb van, mint néhány hete, mert az oroszok a törökkel egy új fegyvert kaptak az EU zsarolására és kevésbé szükséges gyors megegyezésre törekedniük. Sokkal inkább az EU helyzetének további gyengítésére játszhatnak.
Ez a hajó is elment, az EU megint magára maradt, megint kiengedett egy lehetőséget a kezéből, megint gyengítette geopolitikai helyzetét és még jobban kiszolgáltatta magát.
Megint mások kezében van sorsa, nem fog ez ezzel a vezetéssel menni, nem vergődnek ki soha ebből a mocsárból, amibe lavírozták magukat.

 

A törökök most örülnek, mert ők nyerték ezt a versenyt, de Putyin jól tudja, hogy nem lehet bennük megbízni. Ez pedig mindig teremt további alapot egy esetleges megegyezésre, de ennek ára már magasabb lenne.

Mit kezdenénk a muszlim cigánysággal?

admin
Érdekes hír jelent meg a napokban. Bulgáriában betiltották a burka viselését. A dolog eddig a mai Európai közéletben megszokottnak is tekinthető. A csavar viszont, hogy nem egy hagyományos muszlim/török közösségben történnek ezek az esetek, hanem Bulgária egyik nagy cigány telepén. (Sok van nekik belőle) A bolgár hatóságok megtoldották a hírt még annyival, hogy titkosszolgálati jelentések szerint a burka viseléséért a cigány közösségben pénzt kapnak, kb. havi 20 ezer forintot, amit török forrásokból finanszíroznak.
Mielőtt valaki hülye összeesküvés elméletnek minősítené az egészet, érdemes utána gondolni egy kicsit. A bolgárok kétségtelenül rettegnek a törököktől, az országukban jelentős, még a 400 éves török hódoltságból ott ragadt török muszlim kisebbség él. A feszültség és gyűlölet meglehetősen magas a két csoport között. Annál is inkább, mert Törökország birodalmi álmai egyre erősebbek. Gondoljunk csak bele, hogy még Németországban is 1000 imahelyet finanszíroznak török forrásokból. Az ott dolgozó prédikátorok török alkalmazásban vannak. A török tervek között szerepel a balkáni régió muszlim lakosságának támogatása és a muszlim hit terjesztése. Ezért meglehetősen nehéz megoldást találni a görög menekültválságra, mert ez megfelel Erdogan hosszú távú terveinek. Görögország destabilizálása és a muszlimok számarányának növelésével.
A betelepítésnél azonban elvileg egyszerűbb a térítés, ott ahol a hit mindig a legkönnyebben terjed, a nincstelen szegény, kitaszított emberek között. Sokan gondoltak már bizonyosan arra, mi lenne a Kelet-Európa cigányai áttérnének a muszlim hitre, ami akár logikus döntésnek is tűnhetne. A cigánykérdés nehezen kezelhető ügye, így kiegészülne egy vallási feszültséggel is. Identitás és egység kerülne a cigányság kezébe és egy olyan ideológia, ami szinte kötelező teszi a szembenállást a keresztény többséggel.
Ezt a lehetőséget a bolgár cigány problémák esetén, ami a magyarnál jóval komolyabb, nyilván Ankarában is észrevették. Így nem logikátlan, hogy vallási köntösbe csomagolt szociális támogatással próbáljanak áttéríteni cigány közösségeket a muszlim hitre. Ezt ott sokkal könnyebb megtenni a földrajzi közelség miatt. Ez nem idegen a muszlim hittől, az Iszlám Államnak nevezett szervezet is magas szociális kiadásokat ígér és ad, de Szaddám Huszein is pénzjutalomban részesítette a palesztin öngyilkos merénylők családjait.
Rémisztő forgatókönyv Kelet-Európa részére egy esetleges tömeges cigány muszlimizálódás. Ez olyan probléma elé állítaná a régiót a maga sokmilliós cigányságával, amivel valóban nem tudna megküzdeni. Ez ma Magyarországon nem látszik realitásnak, de amennyiben Bulgáriában és Romániában sikeresek lennének a török próbálkozások, sokkal könnyebben tudna átterjedni egy ilyen mozgalom Magyarországra.

 

Szóval, jó lesz a bolgároknak szurkolni, hogy sikerüljön időben lépni és megállítania folyamatot.

Keresztény politika a migráció kapcsán

admin


2015 év végi írás

A népvándorlás kapcsán meglehetősen sok a zavar, hogy egy keresztény politikus, milyen álláspontot képviseljen az ügyben. Befogadás, mások megsegítésének keresztényi kötelessége és törvényes rend és tágabb értelemben a közösség védelme itt látszólagos ellentmondásba kerül.
Politikus és magánember
A migrációs válság kezdetén Donalt Tusk még így nyilatkozott a keresztény politika hozzáállásáról: „A kereszténység nekem azt írja elő, hogy segítsünk testvéreinknek, ez a migráció esetében szolidaritást és áldozatvállalást jelent. Egy kereszténynek mindegy, hogy milyen fajú, vallású, vagy nemzetiségű az, aki segítségre szorul.”
Az EU vezetése jó érzékkel az ő szájába adta ezeket a szavakat, aki korábban egy nagy keresztény ország miniszterelnöke volt, ez látszólagosan hitelesítette szavait. Ahelyett azonban, hogy szavait készpénznek vennénk, legföljebb vitaindítónak tekinthetjük a keresztény politika népvándorlással kapcsolatos hozzáállásáról. Annál is inkább így van ez, mert Tusk alig néhány hónappal nyilatkozata után már minden migráns 1,5 évig őrizetbe vételét szorgalmazta, aminek nyilván szintén összeegyeztethetőnek kell lennie a keresztény politikával.
Ha Tusk első véleményét magánszemélyként vagy egyházi személyként mondta volna, minden tekintetben egyet kéne értsünk vele, egy keresztényként gondolkodó magánszemély vagy egyházi személy számára az áldozatvállalás és szolidaritás, mások megsegítése rendkívül fontos.  
Minden politikus egyúttal magánember is, és mint magánember, egészen más döntéseket kell hozzon, mint politikus. Magánemberként saját javaiért, saját életéért, saját családjáért felelős, ezzel szemben politikusként a közösség javaiért, a közösség életéért és a közösség rendjéért, törvényeinek betartásáért. Ez pedig más kötelezettségeket ró rá, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a modern államokban, akiket képvisel, többségükben, nem tartják magukra kötelezőnek az egyház vagy isten parancsait. Így a jó keresztény politikus ugyan magánéletében keresztényi elvek szerint kell, hogy éljen, lehet befogadó, megbocsájtó, megengedő a szabályok betartásának kérdésében, vagy békés az őt ért támadások esetén. Politikusként azonban a rábízott közösség vezetőjeként legfőbb feladata annak védelme és a szabályok, törvények betartatása. Ennek fényében Tusk korábbi szavai inkább felelőtlenségről, mint egy keresztény politikus felelősségről szólnak.
Lelki vezető – politikai vezető
A politikus nem lelki vezető, és nem a közösség lelki üdvéért felel. A lelki vezetői  feladatot az egyházi személyek töltik be. Ők a nyáj lelki őrei, felelnek a vallási szabályok betartásáért, a túlvilági életért. Az ő feladatuk a megbocsájtás, feloldozás, ők azok, akik kerüljenek bármilyen helyzetbe is, békésen kell tűrni a támadásokat és megaláztatást, akár a fizikai erőszakot.
Ezzel szemben a politikusnak a megbocsájtás, mint a legfőbb keresztényi erények egyikének luxusa, meglehetősen korlátozottan adatott meg munkája során. Nem teheti meg, hogy a bűnösöket futni hagyja, habár talán keresztényi elvek ezt diktálnák, de ez a közösség széteséséhez vezetne. Ha minden gyilkosnak, minden adócsalónak, minden betörőnek megbocsájtanának és csupán néhány miatyánkot adnának ki penitenciaként, az a keresztény közösség evilági életét gyorsan pokollá tenné. A politikai vezető nem teheti meg a közösséget ért erőszak esetén, hogy odatartja másik orcáját is, hanem keményen, erőszakosan kell fellépnie a támadással szemben, vérrel és vassal.
A keresztény politikai vezető legfőbb áldozata közösségéért, hogy meghozza azokat a döntéseket, amelyek egy lelki vezetőként elképzelhetetlenek lennének. Az áldozat lényege, hogy akár lelki üdvét kockáztatva megvédi a közösséget, természetesen bízva a feloldozásban.
Az egyház története azt bizonyítja, hogy a lelki feloldozás megtörténik. A történelem tele van harcos szentekkel, akik megvédték közösségüket, hősiességükről és persze áldozatvállalásukról voltak híresek, de kíméletlenek voltak a közösséget támadókkal szemben. Ezek a szentek gyakran nem is a kereszténységet, mint olyat védték azok ellenfeleivel szemben, hanem gyakran csak saját hazájukat, egy másik keresztény ország támadásával szemben, mint Jeanne d’Arc.
Védelem a csalókkal szemben
Minden közösségben vannak olyan személyek, akik visszaélnek az adott közösség jóindulatával és becsapják kihasználják a közösséget vagy annak tagjait. Nyilvánvaló, hogy a keresztény jóságot szigorúan értelmező közösség nagyon könnyen átverhető, szétzilálható lenne. (Számítógépes modellek ezt bizonyítják) Egyszerű visszaélni a segítőkészséggel, az elesettek támogatásával, az agresszióval szembeni békés válasz kötelezettségével. A politika és a törvények legfőbb feladata, hogy védjen a csalókkal szemben, akik kihasználnák a keresztény közösség „jóságát”, megbocsájtását, vagy a kereszténység álcája mögé bújva élnek vissza a  keresztény értékekkel. Ez a politika, nem épülhet ugyanazokra a gyakorlatokra, mert ebben az esetben ő maga is átverhetővé válik.
Ez a törvényi és politikai védelem adja meg a lehetőséget a közösség tagjainak, hogy keresztényekként élhessenek, hogy a keresztényi értékek gyakorlása ne eredményezze a társadalom csalók általi kifosztását.
A csalók martalékává válik Európa
A csalók kiszűrése miatt rendkívül lényeges a keresztények Jézus által kimondott kötelessége a törvények betartása. Ez nyilvánvalóan végtelenül bonyolult etikai kérdéseket felvető terület, de általánosságban elfogadhatjuk, hogy a keresztény ember szabálykövető magatartást tanúsít, mindaddig, amíg azok nem akarják arra kényszeríteni, hogy hitével és azok szabályaival szemben cselekedjen. Nem gyakorolhatja a szegények, rászorulók megsegítését a törvények megsértése árán. Nem rabolhat bankot, csalhat adót, hogy az így megszerzett pénzen jótékonykodjon. Nem szállíthat illegális migránsokat, akkor, ha az embercsempészetnek minősül, mivel vannak más legális módok megsegítésükre. A keresztényi tetteknek összhangban kell lennie a törvényekkel, mert ha nem így lenne, a csalók könnyen visszaélhetnének a szabályokkal. Egy embercsempész, a rabló egy keresztény közösség álcája mögé bújhatna például.
A népvándorlás megindulása nagyon gyorsan a törvényes rend felborulását eredményezte azokon a területeken, ahol megjelent a migráns tömeg. A  migránsok ellenőrizetlenül, a rendőrségi kéréseket, felszólításokat és törvényeket semmibevéve cselekedtek.
A migráció törvényes keretek közé szorítása a keresztény politika fontos feladata. Amennyiben nem így tesz a csalók martalékává válik a közösség és éppen ez történik ma Európában. Ha kijelentjük, hogy minden háború elől menekülő szírt befogadunk, mindenki szír lesz, mindenki a háború elől menekül, ami nyilvánvalóan csak kisebb részben igaz. A mai politika mellett bárki egy hazugság, egy hamis útlevél mögé bújhat és visszaélhet a közösség segítőkészségével. A keresztényi politikának ezt nem támogatni, hanem megakadályozni kéne, mert ez fontos feladata. Olyan irányokba kéne terelnie a bevándorlást, ami teljes mértékben ellenőrizhető. Ez nyilván nem garantálható a határokon ellenőrizhetetlenül átgyalogló tömeg esetén.
Egy keresztény politikusnak nem dolga kegyet gyakorolni, nem dolga megbocsájtani, nem dolga feloldozni, vagy egyénileg segíteni. Neki a törvények mindenkire kötelezőségét kell képviselnie és törvény előtti egyenlőséget és a csalók kiszűrését. A népvándorlás kapcsán ez a legtöbb, amit egy keresztény politikus tehet. Nem helyezheti a törvények fölé a migránsok tömegét, nem fogadhatja el, hogy ellenőrizetlenül, vonuljanak százezrek országunkban. Nem hozhatja hátrányba saját közösségét azért, hogy ő jó keresztényi színben tűnjön fel, mert ez ellentétes feladatával.
Merkel tévedése
Az egész menekültválság központi figurája Merkel asszony. Ő egyúttal Európa legerősebb keresztény pártjának vezetője és szeret is a keresztény értékekre hivatkozni. Az ő szereptévesztése a válság eszkalálódásának legfőbb oka. Ez a szereptévesztés legalább négy pontban érhető tetten.
1.     Saját imázsával törődik
Merkelt ma az emberségesség és moralitás bajnokaként ünneplik a sajtó egy meghatározó részében. Merkel megbocsájtó, befogadó és jószívű imázsát építi, azon az áron is, hogy a rábízott közösség szabályai és érdekei sérülnek, hogy a törvényes rend veszélyben van. Keresztény politikusként nem kéne azzal törődni, hogy róla mit gondolnak, hogy megválasztják-e az év emberének, hogy Nobel díjra jelölik-e. Neki meg kell hoznia azt áldozatot, hogy őt akár rossznak tartják, de a közösség és azok törvényeit betartatja. Az ilyen önmagunkat a középpontba állító viselkedés nem kedves a kereszténység számára.
2.    Kiszolgáltatja a közösséget a csalóktól
Merkel kinyilatkoztatása, hogy mindenkit befogadunk, aki háború elől menekül, felhívás volt a Közel-Keleten mindenkinek, hogy Európa védelem nélkül maradt a csalással szemben. Az európai politika feladta a közössége védelme, nem véd a csalással szemben, hanem bátorítja azt. Ennek sajnálatos módon a nemzetbiztonságra is nagyon komoly következményei vannak.
3.    Megkísérti közösségét
Merkel politikája olyan nyomást helyez közösségére, amit annak egy jelentős része képtelen elviselni. Nem képes elviselni a rend felbomlását, az új tömegek által jelentett kihívást és egyre agresszívebbé válik, egyre kevésbé képes keresztényként viselkedni. A megkísértés nem a politikusok feladata, a politikusoknak a kísértésektől védenie kell a közösséget, mert az emberek többsége gyenge és esendő. Nem képes nyomás alatt keresztényként viselkedni, hiába kérjük rajta számon, hiába keltünk bennük bűntudatot, egy részük elbukik. Merkel olyat kér számon közösségén, amit csak isten vagy azok képviselői tehetnek meg.
4.    Másokkal akarja a piszkos munkát elvégeztetni
Merkel minden megtesz azért, hogy Törökország védje meg a migrációtól Európát. Ezért pénzt és a bűnök alóli feloldozást ígér Törökországnak. Megtehetnek bármit a törökök, kivégeztethetik ellenségeiket, lebombázhatják a kurdok állásait, feldúlhatják a szerkesztőségeket. Ez Merkel hihetetlen képmutatása, másokat biztat arra, hogy tegyék meg helyette, hogy az ő keze tiszta maradhasson. A törökök nyilván csak olyan eszközökkel lesznek képesek távol tartani a migrációt, amit ő elítél saját háza táján.
Összegzésként elmondható, Európa vezető politikusai talán jó keresztényként viselkednek, de semmiképpen nem viselkednek jó keresztény politikusként.

Merkel mama Európa szégyene

admin
2016. Február 15. 

Meglehetősen kellemetlen érzés egy EU állampolgárnak végignézni, amint Merkel mamát és az EU-t a menekültkérdés kezelésben ennyire hülyére veszi a világ. Láthatólag nem érti az új geopolitikai kihívásokat és folyamatosan hagyja magát és az általa képviselt EU-t megaláztatni a többi szereplői által. Ez szégyenletes a világ legerősebb gazdasági hatalmának képviseletében. A tehetetlensége olyan belső feszültségeket generál, ami elhozhatja ez EU szétesését.
Az EU a világ gazdaságilag legerősebb közössége, amelynek valóságos vezetője Merkel mama. Az ő akarata és forgatókönyvei (már ha vannak) szerint zajlanak a dolgok, az ő döntéseinek következményeit szenvedjük és habár jó lenne, ha más tenné, ő dolgozik a megoldásokon is. Ő volt az, aki Európára rászabadította a menekültáradatot és ő az, aki azóta éjt nappallá téve próbálja megoldani az így keletkezett helyzetet. Egyre tanácstalanabbul, egyre kétségbeesettebben és egyre magányosabban.
Az EU barátai növekvő aggodalommal, ellenségei egyre szélesebb vigyorral az arcukon figyelik gyermeteg és az EU-t megalázó próbálkozásait. A Közel-Keleti játszma többi szereplőjéhez képes hatalmas súllyal és erőforrásokkal a háta mögött képtelen a legkisebb sikereket elérni. Az EU-t hülyének nézi a világ és egyre nagyobb számban saját polgárai is. Ötletei elképzelései és tehetetlensége az EU-ba vetett hitét egyre több embernek ingatják meg. Az Uniót egy tehetetlen, saját érdekeit felismerni képtelen és képviselni alkalmatlan szervezetként láttatják. Ez pedig egyre magasabb szintre növelik az EU belső feszültségeit és egyre valóságosabbá teszik annak jelenlegi formájában való megszűnésének lehetőségét.
Ki kell mondani Merkel mama szégyent hoz Európára. Egy tehetetlen fogatlan oroszlánként tekint rá a világ, akit hülyére lehet venni. Nem jó egy olyan közösség tagjának érezni magad, amelyet folyton megaláznak, amely bohóc szerepét játssza a nemzetközi diplomáciában. Főleg nem úgy, hogy tudod, ez a közösség egy jó vezetővel erős lehetne, kéréseit nem lehetne visszautasítani és akaratát könnyedén érvényesíthetné. Ez az érzés az, ami a legtöbbet ártja az EU jövőjének, ez az, ami miatt egyre több európai polgárban fogalmazódik meg a gondolat: akarok én a hülyék gyülekezetének tagja maradni?
Ennek legjobb példája a Törökországgal kapcsolatos viszony Merkel mama és az EU vezetői térden állva csúsznak egy gazdasági és politikai súlyban össze nem mérhető ország előtt. Erdogan pedig olyan szinte veszi palira őket, ami szinte fájdalmas, (miközben a törököknek is megvannak a maguk gyenge pontjai). Az EU Merkel alatt egy olyan játékossá vált az új geopolitikában, akibe bárki beletörölheti a lábát. A menekültek Európára szabadításával olyan fegyvert találtak ellen, amivel Merkel mama vezetésével képtelen megbirkózni a közösség. Szinte érthetetlen, hogy miért nem ismeri fel, hogy a  Közel-Keleten a háború utáni történelem legnagyobb geopolitikai játszmája indult meg. Törökország, Oroszország, Irán, Szaúd-Arábia, az USA is ezt a véres játékot játssza.  Ezzel szemben Merkel mama azt hiszi, hogy egy hatalmas jótékonysági bálon vesz részt, ahol a ő házigazda.
Úgy néz ki, senki nincs aki megmondaná neki, hogy megalázza és romba dönti az EU-t. Egyetlen nagyon ország vezetője sem mondja ki végre, ez így nem mehet tovább. Nincs senki aki átvenné helyette az EU képviseletét. Cameron és a brit diplomácia tapasztalat alkalmas lenne erre, de láthatólag ő nem szeretné magára húzni ezt a problémakört. A többi nagy ország vezetése pedig egy hajóban utazik Merkel mamával, viselkedésüket a rettegés határozza meg, hogy elveszítik a következő választást.
Ki kell ábrándítanom őket. A gyávasággal nem ússzák meg a vereséget, ellenben megkapják mellé a szégyent.

A görög problémák nem oldhatók meg demokratikusan az EU keretein belül

admin
2015. februári írás

Görögország lassan menthetetlen helyzetbe kerül. A népvándorlás egyre nyilvánvalóbban háború utáni történetének legnagyobb biztonságpolitikai problémájává vált. A káosz egyre erőteljesebb és sem gazdaságilag, sem szervezőképességgel nem győzi a rá nehezedő nyomást. Az EU nem csak magára hagyta gondjaival, hanem elvárásai és belső értékeihez való igazodás lehetetlenné teszik a megoldást. Törökország közben mindent megtesz, hogy növelje a káoszt, gyorsítsa az összeomlást és hosszú távon növelje a muszlim népesség arányát az országban. A helyzetnek már nincs békés és demokratikus megoldása az EU keretein belül.
Az EU menekült tábora
Görögországnak a nyugat szempontjából meglehetősen kicsi a stratégiai jelentősége. A hidegháború idején fontos volt, hogy ne tartozzon a szovjet blokkhoz, de annak végével jelentősége csökkent. Amíg Törökország a NATO tagja szinte mindegy mi történik a görögökkel. Úgy tűnik az EU ennek megfelelően is viselkedik. Görögországot beáldozhatónak tartja a népvándorlásban. Hosszabb távon egy kellemes menekült tábori szerepet osztana rá, ami történelmi léptékben nézve az iszlamizációjával egyenértékű.  A görögök ebből a helyzetből ilyen erős EU függéssel képtelenek szabadulni. Az EU vezetése által elvárt nyitott befogadó segítőkész hozzáállással, csak a lassú felőrlődés vár rá, mert békés eszközökkel, még az EU segítségével is képtelen megállítani határain a menekültek áradatát.
Bármit mond is az osztrák belügyminiszter, a görög haditengerészet álláspontja szerint a határszakasz egyszerűen túl hosszú ahhoz, hogy erő használat nélkül megállítható legyen a migránsok áradata. Legalábbis addig nem amíg Törökország nem segít ebben. A tengeren ugyanis jogilag és gyakorlatilag is kezelhetetlen a helyzet. Normális módon csak a török partokon lehetne megállítani az áradatot, ebben azonban a törökök ellenérdekeltek. A török partokon éjjel és nappal folyamatosan teszik vízre a csónakokat. Ezt a török hatóságok egyszerűen és törvényes eszközökkel képesek lennének kezelni, de ha már vízre szálltak a helyzet sokkal bonyolultabbá válik.
Török invázió
A görögök jól tudják mit jelent a muszlim uralom. Nincs még 200 éve, hogy felszabadultak alóla. Ennek megfelelően a török görög viszony nem mondható túl jónak. A múlt században többször keveredtek egymással háborúba, utoljára Ciprus kapcsán 1974-ben, amikor a törökök elfoglalták a sziget egy részét. A jelenlegi közel-keleti helyzetet Törökország és az EU gyökeresen máshogy látja. Míg az EU számára a humanitárius katasztrófa és a menekültválság miatti aggodalmak dominálnak, a törökök hatalmas lehetőséget látnak benne. A kaotikus viszonyok számukra a hatalmi viszonyok és akár területi viszonyok átrendezésének lehetőségét jelentik néhány évtizedes távlatban, a jelenben pedig hihetetlen jó zsarolásra használható fegyvert kaptak kezükben az EU-val szemben. 
Görögországot egyetlen puskalövés nélkül képes térdre kényszeríteni, és újra jelentős számú muszlim kisebbséget létrehozni az országban. Ez pedig több új lehetőséget nyit számára hosszabb távon. Ez az egyik oka annak, hogy Merkel mama bármennyit is erőlködik a törökök nem fogják jelentős mértékben saját jószántukból csökkenteni a migránsok számát, ahogy ezt már jóval korábban megírtam, http://kovacstblog.blogspot.hu/2016/02/terden-csuszva-erdogan-elott.html. Nekik, egy gyenge problémákkal küzdő, iszlámtömegeket kezelni képtelen görög szomszédra van szükségük, akit majd száz éves távlatban esetleg kevésbé békés eszközökkel is lehet befolyásolni. Fellépni a muszlim kisebbségek védelmében, vagy a muszlim többségű szigeteket, ciprusi módra egyszerűen elfoglalni.
Bárány a vágóhídon
Athénban már a népvándorlás előtt is arab drogkereskedő bandák harcoltak éjjelente egymás ellen és az erőszakos bűncselekmények jó részét bevándorlók követték el. A görög szigeteken ma jóval több bevándorló tartózkodik adott időben, mint helyi lakos. Görögország úgy áll ebben a történelmi helyzetben, mint bárány a vágóhídon. Látja a véget, de jelen körülmények között tenni nem sokat tud ellene.
Az EU pedig kettős játékot játszik a görögökkel. Egyrészt rákényszeríti a befogadó politikát, másrészt próbálja a görög határ nyugati oldalán megállítani a bevándorlást. Macedónia, a rossznyelvek szerint német beleegyezéssel és támogatással épít védelmi vonalat. A görögök pedig eszköztelenül állnak ebben a helyzetben és hallgatják az EU politikusok okoskodását és fenyegetődzését határvédelmükkel kapcsolatban. Garantálható, hogy még egy ilyen nyarat nem bír ki Görögország és teljes káoszba fullad. A biztonságpolitikai helyzet sokkal súlyosabb, mint Franciaországban, annak ellenére, hogy a görögöknél még nem voltak halálos áldozatok, mégis Franciaország bátran szükségállapotot hirdetett. Görög helyzet sokkal érettebb egy szükségállapotra, akár katonai kormányzásra.
Megoldás csak az EU elvei nélkül
Ciprasz, habár hatalmon maradásból jelesre vizsgázott, nem elég bátor egy valódi megoldáshoz. Országa háború utáni legnagyobb biztonságpolitikai káosza közepette még mindig a nyugdíjreformmal szenved és azon aggódik, hogyan teljesítse az adósok kívánságait. Országa veszélyben van és ő csak hagyja sodródni, szinte szó nélkül szemléli, ahogy az EU-n belül egyre inkább a szélre sodródik, sőt annak vezetői Schengennel zsarolják őt. Szó nélkül figyeli, hogy az EU kezdi feláldozhatónak tekinteni. Országa sorsának jobbra fordulását Merkel mama és Erdogan tárgyalásaitól várja. Tesszük hozzá hiába.
A helyzetnek, a jelenlegi keretek között nincs megoldása. A lakosság a megszorítások ellen tüntet, miközben egy sokkal nagyobb veszéllyel néznek szembe. Ha Magyarországon sikerült a szavazókat egyesíteni egy migráció ellenes retorikával, akkor Görögországban, ez sokkal könnyebben menne. Ha a helyzet sokáig így marad, könnyen lehet, hogy a hadsereg veszi kezébe az irányítást. Ennek azonban elébe lehetne menni. Görögországnak ki kellene jelentenie, hogy inváziónak tekinti a népvándorlást és így is fogja kezelni. Meg kéne fordítani a zsarolást, nekik kéne az EU-t zsarolniuk. Szükségállapotot kellene hirdetni, a katonaság kezébe több eszközt adni, felhatalmazni, hogy védje meg a görög partokat, az inváziótól. Ezzel egy időben a veszélyre hivatkozva Újra kellene nyitni a hiteltárgyalásokat és követelni a hitelek egy részének elengedését. Szinte érthetetlen, hogyan várhatják el Görögországtól, hogy jelen helyzetében gyökeres költségvetési reformokat hajtson végre?
Ezek a görög intézkedések durván feszegetnék az EU kereteit, de a görögöknek nem kell aggódniuk, hanem ráhagyni az EU bürokráciájára, hogy birkózzon meg a helyzettel. Borítékolhatjuk, nem fog tudni és azonnal pánikba esik és könnyen meglehet, elkezdi pénzzel tömni a görögöket, mert Brüsszelben és Berlinben más megoldást nem ismernek.
További halogatás esetén Görögország csak egyre inkább kiszolgáltatja magát, a törököknek és az EU-nak. Mások kegyeire számítani egy ilyen történelmi helyzetben, nem túl kifizetődő. Jobb lenne, ha végre saját kezébe venné a kezdeményezést.

Térden csúszva Erdogan előtt

admin
2015. novemberi írás


Európa a német nyugdíjas
Térden csúszva járultunk Erdogan színe elé. Most aztán úgy játszik velünk, ahogy akar. -fogalmazott Marc Pierini, az EU korábbi törökországi nagykövete a közelgő EU-török tárgyalások előtt. Egy másik vezető tisztviselő szerint: Csak Isten és Erdogan hozhat enyhülést ebben a problémában. Lehet-e ennél szemléletesebben leírni a helyzetet, amibe Európa belelavírozta magát a népvándorlás kapcsán.
Aki már járt török bazárban, tudja, nem jó dolog úgy bemenni, hogy valamit minden áron meg szeretnénk venni. Európa most úgy tesz, mintha egy német nyugdíjas néni egy köteg Euróval kezében menne be a bazárba, rámutatna egy szőnyegre és azt mondaná, nekem ez kell és csakis ez. Biztos lehet benne, hogy az összes pénzét elszedik és a kiszállításért még külön fizetnie kell.
Sajnos a hasonlat csak részben igaz. Tényleg egy nyugdíjas néni szeretne valamit venni a törököktől, de az árú nem olyan kézzelfogható, mint a szőnyeg.
A csúcsról előzetesen kiszivárgott európai ajánlat szerint nagyon nagy árat akarnak az EU vezetői fizetni a török jóindulatért. A pénzben mérhető árnál azonban fontosabb, hogy olyan engedményeket is kénytelennek érzik megadni, amit különben nem tennének. A vízummentesség, a csatlakozási tárgyalások olyan témák, amik csak még további problémákat kreálnak a jelenlegiek mellé.
A politika vásárlás kudarc
A gazdagok hajlamosak azt hinni pénzzel minden elintézhető. Ezért az európai és az amerikai politika egyik fontos eszköze lett a politika vásárlás. Ez azt jelenti, egyes politikai rezsimeket a nyugat támogat cserébe azért, hogy bizonyos számára fontos célokat megvalósítson. Az elmúlt évtizedek elemzései kimutatták, hogy ez a kényelmesnek tűnő módszer önmagában nem megoldás, sőt bizonyos értelemben a konfliktusok fenntartását és a maffiaszerű politikai viszonyok kialakulását szolgálja. Egyrészt a pénzek elosztása körül hihetetlen korrupció alakul ki, ami helyi politikai maffiák megerősödését segíti.
Másrészt és ebben az esetben ez a fontosabb, érdekeltté teszi a megfizetett politikai rendszert, hogy ne megszüntesse, hanem megfelelő szinten fenntartsa a problémát. Amennyiben ugyanis megszüntetné, fontos bevételi forrástól esne el. Többé nem lenne mit eladnia a gazdag nyugati nyugdíjasoknak.
Törökország ma 2 milliárd Euro bevételre tesz szert a népvándorlással kapcsolatos tevékenységekből, a Deas’sel való üzletekből is jócskán profitál. Az EU most 3 milliárdot ígér neki.
A török bazárban már kiszámolták, hogy a 3 milliárdot fel tudják alkudni és még a 2 milliárdból is legalább egyet meg tudnak őrizni. Ahogy a orosz gép lelövése is jelezte a népvándorlás és a régió káoszának megállítása nem érdeke a törököknek. A politika vásárlással, csupán néhány látszatintézkedésre lehet ösztönözni a törököket.
Lesznek új táborok, WC-ket építenek majd, lecsukják a rivális csempészbandák közül, akik kevesebbet tejelnek, valamelyest csökken, de teljesen meg nem szűnik az áradat.
A világ legbalekabb politikai közössége
Szinte hihetetlen, hogy az EU ennyire balek módon viselkedik ebben a kiélezett politikai helyzetben. Nézzük, hogy reagálnak, vagy reagálnának más gazdasági, katonai és politikai hatalmasságok a menekülthullámra.
Oroszország inváziónak tekintené és fegyvert alkalmazna, Kína hasonlóan cselekedne. Japán tízezernél több kérelemből 11-et fogadott el. Szaud-Arábia és a többi öbölmenti ország lelövi a határán illegálisan átkelőket. Ausztrália menekültekkel kapcsolatos politikájának szlogenje: Nincs esélyed, hogy Ausztrália az otthonod legyen. Minden elfogott hajót visszavontatnak, aki mégis valahogy bejut, azt elfogják és kitoloncolják.
Az USA 6 ezerről 10 ezerre emelte a menekülthullámra való tekintettel a befogadandó menekültek számát 2016 végéig. Természetesen egyesével bírálják el a legszigorúbb biztonsági átvilágítások után, de 31 államnak még így sem kellenek a párizsi merényletek után. Törökország üzletet csinál belőlük és politikai célokra használja a helyzetet.
Európa, aki megtehetné, hogy Ausztrália módszerét választja, inkább teli bukszával könyörög és kiszolgáltatja magát Törökországnak.
A világ játékszere
Európa nemcsak balek, de a világpolitika játékszerévé vált. Nehéz szabadulni a gondolattól, hogy a török politikai konyhában eleve arra játszottak, hogy belefullasszák az EU-t a menekültekbe és aztán jól megkérjék a segítség árát.
Ez a módszer azonban nem korlátozódik Törökországra. Bárki, aki Európa politikai rendszerének szétzilálásában érdekelt, nem kell mást tennie, csak a népvándorlás fenntartását támogatni. A hidegháború után kutathatóvá vált iratokból kiderült, hogy például az oroszok, miként támogatták a diákmozgalmakat, baloldali köröket, akik gyengítették az akkori nyugatot. Bizonyosan nincs ez ma sem máshogy, azon országok titkosszolgálatai, amelyek középtávon az EU gyengítésében érdekeltek, biztosan alkalmazzák ezeket a módszereket. Bármennyire is úgy gondolják szélsőjobbos összeesküvés elméletek, hogy ebben az USA áll az élen, ehhez az oroszoknak és Kínának sokkal erősebb érdekei fűződnek. Legyen azonban bárkinek az érdeke nem kell mást tennie, csupán titokban támogatni az emberáradat fenntartását. Két részről is megteheti ezt. Egyrészt a Közel-Keleti káosz fenntartásával, másrészt balos csoportok támogatásával az Unión belül, akik majd kiverik a balhét, ha valaki határozott intézkedéseket akar hozni. Az EU titkosszolgálati nem hagyhatnák, hogy így játszanak velünk.
Manipulálható közvélemény
Az EU destabilizálásában és a muszlimok számarányának növelésében azonban legfőképpen a szélsőséges muszlim csoportok érdekeltek. Amelyek láthatóan jól használják a médiát és a közösségi oldalakat. Nyilvánvalóan észrevették, hogy az EU közvéleménye és médiája, mennyire érzékeny az emberi szenvedésre és a gyerektémákra. Az ilyen közvélemény nagyon egyszerűen manipulálható egy ennyire kegyetlen társaság számára. Ezek olyan emberek, akik 12 éves lányokkal hajtatnak végre öngyilkos merényleteket, emberekből élőpajzsot hoznak létre és TV-kamerák előtt hajtank végre kivégezéseket a legválogatottabb módokon. Számukra az emberélet, szenvedés, legyen az gyerek vagy felnőtt egészen mást jelent. Olyan tettekre is képesek szentnek tartott céljukért, aminek mi az elképzelését is bűnnek tartjuk. Egy ilyen csapat könnyen kihasználhatja az EU közvélemény érzékenységét. Akár azt is megteheti, hogy gyerekekkel, családokkal teli csónakokat süllyeszt el, hogy a halott gyerekek látványa sokkalja az EU polgárait és továbbra is fenntartsák a szélsőségesek számára fontos nyitott határok politikáját. Nem állítom, hogy ez már megtörtént, de bármikor megtörténhet vagy megtörténhetett, mert az EU egy nagyon fontos stratégiai kérdésben érzelmek által dróton rángathatóvá vált.
A pénz diplomáciája helyett az erő diplomáciáját
A hidegháború alatt a konfliktusok kezelésének tudományát és ehhez kapcsolódó diplomáciai alkudozást tökélyre fejlesztették. Sajnos Merkelék elfelejtették ezt és úgy látszik nincs, aki emlékeztesse rá őket. A hidegháborús tárgyalási stratégiákban az egyik legfőbb elem a kemény határok politikája volt. Kell egy határ, aminek átlépése után automatizmusok lépnek életbe. Attól kezdve senki, sem Merkel, semmilyen hatóság nem tudja leállítani az intézkedéseket, az alkudozás megszűnik. Ez a megegyezése kényszerítés egyik sarkalatos pontja.
Amikor Merkel azt mondta hogy mindenkit befogadunk, feladta a kemény határ elvét. Elsősorban nem a menekülteknek üzente, hogy jöjjenek, hanem politikai partnereinknek és ellenfelinknek, hogy elvetjük az erő diplomáciáját, megszüntetjük alkupozíciónkat. A határtalansággal eldobta összes eszközét a jövőbeli tárgyalásokban. Ezért nincs esélyünk rendes alkut kötni. Ha lenne felső határ, nem kellene meghunyászkodnunk, csak közölni, hogy mi fog történni a határ átlépése után és megkérni a szomszédos partnereinket, hogy készüljenek fel a következményekre, amikhez mi önkéntes segítséget adunk, az általunk megszabott feltételek szerint.
A nyugger politika lényege azonban, hogy nehéz döntések helyet a piszkosmunkát mással akarják a elvégeztetni! Egy autokrata, az emberi jogokat nem tisztelő országot akarnak megnyerni, hogy bármi áron is, de tartsa távol a menekülteket., hogy úgy nézzen ki, ők csak az emberi jogokat tisztelő intézkedéseket hoznak. Kétszínű és gyáva magatartás, aminek segítségével meg szeretnék őrizni erkölcsi tisztaságukat. Ennek árát azonban az európai országok szavazóival akarják kifizettetni. Itt természetesen elsősorban nem csak a pénzbeli árra kell gondolni, hanem a kvóták ügyére és a Törökországnak tett engedmények hosszabb távú súlyos következményeire.

Hiába azonban minden próbálkozás, aki fél a konfliktustól, az nem kerüli el azokat, hanem csak elodázza, mert viselkedésével még inkább felbátorítja ellenfeleit. Nem lesz ez másként ebben az esetben sem, de a következmények minden elszalasztott nappal súlyosabbak lesznek.