Uncategorized

Az iskolai lopástól a brutális gyilkosságig

admin 6 hozzászólás

Mennyiben tehető felelőssé a közoktatás az elszaporodó bűnözésért? Felelős-e az iskola azért, hogy egyre többen eleve szubjektíven, egyéni ízléshez és értelmezéshez mérten tágítják a Büntető törvénykönyv paragrafusait?

Közhely, de le kell szögezni, hogy az iskola sok gyerek esetében szinte az egyetlen olyan hely, ahol a viselkedés általánosabb szabályait megtanulhatja. Kutatások garmada beszél olyan brutálisan elszegényedett, generációk óta munkanélküli családokról, ahol a szülők a segélyek megszerzésén túl társadalmon kívülre helyezték magukat.

Ezért fontos a cikk elején feltett kérdés. Amennyire egyszerűnek tűnik rá a válasz, annyira sokrétű is. Komoly szociológiai felmérésekre van szükség, melyek egy része elkészült már, „csak” össze kellene rendezni őket a megfelelő szempontok szerint, más részük még hiányzik. Hasznosítani kellene őket a közoktatással, pedagógusképzéssel, mind a bűnmegelőzéssel foglalkozó szakembereknek, és ezek alapján újra kell(ene) gondolniuk a jelenleg elfogadott oktatásfilozófiát. A különböző szervek és intézmények közti együttműködésre jó példának tűnik A fiatalok biztonsága – a jövőnk zálogacímmel indított bűnmegelőzési szeminárium, mely a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztálya és a Szegedi Tudományegyetem az idei félévben indult közös projektje.

Mik a problémák?

Ha a jelenlegi közoktatási irányvonalakat eminensen követő iskola egyre inkább a tolerancia, az elfogadás irányába tart, s nem alakítja ki a büntetés-jutalmazás reflexeit, akkor az iskolai oktatás nem erősíti a társadalom törvényi módon szabályozott és íratlan szabályokon alapuló működését. A társadalom ugyanis nem toleráns azokkal szemben, akiknek viselkedése megzavarja, megnehezíti a normális együttélést (pl. egy társasház lakóközössége, egy utca vagy kistelepülés lakóinak közössége stb.). Még kevésbé akkor, ha ellehetetleníti. Ide értve azt is, ha ez a viselkedés adott közösség tagjai számára bármilyen módon és mértékben csökkenti a szubjektív biztonságérzetet, ennek minden lehetséges következményével együtt.

Ha az iskola ennyire társadalomidegen, akkor a falain kívül, vagy az iskola elvégzése után nagyon nehéz a munkán alapuló, békés egymás mellett élés normáit a rossz mintákhoz szokott egyénnel elfogadtatni.

Sajnos ki kell mondani, hogy az oktatáspolitika elmúlt évtizedének iránya felelőssé tehető azért, ha valaki eleve szubjektíven, egyéni ízléséhez és értelmezéséhez mérten tágítja a Büntető törvénykönyv paragrafusait. Ha valakinek az iskola házirendje csak egy időnként akadékoskodó, fáradt arcú felnőtt pattogását jelenti, s a büntetés vagy röhejesen komolytalan, vagy fizikai erőszakkal megtorolható (ld. a tanárnőjét bordán rúgó szécsényi diák vagy a Mátyás téri verekedésben végződő hógolyózás vagy a VIII. kerületi megvert fizikatanár esetét stb.), akkor számára mekkora komolysággal fog bírni egy Btk. vagy egy általános együttélési-erkölcsi norma?

Vegyünk egy példát

Ha valaki szabadon és iskolai büntetés nélkül elveheti padtársa táskájából annak parizeres szendvicsét, akkor később sem lesz különösebb averziója a szomszéd terményeinek éjjeli eltakarítása ellen – mind a kettő lehet ún. „megélhetési bűnözés”. Ha pedig értetlenkedő padtársát egy kicsit meg is kell bokszolnia, hogy az a hülye felfogja: az ő korgó gyomrának nagyobb szüksége van arra a szendvicsre (és ezt különösebb büntetés nélkül meg is teheti), akkor más helyzetben sem jelent neki gondot baseballütővel tarkón küldeni az üres veteményesbe érkező háztáji termelőt. Súlyát veszti már egészen korán, s már egészen apró „diákcsínyek” szintjén a bűn és jogos büntetés rendszere.

Ha pedig egy ilyen diák rendszeresen az apja vagy a családja segítségét kéri bizonyos problémás ügyei megoldásához, akkor az ő mintájuk épül be a személyiségébe, s a megfelelő pillanatban minden különösebb teketória nélkül alkalmazza is majd azt. A „nagyok” példáján felbuzdulva, őket utánozva egy gyerek bármelyik nap megkéselheti az őt fegyelmezni próbáló pedagógust. Ezekre az esetekre persze azonnal és nagy lelkesedéssel rákap a média, különösebb eredmény nélküli botrányt kavar, amíg máshogy nem tudja rendezni a hangsúlyokat (cigányozás, rasszizmus, toleranciahiány stb.). Ha ez így folytatódik, akkor nem kell már sokat várni az első iskolai leszámolásig. S egy ilyen esetben ki lesz a felelős? Hiszen a rendszer megfelelő szintjén, képességei és legjobb tudása szerint mindenki csak tette a dolgát, végrehajtotta az utasítást.

Bontsuk le a lakótelepeket!

admin 14 hozzászólás
Egyszer egy 3. kerületi ingatlant néztem, aminek orosz tulajdonosnője pikírten megjegyezte ”és este szép a kilátás” A gyönyörű domboldalon épült lakásból, ugyanis a lakótelepekre lehetett látni. Mindannyian a pokolba kívánjuk ezeket a házakat, még sokan azok közül is, akik benne laknak. Mégis a kormány újabb brutális összegeket akar felújításukra költeni. Pedig nem lenne érdemes. A jövő demográfiai trendjei nem tesznek szükségessé ennyi lakást az országban. Túlkínálat alakul ki középtávon és ennek a lakótelepek esnek először áldozatul. 2020 után indul meg a lakosságszám első erőteljes csökkenése és több tízezer lakás válhat fölöslegessé. Ez komoly ingatlanpiaci áresést okozhat. A lakótelepek esetében már amúgy is komoly gondok vannak. Egyes helyeken, szinte eladhatatlanok voltak a lakások már a válság előtt is. Ez a jövőben csak gyorsuló ütemben folytatódik. A lakásárak csökkenése a legszegényebb réteg beköltözését eredményezi majd, ami spirálszerűen tovább csökkenti az árakat.

 

30 év múlva olyan helyzet áll majd elő, mint ma a kelet-magyarországi falvakban, ahol eladhatatlan ingatlanokban, házfoglalóként mélyszegény tömegek élnek. Csak újabb mélyszegények települnek be, az ingyen ingatlan miatt. A lakótelepek is lakásfoglalók otthonaivá válnak, mivel semmilyen kereslet nem lesz az ottani lakások iránt.

 

A lakótelepek azonban nem az ország keleti végén, hanem Budapest szívében vannak és ez komoly konfliktusforrást jelent majd.

 

Ezért nem érdemes már ma sem egy fillért ezekre költeni. Hosszabb távon le kell bontani őket. Az állam ezért jobban tenné, ha elkezdené felvásárolni az eladó lakásokat és bérlakáspiac erősítésére használná azokat. Ez jót tenne az itt élőknek is, mert a kereslet felértékelné lakásaikat, és olyan áron tudnák eladni őket, hogy máshol tudjanak venni valamit. Amikor egy ház nagy többsége az állam tulajdonába kerülne, lebontaná azt és normális élhető, sokkal kisebb lakásszámú ingatlanokat építene a helyére.

 

Így csökkenteni lehetne a lakáspiacra nehezedő majdani túlkínálati nyomást és megakadályozni lakótelepek gettóvá válását.

 

Ezt persze egy szoci kormány soha nem teszi meg, mert a szavazóköri adatok egyértelművé teszik, hogy a lakótelepek léte számukra kedvező.

 

Polgárháború a lelkekben

admin 3 hozzászólás

 

Annyit beszéltünk róla, megérkezett, Magyarországon polgárháború van cigányság és magyarság között. Legalábbis a lelkekben. Az utóbbi idők erőszakos cselekményeinek értékelése és hatása megdöbbentő és nem lehetünk benne biztosak, hogy nem valami sokkal rosszabbnak a kezdetét jelenti. A jelek mindenesetre ezt sugallják.
A Cozma gyilkosság és a tatárszentgyörgyi eset két gyalázatos bűncselekmény, mindkettő elkövetéséért csak azok vádolhatók, akik elkövették őket. Az egyiket feltehetően cigány bűnözők követték el, a másikról egyenlőre fogalmunk sincs kik voltak. Ma azonban úgy áll a helyzet, hogy az egyiket általában a cigányság nyakába varrják, míg a másikkal az egész magyarságot vádolják. Ráadásul összevetik és egymáshoz képest értékelik az eseteket, ami rémisztő.
Azt kell mondjam, ez sajnos nem is a legrosszabb fejlemény. Az emberek csak háborúban fogadják el mások meggyilkolását vagy keresnek érzelmi kibúvót a gyilkosság elfogadására.. Ma nincs háború mégis ez történik.
Sajnos azt tapasztalni, hogy szörnyülködnek a gyermek megölésén, azonban sokszor ott van egy DE. DE Cozmát is durván kivégezték, DE a cigányságnak is vannak bűnei. Csak háborúban van DE, békében csak szörnyülködést. Ma pedig DE-ket hallani. Hallani DE-ket máshol is. Mohácsi Viktória minősíthetetlen módon halálversenyt rendezett, jóformán jogos önvédelemnek állította be a Cosma gyilkosságot, nála egy rasszista sportoló diszkó verekedésbe keveredett és a vita hevében leszúrták. Botrány és ezért egy ilyen politikusnak azonnal le kéne mondania. Sajnos a sor még itt sem ér véget. A TV2 esti híradójában egy helyi cigányember azt mondja, ha nem találják meg a tatárszentgyörgyi elkövetőt, akkor bosszú lesz.  Szörnyű hallani is. Kin fognak bosszút állni, ha nem tudják ki az elkövető? Az egész magyar népen, vagy találomra vesznek valakit és megölnek, vagy mire gondol pontosan ez az ember? Nem merít-e ki valamilyen jogi tényállást önmagában ez a kijelentés? Hova haladunk?
A politika és a rendőrség képtelen kezelni a helyzetet. Olajat öntenek a tűzre, amikor azt sugallják rasszista bűneset volt, vagy kategorikusan kijelentik nincsenek ilyen indokok. Hogyan dönthetik el előre milyen indokból öltek és kik. Még amikor a gyanúsítottakat elfogták, akkor sem lehet gyilkosnak titulálni őket csak az ítélet után, addig csak gyanúsítottak. Nem lehet elfogadni még célzás szinten sem gyilkosságokat, nem lehet felmenteni gyilkosokat, még a lelkünk legmélyén sem.
Meg kell állítanunk a lelki polgárháborút, mert előbb utóbb valósággá válik. A mai magyar politika nem képes ezt a helyzetet kezelni, csupán kihasználni, azt viszont vastagon.
Mi nem sokat tehetünk, ők meg nem tudnak. A gyűlöletbeszéd tiltásával nem lehet megállítani a gyűlöletet, csupán a róla való beszédet, de nem gondolat rendőrségre van szükségünk, hanem valódi utcai rendőri jelenlétre. Térjünk már észhez!