1848 egyik legnagyobb eredménye, a jobbágyfelszabadítás volt. Igaz, ezt csak 1853-ra sikerült elérni, de a magyar elit eddigi legnagyobb történelmi tette volt. Felismerték, a néhány százezres elit, nem elég egy sikeres Magyarországhoz. Szükség van a többmilliós jobbágyság szellemi, vállalkozói és lelki energiáira. Saját előjogaik egy részét áldozták fel, (amire ma nem tűnik képesnek az elit). 1867 után a magyar gazdaság és társadalom legaktívabb, legsikeresebb korszaka jött el. Ezek olyan változások voltak, amikről Obama és követői csak álmodozhatnak, de soha nem lesznek képesek végrehajtani. A magyar elit lehetőségei szélesebbek, egyrészt van bőven előjog, amiről le lehetne mondani, másrészt a 21. század elején újra kialakult egy röghözkötött jobbágyság, és ez mi magunk vagyunk. A mai politikai elit, azonban nem képes összefogni, hogy felszabadítson bennünket, mert előjogai csak az egyéni felelősségüket elvesztett tömeggel szemben érvényesíthetők. Ezért politikai taktikájának részévé vált a bennünk élő jobbágy életben tartása. A bajokat csak tetézi, hogy míg 1848-ban a jobbágyság nem tiltakozott a felszabadítása ellen, addig ma erőteljes tiltakozás kísér minden próbálkozást.
A magyarok változásra képtelenné váltak. Ma már kénytelenek ugyan elfogadni, hogy országunk rosszul működik, de azt, hogy ebben nekik felelősségük lenne és ezért nekik is változni kéne, azt már nem. A bennünk élő jobbágy felszabadításra szorul, ha önként nem megy, akkor forradalommal, de az elit által megvívott forradalommal velünk szemben.
Gondoskodó állam – egyéni felelősség
A modernkori jobbágy az, aki lemond egyéni felelősségéről és azt átruházza az államra. Ehhez szükség van a gondoskodó államra, a helyezet a fenntartásának és létrehozásának egyszerre eszköze. Az elit szereti azt hangoztatni, hogy a magyar lakosság egy jelentős része, öngondoskodásra képtelen, ezért az elit feladata, róluk gondoskodni. Ami egészen döbbenetes ebben, hogy a lakosság elfogadja ezt a teljesen megalázó helyzetet és örömmel gondoskodtat magáról, csak azért, mert ez kényelmesebb. És itt senki ne a szabolcsi cigányfalvakra gondoljon, hanem saját magára. A magyar lakosság több mint 60 százalékának nagyobb bevétele származik az állami újraelosztásból, mint saját munkájából.
Ezért, amelyik párt sikeres akar lenni ebben az országban, annak erős, nagy és gondoskodó államot kell hirdetnie, mert a jobbágyok csak így látják biztosítottnak saját jövőjüket, pedig a magyar változás első lépése a gondoskodó állam lebontása kéne legyen.
Változásképtelenség – röghözkötöttség
Néztem a BKV menetrend változáskor a híradót és hittem a szememnek. Budapesti lakosokat kérdeztek, és ők mind szörnyülködtek, hogy hát igen milyen sok változással kell szembenézniük, és ez nem könnyű. Legalább olyan arcot vágtak, mint a Katrina hurrikán után az amerikaiak. A bennünk élő jobbágynak egy BKV menetrendváltozás is iszonyatos kihívás, még egy ilyen változáshoz is nehézen alkalmazkodnunk. Hogyan tudnánk a mai kor kihívásaihoz, a technológiai változásokhoz, az ázsiai versenyhez, a válsághoz. A Rába HR igazgatója egy régebbi interjúban elmondta, hogy helyi munkaerőhiány miatt, Miskolcról toboroztak, de néhány hónap alatt az összes ember visszament munkanélkülinek Miskolcra. Az újkori röghözkötöttség önkéntes. Míg a történelminek éppen az volt a feladata, hogy helyben tartsa a munkaerőt, amely a több jövedelemért elvándorolt volna, addig ma inkább munkanélküli valaki helyben, mint elmenjen akár 60 km-re. Inkább lakik egy nagy és drága fenntartású lakásban és felveszi a gázár-kompenzációt, mint elköltözzön egy kisebb olcsóbba. Inkább képzetlen munkanélküli, minthogy tanuljon valami mást.
Ne csodálkozzunk, hogy, akik nem akarnak részt venni a jobbágy játszmában, azok rövid úton külföldre mennek, így növelve a jobbágykoncentrációt nálunk.
Társadalmi igazságosság – szolidaritás
A társadalmi igazságosság és szolidaritás a legtöbbet hangoztatott lózungok, a politikusok szájából. A magyar társadalmi igazságosság, alapvetően igazságtalan. Nem a szolidaritás hiányáról, hanem az azzal való visszaélésről beszélhetünk. A lakosság 8 százaléka fizeti a jövedelemadók közel 80 százalékát, de érzékelhető adót is, csak a lakosság 24 százaléka fizet. Aki hajlandó dolgozni, azt szét kell adóztatnunk, hogy a politikusok „gondoskodó államosdit” játszhassanak.
Amikor, valaki ilyeneket mond, mint most én, akkor azonnal jönnek a válaszok. A gazdagok eltitkolják a jövedelmüket és minimálbérre vannak bejelentve, a BMW-sek és így tovább. Van ilyen is, de a gondok nem itt vannak, mert valahogy elszedik a cégektől és a dolgozni hajlandóktól a GDP felét, és szétosztogatják közöttünk mindenféle rafinált, bonyolult, és igazságtalan módon. Pl. ha nem vagy hajlandó tanulni az iskolában és a mai iskolarendszer ezt nem képes kikényszeríteni, akkor egész életedben eltartunk majd. Ne aggódj! De támogatjuk a gazdagokat is, ha elég gazdag voltál és felvettél annak idején támogatott lakáshitelt, akkor a mai kamatszint mellett, akár havi 150 ezer forintot is kaphatsz az államtól ajándékba. A magyar társadalomban az igazságosságnak és a szolidaritásnak olyan kaotikus rendszere és felfogása van, ami tarthatatlan.
Óriási gond, hogy az egyéni felelőtlenség és a rászorultság közé egyenlőségjelet tesznek, ami képtelenség. Nem lehet addig szolidaritásról és társadalmi igazságosságról beszélni, amíg ebben nem teszünk rendet. Meg kell határozni az egyén kötelességeit saját sorsáért. Nem lehet egy fiatalt, rászorulónak minősíteni, csak azért, mert valamilyen ok miatt nem tanult eleget az iskolában. Amíg ez nem változik meg, nem lehet társadalmi lehet szolidaritást elvárni az adófizetőktől. Az adófizetőknek tudniuk kell, hogy a szolidaritás rendszere jól működik, és az kapja a juttatást, aki valóban rászorul, nem pedig a felelőtlenek vagy éppen a gazdagok.
Új Széchenyik már pedig nincsenek!
Az elit nem változtatja meg ezt a helyzetet. Neki a gondoskodó állam nagyon jó. A gondoskodó állam dúskál a pénzben, a GDP több mint felét a mindenkori miniszterelnök szórhatja szét az alattvalók, a jobbágyok között. Ez hihetetlen mozgásteret ad neki. Magyarországon ma minden cég, amelyik sokat akar keresni, az államtól vár megrendeléseket, ma a legnagyobb vagyonok 90 százaléka az államtól származik valamilyen módon. A pártvezetők ebből a hatalmas újraelosztásból meg tudják vásárolni saját hatalmukat, egyrészt tőlünk, másrészt a párt holdudvarától. Amennyiben ezen változtatnák, a magyar politika mozgástere beszűkülne. Látunk ma olyan valakit, aki lebontaná saját hatalmát, aki az állam méretének csökkentését ígérné. Nem, mert jobbágyokat könnyebb vezetni, mint gondolkodó, aktív változásokat váró és arra hajlandó, egyéni felelősséget vállaló állampolgárokat.
Már pedig új Széchenyi kell, mert új jobbágyfelszabadítás nélkül nincs kilábalás.